Kezdőlap Blog Oldal 59

Fajtakaluz: A kisbéri félvér

Fajtakaluz: A kisbéri félvér

 

A vér szava

A lófajtákat bemutató sorozatunk alábbi fejezetében a kisbéri félvért ismerhetik meg kedves olvasóink. A fajta nevét a dunántúli Kisbérről kapta, amely a Batthyány család birtoka volt. Az 1848-49-es szabadságharcot követően a birtokot elkobozták a családtól, és 1853-ban az osztrák kormány kiadta a parancsot: Kisbér katonai ménes lesz!

A kezdeti elgondolás az volt, hogy a ménes legyen a nemes ló tenyészhelye, amely biztosítja az ország fedezőmén-utánpótlását, és természetesen megfelelő mennyiségű és minőségű katonalovat ad a hadseregnek. A “nemes ló” kifejezéssel akkor természetesen az angol telivért, az újkor lovát illették, de a ménes működtetéséhez szükséges kb. 300 angol telivér kanca megvásárlása még az osztrák állam anyagi lehetőségit is meghaladta volna. Maradt tehát az olcsóbb, de bonyolultabb, időigényesebb megoldás, vagyis a lehetőségekhez mérten megszerezhető kancaállományt folyamatosan, szelektálva elérni a célt. A szükséges állományt az ország többi méneséből irányították Kisbérre, s megjelentek az első angol telivér mének is. A ménes egy ideig saját versenyistállót is működtetett, ezt azonban hamarosan felszámolták, hiszen a tevékenység, amellett, hogy nem volt gazdaságos, konkurenciát jelentett a magántenyésztőnek is. Kisbéren az angol telivér tenyésztése egyre szervezettebben folyt, azonban az ún. vegyes kancaménes még mindig heterogén képet mutatott. Miután ekkor már kitűnő telivér ménekkel rendelkeztek, kézenfekvő volt a megoldás: a vegyes állományt a telivérek kezdték fedezni, és az 1860-as évekre a kisbéri vegyes ménes produktumai egyre inkább megközelítették az angol telivért, típusban és teljesítményben egyaránt. 1868-ban új fejezet nyílt a ménes történetében.

Kisbér Magyar Királyi Állami Ménes lett

Az ügyek intézésében Kozma Ferenc, a lótenyésztési osztály vezetője teljhatalmat kapott. Munkájának helyességét, előrelátó voltát és hozzáértését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar állami ménesek rövid idő alatt Európa élvonalába kerültek. A magyar ló mindenhol “márkát” jelentett. Kozma Ferenc Kisbéren fenntartotta az angol telivér tenyésztését, a félvért pedig a telivérhez kapcsolódóan magas vérben kívánta továbbvinni.

A századfordulóra kialakultak azok a vonalak, amelyekből mára – sajnos – már csak kevés maradt. A rendelkezésre álló telivér mének tömeget, rámát, nemességet, keménységet és egységes küllemet örökítettek. A kisbéri félvér nagy teljesítményű katonalóvá vált. A régi fényképeket nézve a szemlélőnek az az érzése, hogy típusában már akkor a ma kívánatos sportló jellegét mutatta. Akkor Európában talán csak egy hasonló félvérfajta volt, a kisbéri félvérrel szinte azonos “sémával” kialakított trakehneni ló. A trakehnenihez egyébként többször is nyúltak a kisbéri félvér tenyésztői, kialakítói. A felhasznált mének közül a legjelentősebb Formás (Format) és Széplak (Goldlack) volt. A két fajtának a kialakítása, majd a második világháború alatt a sorsa is hasonlóan alakult. A kisbéri ménes tenyészállományát elhurcolták, széthordták.

Az, hogy mégis megmaradt, illetve visszakerült bizonyos számú egyed az országba, az csak a lótenyésztést a háború előtt irányító, a lovak sorsát a világégés alatt is szívükön viselő katonatiszteknek, ménesi dolgozóknak köszönhető, akik a lovakat sokszor saját életüknél is többre becsülték. A fajta felett a vészharangot mégis a magyar lótenyésztés 1960-as évek elején történt “átszervezése” húzta meg. A felelősök összetévesztették a “szezont a fazonnal”, a gazdasági célt a sportcéllal, a kitartást, a tartósságot a “tömegesítéssel”. A fajtában nyugati mének fedeztek, olyanok, amelyekre ott már nem volt szükség. Csakis a fajta megalkotóinak köszönhető, hogy még beszélhetünk kisbéri félvérről. Olyan tenyésztői munkát végeztek, hogy az állomány még e végzetes lépéseket is túlélte. A kisbéri félvér átalakításával, “korszerűsítésével”, “tömegesítésével” legtöbbet Magyarország lótenyésztése veszítette. Akkor sikerült csaknem végleg kiirtani ezt a szép, kemény, nagy teljesítményű fajtát, amikor világszerte ez a lótípus vált népszerűvé. A fajta még az említett lépések ellenére is olyan sportlovasokat tudott felmutatni, mint Facsiga, Guza, Orgonavirág (apjuk Maxim VI). A rendszerváltás idején megalakult a kisbéri félvértenyésztők egyesülete is. Hosszú munka vár rájuk, hiszen gyakorlatilag a semmiből kell egy fajtát a régi rangjára emelni.

A kisbéri félvér jellemzői és használhatósága

Száraz, nemes fej, könnyű tarkó, hosszú, izmos, karcsú nyak, kifejezett baltavágás, hosszú, dőlt lapockák, középhosszú hát, jó kötés, hosszú, izmos far, megfelelő szélesség és mélység, korrekt, szabályos végtagok. Az eszményi kisbéri félvér ügetése puha, tért ölelő, vágtája hosszú, tetszetős. Nyilvánvaló, hogy a fenti leírást a mai kisbéri félvérnek csak kevés egyede közelíti meg. A fajta egyes egyedei jó ugrólovak voltak, és ez így van ma is. Igazán a militarysportban alkalmazás jelenthetné a fajta jó szelekcióját.

