Lószállítás anno: kezdetben a “futó” még hajó volt…
Amikor történelmi tanulmányaink során nagy területeket érintő jelentős csatákról hallunk, melyek során több száz km-t tettek meg a csapatok hajón, – arról ritkán esik szó, – hogy a katonákon, az élelmezésen és a fegyvereken túl bizony a lovak szállítása is ugyanazokon a hajókon történt a hullámzó, olykor viharos tengeren.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudták a szállítást úgy megoldani, hogy a lovak épségben érkezzenek meg. Választ fennmaradt hajónaplókból, illetve 17-18. századi rajzokból kaphatunk erre a kérdésre.
A fedélzet alatti raktérben rekeszeket alakítottak ki, melyekbe egyenként kerültek be a lovak speciális tartókötelekkel több ponton rögzítve. Ez a megoldás a lovak életét veszélyeztető sérülések elkerülésére jól használható volt, de kisebb sebesülések keletkezését nem tudta kivédeni. A hajónaplós beszámolókból tudjuk, hogy viharos időben a lovak nehezen tudtak állva maradni, volt, hogy csak a tartóköteleken lógtak. Előfordult, hogy a lovak megrúgták egymást, kificamodott a lábuk, ledörzsölődött a szőrük, megfáztak vagy legyek bántották őket.
A sérüléseket igyekeztek orvosolni és a lovak többsége általában jó egészségi állapotban ért partot.
Kérdés még az is, hogy a lovakat hogyan juttatták a hajóra, illetve hogyan szállították le onnan.
A hajó oldalára erősített vízszintes pallóra sorakoztatták fel őket, majd csörlős kötél segítségével egyenként eresztették őket a fedélzet alá.
Hogy nagyságrendileg is legyen fogalmunk a lószállítás méreteiről, íme néhány beszédes adat: amikor Orániai Vilmos 1588-ban betört Angliába, a holland flotta 7000 lovat szállított. 3600 lovassági katona, a herceg és kísérete, tisztek és önkéntesek hátaslovaként, illetve igavonóként szolgáltak. Az amszterdami mesteremberek az indulás előtt több mint 3000 db nyerget, kantárt és gyeplőt készítettek. Egy mobil kovácsműhely kísérte a csapatokat a lovak patkolására és a fegyverek javítására.
A lovak hajóról partra juttatása a csörlős kötél megoldással túl sok időt vett volna igénybe kiváltképp, ha a megérkezés után rögtön támadásba lendült a csapat, ezért a part közelében lehorgonyzó hajóról a hajó oldalán kinyíló ajtón keresztül a lovakat a sekély vízbe ugratták, ahonnan kis úszás után érték el a szárazföldet.
Még korábbi emlékek…
A Trója ellen indított katonai vállalkozásukat Homérosz örökítette meg, ezt a történészek i.e. 1180 körül datálják és ez volt az első olyan nagyszabású katonai vállalkozás, ahol feltehetőleg a hajókon lovakat is szállíthattak. Erről viszont nem maradtak ránk korabeli ábrázolások. A görögök sok száz évvel később is szállítottak át lovakat hajón a Helles Pontoson keresztül Európából Ázsiába, az első nagy hadvezér aki hódító szándékkal kelt át a tenger szoroson az II. Philipposz makedón király fia, Nagy Sándor volt, aki a makedón és görög nehézlovasságot használta fel ellenfele, a Perzsa Birodalom leigázására. A tengerszoroson való átkelés viszont nem vett igénybe hosszú időt. Európában a lovaglás i.e. 700 körül vette kezdetét, a Római Birodalom hódító háborúi folyamán nemcsak jól képzett gyalogságát de elit lovassága nyújtotta előnyeit is előszeretettel kihasználta, de a lovak szállítása a hajókon még mindig nehéz és kockázatos volt.
A középkorban az első olyan katonai vállalkozás ahol lovakat szállítottak át tengeren az Hódító Vilmos normandiai herceg Anglia ellen indított hadjárata volt, ahol a hadvezér addig soha nem látott számban szállította át hajóin lovasságának szinte egészét és igázta le 1066-ban Hastingsnél a szászokat. Az újvilág felfedezését követően a spanyol konkvisztádorok karavella és karakk tipúsú hajóikon utaztak át meghódítani és felfedezni az addig ismeretlen kontinenst. A spanyolok és portugálok a hajózás és hajóépítés mesterei voltak és hajóikat úgy építették fel, hogy egyes szintek helyet adtak lovaik számára. Ezek a szintek a hajókon belül egy istállóra hasonlítottak külön bokszokkal és a takarmány számára kialakított raktárakkal. A lovak számára így is hihetetlenül idegőrlő volt a gyakran hetekig tartó hajóút és a viharok alkalmával a lovak gyakorta annyira megvadultak, hogy nemcsak a hajóban és annak legénységében, de saját magukban is kárt tettek. A szilaj spanyol lovakon harcba induló spanyol hódítók mint Hernan Cortes vagy Pissaro olyan félelmet váltott ki az amerikai őslakosokból, hogy azok gyakorta isteneknek vagy démonoknak hitték őket.
|
A technika fejlődésével az első ipari forradalom vívmánya a gőzmozdony forradalmasította a közlekedést. A lovak ezt követően háttérbe szorultak, hiszen az egyre modernebb tűzfegyverek és a tüzérség kezdte kiszorítani a lovasságot a harcmezőkről, de a közlekedésben még így is rengeteg lovat vettek igénybe. A hadseregek számára még sokáig elengedhetetlen maradt a ló, mint igavonó, de a gyengén gépesített hadseregek gyakorta vették igénybe a lovakat a harctereken a legkülönfélébb módon, mint futár, teherhordó stb.
A lovak szállítása vasúti úton történt, illetve hajókon. A britek több ezer lovat szállítottak tengeren külön e célból épített különleges kialakítású hajóikon, amelyek leginkább úszó istállókhoz hasonlítottak. A csataméneket így is hozzá kellett szoktatni a hosszú út kellemetlenségeihez, a tenger hullámzásához és a napfény szinte állandó hiányához, a hajó gyomrának áporodott levegőjéhez. Sok ló elpusztult mire a hajó elérte rendeltetési célját.
|
A másik út lényegesen egyszerűbb volt, ez a vasúton való szállítás. A lovakat külön e célból épített vagonokba terelték és külön blokkokba terelték őket általában egymással szemben fejjel a vagon belseje felé. A vasút lényegesen kényelmesebb volt a lovak számára, de a háborús évek alatt gyakorta pusztította a lovakat egy olyan ellenség, amely halálosabb a golyónál vagy a bombánál is, ez pedig a hideg. A II. világháború poklában a keleti fronton az állatok a -30 vagy -40 fokos hidegben egyszerűen halálra fagytak. Az első olyan nagyszabású nemzetközi konfliktus, ahol már lovakat vasúti úton is szállítottak a krími háború volt, ezt követően a francia porosz háborúban, az első és második világégés ideje alatt a hadseregek nagyszámban szállították lovaikat szárazon és vízen egyaránt.
Írta: Tisza Zoltán
Frissítve: 2023.06.22.
Fotó: Canva
