Visegrád, 2018. április 25. – A Pilisi Parkerdőben ünnepélyes keretek között nyitották meg a Pilis Ride erdei lovas úthálózat első szakaszát, így a gyalogos és kerékpáros túrázás mellett már lóháton is kényelmesen bejárhatók a Visegrádi-hegység legszebb részei. A tulajdonosi támogatással zajló program részeként 4 nyári istállót építettek, és kijelöltek 56 kilométernyi erdei lovastúra-útvonalat is.
A Pilisi Parkerdő Zrt. turisztikai termékkínálatában új elemként jelent meg a lovas túrák szervezésének lehetősége: a főváros környéki erdőket kezelő erdőgazdaság ünnepélyes keretek között nyitotta meg a Pilis Ride útvonalhálózat első szakaszát, ami a Visegrádi-hegységben és a Pilisvörösvári-medence térségében kínál erdei lovaglási lehetőséget. A Földművelésügyi Minisztérium tulajdonosi támogatásával megvalósult fejlesztés során 4 erdei szálláshely mellett nyári istállót létesítettek, és az erdei utakon kijelöltek összesen 56 kilométernyi, lóval is végigjárható túraútvonalat. Az ingyenesen használható, legalább 2,5 méter széles űrszelvényű utak nagyobbik része Visegrád, Dunabogdány, Tahitótfalu és Pilisszentlászló térségében fut, de lehet lovagolni Csobánka és Pilisszentkereszt között, továbbá a Pilisvörösvárt, Pilisszántót, Piliscsévet és Kesztölcöt összekötő útvonalon is.
Visegrádon, az Apátkúti Vadászháznál és a Mogyoró-hegyen is egy-egy 4 állásos nyári istálló épült, míg a Pilisszentkereszt melletti Som-hegyi Turistaháznál, illetve a Szentendre feletti Kő-hegyen 6 állásos istállókat alakítottak ki. Az istállók mindenütt már meglévő erdei szálláshelyek mellett épültek, így hosszabb, több napos túrák is könnyedén szervezhetők. Az ingyenes úthasználat mellett az istállók igénybevételéért azonban már egy jelképes összeget fizetni kell, lovanként napi 2500 forintot, viszont a szolgáltatás tartalmazza a ló ellátásához szükséges széna, szalma és víz árát, valamit a szükséges eszközök használatát, és további 1000 forintért még takarmány is igényelhető.
A Pilisi Parkerdő területén 2016-ban alakították ki a kerékpárosoknak szóló Pilis Bike erdei kerékpáros úthálózatot, amin azóta is folyamatosan nő a látogatók száma. Ennek a turisztikai és rekreációs koncepciónak a folytatása a Pilis Ride lovas úthálózat, ami a kor másik igényére, az erdei lovas túrák lehetőségének biztosítására ad választ.
Az útvonalakat az erdőben lóval járó erdész szakemberek közreműködésével alakították ki, hogy a ló és lovasa szempontjából biztonsággal végigjárható, a természet szempontjából pedig a leginkább kíméletesek legyenek. Mindemellett az erdőgazdaság felhívja a figyelmet, hogy csak gyakorlott lovasok induljanak erdei túrára, és ők is kisebb csoportokban, semmiképpen se egyedül! Az erdei környezet, a vadon élő állatok, a gyalogos turisták, vagy a kerékpárosok
megjelenése ló és lovasa számára is váratlan helyzeteket teremthet, amit csak kellően felkészült lovas tud uralni. Különösen fontos továbbá, hogy a sűrűn látogatott Pilisi Parkerdőben több helyen találkozhatnak egymással lovasok, gyalogosok vagy kerékpárosok, így kölcsönös odafigyelésre és a szabályok betartására van szükség a nyugodt kikapcsolódáshoz. A közös használatú nyomvonalakat a térképek külön jelölik, és a jelzések a terepen is láthatók.
Az új turisztikai fejlesztést Visegrádon, az Apátkúti Vadászház mellett épített nyári istállónál mutatta be és adta át a nagyközönségnek dr. Völner Pál, a térség országgyűlési képviselője, Ugron Ákos Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára, Szotyori Nagy Kristóf, a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke és Zambó Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója.
A Pilis Ride úthálózat használatának részletes feltételei a parkerdo.hu oldalon olvashatók.
Sajtó számára további információ: Pilisi Parkerdő Zrt. sajto@pprt.hu
A lovaglás hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Ráadásul közeledve a nyár felé, táborozási lehetőségek sokasága nyílik meg előttünk – de hogyan is érdemes megismertetni a lovakat a gyermekkel, mielőtt bárhova is beadnánk a jelentkezést? Tóth Bettina, író, a lovak viselkedésének szakértője segít megadni a választ erre a sokakat foglalkoztató kérdésre.
Az első találkozás meghatározza a viszonyunkat a lóhoz egy egész életre.
„A lovaglás statisztikailag az egyik legveszélyesebb sport – hússzor veszélyesebb a motorozásnál.” – nyilatkozta Bettina a Lovasok.hu-nak – “Ennek nyilván az egyik oka, hogy a motorosok jobban fel vannak öltöztetve, illetve, hogy a motoron van fék és gázkar. A motor egy gép, a ló pedig egy élőlény. Egy önálló akarattal rendelkező 600 kilós állat.” – az első és legfontosabb dolog tehát, hogy bár a motorozással ellentétben a lovasok számára nem írja elő törvény a védőfelszerelések használatát, mégis kiemelkedő hangsúlyt kell rá fordítani.
Nagyon sokan ódzkodnak ezeknek a felszereléseknek a viselésétől, mert – főleg nyáron a nagy melegben – kényelmetlennek gondolják. Azonban egyrészt, ahogy haladunk előre a korral, a tervezők egyre inkább törekednek az ergonomikus kialakításra – egyre kényelmesebbek, jól szellőznek és nem mellesleg divatosak is. A lovaglás mindig is egy nemes sportot, eleganciát takart – nem egyedi, hogy a divattervezők a lovas világból emelnek át bizonyos elemeket. Illetve természetesen, ami a legfontosabb, hogy a saját testi épséged múlik rajta, hogy felveszed-e vagy sem.
