Alig zárultak be a riói olimpia lovas helyszínének kapui, máris következett egy nem kevésbé jelentős esemény, a Paralimpia. A hagyományos lovassport szakágai közül csak a díjlovaglás szerepel a fogyatékkal élők legrangosabb megmérettetésén – annak ellenére, hogy a díjugratás is egyre nagyobb helyet követel magának a lovas parasport berkein belül.
Előnyben a jóléti államok lovasai
A 29 résztvevő nemzet között Nyugat-Európa nemzeteinek sorába csak elvétve tudott betörni egy-egy újonc vagy kis nemzet, nem egyszer komoly meglepetést okozva ezzel (pl. a brazil lovas, Oliva Sergio dupla bronzérme a szinte verhetetlen britek mögött I/a kategóriában). Később a végelszámolásnál is jól látható volt egyébként a jóléti államok hatalmas fölénye.
Ugyancsak nagy meglepetéssel szolgáltak a nagy múlttal, hagyományokkal, s természetesen komoly anyagi háttérrel és erkölcsi támogatással bíró paralovas-nemzetek újoncai is. A sokszor sokadik Paralimpiáját taposó többség között fel-felcsillant egy-egy, többnyire fiatal, sokszor igen tehetséges lovas.
.jpg)
Akik megpróbálták a lehetetlent
Számomra közhely, hogy a sérült sportolók teljesítménye becsülendőbb s komolyabb, annál is inkább, mert a lovaglásban – technikai sport lévén, a ló képzettsége és felszerelése a kevésbé érző, nem túl finom lovast is jó eredményre tudja segíteni.
Így én most azokat a lovasokat szeretném bemutatni – s rajtuk keresztül a Paralimpia lovas versenyszámainak eseményeit – akik lovas szemmel is követendő példák, akik alázattal, igyekezettel és rengeteg gyakorlással megpróbálták a gyakorlatilag lehetetlent: ugyanarra a lovastudásra, technikai szintre eljutni, mint az épek, s sérülésük ellenére fájdalommentes, kellemes partnerségben dolgozni a lóval.
Lovas versenyszámok a Paralimpián
A lovas parasportban a versenyzőket sérülésük súlyossága – s a szerint, hogy a sérülés, fogyatékosság mennyire érinti a lovas segítségeit és ülését, öt kategóriába sorolják. Az I/a. kategória a legsúlyosabban sérülteké, a IV. kategória lovasainak egészen minimális fogyetékosságuk van, gyakran csak egy hajszál választja el őket ez ép lovasoktól.
Ugyan a kategorizálás szempontjai a programokban is kiütköznek (pl. az I/a. indulója csak lép, a IV. pedig megfelel az épek M osztályának), a képzett ló és a speciális felszerelés komoly előnyökhöz jutatt egy-egy lovast a kategóriáján belül. Ám hasonlóan a paraúszáshoz, itt is lehetetlen, hogy ugyanazon kategória legsúlyosabban sérült s legkevésbé sérült indulója között ne legyen fényévnyi különbség.
A Paralimpia versenyszámai a csapatfeladattal kezdődnek, Rióban ezekre szeptember 11-13. között került sor. Noha csapatversenyről van szó, a lovasok már ekkor felmérhetik az erőviszonyokat abból a szempontból is, hogy később kikkel kell komolyan számolniuk egyéniben. A csapatok összetételénél fontos, hogy nem lehet mindhárom lovas azonos kategóriából, s legalább egy I/a vagy I/b kategóriás – azaz súlyos fogyatékossággal rendelkező – lovas legyen közöttük.
A csapatverseny eredménye évek óta szinte borítékolható – így idén is Nagy-Britannia nyert Németország és Hollandia előtt.
Civilben altatóorvos
Az ezüstérmes német válogatott évek óta biztos pontja, állandó tagja Dr. Angelika Trabert. A végtaghiányos lovas civilben altatóorvos, ezen kívül jótékonysági szolgálatot is ellát – ugyancsak orvosként – a világ elmaradott országaiban.
A lábak nélkül született kislány már hatesztendősen megtanult lovagolni, ahogyan tanumányaiban sem akadályozta meg fogyatékossága. Geli – ahogy versenyzőtársai ismerik – 1991 óta foglal helyet az élmezőnyben, akkor nyerte első világbajnokságát.
Nem csupán lovasként, de emberként, orvosként is példamutató, becsülendő, amit csinál. A moorsele-i Világbajnokságon 2003-ban valaki a versenyt megelőző pár napban a fedelesben leesett a lóról. A lovas látszólag elvesztette eszméletét, nagy volt a felbolydulás, ám mire a mentő megérkezett, Geli már el is látta a sérültet. Egyszerűen a nyakába kéredzkedett valakinek, hogy minél gyorsabban odaérjen, hogy minél gyorsabban segíthessen.
Dr. Angelika Trabert
Rablóból pandúr
Brita Naepeltől még magam is tanultam, ő még ép volt akkor, én már sérült. A német lovasterápia egyik fellegvárában, Wonsheimben edzőtáboroztunk akkor, 2001 táján, a parasport-edzői képzés részeként. Alighogy vége lett, indulnom kellett Prágába, világkupa-fordulóra. A tanórák közötti szünetekben a telepvezető Dr. Susi Fieger és kolléganője, Brita vettek kezelésbe, tartottak nekem edzéseket.
2003-ben szintén Csehországba, már kerekesszékben érkezett. Egy növényvédőszer-mérgezés következésben sérült meg a központi idegrendszere. Mára annyira rendbe jött, hogy két mankóval tud járni.
Rablóból lesz a legjobb pandúr – mondtam magamban keserédesen, amikor, magam is fogyatékosokkal dolgozó lovas szakemberként – megsérültem, majd elkezdtem versenyezni. Brita jobb pandúr lett nálam, 2012-ben Londonban paralimpiai aranyat nyert.
A paralimpia beszámoló hamarosan folytatódik.
2016.09.21. Írta: Andics Bernadett, gyógytornász, lovasedző, fogyatékossport-szakedző
Fotók: Rio2016, FEI, Canva
Frissítve: 2022.08.03.
