Összefogás egy nemzeti kincs megőrzéséért
A Magyar Országgyűlés 2004-ben nemzeti kinccsé nyilvánította a furioso-north star (mezőhegyesi félvér) lófajtát, amely egyébként a védett őshonos állatfajták egyike.
A húsz éve megalakult Furioso – North Star Lótenyésztő Országos Egyesület többek között a tenyészállomány genetikai megőrzését tűzte feladatául, a fajta sportirányú fejlesztése és az egyedek különböző lovas szakágakban való eredményes szerepeltetése mellett. Minderről Horváth Sándortól, az egyesület elnökétől tudtunk meg további részleteket.
Mit lehet tudni a fajta eredetéről?
– A furioso-north star fajta eredete 1785-re, Mezőhegyes alapításáig nyúlik vissza. A gidrán és a nóniusz mellett a harmadik mezőhegyesi lófajta, amelyet a Furioso és a North Star nevezetű fedezőmének alapítottak. Tenyésztése során volt olyan időszak, amikor a magyar fedezőmén állomány harmada mezőhegyesi félvér volt.
Minek köszönhette sikerét ez a lófajta?
– Használhatósága univerzális: fogat előtt, vagy akár hátaslóként egyaránt megállja a helyét. A furioso-north star eredeti kitenyésztésének célja az volt, hogy kiváló fedezőménekkel lássák el Magyarországot. Elsősorban úgynevezett katonai pótló előállítására törekedtek, de a főúri és parasztgazdaságokban is szívesen használták a fajtát. Jellege szerint nagytestű, erős csontozatú lóról van szó, amely ugyanakkor élénk vérmérséklettel és nemes küllemmel van megáldva. Jellemző rá továbbá a hosszú hasznos időtartam, a rendkívüli szervezeti szilárdság, továbbá a kiváló használhatóság. A monarchia országaiban egyébként szinte kivétel nélkül máig fennmaradt a fajta. Jelentős állomány van Romániában, Szlovákiában, valamint Csehországban és Németországban is. 1945-ben a Szovjetunióba is került a mezőhegyesi állományból, ott a sportolótenyésztés alapjának használták. A furioso-nort star volt a lengyel félvér fajta egyik formálója, és szerepet kapott a kisbéri félvér fajta tömegesítésében is.
Milyen viszontagságokon át vezetett a fajta hazai története?
– Az első jelentős csapás az első világháború során érte a fajtát. Mire a kanca- és ménállomány töredékéből sikerült regenerálni, következett a második világháború, és ismét megtizedelődött az eredeti mezőhegyesi kancák és mének száma. Valamennyi visszakerült ebből Mezőhegyesre a háború után, valamint a korábban értékesített lovak visszavásárlásával és néhány népies jellegű (nem eredeti kancától való) egyeddel pótolták a hiányt.
A legnagyobb csapást 1962. hozta el a fajta számára, amikor döntés született, hogy Mezőhegyes ezután sportlovat tenyészt, és a három tradicionális fajtát elhelyezték onnan. Először a nagykunsági Ecsegfalvára került az állomány. Ekkor még 72 kanca volt. Néhány év múlva a jászkiséri termelőszövetkezet vette át, ahol nem voltak meg a feltételek és az elkötelezettség az állomány megtartásához, és az a töredékére csökkent. Később a megmaradt mintegy 10 kancát vitték tovább Apajpusztára, a Kiskunsági Állami Gazdaságba.
A 70-es 80-as években néhány furioso törzstenyészet alakult a kiskunsági ménes mellett, ahol többnyire népies jellegű kanca anyagból – tehát nem eredeti mezőhegyesi állományból származó, hanem a környéken használt méneknek leszármazottaiból – alapították a tenyészeteket. A jelentősebbek: szentesi Termál Tsz. törzstenyészete, abádszalóki Lenin Tsz., orosházi Dózsa és Béke Tsz., jászboldogházi Aranykalász Tsz., és a két karcagi termelőszövetkezet. Mellettük a Hódmezővásárhelyi Állami Tangazdaság és a Balatonnagybereki Állami Gazdaság (Pusztaberény) tartott fönn jelentős tenyészetet, ezek a jelenlegi állomány megalapozói.
Mi a helyzet napjainkban?
– A jelenlegi furioso-north star állomány mind magántulajdonban van. A kisbéri mellett ez az őshonos lófajta, amelynek nincs állami ménese. A Furioso-North Star Országos Lótenyésztő Egyesület megalakulása óta koordinálja a tenyésztőket és a fajta fenntartását, ami 251 tag 573 kancájára épül.
