Az köztudott, hogy a leggyorsabb lófajta a 900-3000 méter közti távon az angol telivér. Fajtán belül azonban jól elkülöníthető típusok léteznek, melyekről Dr. Németh Csaba egyetemi docens előadása is elhangzott a “Fenntartható-e eredményesen a magyar lótenyésztés” konferencián március 20-án. Az előadásban a különböző típusok közti különbségekről, a tenyésztési célokról tudhattunk meg érdekes információkat.
A fajtát az eltérő versenytávok alapján két elkülönülő típusra szelektálták (sprinter – stayer). Ha a különböző távú versenyek nemzetközi klasszisú nyerőit alaposabban megszemléljük, láthatjuk, hogy alapvető felépítésbeli különbségek vannak közöttük. A rövid távú versenyek nyerői annyira különböznek a hosszú távú versenyekben sikeresektől, mintha nem is egy lófajtához tartoznának. A két ló típus elkülöníthetővé válik.
Az angol telivér tenyésztés kezdetén a versenyek hosszútávúak voltak, így a lovaknak elsősorban jó állóképességre volt szükségük. Az 1700-as évek második felében feltűnt az extra gyorsaság, mellyel már egyik másik lófajta sem szállhatott versenybe – addig az arab fajta méltó ellenfele volt az angol telivérnek. Mai tudásunk szerint egy kanca hozta be a gyorsaság génjét, az úgynevezett “speed-gén”-t. A rokontenyésztés révén gyorsan elterjedt a kialakulóban lévő angol telivér fajtában. Így a hosszú távú versenyekre szelektált típus mellett megjelent a még gyorsabb rövidtávú versenyló is, a sprinter.
A rövid távú versenyló (sprinter)
Pivotal (GB) angol telivér fedezőmén 1000-1200 méteres távokon versenyzett eredményesen, és a tenyészhatása alapján a ma élő mének egyik legsikeresebbikje – amit valljunk be őszintén – első ránézésre nem feltételeztünk volna testarányait tekintve.
A rövid távon versenyző lovaknak nagyon nagy erővel kell ellöknie magukat a talajtól a hátsó lábaikkal és a lehető legrövidebb időt a levegőben tölteni, a hátsó lábak előrelökő tevékenysége dominál a mellső lábak előrenyújtásával szemben. Ezt downhill mozgásnak nevezzük. Pivotal magas farbúbja, erős fara és meredek válla ezért teszi őt kiemelkedő sprinter lóvá. Rövid nyaka és hosszú törzse biztosítja a megfelelő egyensúlyi állapotot. A sprinter ló súlypontja az eleje felé tolódik. A farbúb magasabb a marnál ezért túlnőttnek nevezzük.
A nagyobb izomtömeg a rövid ideig tartó, gyors mozgást segíti, de hosszabb távon már inkább hátrányt jelent. A sprinter „fejre esett” egyensúlyi állapota csak a rövid távú versenyekben biztosít fölényt számára az elülső lábaikkal fölfele galoppozó lovakkal szemben. A nagyobb izomzat nem garantálja, hogy ezek a lovak jó versenylovak is lesznek, de jó alapot teremt hozzá. Rövid távú versenyt a stakes szintű versenykategóriákban ma már csak speed-gént hordozó ló tud nyerni. A sprinter ideális versenytávja 1200 méter alatt van.
A hosszú távú versenyló (stayer)
A hosszabb táv megtétele más típusú mozgást igényel, így az erre kitenyésztett angol telivér alkata teljesen eltér a sprinter típusútól.
A hosszú távú versenyló, más néven stayer galoppja kisebb intenzitású, és energiatakarékosabb, mint a sprinteré. A stayer minden vágtaugrásnál magasabban emeli az elejét és hosszan előre nyújtja a lábait – ezt uphill mozgásnak nevezzük. A stayertől a 2400 méter fölötti távokon várhatunk el eredményességet. Versenyképességét csak hosszú, jól megtervezett edzésmunkával lehet felépíteni!
Orfevre (JPN) 1600-3000 méteren nyerő stayer. Láthatjuk, hogy egy hosszabb lábú, könnyebb típusú ló, mint Pivotal. A fara kisebb, de nagyobb energiahatékonyságú formát mutat. A mellkas sekélyebb, a szügy keskenyebb. A nyaka vékony, hosszú, magasabban illesztett. A törzs rövid.
Arany középút – sikeres középtávú versenylovak
A közép távú lovak átmenetet képeznek a sprinter és a stayer között. Ha a speed-gén megtalálható a lóban, sprinter-milerről beszélünk. Képes nagy izomtömeget növeszteni, marja azonban magasabbra kerül, egyensúlyi helyzetük a hosszabb távú versenyekre is alkalmassá teszi. Az ilyen lónak mind az eleje, mind a felső izomzata, mind a fara rendkívül fejlett. Jobb állóképességgel rendelkezik, mint a sprinterek. Rock of Gibraltar (IRE) és So You Think (NZ) átmenetet képeznek alkatukban a két véglet közt.
“Végső soron a versenyek díjazása dönti el, hogy az angol telivér melyik típusát érdemes tenyészteni. Ha a versenynaptárban nem szerepelnek akár rövid, akár hosszú távú, nagy díjazású versenyek, akkor az a tenyészirány el fog halni. Az angol telivér versenyló tenyésztés irányát kezdetben a hosszú távú versenyek támasztotta igény határozta meg. Napjainkra inkább a versenytávok rövidülése, a gyors finishre való képesség igénye válik meghatározóvá, miközben a velünk élő tradíciók a klasszikus hosszú távú versenyek nyerőit dicsőítik.” – Dr. Németh Csaba
A témáról bővebben ITT olvashatsz.
2019.03.30., Both Anna, Lovasok.hu szerkesztőságe
Forrás: Dr. Németh Csaba előadása
Képek forrása: Canva
Frissítve: 2022.08.16.
