Kezdőlap Blog Oldal 35

135 centiméteren Fábiáncsics Gábor volt a nyerő

Ezúttal is tekintélyes mezőny, több mint 220 lovas több mint 320 lóval gyűlt össze a Nemzeti Lovardában.

A pénteki nap első versenyszámában, 90 centiméteren Kovács Roland tanítványa, Nagy-Élő Zsolna és Stolzarada szerezték meg a győzelmet (ELIT Lovas Klub SE). 100 centiméteres magasságon a kezdő lovasok között a Varga Ménes pónis versenyzője, Lukácsi Lilla és Cristo volt a legeredményesebb, a nyitott kategória ideális időre rendezett versenyében pedig Fábiáncsics-Nagy Andrea és Sarah szerezte meg az elsőséget.

Az ötéves lovak mezőnyében az ifj. Kövy András által lovagolt pej mén, Catoki Junior kapta a legjobb értékelést. A ló apja Catoki, nagyapja Balou du Rouet. Második Búza Krisztián és Alaphilippe, harmadik Csontos Zsuzsa és Cazura Blue.

Az ifjúsági lovasok mezőnyében a Lacházi LKE párosa, Zsargó-Ágotai Fanni és Excell SB 8,2 stílusponttal szerezte meg a győzelmet. Második kereken nyolc ponttal Milkovics Kata és Viola, harmadik Janik Attila tanítványa, Pichovszky Dalma és Casco PP.

A 110 centiméteres nyitott versenyszámban Tóth Martin és Fokos Fuvallat hozta a leggyorsabb hibátlant, maga mögé utasítva a Sáli Csenge – Jácint és Nehéz Júlia Johanna – Párizs párosokat. Ugyanezen a magasságon az amatőr lovasok között épp csak hajszálnyi időkülönbség döntött Nemes Dorka és El Coronita (Viktor-i Sportegyesület) győzelméről, klubtársának, az Avatart lovagló Szarvas Júliának meg kellett elégednie a második hellyel. Harmadik a Prosper Lovasklub párosa, Pölz Kitti és Hurrycane.

A hatéves lovak mezőnyében az első két helyet a Fabiancsics Horses SE lovai szerezték meg Faluhelyi Ádám lovaglásával: a Lewitzi Ménesben tenyésztett Congran PS és a Diaron apaságú Diasandro Blue. Harmadik Unger Fanni és Home Made Z.

Szintén 120 centiméteren, de már a nyitott kategóriában újabb sikereket könyvelhetett el Faluhelyi Ádám és a Fabiancsics Horses SE: Golden Lady Des Vergers nyergében az első, el Caminóval a harmadik helyet sikerült megszereznie. Második Zsargó-Ágotai Fanni és Excell SB.

Egy szép győzelemmel indította a versenyhétvégét Bohák-Debreczeni Éva és Cortez 130 centiméteren, második Fekete György és Larsson, harmadik Faluhelyi Ádám és Maccothago PS. A fiatal lovasok mezőnyében mindössze egyetlen induló volt, Fülöp Rebeka és Nekton Calido.

A szombati nap első, 100 centiméteres versenyszámában taroltak a Varga Ménes GYLE lovasai. A sorrend az élmezőnyben: Lukácsi Lilla – Cristo (póni), Lukácsi Léna – Top Iallah Du Bergshaff (póni), Gubicza Dorottya – Tinky Winky Van’t Laerhof Z, Ágoston Csenge – Aranykapu Clana.

Az ötéves lovak mezőnyében duplázott ifj. Kövy András és Catoki Junior, második Eszes Ferenc és dr. Pusztai Zsuzsanna Neorado T nevű ménje. Holtversenyben a harmadik helyen zárt a Burucs Borbála – For Believe, valamint Kovács Roland – Iris De La Chatre páros.

110 centiméteren az ifjúsági korosztály versenyében Pichovszky Dalma és Casco PP 8,3 stílusponttal zárt az élen, 8,1 ponttal második Faluhelyi Ádám tanítványa, Fábián Nikolett és Kilburn’s Boy, harmadik Tóth Fanni és Google.

A nyitott versenyszámban a Hegedüs Kristóf – Columbiana PH párostól (Gyömrői Tövesmajor LE) láthatta a leggyorsabb hibátlant a közönség, de szorosan a nyomában volt Gubicza Dorottya és Tinky Winky Van’t Laerhof Z, harmadik a prosperes Peller Judit és Shusha MNM.

Az amatőr lovasoknál a Vértesi TSE lovasai végeztek az élen, első Herczog Zsuzsanna és Hippolit, második Simon Dzsenifer és Emma. A harmadik helyet itt is a Prosper LK párosa szerezte meg, Krecskovszki Evelin és It’s All The Go.

A hatéves lovaknál ismét megszerezte a győzelmet Faluhelyi Ádám, ezúttal Diasandro Blue nyergében, a másik két dobogós helyen két Kovács Roland által bemutatott ló zárt: a Chacoon Blue apaságú Chabluerino és a Conthargos apaságú Conccodello PSZ.

A 120 centiméteres nyitott versenyszámban újabb győzelmet zsebelt be Herczog Zsuzsanna és Hippolit, második a Prosper LK párosa, Pölz Kitti és Hurrycane Z, harmadik Márki Zoltán és Diana By Boris.

Szombaton 125 centiméteren ismét Göttler Vilmosnak és Jégvirágnak szólt a taps, Kóthy Szonja Eszter és Crumble VD Broekkant Z közel hat másodperces lemaradással követte a győztes párost, harmadik Csillag-Tóth Noémi és Cherish the Moment.

A nap legrangosabb, kétfázisos, megszakítás nélküli 135 centiméteres versenyszámában 17 lovaglást láthatott a közönség. A győzelmet Fábiáncsics Gábor szerezte meg Convey nevű pej ménjével. Bohák-Debreczeni Éva és Cortez ezúttal a második helyen zárt, harmadik ifj. Kövy András és Casallandia PS. A fiatal lovas korosztályt Tömör-Tones Luca Zoé képviselte Monte Grazia nyergében.

Forrás: nemzetilovarda.hu
Kép: Canva
2023.06.12.

Lemaradt a kvótáról a magyar díjlovagló csapat

A Szokola Csaba, Komjáthy-Losonczy Anikó, Yom-Tov Jázmin, Pachl Benedek összeállítású magyar csapat lemaradt a kvótaszerzésről a Pilisjászfaluban rendezett olimpiai kvalifikációs versenyen csütörtökön.

A Közép- és Kelet-Európa, valamint Közép-Ázsia országainak kiírt kvalifikációs viadalt ugyan a németek nyerték meg, de az indulási jogért a magyarokon kívül a lengyelek és az izraeliek voltak versenyben. A hazai együttes három lovas után még szűken a lengyelek előtt állt, Izrael pedig már nem volt versenyben az olimpiai részvételért.

A magyar kvartett utolsó indulója, Yom-Tov 65,652 százalékos teljesítményt nyújtott, míg a nagy riválisnál Zaneta Skowronska-Kozubik az egész nap második legjobb produkciójával (69,696) végül a lengyel négyest segítette kvótához. A négyfős válogatottak eredményébe a legrosszabb teljesítmény nem számított bele, a magyaroknál Szokola Csaba (65,435) szereplése esett ki.

“Nehéz még erről beszélni, mert annyira közel voltunk ahhoz, hogy beteljesüljön az álmunk. A lengyelek jól hajráztak, de hangsúlyozom, ez már önmagában is nagy bravúrnak számít, hogy karnyújtásnyira voltunk a sikertől. Nem ez volt az utolsó lehetőség, hiszen a szeptemberi Európa-bajnokságról még három csapat kijut az olimpiára”fogalmazott Dallos Zsófia szövetségi kapitány.