„Statisztikailag minden 350. órára jut egy súlyosabb baleset.” – attól, hogy tapasztalt vagy még nem csökken a baleset kockázata, mindinkább egyenes arányban növekszik a lóval töltött idővel.
Hogy mi a lovas balesetek legnagyobb „ellenszere”? „Viselkedj lóul!”
„A gyermeket először is a ló természetes tulajdonságaival kell megismertetni – azzal, amit az evolúció alakított. Előnyben kell részesíteni a földről való munkát és soha nem szabad a gyermekre ráerőltetni a feladatokat.”
A félelem, az ijedség ugyanis átragad a lóra is – a ló alapvetően egy menekülő zsákmányállat, így minden idegszálával arra fókuszál, hogy a saját biztonságát megőrizze. Soha nem hiszi el, hogy nincs semmi vész, ha saját magad vagy ez esetben gyermeked riadtan áll előtte.
„Ne csinálj a lóval olyat, ami saját magadnak is kényelmetlen!” – javasolja Bettina mindazoknak, akik először kívánnak kapcsolatba lépni a lovakkal. Ez nem kizárólag magára a feladatra igaz, de a felszerelésekre is. A ló alapvetően a testbeszédedből tudja, hogy mit szeretnél tőle – egy olyan nyeregben ülve például, amely kényelmetlenséget, ezáltal fészkelődést von maga után, könnyedén összezavarhatja a lovat, egy idő után megelégelheti a kétes információkat.
„A hirtelen mozdulat, az egyenes vonalú gyors mozdulás a ló felé kerülendő. Általában mindenki megsimogatja a ló fejét, hiszen gyönyörű teremtmények, de ez a mozdulat nem kelt bizalmat a lóban.” – a lovak kommunikációját Bettina elmondása szerint nyugodt, lassú, kimért mozdulatok jellemzik, a hirtelen mozdulatokkal, a kiabálással, hangoskodássál mindinkább akadályt állítunk magunk elé a bizalom kiépítésének hosszadalmas útján.
„A lóból ezek a mozdulatok, cselekedetek menekülést váltanak ki, ami lehet rúgás, elsodorhat minket, ha nem lát más kiutat, vagy akár belénk is harap, hogy megszabaduljon ettől a kellemetlen érzéstől. – Viselkedj tehát lóul.” – a modern világunknak köszönhetően ma már számtalan hasznos videót, szakkönyvet találhatsz a témában, de már az is sokat segít, ha a ménes karámja mellett eltöltötök néhány pihentető órát és magatok is megfigyelitek a lovak egymás közötti kommunikációját.
2018.04.24. Írta: Frisch Andrea – Lovasok.hu külső munkatárs
Fotó: canva.com
Frissítve: 2022.08.10.
Ópusztaszeri Akhal Ménes – Attila Túra Ahkal Teke lovakon – egyedi nyergekben – a Tisza és a puszták vidékén. Az ópusztaszeri Feszty-körkép és lovasbemutató megtekintésével. Termálfürdőzéssel, szürkegulya látogatással. Szállás eredeti kazak és mongol JURTÁKBAN. A túra csillagtúra, minden nap visszatérünk a Jurtaszállásra, ahonnan elindultunk. Megegyezés szerint néhány napra is van lehetőség csatlakozni…
A részvételhez szükséges minimális lovastudás:
A lovas biztonsággal mozogjon terepen társas lovaglási szituációban.
Minimális létszám: 4 fő Lovaglással töltött órák száma/nap: 5
Jelentkezés: e-mailben: csat1996@gmail.com vagy
telefonon: Cseppentő Regő +36-30/638-8318 vagy Cseppentő Réka +36-30/371-8732
Programok:
Megegyezés szerint néhány napra is van lehetőség csatlakozni a túrához.
Napi program:
Szerda – Lovaglás a szürke gulyához Reggeli 8 órakor. Indulás 9-kor, majd 3 órás lovaglás után piknikebéd, ez után lovaglás az úticélig. Az út során testközelből ismerkedünk meg a magyar szürke gulyával, kis bocikkal és a bikával… A piknik a tájvédelmi puszta szélén található kilátónál zajlik, pompás kilátás mellett… A táj hiteles arca a nagy sztyeppéknek. Vacsora: 18-19 óra között. Szállás: az Ópusztaszeri Akhal Ménes Jurtaszállásán.
Csütörtök – Lovaglás a balástyai szikesekre + Feszty-körkép és Lovasbemutató Reggeli 8 órakor. Indulás 9-kor, majd 3 órás lovaglás után ebéd következik. A csütörtöki délután a Feszty-körkép megtekintésével és az általunk (Ópusztaszeri Akhal Ménes) bemutatott hagyományőrző lovas show megtekintésével telik. (Ezeknek a belépődíja az árban benne van, nem jelent külön költséget.) Vacsora: 18-19 óra között. Szállás: az Ópusztaszeri Akhal Ménes Jurtaszállásán.
Péntek – Lovaglás a Dongérhez + termál fürdő Reggeli 8 órakor. Indulás 9-kor, majd 3 órás lovaglás után piknikebéd, ez után lovaglás az úticélig. A lovaglás során betekintést nyerünk a magyar Alföld vadregényes világába. Láthatunk őshonos állatfajokat és védett vízimadarakat… Vacsora: 16:30- 17:30-ig. Ezután a kisteleki termálfürdőben lesz lehetősége kipihenni a csapatnak a fáradalmakat. (Belépődíja az árban benne van, nem jelent külön költséget.) Szállás: az Ópusztaszeri Akhal Ménes Jurtaszállásán.