Mének a fajtában

Az egykor oly számos vonal közül ma már főként csak a Széplak és Maxim törzsek rendelkeznek elegendő számú ménnel. A Fenék, Slieve Gallion, Deutscher Michel, Dunure, Kozma, Filou stb. törzsek elvétve anyai oldalon kerülnek elő.

Akárcsak egész Európa lótenyésztésében, úgy a kisbéri félvérben is hiány a megfelelő telivér mén. Ezek tenyésztésbe állítása, illetve jobb kihasználása lényeges feladata a kisbéri félvér tenyésztőinek. Súlyos bűn volt például Bilbao xx mellőzése és pusztulni hagyása, aki még így is hagyott jó utódokat. A kisbéri félvérben – mint már említettük – régen is alkalmaztak trakehneni méneket. Ma e fajta képviseletében Hohenstein II van leginkább reflektorfényben, utódai eddig még nem mutattak átütő teljesítményt.

Szebényi Dániel
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. júliusi számában.)
Frissítve: 2023.08.18.
Fotók: Canva

Tenyésztés: Ugróló tenyésztés Normandiában

A Brohier család

 

Narcos és Quat’Sous: ki nem ismeri ma Európában e két mén nevét, akik szenzációs ivadékaik által hívták fel magukra a figyelmet a nemzetközi díjugratósportban? Mindkét kivételes mén – melyek korábban Eric Navet, illetve Eduard Couperie alatt maguk is bizonyították képességüket – ősrégi, tudatosan szelektált kancacsaládból származik. A kancacsalád ápoló és értő gazdái pedig nem mások, mint a francia lótenyésztés meghatározó alakjai: a Brohier család.

A Navet, a Leredde és a Pignolet dinasztia mellett Brohierék alkotják a francia tenyésztők vezető “négyes fogatát”.

Hírük gyorsan túllépte a francia határokat, és ismertté vált szerte a világon. A család 1788 óta él Normandiában, mostani képviselőik szívvel-lélekkel ápolják a családi hagyományokat, lovat tenyésztenek, méghozzá világszínvonalon. Pedig a család együtt szenvedett Normandiával. A II. világháborúban csupán a Brohier ménes 300 bombát kapott. A tragédiát egyetlen tenyészkanca sem élte túl.

Közvetlen a háború után Alfred Brohier nekilátott a ménes újjáépítésének, és elhatározta, hogy minden erejével az ugrólovak tenyésztését műveli majd. Alfred apja, Alcindor az úgynevezett A.Q.P.S. (Autre Que Pur Sang) lovak tenyésztője volt. Ez a fajta tulajdonképpen megegyezik a mi verseny félvérünkkel. Alfred Brohier, alighogy nekilátott a ménes újjáépítésének, máris szakértő barátra lelt Pierre de Laurens személyében. E férfi hívta életre az első lovasklubokat a háború utáni Franciaországban, melyeknek köszönhetően a díjugratás közkedveltté vált egész Normandiában. A katonalovak sportlovakká váltak, és alapját képezték a későbbi selle français fajtának. Alfred fiai, Jean és Georges a család által tenyésztett lovakkal szerepeltek a versenyeken. Jean együtt kezdett versenyezni egy Alain Navet nevű fiatalemberrel, aki később Eric Navet (1990 egyéni világbajnoka) apja lett.

A sikerek gyorsan jöttek, a Brohier fiúk kiléptek a nemzetközi porondra, Jean a saját tenyésztésű Krichna nevű kancájával már CSIO versenyeken is indult.

Híres kancák

Alfred Brohier első jelentősebb kancáját Constellationnak hívták. Nemcsak jó sportlovakat, hanem 4 állami fedezőmént is adott, így pl. Nankint. Vergonne szintén a meghatározó kancák közé tartozott.

1953-ban egy árverésen vásárolták, és ez a kanca is fedezőmént adott Franciaországnak, Foudre de Guerre személyében.

Ugyancsak Vergonne volt az anyja a már korábban említett Krichnának is.
Ez utóbbi egyik lánya, Déesse II 1977-ben Franciaország legjobb kancája volt. Sok más, a francia tenyésztésben híressé lett kanca származik Brohiere-ék méneséből, de mindannyiuk felsorolása meghaladná e cikk terjedelmét. Mégis egyet közülük feltétlenül meg kell említeni. Ma Pomme-ról van szó. Ez a kanca csak kivételes csikóknak adott életet, olyanoknak, mint például Fair Play III. E mén kitűnően szerepelt nemzetközi versenyeken és apja lett Narcotique-nak, Larry-nek és Narcos II-nek.

Narcos II

Ez a mén az apamén ranglista legjobbjai között szerepelt hosszú éveken át. Narcos II remek saját teljesítménnyel rendelkezett úgy, hogy sokszor tudása 30%-át nyújtotta folyamatos lábproblémái miatt. Hétéves korában egy hosszabb kihagyás következett, majd miután rendbe jött, a visszatérés talán túl gyorsra sikerült. 1988-ban Eric Navet megpróbált minősülni vele a szöuli olimpiára. Startolt Rómában, Aachenben és több Nemzetek Díjában, ahol több dupla hibátlan pályával járult hozzá a francia sikerekhez. De Narcos II nem utazhatott Koreába, hazatért Denis Brohierhez, aki kisebb versenyeken indult a ménnel. Egy ilyen verseny alkalmával Narcos II 225 cm-t ugrott egy puissance számban. 1991-ben Florian Angot-tal nyergében megnyeri az Ifjúsági Európa-bajnokságot. Narcos II egészen idős koráig versenyzett. Denis Brohiere elmondása szerint tipikusan olyan lóról van szó, akinek létszükséglet, hogy hasznosnak érezze magát.

