Az ugró ló idomítása
Hamza György írása, 1927
Bár a legtöbb lovas ellensége az elméletnek, szükségesnek tartottam az ugrás és ugratás ez irányú részletezését, mert a munka csak akkor eredményes, ha először is célt tűzünk ki, hogy minden erőnket ennek elérésére összpontosíthassuk. Természetesen minden cél többféle úton érhető el, de a legtökéletesebb munkát az végzi, aki azt a legkevesebb erőkifejtéssel és a legrövidebb idő alatt éri el.
Ha a “többet ésszel, mint erővel” jegyében akarunk dolgozni, nem elég a célkitűzés és annál még fontosabb a célhoz vezető utunk legpontosabb kijelölése és annak következetes betartása. Ez nemcsak átvitt értelemben értendő, hanem éppen az ugró ló idomításának a gyakorlatban egyik legfontosabb eszköze.
Iskolalovaglás
A leghatározottabban kétségbe vonom annak az állításnak a helyességét, hogy egy ugró lóval fölösleges iskolát lovagolni. Elismerem, hogy sok, az iskola szempontjából a “lovagolt” jelzőt meg nem érdemelt ló nyert már klasszikus concourst, méghozzá olyan lovas alatt, aki soha sem foglalkozott iskolalovaglással, de tagadom, hogy ez az adott tehetségű ló elérte volna ily körülmények közt teljesítőképességének maximumát.
Márpedig a modern ugró ló idomításánál nem lehetünk megelégedve azzal, hogy bizonyos átlagos magasságot ugrik, az egyedüli cél csak a veleszületett tehetséghez képest a legmagasabb teljesítmény elérése lehet.
Csánkizmok edzése
Miután az ugráshoz szükséges erő a csánkhajlításból ered, a legfontosabb teendő a csánkizmok kidolgozása. Ez a tréning feladata. De a ló az ugrásnál testrészeit egymástól függetlenül használja, fontos, hogy a ló hajlékony, mozgékony és ügyes legyen. Ezt pedig csak idomítással érhetjük el.
Hogy a lovas az ugrásnál lehetőleg passzív lehessen, szükséges, hogy a ló teljes engedékenységet tanúsítson és a legkisebb segítségekkel legyen vezethető, mert csak így létesülhet a lovas és ló között teljes összhang.
Terepmunka
A tréningnek fő feladata az izmoknak fokozatos munka által és megerőltetés nélküli fejlesztése. A legtökéletesebb csánkizomtréning a nyugodt reális iskolamunka. Félreértés elkerülése végett meg kell említenem, hogy amit iskolamunka alatt értek, nem azonos a “Reitschulpomeiseln”-nel. Iskolát lovagolni, mondjuk a lovat tanítani, idomítani, reálisan csak a terepen lehet, ahol a legváltozatosabb körülmények között is megtanul lovasának engedelmeskedni. Ha egy ló az úthenger gőzgépe mellett megcsinálja a “farat be” (farat a gép felé), vagy ment már sebes ügetést mély szántásban, az a díjlovaglás zászlói között is megállja a helyét. Milyen csodás segédeszköze a csánkhajlítást célzó idomításnak a lankás lejtőn lefelé összeszedett “versammelt” ügetés.
Lovardában az ilyesmi lehetetlenség. Vagy féloldalazás felfelé úgy, hogy a ló a rétegvonallal áll párhuzamosan. Nem tökéletesebb a kukorica tarlón ferdén a barázdához lovagolt “egyenes vonal”, mint a lovarda fala mellett lovagolva? Lehet-e szebb egy féloldalazás ügetésben, mint barázdából barázdába átléptetve? Ilyen iskola eredménye azután, hogy lovas és ló teljes összhangba kerülnek, egymást minden körülmények között megértik. A terepen idomított ló megszokja, hogy ne figyeljen másra, mint lovasára és arra a terepvonalra, amelyre lovasa irányítja.
Az ugró ló idomítás alatt mindig egyensúlyban hajlított csánkokkal, felegyenesített nyakkal, szabad fejtartással menjen. Ezáltal a ló ugróizmai fejlődnek anélkül, hogy sokat kellene ugratni, ami megerőlteti a lábakat és a ló könnyen elveszti kedvét. Mozgása ügyes lesz, mert kifejlődött izmaival uralja egyensúlyozott testét.
Összeállította: Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör, 2000.
Frissítve: 2023.05.17.
Fotók: Canva