A kontinensviadalnak a németországi Riesenbeck ad otthont, öt magyar lovas már minősült az Eb-re, közülük négyen alkotják majd a csapatot.

A díjlovaglók kvótaszerzése hatalmas bravúr lett volna, mivel az 1996-os, atlantai játékok óta nem szerepelt magyar lovas az olimpiákon, akkor lovastusában sikerült kvalifikálnia magát a csapatnak. Díjlovaglásban pedig még sosem volt magyar induló, mert bár Dallos Gyula 1992-ben és 1996-ban kvótát szerzett, Aktion nevű lovának egészségi problémája miatt egyik alkalommal sem tudott rajthoz állni. A Párizsban induló háromfős csapatok versenyzői egyúttal egyéni indulók is lesznek.

Forrás: MTI

Kép: Canva
2023.06.12.

Jövőre távozik posztjáról a FEI elnöke

Jövőre távozik posztjáról a FEI elnöke

2014-ben búcsúzik Haya hercegnő

A Nemzetközi Lovasszövetség (FEI) jordán elnöke közleményében azt írta, betartja azt az irányítása alatt bevezetett korlátozást, amely kettőben maximalizálta az elnöki ciklusok számát, így nem száll harcba jövőre pozíciója megtartásáért.

Haya hercegnő ugyanakkor megtisztelőnek nevezte, hogy maradása érdekében többen is indítványozták a szabályok alapján legfeljebb nyolcéves elnöki periódus megtoldását további négy esztendővel.

2013.10.02., Forrás: MTI
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.07.

Fabricy Kovács Mihály – az amerikai könnyűlovasság alapítója

Fabricy Kovács Mihály
az amerikai könnyűlovasság alapító apja

Bár erre a címre többen is joggal igényt tartanak, mégis jogosan sorolhatjuk közéjük az alább bemutatandó egykori hazánk fiát. Ő volt az első magyar, akit névszerint ismerünk azok közül, akik az Amerikai Egyesült Államok szabadságáért áldozták életüket.

Személye az amerikai magyarság nemzeti identitástudatának fontos része lett. Jelmondata, amely latinul így hangzik: “Fidelissimus ad Mortem, angolul Faithful unto Death, azaz Hűséggel Mindhalálig”. – az amerikai magyarság jelmondata lett.

Születésének csak a helye biztos, pontos dátuma viszont nem ismert. Különböző, egymásnak ellentmondó levéltári adatok alapján mégis, az látszik a legvalószínűbbnek, hogy 1724 augusztusában, Karcagon, vagy ahogy akkor nevezték – Karczag Új Szálláson született. Családjáról, gyermekkoráról szinte semmit sem tudunk. Karcag község református anyakönyvét csak 1730-tól vezették. Ezen időpont előtti események, csak később keletkezett különböző iratokból, jegyzőkönyvekből következtethetők vissza. Tanulmányait vélhetőleg, a karcagi református gimnáziumban végezte. Iskolai tanulmányait 1739-ben fejezte be, és szinte azonnal felcsapott huszárnak. 1740. január 20-án a Pest vármegyei Gyömrőn beállt közhuszárnak a Hávor-huszárezredbe.

(Megjegyzés: a 18. században az uralkodók még csak viszonylag kis létszámú reguláris (hivatásos) katonaságot tartottak fenn, és ha a háborús helyzet úgy hozta, esetileg felállított katonai egységekkel egészítették ki azokat. A gyakorlatban ez úgy működött, hogy az uralkodó pátenst, azaz megbízást vagy felhatalmazást adott egy-egy tehetősebb személynek meghatározott katonai alakulat megszervezésére. Mai szóhasználattal ezek a megbízottak katonai vállalkozók voltak, akik uralkodói felhatalmazással – kvázi állami megbízással arra vállalkoztak, hogy meghatározott katonai hadműveletek lebonyolításához férfiakat toboroznak, azokat katonailag kiképzik, és a csatákban irányítsák azokat. A nemzetközi politikai és katonai viszonyok függvényében aztán a későbbiekben ezeket az alakulatokat vagy megtartották, vagy feloszlatták. Az ily módon megszervezett ezredeket a létrehozó vállalkozóról nevezték el. Egyben ő volt az alakulat tulajdonosa is. A korai időkben ez nagyon komoly hatalmat jelentett. A 19. szászad második felére viszont egyre inkább protokolláris címmé változott és sokszor szövetséges külföldi uralkodóknak adományozták. A 18. században azonban még ténylegesen élet és halál ura volt az általa felállított alakulatnál. Ilyen hadivállalkozó volt Hávor Miklós ezredes is.)

1740 végén tört ki a Habsburg örökösödési háború. Ennek oka az volt, hogy VI. Károly Német-római császár, aki egyben III. Károly néven magyar király is volt, fiú örökös nélkül hunyt el. Hiába próbálta még életében különböző nemzetközi szerződésekkel biztosítani lánya, Mária Terézia számára a trónt, halála után a szomszédos nagyhatalmak fegyveresen próbáltak maguknak minél nagyobb szeletet kihasítani az örökségből.

A meginduló háborúskodásban a Hávor-huszárokat előbb Sziléziában a poroszok, majd Csehország területén a francia zászló alatt harcoló Bercsényi-huszárok ellen vetették be. Itt szembesült hősünk először azzal, hogy mindkét oldalon magyar katonák ölik egymást idegen hatalmak érdekeiért. 1742-ben az ezredét Itáliába vezényelték, ahol már strázsamesterként (őrmester) szolgált. Ezt követően nehezen követhető életútja. 1745-ben Passauban letartóztatják és Budára küldik. Ekkor a jegyzőkönyvek szerint azt állította, hogy a franciáknál szolgált, mint kornétás (zászlóhordozó, azaz zászlós) és a meghirdetett amnesztia hatására tért vissza. Csakhogy az amnesztia részletező előírásait nem teljesítette, ezért vizsgálati fogságba vetették. Valószínű tehát, hogy Itáliában dezertált, és csatlakozott a francia ezredekhez. Ekkorra azonban a francia huszárság fejlesztése már lezárult és a Habsburgoktól átálló huszárokat gyalogosoknak igyekeztek felvenni. Gyalogossá minősíteni egy huszárt, a huszárság történetében végig a legnagyobb megalázásnak számított. Vélhetőleg ezért próbált meg élni az amnesztia lehetőségével. Sikerül tisztáznia magát, és 1745-ben, az akkor felállított jász-kun (Haller) huszárezredhez vezényelték, mint kornétást. Ebben a minőségében harcolta végig a poroszokkal kiújult háborút a Csehországi hadszíntéren. A sorozatos katonai vereségek hatására Mária Terézia békét kötött a kor legnagyobb katonai stratégájával, II. Frigyes porosz uralkodóval. A békekötés után, a jász-kun huszárokat is hazarendelték, és 1746-ban feloszlatták. Kováts Mihály kornétás szolgálaton kívülivé vált. Mondjuk ki: munkanélküli lett.