Küzdőképességét, pozitív “hozzáállását” Narcos II szinte minden csikójának átadta, akik sikert sikerre halmoztak a nemzetközi pályákon. Gondoljunk csak Viking du Tillard-ra (Hervé Godignon), Twist du Valon-ra (McLain Ward) vagy Valiska Forever-re (Michael Withaker).

A Brohiere-lovak még hosszú ideig vezető szerepet fognak betölteni a francia tenyésztésben. Ivadékaik meghatározó és jellegzetes alakjai lesznek a nemzetközi díjugratópályáknak. A vér ugyanis nemcsak a határoknál erősebb, hanem maga is határokat húz maradandó és értéktelen között.

Írta: Szebényi Dániel
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003.júniusi számában.)
Frissítve: 2023.07.10.
Fotók: Canva

Fajtakalauz: A holland sportló, Tulipánország lovai

Fajtakalauz: A holland sportló, Tulipánország lovai

 

Hollandia lótenyésztése óriási fejlődésen ment át az elmúlt évtizedekben. Jóllehet a holland méneskönyvet már 1887 óta vezetik, a szövetség csak 100 éves jubileumán, 1987-ben nyerte el a “királyi” jelzőt. A kis ország lótenyésztési bázisát a nehéz félvérek alkották, amelyek főleg mezőgazdasági munkára (gelderlandi), illetve fogatolásra (tuigpaard) voltak alkalmasak. A fent említett fajták saját törzskönyvvel rendelkeznek, ám a holland lóállomány 85%-át ma már a sportlovak adják, amelyek a legkedveltebbek közé tartoznak a világon.

A holland sportló kialakítása és sikere a céltudatos, kemény tenyésztői munka gyümölcse. A saját mezőgazdasági jellegű kancaállományt kitűnő német, francia lovakkal és remek telivérekkel alakították át. A tenyésztők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a tenyésztésbe csak a legjobb lovakat engedjék be. A néhol már túlzottnak tűnő állategészségügyi kontroll szintén holland jellegzetesség a sportlótenyésztés területén.

A szövetség szoros kapcsolatban áll az utrechti állatorvos-tudományi egyetemmel, és még a legeredményesebb törzsek is sorvadásnak indulnak, ha az orvosok egészségügyi problémát találnak. A szelekció tehát könyörtelen.

A mének vizsgáztatásánál két irányban folyik a válogatás: külön bírálják a díjlovakat és külön az ugróló tenyésztésben szóba jöhető méneket. A specializált tenyésztés szükségszerű, hiszen a KWPN – vagyis a Holland Sportlótenyésztő Szövetség – csak csúcsminőségű lovakhoz adja a nevét. Összefoglalva, a holland tenyésztés a teljesítmény, az egészség és a küllem aranyhármasán alapul. A kancák válogatása szintén a sportra való alkalmasságot hangsúlyozza, hiszen a majdani anyák mindegyikének bizonyítania kell a szabadonugróban is. A kancák sportteljesítményüknek megfelelően a “keur“, “preferent” és mint legnagyobb kitüntetést, a “prestatie” előnevet kapják.

“Tulipánország” jelentős apaménjeit tanulmányozva feltűnő a német, elsősorban holsteini, illetve a hannoveri eredet. Így van ez például Voltaire, vagy Burggraaf esetében is. Furioso II fia, Voltaire 2500 bejegyzett ivadékot mondhat magáénak. Legeredményesebb utóda a nemrégiben elpusztult Finesse nevű kanca volt, amely Emile Hendrix-szel a nyergében 1997-ben az év legjobb lovai közé tartozott. Ugyancsak Voltaire-t “mondhatja” apjának Hubert Bourdy Helios-a vagy Vink Especiale, akit Eric van der Vleuten lovagolt. A holland sportlovak különösen jól teljesítenek az amerikai amazonok puha kezeiben. Itt is találunk Voltaire ivadékot: Altaire-t Beth Underhill lovagolta.

A holland tenyésztés másik nagy alakja Nimmerdor. Csikói, leszármazottjai közül néhány: Nissan High Walley Z. (Jos Lansink), az olimpiai bajnok De Sjiem vagy LBH Hearthbreaker. Ne feledkezzünk el a már említett Burggraafról sem!

A sportbeli eredmények úgy látszik igazolják a holland tenyésztőket, akik meghallgatják a lovasok véleményét is. Piet Raymakers például tagja a KWPN tenyésztői tanácsának.

A díjlovasok közül, akik eredményeiket holland lovaknak is köszönhetik, Anky van Grunsven nem szorul bemutatásra. Korábbi második lova, Coctail mellett Crack C. is a holland díjlótenyésztés produktuma. További híres lovas a négyszögben: Ideaal (Johann Himemann), Olympic Barbria (Imke Bartels), Ferro (Coby van Baalen).

A magyar díjlovaglás szintén egy holland lónak, Aktionnak köszönheti, hogy évekig jegyeztek minket a nemzetközi élvonalban.

A holland sportlovak természetesen nem olcsók. Több szaklap címoldalon hozta a hírt, hogy Bert Romp lovát, Burg’s Mr Blue-t megvette a Levis-Strauss tulajdonosa, akkor 18 éves lányának, Elise Haas-nak. A vételár titokban maradt.

A holland lovak természetesen Magyarországot sem kerülték el. A 90-es években sok fiatal mén érkezett hazánkba, amelyek közül jó néhány rögtön tradicionális ménesekben kapott lehetőséget. A probléma csak az volt, hogy a mének fiatal koruk miatt “sötét lovak” voltak, így a tenyésztők csupán bízhattak abban, hogy javító hatásuk lesz. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy Hollandiából nem az első osztályú mének érkeztek hazánkba.

A holland mének ivadékai most 5-6-7 évesek, így már megállapítható, hogy Koppány, illetve Just Boy csikói között vannak jók, bár mindkét mén rengeteg kancát kapott. Gulerno után Ómama bizonyított, de itt inkább az anyai oldal a siker kulcsa, Ómama anyja Illéslánya Omega volt. A közelmúltban elpusztult Aktion több nemzetközi szinten eredményes lovat adott, a magyar kancák közül főleg a telivérekre ajánlották.

