81 éves korában elhunyt Tóth Béla, akinek olyan különleges jelentőségű lovas alkotásokat köszönhetünk, mint a Kincsem Park Kincsem szobra és Széchenyi István domborműve, a Nemzeti Lovarda Tóth Béla szobra, ami édesapjának állított emléket, vagy a Magyar Lovassport Szövetség Gróf Széchenyi István emlékplakettje és a Magyar Lovassportért emlékérem.

Tóth Béla 1941. január 23-án született. Édesapja a Ludovikán és Örkénytáborban végzett, a magyar öttusa- és lovasválogatott egykori lovasedzője. Édesanyja is kiváló lovas volt.

Ifj. Tóth Béla a lovakkal már gyerekkorában életre szóló barátságot kötött. Gyermekkorától szenvedélyesen rajzolt állatokat, főleg lovakat. Több országos és nemzetközi díjugrató versenyen győzött, illetve állt dobogóra: országos ifjúsági díjugrató bajnokságot kétszer, mén derbyt négyszer, ugróderbit kétszer, ifjúságiként országos felnőtt MEDOSZ-bajnokságot két alkalommal nyert. 1957-ben megnyerte az országos ifjúsági díjugrató bajnokságot, amit akkor Csongrádon rendeztek. A lovak közelsége a későbbiekben fontos szerepet kapott művészi fejlődésében.

Tanulmányait Budapesten végezte, szakmai elismerései és jeles munkái 1979-ig oda kötődnek. A Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Szabó Iván szobrászművész tanítványa, később Somogyi József, Pátzay Pál szobrászművészek és Barcsay Jenő anatómiaprofesszor voltak a mesterei.

A 1967-től a Művészeti Alap, a mai Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1969-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja. 1976-1982 között a Budapesti Művészeti Szakközépiskola szobrász tanára volt.

A valaha élt magyar szobrászok között is kiemelkedő tehetségű művészként tartották számon, akinek a lovak és az egyetemes magyar állattenyésztés iránti mély elköteleződését művei is bizonyítják. Maradandót alkotott egyebek mellett ló- és lovas szobraival, kisplasztikáival. Éremművészetével, domborműveivel is jeleskedett. Főleg bronzból alkotott, de a kőfaragás sem állt távol tőle. A mezőgazdasághoz, állattenyésztéshez köthető művei közül kiemelkedik Kincsem és Horn Artúr szobra és négy OMÉK-ra (1990, 1996, 2000, 2005) készített éremsorozata, továbbá a Konkoly-Thege Sándor- és a Schandl József-díjak.

1977-ben állította fel első Kincsem-szobrát a budapesti lóversenypályán. A felnyergelt Kincsemet 2016-ban Gödön adták át, elkészítésében társalkotóként fia, Tóth Dávid szobrászművész segédkezett.

Az ő munkája a Magyar Lovassport Szövetség Gróf Széchenyi István emlékplakettje, a legmagasabb szintű magyar lovas kitüntetés, amit a lovastársadalom érdekében hosszú távon kifejtett nemzetközi szintű kimagasló munkásságért ítélnek meg, valamint a és a Magyar Lovassportért emlékérem, ami kimagasló, nemzetközi szintű versenyeredményért, a sportolók felkészítéséért, a lovassport érdekében kifejtett eredményes menedzselési-, szervezési-, támogatási-, oktatási-, nevelési-, tudományos- és médiatevékenységért, a fiatalokat, a diáksportot felkaroló munkásságért adományozható.

Tóth Béla 2003-ban mellszoborral állított emléket az 1991-ben 84 éves korában elhunyt édesapjának a Nemzeti Lovardában. “Az öttusa történetében Magyarországon még nem, de talán a világon sehol sem fordult elő, hogy a sportág egy jeles alakja szobrot kapjon. A mellszobor – amely az edző fiának, ifj. Tóth Bélának az alkotása – ötlete az 1952-es olimpián aranyérmes csapat tagjainak a fejében született meg, majd társadalmi kezdeményezés, közadakozás útján valósult meg” – írta a Pentathlon.hu.

A művész 1980 óta Csongrádon élt feleségével, Takács Erikával. Két lánya és egy fia született, utóbbi szintén szobrász.

Tóth Bélát 2021. március 15. alkalmából a MÁSZ javaslatára az Agrárminiszter Életfa ezüst plakettjével tüntette ki, életművéért pedig Munkácsy-díjat is kapott.

A Magyar Állattenyésztők Lapja 2021. májusi számában közölt interjút a művésszel, ahol a szobrász kedvenc lováról, Luciferről is mesélt:

„A képzőművészeti főiskola elkezdésekor még nem tudtam, mennyi elfoglaltságot jelent ez. Veres Karcsi bácsitól, a bajai méntelep vezetőjétől az általa felajánlott kiváló és már sikeres (185 centimétert ugró) csődör helyett egy fiatal, kezdő, de nagyon strapabíró lovat kértünk apámmal. Így próbáltuk megállapítani, mire jutunk az új helyzetben.

Ő lett Lucifer, egy kis sötétpej nóniusz mén kiváló orlov ügető apától, Gibkijtől. Eleinte kötelességszerűen az akadályok fölső rúdjait leverte. Könnyedén, szinte élvezettel pöckölte le ezeket, mint a ceruzákat. De ugrani tudott, mert az alatta lévő rudakhoz hozzá sem ért, bármilyen magasan is voltak. Hatalmas elrugaszkodó erejével induló lapos ugrás ívét kellett magasabbra igazítanunk. Nehéz évek voltak. Többször ágaskodott, két lábon az istállóig vitt. Ledobni sosem tudott, folyton szabadulni akart tőlem. Az ügetőpálya magas kerítéséhez is hozzádörzsölt. Rajtam röhögött az egész lovarda.

Végül a magyar díjugrató mezőnyben nála jobban forduló és gyorsabban indító lovat nem találtam. Ausztriában a legmagasabb nemzetközi minősítésű versenyen nagydíjat nyertem az előző évek dobogós helyezései után. Az akkori Európa-bajnok Nelson Pessoát is lenyűgözte lovam ugrótudása, amit le is filmezett. A versenyzést akkor hagytam abba, amikor Csongrádra költöztem, kineveztek szobrász tanárnak, mert nem bírtam egyszerre tanítani, szobrászkodni, lovagolni és utazni.”

2022. 01. 20.
Forrás: lovasszovetseg.hu
Kép: Canva