A természetben nagyon ritka a tökéletes szimmetria. Ha csak az emberi testet nézzük, az emberek 80 százalékának eltér a lábainak mérete, hosszúsága, izomzata, de még az arcunk sem tökéletesen szimmetrikus. A lovaknál is ugyanez a helyzet, egy lónak soha sincs két teljesen egyforma szögellésű és formájú patája. Fontos, hogy a lovas, lótartó, edző is lássa, ismerje ezeket a különbségeket lovánál, lovainál.

A háziasított lovak 60%-ának aszimmetrikusak a patái, különösen ami a sarokfalak magasságát, alakját és helyzetét illeti. A sarokfalak magasságát és alakját a pata és az ujjtengely talajfogáskor fennálló szögellése határozza meg – amit pedig a ló izomzata, alkata, és a mély ujjhajlító ín rugalmassága befolyásol. A szarutok nagyfokú rugalmassága miatt alkalmazkodik ehhez a talajfogási szöghöz.

A lovak 70% „balkezesként” jön világra, ami azt jelenti, hogy szívesebben fordulnak balra, vágtáznak a bal kézen. Állás közben pedig a jobb első lábra helyeznek több súlyt. Egy balkezes ló általában a bal első lábával indítja a mozgást, így az a pata terültebb, a pata talp laposabb, kevésbé ívelt, a sarkak alacsonyabbak, alátolódottabbak. A jobb első lábát viszont kevesebbet használja. A két pata nyírjai, a sarkak és a patahenger, patacsontot körülvevő képletek alakja is eltérő, így az általuk keltett keringés és az elnyelt energia sem lesz egyforma. Ez befolyásolja a lábvégben található inak, szalagok működését, a munka kezdetén a bemelegítés hosszát, végső soron pedig a ló izomzatának alakulását.

Minden lovas tudja és érzi, hogy lova kisebb-nagyobb mértékben ferde. Ezen ferdeség megszüntetése a lovaglás, hajtás egyik nagy feladata. Ezen ferdeség csökkenthető megfelelően felépített munkával, szakszerű edzéstervvel, a különböző izomcsoportok tudatos fejlesztésével.

Egy balkezes lónak a bal válla és farának jobb oldala erősebben izmolt. A váll izmainak aszimmetriája miatt a nyereg könnyen elcsúszik a lovon. Ha egy ilyen lovat tapasztalatlan lovas lovagol, csak tovább rontja a helyzetet. A ló nem ugyanúgy reagál az egyik, mint a másik oldali csizmasegítségekre, bal kézre szívesebben fordul, esetleg beejti a vállát, bal kézre szívesebben vágtázik, míg jobb kézre csak nehezen lehet beugratni, vagy épp hajlítani. Emiatt a lovat gyakran merevnek, vagy épp makacsnak, nehezen kezelhetőnek bélyegzik. Pedig mindössze annyi a hibája, hogy nem tud minden feladatot egyformán elvégezni mindkét kézre. Hasonlóan, ahogy Te, kedves jobbkezes olvasó nehezen tudnád leírni bal kézzel a nevedet.

A két pata közötti eltérés sérülés következménye is lehet. Nem kell ehhez súlyos sérülésre gondolni. Elég egy esés, egy futószárazás közbeni elcsúszás, vagy hogy a ló megüsse a csípőjét az ajtófélfában.

Ha – tegyük fel – megsérül a ló bal hátsó lába, akkor a jobb hátsó és a bal első lábra fog több súlyt helyezni. Tekintve, hogy az első lábak hordozzák a ló súlyának 65%-át, ilyenkor ez az arány akár 75 %-ra is nőhet. A fájdalom csökkentése miatti tehermentesítés a ló csípőjét, gerincét, vállait, nyakát is eltéríti eredeti helyzetétől. A ló pedig ehhez a testtartáshoz még akkor is visszatér, ha a sérülés már meggyógyult és elmúlt a fájdalom, hiszen az izomzat már akár néhány hét alatt átalakul és hozzáidomul a sérülés miatt felvett pozícióhoz. Mozgás közben a csípő aszimmetriája és a farok ferdesége figyelhető meg, illetve az, hogy a ló négy patanyomon mozog, mivel a preferált hátsó lábát a test középvonala felé helyezi. A mellső lábak is különböző hosszúságúnak tűnnek a vállak elmozdulása miatt.

A ló sportoló és ennek megfelelően kell kezelni. Mogásszervrendszerének szimmetriája elengedhetetlen a jó teljesítményhez. Minél egyformábbak a ló lábai, patái annál inkább egyensúlyban van az állat. És ez természetesen fordítva is igaz, hiszen a paták szimmetriája is hatással van az izomzat, tehát a mozgás egészének szimmetriájára. Egy ló, aminek aszimmetrikus a lába, patája, izomzata, nehezen találja meg az egyensúlyát, csökken a teljesítménye, nő az inak és ízületek sérülésének veszélye, torzulhat a szarutok. Minél nagyobb a különbség a lábai között, annál kevésbé lesz egyensúlyban a ló.