Életének következő hat éve megint csak nehezen követhető. A legvalószínűbb az, hogy ismételten a franciáknál szolgált. A porosz uralkodó a Habsburgokkal kötött béke után, nagyobb erőket tudott bevetni a franciák ellen, ezért ott újból megnőtt a kereslet a magyar katona iránt. Ha nem is egyértelműek, de ennek vannak írásos nyomai is a fennmaradt francia katonai iratokban. Ezek szerint 1746-ban közhuszárként lépett be a Bercsényi-huszárezredbe és 1752-ben hadnagyként távozott onnan. Közben részt vett azokban az ütközetekben, amelyet a franciák a poroszokkal vívtak. (Érdekességként említem meg, hogy Bercsényi László – Bercsényi Miklós volt kuruc generális fia, aki később Franciaország marsallja lett – nem fogadta el a szökött katonáktól a korábbi tiszti rangra való hivatkozást, hanem mindenkit egy évi közhuszári szolgálattal tett próbára. Az egy év elteltével aztán felterjesztette hadnagyi kinevezésre.) Hősünk, 1752-ben létszámcsökkentés miatt vált meg a Bercsényi-huszároktól.

A kiváló nyilvántartást vezető porosz hadsereg iratai szerint, Kováts Mihály 1752. szeptember 23-án lépett be strázsamesterként (őrmester) a porosz 1. huszárezredbe, ahol hat hét után, kornétássá léptették elő. Az ezred parancsnoka Székely Mihály erdélyi származású ezredes volt, aki szívén viselte a kor háborúiban ide-oda sodródó magyar tisztek és közkatonák sorsát. Megkönnyítette dolgát, hogy a poroszok is szívesen alkalmazták a kiválóan képzett, vakmerő magyar huszárokat. Az 1. huszárezred tisztikara, szinte kivétel nélkül magyarokból állt. Sokszor, a jobb megbecsülés és katonai előmenetel miatt, a magyarok is szívesen vállaltak porosz szolgálatot. A poroszoknál az előléptetés csak és kizárólag a harctéren szerzett érdemek alapján történt, míg az osztrákoknál sokszor megesett, hogy 17 – 20 éves cseh vagy osztrák származású vagyonos ifjakat neveztek ki parancsnoknak, több évtizede szolgáló harcedzett magyar tisztek felé.

1753-tól 1756-ig az alsó-sziléziai Hernstadt-ban teljesített szolgálatot. Innen csupán gyakorlatozás céljából vonult el rövidebb időszakokra.

1757-re a feltörekvő Poroszország ellen egy európai nagykoalíció ált össze. Ennek tagjai Ausztria, Oroszország, Franciaország és a porosz ellenes német fejedelemségek voltak. A szövetségesek összehangolt hadműveletekre készültek. A poroszok haderejüket három részre osztották. A Székely-huszárezred, és vele együtt Kováts Mihály is abba a csoportosításba került, amelynek feladata Csehországon keresztül Ausztria megtámadása volt. A rövid, hadjáratban, amely egyébként porosz szempontból nem nevezhető sikeresnek, a Székely-huszázered derekasan helytállt. Saját elmondása szerint, Kováts Mihály különböző előőrsi, terep-felderítési, útvonal biztosítási és utánpótlás biztosítási feladatokat látott el. Ezek tipikusan huszár feladatok voltak. Előjárói meg lehettek elégedve vele, mert 1757. február 6-án hadnaggyá léptették elő. Jól jellemzi Nagy Frigyes katonai adminisztrációjának hatékonyságát, hogy Székely Mihály előléptetési javaslata 1757. február 3-án kelt és február 6-án kézbesítették a kinevezést.

Ennek a hadjáratnak volt része egyébként a kolini csata, amely fényes osztrák győzelemmel zárult, és amelynek következtében II. Frigyesnek vissza kellett vonulni Poroszországba. Ezt az ütközetet tekintik a Habsburg birodalom születésnapjának. Ennek emlékére alapította Mária Terézia azt az önmagáról elnevezett érdemrendet, amelynek elnyerése aztán egészen az első világháború végéig minden katonatiszt álma lett.

Az 1757-es év német területeken több szerencsét hozott a poroszoknak. Igaz, kisebb kisiklások voltak. Hadik András ebben az évben sarcolta meg Berlint. Október 17-én a Székely-huszárezred Gothánál rajtaütött a jelentős túlerőben lévő franciákon és fényes győzelmet arattak. Itt, Kováts hadnagy a bal karján súlyosan megsebesült. Ezredét azonban nem hagyta el. A november elején és decemberben lezajlott ütközetekben már ismételten részt vett.

1758-ban előbb a porosz trónörökös személyét biztosító csapatok elővédjének parancsnoka volt, majd különböző német városokban hadisarc-behajtási, rekvirálási feladatokat hajtott végre. Később az oroszok ellen vezényelték. Hasonló feladatokkal telt a következő év is. Ebben az évben a Székely –huszárezred parancsnokságát Kleist ezredes vette át. (Székely Mihályt tábornokká léptették elő.)

Kleist, Július 15-én levélben tudatta II. Frigyessel, hogy osztrák oldalról csoportosan szöknek át hozzá magyar huszárok teljes felszereléssel, fegyverrel. Mivel nem akarta bekeverni őket a saját huszárjai közé, ezért Kováts hadnagy parancsnoksága alatt önálló, létszám feletti, „önkéntes” alakulatot szervezett belőlük. Egyben dicséri is őket, mert ahogy fogalmazott: igen jól tartják magukat és kemény próbáról is tanúságot tettek. Kleist ezredes ezt az alakulatot előretolt felderítő, portyázó feladatokra alkalmazta. A királyhoz intézett levelében írta: „Ilyen portyázásokra a magyar nemzetnek vele született képessége van”. Az év hátralévő részében, és a következő évben is hasonló feladatokat láttak el. Közben a Kováts Mihály vezette csapat létszáma több százra emelkedett. Noha hivatalosan csak 1760. április 1-vel léptették elő kapitánnyá (százados), a hivatalos jelentésekben már ezt megelőzően is így említik. Egyik parancsában maga II. Frigyes is kapitánynak címezte.

Még ugyanebben az évben, – Frigyes határozott utasítására – Kleist ezredes különböző, Frigyessel ellenséges német fejedelemségekben óriási összegű hadisarc behajtásával bízta meg a szabadcsapatot. Ez nagy diplomáciai érzéket kívánt meg a behajtó csapat parancsnokától. Nem az volt ugyanis a feladat, hogy fossza ki és pusztítsa el az adott várost, hanem katonai erődemonstrációval megfélemlítse és tárgyalóasztalnál, szinte üzleti tárgyalásként a kivetett hadisarc „önkéntes” vállalására kényszerítse az adott város vezetését. A sarc összegét persze nem magától találta ki. Azt parancsba kapta. Ezek az összegek sokszor irreálisan nagyok voltak. Megesett, hogy nem tudtak fizetni, ekkor viszont túszokat szedtek a városi előjárók közül. Az átvett összegről pontos elismervényt állítottak ki, és azzal – poroszos alapossággal – pontosan el is számoltak a kincstárnak. A rendszer úgy volt kitalálva, hogy a beszedett összeg meghatározott hányada a sarc behajtóját illette. A behajtón múlott tehát, hogy mennyire volt kíméletlen az adott várossal. Kováts Mihály igyekezett eleget tenni a megbízásnak, azonban sokszor látta, hogy teljesíthetetlenek a porosz követelések. Gyakran, csak a töredékét tudta behajtani a követelésnek. Parancsnoka és maga az uralkodó is ezért egyre türelmetlenebb lett vele szemben. Valószínűleg Kovátsnak sem tetszett igazán a megbízatás, és kihasználva, hogy előző években szerzett sebesülései sem múltak el nyomtalanul, többször kérte parancsnokaitól, hogy gyógykezelés céljából szabadságra mehessen. Ezt rendre elutasították. Végül, amikor az egyik városban betegen feküdt, megvádolták sikkasztással is. Az elrendelt vizsgálat viszont megállapította, hogy nem követett el hibát, sőt, sok esetben a behajtott pénzből, még a saját részét sem vette ki, hanem azt is befizette a kincstárnak. A megsarcolt városok vezetői maguk tanúskodtak Kováts Mihály mellet, miszerint mindenütt úriember módjára viselkedett, és fegyelmezte csapatát. Igyekezett mindég emberséges magatartást tanúsítani. A katonái által elkövetett kihágásokat pedig megtorolta.

