A mélyrelovaglás sportszakmai és anatómiai összefüggései
Az előadást két nagyszerű szakember, a házigazda, a Szent István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Sótonyi Péter, és a díjlovas sport kiválósága, Dallos Gyula mesteredző tartotta. Szakmai előadás a FRISOMAT KFT támogatásával készült.
Az előadók a napjainkban nagy nemzetközi vitát kiváltó “mélyrelovaglás” hatását elemezték sportszakmai és anatómiai oldalról. Az előadás híre felkeltette az érdeklődést a lovasok, edzők, bírók és a lovassportban érdekelt szakemberekben és rekordszámú jelentkezőt regisztráltak. A rekordszámú érdeklődő meg is érkezett. Az előadás célja: a klasszikus lovaglási irányelvek mélyebb megismertetése, és az egységes gondolkodásmód elősegítése a lovassportban.
Elsőként Dr. Sótonyi Péter professzor tartotta meg élményszámba menő előadását azon a nyelven, amelyet az érdeklődők különösebb előtanulmányok nélkül is megérthettek. Nagyszerűen előkészített demonstrációs eszközökkel, csontvázon és számítógépes eszközök segítségével lehetett érzékelni és megérteni a ló statikáját.
Ezután kerültek szóba a szalagok és az egymással kapcsolatban lévő izmok, amelyeknek összessége jelenti a csodát, amellyel a ló képes rugalmasan elasztikusan mozogni, terhet viselni. Az előadó rávilágított azokra a hibákra és korai elhasználódásokra, amelyeket a ló szakszerűtlen használatával , a gyors siker elérése érdekében a lovasok okoznak a ló izületeiben, az egymással mechanikus kapcsoltakban lévő csontok összenövéseivel.
Az elhangzottak valóban kellenek ahhoz, hogy az elmélyült és ambiciózus lovas, ill. bármely szakágban érdekelt sportember a ló használatában ne kövessen el a ló egészségét befolyásoló hibákat.
Dallos Gyula előadását elég messziről kezdte annak érdekében, hogy tudatosuljon az, hogy az evolúció során hogy lett a ló az ember társa , később sporttársa.
A mélyrelovaglás kifejezés talán az angol „deep and forward” , vagy a német „Vorwards und Abwards „azaz mélyre és előre – szavakból került a magyar nyelvbe, amely talán nem túl magyaros kifejezés, de mégis egyszóval fejezi ki a kívánt fogalmat, ellentétben az angol és német kifejezésekkel.
Dallos Gyula – részben verbális képességeinek köszönhetően is – összeszedett gondolatainak átadásával , videó filmen való bemutatásával, plasztikusan magyarázta el a lényeget. A lényeg pedig az, hogy a lovat a kiképzés során és a tréningben tartás során, nem szabad erőszakkal és durva eszközökkel a gyors siker reményében kívánt tartásba hozni, mert az hamis lesz , a ló pedig idő előtt tönkre megy.
A lovak az evoliciós folyamat során a napi tizenórás legelést figyelembevéve egy olyan testhelyzetben élték és élik a mindennapjaikat, hogy a fejük a földön van. A kitartó munka során szabad odajutni, hogy a hátsó lábak – a fokozatosan intenzívebb használata során – az elülső lábakra eső terhelést részben vegyék át, amelynek hatására a száronlét mindinkább az ideálishoz közelítsen. E hatásnak a hátulsó lábakból kell kiindulni, a szár csak finom támaszkodással az irányt mutassa a ló számára.
E gondolat demonstrálására egy olyan futószárazást láthattunk, ahol a ló lefelé azaz mélyen , számára előnyös testhelyzetben a zablán finoman támaszkodik a futószárazó kezén, de a kikötés minden irányban szabadságot enged a ló szájának, az nem akad meg soha. E testhelyzet a ló számára nem jelent izgalmat, mert negatív hatás nem éri. E mentális kondíció segít abban, hogy a bemutatandó gyakorlatok sem jelentenek számára traumát, mert a szájtevékenységét goromba hatások nem érik.
Miután a kiképzés során sem mentálisan, sem fizikailag károsodás a lovat e mélyrelovaglás elv mellett nem éri, így a gondos munka hosszú évek sportsikereinek záloga lesz.
E simposium arra is alkalmas volt, hogy azokról a dolgokról, amelyek a mai kor sportszakmai szellemét és szemléletét jelentik , lehetett beszélni, gondolatot egyeztetni. Miután minden sportág, így a lovassportok is fejlődnek, a lépéstartás a fejlődéssel kötelező.
A Magyarországon fellelhető szakirodalom sajnos a mai kor kihívásaira nem igen ad választ, így a korszerű mai problémákra azoktól kell és lehet megkapni a választ, akik a sportág életével és fejlődésével együtt lélegeznek, együtt haladnak. Örülök, hogy e két nagyszerű szakember előadását meghallgathattam.
A keskeny, sáros utat vastagon belepte a száraz, ezer és ezer színben pompázó avar, ami minden léptemnél hangosan ropogott. A fákon csak egy-egy vöröses, vagy éppen sárgás levél kókadozott, amik a legkisebb fuvallat hatására is szédülve, pörögve landolnak a földön. Az ég szürke volt, olyan ősziesen szürke. Cipőm mélyen elmerült a dagonyában, és lépteimet nem csak a levelek zörgése, hanem a sár furcsa cuppogása is kísérte. A színes avar alatt alig lehetett látni a kis ösvényt, de szerencsére kopott barna kerítés futott szorosan mindkét oldalán, a kiszáradt gyepen, ahol a sárgászöld fűszálak között jócskán akadt olyan, ami teljesen elbarnult. Csípős őszi szellő járta a vidéket, az orrom egészen hideg volt, és kipirult, akárcsak az arcom. Szerettem ezt az évszakot, bár sok esővel, sárral, és egyéb kellemetlenségekkel jár…de az őszi tájat semmi nem tudja felülmúlni, mondjon bárki bármit.
A karámkerítés mögött lengő füvön egyetlen ló sem lépkedett, a gyepet itt-ott sárfoltok szakították meg, így a lovasok féltve lovaikat a dagonyától inkább bevitték őket az istállóba. Az út, amin lépkedtem hirtelen megszakadt, és lejtőbe ment át, én pedig zöld szemeimmel megpillantottam a távolban húzódó istállót, és a hozzá tartozó épületeket. Megálltam egy pillanatra, behunytam a szememet, és mélyen magamba szívtam a friss levegőt. Otthon, édes otthon. Milyen rég jártam már erre…a testem akaratomon kívül megborzongott, ahogy felrémlett előttem az utolsó itt tett látogatásom. Négy éve…négy év hosszú idő. Talán nem is látnak szívesen, mit képzelek? Ennyi idő után idetolom a képem, és még fogadjanak szívesen? Még nem késő. Még megfordulhatok, és hazamehetek. Badarságokat beszélek…otthon vagyok. Tétován hátraléptem, és lassan hátat fordítottam az istállónak, hogy elmenjek innen, ám a sors másképp akarta. Az ösvényen két lovas jött felém, odadobva a szárat magas lovaiknak. Két férfi, egy idősebb, szakállas, és egy egészen fiatal, korombéli…
Megállították lovaikat, döbbent tekintettel mértek végig. Az idősebb szájából kicsúszott egy „ó”, de egyébként csak csöndben figyeltek engem. Visszafojtottam a levegőt, és szinte hallottam, ahogy a szívem egyre gyorsabban zakatol, már-már azt hittem kiugrik a bőröm mögül. De hallottam azt is, ahogy az ő szívük ver egyre erőteljesebben, ahogy a felismerés beléjük ötlött…igen, én vagyok az.
– Trudy…-súgta a fiatal srác.
Halványan elmosolyodtam, és rá tekintettem. Barna haja ugyanolyan kócosan állt szét, mint amikor utoljára láttam…azóta megváltozott. Egy esetlen kis tizennyolc éves srác volt, aki imádta a lovakat, olyan volt, mintha a nyakába lenne akasztva egy tábla, „Cikizz!” felirattal. Igen, a gimnáziumi évek…azóta azonban megemberesedett. A válla egészen széles lett, arca enyhén borostás, és egész testén dülledtek az izmok. Valóban ő az? Igen, kétségtelen. Az arca semmit nem változott, ugyanolyan mosolygós maradt, mint volt, de most nem villantotta rám széles vigyorát, csupán lebiggyesztett alsó ajakkal figyelt hatalmas pej heréltje hátáról.
– Szia, Max…- léptem bizonytalanul előrébb.
A szél feltámadt, és kirepítette a gumit hajamból, mire fekete tincseim szállni kezdtek a levegőben, láthatóvá téve riadt arcomat, és tekintetemet. Max nem mozdult, akárcsak az idős férfi, Bob. Semmit nem változott azalatt a négy év alatt, amit távol töltöttem, ugyanolyan pocakos maradt, talán csak annyit vettem észre, hogy őszes haja ritkásabb lett. Kérdőn tekintettek rám, és úgy éreztem nekem kell előbb megszólalnom. Igen, ennyivel tartozom nekik.
– Én…én…Hozzá jöttem…-dadogtam.- Ha még itt van.