Szombat – Lovaglás a mindszenti kompátkelőhöz Reggeli 8 órakor. Indulás 9-kor, majd 3 órás lovaglás után ebédünket egy hangulatos révcsárdában költjük el a Tisza partján, ez után lovaglás az úticélig.
Kutatók felfedezték, hogy a legelőn tartott lovak edzettségi szintjének mértéke ugyanolyan, mint istállózott és mozgatott társaiké, azonban csontjaik ásványi anyag tartalma jóval magasabb.
Több elmélet létezik arra vonatkozóan, hogyan menedzseljük legjobban a sportlovakat az erőkifejtéses mozgásoktól mentes időszakokban (akár egy sérülés elszenvedése után, akár csak egy pihenő periódusban), és a tulajdonosok sokszor ott állnak a dilemmával: boksznyugalom, vagy legelőre engedés? Hogy választ találjanak a kérdésre, egy kutatócsoport nemrégiben tanulmányt folytatott annak megbecsülésére, hogyan őrzik meg a lovak egy bizonyos edzettségi fokukat legelőre engedve, vagy bokszba zárva.
Patricia M. Graham-Thiers (PhD) és a Virginia Intermont College kutatóinak csapata 16 lovat jelölt ki, hogy munkájukat mérje és tette a következő három csoport valamelyikébe: legelőre engedés (P), istállózott és mozgatott (E), és mozgatás nélkül istállózott (S). A 14 hetes kutatás alatt a P csoport lovai egy kb. 100 holdas (kb. 40,5 hektár – a ford.) legelőn barangoltak, míg az S és E csoport lovai napközben a bokszaikban maradtak és éjszakára tették lehetővé számukra egy 1 holdas (4047 nm – a ford.) karám elérését.
A kutatók az E csoport lovait heti 5 napon mozgatták, napi 1-2 órában, lépésben, ügetésben és vágtában. A csoport használt a lovak kötőfékére szerelt GPS egységeket is, hogy megbecsülje az egyes lovak által 24 órás egységek intervallumaiban megtett távolságot a kutatás egész ideje alatt.
A kutatócsoport minden egyes lovat egy standardizált mozgás tesztnek vetett alá (standardized exercise test = SET: 20 perc, a lépés, ügetés, vágta, könnyített vágta munka egyenletes növekedésével, és egy 10 perces megnyugvási fázis), a 14 hetes kutatás kezdetén és végén. A kutatók vérmintákat és rektális hőmérsékletet is vizsgáltak a SET előtt, annak csúcsán és a visszaállás során; rögzítették a lovak pulzusát a SET intervallumai alatt.
Az eljárási protokoll előtt és után is kiértékelték a kutatók az egyes lovak testzsír értékeit a fartájéki zsír ultrahangos vizsgálatával (hogy megbecsüljék a teljes testzsír százalékot) és röntgenfelvételeket készítettek minden ló lábszárcsontjáról, hogy mérjék a csont ásványi anyag tartalmát – amely egy fontos meghatározója a csont erősségének. Ezen felül, a csoport kiértékelte a lovak súly-beli és kondícionális eredményeit a tanulmány minden második hetében.
A legfontosabb felfedezések közé tartoztak:
– A fartájéki zsír kiterjedése és a csontok ásványi anyag tartalma nem különbözött a kutatás eleji eljárások során; azonban a P csoport lovainak az S és E lovakkal összehasonlítva magasabb ásványi anyag tartalommal bírtak a csontjaik a kutatás végére.
– A SET megnyugvási fázisában egy perc után az S csoport lovai a pulzus 63%-os emelkedését mutatták az eljárás kezdetétől a végéig, míg a P csoport lovai minimális (4%) eltérést mutattak, az E lovak pulzusa pedig csökkent (-21%).
– Az S csoport lovainak rektális hőmérséklete magasabb volt a mozgatás csúcsán, és a tejsav, valamint a rektális hőmérséklet jelentős mértékben volt náluk magasabb a visszaállási fázisban, összehasonlítva az E és P lovakkal. A csoport nem vizsgált más egyéb vérparamétereket.
– A GPS adatokra alapozva, a P lovak járták be napi szinten a legnagyobb távolságokat, összehasonlítva az E és S lovakkal. Érdekességképpen, a csoport megfigyelte, hogy a P lovak nagyobb távolságot tettek meg annál is, mint amennyit az E lovak mentek az edzésnapjaik során.
A csoport azt a következtetést vonta le, hogy a 14 hétre boksznyugalomra ítélt lovak veszítettek kondíciójukból, melyet a végső SET után tapasztalt megemelkedett pulzusok és tejsav értékeik jeleztek. Ám, ami még fontosabb, azt is megfigyelték, hogy a legelőn tartott lovak meg tudták tartani ugyanazt az edzettségi állapotot, mint istállózott és mozgatott társaik, ráadásul a tanulmány végére megemelkedett az ásványi anyag tartalma a csontjaikban.
Graham-Thiers így következtetett: „Ha hagyjuk a lovakat lovaknak lenni – vagyis természetes körülményeik közé helyezzük őket –, ez lehetővé teszi számukra, hogy jobban megőrizzék edzettségüket, amely megkönnyítheti és alighanem sokkal sikeresebbé teheti a versenyzésbe való visszaállításukat.”
A tanulmány, “Improved Ability to Maintain Fitness in Horses During Large Pasture Turnout” címmel 2013. Augusztusában jelent meg a Journal of Equine Veterinary Science magazinban (Volume 33, Issue 8, Pages 581–585 / a ford.).
2018.04.19. Írta: Kristen M. Janicki (MS, PAS), 2013. Október 1.
Fordította: Mráz Edina
Forrás: Kristen M. Janicki – Horses Able to Stay Fit When Kept at Pasture
A ló nem olyan háziállatunk, mint a kutya – abból a szempontból sem, hogy az esetek többségében nem egy tulajdonosnál születik és éli le életét. A lovak gyakran cserélnek gazdát, adjuk-vesszük – és sajnos sorsuk ezért lekövethetetlen. Sem azt nem tudjuk, hogy előző lovasainál milyen sorsa volt, sem azt, hogy évekkel miután eladtuk, mi történik vele.
