Kezdőlap Blog Oldal 334

Művészi lovak az elhunyt rendőrök emlékére

Különlegesen dekorált, látványos lószobrok állítottak emléket Omaha központi parkjában a város szolgálatban elhunyt rendőreinek. Az üvegszálas lovakat művészek alkotásai borítják, és miután letelt egy éves szolgálatuk a parkban, az árverezésükből származó bevétel jótékony célokat szolgált.

A Horses of Honor segélyprogramot 2014-ben a chicago-i rendőrkapitányság indította útjára. A szervezők azért választották az akció jelképének a lovat, mert méltóságot sugároz, és egyaránt kifejezi a bátorságot és hűséget. Az emlékalapítvány az alkotások elárverezése után technikai és védőeszközöket vásárol a rendőrök részére, valamint segíti a képzésüket.

A különleges lovak 2016 májusának végén az omahai Turner parkban tűntek fel, ráadásul egy kutya kíséretében. Az ember legjobb barátai egy évig voltak kiállítva. A rendőrlovakról mintázott üvegszálas szobrokat művészek festették ki, így még csak közelítőleg sincs köztük két egyforma.

A nyolc patást az Omahai Rendőrkapitányság Emlékalapítványa segélyakciójának keretében neves helyi művészek, alkotó közösségek dekorálták, a lovakon pedig a szolgálat közben életüket vesztett rendőrök nevét is feltüntették.

Az omahai segélyprogramot 2016 tavaszán indította el a helyi rendőrség alapítványa egy szomorú esemény évfordulója alkalmából: egy Kerrie Orozco nevű fiatal rendőrnőt 2015. májusában lőtte le egy bűnöző. Az orvosok nem tudták megmenteni a háromgyermekes édesanya életét, akinek a testét a védőmellény felett érte a lövedék.

Kerrie Orozco emléklovát egy utcai graffiti-művész, Fredy Rincone festette ki, az alkotáson nyolc héten át napi 12 órát dolgozott. A mű szponzorálását (17.000 dollár) azon omahai kórház sürgősségi osztályának orvosai vállalták, ahol megpróbálták megmenteni a rendőrnő életét.

A Kerrie Oroczo tiszteletére állított lóval együtt hét másikat is egy évig, 2017 májusáig lehetett megtekinteni az omahai Turner parkban, és licitálni is lehetett rájuk.

A lovakkal együtt a K9-es rendőrkutya, Kobus szobra szintén árverezésre került. A kilenc éves belga juhászkutyát egy magát elbarikádozó férfi lőtte le, Kobus a rendőri akció során önfeláldozásával a Douglas megyei seriff életét mentette meg.

A szolgálatban elhunyt rendőrök tiszteletére nézd meg Te is a legszebb omahai emléklovakat, és a Horses of Honor más városokban állomásozó patásait is.

2016.06.30. Forrás: HVG, Horses of Honor
Frissítve: 2022.08.03.
Fotó: Canva

A mese, amit minden lovasnak ismernie kell

Egyszer volt, hol nem volt, következzen egy mese egy kislányról, akinek a lovak segítettek, hogy legyőzze önmagát és problémáját, ami szinte gúzsba kötötte.

Fotó: FEI

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Veronika nevű kislány, aki ragyogó kék szemeivel, göndör, szőke fürtjeivel, kedves mosolyával mindenkit levett a lábáról. Kislány létére nagyon eleven és huncut volt. Szeretett szaladgálni, labdázni, de legjobban azt szerette, ha a játékban akadtak társai.

Az első fogacskái épp időben bújtak elő, pont úgy, mint a legtöbb kisgyermeknél. Amikor járni tanult, az első bizonytalan lépteit rövid időn belül már határozott lépések követték. Amikor azonban beszélni tanult, a fejlődés nem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna. Anyukája ezt észrevette, és el is vitte orvoshoz.

Tarr Tímea, a Szárnyaló SE lovastornásza zászlót mutat be

Sokféle orvosi és vizsgálatot végeztek el Veronikán, és végül megállapították, hogy a beszédfejlődése sajnos valóban nem megfelelő. Dadogott. A dadogást lehet kezelni, sőt, ha minden jól megy, akkor a kisgyermek akár ki is nőheti, de addig… addig sajnos rengeteg kellemetlen élményben lesz része. Ez alól Veronika sem volt kivétel. Egyszer meghallotta, hogy a játszótéren két idegen kislány azon gúnyolódik, hogy inkább ne hívják őt játszani, mert mire kimondja a mondat végét, addigra ők már nem is emlékeznek, mi volt a mondat eleje.

Veronika, a korábban olyan életvidám, kedves és barátságos kislány zárkózottá, szomorúvá, reménytelenné vált, mivel szégyellte dadogását, és emiatt legszívesebben egyáltalán nem szólt volna senkihez. Néha még az anyukájához sem volt kedve beszélni, pedig ő mindig türelmesen és figyelmesen végighallgatta, és egyetlen alkalommal sem szakította őt félbe. A kis játszótársai sem bántották dadogása miatt, hiszen már megszokták, és el is fogadták őt ilyennek, ám a kislány szégyenérzete olyan erős volt, hogy már a barátaival sem játszott, csak gubbasztott otthon, a négy fal között.

Édesanyja és a logopédus néni mindent megtettek azért, hogy felvidítsák őt, de Veronika vigasztalhatatlan volt. Legkedvesebb elfoglaltsága az volt, hogy az utcán sétáltatott kutyákat simogatta, azokkal barátkozott, mert velük legalább nem kellett beszélgetni.

Édesanyja úgy gondolta, ha a kislány ennyire ragaszkodik a kutyákhoz, akkor talán a lovaknak is örülni fog, így aztán elvitte Veronikát egy lovardába, hogy megismerhesse a lovakat és a hozzájuk kapcsolódó életet. Amikor Veronika meglátta a lovakat és a lovardában élő többi állatot, azon nyomban megtetszett neki a környezet, főleg, amikor az ott dolgozók nagyon kedvesen fogadták, majd egyből a lovakhoz vezették őket. Amikor a ló kiválasztására került volna sor és Veronikát megkérdezték, melyik tetszik neki a legjobban, akkor ő nem válaszolt, csak leste a pompás állatokat. Végül Szellőt, vagyis azt a lovat választották, amelyik leginkább lekötötte a kislány figyelmét.

A fóti nemzetközi lovasterápiás versenyen

Veronika, amikor először ült fel Szellő hátára, kicsit ugyan félt, de aztán az oktatók barátságossága, a ló kényelmes háta, puha szőre és a belőle áradó nyugalom ezt az érzést gyorsan feledtették vele. A Veronikával foglalkozó lányok egyike a lovat vezette, egy másik pedig mindenféle feladatokat adott a kislánynak. Hol egy kirakós darabjait rakta össze, míg sétált a ló alatta, hol pedig egy kis horgászbottal fogta ki a lovarda homokjából a mindenféle színes műanyag halakat, amelyeket aztán belerakott a nyereg mellé rögzített műanyag vödörbe. Máskor pedig, lóháton ülve, egy színes labdát dobott kosárra. Minden lovasterápiás foglalkozáson újabb és újabb izgalmas játék és feladat várta. A foglalkozások végén a kislány sosem akart hazamenni, és mindig vitt répát, almát vagy kockacukrot négylábú barátjának, Szellőnek.