Egymásra tekintettek, majd újra rám, és alig észrevehetően bólintottak. A szívem hevesebben vert, ahogy közelebb léptették hozzám lovaikat. Bizonytalanul hátrébb álltam, amikor Bob sárga kancája a hajamba fújt. Szégyen, vagy nem szégyen, féltem. Ennyi idő után…
– Itt van- nyújtotta ki kezét Max, hogy belekapaszkodva fel tudjak ülni mögé.
Remegő kezemmel átfogtam vastag alkarját, és bal lábammal a lábára lépve felhúztam magam a heréltre. Reszkettem attól, hogy újra lovon ülök. Karommal átfontam Max derekát, és szememet behunyva figyeltem, ahogy a hatalmas herélt elindult alattam. Furcsa érzés volt, de nem olyan felemelő, mint amilyenre számítottam, egészen félelmetes. De talán nem emiatt rettegtem. Vajon Ő felismer még? Vagy minden erejével azon volt, hogy kizárjon az emlékeiből, mint egy vissza-visszatérő rémálmot? Én szégyenszemre ezt próbáltam tenni, de négy év után rájöttem, hogy képtelen vagyok rá. Nem tudom magam mögött hagyni a múltat, nem tudom csak úgy lezárni, és elfeledni. Ahhoz túl sokat jelentett nekem Ő. Max valószínűleg érezte, hogy félek, mert szorosabban kapaszkodtam derekába, fejemet pedig a hátának vetettem. Sírni akartam, de nem ment. Soha nem sikerült, ha rá gondoltam. A nagy herélt megállt alattam, én pedig kinyitottam szemeimet, és körbenéztem az istállóudvaron. Pontosan olyan volt, mint akkoriban. Ismertem minden szegletét, itt nőttem fel, mégis olyan idegenül éreztem magam, mint az első alkalommal, amikor itt jártam.
Óvatosan lecsúsztam a ló oldalán, és arrébb léptem, hogy Max is le tudjon szállni. Bob intett, hogy kövessem őket, én pedig lassan utánuk indultam. Az istállóban szorgoskodók vidám fecsegése ütötte meg a fülemet. Sok volt az új arc, de még több az ismerős. Amikor beléptünk, mindenki felkapta fejét, mosolyogva fogadták a visszatérő Bobot és Maxet, de ugyanez a mosoly fagyott néhányak arcára, amikor megláttak engem utánuk somfordálni. Felismertek, tudom, hogy felismertek. Az istállóban megfagyott az élet, csupán az a néhány kislány csicsergett tovább, akik voltak olyan szerencsések, és nem tudták ki vagyok én. Közelebb húzódtam az előttem vonuló lovak farához, és körbenéztem az istállóban. Pontosan olyan, mint volt. A bal oldalon szénabálák tornyosulnak, jobb felől pedig a bokszok sorakoznak, amiből új és régi lovak kukucskáltak ki. Velünk szemben egy apró iroda ajtaja állt, zárva, de jól tudtam, hogy ott nincs vége az istállónak, el lehet még menni jobbra. A bokszok tiszták voltak és takarosak, nyílván felújították őket, különben látszania kellene az idő vasfogának. Egy sárga kanca helyéről egy apró kislány lépett ki, egyenesen a vízelvezető árokba, és egyensúlyát vesztve a földre zuhant. Lehajoltam hozzá, és kezembe vettem apró mancsait, és segítettem felállni neki. Ébenfekete haja hosszan omlott vállára, zöld szemei pedig hálásan csillogtak…olyan, mint amilyen én voltam ennyi idősen. A bokszban álló öreg kancára néztem, és halvány mosoly jelent meg szám szegletében…Gyémánt. Én is rajta tanultam lovagolni.
Eleresztettem a kislányt, és tovább sétáltam. Időközben Max, és Bob bevezették lovaikat a helyükre, és elkezdték őket leszerszámozni. Az idő, mintha ólomlábakon járt volna, nem akart múlni, és egy végtelenségnek tűnt, mire végeztek. Alaposan lemosták a zablát, finoman ráterítették az izzasztót a nyeregre, elpakolták az ínvédőket…felrémlett előttem, amikor én végeztem ugyanezeket a teendőket hasonló alapossággal, míg barátnőim nagyokat ásítva álltak a boksz előtt, és sokadszorra fenyegettek meg, hogy elmennek, ha nem sietek. Én csak mosolyogtam, és elővettem egy fésűt, hogy kifésüljem lovam sörényét. Ezek a lovak is lassan készültek el, de ahogy teltek a percek fokozatosan eltűnt testükről a tajték, gubancokban álló farkukat könnyedén csapkodták, a lábukra verődött sár mintha felszívódott volna. Bob megvakarta sárga kancája fülét, majd rám nézett, de nem szólt egy szót sem, inkább Maxre terelte tekintetét, és szavak nélkül utasította dolgára. Ő felsóhajtott, és kilépett a bokszból.
– Gyere, Trudy. Megmutatom, de nem ígérek semmi jót.
Nagyot nyeltem, és követtem. Arra számítottam, hogy a helyén lesz. Az utolsó bokszban, ahogy mindig. Elképzeltem, ahogy kidugja fejét a bokszajtó fölött, meglát, és felnyerít. Örömmel. De semmi oka nincs az örömre. A helyén is egy másik ló állt, egy fekete mén, aki bizalmatlanul méregetett, majd hátat fordított nekem. Max intett, hogy forduljak jobbra a bokszsor végén. Az istálló ezen része össze sem volt hasonlítható a másikkal. A lovak horkantásai, a szalma zizegése, a lovasok hangjai…csupán tompán jutottak el idáig. Olyan volt, mintha egy teljesen más helyen járnék. A mennyezetet tartó gerendákat vastagon belepte a por, akárcsak az ablaküvegeket, az őszi napsugarak alig jutottak be a bokszok közé, ahol szinte teljes sötétség uralkodott. A bokszokban felsöpörtek, felmostak. Nem használják őket. Felrémlett előttem valami. Valami, ami régen történt. Négy éve.
Kétségbeesetten rontottam be az istállóba, bevágva a hátsó ajtót. Nem érdekelt, hogy nem itt van a boksza, most ide hozom! Rögtön bekanyarodtam az első helyre, és nagyot rántva a magam után vezetett pej mén szájába szabályosan belöktem az üres bokszba. Arcom könnyekben úszott, kapdostam a levegőt, szemeim dühtől csillogtak.
– Gyűlöllek!- ordítottam, ahogy a torkomon kifért.
A lovak felkapták fejüket, és riadtan tekintettek ránk, és bizalmatlanul méregették lovamat. Ki ez a mén?
– Gyűlöllek!- üvöltöttem újra, mintha az előbb nem lehetett volna hallani.
Elkeseredetten dobtam el a szár végét, és ökölbe szorított kezeimmel erőtlenül püfölni kezdtem az apró mén nyakát.
– Gyűlöllek, gyűlöllek, gyűlöllek!- ismételtem, mintha beakadt volna a szalag.
Elkeseredetten rogytam össze a szalmában a térdembe nyilalló fájdalomtól, és nagyokat szipogva remegtem a földön. Lovam riadtan behúzódott a sarokba, és nem mert közelíteni. Nem értette, miért viselkedem így. Az ajtó újra kivágódott, és egy magas, vékony srác loholt be utánam. Belökte a bokszajtót, és leguggolt hozzám, és felültetett. Sután magához ölelt, de én hisztérikusan ütlegeltem mellkasát, és szinte sikítottam.
– Hagyj békén! Tűnj innen! Nem akarlak látni. Gyűlöllek! Gyűlöllek téged is.
Karjai felengedtek, én pedig visszazuhantam a szalmára. Szemei összeszűkültek, és vetett egy pillantást a mögöttem álló ménre, majd kiviharzott az istállóból, én pedig egyedül maradtam a zizegő szalmában a könnyeimmel, és az összetört álmaimmal.
Megborzongtam. Annyira sajnáltam Maxet. Csak segíteni akart…és Ő…Ő sem akart rosszat. Tekintetemmel keresni kezdtem Őt, de nem láttam egyik bokszban sem. Max megállt, én pedig kérdőn néztem rá.
– Ott van- motyogta.- Az utolsó bokszban…ahol hagytad.
Valóban. Az első boksz, ami mellettünk van, ha bajövünk a hátsó bejáraton. És valami nagy, barna mozgott ott. Megszaporáztam lépteimet, cipőm talpa halkan nyikorgott minden egyes mozdulatomnál. Mocorgást hallottam a bokszból, és valóban óvatosan elődugta a fejét egy ló. Ő. Megálltam, és nagyokat pislogva próbáltam felfogni, hogy valóban itt állok, csupán pár lépésre tőle. Ő fekete szemeivel engem vizsgált, valószínűleg ő sem tudta elhinni, hogy ennyi idő után visszatértem. Fekete sörénye hosszan omlott le nyakáról, fején ott villogott a hatalmas csillag, és az orrfolt…de volt ott valami más is. Pofája két oldalán fehér kopást láttam szőrében. Talán azóta ilyen? Halkan hörgött egyet, és leeresztette a fejét.