Szebényi Dániel
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. júniusi számában.)
Frissítve: 2023.08.17.
Fotók: Canva

A csikónevelés a kistenyésztők szemszögéből

A csikónevelés gazdaságossági vizsgálata a kistenyésztők szemszögéből

 

Régen elmúltak azok az idők, amikor a hadsereg lóigénye folyamatosan tenyésztésre sarkallta a lóhoz értő gazdát, mert az általa nevelt jó minőségű csikónak a pótló felvásárlás viszonylag biztos és gazdaságos értékesítési lehetőséget jelentett. A heverőménesi kancatartást (amikor a kancának nincs más feladata, csak az évenkénti csikó nevelés) már abban az időben is csak a több lábon álló állami vagy magán nagygazdaságok engedhették meg maguknak.

Később a szövetkezetek fénykorában, a mezőgazdaság gépesítése következtében már csak néhány pár lónak volt meg a mindennapi rendszeres munkája (takarmány vagy trágyaszállítás, ellenőrzőfogat). Az ezen túlmenő létszám inkább a ló szerető tsz elnök vagy főagronómus jóvoltából létezett. Legtöbbször más ágazatok tartották el és ha a kulcsfontosságú személyt menesztették, a lóállományt élelmes lókereskedők gyorsan széthordták és jó haszonnal értékesítették. Pedig ezek a gazdaságok nem vásárolták, hanem megtermelték a lovak takarmány- és alomszalma szükségletét. Ennél sokkal kedvezőtlenebb a helyzete annak a kistenyésztőnek, hobbilovasnak, akinek nincs saját földje és mindent úgy kell terményboltban vagy gazdálkodóktól megvásárolnia.

A lótenyésztés területigényes. Az istálló környékén lévő, jó minőségű, nagy kiterjedésű legelő jelentős költségcsökkentő-tényező, de kinek van ma már ilyen? Talán néhány parasztgazdaságban vagy egy szerencsés fekvésű faluszéli lóistállónál, ahol nincs jelentős járműforgalom, nincs pörlekedő szomszéd. A nagy átlag azonban az, hogy egy zárt telepen, egyedül vagy társulásban lovakat tartanak, tenyésztenek. A legeltetés a napi kilovaglások alkalmával csak éppen úgy desszertként jut a lovaknak osztályrészül, de ennek a takarmányfelvételnek a mennyiségi mutatói elhanyagolhatóak. Inkább csak kedvező élettani és étrendi hatásként, nem pedig költségcsökkentő tényezőként jöhet számításba. A Kistermelők Lapjában minden hónapban megjelenik az összefoglaló a havi állatvásárokról, közölve az értékesítési lehetőségeket, árakat. Az 1999.
évet vizsgálva 12 hónap adatait figyelembe véve a lovak egyes állománycsoportjainál az alábbi forintértékek születtek az átlagárakat számolva: csikó 1 évesig 80 000 Ft, csikó 1-2 éves 112 000 Ft, ló 182 000 Ft.

Az első évet vizsgálva

A választási csikó tehát nem ér többet a magyar piacon, mint egy fajtiszta kutyakölyök 8 hetesen, a slágerfajtákból. Pedig a ló a legjobb esetben évente egy csikót ellik (az igen ritka és nem kívánatos ikerelléseket kivéve), míg a kutya 2 hónapos vemhesség után átlagban 6 kölyköt hoz a világra és ezt ugyanazon évben még megismételheti.

A második évet vizsgálva

A gazda egy éves fáradozását, a csikó neveléséhez tartozó minden költséget és rizikót a piac 32 000 Ft ellenszolgáltatással honorálja. Ez nem éri el havonta a 3000 Ft-ot, azaz a napi 100 Ft-ot. Két gombóc fagylalt áráért ad naponta bokszot és karámot a csikónak, eteti, pucolja, ganajozza, gyógyítja, jártatja, tanítja, körmöli stb. Ez már nem is nevetséges, ez torokszorítóan siralmas.

A későbbi csikókort és felnőtt lovat vizsgálva

A lóra történő több éves költségráfordítást, nyereg alá vagy kocsiba tanítást, testméreteinek gyarapodását és végleges kialakulását 70 000 Ft-tal hálálják meg. Ez három havi panziós lótartás összegét sem éri el.

A ló vágóáron kb. 120 000 Ft-ért adható el, ami azt mutatja, hogy vágóra melegvérű lovat tenyészteni pénzkidobás. Csak a hasznavehetetlen ló értékesíthető kényszerűségből vágóra. Ez a sors vár azonban azokra az egyedekre is, melyek jobb sorsra érdemesek, de a gazda nem tudja a vevőt kivárni, használni már nem akarja, így minden nap lótartása anyagi veszteség. (Hidegvérű pecsenyecsikó, nagy legelővel, saját telepen, saját erővel, jól megválasztott tartásmóddal lehet gazdaságos, de kifejezetten vágóra nevelni csikót inkább üzletember, és nem lovasember szokott. Az utóbbinak a lelkületében ez nem stimmel.)

A sport és hobbiló utáni kereset azt mutatja, hogy csak a betanított (belovagolt vagy bekocsizott), kifogástalan pedigrével és küllemi adottságokkal rendelkező, elismerésre méltó, versenyeredményeket felmutató, de legalábbis reményteljes egyedért lehet olyan árat kapni, ami a tenyésztő számára elfogadható, de itt is ki kell tudni várni a vevőt. A tenyésztőnek azonban a legjobb tenyészanyag és a szakszerű nevelés esetén is számolni kell azzal, hogy nem csak ilyen csikója nevelkedik. Ezért a jó, átlagos minőség az, amire az esély a legnagyobb, ebben kell gondolkodni.