Végül 1760 decemberében engedélyezték néki a szabadságot, és ekkor Lauchstädtba gyógyfürdő-kúrára ment. Itt az orvosi fakultás orvosával kiállíttatott egy igazolást, hogy további hadiszolgálatra alkalmatlan. Ezzel Lipcsébe ment a királyhoz, hogy elbocsátását kérje és elbúcsúzzon. Itt azonban a következő szövegű durva választ kapta: „csak kedve nincs, hogy tovább szolgáljon, ahogyan arról Kleist ezredes már beszámolt, menjen vissza a hadsereghez.” Igaz, a végén hozzátette: „Őrnagy lesz.” Ekkor azonban már elhatározta, hogy megválik a hadseregtől, és szászországi ismerősei segítségével Lengyelországba szökött. 1761. június 28-i hatállyal törölték a porosz hadseregből, mint dezertőrt.

Lengyelországi tartózkodása tisztázatlan. Feltételezések szerint ekkor került kapcsolatba az akkortájt alakuló lengyel hazafias mozgalommal. Valószínű, hogy ők segítették. Jó okunk van feltételezni, hogy az ő segítségükkel akart Poroszország kikerülésével Franciaországba eljutni. Néhány hónap ott tartózkodás után, Mária Terézia amnesztia rendeletét kihasználva hazatért Magyarországra, és Késmárkra ment, hogy az ottani hatóságoknál jelentkezzen. Ott azonban letartóztatták, és Bécsbe szállították kihallgatásra. (Késmárk, Szlováki északkeleti részén, a Szepességben található. Szlovákul: Kežmarok. Ejtsd:Kezsmarok)

Kováts Mihály és szabadcsapatának tevékenységére már jóval korábban felfigyeltek az osztrák hatóságok. Tevékenységük az 1760-61-es kémjelentésekben többször szerepelt. Tudtak arról is, hogy dezertált a poroszoktól, de nem hitték el. Úgy gondolták, hogy ez csak színjáték és valami titkos feladattal érkezett Magyarországra. Addigi életének sok mozzanatát az akkor készült kihallgatási jegyzőkönyvekből ismerjük. A porosz hadseregbeli szerepéről készségesen beszámolt, azonban az azt megelőző életéről jókorákat füllentett. Úgy tűnik, mintha a francia hadseregbeli kapcsolatait igyekezett volna elhallgatni. Valószínűleg Franciaországnak a Rákóczi szabadságharcban betöltött szerepe, és a kuruc emigrációval fenntartott kapcsolata miatt, ezt Bécsben sokkal szigorúbban bírálták el, mint a poroszországi szerepvállalást.

Érdekes, hogy egész vizsgálati fogsága alatt jól bántak vele, és maga az uralkodó, Mária Terézia is jóindulattal viseltetett iránta. Személyes utasítása volt, hogy jól bánjanak vele a vizsgálati fogsága alatt. Ennek ellenére a vizsgálatot lefojtató bizottság 1762 februárjában azt javasolta, hogy mint hazaárulót és felségsértőt vagyonelkobzásra és halálra kell ítélni, amit az ítélet nyilvánosságra hozatala után a császár kegyelemből életfogytiglani szigorított várfogságra változtatna.

Mária Terézia azonban nem fogadta el az Udvari Haditanács javaslatát, és megfontolásra az Államtanács elé utalta az ügyet. Megjegyzem, hogy a vizsgálatot lefolytatók és az ítéletre javaslatot tevők között sem a Haditanácsban, sem az Államtanácsban egyetlen magyar sem volt.

Kováts Mihály ügyének az volt a különlegessége, hogy az ítélet felette precedens értékű lett volna. Kováts Mihály ugyanis olyan időpontban lépett egy később ellenséggé váló ország – jelen esetben Poroszország – szolgálatába, amikor azzal nem álltak háborúban. Igaz, később, amikor háborúba keveredtek vele, akkor is tovább szolgált, és így saját hazája és uralkodója ellen harcolt. A baj csak az volt, hogy Kováts Mihály esete nem volt egyedi. Ráadásul éppen a Habsburg hadseregben is nagy számmal szolgáltak ilyen porosz származású katonatisztek. A háború alatt, pedig nem követett el olyan erőszakos cselekedeteket, amit az akkori hadijog tiltott volna. Noha ezzel is megvádolták, ez alól a vádpont alól a vizsgálat egyértelműen tisztázta. Hosszas vita és más igazságügyi szervek véleményének kikérése után, végül 1762 június 10.-én született meg a legfelsőbb döntés, amely minden vádpont alól felmentette és elrendelte a szabadlábra helyezését, valamint az őrizetbe vételekor lefoglalt vagyonának visszaadását. A bizalmatlanság azonban nem szűnt meg vele szemben, és elrendelték a folyamatos megfigyelését.

Hősünk nem sokkal később uralkodói kihallgatást kért és kérvényt nyújtott be, amelyben kérte, hogy ismerjék el a porosz hadseregben elért őrnyi rangját és részesítsék évi kegydíjban, azaz nyugdíjban, vagy alkalmazzák valamelyik hadi iskolában, mint kiképzőt. Az udvari Haditanács természetesen hallani se akart egyik kérésről sem, de mivel ismerték az uralkodónő Kováts iránti szimpátiáját, óvatosan fogalmaztak, és előre tudomásul vették az uralkodói döntést. Mária Terézia megítélte a szolgálaton kívüli huszárőrnagyi rangot és az évi kegydíjat. Ennek ellenére a hatóságok minden lépését és levelezését is figyelték.

Itt szeretném felhívni a figyelmet egy érdekességre. A vizsgálati fogsága alatt, Kovátsot végig úgy kezelték, mint aki nemesi származású, noha ennek nem maradt fenn semmilyen írásos vagy egyéb bizonyítéka. Először a porosz katonai szolgálata alatt jelenik meg a neve mellett a nemességre utaló „von” szócska. A latin nyelvű levelezésekben pedig Michael Kovats de Fabriczy-nek címezi magát. A „de Fabriczy” vagy más helyütt „Fabrici” szintén a nemesi státuszra utaló formula. Ezt soha, sehol, egyetlen hatóság sem vonta kétségbe. Ez azért érdekes, mert a korabeli Európában, de a Magyar Királyságban különösen, a nemesi cím társadalmi kiváltságokkal és előjogokkal járt, – leginkább adómentességgel. Éppen ezért, ennek a jogtalan használatára érzékenyen figyeltek.

1763 május 29-én feleségül vette a nálánál 19 évvel fiatalabb Szinyei Merse Franciskát. Házasságukból egy kisfiú született, aki azonban ismeretlen betegségben háromévesen elhunyt. Eperjesen (Szlovákia északkeleti részén található. Szlovákul: Prešov. Ejtsd: Presov) telepedtek le, de csak néhány hónapig éltek együtt. Felesége visszaköltözött a szülői házba. Apósa 1764-ben a kassai katonai parancsnoksághoz tett bejelentésében azt írta, hogy több alkalommal hosszabb időre eltűnt, hazatértekor pedig éjszakákon át irattekercseket zörgetett. Török és román ruhában járkált. Kováts több alkalommal megpróbálta házasságát helyreállítani, azonban feleségének rokonai ezt megakadályozták.