– Még itt vagy…- motyogtam.
Max a hátam mögé lépett, éreztem a leheletét csupasz nyakamon, ahogy zilálva odasúgta nekem, hogy ne zavarja meg a lovat:
– Tudod a szüleid nem adták fel. Azóta is minden hónapban fizették a bértartást, hátha egyszer visszajössz…amióta elmentél, nem lehet másik bokszba bevinni. Csak ide tudjuk behozni. Ahol hagytad.
Megremegtem, de közelebb léptem a bokszhoz. A ló védekezésképp felvetette fejét, és hátralépett. Kivillant szeme fehérje, és próbált visszaiszkolni a sötétségbe, de halkan a nevén szólítottam.
– Je’taime…- súgtam.
Felkapta fejét, és figyelmeztetően kapálni kezdett lábával, hátradobálva az alatta lévő almot. Félve hátraléptem, de Max erős mellkasának ütköztem. Feltekintettem rá, ő pedig bátorítóan rám nézett. Menni fog! Igyekeztem határozottan odasétálni a bokszajtóhoz, de a térdem erősen rogyadozott, mint azon a napon, pedig most nem nyilallt bele fájdalom. Óvatosan kinyújtottam vékony tenyeremet Je’taime felé, aki először bizalmatlanul hátralépett, majd kinyújtotta orrát, és a kezembe szagolt. Halványan elmosolyodtam, és kinyitottam a nyikorgó ajtót, hogy bemehessek a ménhez. Finoman hátrébb állt, hogy beengedjen, és halkan felnyerített. Hogy tudtam rá ennyi ideig haragudni?
Je’taime nem akarta azt tenni, amit mondok. Kétségbeesetten húztam a szárat, próbáltam megállítani, de ő csak vágtázott tovább alattam, egyre gyorsabb, és gyorsabb tempóra kapcsolva. Bob kiáltásai csak tompa, távoli zajként jutottak el hozzám, a fejem kiürült, csupán Je’taime patáinak egyenletes dobbanásait hallottam. Az agyamat elborította a félelem, és a düh bosszantó keveréke. Lovam még sosem vágtatott ilyen sebesen, én pedig tehetetlenül rázkódtam, mint egy krumpliszsák Vadul manővereztünk a pályán szorosan egymás mellett álló akadályok között, de elvesztettem az uralmat Je’taime fölött. Megnyújtotta lépteit, és ráfordult egy ugrásra, ami készületlenül ért engem. Lábam beleakadt a kengyelbe, kétségbeesetten próbáltam kiszabadítani, de nem sikerült. Úgy kapaszkodtam a szárba, mintha az életem múlna rajta, de Je’taime elrugaszkodott. Nem tudtam vele együtt lendülni, kezemben szorítva a szárakat zuhantam oldalra, ám lábam nem szabadult ki. Fejjel estem neki a rúdnak, ami azonnal leesett helyéről. Kezemmel visszarántottam ménem fejét, aki a hirtelen mozdulattól hatalmasat rúgott ki, egyenesen a lábamnak. A kengyel elszakadt, én pedig eleresztettem a szárakat. Pár pillanatig kapkodtam a levegőt a rudak közt feküdve, a lábam lüktetett, szédültem. Mindezek ellenére felugrottam, és Bob felé indultam, aki időközben befogta ménemet. Nem ez volt az első eset, hogy leestem róla…de most…most betelt a pohár. Elrántottam a szárakat edzőm kezéből, és lábammal nem is foglalkozva rohanni kezdtem, magam után cibálva Je’taime-et, egyenesen az istálló hátsó bejárata felé…
Kirázott a hideg, és mélyen Je’taime szemébe néztem. Láttam rajta. Láttam, hogy megbocsátott nekem. Könnyeim, amik eddig nem akartak feltörni, most árvízként folytak végig arcomon. Kezeimet végigfuttattam a mén nyakán, és nagyot szipogva homlokomat az övének nyomtam.
– Sajnálom, Je’taime…én…én olyan makacs voltam, és önző. Nem hittem benned. Fogadj vissza magadhoz, kérlek! Ígérem, minden más lesz.
Halkan horkantott, majd arrébb lépett, hogy megszemlélhesse a bejövő alakot. Max volt az. Megfordultam, és először leszegtem fejemet, de felemeltem tekintetemet, és egyenesen a szemébe néztem.
– Bocsáss meg, Max. Te mindig itt voltál velem, de én eltaszítottalak magamtól. Bocsáss meg…-a hangom elcsuklott, de ő átölelt, én pedig fejemet mellkasának vetettem.- Kérlek!
A hangom szinte sikító volt, kapkodva vettem a levegőt. Max kezeivel egy tincsemet babrálta, majd eltolt magától. Kedvesen elmosolyodott, és letörölte egy könnycseppemet.
– Én már megbocsátottam neked, Trudy…és szerintem Je’taime is.
Megfordultam, és újra lovamhoz léptem, aki békésen álldogált velem szemben, és kérdőn tekintett rám
– Szeretlek, Je’taime…ez vagy te. Te vagy a szeretet. Je’taime…szeretni. Soha nem hagylak el, lovacskám. A szavamat adom.
Max átkarolt hátulról, ménem pedig hozzám bújt. A szívem úgy vert, mint egy dob, de elmosolyodtam. Attól tartottam, elszakadt a szívük, és nem lehet többé összeragasztani őket. De csak a papír szívek szakadnak el…a mi szívünk pedig acélból van…
A lovardában az egyik legnagyobb létesítmény a fedeles lovarda, ezért nagyon fontos, hogy a helyét a legoptimálisabban válasszuk ki.
Általában először az istállót építik meg és a külső munkapályákat, ilyenkor sok esetben még fel sem merül a fedett lovarda terve. Az első lucskos ősz és jeges tél után születik meg a gondolat, hogy valamilyen kényszermegoldást keressenek a téli lovardai munka biztosítására. Ez gyakran valahol kint a legnagyobb karámban felállított fóliasátor, vagy rendezvénysátor szokott lenni, amihez az eljutás egy külön mutatvány a térdig érő sárban és hóban.
A kép illusztráció
Mi is lenne az optimális megoldás, amit már a beruházás kezdetekor érdemes előkészíteni?
Elsődlegesen meg kell vizsgálni, hogy a fedelesnek milyen funkciókhoz kell közel lennie, esetlegesen hogyan lehet megvalósítani az alapfunkciókat egy épületegyüttesként. Ez nyilván elsőre nagyobb költséggel jár, de ha minden épületnek külön-külön építjük meg a „négy falát” az összességében sokkal többe fog kerülni.
Nézzük meg először az egyszerűbb és általánosabb megoldást, amikor egy külön csarnoképületet építünk, csak edző munkára és esetleg részben téli takarmány tárolására a hátsó traktusban. Ez esetben az istállóból és az öltözőből kell tudni könnyen megközelíteni. Teherautóval biztosítani kell a be- vagy áthajtás lehetőségét úgy, hogy a takarmányszállító és pályakarbantartó munkagépek a téli időszakban is minimum stabilizált földúton tudjanak oda jutni, nem tönkretéve például egy vágtapálya talaját.
Az ideális funkcionális kapcsolatok után figyelembe kell venni a benapozást, pontosabban a nap járása kapcsán az éles tükröződő fényeket és árnyékokat, melyek a lovardai munkát főleg fiatal lovaknál nagyban megnehezíthetik. Az ajtónyílások elhelyezésénél fontos szempont a szélirány. Praktikus, ha a szélárnyékos oldalon lehet bejutni. Az ajtónyílás elhelyezésénél és a terepcsatlakozásnál a domborzati viszonyokat is fontos figyelembe venni! Egy esetleges égszakadás, nyári vihar esetén ne álljon az egész fedeles bejárata kívül-belül víz alatt, a homokos hordalékról nem is beszélve. Tehát az ajtók környéki vízelvezetés rendkívül fontos dolog. Hogyan, hova és milyen vízelnyelő árkot, ráccsal lefedett folyókát helyezzünk el, amin vagy ami mellett a lovak gond nélkül átmennek? Ajtó elé közvetlenül nem javasolt a víznyelő elhelyezése, mert a lovakat is zavarja és a lovarda homokja is könnyen eltömíti. A folyókákat az ajtókkal szemben a kapu előtt levő szilárd burkolatú teresedésen az úttal párhuzamosan, annak a szélén a legpraktikusabb elhelyezni. A bejárat előtti burkolatot úgy kell kialakítani, hogy a felszínen folyó vizek bele tudjanak folyni a csatornába, amit 1,5 – 2,5%-os – az átlagosnál kicsit nagyobb –lejtéssel lehet biztosítani.
Az ajtók kialakításánál szempont, hogy könnyen nyitható legyen, esetlegesen összegyűlő homok a küszöbnél a lehető legkevésbé akadályozza a kapu záródását, a szél ne tudja csapdosni, mozgatása ne járjon nagy zajjal, legyen rajta betekintő nyílás, hogy látható legyen, mikor zavarja a benti munkát a legkevésbé a kinyitása és persze kellő méretű legyen a teherautó és esetleg a lelátó is beférjen rajta! Tehát nem is olyan egyszerű a feladat. A kapu lehet kétszárnyú, motorosan feltekerhető, toló kapu alsó görgőkkel, vagy felső görgőkkel és alsó megvezetéssel. Véleményem szerint a felülről függesztett felső görgőkön mozgó toló kapu a legpraktikusabb.