A gazda esélyei üzleti vonatkozásban az elléskor már körvonalazódnak. Ha csődörcsikó születik, egy gonddal máris több. Választási korban ha el tudja adni a csikót, valami haszon van rajra, ha nem, ez hamarosan felemésztődik. A választási csődörcsikó eladásának esélye közelít a nullához. A vevők jelentős része felnőtt, kész, használható lovat akar venni, nem akar a felneveléssel és betanítással még évekig vesződni. Ritkán lehet olyan hozzá nem értő madarat találni, aki vesz egy választási csikót, mondván, hogy majd saját magának felneveli, mint első lovat. Ez a csikó rendesen nem mozgatható, a ménesi harmóniától, fajtársi kötődésektől megfosztva rossz szokásokat felvevő lóvá válhat. Nem árul el nagy bölcsességet az sem, aki azért vesz egy csikót, hogy panzióba adja, ahol számára majd felnevelik. Ez lesz a legdrágább ló, mire felnő. Ehhez hasonló az a csikó is, melyet panzióban tartott kanca ellett. A bértartást ugyanis a csikóra is fel fogják számolni, még ha nem is rögtön teljes áron, a panziós lótartás költségén pedig minden évben egy betanított, érett lovat lehet venni.

A lószerető ember mégis nevel lovat, de amíg a piaci viszonyok jelentősen nem változnak, addig csak saját kancájától és saját szükségletre. Ez a ló többe fog kerülni, mintha készen vennénk egyet, annak ellenére tesszük ezt. Miért? Azért, mert:

  • a kancánk élete úgy teljes és kiegyensúlyozott, ha nevelt csikót
  • a csikó a saját, szeretett kancánk utóda, így anyához hasonlóan családtagnak számít
  • születésétől nevelve ismerjük, a legkisebb eltérést, rendellenességet azonnal észrevesszük rajta
  • ismerjük a teljes múltját, az élete során őt ért hatásokat, így viselkedésével kapcsolatban mindenre tudjuk a magyarázatot
  • nem verekszik össze a többi lóval, mert a hierarchiában újszülöttként már elfoglalta a helyét, így a mechanikus sérülések esélye jelentősen kisebb (ez karámozásnál, túrázásnál rendkívüli előny lovasra és lóra nézve egyaránt)
  • az istálló és a terep nem idegen a számára, hozzászokott a gondozójához, a telephelycseréktől nem kap lelki sérüléseket
  • kötődik az istállótársakhoz és ez többször előny, mint hátrány
  • hozzászokik a családtagokhoz, különösen a gyerekekhez, így azok figyelmetlensége, lovasismereteik hiányosságai kevesebb baleseti kockázattal járnak
  • a gazdának szemet- és lelketgyönyörködtető egy kedves, élénk, érdeklődő, a terepen táncolva pöffeszkedő, egészségesen, szépen fejlődő csikó, tudja, hogy ehhez ő is hozzájárult, büszke rá.

A csikófelnevelését terhelő költségek és egyéb tényezők

  • fedeztetési költségek és a hozzá kapcsolódó kiadások (telefon, szállítás, panzióztatás a sárlás alatt stb.)
  • a vemhes kanca és a szoptatós kanca fokozott takarmányozása és kíméletes használata
  • az ellési rizikó (a kancára és a csikóra nézve is)
  • a csikó takarmányozása
  • helyiség, ápolás, gondozás költségei
  • állatorvosi és kovácsköltségek
  • csikóbélyegzés, származási lap kiváltás, herélés
  • takarmányszállítási, rakodási, daráltatási költségek
  • takarmány tárolási költségei (fólia, rágcsálóírtás stb.), tárolási veszteségek
  • jármű, üzemanyag és amortizáció (ha a telep és a lakás külön helyen van)
  • ingatlan fenntartás, ingatlanadó
  • felszerelések amortizációja
  • ivóvíz, világítás, alomszalma, trágyaszállítás költségei
  • vitamin, ásványanyag, nyalósó, féreghajtó, gyógyszer költségek
  • elhullási kockázat
  • sérülésekből, betegségekből adódó értékcsökkenés kockázata
  • munkabér
  • vásárra szállítás költségei és kockázatai.

A jelenlegi támogatási rendszer, mely vemhesített tenyészkancánként igényelhető, 35 000 Ft. Bár ez a hazai kereseti viszonyok között kb. egy havi átlagbér, a csikó felneveléséhez csak tehercsökkentő.

Manapság, ha valaki saját portáján tartja a lovat és ott is lakik, akkor a bolti takarmányárakat figyelembe véve a kiadásokra 9-10 000 Ft/hó/ló lehet számolni hosszú távon. Természetesen a munkát magunknak kell elvégezni, ezért fizetség nem jár.
Önköltségen is tehát egy olyan csikó, amely három éves és már rá lehet ülni vagy befogható, kb. 350 000 Ft-ba van a felnevelőjének, ez pedig több annál, mint ami a kereskedelmi forgalomban jó eséllyel a csikóért elérhető. Ezért tehát, aki kancáját befedezteti és annak csikóját lóvá neveli, arra kell számolnia, hogy veszteséget termel.

Írásomban a “névtelen kistenyésztők”, lovasemberek szemszögéből vizsgálódtam. Egy nemzetközi hírű, jó kapcsolatokkal rendelkező ménes, ha keresett fajtájú lovat tenyészt, a külföldi vevők felé jobb eséllyel és kedvezőbb feltételekkel értékesítheti az évjáratok színe-javát. Főleg igaz ez akkor, ha az eladásra kínált egyedek teljesítményükkel már bizonyítottak.

A kistenyésztőnek anyagi ráfordításai, munkája az esetek legnagyobb részében nem pénzben térülnek meg, hanem olyan érzelmi töltésű dolgokban, melyek pénzben nem fejezhetők ki. A ló szerető magyar ember és lova viszonylatában mindkét félnek az a szerencséje, hogy a gazda, a ló és az öt mázsa lóhús közé nem tud egyenlőségjelet tenni.

