A magyar fogathajtás története 7.
Fülöp Sándor
Hazai lovas kultúránk több évszázados hagyományokra és olyan egyéniségekre épült, akik magukban hordozták a ló iránti szeretetüket és alázatukat, azt a fajta megszállottságot, amiből sok következetes munka alapján jött létre a siker. Közéjük tartozik a nemzetközi és a hazai négyesfogathajtás egyik legsikeresebb versenyzője Fülöp Sándor.
A sikeres budapesti I. Hajtó Európa-bajnokságot követően új tehetségek tűntek fel, akik a későbbiekben szintén sok elismerést hoztak a magyar lovassportnak, a magyar fogathajtásnak. 1974 évi magyar bajnok Fülöp Sándor, 2. Bárdos György, 3. Papp József, 4. Muity Ferenc, 5. Muity Sándor, míg a 6. Bálint Mihály lett.
Fokozott igényesség a felkészülésben, a vezetés és a versenyzők közötti párhuzamos összhang jellemezte fogathajtásunk legeredményesebb időszakát.
Bács-Kiskun megye a magyar lótenyésztés, a lovas kultúrák, lovassportok, azon belül a fogathajtó sport egyik bölcsője, a lovassport fellegvára, a lovasturizmus hazája.
Itt él és dolgozik Fülöp Sándor, a 1960-as évek végének, a 80-as évek közepének egyik legeredményesebb négyesfogathajtó versenyzője. A földműves családból származó Fülöp Sándor a gimnáziumi évek után a gödöllői Agrártudományi Egyetemre nyert felvételt, ahol először Német László segítségével a díjugratással kezdett el versenyszerűen foglalkozni. Tanulmányai alatt az ugrósportban szép eredményeket ért el, több éven keresztül volt a válogatott tagja. 1964-ben országos bajnok és különböző versenyszámokban második helyezett lett.
A fogathajtást egyetemi évei alatt Kruchio Lászlótól sajátította el, majd később Apajpusztán, – a nagy szakember, a felkészült versenyző hagyatékából,- egy pejkanca fogatot örökölt. Várady Jenő rendezte akkor az évenként egyszer megtartott fogathajtó versenyt, a Magyar Hajtó Derbyt. Amikor megtudta, hogy Fülöp Apajra kerülésével „fogattulajdonossá” vált, rábeszélte, hogy próbáljon meg versenyezni. Fülöp Sándor 1967-ben indult először a Magyar Derbyn, ahol ötödik, 1968-ban harmadik lett. 1969-ben, Aachenben, Szentmihályi Ferenccel és Debreceni Viktorral képviselték a magyar színeket, ahol Fülöp pejkanca fogatával győztesként állhatott a dobogó legmagasabb fokán. Ugyanebben az évben már elnyerte a magyar bajnoki elsőséget és a Magyar Derbyn is aranyérmes lett.
1971-ben az I. Hajtó Európa bajnokságon csapatban aranyérmes, egyéniben Abonyi Imre mögött másodikként végez. 1972-ben Windsorban győzött, 1974-ben a svájci Frauenfeldben a német Bauerrel vívott csatában diadalmaskodott, ezzel magyar versenyzőként először nyert világbajnokságot. 1978-ban Hamburgban Derby győztes, 1980-ban ismét nyert Aachenben.
1971-ben, 1975-ben, 1977-ben, 1979-ben Európa bajnokságokon 1976-ban, 1978-ban, és 1984-ben világbajnokságon csapatban aranyérmesként fejezte be a versenyt. A nagysikerű Kecskeméti Négyesfogathajtó világbajnokságon, Bárdos Györggyel azonos pontszámot ér el és a dobogó második fokára áll fel. Fülöp Sándor sosem volt bravúros hajtó, csak annyit kockáztatott, amennyit a nyerés miatt feltétlenül szükséges volt. A versenyeket mindig alapos felkészülés előzte meg. Nemcsak erőnlétileg készítette fel fogatát az előttük álló kemény feladatokra, hanem a díjhajtásban is – ahol az idomítottság és elengedettség a fontos -, mindig az élen végzett. Különösen jó érzékkel válogatta össze a lovakat és kovácsolt belőlük bajnok fogatokat. Az aktív versenyzésben eltöltött 17 év alatt 6 klasszis négyesfogatot állított össze. Pályafutása során a magyar félvér lovakat részesítette előnyben, mert bennük találta meg azokat a társakat – mind alkatilag, mind mentálisan -, melyekkel olyan sok és szép sikereket ért el. Tizenhét éves pályafutása alatt folyamatosan vezető beosztást töltött be. A munka mellett készítette lovait az újabb és újabb hazai és nemzetközi megmérettetésekre. Versenyzői pályafutása befejeztével 10 évig volt a szakág vezető edzője. Több fiatal hajtót is sikerre vezetett és támogatta őket a legnehezebb helyzetekben is. Tudását, tapasztalatát, bölcsességét átadva ma is a hazai élvonalbeli versenyzők egyik legmegbecsültebb mestere.
Papp József
„ Magyar himnuszt szeretnék hallani. Mindegy, hogy melyikőnknek játsszák, csak magyar legyen.”
Ez a gondolat Papp József gondolkodását, hazaszeretetét, sporttársaihoz fűződő kapcsolatát jól jelzi. És az sem volt mellékes, hogy szerette a lovakat. Született versenyző volt és mesteri módon művelte a fogathajtást. Az örökké mosolygós Papp Józsefnek a fekete ló volt a mindene. Fekete volt fogatában mind a négy, de még a tartalék ötödik is. És nem csak szépek voltak, fegyelmezettek, robbanékonyak és kitartóak is.
Dömsödön sikeres TSZ elnök volt, így magától érthetően az akkori magyar fogathajtás egyik végvára Dömsöd és környéke volt. Sok versenyt rendeztek a környéken, s abban az időben kemény feladatként a versenytávban a Ráckevei Dunaág is szerepelt. Az 1960-as évek végétől sikeresen szerepelt a hazai négyesfogathajtásban. Az I. Hajtó Európa bajnokságon a magyar csapat tagjaként aranyérmes, egyéniben az előkelő harmadik helyezést érte el. Később nemzetközi és világversenyeken is képviselte hazánkat. 1978-ban Kecskeméten csapatunk tagjaként világbajnoki aranyérmes lett, egyéniben hatodikként végzett.
Herneczky Frigye
Frissítve:2023.06.26.
Fotó: Canva