Veronika lovas foglalkozásait követően rendszerint tornaruhát viselő gyerekek és lovaik vették birtokukba a lovardát. A kislány érdeklődve figyelte tevékenységüket, és csakhamar megtudta, hogy ezt a sportágat lovastornának hívják. Nagyon tetszett neki, hogy a gyerekek nekifutásból felugranak, majd fel is állnak a vágtázó ló hátára, aztán mindenféle izgalmas gyakorlatokat hajtanak végre, és végül nem leereszkednek, hanem szaltóval ugranak le az állatról. Hűha! Ez aztán fantasztikus!  Egyre inkább azt érezte, hogy ezt ő is szívesen kipróbálná, ezért kérlelni kezdte anyukáját, hogy engedje őt a többi gyerek közé. Édesanyja ennek a kérésnek boldogan tett eleget.

A Szárnyaló SE lovastornászai

A következő terápiás foglalkozást követően Veronika részt vehetett élete első lovastorna edzésén. A többi gyerek kedvesen fogadta, és bár első alkalommal még nem beszélt hozzájuk, a második edzésen – édesanyja legnagyobb meglepetésére – már előre köszönt csapattársainak.

A kislány élete sokat változott: a lovak és a rendszeres edzések csodát műveltek vele, hiszen két hónap elteltével az iskolában újra játszani kezdett osztálytársaival, majd egyre többször jelentkezett és szólalt meg a tanórákon is. Osztályzatai javultak, és már nem félt megszólalni társai előtt, hiszen a dadogása jelentős mértékben, szinte varázsütésre kezdett javulni.

Egy évvel később Veronika – kitartó munkájának köszönhetően – a lovastorna csapat legügyesebb tagjává vált, és a versenyeken gyakran az ő nyakába akasztották a legfényesebben csillogó érmet. Büszkén emelte magasba a kupát, amelyet az év legeredményesebb versenyzőjeként neki ítélt a versenybíróság.

A Szányaló SE lovastornászai

A következő esztendőben Veronika bátran és vidáman beszélgetett mindenkivel, és aki nem tudta róla, nem is gondolta volna, hogy valaha dadogott, hiszen beszédjén ezt már egyáltalán nem lehetett észrevenni.

Tíz évvel később a kislányból nagylány, a nagylányból pedig világbajnok lovastornász vált.

Veronika, miután befejezte tanulmányait, logopédusnak és lovastorna edzőnek állt, és ma is boldogan segít olyan gyermekeken, akik dadogással küzdenek, mert ha valaki, akkor ő pontosan tudja, hogy van kiút a reménytelenségből, egészen a teljes gyógyulásig.

2016.12.06. A történetet a “Mesés egészség” című pályázatra írta:
Tarr Hajnalka, tiszteletbeli Szárnyaló Lovas tag, akinek nagyobbik húga lovastornász
Frissítve: 2017.09.29., 2022.09.11.

Érmeket hoztak az EB-ről fiatal fogathajtóink

Németországban bizonyított a magyar fogathajtó-utánpótlás: a Gyermek, Junior és Fiatal Hajtók Európa-bajnokságáról két szépen fénylő éremmel tértek haza ifjú fogathajtóink.

ifj. Bozsik József szövetségi kapitány

A németországi Schildau adott otthont a Gyermek, Junior és Fiatal Hajtók Európa-bajnokságának szeptember 22. és 25. között. A nevezett nemzetek egy csapattal (minden korcsoportból maximum két versenyzővel) azaz maximum hat fővel és plusz egy gyermek, egy junior és egy fiatal hajtó kategóriába tartozó egyéni indulóval vehetnek részt a kétévente megrendezésre kerülő viadalon. Idén 12 ország 83 versenyzője volt ott a megmérettetésen.

A magyar versenyzők:

Gyermek póni egyesfogat kategóriában:

  • Majoros Anna és Margitai Máté (csapattagok)

Junior póni egyesfogat kategóriában:

  • Érsek Anett (egyéni induló)
  • Rozmán Tímea és Szaller Zsófia (csapattagok)

Fiatal hajtó póni egyesfogat kategóriában:

  • Genzwein Marina (csapattag)
  • Palkovics Dávid (egyéni induló)

Fiatal hajtó póni kettesfogat kategóriában:

  • Kovács Zsófia (csapattag)

Szövetségi kapitány: ifj. Bozsik József

Így teljesített a magyar csapat

A díjhajtásban a junior és a fiatal hajtó korosztályban Rozmán Tímea és Genzwein Marina révén csapatunk fel tudta venni a harcot a világ élvonalával. A gyermek kategóriában Margitai Máté bár szép programot mutatott be, pontjai elmaradtak a legjobbaktól. Majoros Anna és Érsek Anett önmagát felülmúlva idei legjobbját hajtotta. A díjhajtást követően Szaller Zsófia és Palkovics Dávid harcban volt akár az egyéni érmekért is, míg Kovács Zsófiának nem akadt versenytársa póni kettesfogatával.

Az – ahogy ifj. Bozsik József fogalmazott – pazar maratont a mindent eldöntő akadályhajtás követte.

Kovács Zsófia az akadályhajtást két verőhibával és időtúllépéssel 15,74 hibaponttal zárta. A fiatal versenyző végig hősiesen teljesítette az EB kihívásait, bár ellenfele nem volt a kategóriájában, így a fiatal hajtók póni kettesfogat kategóriájában megszerezte a magyar csapat első érmét, ráadásul mindjárt egy aranyat.

Az akadályhajtás minden versenyzőnek feladta a leckét a fiatal hajtó póni egyesfogatoknál, senki nem hajtott dupla hibátlant ebben a kategóriában. Palkovics Dávid Caramelo nevű pónijával két verőhibáért hat hibaponttal, a második helyen zárta az összetett versenyt. Genzwein Marina 9,31 hibaponttal az előkelő ötödik helyen végzett.

A junior póni egyesfogat kategóriában Rozmán Tímea Krisztina kiváló eredménnyel a második helyen zárta az akadályhajtás versenyszámot. Szaller Zsófia 10,61 hibapontot gyűjtött össze három verőhibával és némi időtúllépéssel, míg Érsek Anett 13,36 hibaponttal, négy verőhibával és szintén időtúllépéssel fejezte be az utolsó versenyszámot.

A 27 versenyzőt felsorakoztató kategória győztese az osztrák Andrea Schöftner lett. Rozmán Tímea Krisztina és Topper nevű pónija az összetett versenyben az előkelő ötödik, Szaller Zsófia és Qucido a 11. helyen végzett, míg Érsek Anett és Süti a 12. helyen zárta az Európa-bajnokságot.

A gyermek kategóriában az akadályhajtás versenyszámban Majoros Anna ötödik, míg Margitai Máté nyolcadik lett.  A 24 fős mezőnyben Margitai Máté és pónija, Eger a kilencedik, Majoros Anna és Henchman’s Berry nevű pónija szorosan a nyomában, a tizedik helyen zárta az EB-t.