A legtöbb ló, ha már nem hoz hasznot a gazdájának, lesérül, megöregszik, megbetegszik előbb-utóbb bizony a vágóhídon végzi. Nagyon kevésnek azonban megadatott még egy esély a boldog öregkorra, a Bottyán Equus Hungária Ló- és Kutyaotthonban – Rédei Éva és Attila jóvoltából, akik életüket tették fel arra, hogy méltó életkörülményeket biztosítsanak ezeknek az állatoknak.
A menhely lakói
A menhelyen élő lovak lovaglásra alkalmatlanok, a lovas társadalom már kivetette őket magából, legtöbbjüket méltatlan életkörülményekből és embertelen kínzatásoktól mentették meg az alapítvány munkatársai. Hogy miféle válogatott kegyetlenségre képes az ember, arról Éva hetekig tudna mesélni, mindegyik védencének megvan a maga története, a földhöz fagyott haldokló csikótól kezdve, a negyven fokos, sötét akolban, lekötve élő, saját ürülékükkel befalazott lovakig. Bizony, az emberi felelőtlenség és kegyetlenség határtalan, a lótartás árnyoldalaira azonban valahogy mégsem vetül akkora fény, amekkora a változáshoz kellene.
A Bottyán Equusnál a hangsúly mégsem ezeken a szörnyűséges bűntetteken van, hanem a jövőbe bizakodva előre néző állásponton, és a minden tekintetben meggyógyított, csodaszép lovakon. Éváék húsz éve vásárolták meg életük első „használhatatlan” lovát és volt idő, amikor közel ötven mentett lónak biztosítottak otthont. Az anyagi lehetőségeik azonban végesek. Jelenleg huszonnégy ló, ötvenhárom kutya, számtalan macska és birka, százhetven lúd és egy szamár él a birtokon. Mindegyikük a halál karmai közül lett kimenekítve, meggyötörve, szörnyű kínzatásoknak kitéve, elhanyagolva, betegen kerültek ide és kaptak még egy esélyt a sorsuktól, hogy békében, jólétben – és feltétlen szeretetben – megöregedhessenek.
Sajnos azonban naponta szembesülnek a fájdalommal azokért a lovakért, akiket nem tudnak megmenteni, mert bár a menhely befogadó kapacitása lehetővé tenné, az anyagi korlátok bizony határt szabnak Éváék világmegváltó álmainak. Rengeteg alkalommal kénytelenek visszautasítani a befogadást, ami nyilvánvalóan egyet jelent az állatok pusztulásával. És ez lelkileg is nagyon nehéz.
Matyi 23 éves, de kifogástalan állapotú, nagyon mutatós pej herélt
A menhely fenntartása
Akinek van saját lova, tudhatja, hogy nem olcsó mulatság, pláne, ha netán még meg is betegszik. Egy ilyen lómenhely pedig nem titok, maga a pénznyelde, mindig van beruházni való, s minden fillérnek megvan a helye. Ám mégsem ez jut az ide látogató eszébe, hiszen egy gyönyörűen rendben tartott birtokkal, tisztasággal és renddel, és főleg a ló minden igényének megfelelő életkörülményekkel találkozik. Tágas, szellős, világos bokszok – bőségesen feltöltve illatos szénával és aranyszínű szalmával – várják a hatalmas legelőkről estére betérő lovakat. Lerí a helyről, hogy tulajdonosainak nemcsak a szíve meg a lelke van benne minden szegletében, hanem a megfelelő értése és ismerete is a lovak valódi természetének, igényeiknek.
A menhely közhasznú alapítványként működik, az adók 1 %-ából, adományokból, kölcsönökből és jelképes örökbefogadásokból tartja fenn magát. Pontosabban fogalmazva próbálja, mert ezek a bevételek nagyon szűkösen fedezik ennyi állat tartását, nem beszélve az állatorvosi költségekről – ami ugye egy ilyen öreg és beteg lovak otthonában bizony hatalmas kiadásokat jelent. Éva és férje nap, mint nap a megélhetésért küzdenek, mégsem látszik sem a környezeten, sem az állatok állapotán a pénzhiány. Bátran állíthatom, hogy a legtöbb lótartó hely megirigyelhetné ezeket a körülményeket, amit a Rédei család és még néhány önkéntes megteremtett. Vegyünk hát példát róluk!
Figyelem!
Aki szereti a lovat, az minden lovat szeret! A lovas társadalom tagjaiként fel kell vállalnunk a felelősséget azokért a lovakért is, akiknek nem olyan sors jutott, mint a mi saját szeretett hátasunknak!
Kérünk Titeket támogassátok a Bottyán Equus Hungária Ló- és kutyaotthon működését!
Segítsük azokat, akik segítenek a lovaknak!
2018.04.14. Írta: Tóth Bettina
Frissítve: 2022.07.23.
A borús idő ellenére a Nemzeti Lovarda nagy fedelesének lelátója az ígéretes programoknak köszönhetően megtelt kíváncsi nézőközönséggel március 31-én, a Lovasok.hu Családi Napján. Az előadók üzeneteiket színvonalas produkciókon, kreatív megoldásokon, szemléletes bemutatókon keresztül nyújtották át mindazoknak, akik velünk tartottak. A következőkben egy rövid cikksorozattal szeretnénk megajándékozni azon Olvasóinkat, akik valamilyen okból nem tudtak részt venni a rendezvényen. Következzenek tehát a Lovasok.hu Családi Napjának legemlékezetesebb pillanatai!
Marha nélküli terelés? Egy vérbeli western lovasnak nem akadály!
Szalontai Zoltán, a hazai western szakág alapítója az egyik legalapvetőbb western sportágról, a cuttingról tartott előadást a Lovasok.hu Húsvéti Családi Napján. Egy jól betanított cutting ló gyakorlatilag “automatikusan tudja a feladatát”, tehát a lovasának kisebb utasításokon kívül nem kell foglalkoznia mással, mint a terelendő marhákkal.
