Nokota
A fajta eredete és története
A Nokota fajta hagyományosan az Észak-Dakota állam (Amerikai Egyesült Államok) délnyugati részén él, a 19. században tűnt fel először. A fajtát indiánok lovai, és farmokról elmenekült lovak leszármazottjainak tartják.
Egy Nemzeti Park létesítésekkor ezen a területen elvették a Nokota fajta természetes környezetét, és ezalatt számos Nokota lovat “befogtak”. A Nemzeti Park kezdeti célja az volt, hogy kipusztítsa ezt a fajtát habár egy kissebb ménes szemléltető célból most már “hivatalosan” is jelen lehet a parkban.
Ezek a lovak nem csak a westernesek számára jelentenek történelmi értéket, hanem kiemelkedő kultúrális és történelmi értékkel bírnak egyes indián törzsek számára is. Sokan ösztönözték az észak-dakotai állam vezetését, hogy jelölje a Nokota fajtát mint “becsületbeli állami fajta” és ezt el is érték 1993-ban. A Nemzeti Parknak ettől kezdve a fajtát történelmi értékként kellett kezelnie.
A fajta jellemzői
Általános marmagassága 143-153 cm. Könnyen tarthatóak, kevésbé igényesek. Erősen izmolt nyakuk és hátuk van. Hátulról nézve faruk szögletes formájú. Téli bundájuk kivételesen vastag, lábon is megjelenhetnek hosszabb szőrök. A fekete alapú színek dominálnak, de a szürke is gyakori szín, ami néhány egyeden minden más színt elfed. Pej, sárga és gesztenyebarna színek is előfordulnak. A fakó alapú színek kevésbé gyakoriak.
Játékosabbak, mint a legtöbb lófajta. Megfigyelőek és mindig gondolkoznak, ezáltal képesek magukat és lovasaikat is biztonságban tartani. A vadonban a sikeres túlélés nagyban a ménessel való együttműködésen múlik, és a Nokota lovak nagyon társaságiak, kedvesek és intelligensek, nyíltan őszinték a kommunikációjukban és tetteikben, melyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyű őket edzeni és élvezni.
Fordította: Tyr
Frissítve: 2023.03.26.
Fotók: Canva