A magyar csapat a végül a hetedik helyet érte el a kilenc nemzetet felvonultató csapatversenyben.

2016.09.27. Forrás és fotó: Fogathajtó Szakág
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.16.

Alternatív Nobel-díj a magyar bögölykutatóknak

A böglyök rengeteg ló és lótartó életét megnehezítik nyaranta. Sokan sokféle módszert alkalmaznak a távoltartásukra, de néhány kutató nem elégedett meg ennyivel. Eredményeikért – melyet a lótartók tudnak a leginkább értékelni – most alternatív Nobel-díjat vehettek át.

Meghökkentően hangzik, de tudományos tényeken alapszik: a böglyök a színre mennek. Kutatók több kísérlettel, lómaketteken vizsgálták, miként hatnak a böglyökre a fekete és fehér szín különböző variánsai. Míg a legjobban fekete és barna színű lóalakok vonzották a böglyöket, addig a fekete-fehér csíkosra alig szálltak. Sikerült tehát igazolni, hogy a böglyök kevésbé vonzódnak a világos szőrű, szürke lovakhoz, mint a sötétebb egyedekhez.

A magyar, svájci, svéd és spanyol szakemberekből álló kutatócsoport magyar tagjai Horváth Gábor, Blahó Miklós, Kriska György, Hegedűs Ramón, Gerics Balázs és Farkas Róbert voltak.

Munkájukat fizika kategóriában alternatív Nobel-díjjal jutalmazták, melyet szeptember 22-én adtak át a Harvard Egyetemen. Az 1991-ben alapított Ig Nobel a Nobel-díj alternatívája, és a nemzetközi tudományos élet azon szereplőinek ítélik oda, akiknek kutatási eredményei először megmosolyogtatják az embert, majd gondolkodásra késztetik.

Nos, lehet hogy a nemzetközi tudományos élet szereplői számára ez először megmosolyogtató kutatás, a lótartók számára viszont olyasmi, amihez nagy reményeket fűznek. Hiszen rengeteg lótartót és még több lovat tenne boldoggá, ha a különféle rovarriasztó szerekkel és házi praktikákkal való kísérletezés helyett végre megszületne a tökéletesen hatásos csodaszer a zavaró vérszívók távoltartására.

Köszönhetően a lelkes csapatnak, azt már tudjuk, hogy világos szőrű vagy szürke lovakhoz kevésbé vonzódnak a böglyök. Azonban a sötétebb színű lovaknak elkél egy kis plusz védelem. Segíthet egy vékony, matt fehér légytakaró, ami csak gyengén poláros vagy polarizálatlan fényt ver vissza, de számos különféle rovarriasztó készítmény közül is válogathatsz.

Persze vannak olyanok is, akik nem érik be ennyivel és már-már művészi szintre fejlesztették a böglyök elleni védekezést.

Tovább a teljes cikkre: Csíkokkal a böglyök ellen >>

A kutatócsoport tovább folytatja munkáját, de következő kutatási projektjük során már nem a vérszívók viselkedését, hanem a lovak hőháztartását tanulmányozzák majd – magyarán azt, hogy a különféle színű lovaknak mennyire van melegük – mondja Dr. Gerics Balázs.

Mi mást is mondhatnánk, minthogy kíváncsian várjuk az eredményeket!

2016.09.26. Forrás: MTI
canva.com
Frissítve: 2022.08.17.

BelevaLÓ mének csatáztak az ügetőn

Fickósra sikerült a vasárnapi ügetőnap legrangosabb ütközete, az Addicted Díj, melyben Rocket Boy helyezkedett a legjobban. No Bi és Lardon is mérföldkőhöz érkezett 150. startjával, míg a napzáró Uxor Hendikepben Number One volt az abszolút első. További érdekességek ügetnek elő a Kincsem Parkból:

Rocket Boy fél méterrel a föld felett

Remek összecsapással rajtolt a Kincsem Park utolsó szeptemberi ügető napja. Az Alexandra M. Hendikepben főfutamokban is többször megfordult rutinos ügetők néztek egymással farkasszemet. Rafael Bit egy jól sikerült start után magabiztosan nyerte a futamot, mögötte Orinoco elugrotta magát, így Offenbach Bigi lett a második, Oklahoma Font a harmadik.

Befutási sorrend: Rafael Bit (1) – Offenbach Bigi (9) – Oklahoma Font (4)

Starthely tévesztésen múlt a dobogó

Komoly mérföldkőhöz érkezett a Dönci istálló kilencéves ménje, No Bi, aki a 2016. évi Amatőr Kupa Hendikep újabb felvonásán pályafutása 150. startját abszolválta. A befutóban Sunny volt a legerősebb és megnyerte a futamot, a második helyért volt nagy küzdelem Naomi, Olasz Lány és Louvre között.

A futam után a Versenyintézőség diszkvalifikálta a harmadikként célba érő Olasz Lányt, mert nem a számára kijelölt starthelyről indult.

Befutási sorrend: Sunny (5) – Naomi (3) – Louvre (4)

Visszavágó trió

Visszavágó alakult ki a Harpagon Díjban, ugyanis Szilvás, Trencsén és Pálinka triója augusztus közepén a Gábor Díjban is összemérték már erejüket. Akkor a fentebb leírt sorrendben értek célba, most azonban számolniuk kellett erős ellenfelükkel, Silver Lady-vel, akinél Trencsén tudott gyorsabb lenni. A későn lehetőséghez jutó Szilvás ezúttal a harmadik helyen ügetett be a célba.

Befutási sorrend: Trencsén (2) – Silver Lady (6) – Szilvás (1)

A ménekről szólt a vasárnap legrangosabb ütközete, az Addicted Díj. Izgalmas volt az utolsó 600 méter, a sokáig vezető Vamos Kemp ugyanis kétoldalról is támadást kapott. Rocket Boynak lett útja belül, kívül pedig megindult a másik favorit, Paperboy aki kisebb kihagyás után küzdött most, de nem tudta megverni riválisát. Nyíres érkezett a harmadik helyre.

Befutási sorrend: Rocket Boy (5) – Paperboy (6) – Nyíres (1)

Kiegyenlített verseny zárta a napot

A tizenkét indulót számláló Uxor Hendikepben a favoritok közül páran még nem bizonyítottak hosszú távon, míg a többiek hiába szeretik a több mint két körös megmérettetéseket, mostanában nincsenek igazán formában. Érdekesség, hogy az élről fordulók közül ott volt Lardon, aki 150. futamát abszolválhatta.

Másodszorra sikerült az indítás a nap utolsó futamában. Number One, Rutkai és Miki Manó voltak a leggyorsabbak a start után, Rutai azonban már az első kanyarban hibázott és kiesett a versenyből. Number One elsőként érkezett a befutóra, azonban a teljes mezőny a nyakán volt, szinte mindenki támadásba lendült. Legnagyobb hévvel Lardon érkezett, de így sem sikerült elkapnia a start óta vezető Number One-t, őket Rolling Stones követte a célban.