A kép illusztráció
Tartószerkezet
A csarnok tartószerkezetének kiválasztásánál fontos, hogy olyan megoldást válasszunk, ahol a lovardai munkapálya területén nincsen tartópillér! Ez még a pillérek takarása esetén is balesetveszélyes lehet!
Legelegánsabb megoldás a ragasztott fatartó szerkezet, de talán ez az egyik legdrágább megoldás is. Mivel az acél ára jelentősen megemelkedett, így az acélvázas csarnokok ára is megugrott. Amennyiben tisztán csak egy csarnokot akarunk építeni 20×40-es pályamérettel, akkor is érdemes az egyedi kombinált szerkezetek kialakításának lehetőségét megvizsgálni. Az előre gyártott vasbeton pillérváz és az azt lefedő nagy fesztávú vasbeton gerendák, vagy a vasbeton pillérvázra elhelyezett szeglemezes kötésű fa tetőszerkezetek tartoznak talán a legolcsóbb megoldások közé.
A csarnokszerkezetek árában a szállítási költség is jelentős tételként szerepel, ezért a beszerzési helytől mért távolság fontos szempont. Manapság sajnos sok gyárat és ipartelepet, termelőüzemet zárnak be, ezeket a régi csarnokokat sok esetben újra lehet hasznosítani és szakszerű szétbontás kis átalakítás, majd az azt követő összeszerelés után fedeles lovardaként vagy takarmánytárolóként tökéletesen funkcionálhatnak. Természetesen ez a megoldás sokkal időigényesebb és talán az előkészítés is költségesebb, de a végeredmény összköltsége akár 30-40%-kal is olcsóbb lehet, mint egy teljesen új szerkezetnél!
Falak és tetők
Amikor áll a tartóváz, akkor kezdhetjük „becsomagolni” a csarnoképületünket. Tetejére mindenképpen nagytáblás tetőfedő anyagot érdemes tenni. Gyorsabban kivitelezhető, így olcsóbb lesz az élő munkaigény, jelentősen kevesebb meghibásodási pont van, mint egy pikkelyszerű pl.: bitumenes zsindely fedés esetén, ritkábban kell alátámasztani a tetőhéjazatot, kevesebb tartószerkezetet igényel.
Előnyös, ha esőben minél kevésbé kopog, ezáltal lovakat nem annyira zavarja a munkában a vihar. A melegebb időszakban való fedeles használat során fontos, hogy mennyire forrósodik fel a csarnokszerkezet és ezáltal a belső hőmérséklet.
Amennyiben lehetőség van praktikus lesüllyeszteni a fedelest a fölbe. Lejtős terepen, ha csak a nyugati hossz homlokzat földdel van eltakarva és a keleti, valamint az északi oldalról engedjük be a fényt akkor a jellemzően délutáni lovardahasználatnál az árnyékok nem zavarnak, szórt fényű megvilágítás lesz, továbbá a nyári meleg napsugarakat is túlnyomó részt kívül lehet tartani.
A fedelesünk oldalfalaként amennyiben pénz szűkében vagyunk az a legolcsóbb, ha gyakorlatilag semmit nem teszünk… Ez esetben a csarnok merevítésére oda kell figyelni, hogy a pillérváz kellően állékony legyen. Gondoljuk végig, ha nincsen oldalfal, vagy csak részben van bezárva az épület, például a rövid falaknál, akkor milyen előnyünk és hátrányunk származik a téli és nyári pályahasználat során, illetve ezek a hátrányok miként küszöbölhetőek ki akár időszakos megoldásokkal.
Tehát, ha nincsen oldalfal, nyáron szellősebb, nem fülled be a levegő, ezáltal sokkal használhatóbb, esetleges verseny vagy bemutató esetén ideiglenes lelátók könnyen elhelyezhetőek. Télen huzatosabb, az uralkodó szélirányból a szél az esőt befújhatja, külső hatásoktól (zaj, szél, többi ló) kevésbé elszeparált, így egy fiatal ló vagy lovas idomítása, oktatása esetén nem gyújtja ugyanazt a „védelmet”, mint a teljesen zárt fedeles. Amennyiben az oldalfalat csak időszakosan ponyvával zárjuk le úgy szélben kellemetlen lehet a hangja, de ha a fedeles tetejét a pillérváz után kicsit meghosszabbítjuk, akkor alatta a téli időszakban 1-2 soron lehet szalmát tárolni, így a téli időszakra ideiglenes oldalfalunk lesz, amire akár rá is lehet ülni így lelátóként is működhet. Természetesen ebben az esetben szigorúan be kell tartani, hogy a lovardában nem szabad dohányozni, nehogy lángra lobbantsák az egész létesítményt.
Természetesen nagyon sokfajta szerkezeti megoldással lehet az oldalfalakat megépíteni, úgy hogy zárt belső teret kapjuk. A funkcionális és pénzügyi tervezés során a belső világítás, locsolórendszer, hangosítás és lambrin műszaki megoldásait is fontos jól átgondolni. Ezek jelentős tételként szerepelnek és nagyon széles ársávban mozognak. Világításnál az egyenletes szórt fény, az energiatakarékosság, esetlegesen időkapcsoló/mozgásérzékelő beépítése praktikus és takarékos megoldás lehet.
A kép illusztráció
Talaj
Amiről még nem beszéltünk az a talajszerkezet. Milyen elvárásoknak is kell megfelelnie a talajnak? A tervezett lovardai munkához kialakított tömörségű és rugalmas kell, hogy legyen, könnyen karbantartható, ne legyen poros, és persze a beruházási költség is fontos szempont!
A legtöbb lovardában homokos talajkeveréket használnak. A professzionális lovardatalaj-rendszerek, melyek speciális alépítményből és talajkeverékből állnak (pl.: homok-flies, homok-textil, homok-kaucsuk, homok-polipropilén rostok) kedvező fizikai és mechanikai tulajdonságuk alapján, stabilabb támaszkodási és elrugaszkodási lehetőséget biztosítanak a lovaknak, valamint az ízületeiket is jelentősen kímélik. Természetesen alkalmazásuk esetén esetén fokozottan oda kell figyelni a talaj karbantartására, annak érdekében, hogy az eredeti műszaki paramétereit megőrizze.
Bővített funkcionalitás
Az eddig felsorolt szempontok a legegyszerűbb és a legkomplexebb funkcionalitású lovardára is egyformán érvényesek. Most pedig nézzük meg, milyen funkciókkal lehet felruházni a 20×40 méteres munkapályát és milyen további járatos fedeles méretek vannak.
Alaprajzi terület növelése esetén mindenképpen az olcsóbb megoldás, ha a csarnokszerkezet hosszát növeljük a keretállások távolságának egészszámú többszörösével. Amennyiben lelátót szeretnénk elhelyezni egy kisebb lovardában, akkor kivitelezési költség optimalizálás szempontjából a rövidfalakra érdemes az ülőhelyeket betervezni, vagy a hosszú falon csak egy–két sort elhelyezni. Nagyobb fedelesek építése során, ahol komolyabb versenyeket szeretnének rendezni vagy lovas bemutatókat tartani jelentős nézőszám mellett, ott a 20-25 méteres csarnok fesztávot meg kell tudni növelni. Amikor ezt a mérethatárt túllépjük, akkor a csarnok tartószerkezeti rendszere jelentősen drágább lesz!
A rövid falakhoz kapcsolódóan szoktak fejépületet építeni, ahova büfét, öltözőt, irodát, tárolókat, klubszobát lehet elhelyezni. Ezeknek a kialakításánál arra kell odafigyelni, hogy azon helyiségek (pl. büfé), ahonnan a pályára való rálátást üveg felületeken át szeretnénk biztosítani, melyek csillognak, tükrözőnek, ne a földszinten legyenek kialakítva. Ezek ugyanúgy zavarhatják a lovakat, mint a rosszul elhelyezett tükrök, ami a kanyarban beforduló lovat elvakítja a rávetülő napsugarak miatt.
A hosszú fal mentén a csarnok meghosszabbításába istállókat szoktak kialakítani. Ez bizonyos kialakítások esetében praktikus is lehet, de egy nem kellően átgondolt elrendezés esetén az istálló sötét lesz, és a kellő szellőzést nem, vagy csak nehezen lehet biztosítani. Arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a fedeles pora az istállóba milyen módon jut be egy közvetlen kapcsolat esetén. A fedeles lovarda és istálló összekötését szerencsésebb, ha egy átmeneti téren keresztül oldjuk meg, mint például egy patamosó. A korszerű létesítményekben az egyes funkcionális egységeket automata működésű tűzzáró ajtókkal választják el, ezáltal is csökkentve egy esetleges tűz okozta kár mértékét, illetve megnövelve a lovak kimenekítésére rendelkezésre álló időt.
