Fedeles lovarda tervezési irányelvei
A lovardában az egyik legnagyobb létesítmény a fedeles lovarda, ezért nagyon fontos, hogy a helyét a legoptimálisabban válasszuk ki.
Általában először az istállót építik meg és a külső munkapályákat, ilyenkor sok esetben még fel sem merül a fedett lovarda terve. Az első lucskos ősz és jeges tél után születik meg a gondolat, hogy valamilyen kényszermegoldást keressenek a téli lovardai munka biztosítására. Ez gyakran valahol kint a legnagyobb karámban felállított fóliasátor, vagy rendezvénysátor szokott lenni, amihez az eljutás egy külön mutatvány a térdig érő sárban és hóban.
Mi is lenne az optimális megoldás, amit már a beruházás kezdetekor érdemes előkészíteni?
Elsődlegesen meg kell vizsgálni, hogy a fedelesnek milyen funkciókhoz kell közel lennie, esetlegesen hogyan lehet megvalósítani az alapfunkciókat egy épületegyüttesként. Ez nyilván elsőre nagyobb költséggel jár, de ha minden épületnek külön-külön építjük meg a „négy falát” az összességében sokkal többe fog kerülni.
Nézzük meg először az egyszerűbb és általánosabb megoldást, amikor egy külön csarnoképületet építünk, csak edző munkára és esetleg részben téli takarmány tárolására a hátsó traktusban. Ez esetben az istállóból és az öltözőből kell tudni könnyen megközelíteni. Teherautóval biztosítani kell a be- vagy áthajtás lehetőségét úgy, hogy a takarmányszállító és pályakarbantartó munkagépek a téli időszakban is minimum stabilizált földúton tudjanak oda jutni, nem tönkretéve például egy vágtapálya talaját.
Az ideális funkcionális kapcsolatok után figyelembe kell venni a benapozást, pontosabban a nap járása kapcsán az éles tükröződő fényeket és árnyékokat, melyek a lovardai munkát főleg fiatal lovaknál nagyban megnehezíthetik. Az ajtónyílások elhelyezésénél fontos szempont a szélirány. Praktikus, ha a szélárnyékos oldalon lehet bejutni. Az ajtónyílás elhelyezésénél és a terepcsatlakozásnál a domborzati viszonyokat is fontos figyelembe venni! Egy esetleges égszakadás, nyári vihar esetén ne álljon az egész fedeles bejárata kívül-belül víz alatt, a homokos hordalékról nem is beszélve. Tehát az ajtók környéki vízelvezetés rendkívül fontos dolog. Hogyan, hova és milyen vízelnyelő árkot, ráccsal lefedett folyókát helyezzünk el, amin vagy ami mellett a lovak gond nélkül átmennek? Ajtó elé közvetlenül nem javasolt a víznyelő elhelyezése, mert a lovakat is zavarja és a lovarda homokja is könnyen eltömíti. A folyókákat az ajtókkal szemben a kapu előtt levő szilárd burkolatú teresedésen az úttal párhuzamosan, annak a szélén a legpraktikusabb elhelyezni. A bejárat előtti burkolatot úgy kell kialakítani, hogy a felszínen folyó vizek bele tudjanak folyni a csatornába, amit 1,5 – 2,5%-os – az átlagosnál kicsit nagyobb –lejtéssel lehet biztosítani.
Az ajtók kialakításánál szempont, hogy könnyen nyitható legyen, esetlegesen összegyűlő homok a küszöbnél a lehető legkevésbé akadályozza a kapu záródását, a szél ne tudja csapdosni, mozgatása ne járjon nagy zajjal, legyen rajta betekintő nyílás, hogy látható legyen, mikor zavarja a benti munkát a legkevésbé a kinyitása és persze kellő méretű legyen a teherautó és esetleg a lelátó is beférjen rajta! Tehát nem is olyan egyszerű a feladat. A kapu lehet kétszárnyú, motorosan feltekerhető, toló kapu alsó görgőkkel, vagy felső görgőkkel és alsó megvezetéssel. Véleményem szerint a felülről függesztett felső görgőkön mozgó toló kapu a legpraktikusabb.
Tartószerkezet
A csarnok tartószerkezetének kiválasztásánál fontos, hogy olyan megoldást válasszunk, ahol a lovardai munkapálya területén nincsen tartópillér! Ez még a pillérek takarása esetén is balesetveszélyes lehet!
Legelegánsabb megoldás a ragasztott fatartó szerkezet, de talán ez az egyik legdrágább megoldás is. Mivel az acél ára jelentősen megemelkedett, így az acélvázas csarnokok ára is megugrott. Amennyiben tisztán csak egy csarnokot akarunk építeni 20×40-es pályamérettel, akkor is érdemes az egyedi kombinált szerkezetek kialakításának lehetőségét megvizsgálni. Az előre gyártott vasbeton pillérváz és az azt lefedő nagy fesztávú vasbeton gerendák, vagy a vasbeton pillérvázra elhelyezett szeglemezes kötésű fa tetőszerkezetek tartoznak talán a legolcsóbb megoldások közé.