Máshogy nem is lehet elképzelni, hiszen egy csordányi marha mellett aligha megengedhető, hogy a lovas a lóval egyezkedjen a feladatról. Szalontai Zoltán, ismertebb nevén Sheriff, nem kapott engedélyt, hogy marhákkal mutassa be a cutting legfontosabb elemeit, de talán ez így is volt a legjobb. Hiszen különben soha nem tudhattuk volna meg, hogy voltaképpen, hogyan is készíti fel lovát egy western lovas a borjak terelésére úgy, hogy ha odakerül a sor, már csak kisebb igazításokra kelljen sort keríteni.
A megoldás tulajdonképpen, ha szavakba kéne öntenem, nem más, mint egy huzalra akasztott tábla, amelyet a kifeszített zsinóron a lovas távirányító segítségével véletlenszerűen jobbra-balra irányít. A ló minden idegszálával arra koncentrál, hogy amint a tábla megindul, ő is rögvest utána eredjen vigyázva, hogy az „álborjú” megtorpanása esetén ő se szaladjon túl a megengedettnél.
A kreatív és szemléletes bemutatón keresztül ugyanis többek között azt is megtudhattuk, hogy a terelendő állatoknak is megvan a személyes terük, így elég akár egy lépéssel többet mozdulni a cutting lóval ahhoz, hogy az állatok szétszéledjenek.
A cutting lovak tehát azon túl, hogy erős, formás testalkatukon az ember akár órákig is tudná legeltetni a szemét, borzasztóan figyelmesek és bizony elengedhetetlen összhangban kell lenniük lovasukkal ahhoz, hogy a feladatokat hiba nélkül tudják teljesíteni.
Feledhetetlen élmény, amelynek időpontja: április 28-29.
Lóháton a Kunhalmok világába
Nem csak lovasok csatlakozhatnak! Megegyezés szerint egy napra is van lehetőség csatlakozni.
Akhal Teke fajtájú lovakon, egyedi Cseppentő nyergekben. Az alföldi puszta, a kunhalmok és szürkegulya meglátogatásával. Szállás eredeti kazak és mongol JURTÁKBAN.
Tudtad, hogy a kunhalmokat nem a kunok csinálták? És, hogy az Alföldön megvizsgált több, mint 1600 csak töredéke az összes halomnak? Pedig ilyen halmok húzódnak a Kárpát-medencétől Mongóliáig. Ezek alá a halmok alá temetkeztek a sztyeppe népei több, mint 2000 éven át. Mai világunkban egyre kevesebb helyen látni ezt a tájat: a sztyeppe világának tájelemeit! Ebbe nyújtunk betekintést ezen a két napos programon, bejárva a vidéket és az talán nem is véletlen, hogy mindezt az Ópusztaszerhez közeli pusztákon.
Program:
1. nap: Indulás de. 9 órakor
Kunhalmok felkutatása, lovaglás az alföldi pusztán, nádasok mentén, ártéri öreg tölgyes erdőben. Piknikebéd a kunhalomnál.
Érkezés du. 16 órakor. Szálláshely: az Ópusztaszeri Ménes Jurtaszállása (eredeti kazak és mongol jurták) Vacsora: 18:00-kor a Jurtaszállás étkezőhelyén.
2. nap: Indulás de. 9 órakor
Lovaglás a szürkegulyához. Az út során testközelből ismerkedünk meg a magyar szürke gulyával, kis bocikkal és a bikákkal. A piknikebéd a pusztaszeri turulmadaras emlékműnél.
Érkezés du. 16 órakor.
Ár: 28 000 Ft/fő a teljes programcsomag (össz.10 óra lovaglás, 3 főétkezés, szállás) Egy napos csatlakozás esetén: 13 000 Ft/fő Minimum létszám: 5 fő Nem lovaglók sztyeppe-vonattal (traktorral vontatott ekhós szekér) való csatlakozása: mindkét napra: 15 000 Ft/fő; egy napra: 6500Ft/fő Minimum létszám: 5 fő
A Lovasok.hu Klubkártyára adott általános kedvezmény: Classic: 5% Silver: 10% Gold: 15%
A borús idő ellenére a Nemzeti Lovarda nagy fedelesének lelátója az ígéretes programoknak köszönhetően megtelt kíváncsi nézőközönséggel március 31-én, a Lovasok.hu Családi Napján. Az előadók üzeneteiket színvonalas produkciókon, kreatív megoldásokon, szemléletes bemutatókon keresztül nyújtották át mindazoknak, akik velünk tartottak. A következőkben egy rövid cikksorozattal szeretnénk megajándékozni azon Olvasóinkat, akik valamilyen okból nem tudtak részt venni a rendezvényen. Következzenek tehát a Lovasok.hu Családi Napjának legemlékezetesebb pillanatai!
Massimo Basili értékes tanításai
A Váci huszárok felvonulását és az ünnepélyes megnyitót követően betekintést nyertünk Massimo Basili tanításainak egyik fejezetébe. Massimo és csapata szemléletes bemutatójának szinte minden egyes eleme arra sarkallta a nézőt, hogy a technikák mihamarabb saját kipróbálásra kerüljenek.
Massimo teljesen logikus, egyértelmű feladatai egytől egyig azt az üzenetet hordozták, hogy a lovasnak mindenek előtt a megfelelő kapcsolatot kell kialakítania a lóval, amelyből aztán tovább lehet fejlődni. A ló teljes ellazítása, az, hogy éppen olyan élvezetes legyen a ló számára a feladat, mint lovasának az alapját kell, hogy jelentse a közös útnak. A végtelen türelem, a sok-sok befektetett munka, idővel páratlan gyümölccsel ajándékoz meg:
Massimo számtalan rossz körülmények között tartott, mentett, rendellenességgel együtt élő, „lovaglásra alkalmatlan lóval” érte már el azt, amit ezen a szombaton mi magunk is láthattunk a lelátóról: a lovassal való teljes összhangot. A fellépő lovak között is szerepelt egy, amelynek mozgása, fegyelme közel sem tükrözte múltját, ahonnan elindult.