Kováts Mihály életének ezt a szakaszát nem lehet megérteni a korabeli lengyel belpolitikai küzdelmek nélkül. Az 1700-as évek második felére a lengyel nemességen belül három politikai csoportosulás alakult ki. Az egyik a porosz , a második az orosz orientáció volt, a harmadik pedig önálló nemzeti királyságot akart. Hősünk ezzel a harmadik csoporttal került kapcsolatba. Ez a csoport elsősorban francia és Habsburg segítségben reménykedett. Amikor 1764-ben III. Ágost lengyel király halála után Oroszország nyíltan beavatkozott, az események fegyveres összecsapásba torkollottak. A nemzeti irányzat tagjai közül sokan a Szepességbe menekültek, és ott toboroztak katonákat. A Habsburg udvar tudott erről, és szemet hunyt e felett. Később ezek az események vezettek Lengyelország feldarabolásához Poroszország, az Orosz Birodalom és a Habsburg Birodalom közötti. A Habsburgok által ily módon megszerzett területeket nevezték aztán egészen 1918-ig Galíciának, amelynek első kormányzója éppen a mi Hadik Andrásunk volt. Ezekhez a lengyel-orosz összecsapásokhoz kapcsolódik egyébként a kor egy másik, hasonlóan kalandos életű közismert történelmi személyének – gróf Benyovszky Móricnak a sorsa is, aki szintén részt vett ezekben a harcokban. Ekkor került sebesülten orosz fogságba, és internálták Szibériába.

Visszatérve Kováts Mihályhoz. A lengyel eseményekben való közreműködésért és illegális toborzásért Kassán kényszer lakhelyet jelöltek ki számára. Szokásához híven, hősünket nem zavarta különösebben a döntés, és előbb Kassa három havi elhagyására kért engedélyt, majd miután visszautasították, engedély nélkül távozott. Nem sokkal később Budán bukkant fel, és egy katonaorvosi igazolásra hivatkozva budai gőzfürdő kúrát vett, majd pozsonyi és bécsi utazást eszközölt ki magának. Végül engedélyezték számára, hogy Budán telepedjen le. Időközben neje tartásdíj miatt perelte, aminek az lett az eredménye, hogy Őrnagyi kegydíjának egyharmadát tartásdíj címén lefoglalták. Az már csak apróság, hogy egyes információk szerint egy eperjesi szolgálólánytól is született egy lánya, akit szintén támogatott.

1767 és 1772 között Kováts ismét eltűnik a forrásokból. Pulaski lengyel gróf visszaemlékezései alapján azonban joggal feltételezhetjük, hogy valamelyik szepességi lengyel kiképzőtáborban készítette fel a lengyel csapatokat. Egyes források szerint, ekkortájt Eperjes és Bártfa térségében 16000 (!) lengyel katonát készítettek fel az oroszok ellen. Valószínű azonban, hogy álnéven tartózkodott a lengyelek között. 1773-ban kérte a hatóságokat, engedélyezzék számára, hogy Lipcsébe utazhasson azért, hogy ott, egy még porosz szolgálata alatt keletkezett hitelkövetelését rendezhesse. 1774-ben tért vissza Pestre. Anyagi helyzete ekkor már megromlott. Hitelezői egyre jobban szorongatták. 1776 októberében újból útra kelt. Útiköltségről nem egészen korrekt módon gondoskodott. Egy plébánostól hitelre 785 forint értékű bort vásárolt, amelyet Pesten kiárult. Ebből vágott neki újból, immár 52 évesen a nagyvilágnak.  Novemberben bukkant fel Genovában. Mire azonban az osztrák hatóságok intézkedtek az elfogatásáról, már tovább utazott Franciaországba. 1776 decemberében már a franciaországi Bordeaux-ban volt.

1777. január 13-i keltezésű az a levél, amelyet Bejamin Franklinhoz az Egyesült Államok Franciaországba küldött követéhez címzett, és amelyben felajánlja szolgálatait az Egyesült Államok Kongresszusának. Az eredetileg latinul íródott levél angol nyelvü átirata így hangzik:

“Most Illustrious Sir:
“Golden freedom cannot be purchased with yellow gold.”
“I, who have the honor to present this letter to your Excellency, am also following the call of the Fathers of the Land, as the pioneers of freedom always did. I am a free man and a Hungarian. As to my military status I was trained in the Royal Prussian Army and raised from the lowest rank to the dignity of a Captain of the Hussars, not so much by luck and the mercy of chance than by most diligent self discipline and the virtue of my arms. The dangers and the bloodshed of a great many campaigns taught me how to mold a soldier, and, when made, how to arm him and let him defend the dearest of the lands with his best ability under any conditions and developments of the war.

“I now am here of my own free will, having taken all the horrible hardships and bothers of this journey, and l am willing to sacrifice myself wholly and faithfully as it is expected of an honest soldier facing the hazards and great dangers of the war, to the detriment of Joseph and as well for the freedom of your great Congress.

Through the cooperation and loyal assistance of Mr. Faedevill, a merchant of this city and a kind sympathizer of the Colonies and their just cause, I have obtained passage on a ship called “Catharina Froam Darmouth “, whose master is a Captain Whippy. l beg your Excellency, to grant me a passport and a letter of recommendation to the most benevolent Congress. I am expecting companions who have not yet reached here. Your Excellency would be promoting the common cause by giving Mr. Faedevill authorization to expedite their passage to the Colonies once they have arrived here.

“At last, awaiting your gracious answer, I have no wish greater than to leave forthwith, to be where I am needed most, to serve and die in everlasting obedience to Your Excellency and the Congress.
“Most faithful unto death,

Bordeaux, January l3th, 1777. Michael Kovats de Fabricy

P. S: As yet I am unable to write, fluently in French or English and had only the choice of writing either in German or Latin; for this l apologize to your Excellency.”

Nyilvánvaló, hogy Kováts Mihály tudott az amerikai angol gyarmatok függetlenségi háborújáról és eleve azzal a szándékkal indult el Magyarországról, hogy ehhez a harchoz csatlakozzon. A korabeli utazási, politikai, és sajtóviszonyokat tekintve, meglepően gyorsan – néhány hét késéssel – terjedtek a hírek Európában is a tengeren túli eseményekről. Igaz, az európai hírforrások elsősorban a londoni és párizsi tudósítók híreit vették át.

Magyarországon a pozsonyi Pressburger Zeitung 1776. január 24-én arról írt, hogy az óceánon ír és francia önkéntesek hajóztak át Amerikába, hogy segítsék a felkelőket. Az amerikai függetlenségi háborúban a tényleges fegyveres harcok, az 1776. április 19-én lezajlott lexingtoni összecsapással kezdődtek. Május 15-én kimondták a korábbi 13 angol gyarmat egyesülését Amerikai Egyesült Államok néven, és július 4-én a Függetlenségi Nyilatkozattal az elszakadást Angliától. Ügyük támogatására három megbízottat, köztük Benjamin Franklint küldték Európába. Tőlük elsősorban Franciaország támogatásának elnyerését várták, nem mellesleg önkénteseket toboroztak a harcukhoz.

Magáról a függetlenségi háborúról csak annyit, hogy az angolok jelentős, több tízezres létszámú csapatokat vezényeltek át Amerikába. A harcok meglehetősen váltakozó szerencsével folytak. Több elfogulatlan katonai elemző egyetért abban, hogy a háborút nem annyira az amerikaiak nyerték meg, mint inkább az angolok ügyetlenkedték el. A katonai akciókban jelentős segítséget nyújtottak az Európából érkező önkéntesek és a háborúba sikeresen belerángatott Franciaország. Jól érzékelhető volt viszont, a már Amerikában született telepesek, és az önkéntesek közötti bizalmatlanság.