A futam után a Versenyintézőség hivatalból óvást emelt a második helyen célba érő Lardon (6) ellen és súlyos hajtási szabálytalanság miatt a versenyből diszkvalifikálta.

Befutási sorrend: Number One (1) – Rolling Stones (3) – Tartalosz (8)

2016.09.27. Forrás, fotó és videó: Kincsempark.hu

A vadnyugat hőse ott lapul bennünk is

Talán nincs is olyan lovas, aki ne játszott volna el a gondolattal, hogy felteszi kalapját, felpattan hűséges lovára és kedvenc western hőse oldalán elvágtat a naplementébe. Így voltunk ezzel mi is: egyszerűen ki kellett próbálnunk a western életérzést.

Amikor tehát a Geréby Kúriába voltunk hivatalosak, hogy Haga Zsuzsi a legjobb formánkban mutasson be minket, első utunk a Wild Westhez vezetett, hogy legjobb vadnyugati formánkat hozhassuk.

Nehéz a modern western hősök élete

Bár szerencsések vagyunk, mert lovak körül forog az életünk irodán belül is, mégis mindig áhítozva írunk a szebbnél-szebb lovasfelszerelésekről, reménykedve, hogy egyszer ki is próbálhatjuk is őket.

Az álmunk ezúttal valóra vált, a Wild Westtől kapott western kalapoknak és ingeknek köszönhetően egy csapásra western hőssé avanzsáltunk.

És bár nem pakolhattunk fel mindent, megmutatjuk a kedvenc lovascuccainkat a Wild West kínálatából:.

Persze mindez nem jöhetett volna létre nélkülük:

A fotózáshoz a helyszínt és a lovakat a Geréby Kúria Hotel és Lovasudvar biztosította.

Az elegáns, kényelmes és divatos lovasfelszereléseket a Horze Lovasáruház bocsátotta rendelkezésünkre.

A trendi western ingeket és kalapokat a Wild Westtől kaptuk – de erről majd legközelebb!

Köszönjük!

2016.09.23. Fotó: Haga Zsuzsi
Frissítve: 2022.07.28.

 

Még több lovas példakép a Paralimpiáról

A Paralimpia lovasai közül jó néhányan lovas szemmel is követendő példák, akik alázattal, igyekezettel és rengeteg gyakorlással megpróbálták a gyakorlatilag lehetetlent: ugyanarra szintre eljutni, mint az épek, s sérülésük ellenére kellemes partnerségben dolgozni a lóval.

13-án az egyéni számok is megkezdődtek. A népes mezőny miatt ez egyben kiválogatta azokat a lovasokat, akik az utolsó napon indulhattak a szabadon választott (zenés kűr) programban. Kategóriánként ugyanis csak az első tíz lovas kvalifikálhatta magát a kűrbe.

A  III. kategória lovasai kezdték meg elsőként a küzdelmet. Ezeknek a lovasoknak L-M szintű feladatokat kell lovagolni. Vak és mozgáskorlátozott versenyzők tartoznak a kategóriába, s nem egy közülük, a szürke hétköznapokban normál mezőnyben, egészséges lovask között edz, versenyez.

Az én nagy kedvencem, egykori versenyzőtársam, a francia José Letarte, 52 esztendős. Ez volt az ötödik Paralimpiája. Számomra érthetetlen, hogy ennek a briliáns technikájú, bátor lovasnak miért nem szavaztak bizalmat ezúttal sem a bírók. S mielőtt azt mondanád, ezek a lovasok mind bátrak, hősök, elárulom, hogy a francia fickó számára a díjlovaglás egy dolog.

José profi ugrólovas, hazájában számos versenyen indul, többnyire 110 és 130 cm-es magasságok között versenyzik. Nem csak egy és ugyanazon lóval, de gyakorlatilag bármilyennel.

Ezt elég kevesen mondhatják el magukról a mezőnyben.

A mindig jókedvű, mosolygós francia  mindkét lába térd alatt hiányzik, egy születési rendellenesség miatt kellett így dönteni, hogy felnőtt korában műlábbal ugyan, de járhasson.  Az egyéni versenyben hatodik helyzést ért el.

A kategória a hölgyek győzelmét hozta, ezen belül is a skandináv országokét. Az aranyérmes norvég Ann Kathrin Lübbe már akkor világbajnok volt, amikor magam is versenyeztem. Akkor még a IV. kategóriában versenyzett, állapota mára valószínű, rosszabbodott, de a lovastudása nem. Sosem felejtem el, mikor Ausztriában, egy Világkupa-versenyen kis arab lovamnak hordta a vizet és az abrakot – mert én nem bírtam el a vödröt. Pedig akkor már világbajnok volt, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy segítsen a kicsi ország névtelen újoncának.

Ann Kathrin Lübbe

14-én zajlott az I/b kategória egyéni száma. A címvédő, Pepo Puch, az egykori miltaryversenyző az előző években már bebizonyította, mit tud. Mindig más, ha olyasvalaki sérül meg, aki már előtte is lovagolt, ám az sem mindegy, milyen szinten. Azt hihetnénk, nekik könnyebb, pedig a veleszületett sérültek előnyben vannak – ők belenőnek fogyatékosságukba. Puch ép korában az osztrák military-válogatott tagja volt, az athéni olimpián is szerepelt, 2004-ben.

2008-ban súlyos lovasbalesetet szenvedett, megsérült a nyaki gerince. Ha lehet ilyet mondani, szerencse a szerencsétlenségben, hogy döntően az érzőkör sérült – ellenkező esetben nyaktól lefelé megbénult volna. A profi lovasnak meg kellett szoknia, hogy bár végtagjait tudja használni, biztosan ül, lovassegítségeit is tudja alkalmazni – ámde nem érzi mozdulatai erejét.

Pepo Puch egyike a mezőny legfinomabb, legérzőbb, legnagyobb tudású lovasainak.

A lovas parasportban eddig elért legmagasabb pontszám – 80% feletti eredmény –  is az ő nevéhez fűződik.

A kategória bronzérmét Stinna Tange Kaastrup nyerte, Dániából. Sérülése egyike a mezőnyben látható legsúlyosabb fogyatékkoságoknak, Stinnának ugyanis születése óta csípőből hiányzik mindkét lába. Ő az, akit, ha egyvalakit választhatnék csak, példaként állítanék minden lovas – sérült és ép elé egyaránt.

Gyakran tapasztalni sérült lovasoknál, hogy a lónak akaratlanul is fájdalmat okoznak – elsősorban a szárakon és az üléssel – bár a legtöbbben közülük jóval kevésbé sérültek, mint Stinna.

Sok ép lovas megirigyelhetné azt a finom szárvezetést, puha ülést, és a lóval való kapcsolatot, valódi bizalmat, amit tőle látunk.

Noha az I/b kategóriában lépés-ügetés az előírt, lovasunk biztos üléssel, kitűnő egyensúlyban vágtázik, lovagol bármely A, L szintű feladatot. José Letartre-hoz hasonlóan az ő tudása is univerzális, többféle lovat is gond nélkül ellovagol.