Massimo egyébként évről évre hazánkban is tart oktatást, ahol a résztvevők lehetőséget kapnak választ nyerni azon kérdéseikre, amelyek a lóval való közös munka során felmerültek. Tanításai bárki számára elsajátíthatóak, a fejlődés egyetlen feltétele a ló iránti valódi szeretet és tisztelet.
Hamza Viktória
Három csodaló, egy kutya és egy korát meghazudtoló tapasztalattal rendelkező fiatal lány produkciója. Hamza Viktória a Lovasok.hu Húsvéti Családi Napján tartott előadásával megigézte a közönséget. Aki egy kicsit is jobban utána járt a szabadidomításnak, tudhatja, hogy a lovakkal való testbeszédnél a legapróbb, legjelentéktelenebbnek tűnő mozdulatok is számítanak. Nem mindegy hova helyezed a tested, nem mindegy, hogy hol tartod a kezed, nem mindegy hogy a pillantásod a ló mely testrészére esik. Viktória egyszerre nem egy, hanem három lóval építette fel mesteri szintre a kapcsolatot.
Ez a kommunikációs összhang, a zenei aláfestésre épített mozdulatok és természetesen az összkép, amit együtt nyújtottak számunkra, már önmagában lebilincselő látványt nyújtott. Azonban az előadás ennél sokkal többről szólt: ezeknek a lovaknak minden egyes mozdulatában jókedv, játékosság bujkált. Nyoma sem volt türelmetlenségnek, idegességnek, unalomnak vagy kényszerérzetnek.
Viktória, ha ez még nem lenne elég, ráadásképp egy kutyás jelenettel is megkoronázta az eseményt, amely talán kijelenthetem, minden résztvevőnek mosolyt csalt az arcára.
2018.04.10. Írta: Frisch Andrea
Fotó: Haga Zsuzsanna
Frissítve: 2022.08.08.
Jön az idei szezon egyik legnagyobb lóversenyfesztiválja, a Tavaszi Lóverseny és Food Truck Show 2018. május 4. és 6. között a Kincsem Parkban. Büfékocsik, ló- és agárversenyek, street art show és utcazenészek fesztiválja három napon át Budapest szívében.
Helyszín: Kincsem Park, 1101 Budapest, Albertirsai út 2-4. Időpont: 2018. május 4-6.
Téged is vár a VII. Food Truck Show Budapest
Akkora bulit csaptunk tavaly, hogy természetesen folytatjuk! Ahogy beígértük, emeljük a tétet és idén még nagyobb őrülettel várunk Titeket! Májusban találkozunk ismét a Kincsem Parkban!!!
😍🍔🚚
A hackamore egy állatoknál használatos fejző típus, amelyhez nem tartozik zabla. Helyette egy speciális orr-része van, amely a pofa, orr és áll nyomáspontjaira hat. Általában bizonyos stílusú hátaslovakhoz kapcsolódik a használata.
A hackamore-okat leggyakrabban a western lovaglásban, és más, spanyol tradíciókra visszavezethető lovaglóstílusokban láthatjuk, valamint alkalmanként bizonyos angol lovagló szakágakban is, mint díjugratás, vagy a military bizonyos esetei. Különféle hackamore kivitelek a távlovaglásban is népszerűek. Míg általában fiatal lovak elindítására használják, sokszor látni a zabla viselését fájdalmassá tevő fogproblémás felnőtt lovaknál, és száj, vagy nyelvsérüléssel élő lovaknál, melyeket súlyosbítana a zabla. Egyes lovasok télen is szeretik használni, hogy ne kelljen a hideg fémet tenniük a ló szájába.
Sokféle stílus létezik, de a klasszikus hackamore egy bosal orr-résszel rendelkező kivitel, és sokszor önmagában “bosal”-nak, vagy “bosal hackamore”-nak nevezik.Hosszú kötél szárral rendelkezik, melyet mecate-nek hívnak, és tartozhat még hozzá egy rögzítő torokszíj is, melyet fiador-nak neveznek, és amely homlokszíjjal rögzül. Más, nehéz orrzóval ellátott kiviteleket is hackamore-nak hívnak, más zabla nélküli megoldásokkal szemben, melyek pedig könnyebb súlyú orrésszel rendelkeznek, és nyomásra engedéssel dolgoznak a súly helyett, és amelyeket pedig bitless bridle-nek neveznek. Az erőkarral és álladzólánccal ellátott, emelő hatású orr-rész neve mechanikus hackamore, de ez nem nevezhető valódi hackamore-nak. Egy egyszerű bőr orrzó, vagy cavesson, szintén nem hackamore; egy orrszíjat általában zablával és kantárral együttesen használnak.
Mint egy zabla, a hackamore is lehet finom és durva, a lovas kezétől függően. A ló pofarésze nagyon finom és érzékeny, sok idegvégződéssel. A hackamore rossz használata nem csak, hogy fájdalmat és félrenyelést, a nyelv lenyelését tudja okozni, de a rossz felhelyezés és a helytelen használat kombinációja károkat tehet a ló orrának porcaiban is.
Eredete
A “hackamore” szó a spanyol jáquima szóból ered, melynek jelentése fejrész, vagy kötőfék, önmagában a régi spanyol xaquima szóból eredeztetve. A spanyolba az arab šakīma (zabla), (kantározni) szavakból került. A jaquima amerikai kiejtéséből a “hackamore” értelmezés az 1850-es évek írott angol nyelvében jelent meg, nem sokkal a Mexikói-Amerikai Háború után.