Hősünk, végül is nem várta meg Franklin válaszát. 1777. február 26-án Bordeaux-ból futott ki az a hajó, amelyik fedélzetén ott volt Fabriczy Kováts Mihály is. Április 30-án már Rhode Islandon tartózkodott. 1777. május 17-én személyesen találkozott George Washingtonnal, akinek bizalmas leveleket is átadott, amelyet az európai megbízottjai küldtek. Tehát azonnal futárszolgálatot teljesített. Őszintén be kell vallanunk, hogy sem akkor, de később sem igazán sikerült elnyernie Washington bizalmát, aki eleinte nem is kívánta alkalmazni.

Ebben az időben jelentős német kolóniák léteztek a gyarmatokon, akik a függetlenségi háború kitörésekor „szabad századokat”, tulajdonképpen önkéntes szabadcsapatokat szerveztek. Kováts Philadelphiában szerzett erről tudomást, és habozás nélkül jelentkezett. Felvették. Amikor ezeket a szabadcsapatokat zászlóaljjá egyesítették, Kováts Mihályt nevezték ki „újoncozó tisztté”, azaz toborzó tisztté.

Újvilágbeli pályafutásában az hozott jelentős fordulatot, hogy Július végén Bostonba érkezett – a nem sokkal korábban levert lengyel függetlenségi harc legendás tisztje – Kazimerz Pulaski gróf.  Pulsaki európai ajánlólevelei és az a tény, hogy Pulaski, a megérkezésekor, anélkül, hogy bárkinél jelentkezett volna, vagy bárkivel egyeztetett volna, egyenesen a csatatérre ment, ahol is különösen kitüntette magát, arra sarkalta Washingtont, hogy bízhat ebben a vakmerő lengyelben. Washington javaslatára a Kongresszus azonnal brigadérossá nevezett ki.

Nem sokkal később Germantownban találkozott egymással Pulaski és Kováts. Kapcsolatuk meghatározó lett a későbbiekben mindkettőjük számára. Pulaski előtt ismert volt Kováts szerepe a lengyel eseményekben, és pontosan tisztában volt azzal, hogy mit jelentett az, ha valaki a porosz Nagy Frigyes hadseregében őrnagyságig vitte. Pulaski volt az, aki több előterjesztésben elővezette Washingtonnak a könnyűlovasság megszervezésének tervezetét. Éppen ezért, a hivatalos amerikai történetírás Pulaskit tekinti az amerikai könnyűlovasság apjának. Nem kétséges azonban, hogy a tervezetek részletes szakmai kidolgozója Kováts Mihály volt. Pulaski sohasem szolgált hivatásos katonaként a porosz hadseregben, mégis a porosz katonai szabályzatok adoptálására és alkalmazására igyekezett rábírni Washingtont. Ezeket a szabályzattervezeteket csakis Kováts Mihály készíthette. Pulaski minden alkalommal dicsérte, magasztalta Washington előtt Kováts Mihályt, és kérte, hogy nevezze ki ezredessé. Kettejük kapcsolatát egy sport hasonlattal úgy jellemezhetnénk, hogy Pulaski volt a menedzser, és a csapatkapitány, Kovács pedig a vezetőedző és a csapatkapitány helyettese. Nem volt könnyű dolga Pulaskinak sem. Washington, és az angol gyarmati hadseregben tanult kongresszusi tisztek nem értették, nem is tudták elképzelni a lovasság jelentőségét egy reguláris hadsereg ellen vívott háborúban. Ők, csak a bozótharcban, rajtaütésekben, a nyílt összecsapások kerülésében tudtak gondolkozni.

Végül Pulaski lett az önkéntes német légió parancsnoka, Kováts Mihály pedig a vezénylőezredese és egyben kiképző tisztje. S ahogy egy jó menedzserhez illik, Pulaszki kilincselt a pénzért, felszerelésért, engedélyekért, nem mellesleg tartotta a hátát a légió viselt dolgaiért, a legapróbb fegyelmi vétségért is, Kováts pedig végezte a szakmai munkát. Kiképzési-, alaki-, harcászati-, fegyelmi szabályzatokat készített és gyakoroltatott be a légióval. A szabályzatok jóváhagyatását a legfelsőbb katonai vezetéssel viszont Pulaski vállalta. Kitűnő páros volt, annak ellenére, hogy majd egy generáció korkülönbség volt közöttük. Kováts Mihályt a róla szóló amerikai szakcikkek, mint „Drillmaster of Washigton’s cavalry”, azaz Washington lovasságának a kiképzőmestere aposztrofálják.

1778.február 4-én jelentette Pulaski Washingtonnak, hogy a lovasezredek felszerelése és kiképzése befejeződött. Az 1778. március 3-án Hadonfield mellett lezajlott ütközetben debütáltak. Washingtonnak ezt jelentették: ”Van szerencsém jelenteni Excelenciádnak, hogy a dragonyosok csodát műveltek.” Az év második felében, Eastonban az angolok által feltüzelt indiánok ellen vetették be őket. A továbbiakban a légió, a Wilmington, a New York állambeli Fredericksborg, majd a New Jersey állambeli Princetown települések térségében harcolt, a hadihelyzetnek megfelelően.

Október 15-én egy, a légióból az angolokhoz átszökött tiszt segítségével az angolok rajtaütöttek a légión. A támadás a légió gyalogságát érte, és csak a Pulaski és Kováts Mihály által személyesen vezetett lovasság rohama söpörte el az angolokat. Ennek ellenére a légiót érzékeny veszteség érte. Több, a gyalogságot vezénylő főtisztje esett el. Az év végén a légió téli szállásra vonult.  Ebben az időszakban a fő problémát a lovak takarmányellátásának a megszervezése jelentette a légió tisztjei számára.

A következő év márciusában a megváltozott katonai helyzet miatt, a légiót a Dél-Carolinai Charleston városának védelmére vezényelték. 1200 kilométeres menetet kellett végrehajtaniuk. A gyalogság már március 18-án útnak indult, míg a lovasság, a takarmányhiányra hivatkozva, csak 28-án követte őket. Rendkívül nehéz terepviszonyokat kellet leküzdeniük. Váltakozva hegyek, dzsungelek, mocsaras vidékek követték egymást. Ehhez járultak még a toborzás nehézségei is. Az útba eső helyőrségek parancsnokai be is panaszolták őket, hogy a toborzást az „Európában megszokott katonai terrorral” hajtották végre. Május elején érkeztek Dél-Carolinába. Egy útba eső protestáns templom naplója szerint, „rendesen viselkedtek, mindenért készpénzzel fizettek, sőt, elmentek templomba is.” Ugyanakkor a naplóban azt is feljegyezték, hogy a kimerült katonák között himlőjárvány ütötte fel a fejét. Végül a gyalogság ötven napos, a lovasság negyven napos menet után érte el Charlestont. Egy elfogult dél-carolinai szerző így jellemezte a beérkező légiót: „itt van gróf Pulaski tábornok toprongyos csapatával, amelyet csupán udvariasságból hívnak légiónak.”