Hogy miért fontos ezt kiemelni? Sok sérült lovasnak karrierjét szegi, ha megszokott lova elpusztul vagy megsérül. Ha áll is a rendelkezésre tartalék ló, sokan nem tudnak alkalmazkodni az új helyzethez. Így járt például a német Hannelore Brenner, akinek riói szereplése úszott el sárga kancája sérülése miatt. Az I/b kategória egyéni ezüstérmese, Lee Pearson pedig egyenesen azt nyilatkozta, ha nem második lovát, Ziont hozta volna el Rióba, meglett volna a sokadik aranya is.

No de vissza Stinnához, aki hazájában sokak – s nemcsak sérültek, nemcsak lovasok – számára ad nap mint nap erőt és jókedvet – neki ez volt az első Paralimpiája. S mindjárt az elsőn bronzérmes is lett, a tapasztalt egykori militarylovas Pepo Puch és a több mint másfél évtizede gyakorlatilag verhetetlen Pearson mögött. Nem véletlen ő volt a Paralimpia legboldogabb érmese!

Stinna Tange Kaastrup

Az I/a kategóriában indult a lovasversenyek legidősebb résztvevője, Anne Dunham. A 68 eszendős lovas 27 éves kora óta szenved sclerosis multiplexben. Az idegrendszert (az idegpályák külső burkát) roncsoló, visszafordíthatatlan betegség már harmincesztendősen kerekesszékbe parancsolta. Rió a hatodik Paralimpiája, első ízben pedig 1996-ban, Atlantában versenyzett. Az eleinte még II. kategóriában iduló lovas stabil alapköve volt a világverő brit válogatatottnak, ahogyan most is részese volt az angolok csapataranyának. 

Az utolsó versenyszám, a szabadon választott zenés kűr programjában összekeveredett az egyéni eredmények sorrendje. Ann Kathrin Lübbe és Pepo Puch például itt ezüstérmesek, ám Pearson ezúttal aranyérmes lett kategóriájában.

A szabadon választott programban a lovasoknak egy előre megadott feladat-repertoárból kell koreográfiát készíteni. A III. kategóriában például a kűrnek tartalmaznia kell a következőket:

  • vállat be mindkét kézre
  • kiskör ügetésben
  • nagykör vágtában
  • hátralépés
  • combra való engedés
  • középügetés
  • az épek A-L oszályából ismert feladatok

Ám azt is előírja a szabály, mi nem kerülhet a programba – talán az esélyegyenlőség jegyében. A lovas például bemutathat szóló ugrásváltást de sorozatot nem. Ennek ellenére – még ha a kategória, pl. az I. és  II. nem kíván meg bonyolult, vagy komoly idomítottságot igénylő feladatokat, többnyire nagypályás, minimum M osztályos lovak vesznek részt a versenyben.

Számukra ugyanis a Paralimpia követelménye minimum napi rutin.

Pepo Puch

Mindamellett, hogy jó néhány lovas példája, életútja mindannyiunk számára erőt, lelkesedést adhat, valamit azért nem szabad elfelejteni. Sokszor nem csak a fogyatékosság a gát, hanem a lehetőségek hiánya.

A riói Paralimpián, a nyomornegyedek árnyékában – Brazília saját lovas csapatot tudott kiállítani. Kelet-Közép-Európa lovasai – lengyelek, csehek – nem tudtak beleszólni a küzdelembe. Szingapúr, Japán szintén nem, bár iszonyatos anyagi befektetéssel, igyekezettel ismerkednek a lovas parasporttal, versenysporttal.

Az éremtáblázat első öt-hat helyén évek óta nincsen változás, de a kis nemzetek lelkesedése töretlen. Ahogyan az amatőr versenyzőké is. Nagy-Britanniában, Német,- vagy Franciaországban komoly válogatóversenyek tucatjával indulnak a sérült lovasok, hogy azután nemzetközi szinten elegendő pontot gyűjtsenek életük következő, vagy éppen első Paralimpiájához.

2016.09.21. Andics Bernadett, gyógytornász, lovasedző, fogyatékossport-szakedző
Frisítve: 2022.07.28.
Fotó: Rio2016, FEI, Canva

 

Egy somogyi távlovas a világbajnokságon

47 ország legjobb távlovasai küzdöttek térrel és idővel a Longines FEI Távlovagló Világbajnokságon a szlovákiai Somorjában. Magyarországot három lovas képviselte, közülük Kozár Mórt kérdeztük a megmérettetésről.

 

Lovasok.hu: Miért pont távlovaglás? Hogyan és mikor alakult ki benned a sportág szeretete?

Kozár Mór: 16 évvel ezelőtt kezdtem a lovaglást, egy olyan helyen, ahol arab lovak voltak. Annyira megtetszett ez a fajta, hogy az első lovam is arab lett. Körbenéztem a különböző lovassportok között, hogy melyik illik hozzám és lovamhoz, és ez tűnt számomra a legszimpatikusabbnak. Hogy miért? Mert itt lónak és lovasának teljes mértékben együtt kell működni, csapattársak vagyunk, versenyt kell futni az idővel, meghódítva a természet változatos tájait. Ebben a sportágban nagyon sokat számít a felkészülés, kevesebb hangsúlyt fektetnek a származás fontosságára.

Lovasok.hu: Melyik eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb?

Kozár Mór: A Magyar Bajnokság hosszútávú versenyeit tudnám kiemelni, azokra vagyok a legbüszkébb, mert az ott szerzett kvalifikációkkal tudtam kijutni a 2015-ös Európa-bajnoksága, és a 2012-es Fiatal Lovak Világbajnokságára, ahol a magyar csapattal harmadik helyen sikerült végeznünk.

A magyar csapat a 2012-es Fiatal Lovak Világbajnokságán

Lovasok.hu: Milyen teljesítményt kellett elérned, hogy kijuthass a világbajnokságra?

Kozár Mór: Ahhoz, hogy részt vehessek a somorjai világbajnokságon, 160 kilométert kellett eredményesen befejezni egy háromcsillagos nemzetközi versenyen, minimum 13 kilométer per órás átlaggal.

Az egész versenykarrier úgy épül fel, hogy a lovaddal először rövidtávú versenyeken kell indulnod, azokon minősüléseket kell szerezni a középtávúra, s ahogy az évek telnek, úgy egyre hosszabb versenyek vannak előírva, ahol meg van határozva, hogy maximum milyen sebességgel mehetsz. Így lehet szépen lassan kijutni nemzetközi versenyekre, ahol szintén először 80, aztán 120, és végül 160 kilométeren is meg kell ütni az elvárt szintet.

Lovasok.hu: Ezt mind egy lóval kell elérni?

Kozár Mór: Igen, ezt mind egy lóval, azzal a lóval, amelyikkel hosszútávon szeretnél versenyezni. Ha a minősítések megvannak, kijutottál vele nemzetközi versenyre és ott is jól teljesítesz, akkor juthatsz el odáig, hogy akár egy világversenyre is kvalifikáld magad. Ekkor a Magyarországon kvalifikált lovak közül a magyar Távlovagló és Távhajtó Szakág kiválasztja azt az öt legjobbat, akik elindulhatnak a világbajnokságon.