Milyen út vezetett az Ön életében ehhez a fajtához?
– A lótenyésztés a családunkban apáról fiúra szálló hagyomány. Mindkét nagyapám lovakat tenyésztett, apai nagyapám távolsági fuvarokkal kereste a kenyerét. Tiszaalpárról hordta tavasztól őszig a zöldséget és a gyümölcsöt, télen pedig a bort és a pálinkát Budapestre. Lovai három nap alatt járták meg a 300 kilométert, méghozzá teherrel megrakva. Másik nagyapám a mezőgazdaságban használta a lovakat, ő is jelentős állománnyal rendelkezett. Édesapám, id. Horváth Sándor díjugratásban versenyzett. Például az első Kiskunsági Pásztor és Lovas Napokon, a kitartásos magasugratásban első és második helyet ért el. Én Tiszaalpáron nőttem fel, gyerekként kezdtem el lovagolni. Magam is versenyeztem még ifiként díjugratásban.
A kaposvári főiskolán tanultam állattenyésztést. Friss diplomával a zsebemben a Kecskemét melletti Borbáson vásároltam egy tanyát, ahová vettem három jó teljesítményű, sportban kipróbált kancát is, tenyésztési céllal. Mint később kiderült, ebből kettő furioso-north star volt. 1992-ben megszületett az első furioso csikóm, s ebben az évben léptem be az egyesületbe. Az évek során az alapító kancákat folyamatosan, az anyagi lehetőségeimhez mérten egészítettem ki további sportban kipróbált kancákkal. A jelenlegi állomány 30 körüli furioso kancából és annak szaporulatából áll.
A tenyészetből származik két furioso törzsmén, valamint egy versenyfogat, amely 2011-ben Vén János hajtásában a magyar B kategóriás fogatbajnokság harmadik helyezettje lett a pálfai Korona Ménes tulajdonában.
Milyen célokat szeretne elérni az egyesület elnökeként?
– Az egyesület feladata a fajta megőrzése a mezőhegyesi tenyésztési elvek alapján. Törekszünk arra, hogy a lovas sportok követelményeinek minél magasabb szinten meg tudjon felelni a furioso-north star, és ennek érdekében próbáljuk tenyésztőinket rábírni arra, hogy versenyeztessék lovaikat. Ennek megvalósítását a versenyeztetéshez kapcsolódó magas költségek korlátozzák, bár a fajta eredeti tulajdonságainak megváltoztatása nélkül is alkalmas a lovas sportok bármelyikére. A legközelebbi megmérettetés az Alföldi Állattenyésztési Napok nemzetközi furioso szemléje lesz, majd – ugyancsak májusban – a Nyeregszemle. Mindkét eseményen a mezőhegyesi félvér lesz az esemény fő fajtája.
Hogy kerültek kapcsolatba a Nyeregszemlével?
– Az egyesület elnökeként kerestem meg a Nyeregszemle fő szervezőit, akikkel a Spiritus Primus pálinkafőzde révén kerültem kapcsolatba (a Nyeregszemle hivatalos pálinkája) mert ebben a rendezvényben jó lehetőséget láttam a fajta népszerűsítésére. A Kassai-túra során az egyesület elnökségi tagja, a Korona ménes tulajdonosa, Korsós Zoltán Bálint látta vendégül a túrázókat, és biztosított a lovaknak és lovasoknak szállást három egymást követő állomáson: Soltvadkerten, Solton és Pálfán. Ennek során is meggyőződtünk arról, hogy a Nyeregszemlét milyen nagyszerű emberek és szellemiség mozgatja. Örömmel megyünk májusban, terveink szerint legalább 20-30 lóval képviselteti magát az egyesület.
Mi fogta meg éppen ebben a fajtában?
– Szerencsések vagyunk, hogy a „magyar huszár” fogalommá válását szolgáló lófajták ma is léteznek. Remélem, hogy ezek – a furioso, a shagya arab, a kisbéri, a gidrán – egyre nagyobb szerepet kapnak a huszár hagyomány őrzésében. Megismerve a mezőhegyesi félvér történetét egyre erősebb belső motiváció alakult ki bennem, hogy magam is tegyek a megőrzéséért. Őszinte tisztelet ébredt bennem azokkal az emberekkel szemben, akik sokszor életüket is áldozva mentették a viszontagságok közepette. Ez az irántuk érzett megbecsülés motivál a tenyésztésben. Emellett úgy érzem, magyarságom egyik megnyilvánulása, hogy próbálom átmenteni az utókornak a mezőhegyesi félvért.
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.13.