A kép illusztráció
Építészeti megjelenés
A fedeles lovardák általában a legnagyobb méretű épületek egy lovardában, ezért építészeti megjelenésükben dominánsan meghatározzák az épületegyüttes hangulatát. Alapigazság, hogy kicsivel fantáziadúsabb tervezés mellett nem biztos, hogy drágább lesz az épület, mintha egy legegyszerűbb ipari csarnokot hoznánk létre. Egy organikusan a tájba illesztett, változatosabb anyaghasználattal kialakított épületcsoportban nem csak a lovas, de a ló is jobban érzi magát és kiegyensúlyozottabban, jobban teljesít.
A fedeles lovardák teljes történelmi áttekintését mellőzve egy építészeti érdekességet kiragadnék. Az Alcsútdobozi fedeles lovarda, – mely József Antal János főherceg, II. Lipót magyar király kilencedik gyermekének egykori birtokán található – volt az első magyarországi vasbeton szerkezetű csarnok, melyet a Nyugati – pályaudvarral közel egy időben, több mint 130 évvel ezelőtt a párizsi Eiffel iroda tervezett. Az épület pillérei, falszerkezete és tetőszerkezete egyaránt vasbetonból készült. Ez annak idején a legmodernebb építési technológiának számított. Ez a fedeles lovarda jó példa arra, hogy vasbetonból is lehet szépet építeni. Eredeti műszaki állapotában még lenyűgözőbb lehetett az épület.
A nagy fesztávú csarnokok jelentős része jelenleg is vasbeton szerkezetű, igaz napjainkban már más építészeti megfogalmazásban jelennek meg, az apró míves részleteket mellőzve, a legolcsóbb műszaki megoldásra törekedve. Bízom abban, hogy a múlt emlékeit felidézve, a jövőben hazánkban épülő lovas létesítmények ismét a kor legmodernebb technológiáinak felhasználásával, nemcsak a jelen nemzedékét fogják kiszolgálni, hanem akár 100-120 év múlva is büszkén, emelt fővel lovagolhat benne a jövő lovas nemzedéke.
Lószállítás anno: kezdetben a “futó” még hajó volt…
Amikor történelmi tanulmányaink során nagy területeket érintő jelentős csatákról hallunk, melyek során több száz km-t tettek meg a csapatok hajón, – arról ritkán esik szó, – hogy a katonákon, az élelmezésen és a fegyvereken túl bizony a lovak szállítása is ugyanazokon a hajókon történt a hullámzó, olykor viharos tengeren.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudták a szállítást úgy megoldani, hogy a lovak épségben érkezzenek meg. Választ fennmaradt hajónaplókból, illetve 17-18. századi rajzokból kaphatunk erre a kérdésre.
A kép illusztráció
A fedélzet alatti raktérben rekeszeket alakítottak ki, melyekbe egyenként kerültek be a lovak speciális tartókötelekkel több ponton rögzítve. Ez a megoldás a lovak életét veszélyeztető sérülések elkerülésére jól használható volt, de kisebb sebesülések keletkezését nem tudta kivédeni. A hajónaplós beszámolókból tudjuk, hogy viharos időben a lovak nehezen tudtak állva maradni, volt, hogy csak a tartóköteleken lógtak. Előfordult, hogy a lovak megrúgták egymást, kificamodott a lábuk, ledörzsölődött a szőrük, megfáztak vagy legyek bántották őket.
A sérüléseket igyekeztek orvosolni és a lovak többsége általában jó egészségi állapotban ért partot.
Kérdés még az is, hogy a lovakat hogyan juttatták a hajóra, illetve hogyan szállították le onnan.
A hajó oldalára erősített vízszintes pallóra sorakoztatták fel őket, majd csörlős kötél segítségével egyenként eresztették őket a fedélzet alá.
Hogy nagyságrendileg is legyen fogalmunk a lószállítás méreteiről, íme néhány beszédes adat: amikor Orániai Vilmos 1588-ban betört Angliába, a holland flotta 7000 lovat szállított. 3600 lovassági katona, a herceg és kísérete, tisztek és önkéntesek hátaslovaként, illetve igavonóként szolgáltak. Az amszterdami mesteremberek az indulás előtt több mint 3000 db nyerget, kantárt és gyeplőt készítettek. Egy mobil kovácsműhely kísérte a csapatokat a lovak patkolására és a fegyverek javítására.
A lovak hajóról partra juttatása a csörlős kötél megoldással túl sok időt vett volna igénybe kiváltképp, ha a megérkezés után rögtön támadásba lendült a csapat, ezért a part közelében lehorgonyzó hajóról a hajó oldalán kinyíló ajtón keresztül a lovakat a sekély vízbe ugratták, ahonnan kis úszás után érték el a szárazföldet.
Még korábbi emlékek…
A Trója ellen indított katonai vállalkozásukat Homérosz örökítette meg, ezt a történészek i.e. 1180 körül datálják és ez volt az első olyan nagyszabású katonai vállalkozás, ahol feltehetőleg a hajókon lovakat is szállíthattak. Erről viszont nem maradtak ránk korabeli ábrázolások. A görögök sok száz évvel később is szállítottak át lovakat hajón a Helles Pontoson keresztül Európából Ázsiába, az első nagy hadvezér aki hódító szándékkal kelt át a tenger szoroson az II. Philipposz makedón király fia, Nagy Sándor volt, aki a makedón és görög nehézlovasságot használta fel ellenfele, a Perzsa Birodalom leigázására. A tengerszoroson való átkelés viszont nem vett igénybe hosszú időt. Európában a lovaglás i.e. 700 körül vette kezdetét, a Római Birodalom hódító háborúi folyamán nemcsak jól képzett gyalogságát de elit lovassága nyújtotta előnyeit is előszeretettel kihasználta, de a lovak szállítása a hajókon még mindig nehéz és kockázatos volt.
A kép illusztráció
A középkorban az első olyan katonai vállalkozás ahol lovakat szállítottak át tengeren az Hódító Vilmos normandiai herceg Anglia ellen indított hadjárata volt, ahol a hadvezér addig soha nem látott számban szállította át hajóin lovasságának szinte egészét és igázta le 1066-ban Hastingsnél a szászokat. Az újvilág felfedezését követően a spanyol konkvisztádorok karavella és karakk tipúsú hajóikon utaztak át meghódítani és felfedezni az addig ismeretlen kontinenst. A spanyolok és portugálok a hajózás és hajóépítés mesterei voltak és hajóikat úgy építették fel, hogy egyes szintek helyet adtak lovaik számára. Ezek a szintek a hajókon belül egy istállóra hasonlítottak külön bokszokkal és a takarmány számára kialakított raktárakkal. A lovak számára így is hihetetlenül idegőrlő volt a gyakran hetekig tartó hajóút és a viharok alkalmával a lovak gyakorta annyira megvadultak, hogy nemcsak a hajóban és annak legénységében, de saját magukban is kárt tettek. A szilaj spanyol lovakon harcba induló spanyol hódítók mint Hernan Cortes vagy Pissaro olyan félelmet váltott ki az amerikai őslakosokból, hogy azok gyakorta isteneknek vagy démonoknak hitték őket.
A technika fejlődésével az első ipari forradalom vívmánya a gőzmozdony forradalmasította a közlekedést. A lovak ezt követően háttérbe szorultak, hiszen az egyre modernebb tűzfegyverek és a tüzérség kezdte kiszorítani a lovasságot a harcmezőkről, de a közlekedésben még így is rengeteg lovat vettek igénybe. A hadseregek számára még sokáig elengedhetetlen maradt a ló, mint igavonó, de a gyengén gépesített hadseregek gyakorta vették igénybe a lovakat a harctereken a legkülönfélébb módon, mint futár, teherhordó stb.
A lovak szállítása vasúti úton történt, illetve hajókon. A britek több ezer lovat szállítottak tengeren külön e célból épített különleges kialakítású hajóikon, amelyek leginkább úszó istállókhoz hasonlítottak. A csataméneket így is hozzá kellett szoktatni a hosszú út kellemetlenségeihez, a tenger hullámzásához és a napfény szinte állandó hiányához, a hajó gyomrának áporodott levegőjéhez. Sok ló elpusztult mire a hajó elérte rendeltetési célját.
A kép illusztráció
A másik út lényegesen egyszerűbb volt, ez a vasúton való szállítás. A lovakat külön e célból épített vagonokba terelték és külön blokkokba terelték őket általában egymással szemben fejjel a vagon belseje felé. A vasút lényegesen kényelmesebb volt a lovak számára, de a háborús évek alatt gyakorta pusztította a lovakat egy olyan ellenség, amely halálosabb a golyónál vagy a bombánál is, ez pedig a hideg. A II. világháború poklában a keleti fronton az állatok a -30 vagy -40 fokos hidegben egyszerűen halálra fagytak. Az első olyan nagyszabású nemzetközi konfliktus, ahol már lovakat vasúti úton is szállítottak a krími háború volt, ezt követően a francia porosz háborúban, az első és második világégés ideje alatt a hadseregek nagyszámban szállították lovaikat szárazon és vízen egyaránt.
Írta: Tisza Zoltán
Frissítve: 2023.06.22.