A minősítő versenyek erős szűrők, kevesen jutnak el odáig, hogy egy ilyen szintű kvalifikációt szerezzenek. Ezúttal három magyar ló-lovas párosnak sikerült ez, hárman utaztunk ki Somorjába.

Lovasok.hu: Ezek szerint lovadban, Maffiában már van pár kilométer. Mit lehet tudni róla?

Kozár Mór: Maffia nálam született, az anyja volt az első ló, amelyiken elkezdtem és megtanultam lovagolni, apja pedig Koheilan Nagyvezér. Gyakorlatilag az egész életét itt töltötte velem, 12 éves most és 5 éves korától lovagolom. Testvérével a Fiatal Lovak Világbajnokságán versenyeztem. Maffia nagyon heves természetű, de hatalmas az akaratereje. Sokkal többet teljesítene, mint amit szervezetileg kibírna, és ezért nehéz beosztani az erejét, nem egy egyszerű lovaglású ló, de szívvel-lélekkel küzd.

Lovasok.hu: Úgy tudom, hogy munka mellett szoktál edzeni. Hogyan zajlott így a felkészülés a vb-re?

Kozár Mór: Erre a világbajnokságra rögös út vezetett. A felkészülés során lovam egy kisebb lábsérülést szenvedett. Fizioterápiás kezeléseken esett át, a rehabilitáció pedig nagyon nehezen ment neki. Világéletében legelőn élt és a gyógyulás egyik alapfeltétele volt, hogy boksznyugalmat kellett biztosítani számára, ami nem volt így túl nyugalmas.

A gyógyulás hosszú folyamat volt, emellett kevés volt az időm, hiszen a mezőgazdaságban dolgozom, ahol egy pillanatra sem állhat meg az élet. Hajnalban keltem, futottam vagy bicikliztem, és amikor a lónak is megfelelő volt az egészségi állapota, akkor vele folytatódott az edzés és folytattuk tovább azt a munkát, ami elő volt írva nekünk.

A tréning kezdő szakaszát, a kisebb intenzitású edzéseket, rövidebb távokat végig tudtuk csinálni, azonban a világbajnokságot megelőző hónapban kellett volna következnie a nagy terhelésnek, az erőnléti edzésnek, melyet így gyakorlatilag alig tudtunk abszolválni, hiszen a lába nem volt száz százalékosan terhelhető. Így hamarabb át kellett térnünk a visszapihentetési, levezető szakaszra. A világbajnokságra azzal a céllal utaztunk ki, hogy sikeresen megpróbáljuk teljesíteni ezt a versenyt, tudatában annak, hogy a felkészülés nagyon hiányos volt.

Lovasok.hu: Mesélj a világbajnokságról! Hogyan érezte magát Maffia a helyszínen, hogyan kell elképzelni egy ilyen versenyt?

Kozár Mór: A versenyt megelőző nap azzal telt, hogy a ló megismerkedjen a számára ismeretlen helyszínnel, 15 kilométert sétáltam vele, hogy szokja a helyet, a tömeget és hogy bemelegedjünk. Másnap hajnali 4 órakor már kint voltunk az istállóban, etettünk. Ezután Maffia és én is kaptunk egy-egy GPS nyomkövetőt, hogy a szervezők végig tudják követni, tudósítani merre járunk, illetve ha eltávolodna a lovam tőlem, tudjanak segíteni.

A legnehezebb a reggel 6 órai start volt. A mezőny egyszerre indult, de erre a szituációra lehetetlen felkészíteni egy lovat mentálisan Magyarországon. 133 ló egyszerre elindul egymás mellett: lovat és embert próbáló feladat egy ilyen rajt.

A versenypálya talaja változatos volt, voltak könnyebb és nehezebb részei, de nagy szintkülönbségekkel szerencsére nem kellett küzdenünk. A magas, 80%-os páratartalom volt inkább a nehezítő körülmény. Sok volt a teljesen lovagolható, aránylag puha mezőgazdasági mellékút, de a Duna közelsége miatt voltak sóderágyak és nagyon mély, homokos árterek is nem sokkal a cél előtt.

Előzetes állatorvosi vizsgálat a világbajnokságon

Maffia reggel nagyon ideges volt a sok ló és a rajt miatt. Az első 15 kilométer alatt sikerült rendeznem vele a sorokat, addigra lenyugodott és elkezdett rám figyelni, nem szaladt a többi versenyző után. Az első, 45 km hosszú kör remekül sikerült, probléma nélkül átmentünk az állatorvosi vizsgálaton, sikeresen regenerálódott, kint az itató pontokon ivott, felfrissült.

Egy kanadai lovassal lovagoltunk együtt a második körtől kezdve. Ez egy 35 kilométeres szakasz volt, itt sem jelentkezett probléma, Maffia egészségügyi állapota a verseny nehézségéhez képest rendben volt. A harmadik, szintén 35 km-s szakaszon is nagyon jó passzban volt, kint jókedvűen ment, az egész utat végigbeszélgettük a kanadai lovassal. Többször is ivott azt itatópontokon, menet közben kivettem a zablát a szájából, hogy könnyebben tudjon inni.

A harmadik szakasz vége nehéz volt, a Duna töltésén, köves gáton kellett lovagolni. Beérkezés előtt megálltam, leszálltam, bevittem a Dunába, megitattam és úgy sétáltam be vele, hogy pihenjen egy kicsit a beérkezés előtt.

A 2015-ös Solt Derby-n Dr. Szebeni Zsolt ellenőrzi Maffia egészségi állapotát

Bár először közepes pulzusszámot mértünk, sajnos nem tudott visszapihenni annyi idő alatt, ameddig az orvosira be kellett jelentkeznünk, így magas pulzussal jelentkeztünk az állatorvosi vizsgálatra. A megengedett 64 helyett 70 volt az érték, ez mutatta, hogy a ló fáradt volt, ez volt a holtpont. Az állatorvosok úgy döntöttek, hogy Maffiát kezelésre küldik – ez a verseny végét jelentette nekünk 110 kilométer után, a 66. helyen. A kezelőhelységben vért vettek Maffiától és infúziót is kapott. A véreredménye rendben volt, a kiszáradástól eltekintve semmilyen más problémája nem jelentkezett. Valószínűleg a kevés edzés következménye ez.

Lovasok.hu: Mennyi pihenőt adsz most magatoknak?

Kozár Mór: Egyelőre elég sok pihenőt kap, kérdés az, hogy fogom-e egyáltalán folytatni vele a versenyzést. Meglátom, hogy jövőre milyen állapotban lesz, most van karrierje csúcsán, így ha lesz lehetőségem, segítségem, akkor úgy érzem, még többre lehetünk együtt képesek.

A lovaglást nem hagyom abba, hat lovam van Maffiával együtt, mind remek genetikai háttérrel rendelkező fiatal utánpótlás lovak, egyiküknek világbajnok ősei is vannak, így a lehetőség megvan, jövőre kezdem őket lovagolni. A további európai szintű versenyekhez szponzorációra volna szükség, ennek hiányában valószínűleg maradunk a magyar versenyeknél, melyeket családom segítségével tudok finanszírozni.