 

2000. Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.06.11.
Fotók: Canva

Az ugró ló idomítása

Az ugró ló idomítása
Hamza György írása, 1927

 

Bár a legtöbb lovas ellensége az elméletnek, szükségesnek tartottam az ugrás és ugratás ez irányú részletezését, mert a munka csak akkor eredményes, ha először is célt tűzünk ki, hogy minden erőnket ennek elérésére összpontosíthassuk. Természetesen minden cél többféle úton érhető el, de a legtökéletesebb munkát az végzi, aki azt a legkevesebb erőkifejtéssel és a legrövidebb idő alatt éri el.

Ha a “többet ésszel, mint erővel” jegyében akarunk dolgozni, nem elég a célkitűzés és annál még fontosabb a célhoz vezető utunk legpontosabb kijelölése és annak következetes betartása. Ez nemcsak átvitt értelemben értendő, hanem éppen az ugró ló idomításának a gyakorlatban egyik legfontosabb eszköze.

Iskolalovaglás

A leghatározottabban kétségbe vonom annak az állításnak a helyességét, hogy egy ugró lóval fölösleges iskolát lovagolni. Elismerem, hogy sok, az iskola szempontjából a “lovagolt” jelzőt meg nem érdemelt ló nyert már klasszikus concourst, méghozzá olyan lovas alatt, aki soha sem foglalkozott iskolalovaglással, de tagadom, hogy ez az adott tehetségű ló elérte volna ily körülmények közt teljesítőképességének maximumát.

Márpedig a modern ugró ló idomításánál nem lehetünk megelégedve azzal, hogy bizonyos átlagos magasságot ugrik, az egyedüli cél csak a veleszületett tehetséghez képest a legmagasabb teljesítmény elérése lehet.

Csánkizmok edzése

Miután az ugráshoz szükséges erő a csánkhajlításból ered, a legfontosabb teendő a csánkizmok kidolgozása. Ez a tréning feladata. De a ló az ugrásnál testrészeit egymástól függetlenül használja, fontos, hogy a ló hajlékony, mozgékony és ügyes legyen. Ezt pedig csak idomítással érhetjük el.

Hogy a lovas az ugrásnál lehetőleg passzív lehessen, szükséges, hogy a ló teljes engedékenységet tanúsítson és a legkisebb segítségekkel legyen vezethető, mert csak így létesülhet a lovas és ló között teljes összhang.

Terepmunka

A tréningnek fő feladata az izmoknak fokozatos munka által és megerőltetés nélküli fejlesztése. A legtökéletesebb csánkizomtréning a nyugodt reális iskolamunka. Félreértés elkerülése végett meg kell említenem, hogy amit iskolamunka alatt értek, nem azonos a “Reitschulpomeiseln”-nel. Iskolát lovagolni, mondjuk a lovat tanítani, idomítani, reálisan csak a terepen lehet, ahol a legváltozatosabb körülmények között is megtanul lovasának engedelmeskedni. Ha egy ló az úthenger gőzgépe mellett megcsinálja a “farat be” (farat a gép felé), vagy ment már sebes ügetést mély szántásban, az a díjlovaglás zászlói között is megállja a helyét. Milyen csodás segédeszköze a csánkhajlítást célzó idomításnak a lankás lejtőn lefelé összeszedett “versammelt” ügetés.

Lovardában az ilyesmi lehetetlenség. Vagy féloldalazás felfelé úgy, hogy a ló a rétegvonallal áll párhuzamosan. Nem tökéletesebb a kukorica tarlón ferdén a barázdához lovagolt “egyenes vonal”, mint a lovarda fala mellett lovagolva? Lehet-e szebb egy féloldalazás ügetésben, mint barázdából barázdába átléptetve? Ilyen iskola eredménye azután, hogy lovas és ló teljes összhangba kerülnek, egymást minden körülmények között megértik. A terepen idomított ló megszokja, hogy ne figyeljen másra, mint lovasára és arra a terepvonalra, amelyre lovasa irányítja.

Az ugró ló idomítás alatt mindig egyensúlyban hajlított csánkokkal, felegyenesített nyakkal, szabad fejtartással menjen. Ezáltal a ló ugróizmai fejlődnek anélkül, hogy sokat kellene ugratni, ami megerőlteti a lábakat és a ló könnyen elveszti kedvét. Mozgása ügyes lesz, mert kifejlődött izmaival uralja egyensúlyozott testét.

 

Összeállította: Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör, 2000.
Frissítve: 2023.05.17.
Fotók: Canva

A ló jutalmazásának jelentősége

A ló jutalmazásának jelentősége

A lovaskönyvek általában nagyon keveset foglalkoznak a jutalmazás jelentőségével és gyakorlati hasznával.

A lóval kapcsolatos tevékenység elsősorban az elmúlt korokban a férfi foglalkozás körébe tartozott. A szántás-vetés, a katonáskodás, a fuvarozás, pásztorkodás, mindig mind férfi munka volt. A ló természete, ereje, testtömege erőt, gyors reflexet, bátorságot, határozottságot igényelt. A tenyésztés során a ló kezelhetősége, jó szándéka, használhatósága nem mindig volt fő szempont. A katonaságnál, a paraszti lótartásban, a rúgós, harapós, ágaskodós lovakkal való bánás nagyra becsült, férfias virtusnak számított. A lovak kiképzésénél és használatánál a lovak megtörése, legyőzése volt a leggyakoribb módszer, melyhez fizikai erő, durvaság, ordítozás, ostor, pálca, éles sarkantyú és egyéb kényszerítő eszközök voltak szükségesek. Még ma is él a betanítás helyett a betörés kifejezés használata.

Kétségtelen, hogy az erőszakos módszerek néha célravezetőek lehetnek, de az eredmény ebben az esetben nem a kölcsönös bizalmon alapuló eredményes együttműködés, hanem a félelmen és rettegésen alapuló kényszertevékenység. A gyakorlati lovasemberek tudják, hogy nem is ritkán, akadnak olyan lovak, melyeket helyben akár agyon is lehet verni, mégsem mozdulnak, ha egyszer megkötik magukat. A lóval való birkózás rendkívül időpazarló, veszélyes és legtöbbször kétes értékű munka.