Fotó: Canva
Magyarország első felsőoktatási cirkuszművészeti képzése 2024 szeptemberében indul. Legyél részese ennek az izgalmas új kezdeményezésnek, és szerezz BA diplomát mint lovasakrobata! Ha szeretsz lovakkal dolgozni, érdekel az előadóművészet, és nyitott vagy a fizikai kihívásokra, akkor itt a helyed!
A Lovasakrobata képzés célja egy olyan életforma kialakítása, amely a cirkuszművészet tradícióit követi és a magyar lovas kultúra rendkívül fegyelmezett, alázatos, a közösségben létezés, az egymás és az élet iránti feltétlen odaadással, ismeretével és gyakorlatával a középpontban valósul meg. A képzés jelentős idő igénybevétellel jár, ezért olyan hallgatók jelenlétét támogatjuk, akik az életük következő szakaszát ennek az életformának a megélésre, átélésre szentelik.
Az egyes zsánerek technikai fejlesztésével egyenértékűnek tartjuk a hiteles előadói attitűd kialakítását, ennek megfelelően – a cirkusz értékes hagyományainak ápolása mellett – a karakter- és jelenetalkotás folyamatában támogatjuk a tanulók egyéni útkeresését és az egyéni portfólió kialakítását. A képzés során teret adunk a Főiskola különböző előadó-művészeti szakjai közötti együttműködésnek is. A diákok a közös szakmai órákon találkozhatnak és a kreatív feladatok során kutathatják a különböző zsánerek és művészeti ágak együttműködési lehetőségeit.
A képzésre felvételt nyert diákokból egy olyan közösséget, csoportot kívánunk kialakítani mely csoport tagjai a hároméves képzés során valós, egymást segítő közösséget alkotnak, attól függetlenül, hogy a jövőjüket egyéni, páros vagy csoportos számba képzelik el.
Milyen területekből áll a képzés?
lovas zsonglőr
pas de deux
lovas voltizs
díjlovaglás
dzsigit
lovasíjászat
akrobatika
tánc- és mozgásművészet
előadóművészet
kreativitás
hippológia
felelős állattartás
A képzés helyszínei és partnerintézmények:
Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola
A Fővárosi Nagycirkusz Művésztelepe, Lovardája
Magyar Állatorvostudományi Egyetem hippologia tanszaka
Kassai Völgy – Kassai Lovasíjász Iskola – Kaposfő
Sóskúti Lovas és Élménypark
Mit nyújt a főiskola?
A Bolognai képzési struktúrába illesztett BA szintű felsőoktatási diploma
Együttműködés a főiskola előadóművészeti szakjai között: cirkuszművészet – különböző zsánerekkel, pl. bohó zsáner, valamint a cirkuszi tánc, kortárstánc szakokkal.
Erasmus program keretében külföldi résztanulmányok és szakmai gyakorlat támogatása.
A vezetett- és egyéni bemelegítés az előadó-művészeti munka alapvető fontosságú része. A test-lélek-szellem hármasság felkészítése az előadásra és az alkotásra.
Alapfokú artistaképzéssel elindítjuk a diákokat a levegőben és a talajon való egyszerűbb, de mégis látványos trükkök kivitelezése felé, mint például a zsonglőrözés, a gólyalábon járás, a bungee jumping, a levegő karika, a sway pole, vagy a tissue.
Tánc- és mozgásművészeti órák fókuszában az általános mozgástanulás, egészségmegőrzés, valamint koordináció és izoláció fejlesztése áll, valamint a színpadi szituációhoz kapcsolódó mozgáskultúra fejlesztése.
Az önálló munka egyrészt a tanult anyag feldolgozásáról és gyakorlásáról szól, a másrészt teret ad a diákok saját kezdeményezéseinek. A tanév öt tanítási periódusból áll. Minden periódus végén lehetőséget kapnak a diákok arra, hogy megosszák társaikkal és a tanáraikkal az alkotásaikat.
A diskurzus modulok során gyakorlatorientált módszerekkel ismerkedünk meg a szakma történeti, esztétikai kontextusával, valamint a társművészetekkel.
A szakmai gyakorlat a Fővárosi Nagycirkusszal és más partner cirkuszokkal, lovas helyszínekkel együttműködésben valósul meg.
A tanítás-tanulás folyamata állandó párbeszédben valósul meg. A rendszeresen megtartott fórumok és a mentori támogatás az iskola és a diák eleven kapcsolatát biztosítják.
Mi szükséges a képzés megkezdéséhez?
Érettségi bizonyítvány;
Lovas alapismeretek: ügetés, vágta;
Elkötelezettség a felelős állattartás irányába;
Elkötelezettség a cirkusz értékeinek ápolására, elsajátítására és továbbadására;
Megfelelő fizika állapot, állóképesség.
Mi várható a felvételin?
A felvételin azt akarjuk megtudni, hogy a jelentkező
mennyi gyakorlattal rendelkezik a lovasakrobatikában és más cirkuszművészeti zsánerekben;
tehetsége a választott pályára látható-e;
testi, szellemi, lelki alkata alapján alkalmas-e a képzés elvégzésére és a választott pályára;
képességei és szellemi orientációja alapján a főiskola által kínált pedagógiai úton eséllyel készülhet-e fel a választott pályára.
Van-e lehetőség az ismerkedésre?
VAN! Gyere el nyitott napjainkra, vagy írj nekünk e-mailt és látogass el hozzánk.
Az angol telivér fajta első törzskönyvét (General Stud Book) 1793-ban adta ki James Weatherby. Ezzel a fajtát lezárták, így a telivéreket zárt populációban tenyésztik, több mint 300 éve. Ezután csak az a ló minősülhetett és minősül ma is angol telivérnek, amelyik a könyvben lévő 237 kanca vagy 169 mén valamelyik leszármazottja (A történelem folyamán persze számos esetben előfordult bizonyos nem igazolható származású egyedek felvétele a méneskönyvbe). A bel-, illetve rokontenyésztés ennek alapján elkerülhetetlen volt a fajtában. Kutatásaink során azt vizsgáltuk, milyen mértékben beltenyésztett a hazai angol telivér állomány, és mennyiben befolyásolja ez a generál hendikep szám alapú versenyteljesítményt.
A kép illusztráció
General Stud Book listáján 103 mén található melyek importként a szigetországba kerültek. Ezek közül három mén alapított olyan vonalat, hogy leszármazottaik a mai modern telivértenyésztésben mind a mai napig számottevően jelen vannak. A többi ménvonal fokozatosan kihalt és olyannyira eltűnt a származási táblákból, hogy tulajdonképpen a következő három mént lehet az angol telivér alapítóinak nevezni.
Byerly Turk (kb. 1680) vonala Chorist xx (1978) és Sir xx (1975) által került hazánkba.
Darley Arabian (1700) Eclipse xx (1764) törzsén keresztül a világ telivértenyésztésére mind a mai napig a legnagyobb hatást gyakorolja. Rodolfo xx (2000) és Rodrigo xx (1997) Magyar Derby nyerők is ebből a ménvonalból származnak.
Godolphin Arabian (1724) vére Pioneer xx (1971), Sapano xx (1984) és Sorabancies xx (1979) révén jutott el hozzánk.
A fajta tenyésztésének szigorú szabályai vannak, melyet International Stud Book Commitee felügyel. Magyarországon 1838-ban jelent meg az első méneskönyv, amely törzskönyvezte az akkori angol telivér állományt. Ezután rendszeresen kiadásra került, római számokkal sorszámozva. Az utolsó megjelent kötet a XXVIII-dik, mely az 1998-2001 között született csikók, illetve anyakancák adatait tartalmazza. Ez jelenti az angol telivérek törzskönyvi nyilvántartásának alapját. A KSH legfrissebb (2005. december 1.) adatai szerint hazánkban 980 kanca és 68 mén képezi a fajta tenyészanyagát.
Az állattenyésztésben az egyes egyedek beltenyésztettségi fokát általában a pedigréanalízis segítségével határozzuk meg olyan módon, hogy az egyedek származását és a köztük kimutatható rokonság szorosságát vizsgáljuk. Itt leggyakrabban a Wright -féle módszert alkalmazzuk, amellyel mind a rokonság szorosságát, mind a beltenyésztési együtthatót viszonylag könnyen ki tudjuk számolni. Azt, hogy bizonyos egyedek pároításakor milyen beltenyésztettségi koefficienst érünk el az 1. táblázatban látható.
Vizsgálatainkat 1998 és 2002 között hazánkban síkverenyben futott és generál hendikep számot kapott egyedeken végeztük. A lovakat külön csoportba osztottuk születési évük alapján. A vizsgált 1485 egyed beltenyésztettségi együtthatóját 2-3-4-5-6-7-8-9 és 10 generáció figyelembevételével számítottuk ki. A 10 teljes generációt tartalmazó származásokban így 13019 egyed szerepelt. Figyelembe véve, hogy egy 10 generációs származásban – amennyiben egy egyed csak egyszer szerepel – 1024 ős szerepelhet, ez a szám kicsinek mondható, így feltételezhető volt, hogy bizonyos egyedek halmozottan fordulhatnak elő a pedigrékben. A vizsgált 13019 egyedből 11740 egyed volt beltenyésztett. (Ebben az esetben beltenyésztettség alatt az értjük, hogy az egyed származásban találtunk-e olyan őst, mely egynél többször szerepel.)