Charlestont ez a „toprongyos csapat” mentette meg. A légió éppen akkor érkezett meg a városba, amikor, a város vezetése már megegyezett a megadás feltételeiben. Amikor Pulaski tábornok néhány tisztje kíséretében a tanácsterembe lépett, kijelentette, hogy nem ismer el semmiféle kapitulációt, és a várost meg fogja védeni az Egyesült Államok részére. Prevost angol tábornok abban a hitben jelent meg a város előtt 1779. május 11-én, hogy az, az első felszólításra kapitulál. Pulaski látta, hogy a lakosságot fel kell rázni a fásultságából és az éppen megérkező sokszoros túlerőben lévő angolok elé kivonult a légiójával. Ebben az ütközetben kapott halálos lövést Kováts Mihály. Holtan maradt a csatatéren. A visszavonuló légió a holttestét sem tudta kimenteni. Skelly brit brigadéros naplója szerint a „Pulski légió lovassága volt a legjobb lovasság, amivel a lázadók (mármint az amerikaiak)valaha is rendelkeztek.” Kell ennél nagyobb dicséret? A britek maguk temették el Kováts ezredest azon a helyen, ahol lováról lehanyatlott. Ez, a részükről megnyilvánuló tisztelet jele volt.
Végül is Charlestont nem sikerült elfoglalniuk az angoloknak. Pulaski nem sokkal élte túl Kovátsot. Még ugyan ezen év szeptember 15-én, a közeli Savannah város ostromakor ő is elesett. Munkásságuk azonban nem veszett kárba. Ők ketten fektették le az Egyesült Államok lovasságának az alapjait.

Kováts Mihály halálának híre néhány hónappal később jutott el szülőföldjére. 1779. szeptember 28-án kelt levélben, a Budai Hadparancsnokság már néhai nemes Kováts Mihály özvegyét említi. Szinyei Merse Franciska meggyászolta idegenben elhunyt férjét. 1780-ban Szinyén kápolnát építtetett férje emlékére. Emlékét haláláig ápolta. Halála után viszont Magyarországon feledésbe merült az emléke. A kortársak halála után Amerikában is halványult az emléke, és elfelejtődött nemzeti hovatartozása.

 A későbbi amerikai hadtörténelmi írások Pulaskyval együtt, lengyelnek tartották. Személyére 1926-ban figyelt fel Póka-Pivnyi Aladár. Ő kezdte el kutatni a Kováts Mihályra vonatkozó forrásokat.  Kutatási eredményeit 1934-ben, egy katonai szaklapban publikálta először.  Ennek a tanulmánynak alapján kezdődött el Amerikában is a kutatás.  Ott, elsősorban, a Washingtonban élő Vasváry Ödön református lelkész kutatásai voltak nagyjelentőségűek. Kapcsolatban álltak egymással és támogatták, segítették egymás kutatómunkáját. A Kováts Mihály személyével kapcsolatos kutatási eredményeket Zachar József foglalta össze és publikálta rendkívül olvasmányos formában 1982-ben, „Az Amerikai Függetlenségi Háború Magyar Hőse” címmel. Közben, Kováts Mihályra felfigyelt az amerikai magyarság is, és személye fontos identitás erősítő tényezővé vált. Kováts Mihály társaságok, barátikörök alakultak. Charlestonban emléktáblát, Washingtonban pedig szobrot emeltek néki. 1955-ben az Egyesült Államok szenátusa május 11-ét Kováts Mihály-emléknappá nyilvánította. 1978-ban, a korona visszaadásakor, a Cyrus Vance amerikai külügyminiszter beszédében név szerint említette, mint aki a magyar népet képviselte a Függetlenségi Háborúban.

A hely, ahol Kováts Mihály elesett, Charlestonban, a mai Hugert Streeten van. Emléktáblája azonban nem itt, hanem Charleston katonai akadémiájának (The Citadel) területén, egy gyakorlótéren. Ezt a gyakorlóteret Michael Kováts Field-nek nevezik.

Készítette: Nagy Tibor
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.07.

Lázár Vilmos: a ló a magyar nemzeti érték jelképe

Lázár Vilmos: A ló a magyar nemzeti érték jelképe

A zánkai Nemzetközi Fogathajtó Bajnokságon a Nyeregszemle szervezői találkoztak Lázár Vilmossal, a Nyeregszemle szakmai fővédnökével, aki a Nemzeti Lovasprogram és Nyeregszemle kapcsolatáról is nyilatkozott.

A világbajnok bíztató és dicsérő szavakkal illette a három hét múlva kezdődő Nyeregszemlét, amely elmondása szerint, sok más lovas rendezvényhez hasonlóan a magyarországi lovas élet presztízsét is hivatott helyreállítani.

Magyarország lovas nemzet volt, talán az ma is, és  minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövőben is az maradjon. Nem csak a környezeti adottságok,hanem a magyar nép lovakhoz való szakértelme és szerete is lehetővé teszi számunkra a lótenyésztést. Lovas kultúránk azonban az elmúlt 50-60 évben elvesztette legfőbb bázisát. A hiány helyreállításának érdekében a Nemzeti Lovasprogrammal éppen ezt a tömegbázist
szeretnénk újraéleszteni, elsősorban a fiatalok megszólításával – tudtuk meg a program fő célkitűzését a hétszeres világbajnok fogathajtótól. Előreláthatóan szeptembertől a közoktatási törvényben szerepel majd, hogy a kellő feltételekkel rendelkező általános- és középiskolákban megindul a lovas oktatás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ehhez külön tornatermet kell építeni, hanem a vidéki iskolákban a lovarda lehet a tornaterem. Modern megfogalmazásban a nagymúltú magyar lovas élet értékének újjáélesztésében lehet segítségünkre a program – folytatta Lázár Vilmos.

– Hiszen ez a lovas érték az, amely a múltba nyúlik, és a jövőbe mutat. A Nyereszemle pedig az a rendezvény, amely hivatott a magyar lovas ágazat értékeit helyreállítani. Bízom abban is, hogy a Nemzeti Lovasprogram és a Nyeregszemle együttes erővel a határon inneni és túli magyar lovasok életére is kedvező hatással lesz. Az Erdélyből induló, és 750 kilométert lovagló zarándok csapatra pedig nagyon büszkék vagyunk, hiszen mai szemüvegen keresztül is igen komoly teljesítmény végiglovagolni egy ilyen túrát. Minden jót kívánok nekik, vigyázzanak magukra és lovaikra, hogy együtt egészségben érkezzenek meg Ópusztaszerre. Legyen ez a rendezvény is szimbóluma a magyarság Kárpát-medencét érintő és határokon átívelő összetartozásának.

Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.07.

Berente Krisztina Fanfárral az amatőr bajnok

Berente Krisztina Fanfárral az amatőr bajnok

Az utolsó, mindent eldöntő napon az amatőrök fináléjával kezdődött vasárnap reggel 8-kor a 2013. évi Fiat Díjugrató Magyar Bajnokság. Húsz nevező került a startlistára, az akadálymagasság 125 cm-es, míg a szélessége 140 cm-es volt.

Az időjárás a korábbiaknak megfelelően kiváló napsütéses, szélcsendes körülmények várták a lovasokat. Végül a bajnoki cím sorsa izgalmas összevetésben dőlt el két alappályán hibátlant menő versenyző között.

Berente Krisztina Fanfárral koncentrált jobban és kevesebb hibával, tempós lovaglással előzte meg Gajda Fannit (Airvent Money) az amatőrök között. A harmadik helyért 3 négy hibapontos lovas külön vetett össze, ebben Nagy Rita Rím nyergében mutatta a legjobb formát és szerezte meg az amatőr bajnoki bronzérmet.

