Eriskay póni
A fajta eredete és története
Az Eriskay póni az egyedüli “túlélője” a sokoldalú hebridáki póninak és a Hebridák szigetcsoporton található, Skóciában. Származásukról annyit lehet tudni, hogy kelta típusúak, nincs bennük importált vérvonal.
A modern Eriskay póni az eredeti helyi pónik túlélője, illetve “maradványa”, melyek a nyugati szigetekről, Skóciából származnak. Új DNS kíréleteket végeztek a Leicester Egyetemen, bebizonyították, hogy eltérőek, ősi fajtáról van szó ősi eredettel. Bizonyára ők ősi kelta típusúak és norvég összefüggés is van.
A 19. század közepéig a pónik “nyugat sziget típusú”-ak voltak, őket a szigeteken kisgazdák használták. Ezeknek a póniknak általában az volt a dolguk, hogy a fákat minden nap hazavigyék, kocsit húztak és a gyerekeket szállították az iskolába.
Bizonyos tekintetben a pónik a természetes kiválasztódáson túl az embereknek is alá voltak rendelve. A pónik hozzászoktak ahhoz, hogy csekély ételmennyiséggel is képesek legyenek a túlélésre; a bőrük, a füleik és a farkuk adaptálódott a kíméletlen, esős és szeles éghajlathoz. Az Eriskay típust ezenfelül a túlélés hatalma is meghatározta, egy olyan társadalomban, ahol nők és gyerekek dolgoztak, mialatt a férfiak a tengeren voltak. A gyengeség nem volt elfogadható. Csak azok a pónik tudtak jól együtt élni a gazdájukkal, csak azokat a lovakat tartották meg, amelyeket be lehetett törni, és keményen tudtak dolgozni. Az alkalmatlan példányokat kiszűrték. Az évszázadokon keresztül kialakultak az Eriskay póni szívós, sokoldalú, emberbarát jellemvonásai, amelyeket ma is felfedezhetünk. Több szigeten a növekvő mobilitás és a gazdálkodás nyomása a nagyobb pónikat tette közkedveltebbé. Fjord, arab, Clydesdale és más fajtákat használták, hogy feljavítsák a természetes állományt, és nagyobb, erősebb állatok születhessenek.
A nyugati szigetek közül a távoli Eriskay-n a nehéz megközelíthetőség folytán, más fajták nem jelentek meg, ezáltal biztosították egy tisztán tenyésztett állomány létrejöttét. Az állatok száma körülbelül 20-ra esett vissza a 70-es évek gépesítése folytán.
Ebben az időben egy helyi lelkészből, egy orvosból, egy állatorvosból, egy zoológusból és kisgazdákból álló elkötelezett csoport elhatározta, hogy megmentenek néhány pónit, mivel számuk már vészesen alacsony volt. A kemény munkájuknak és annak köszönhetően, hogy tenyésztői csoportokat alapítottak szerte a brit szigeteken, a pónik száma egyenletesen emelkedett, és számuk manapság 300 körül mozog. A fajta még mindig veszélyeztetett, és a ‘Ritka Fajták Túlélési Szervezete’ (Rare Breeds Survival Trust) az 1-es, vagyis kritikus kategóriába sorolja. Mindemellett 12 tiszta tenyésztésű csődörrel és a múlt évi 25 bejegyzett csikóval, a jövő valamivel kedvezőbbnek tűnik.
A fajta jellemzői
Az Eriskay lovak, emberbarát jellemvonásaik folytán, remekül beváltak, mint családi pónik: akár a gyerekekkel is fociznak, vagy éppen speciális bánásmódot igénylő gyerekeknél használják őket, a napi terápia részeként.
Az Eriskay típus nagyon megkülönbözteti, hogy fekete vagy pej színűen születnek és általában szürke színűvé változnak, ahogy növekednek, néhány példány fekete vagy pej színű marad kifejlett korában is, de egyéb színek nem jellemzőek rájuk. Sűrű, vízhatlan, nem túlságosan hosszú a szőrzetük, ami lehetővé teszi számukra, hogy kíméletlenebb körülményeket is jól tűrjék; emellett kicsi, könnyű szőrzet borítja vékony lábaikat. A fejük érzékeny; a farok alacsonyan tűzött, hogy védje a hátsójukat a széltől és esőtől.
Fordították: Jenna2 & Mimbeth
Frissítve: 2023.04.29.
Fotók: Canva