A síkversenyekben részt vevő lovak száma, illetve évenkénti megoszlás az 2. táblázatban látható.
A beltenyésztés alkalmazásától a tenyésztők nagy része idegenkedik, annak ellenére, hogy számos sikeres fajta (angolt telivér, lipicai) éppen ennek eredményeként jött létre. Más állatfajtával (pl. sertés) összehasonlítva a ló faj nem érzékeny a beltenyésztésre.
Több olyan lovat is találtunk, melyek beltenyésztettségének mértéke jóval meghaladta a vizsgált állomány átlagát. Az egy ilyen ló volt Adria szépe xx. Pedigréjében látható, hogy a Try Star xx volt szüleinek apja mindkét esetben. Ezen felül több olyan ló szerepel még származásában, mely egynél többször fordul elő a vizsgált 10 generációban. Adria szépe xx beltenyésztettségi együtthatója 0,14203 volt.
Hasonló következtetésre jutottunk a gátversenyekben szereplő Monark xx esetében (belt. együttható: 0,12709) is.
1. ábra: A beltenyésztettség éves átlagának alakulása a figyelembe vett generációk függvényében az 1998 és 2002 között elletett hazai angol telivér állományban
Az 1. ábra arról ad tájékoztatást, hogy a beltenyészettség éves alakulása hogyan függ a figyelembe vett generációk számától. Az ábrán ugyan csak 10 generáció szerepel, azonban vizsgálatainak elvégeztük 20 generációs származásokkal is, azonban már nem tapasztaltunk számottevő növekedést az egyedek beltenyésztettségi együtthatójában.
2. ábra: a 10 generáció figyelembevételével számított beltenyésztés alakulása a hazai tenyésztésű, 1998 és 2002 között elletett angol telivér lovaknál.
A 2. ábrán az 1998-2002 években született csikók beltenyésztettségi együtthatóinak átlaga látható. Megállapítható, hogy a beltenyésztettség mértékr évről évre csak nagyon kis mértékben változik. Ennek megfelelően a hazai állományban nem kell attól tartanunk, hogy a beltenyésztettség oly mértékben növekszik, amely esetleg genetikai terheltségek tömeges megjelenését, vagy a versenyteljesítmény leromlását okozná.
A kép illusztráció
Természetesen találtunk olyan egyedeket, melyek kiugróan magas beltenyésztettségi értékekkel rendelkeztek. A korábban bemutatott két egyed, bár a vizsgált populáció leginkább beltenyésztett egyedei voltak, mégis tudtak versenyekben szerepelni. Vizsgálataink következő részében arra kerestük a választ, vajon van-e a beltenyésztettség mértékének hatása a versenypályán elért teljesítményre. Arra voltunk kíváncsiak, hogy számos más fajban megfigyelhető beltenyésztéses leromlás megfigyelhető-e az angol telivérek teljesítményében.
A versenylovak teljesítménye sokféleképen kifejezhető pl. nyereményöszeggel, versenyidővel, helyezéssel. Vizsgálataink során a telivérek verseny-teljesítményének mérésére a generál hendikep számot használtuk. Azt vizsgáltuk, vajon van-e összefüggés az egyed 10 generációs származása alapján számolt beltenyésztettségi koefficiense és az év végi hivatalos generál hendikep száma között.
Eredményeink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy sem a két-, illetve hároméves, sem a négyéves korban kapott hendikep szám nem függ attól, hogy az egyed mennyire beltenyésztett, azaz mennyi volt a beltenyésztettségi együtthatója.
Ezúton szeretne a szerző köszönetet mondani Tóth Eszter és Rezsneki Katalin egyetemi hallgatóknak (Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar) a származási adatok gépeléséért.
Forrás: BOKOR Árpád Ph.D.
Frissítve: 2023.06.22.
Fotó: Canva
Az Állatorvostudományi Egyetem Állatorvos-történeti Gyűjteménye idén is megannyi interaktív programmal nyitja meg kapuit a Múzeumok Éjszakája látogatói előtt.
Az Állatorvostudományi Egyetem 2010 óta minden évben a Múzeumok Éjszakája programsorozat tematikájához igazodó bemutatókkal, szórakoztató előadásokkal várja az érdeklődőket.
Célunk, hogy az állatorvoslás népszerűsítése mellett, a felelős állattarttás fontosságára is felhívjuk a figyelmet.
Az idei „Trendben vagyunk” tematika keretében az időtlen és változó trendek kerülnek a középpontba, ezért a történelmi Magyarság legfontosabb haszon- és társállatára a lóra fókuszálunk, hiszen népszerűsége reneszánszát éli napjainkban.
A kép illusztráció
A kiemelt programunk az Állatorvostudományi Egyetem rektorának, Prof. Dr. Sótonyi Péter– az Anatómiai és Szövettani Tanszék tanszékvezető tanárának, a Magyar Lovassport Szövetség alelnökének két előadása: A Nemzeti kincsünk a ló, valamint a lenyűgözően látványos Élő anatómia című előadás. Utóbbi legfőbb attrakciója, hogy Sótonyi professzor egy élő ló közreműködésével mutatja be annak testi felépítését.
Néhány a programok közül:
Az Állatorvostudományi Egyetemre ellátogató érdeklődők rácsodálkozhatnak a lovas hadviselés hagyományaira, az azokat felelevenítő Mogyoródi Sándor- huszárok kültéri lovasbemutatóján.
A rendezvényen, kiderül többek között, hogy mit csinál egy állatorvos, legyen szó akár fogászatról vagy belgyógyászatról.
Részt vehetnek egy izgalmas nyomozásban a campuson.
Megtekinthetik Ormándi Zsolt, a Lócipész patkolókovács bemutatóját.
Az érdeklődök számos állatot vehetnek szemügyre közelebbről, köztük például nyestet, nyuszit és fácánt, ráadásul akár lovagolhatnak is. Az állatsimogatóban pedig valódi közelségbe kerülhetnek, Liana pónival és Plútó báránnyal, egy varánusszal, boával, szegélyes teknőssel, vadászgörénnyel és egy óriás ezerlábúval.
A kép illusztráció
A 2023. június 24-én 16:00-kor kezdődő programjainkról részletesebben itt valamint itt tájékozódhat.
Várjuk szeretettel az érdeklődőket, hogy a tudomány és a művészet találkozásának estéjén együtt fedezzük fel az állatorvostudományt!
A Sótonyi professzor előadásában szereplő lovakat a Készenléti Rendőrség biztosítja.
„Elég erősnek tűnik. Felülök rá! Nem dobott le! Na, akkor nézzük, hogy ugrik!” – Vagy, talán nem így kéne??
Kezdő lovasnak kezdő lovat?
A csikót két és fél éves korában kezdhetjük a szerszámhoz, nyereghez szoktatni, majd ha betöltötte a három évet, fokozatosan munkába venni és az adott, neki szánt feladatra kiképezni. Ez nem kevés szakértelmet és tapasztalatot igényel. Aki nem megfelelően képzett és rutinos lovas vagy hajtó, az ne próbáljon csikót kiképezni. A csikók betanítása, belovaglása vagy hajtása sokkal nehezebb feladat, mint egy jól belovagolt lovon lovagolni. Rengeteg probléma adódik abból, amikor egy tapasztalatlan, képzetlen lovas próbál egy fiatal lovat belovagolni (mivel esetleg egy öreg, rutinos lovon már jól elközlekedik) – és a dolog vége a vak vezet világtalant felállás. A csikó belovaglásánál már csak az elrontott ló átlovaglása a nehezebb. Éppen ezért ebben az írásban csak az alapelvekre kívánom felhívni a figyelmet, illetve addig az alapszintig tárgyalom a csikó betanítását, ameddig egy jó érzékkel megáldott és némi gyakorlati tapasztalattal és elméleti tudással rendelkező lovas el tud jutni. Innentől a feladat a hivatásos belovaglóké, sportolóké, és ehhez ma már szakirodalom is bőségesen áll rendelkezésre magyar nyelven is.
Be…törés vagy tanítás?
Fontos, hogy a betanítás betanítás legyen, és ne betörés. Az egész folyamat feltételes reflexek kialakításán alapszik, ezért nagyon lényeges, hogy a csikónak a feladatok végrehajtásához pozitív élményei kapcsolódjanak. Természetesen ez nem ellentétes azzal a lényeges szabállyal, hogy a szociális rangsorban elfoglalt helyével a ló mindig legyen tisztában. Lehetőleg fel se merüljön benne, hogy lehet ő a fölérendelt az emberrel szemben. És ez nem azonos a durvasággal!