Az első hackamore valószínűleg egy darab kötél volt a ló orra vagy feje köré téve, nem sokkal a háziasítás után, vélhetően Kr.e. 4000 környékén. A ló irányítására használt korai eszközöket valószínűleg a tevék kontrollálására használtakból adaptálták. Idővel az orra helyezett nyomás használatának jóval kifinomultabb módjai fejlődtek ki. A perzsák, Kr.e. 500 körül, Darius uralma alatt, az első kultúrák egyike voltak, akik vastag, fonott orrzót használtak arra, hogy segítsék a lovat abban, hogy egy irányba nézzen és haladjon. Ezt az eszközt, melyet hakma-nak neveztek, egy harmadik szárral is elláttak az orrnál, amely újítás lehetővé tette a lovasnak az összeszedettség elérését a ló tarkó izületének nyújtására hatással. A harmadik szár később az orrszíj tetejéről lekerült az áll alá, ahol ma is része a modern mecate szárnak, melyet a bosal stílusú hackamore-on használnak. A perzsák horsemanship technikái később befolyásolták a görög katonai fővezér, Xenophon munkásságát is. Ez a nehéz orrzó önmagában sokféle néven ismert lett, megőrizve a hakma elnevezést a perzsa-arab nyelvezetben, de a francia nyelvben cavesson, és a spanyolban bosal lett. Egy másik modern leszármazottja a modern futószárazó kapicán, amely magában foglal egy nehéz orr-részt egy szárral az orron, ám ezt futószárazáshoz használják, nem lovagláshoz.
A hackamore használatának hagyománya Amerikában a spanyol kaliforniaiaktól ered, akiket nagyon tiszteltek lovastudományukért. Ezekből a tradíciókból az amerikai cowboyok átvették a hackamore-t, és használatának két iskolája fejlődött ki: a “buckaroo” vagy “kaliforniai” hagyomány, amely a legközelebb áll az eredeti vaquero hagyományhoz, és a “texasi”, amely beolvasztott némi spanyol technikát a keleti államok módszereivel, egy különálló és egyedi, ebben a régióban honos technikát alakítva ki. Ma ezt leginkább a különféle “bitless bridling” (zabla nélküli kantáras) rendszerekként ismerik a ló irányítására.
A hackamore szót sok féle képpen definiálták, kötőfékként és zabla nélküli kantártípusként egyaránt. Akárhogy is, mindkét terminus igen szemléletes. A hagyományos jaquima hackamore egy fejrészből, bosalból és mecate-ből áll, utóbbi egy szárba és egy vezetőszárba csomózva. Se nem csupán egy kötőfék, se nem egyszerűen zabla nélküli kantár. “Bárki, aki azt állítja, hogy a hackamore csupán egy másik típusú kötőfék… az egyszerűen elismeri, hogy semmit sem tud erről a finom eszközről.”
Típusai
Manapság a hackamore-okat készíthetik bőrből, nyersbőrből, kötélből, szintetikus anyagokból, néha fém részekkel összedolgozva. A fő típusai a klasszikus bosal és a sokkal modernebb sidepull, ám más, az orra gyakorolt nyomásra épülő konstrukciók is lazán kapcsolódva ebbe a kategóriába tartoznak. Más zabla nélküli fejző konstrukciók, melyeket gyakran “bitless bridle”-két kategorizálnak, nem valódi hackamore-ok. Ezek a “cross-under” (alul kereszteződő) zabla nélküli kantárak, melyek a szíjak húzását használják a ló irányítására, és a mechanikus “hackamore”, amely emelő hatású karokkal rendelkezik.
Bosal
A bosal a klasszikus jaquima, vagy valódi hackamore orr-része, melyet elsősorban a western lovaglásban láthatunk. A spanyol vaquero hagyományokból eredeztethető. Egy igen merev nyersbőr orr-rész, mely egy nagy csomóhoz, vagy “gomb”-hoz kapcsolódik az alapjánál, amelyből a konstrukció a nevét is kapta. A szárakat a speciálisan megkötött hosszú, mecate-nak nevezett kötél alkotja, amely speciális módon megkötve beállítja a bosal méretét is, és egy hurkolt szárat alkot egy extra kötéllel, mely vezetőszárként használható. A texasi stílusnál, ahol a bosal a ló pofáján lent helyezkedik el, és a képzés elején járó lovak esetében mind a kaliforniai, mind a texasi stílus esetében, egy speciális, kötél torokszíj, az ún fiador is hozzá tartozik, amely a tarkótól a bosalig fut, és a hackamore-hoz egy homlokszíjjal rögzül. A fiador a nehéz bosal-t egyensúlyban tartja a ló fején anélkül, hogy dörzsölné, vagy felesleges nyomást helyezne az orra. Emellett a bosal hatását is csökkenti, így ennél fogva, ha egyszer eltávolítják, a ló kényelmesebb lesz nyereg alatt. A mecate és fiador kifejezéseket egy időben “McCarty”, vagy “McCarthy” és “Theodore” nevekre amerikanizálták, de ezeket a szóhasználatokat tévesnek tartották a vadnyugati hackamore-os lovasemberei.
A bosal a ló orrára és állkapcsára hat, és leggyakrabban fiatal lovak nyereg alá tanításához használták a “kaliforniai stílus” vaquero cowboy-ai. A bosal a hackamore egy nagyon kifinomult és sokoldalú változata. Különféle átmérővel és súllyal léteznek, lehetővé téve a képzett lónak az átmenetet egy jóval könnyebb eszközre. Amikor a fiatal ló szilárdan képzett a bosal-lal, megkaphatja a zablát és fokozatosan átáll a hackamore-ról a zablára. Finomra tervezett eszközként, a bosal tapasztalt trénerek kezébe való és nem használhatják kezdők, mert rossz kezekben nagyon kemény eszköz lehet.