A szakma “elnőiesedése”

A nyugati lovasvilág felismerte, hogy az eredményes sportteljesítmények eléréséhez intelligens, jó idegrendszerű, jó mozgású, könnyen kezelhető lovakra van szükség. Ezért ezeket a tulajdonságokat a tenyészkiválasztásnál az egyéb tulajdonságok elé sorolta. Ennek eredményeként került a nyugati lovassport a világ élvonalába. A megváltozott körülmények miatt már nem volt szükség a feltétlen erőfölényre, ezáltal megkezdődött a szakma elnőiesedése. A szakirodalom ugyan mindig szemérmesen a segítségek elfogadtatásáról beszélt, de ez az elfogadtatás a férfi lovastársadalomban a gyakorlatban a segítségek erőszakos ráerőltetettségét jelentette. A női lovastársadalomban sokkal nagyobb az együttérzés (beleérzés, empátia), a stílusérzék, a türelem és szerencsére kisebb fizikai erővel rendelkeznek ahhoz, hogy durva módszerekkel tudják kényszeríteni lovaikat az eredmények elérésére. Ezért sikerük titka a lóval való együttműködésben rejlik.

Mit követel a lovas- és lósport

A lovas- és lósport ma már a hatalmas követelmények mellett, intelligens sportlovakat és intelligens sportembereket kíván. A nagy követelmény hatalmas idegi és fizikai megterhelést jelent ló és lovas illetve hajtó részére egyaránt. Lovasnak, hajtónak a fizikai és gyakorlati felkészültsége mellett lélektani, pedagógiai állat- és állatélettani ismeretekkel is kell rendelkeznie. Sajnos ezen a téren igen nagy hiányosságok tapasztalhatók.

A teljesítmény tudatos felkészülés és összehangolt tevékenységek sorozata. A ló nem technikai sporteszköz, de nem is gondolkodó lény, hanem ösztönös tulajdonságokkal és reflexekkel született állat, melyet különböző tartási és pedagógiai eszközökkel az ember a szolgálatába állított. Az idők folyamán a született ösztönök mellett szerzett szokások és feltételes reflexek is kialakultak. Ez teszi lehetővé a lovak idomítását és használatát.

Pedagógia

Természetesen a humán pedagógia nem azonosítható a lovak idomításával, azonban az idomítás tartalmaz humán pedagógiai elemeket is. Ilyenek például a rávezetés bizonyos dolgok felismerésére, a megismert dolgok elfogadtatása és rögzítése, a büntetés és fegyelmezés, az elismerés és jutalmazás. A siker záloga természetesen a legfőbb pedagógiai elv: a következetesség. A felsorolt tényezők közül a lovastársadalom a leggyakrabban a büntetést alkalmazza a jutalmazás helyett. Az ember felsőbbrendű lény, a ló kiszolgáltatott. A fegyelmező eszközök mindig rendelkezésre állnak. Az így tartott lónál ezek az eszközök felismerhetők a védekező, menekülő reflexek, a kelletlen megnyilvánulások alapján.

A jutalmazás

A jutalmazás jelentőségét a lovastársadalom még mindig nem ismerte fel igazán, vagy nem hisz annak eredményességében. A jutalmazás csak akkor lesz és lehet eredményes, ha következetesen és rendszeresen alkalmazzák. Márpedig a lovas illetve hajtó a büntetésre erőfitogtatás miatt nagyon hajlamos, a jutalmazásra lusta. Pedig a következetes jutalmazás jobban rögzül, mint az alkalmi fenyítés, mely csak egy pillanatnyilag megbomlott együttműködés gyors korrekciója.

Mi sorolható a jutalmazás kategóriájába? Tulajdonképpen minden olyan tevékenység, magatartás, akció a lovastól, hajtótól, mely a ló részéről feltétel nélkül elfogadható, bizalomkeltő és kellemes. Végső fokon így értelmezhető egy jó ülés, egy könnyű rugalmas kéz, a fokozatos követelmény, de a hang, a veregetés vagy a kézből való jutalmazás is. Egy a lényeg, a jutalmazást következetesen, minden teljesítés alkalmával és azonnal kell alkalmazni. Ezt különösen a betanítás és kiképzés alatt kell következetesen betartani.

A jó teljesítményhez feltétlenül szükséges a ló és az ember állandó érzelmi és fizikai kontaktusa és harmóniája, mely folyamatosan oda és vissza áramlik szükség szerint. Ez a töretlen kapcsolat a jutalmazás útján fejleszthető ki és tartható fenn. Saját tapasztalatomat a következőkben ismertetem. A csikóval a közvetlen személyi kapcsolatot a futószárazás megkezdésekor alakítja ki az oktató.

Tapasztalatok

Fontos, hogy a csikó az oktató öltözetét, kezét, a felszerelést, ostort megnézze, megszagolja. Ha ezt bizalommal megteszi, minden esetben az “úgy”, “jó”, vagy “jól van” szavakkal dicsérhető meg. E pár kifejezés alkalmazható máskor is, mert rövid és hanglejtése nyugtatóan hat, ha egyúttal veregetéssel, simogatással is párosul. Ezzel a módszerrel könnyen elérhető, hogy a csikó nyugodtan menjen a futószáron, megtanulja az állj, lépés, ügetés, vágta vezényszavakat és azokat végre is hajtsa. Ezek után, ha majd a lovas végre lóra ül, a vezényszavakra minden erőszak nélkül engedelmeskedik.