Mindent a maga idején
A csikó tanítása, illetve az arra való felkészítés már egészen fiatalon elkezdődik, mint a gyerekek óvodába járatása – tanulnak, a saját szintjükön. Ahogy az óvodában sem oktatnak, mondjuk biometriát, úgy a lovaknál is minden kornak megvannak az elsajátítandó feladatai. Ha ezt valaki siettetni próbálja, akkor egy-kettőre lesz egy fizikailag és lelkileg, letört, besavanyodott lova, amit azután nem sok mindenre lehet használni. (Ugrólovaknál szoktak pl. a túlzott követelmények támasztásával odáig eljutni, hogy a korábban 130 cm-es pályán eredményes ló be sem megy az egy méteres pályára, és még a földön fekvő rúdnak sem megy a közelébe sem.) Sajnos ennek a veszélynek leginkább a szorgalmas, tanulékony, tehetséges lovak vannak kitéve, hiszen a gazdája (lovasa) esetenként csak az eredmények hajszolásával van elfoglalva, és nem állja meg, hogy mindig egyre nehezebb követelmények elé állítsa, mondván, hogy a kisebb feladatokat már nagyon jól tudja. Csakhogy ez roppant hibás gondolatmenet, és a következménye a savanyú ló! (Ha a gyerek harmadik osztályban kitűnő tanuló, akkor is a negyedik következik utána, és nem a hetedik, és a negyedik osztály elvégzéséhez a jó tanulónak is egy év kell, nem egy hónap!)
A szopós csikónak is vannak tanulnivalói. Ilyenkor szokik hozzá az emberhez, tanulja meg, hogy időnként kötőfék kerül a fejére, hogy fel kell adni a lábát, ha az ember megfelelő módon kéri, megtanulja, hogy vezetik kötőféken, hogy ápolják – és hogy a helye az ember mögött van a rangsorban. Ezek az alapvető dolgok könnyebben taníthatók egy 4-7 hónapos csikónak némi kockacukorral, zabbal, simogatással, mint egy 3 éves, öt mázsás lónak, amire akkor próbálják életében először rábűvészkedni a kötőféket.
A csikónak egészen körülbelül 2,5 éves koráig szinte csak a fenti alapkövetelményeket kell rögzítenie magában, azt viszont csak ismétléssel lehet, de nem unásig! A csikó alapvetően érdeklődő, de sok új dolgot egyszerre nem szabad neki tanítani, és semmi újat sem szabad megunatni, megutáltatni vele. A melegvérű csikó fejlődését mintegy 5 éves korára fejezi be, a hidegvérű körülbelül 3 évesen. Két és fél év az a kor melegvérű csikóknál, (hidegvérűnél két év) amikor megkezdődhet a nyereg alá (illetve fogatba) tanítás alapjainak lerakása. Ez az idő általában őszre esik, amikor sem a túl sok légy, bögöly, sem a nagy meleg, sem a téli jeges, szeles időjárás nem hat zavarólag. Így az őszi alapkiképzés után jöhet egy pár hónapos téli pihenő, és tavasszal, az ismeretek felfrissítése után, immár háromévesen folytatódik a kiképzés.(Itt jegyzem meg, hogy bizonyos tapasztalatok szerint, ha a csikó betanítása egy évvel később történik, akkor már érettebbek, nyugodtabbak, felnőttebbek, és kevesebb problémát – mondjuk esést – okoznak. Természetesen ez esetben a felnevelés ideje és költsége egy évvel több.)
A futószáras kiképzés
Első lecke ebben a korban a futószárazás. Ezt célszerű eleinte kapicánnal végezni, hogy a ló szája ne legyen eltompítva. Először csak a kapicán van a csikón, néhány alkalom után egy heveder is felkerül, majd előbb csak lazán, később támaszkodást felkínálva is kikötjük a ló fejét a hevederhez, lehetőleg rugalmas kikötőszárral. Egy idő után a kapicánt felváltja a kantár és a zabla, és a csikó megtanul a zablán támaszkodni.
A szakszerű futószárazás rendkívül fontos, és nem is olyan egyszerű feladat. Nem csak annyi, hogy egy körön a csikót körbe-körbe űzzük, hanem ennél sokkal komolyabb és nehezebb dolog. A futószárral a kiképző folyamatos kontaktusban kell legyen a csikóval, míg a másik kezében tartott ostorral előrehajt. A futószárazáskor nagyon nagy jelentősége van a hangsegítségeknek, ezért nagyon fontos, hogy ugyanazt a feladatot mindig ugyanazzal a szóval, és ugyanazzal a hangsúllyal kérjük – a futószár vagy az ostor segítséggel egyszerre, egymás hatását támogatva, és mindaddig alkalmazva, amíg a kért feladatot a ló végre nem hajtja. Ha sikerült, ne fukarkodjunk a dicsérettel illetve jutalommal. Ha jól csináljuk, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy a csikó „szóra dolgozik”. (Lép, üget, megáll.) Hamarosan a futószárazó heveder helyett óvatosanfeltehetjük a nyerget, kengyel nélkül (az verné a ló oldalát, és összezavarná benne az eddig tanultakat). A hevedert (a futószárazót is) csak fokozatosan húzzuk meg egyre jobban, nehogy a csikó hevederiszonyossá váljék.
Következhet a felülés
Amikor a csikó már nyugodtan viseli a nyerget a hátán, és megy futószáron, akkor egy könnyű, stabil ülésű lovas óvatosan előbb felhasal, majd felül a nyeregbe. Célszerű a lovassal első alkalmakkor csak néhány kört vezetni a csikót, és csak azután kiengedni futószáron. Nagyon fontos, hogy a lovasnak igen stabil, jó ülése legyen, mert ha a csikó ilyenkor tesz egy-két kísérletet megválni nem kívánt terhétől, és ez sikerrel jár, akkor önbizalma lesz hozzá, és sokáig minden felülésnél meg fogja próbálni. Ha az első kísérletei eredménytelenek, akkor feladja. Persze vannak olyan jó szándékú csikók is, amelyek meg sem próbálják elhagyni a lovast, csak keresik a lovas miatt elvesztett egyensúlyukat. Ha a csikó a lovassal nyugodtan megy lépésben és ügetésben futószáron, megtanulta a legalapvetőbb szár, testsúly és csizmasegítségeket, akkor el lehet engedni a futószárról – ha van rá mód, akkor eleinte egy nagyon nyugodt, megbízható idősebb ló után. A lovas dolga, hogy a helyesen adott segítségek jelentését a csikóval megtanítsa, és elérjék azt az alapszintet, amikor a fiatal ló lovassal a hátán, a három alapjármódban egyensúlyban tud mozogni, és irányítható, kontrollálható. Ettől a ponttól kezdődik a ló magasabb szintű kiképzése.
Szöveg és fotó: Novotni Péter
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.21.
A világbajnok Hölle Martin magabiztos győzelmet aratott a németországi Bühlben rendezett kettesfogathajtó-versenyen.
A 26 éves sportoló mindhárom számot, a díjhajtást, a maratonhajtást és az akadályhajtást is megnyerve közel 15 hibapontos előnnyel végzett az élen Eppie, Juventus és Kings Gambit nevű lovaival. A siker értékét növeli, hogy nagyon erős mezőnyben lett első, ugyanis a viadalon indultak a világbajnokságra készülő holland, német, osztrák és svájci hajtók is.
Ugyanezen a versenyen az egyesfogatok között Kun Andrea a 24. helyen végzett.
A legutóbbi három vb-n egyéniben és csapatban is aranyérmes Hölle legközelebbi versenye július elején Haras du Pinben lesz, ahol szeptemberben a világbajnokságot is rendezik.
A közelmúlt remek eredményei után felcsillant az olimpiai kvótaszerzés lehetősége a díjlovagló Pachl Benedek előtt.
Miután a magyar versenyző 75,430 százalékos egyéni rekorddal megnyerte a zenés kűrt a pilisjászfalui Grand Prix Freestyle viadalon, megcélozhatja az egyéni kvótaszerzést a párizsi olimpiára. Pachl a Közép- és Kelet-Európa, valamint Közép-Ázsia országait magában foglaló C csoport egyéni ranglistáján feljött a harmadik helyre s mivel az első két helyezett versenyző ott lehet az olimpián, további jó forma esetén megvan az esély a bravúrra.
“A felkészülést továbbra is folytatjuk, ki kell válogatnom azokat a versenyeket, amelyeken plusz pontokat szerezhetek. A december végéig tartó kvalifikációs időszakban még 17 ország lovasai küzdenek a kvótáért. Ha sikerül még egy ilyen jót mennem, feljöhetek a második helyre, persze mindenki ezért küzd, szóval nehéz lesz. De keményen dolgozom érte.” –mondta az MTI-nek szerdán Pachl Benedek.
A Hollandiában élő és dolgozó 24 éves lovas jelenleg a Hexagon istállónál képez ki lovakat, és egy hatéves kancával magyar színekben indul majd az augusztusi Fiatal Lovak világbajnokságán is.
Az MTI érdeklődésére Pachl elárulta, hogy az olimpiai kvótaszerzést viszont a családi tenyésztésű Donna Friderikával próbálja meg kivívni. Pachl az esetleges kvótaszerzéssel egy hosszú sorozatot szakítana meg, legutóbb Dallos Gyula minősült olimpiára díjlovaglásban, de lovának betegsége miatt sem 1992-ben Barcelonában, sem négy évvel később Atlantában nem tudott rajthoz állni.
2024.02.02. Budapest Cirkuszművészeti és Kortárstánc Főiskola
