Fajtakaluz: A kisbéri félvér
A vér szava
A lófajtákat bemutató sorozatunk alábbi fejezetében a kisbéri félvért ismerhetik meg kedves olvasóink. A fajta nevét a dunántúli Kisbérről kapta, amely a Batthyány család birtoka volt. Az 1848-49-es szabadságharcot követően a birtokot elkobozták a családtól, és 1853-ban az osztrák kormány kiadta a parancsot: Kisbér katonai ménes lesz!
A kezdeti elgondolás az volt, hogy a ménes legyen a nemes ló tenyészhelye, amely biztosítja az ország fedezőmén-utánpótlását, és természetesen megfelelő mennyiségű és minőségű katonalovat ad a hadseregnek. A “nemes ló” kifejezéssel akkor természetesen az angol telivért, az újkor lovát illették, de a ménes működtetéséhez szükséges kb. 300 angol telivér kanca megvásárlása még az osztrák állam anyagi lehetőségit is meghaladta volna. Maradt tehát az olcsóbb, de bonyolultabb, időigényesebb megoldás, vagyis a lehetőségekhez mérten megszerezhető kancaállományt folyamatosan, szelektálva elérni a célt. A szükséges állományt az ország többi méneséből irányították Kisbérre, s megjelentek az első angol telivér mének is. A ménes egy ideig saját versenyistállót is működtetett, ezt azonban hamarosan felszámolták, hiszen a tevékenység, amellett, hogy nem volt gazdaságos, konkurenciát jelentett a magántenyésztőnek is. Kisbéren az angol telivér tenyésztése egyre szervezettebben folyt, azonban az ún. vegyes kancaménes még mindig heterogén képet mutatott. Miután ekkor már kitűnő telivér ménekkel rendelkeztek, kézenfekvő volt a megoldás: a vegyes állományt a telivérek kezdték fedezni, és az 1860-as évekre a kisbéri vegyes ménes produktumai egyre inkább megközelítették az angol telivért, típusban és teljesítményben egyaránt. 1868-ban új fejezet nyílt a ménes történetében.
Kisbér Magyar Királyi Állami Ménes lett
Az ügyek intézésében Kozma Ferenc, a lótenyésztési osztály vezetője teljhatalmat kapott. Munkájának helyességét, előrelátó voltát és hozzáértését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a magyar állami ménesek rövid idő alatt Európa élvonalába kerültek. A magyar ló mindenhol “márkát” jelentett. Kozma Ferenc Kisbéren fenntartotta az angol telivér tenyésztését, a félvért pedig a telivérhez kapcsolódóan magas vérben kívánta továbbvinni.
A századfordulóra kialakultak azok a vonalak, amelyekből mára – sajnos – már csak kevés maradt. A rendelkezésre álló telivér mének tömeget, rámát, nemességet, keménységet és egységes küllemet örökítettek. A kisbéri félvér nagy teljesítményű katonalóvá vált. A régi fényképeket nézve a szemlélőnek az az érzése, hogy típusában már akkor a ma kívánatos sportló jellegét mutatta. Akkor Európában talán csak egy hasonló félvérfajta volt, a kisbéri félvérrel szinte azonos “sémával” kialakított trakehneni ló. A trakehnenihez egyébként többször is nyúltak a kisbéri félvér tenyésztői, kialakítói. A felhasznált mének közül a legjelentősebb Formás (Format) és Széplak (Goldlack) volt. A két fajtának a kialakítása, majd a második világháború alatt a sorsa is hasonlóan alakult. A kisbéri ménes tenyészállományát elhurcolták, széthordták.
Az, hogy mégis megmaradt, illetve visszakerült bizonyos számú egyed az országba, az csak a lótenyésztést a háború előtt irányító, a lovak sorsát a világégés alatt is szívükön viselő katonatiszteknek, ménesi dolgozóknak köszönhető, akik a lovakat sokszor saját életüknél is többre becsülték. A fajta felett a vészharangot mégis a magyar lótenyésztés 1960-as évek elején történt “átszervezése” húzta meg. A felelősök összetévesztették a “szezont a fazonnal”, a gazdasági célt a sportcéllal, a kitartást, a tartósságot a “tömegesítéssel”. A fajtában nyugati mének fedeztek, olyanok, amelyekre ott már nem volt szükség. Csakis a fajta megalkotóinak köszönhető, hogy még beszélhetünk kisbéri félvérről. Olyan tenyésztői munkát végeztek, hogy az állomány még e végzetes lépéseket is túlélte. A kisbéri félvér átalakításával, “korszerűsítésével”, “tömegesítésével” legtöbbet Magyarország lótenyésztése veszítette. Akkor sikerült csaknem végleg kiirtani ezt a szép, kemény, nagy teljesítményű fajtát, amikor világszerte ez a lótípus vált népszerűvé. A fajta még az említett lépések ellenére is olyan sportlovasokat tudott felmutatni, mint Facsiga, Guza, Orgonavirág (apjuk Maxim VI). A rendszerváltás idején megalakult a kisbéri félvértenyésztők egyesülete is. Hosszú munka vár rájuk, hiszen gyakorlatilag a semmiből kell egy fajtát a régi rangjára emelni.
A kisbéri félvér jellemzői és használhatósága
Száraz, nemes fej, könnyű tarkó, hosszú, izmos, karcsú nyak, kifejezett baltavágás, hosszú, dőlt lapockák, középhosszú hát, jó kötés, hosszú, izmos far, megfelelő szélesség és mélység, korrekt, szabályos végtagok. Az eszményi kisbéri félvér ügetése puha, tért ölelő, vágtája hosszú, tetszetős. Nyilvánvaló, hogy a fenti leírást a mai kisbéri félvérnek csak kevés egyede közelíti meg. A fajta egyes egyedei jó ugrólovak voltak, és ez így van ma is. Igazán a militarysportban alkalmazás jelenthetné a fajta jó szelekcióját.
Mének a fajtában
Az egykor oly számos vonal közül ma már főként csak a Széplak és Maxim törzsek rendelkeznek elegendő számú ménnel. A Fenék, Slieve Gallion, Deutscher Michel, Dunure, Kozma, Filou stb. törzsek elvétve anyai oldalon kerülnek elő.
Akárcsak egész Európa lótenyésztésében, úgy a kisbéri félvérben is hiány a megfelelő telivér mén. Ezek tenyésztésbe állítása, illetve jobb kihasználása lényeges feladata a kisbéri félvér tenyésztőinek. Súlyos bűn volt például Bilbao xx mellőzése és pusztulni hagyása, aki még így is hagyott jó utódokat. A kisbéri félvérben – mint már említettük – régen is alkalmaztak trakehneni méneket. Ma e fajta képviseletében Hohenstein II van leginkább reflektorfényben, utódai eddig még nem mutattak átütő teljesítményt.
Szebényi Dániel
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. júliusi számában.)
Frissítve: 2023.08.18.
Fotók: Canva