Berente Krisztina: „Igazából nagyon megzavart, hogy az előttem összevető Botos Eszter két akadályt is rombolt. Másodiknak mindig könnyebb összevetni, ettől függetlenül ekkora előnnyel is bennem volt az ideg. Nem is emlékszem jószerével mi történt a pályán, de nagyon örülök, hogy sikerült megnyernem.”

Eredmények:

1. Berente Krisztina, Fanfár, Szegedi Szabadidő LK, 42,55, 8hp

2. Gajda Fanni, Airvent Money, Lacházi LKE, 54,59, 13 hp

3. Nagy Rita, Rím Szigetköz Lovas Klub, 43,01, 0 hp

Kovács Iván
2013.09.09.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.06.

Lengyel győzelem a Pettkó-Szandtner Tibor Emlékversenyen

A négynapos bábolnai nemzetközi verseny legmagasabb versenyszáma, vasárnap délután a 145 cm-es Pettkó-Szandtner Tibor Emlékverseny volt.

A negyvennégy fős mezőnyből öt párosnak sikerült mindössze nulla hibaponttal az alappályát teljesíteni. Jöhetett rövidített pályán a mindent eldöntő összevetés, ahol mindösszesen huszonegy századmásodperces előnnyel, a lengyel Klaudia Siarkiewic a sárga, Jackpot B-vel a leggyorsabb hibátlannal megszerezte a győzelmet.

Minimális idővel lemaradva a győztes lengyel lovastól, második helyen végzett a Pataki Ménes első számú versenyzője, Lehotai Máté és pej kancája, PM Quintera, mögötte harmadikként a magyar felnőtt válogatott erőssége, Czékus Zoltán ezúttal, Castro nyergében.

Az összevetés leggyorsabb pályáját a badacsonyi, Mráz Tamás mutatta be a szépszámú közönségnek, Viva Centtel négy hibaponttal a negyedik helyen végzett.

Ötödik lett a szlovák, Radovan Sillo, hatodik az egy hibapontos osztrák, Katrin Pfingstl, míg hetedik és a nyolcadik helyen az alappálya leggyorsabb négy hibapontos lovasai végeztek, Kovács Roland és Osztovits Péter.

Forrás: dijugratoszakag.hu
Kép: Canva
2023.06.06.

Szuhai fiúk mindent vittek Bábolnán

Közel egy évtizede rendeztek Bábolnán ifjúsági korosztálynak CSIO nagydíjat, de most június első vasárnapján, Bábolnán ismét a legrangosabb nemzetközi kategóriájú versenyszámot írtak ki a 14-18 év közötti korosztálynak.

Erdélyi Magdolna nemzetközi pályaépítő 135 cm-es alappályáját kilencen teljesítették hibapont nélkül majd következhetett az összevetés. A gyorsabbnál gyorsabb hibátlan pályák után papírforma eredmény született, hiszen a győztesnek járó kupát ifj. Szuhai Gyula vehette át és a győztes lónak járó dísztakarót Perthy Jacksonra helyezték fel.

Az ifjúsági CSIO nagydíj második helyezettje, Kiss Lizanna lett Cloéval, míg a szoros versenyben pályafutása eddigi legjobb eredményét elérve, Búza Krisztián tanítványa, Gorzó Eszter Arwennel végzett a harmadik helyen.

A magyar ifjúsági válogatott további tagjai is szépen szerepeltek, hiszen negyedik helyen végzett, Gáncsos László tanítványa, Kisgergely Kata Csenge Bizar VDL-lel, ötödik H. Nagy Emma Hopefullyval, hatodik Ferencz Dalma Mercédesz Corradával és nyolcadik Bencses Réka Arania Z-el.

Kora este jutott szerep a gyermek korosztálynak, ahol a nagydíjban heten teljesítették hibapont nélkül a 125 cm-es alappályát. Az összevetésben kérdést nem hagyva, Szuhai Rodrigo Cornettel magabiztosan lovagolva megnyerte a versenyt.

Második helyen végzett a szlovén, Lina Rojko, harmadik Prince Of Persia nyergében, Janik Attila tanítványa, Pichovszky Dalma.

Az eredményhirdetésen a negyedikként Nagy Zsófia állhatott fel Victory Blue PS-el, ötödikként Krepcsik Lara és Hermitage De Motte, hatodikként, a szlovén, Gaia Pihler, hetedik Petes Maja Cortezzel, nyolcadik Csizmadia Csenge Chavoltusszal.

A póni kategória nagydíjában hárman teljesítették hibapont nélkül az alappályát, ahol a győzelmet a német, Leni Hansen szerezte meg, második lett honfitársa, Edgar Reichart-Eisenhardt, míg harmadik legjobb magyarként Gubicza Dorottya Quint Van De Groenheuvel nevű pónijával.

Forrás: dijugratoszakag.hu
Kép: Canva
2023.06.06.

Repülj még dalszöveg

Repülj még! (Fekete Szépség betétdal)

Ha rosszul megy, vagy néha úgy, és olykor rád jár a rúd,
ne add fel, ne hagyd magad, vígasztaljon, hogy holnap is lesz még nap.
büszke fővel, tedd mit tenned kell, egy akadály, ne bágyasszon el!
Győzöl vagy vesztesz mit érdekel, minden nap adjon erőt!Repülj méég!
Így lesz az életed, igaz szép…

Az ág is húz, vagy néha úgy, s minden ellened esküszik, de ne csüggedj el, ne hagyd magad, vígasztaljon, hogy a jövő jobb lesz majd!
Büszke fővel, tedd mit tenned kell, egy akadály, ne bágyasszon el!Győzöl vagy vesztesz mit érdekel, minden nap adjon erőt! Repülj méég! Így lesz az életed, igaz szép…

Néha, bánt a sors, durván megcibál, de csak rajtad múlik, hogy mindent kiállj!
Büszke fővel, tedd mit tenned kell, egy akadály ne bágyasszon el! Győzöl vagy vesztesz mit érdekel, minden nap adjon erőt!Repülj mééég! Mert így lesz az életed… Igaz szééééééép…!

Forrás: www.zeneszoveg.hu

Felfüggesztik a versenyszezont az egyik legismertebb amerikai lóversenypályán

Felfüggesztik a lóversenyeket az Egyesült Államok egyik legismertebb pályáján, a Kentucky Derby-nek is otthont adó Churchill Downson az elmúlt időszakban tucatnyi versenyló pusztult el – jelentette be a pálya üzemeltetője.

A Kentucky állambeli létesítményegyüttesben bő egy hónap alatt 12 versenyló pusztult el futam közben vagy az istállókban.

Bill Carstanjen vezérigazgató közleménye szerint ugyan az esetek okai között eddig nem tudtak megállapítani kapcsolatot, az elővigyázatosság azt kívánja, hogy félbeszakítsák a versenypályán a tavaszi szezont a jövő héttől, és a futamokat egy közeli pályára, Ellis Parkba vigyék át. A mostani hétvégére tervezett versenyeket még a tervek szerint megrendezik Churchill Downson.

A közlemény szerint mindenre kiterjedő vizsgálatot rendeltek el annak érdekében, hogy javíthassák a versenypálya felületét, a biztonsági előírásokat és az üzemeltetési eljárások egészét.

A halálesetek a Kentucky Derby versenyhétvégét megelőző héten kezdődtek április végén, a legutóbbi tragédia múlt szombaton történt, miután egy tapasztaltnak számító ló, Kimberly Dream, amely 61. versenyét futotta, felbukott és sérülései miatt el kellett altatni. Egy nappal korábban egy másik ló szintén verseny közben sérült meg, amiből nem tudott felkelni.

Forrás: MTI

Kép: Canva
2023.06.05.

Hiba bejelentés