Mór ménese

Lovasok.hu: Így is elképesztő teljesítmény, hogy minősültél és kijutottál. Összességében hogyan értékeled a világbajnokságot, a magyarok teljesítményét?

Kozár Mór: 46 ország 133 versenyzője indult. És végül 47 versenyző fejezte be eredményesen a versenyt, vagyis a mezőny harmada ért végig. Ha ezt nézzük, a magyar csapat teljesítette az világátlagot, ugyanis hármunk közül egy magyar lovas, Fekete Patrícia és lova O’Bajan Huncut a 32. helyen célba ért. A harmadik lovasunk Feketéné Wachtler Katalin és Shagya Aga 140 kilométerig jutott. Úgy gondolom, a magyar csapat tisztességesen helyt állt, a lovak és a lovasok a tudásukhoz és képességeikhez képest megfelelően végeztek, és nem elhanyagolható szempont, hogy sérülés nélkül fejeztük be a világbajnokságot.

Nagyon gyors volt a tempó, 21-22 km per órás iramot diktáltak a világelsők, végig vágtát és ügetést kérve a mezőnytől. De volt aki az utolsó körön 35 km per órás átlaggal száguldott a célba, ami már igen kockázatos taktika. Ezeken a versenyeken az állatorvosi bizottság is szigorúbb. Itt az a szabály, hogy a lónak olyan állapotban kell lennie a legvégén is, hogy 160 kilométer után még akár egy újabb kört képes legyen megtenni. Ha nincsen olyan állapotban, akkor nem teljesítette a versenyt. Ez a lovak érdekeit szolgálja, hogy egészségesen fejezzék be és a következő versenyt is meg tudják nyerni. Emiatt sokan 160 kilométer megtétele után kerültek kizárásra, de ez érthető, hiszen a ló épsége és egészsége az első.

Az csak egy dolog, hogy az ember eljut idáig lovasként, de ha nincsenek a segítők, állatorvosok, patkolókovácsok, a teljes csapat, aki mögötte áll, akkor nélkülük ki sem juthat egy ilyen versenyre. Az ő segítségükkel jutottunk el idáig, és úgy gondolom, a 110 kilométer teljesítése szép eredmény. Köszönöm mindenkinek, aki támogatott, és Maffiának is, hogy kihozta magából a maximumot.

 

2016.09.23. Kozár Mór, Horváth Annamari
Fotók: Facebook
Kiemelt fotó: Canva
Frissítve: 2022.09.20.

Nyugat-nílusi láz: már 22 ló betegedett meg

Idén eddig kilenc megyében betegített meg lovakat a Nyugat-nílusi vírus. A NÉBIH és a lógyógyász állatorvosok arra hívják fel a lótartók figyelmét, hogy a betegség bejelentésköteles, a bejelentés pedig akár emberéleteket is menthet.

Járvány nincs, csak nagyobb odafigyelés

Augusztus és november között gyakran jelentkeznek a lovaknál idegrendszeri megbetegedések, amelyek leggyakoribb oka a Nyugat-nílusi vírusfertőzés. Idén augusztus második hetétől szeptember közepéig 22 igazolt esetet regisztráltak 9 megye 17 településén.

Járvány nincs, egészen egyszerűen csak jobban odafigyelünk a betegségre. Idén szerencsére a korábbi években megszokottnál jóval több minta érkezik a NÉBIH laborjába az idegrendszeri tüneteket mutató lovakból.

Ez azért is fontos, mert a NÉBIH tartja a kapcsolatot a humán egészségügyben dolgozó szakemberekkel is. Így azokon a területeken, ahol a lovak megbetegedését észleljük, a háziorvosok is jobban odafigyelnek a hozzájuk influenzaszerű tünetekkel érkező betegekre.

Az idegrendszeri tüneteket mutató lovakból az állatorvosok továbbra is állami költségre tudnak vért küldeni a NÉBIH laborjába – ez könnyebbség a lótartóknak is, hiszen nem nekik kell állniuk a laborvizsgálat költségeit.

Fontos kiemelni, hogy a Nyugat-nílusi lázat a szúnyogok terjesztik, a betegség lóról lóra, emberről emberre és lóról embere sem terjed” – hívja fel a figyelmet Dr. Vladár Dorottya, a NÉBIH munkatársa.

 

Kattints a képre és töltsd le az infografikát >>

Amit látunk, az csak a jéghegy csúcsa

“Talán úgy tűnhet, hogy valójában nincs is sok eset. Amit azonban látunk, az csak a jéghegy csúcsa. A valóságban ennél jóval több lehet a megbetegedett lovak száma, de nem minden esetben derül fény arra, hogy a Nyugat-nílusi lázzal állunk szemben.

Másrészről az emberek esetében leírt nyugat-nílusi láz előfordulása lovakban szintén elképzelhető, de mivel csak átmeneti rosszulléttel, lázzal, teljesítménycsökkenéssel jár, a lótartók valószínűleg nem is sejtik, hogy mi okozza a tüneteket.

Lovasként, lótartóként sose felejtsük el: a statisztikában a mi lovunk csak egy szám, nekünk viszont, ha elpusztul az személyes katasztrófa és a veszteséghez nem rendelhető hozzá statisztikai valószínűség” – mondja Dr. Kutasi Orsolya PhD. egyetemi adjunktus, az európai kollégium lóbelgyógyász specialistája, lóegészségügyi szakállatorvos.

A nyugat-nílusi láz megelőzésének egyik alapja a rendszeres vakcinázás, amit akár már féléves korban el lehet kezdeni. A lónak 3-5 hét időkülönbséggel két oltást kell kapnia. A védőoltást ezután évente egyszer kell ismételni, célszerű ezt a tavaszi időszakban, még a szúnyogok tömeges megjelenése előtt elvégeztetni az állatorvossal. A járvány előfordulásának időszakában vakcinázott lovak a járvány időszakában már csak részleges védelemben részesülnek.

Most van szezonja a betegségnek

A betegséget terjesztő szúnyogok aktivitásának és a kórokozó sajátosságának köszönhetően a lovakban és emberekben kialakuló megbetegedések előfordulásában szezonalitás figyelhető meg. A legtöbb megbetegedés hazánkban augusztus és november között jelentkezik.

Az Országos Epidemiológiai Központban július végétől szeptember közepéig összesen 20 hazai eredetű nyugat-nílusi láz megbetegedést diagnosztizáltak. A betegek életkora 55-85 év között változott, négy beteg állapota intenzív terápiás ellátást igényelt.

Ingyenes vizsgálat jár az idegrendszeri tüneteket mutató lovaknak

Minden lónál, amely a július és november közötti időszakban idegrendszeri tüneteket mutat, fennáll a Nyugat-nílusi láz gyanúja. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik, a lótartóknak értesíteniük kell a hatósági állatorvost, aki elvégezteti az azonnali és térítésmentes szerológiai (IgM ELISA teszt) vizsgálatot. Mivel a betegség lóról lóra nem terjed, a jogszabályok semmilyen forgalmi korlátozást nem írnak elő.