A bosal egy jelző eszköz, amely egy előjelzést ad a lónak az áll alatti csomó megemelkedése által, mikor a lovas felveszi a szárat. Ez időt ad a lónak, hogy felkészüljön a közelgő utasításra. A hackamore-okat hagyományosan egyszerre egy szárral használják, váltakozó nyomással. A két szárral történő állandó hátrahúzás általi nyomás visszanyomásra és ellenkezésre tanítja a lovat, amely éppen ellentétes a hackamore céljával. A hackamore-t a klasszikus vaquero hagyományban arra használják, hogy megtanítsák a fiatal lónak a puhaságot, és a nyomásra való készséges engedést, miközben a száját érintetlenül hagyják a későbbi zablás képzésig. A bosal a hackamore egy nagyon kifinomult és sokoldalú változata. Különféle átmérővel és súllyal léteznek, lehetővé téve a képzett lónak az átmenetet egy jóval könnyebb eszközre. Amikor a fiatal ló szilárdan képzett a bosal-lal, megkaphatja a zablát és fokozatosan átáll a hackamore-ról a zablára, hogy befejeződjön a kész zablás ló képzése. Egyes lovakat sohasem állítanak át zablás kantárra, és lehetséges, hogy egy ló egész életén át hackamore-t használjanak.
Sidepull-ok
A sidepull egy modern konstrukció, melyet a bosal inspirált, ám nem valódi hackamore. Ez egy nehéz orrszíj, az oldalán karikákkal, amellyel a szár a fej két oldalán rögzül, elég direkt oldalirányú nyomást (húzást) téve lehetővé. Az orr-rész bőrből, nyersbőrből, vagy kötélből készül, bőr, vagy szintetikus állszíjjal, bőr, vagy szintetikus fejzővel felhelyezve. Elsősorban fiatal lovakon, vagy olyan lovakon használják, melyek nem tudnak zablát hordani. Bár keménysége növelhető keményebb és vékonyabb kötél használatával, a sidepull híján van a bosal kifinomultságának. A bosallal szembeni elsődleges előnye, hogy erősebb direkt oldalirányú utasítást ad, és így egy kicsit egyszerűbb a használata egy nem kifinomult lovas számára. Amint a ló megérti az alapvető utasításokat, akárhogy is, a kiképzőnek feljebb kell lépnie bosal-ra, vagy csikózablára a ló képzésének finomításához. Ha puha anyagokból készült, a sidepull hasznos lehet kezdőknek, így nem tudnak sérülést okozni a lovuk szájában, amíg megtanulják a szársegítségek alkalmazását.
Angol lovasok időnként használnak ugró cavesson-t, vagy ugró hackamore-t, amely hackamore típus egy, az oldalán a száraknak való karikákkal ellátott nehéz bőr orr-részből (általában kötél, vagy sodrony béléssel) áll, hasonló a sidepull-hoz, de közelebb illeszkedik, és sokkal finomabb utasítások továbbítására alkalmas. Az ugró cavesson-t egy normál angol kantárra helyezik fel, és sokszor meg sem különböztethető távolról egy átlagos kantártól. Gyakran használják olyan lovakon, amelyek nem tolerálják a zablát, vagy száj,-illetve nyelvsérülésük van.
Mechanikus hackamore
A mechanikus hackamore, vagy ahogy néha hívják, a hackamore zabla, vagy angol hackamore, esetleg brockamore, csak azért esik a hackamore kategóriába, mert egy olyan eszköz, amely az orra hat, és nem a szájra. Akárhogy is, oldalsó erőkarokkal és emelő hatással dolgozik, emiatt nem valódi hackamore. Hosszú, fém karjai, és álladzólánca miatt hasonlóan működik, mint egy feszítőzabla, és hasonlóan magas a kártékony használat kockázata egy durva lovas kezei között. Híján van a zablák, vagy a bosal kifinomultságának, nem fordítható általa egyszerűen a ló, és elsősorban a jelentős fékező erejük miatt használják. Míg a bosal hackamore sok western versenyen engedélyezett a lovas rendezvényeken, a mechanikus hackamore nem engedélyezett, használata elsősorban a pleasure, trail versenyekre korlátozódik, illetve olyan versenytípusokra, mint a rodeók, ahol a zablahasználat szabályozásai meglehetősen elnézőek.
Egyéb eszközök
Mint a mechanikus hackamore, sokféle modern fejző konstrukció, melyeket “bitless bridle”-ként, vagy “alul kereszteződő zablanélküli kantár”-ként is ismerünk, nem valódi hackamore-ok, még akkor sem, ha híján vannak a zablának. Ezek az eszközök az orr és a tarkó körül futó szíjak különféle összeállításait használják a nyomásgyakorlásra a kantár egyes részeinek meghúzásával. Nem olyan árnyaltak, mint a bosal, ám sok hasonló céllal szolgálnak, mint a sidepull, és általában szelídebbek, mint a legtöbb mechanikus hackamore.
Sokan lovagolják a lovukat kötőfékkel. Egy jól illeszkedő kötél kötőfék, csomókkal az orron, egy bosal-szerű gombbal az áll alatt és két szárral viselkedhet hasonlóan egy side pullhoz, vagy egy szelíd bosalhoz. Ezzel ellentétben, az átlagos istállókötőféknek a ló irányítására szolgáló fejrevalóként történő használata, szabálynak mondható, hogy veszélyes gyakorlat, mivel az istállókötőfékkel nincs mód a befolyás növelésére, hogy kontrollt gyakoroljon a lovas, ha a lova pánikol.
2018.03.20., Fordítás és képek: Mráz Edina
Frissítve: 2022.08.30.
.JPG)
.JPG)
.JPG)
A csoport azt a következtetést vonta le, hogy a 14 hétre boksznyugalomra ítélt lovak veszítettek kondíciójukból, melyet a végső SET után tapasztalt megemelkedett pulzusok és tejsav értékeik jeleztek. Ám, ami még fontosabb, azt is megfigyelték, hogy a legelőn tartott lovak meg tudták tartani ugyanazt az edzettségi állapotot, mint istállózott és mozgatott társaik, ráadásul a tanulmány végére megemelkedett az ásványi anyag tartalma a csontjaikban.