Nem várhatjuk a természettől, hogy ezt a problémát egy háziasított lónál megoldja. Ha ebben reménykedünk és nem teszünk semmit, úgy állandósul a probléma. A lehető leggyorsabban cselekedni kell és visszaállítani a természetes szögelléseket és egyensúlyt. Ha szükséges, a patkolókovács ehhez átmenetileg ék alakú alátéteket is használhat. De ez mit sem ér a megfelelő edzésmunka nélkül, ami újra kiegyensúlyozza a ló izomzatát. A patkolókovácsnak a ló mind a négy lábát egyenként fel kell mérnie a szarutoktól egészen a lapockáig, illetve csípőig, ugyanakkor a lovat a maga teljességében kell szemlélnie – csak így fedezheti fel az aszimmetria okát. Abban az esetben nagy eséllyel tudja elősegíteni az edző és lovas munkáját, ha a két pata hegyfalának meredeksége között maximum 5°, és alakja, szélessége között is csak kisebb eltérés van. Arra, hogy ilyen esetekben hogyan is kell eljárni, kétféle nézet is van:

• Kezelheti egyénileg a két lábat: A patkolókovács ilyenkor az adott láb számára teremti meg az ideális állapotot. Meghagyja a magasabb sarokfalat, a kisebb patára kisebb patkó kerül. A ló nem lesz sánta, de korrekció nem történik. A ló mozgása nem lesz harmonikus, nem lesz egyensúlyban. Ez az eljárás hosszabb távon általában csak súlyosbítja a ferdeség okozta elváltozásokat.A lovasok, edzők sokszor nem szeretnének semmilyen kockázatot vállalni lovaik egyensúlyának helyreállítása érdekében. Márpedig ahhoz, hogy a hosszabb ideje fennálló ferdeséget megszüntessük vagy csökkentsük, aszimmetrikus erőhatásokat kell kelteni a paták felől is, melynek hatására megváltozik az izomzat terhelése.
• Törekedhet a szimmetria helyreállítására: A patkolókovács az edzővel, lovassal és a ló állatorvosával együttműködve fokozatosan visszaállítja a két láb szimmetriáját. Mivel a ferdeség oka általában a test középpontjához közeli képleteknél keresendő, az első lépés ennek diagnosztizálása és kezelése, ami az állatorvos feladata. Gyakori a hátfájás, csípő környéki sérülések, valamint a hátsó végtagokat érintő problémák okozta, a lovat ferde, kímélő izomhasználatra késztető problémákból adódó, hosszú ideig fennálló aszimmetrikus munkavégzés miatt állandósult ferdeség. A diagnózis alapján az állatorvos segít a megfelelő edzésterv és gimnasztikai program kialakításában. Az edző és a lovas ennek megfelelően dolgoznak tovább a lóval, a patkolókovács pedig szép fokozatosan dolgozik a helyreállításon, annak megfelelő ütemben, ahogy a ló reagál a gimnasztikára.

Azt mindig szem előtt kell tartani, hogy a ló farmotoros állat, ezért a hátsó végtagok eltérő erővel történő használata hangsúlyos problémaként jelentkezik. Ilyenkor sokat segíthet a hátsó lábak szakszerű patkolása.

Ha a paták közötti eltérés meghaladja az 5°-ot, azt már nem lehet szaruszabályozással helyreállítani. Sebészi úton, speciális patkókkal, alátétekkel lehet kezelni, szinten tartani. Mint annyi minden másnál: itt is fontos, hogy időben cselekedjünk.

Természetesen vannak csikókorban szerzett sérülések, elváltozások is, melyek „természetes” ferdeséghez vezetnek. Leggyakrabban a növekedés folyamán a gondos gazdák által túletetett, túlsúlyos csikóknál jelentkezik a probléma. A szárcsont növekedési zónái nem bírják a túlzott terhelést és gyulladásos folyamat indul el, mely spontán gyógyul, de ezen időszak alatt a csont növekedése lelassul, megáll. Az ellenkező láb viszont ezidő alatt is folytatja a növekedést, így a két láb közötti hosszúságbeli eltérés alakul ki. Ezt a lónak mozgásában kompenzálnia kell, ezért a két láb lépés közben a levegőben leírt íve és a talajfogás szöge is eltérő lesz. A paták szögellése is különböző, de nem torzul a szarutok, hanem két különböző, de szabályos patája lesz a csikónak. Ebben az esetben a lehető legnagyobb komfort elérése és fenntartása lehet a cél.

2014.06.23. Magyar Patkolókovácsok Egyesülete