A csarnokszerkezetek árában a szállítási költség is jelentős tételként szerepel, ezért a beszerzési helytől mért távolság fontos szempont. Manapság sajnos sok gyárat és ipartelepet, termelőüzemet zárnak be, ezeket a régi csarnokokat sok esetben újra lehet hasznosítani és szakszerű szétbontás kis átalakítás, majd az azt követő összeszerelés után fedeles lovardaként vagy takarmánytárolóként tökéletesen funkcionálhatnak. Természetesen ez a megoldás sokkal időigényesebb és talán az előkészítés is költségesebb, de a végeredmény összköltsége akár 30-40%-kal is olcsóbb lehet, mint egy teljesen új szerkezetnél!
Falak és tetők
Amikor áll a tartóváz, akkor kezdhetjük „becsomagolni” a csarnoképületünket. Tetejére mindenképpen nagytáblás tetőfedő anyagot érdemes tenni. Gyorsabban kivitelezhető, így olcsóbb lesz az élő munkaigény, jelentősen kevesebb meghibásodási pont van, mint egy pikkelyszerű pl.: bitumenes zsindely fedés esetén, ritkábban kell alátámasztani a tetőhéjazatot, kevesebb tartószerkezetet igényel.
Előnyös, ha esőben minél kevésbé kopog, ezáltal lovakat nem annyira zavarja a munkában a vihar. A melegebb időszakban való fedeles használat során fontos, hogy mennyire forrósodik fel a csarnokszerkezet és ezáltal a belső hőmérséklet.
Amennyiben lehetőség van praktikus lesüllyeszteni a fedelest a fölbe. Lejtős terepen, ha csak a nyugati hossz homlokzat földdel van eltakarva és a keleti, valamint az északi oldalról engedjük be a fényt akkor a jellemzően délutáni lovardahasználatnál az árnyékok nem zavarnak, szórt fényű megvilágítás lesz, továbbá a nyári meleg napsugarakat is túlnyomó részt kívül lehet tartani.
A fedelesünk oldalfalaként amennyiben pénz szűkében vagyunk az a legolcsóbb, ha gyakorlatilag semmit nem teszünk… Ez esetben a csarnok merevítésére oda kell figyelni, hogy a pillérváz kellően állékony legyen. Gondoljuk végig, ha nincsen oldalfal, vagy csak részben van bezárva az épület, például a rövid falaknál, akkor milyen előnyünk és hátrányunk származik a téli és nyári pályahasználat során, illetve ezek a hátrányok miként küszöbölhetőek ki akár időszakos megoldásokkal.
Tehát, ha nincsen oldalfal, nyáron szellősebb, nem fülled be a levegő, ezáltal sokkal használhatóbb, esetleges verseny vagy bemutató esetén ideiglenes lelátók könnyen elhelyezhetőek. Télen huzatosabb, az uralkodó szélirányból a szél az esőt befújhatja, külső hatásoktól (zaj, szél, többi ló) kevésbé elszeparált, így egy fiatal ló vagy lovas idomítása, oktatása esetén nem gyújtja ugyanazt a „védelmet”, mint a teljesen zárt fedeles. Amennyiben az oldalfalat csak időszakosan ponyvával zárjuk le úgy szélben kellemetlen lehet a hangja, de ha a fedeles tetejét a pillérváz után kicsit meghosszabbítjuk, akkor alatta a téli időszakban 1-2 soron lehet szalmát tárolni, így a téli időszakra ideiglenes oldalfalunk lesz, amire akár rá is lehet ülni így lelátóként is működhet. Természetesen ebben az esetben szigorúan be kell tartani, hogy a lovardában nem szabad dohányozni, nehogy lángra lobbantsák az egész létesítményt.
Természetesen nagyon sokfajta szerkezeti megoldással lehet az oldalfalakat megépíteni, úgy hogy zárt belső teret kapjuk. A funkcionális és pénzügyi tervezés során a belső világítás, locsolórendszer, hangosítás és lambrin műszaki megoldásait is fontos jól átgondolni. Ezek jelentős tételként szerepelnek és nagyon széles ársávban mozognak. Világításnál az egyenletes szórt fény, az energiatakarékosság, esetlegesen időkapcsoló/mozgásérzékelő beépítése praktikus és takarékos megoldás lehet.
Talaj
Amiről még nem beszéltünk az a talajszerkezet. Milyen elvárásoknak is kell megfelelnie a talajnak? A tervezett lovardai munkához kialakított tömörségű és rugalmas kell, hogy legyen, könnyen karbantartható, ne legyen poros, és persze a beruházási költség is fontos szempont!
A legtöbb lovardában homokos talajkeveréket használnak. A professzionális lovardatalaj-rendszerek, melyek speciális alépítményből és talajkeverékből állnak (pl.: homok-flies, homok-textil, homok-kaucsuk, homok-polipropilén rostok) kedvező fizikai és mechanikai tulajdonságuk alapján, stabilabb támaszkodási és elrugaszkodási lehetőséget biztosítanak a lovaknak, valamint az ízületeiket is jelentősen kímélik. Természetesen alkalmazásuk esetén esetén fokozottan oda kell figyelni a talaj karbantartására, annak érdekében, hogy az eredeti műszaki paramétereit megőrizze.