Valamikor a lovas kiképzés, főleg a katonai, zabos ládikó és zabos honvéd vagy segédszemély nélkül elképzelhetetlen volt. Ha a kiképző a lovat jutalmazni akarta, akkor zabos kiáltására a zabos a ló előtt termett és 1-2 harapásnyi zabbal jutalmazta a lovat és megveregette. Ma ez a megoldás nehezen alkalmazható. Én istálló járáskor, futószárazásnál, oktatásnál, lovaglásnál kis falatnyi száraz kenyérdarabokat hordok a zsebemben, és ezzel jutalmazom a lovakat “úgy”, “jó” dicsérő szavakkal és veregetéssel kísérve.

A sárgarépával, zabbal, kockacukorral való jutalmazás sokkal körülményesebb és a ruházatot is szennyezi. A kockacukor a ló fogállományának sem használ, amellett, ha a ló rászokik, követelőzővé válik, sőt agresszívvá válhat.

Lovaglásnál a lovaim visszatekintve, kissé előrenyújtott tenyeremből is örömmel fogadják a kenyérdarabokat.

Egyszerű lélektani tapasztalat, hogy aki kap valamit, azt valamivel viszonozza is. Ez a megállapítás a lovakra is érvényes, ezért a jutalmazást a kiképzés, a lóhasználat és versenyzés igen fontos tényezőjeként kell tekinteni.

 

2000. Vitéz Márkos Attila
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.05.09.
Fotók: Canva

Tchenarani

Tchenarani

 

A fajta eredete és története

A Tchenarani lovat 2000 évesnek tartják és Iránban tenyésztették ki Perzsa-arab és türkmén lovak keresztezésével. Ez egy nagyon ritka fajta és fennmaradt tisztavérű példányok Iránban élnek.

A fajta jellemzői

Elegáns kinézetű, feje nemes vonalú, nyaka ívelt, fara erős. Végtagjai egyenesek és erősek, patája erős. Mértékletes, kezes, bátor, kitartó, kiváló a lovasság számára, nem befolyásolják sem az időjárási szélsőségek sem a fáradtság.

Marmagasságuk kb. 150 cm. Pej, vörösessárga, fekete és szürke színű.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.06.02.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Tawleed

Tawleed

 

Hátasló, Szudánból, Khartoum régióból származik. Sudan Country-Bred és más exotikus fajták keresztezéséből alakult ki, mely elsősorban Telivér volt.

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.17.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Észt Natív – Estonian Native

Észt Natív – Estonian Native

 

A fajta eredete és története

Másnéven Klepper, az Észt Natív egy csekély számú fajta, amelyik ellenált a keresztezéseknek és megőrizte a jellemző északi vonásokat. Fontos szerepe van az Obva/Ob (mára már kihalt fajta) és a Vyatka fajta kialakulásában. A fajtát szintén keresztezték Hackney-vel, Tori-val és Ardennivel, így kialakult az Észt igásló.

Az Észt elterjedt Oroszországban is már a 14-15. században, jó munkabírással és magas alkalmazkodási képességgel. A mezőgazdaság fejlődésével az igény a szívós pónikra csökkent, és szükség volt a nagy igáslovakra.

Nagyobb lovakat vontak a tenyésztésbe és az eredeti, tisztavérű tenyésztők a Balti partokra szorultak, illetve néhány szigetre. Így a szárazföldi lovak nagyobbak és vérvonaluk kevert. Tisztán csak a Saaremaa, Hiiumaa és Muhu szigeteken maradt fenn a fajta.

A fajta jellemzői

A mai Észt nem nagy; a fej arányos, a homlok széles és néha kissé durva; a nyak rövid vagy közepesen hosszú és húsos; a mar lapos; az ágyék izmos; a far átlagosan hosszú és normál lejtésű; a szügy széles és mély; a lábak rövidek, szabályosak, kiváló szilárdságúak és tiszták. A paták rendkívül szilárdak. Igénytelen, rendkívül szívós és egészen jó mozgású. Szolgálatkész jellemű.

Általános marmagasságuk 132-142 cm. A színük túlnyomórészt sárga, pej, világospej, deres és szürke.

A helyi Estonian lovakat könnyű mezőgazdasági munkákban használják, ugyanakkor gyerekek is lovagolják és a turizmusnak is hasznot hoz.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.06.02.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Burguete

Burguete

 

A fajta eredete és története

Ennek a hidegvérűnek a tenyésztése viszonylag egy kicsi régióra korlátozódott. Hazája lényegesen kiterjed Bergtäler-tól a Burguete és Roncevalles-ig. Kocsiló fajtájába tartozik, a 20. századból származik Spanyolországból, az őshonos észak-spanyol kancát keresztezték francia hidegvérűvel, így alakult ki a Burguete. A Navarra területen tenyésztették, lényegében az alap egy Navarra-Pony kanca volt és egy Postier-Breton. Így alakult ki a mai Burguete.

A fajta jellemzői

A Burguete egy kicsi, könnyű hidegvérű. Az összbenyomás harmónikus, izmos és egészséges formájú. A feje közepes nagyságú, de semmi esetre sem durva, inkább száraz és kifejező, egyenes profillal, élénk, barátságos szemek és rövid “pónitartású” fülekkel. A jó formájú nyak, szép tartású, egy kicsit vaskos. A lapocka arányosan lejt és a szügy széles. Rövid izmos háta, kerek, jól izmolt a fara van. Farka alacsonyan tűzött. A törzs rövid, a végtagok erősek, az ízületek kifejezettek.

A pata közepes nagyságú, kemény és sötét. A sörénye erős, hosszú és finoman hullámos. Szőrzete dús, ami a Navarra-Pony leszármazásra utal. Színe főleg sárga vagy pej, jegyek nem megengedettek. A marmagasság 150-152 cm között van.

Ez a ló határozottan igénytelen. Robosztus, kemény, hosszúéletű és különösen termékeny. Barátságos, élénk temperamentumú, ez a munkavégzésben is észrevehető. Könnyű igásló. A növekvő gépesítés miatt kocsilónak használják, és a hústermelésben. Különösen energikus, jó és határozott járású.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.05.10.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Hiba bejelentés