Az Állatorvostudományi Egyetem Járványtani és Mikrobiológiai Tanszéke a Nyugat-nílusi vírus kórjelzésével kapcsolatos kutatásokat végez. Ezért a hatóság kéri, hogy az állatorvosok gyanús esetekben – a vér mellett – vizeletmintát is juttassanak el a tanszékre. Tovább információ és tájékoztatás: kutasi.orsolya@univet.hu.

Kattints a képre és töltsd le az infografikát >>

 

2016.09.13. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: NÉBIH
Az adatokat a NÉBIH és az MLGYÁE közös munkacsoportja szolgáltatta.
Fotó: Olli Ronimus, Canva
Grafika: Maksa Eszter, Lovasok.hu

Paralimpia: lovasok, akik nem ismerik a lehetetlent

Alig zárultak be a riói olimpia lovas helyszínének kapui, máris következett egy nem kevésbé jelentős esemény, a Paralimpia. A hagyományos lovassport szakágai közül csak a díjlovaglás szerepel a fogyatékkal élők legrangosabb megmérettetésén – annak ellenére, hogy a díjugratás is egyre nagyobb helyet követel magának a lovas parasport berkein belül.

Előnyben a jóléti államok lovasai

A 29 résztvevő nemzet között Nyugat-Európa nemzeteinek sorába csak elvétve tudott betörni egy-egy újonc vagy kis nemzet, nem egyszer komoly meglepetést okozva ezzel (pl. a brazil lovas, Oliva Sergio dupla bronzérme a szinte verhetetlen britek mögött I/a kategóriában). Később a végelszámolásnál is jól látható volt egyébként a jóléti államok hatalmas fölénye.

Ugyancsak nagy meglepetéssel szolgáltak a nagy múlttal, hagyományokkal, s természetesen komoly anyagi háttérrel és erkölcsi támogatással bíró paralovas-nemzetek újoncai is. A sokszor sokadik Paralimpiáját taposó többség között fel-felcsillant egy-egy, többnyire fiatal, sokszor igen tehetséges lovas.

Akik megpróbálták a lehetetlent

Számomra közhely, hogy a sérült sportolók teljesítménye becsülendőbb s komolyabb, annál is inkább, mert a lovaglásban – technikai sport lévén, a ló képzettsége és felszerelése a kevésbé érző, nem túl finom lovast is jó eredményre tudja segíteni.

Így én most azokat a lovasokat szeretném bemutatni – s rajtuk keresztül a Paralimpia lovas versenyszámainak eseményeit – akik lovas szemmel is követendő példák, akik alázattal, igyekezettel és rengeteg gyakorlással megpróbálták a gyakorlatilag lehetetlent: ugyanarra a lovastudásra, technikai szintre eljutni, mint az épek, s sérülésük ellenére fájdalommentes, kellemes partnerségben dolgozni a lóval.

Lovas versenyszámok a Paralimpián

A lovas parasportban a versenyzőket sérülésük súlyossága – s a szerint, hogy a sérülés, fogyatékosság mennyire érinti a lovas segítségeit és ülését, öt kategóriába sorolják. Az I/a. kategória a legsúlyosabban sérülteké, a IV. kategória lovasainak egészen minimális fogyetékosságuk van, gyakran csak egy hajszál választja el őket ez ép lovasoktól.

Ugyan a kategorizálás szempontjai a programokban is kiütköznek (pl. az I/a. indulója csak lép, a IV. pedig megfelel az épek M osztályának), a képzett ló és a speciális felszerelés komoly előnyökhöz jutatt egy-egy lovast a kategóriáján belül. Ám hasonlóan a paraúszáshoz, itt is lehetetlen, hogy ugyanazon kategória legsúlyosabban sérült s legkevésbé sérült indulója között ne legyen fényévnyi különbség.

A Paralimpia versenyszámai a csapatfeladattal kezdődnek, Rióban ezekre szeptember 11-13. között került sor. Noha csapatversenyről van szó, a lovasok már ekkor felmérhetik az erőviszonyokat abból a szempontból is, hogy később kikkel kell komolyan számolniuk egyéniben. A csapatok összetételénél fontos, hogy nem lehet mindhárom lovas azonos kategóriából, s legalább egy I/a vagy I/b kategóriás – azaz súlyos fogyatékossággal rendelkező – lovas legyen közöttük.

A csapatverseny eredménye évek óta szinte borítékolható – így idén is Nagy-Britannia nyert Németország és Hollandia előtt.

Civilben altatóorvos

Az ezüstérmes német válogatott évek óta biztos pontja, állandó tagja Dr. Angelika Trabert. A végtaghiányos lovas civilben altatóorvos, ezen kívül jótékonysági szolgálatot is ellát – ugyancsak orvosként – a világ elmaradott országaiban.

A lábak nélkül született kislány már hatesztendősen megtanult lovagolni, ahogyan tanumányaiban sem akadályozta meg fogyatékossága. Geli – ahogy versenyzőtársai ismerik – 1991 óta foglal helyet az élmezőnyben, akkor nyerte első világbajnokságát.

Nem csupán lovasként, de emberként, orvosként is példamutató, becsülendő, amit csinál. A moorsele-i Világbajnokságon 2003-ban valaki a versenyt megelőző pár napban a fedelesben leesett a lóról. A lovas látszólag elvesztette eszméletét, nagy volt a felbolydulás, ám mire a mentő megérkezett, Geli már el is látta a sérültet. Egyszerűen a nyakába kéredzkedett valakinek, hogy minél gyorsabban odaérjen, hogy minél gyorsabban segíthessen.

Dr. Angelika Trabert

Rablóból pandúr

Brita Naepeltől még magam is tanultam, ő még ép volt akkor, én már sérült. A német lovasterápia egyik fellegvárában, Wonsheimben edzőtáboroztunk akkor, 2001 táján, a parasport-edzői képzés részeként. Alighogy vége lett, indulnom kellett Prágába, világkupa-fordulóra. A tanórák közötti szünetekben a telepvezető Dr. Susi Fieger és kolléganője, Brita vettek kezelésbe, tartottak nekem edzéseket.

2003-ben szintén Csehországba, már kerekesszékben érkezett. Egy növényvédőszer-mérgezés következésben sérült meg a központi idegrendszere. Mára annyira rendbe jött, hogy két mankóval tud járni.

Rablóból lesz a legjobb pandúr – mondtam magamban keserédesen, amikor, magam is fogyatékosokkal dolgozó lovas szakemberként – megsérültem, majd elkezdtem versenyezni. Brita jobb pandúr lett nálam, 2012-ben Londonban paralimpiai aranyat nyert.

A paralimpia beszámoló hamarosan folytatódik.

 

2016.09.21. Írta: Andics Bernadett, gyógytornász, lovasedző, fogyatékossport-szakedző
Fotók: Rio2016, FEI, Canva
Frissítve: 2022.08.03.

 

Hiba bejelentés