Bővített funkcionalitás
Az eddig felsorolt szempontok a legegyszerűbb és a legkomplexebb funkcionalitású lovardára is egyformán érvényesek. Most pedig nézzük meg, milyen funkciókkal lehet felruházni a 20×40 méteres munkapályát és milyen további járatos fedeles méretek vannak.
Alaprajzi terület növelése esetén mindenképpen az olcsóbb megoldás, ha a csarnokszerkezet hosszát növeljük a keretállások távolságának egészszámú többszörösével. Amennyiben lelátót szeretnénk elhelyezni egy kisebb lovardában, akkor kivitelezési költség optimalizálás szempontjából a rövidfalakra érdemes az ülőhelyeket betervezni, vagy a hosszú falon csak egy–két sort elhelyezni. Nagyobb fedelesek építése során, ahol komolyabb versenyeket szeretnének rendezni vagy lovas bemutatókat tartani jelentős nézőszám mellett, ott a 20-25 méteres csarnok fesztávot meg kell tudni növelni. Amikor ezt a mérethatárt túllépjük, akkor a csarnok tartószerkezeti rendszere jelentősen drágább lesz!
A rövid falakhoz kapcsolódóan szoktak fejépületet építeni, ahova büfét, öltözőt, irodát, tárolókat, klubszobát lehet elhelyezni. Ezeknek a kialakításánál arra kell odafigyelni, hogy azon helyiségek (pl. büfé), ahonnan a pályára való rálátást üveg felületeken át szeretnénk biztosítani, melyek csillognak, tükrözőnek, ne a földszinten legyenek kialakítva. Ezek ugyanúgy zavarhatják a lovakat, mint a rosszul elhelyezett tükrök, ami a kanyarban beforduló lovat elvakítja a rávetülő napsugarak miatt.
A hosszú fal mentén a csarnok meghosszabbításába istállókat szoktak kialakítani. Ez bizonyos kialakítások esetében praktikus is lehet, de egy nem kellően átgondolt elrendezés esetén az istálló sötét lesz, és a kellő szellőzést nem, vagy csak nehezen lehet biztosítani. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a fedeles pora az istállóba milyen módon jut be egy közvetlen kapcsolat esetén. A fedeles lovarda és istálló összekötését szerencsésebb, ha egy átmeneti téren keresztül oldjuk meg, mint például egy patamosó. A korszerű létesítményekben az egyes funkcionális egységeket automata működésű tűzzáró ajtókkal választják el, ezáltal is csökkentve egy esetleges tűz okozta kár mértékét, illetve megnövelve a lovak kimenekítésére rendelkezésre álló időt.
Építészeti megjelenés
A fedeles lovardák általában a legnagyobb méretű épületek egy lovardában, ezért építészeti megjelenésükben dominánsan meghatározzák az épületegyüttes hangulatát. Alapigazság, hogy kicsivel fantáziadúsabb tervezés mellett nem biztos, hogy drágább lesz az épület, mintha egy legegyszerűbb ipari csarnokot hoznánk létre. Egy organikusan a tájba illesztett, változatosabb anyaghasználattal kialakított épületcsoportban nem csak a lovas, de a ló is jobban érzi magát és kiegyensúlyozottabban, jobban teljesít.
A fedeles lovardák teljes történelmi áttekintését mellőzve egy építészeti érdekességet kiragadnék. Az Alcsútdobozi fedeles lovarda, – mely József Antal János főherceg, II. Lipót magyar király kilencedik gyermekének egykori birtokán található – volt az első magyarországi vasbeton szerkezetű csarnok, melyet a Nyugati – pályaudvarral közel egy időben, több mint 130 évvel ezelőtt a párizsi Eiffel iroda tervezett. Az épület pillérei, falszerkezete és tetőszerkezete egyaránt vasbetonból készült. Ez annak idején a legmodernebb építési technológiának számított. Ez a fedeles lovarda jó példa arra, hogy vasbetonból is lehet szépet építeni. Eredeti műszaki állapotában még lenyűgözőbb lehetett az épület.
A nagy fesztávú csarnokok jelentős része jelenleg is vasbeton szerkezetű, igaz napjainkban már más építészeti megfogalmazásban jelennek meg, az apró míves részleteket mellőzve, a legolcsóbb műszaki megoldásra törekedve. Bízom abban, hogy a múlt emlékeit felidézve, a jövőben hazánkban épülő lovas létesítmények ismét a kor legmodernebb technológiáinak felhasználásával, nemcsak a jelen nemzedékét fogják kiszolgálni, hanem akár 100-120 év múlva is büszkén, emelt fővel lovagolhat benne a jövő lovas nemzedéke.
Írta: Tasnádi Gábor építészmérnök
ügyvezető igazgató, PannonExpert Kft.
www.pannonexpert.hu
Frissítve: 2023.06.22.
Fotó: Canva
