Az edzésmunka egyik fontos alappillére a megfelelő regeneráció, hiszen lehet alapanyagunk és szakmunkás seregünk, ha nincs idő az építkezésre.
Nagyon gyakran találkozni a humán edzés terén is, hogy valaki edz és edz, de nem nő az izomtömege, nem erősödik, rosszabb esetben akár még vissza is fejlődik. Ez a jelenség a túledzés, mely lovaknál még nagyobb veszélyfaktor, mint humán területen. Ennek oka, hogy a ló nem tud beleszólni a saját edzéstervébe, nem tudja mondani hogy “fáradt vagyok”, vagy hogy “izomlázam van”. Oké, ez nem teljesen igaz, ha mondani nem is, jelezni tudja, de nagyon fontos, hogy meg is hallgassuk.
Egy ló edzéstervét különösen nehéz összeállítani, hiszen sokan nem ismerik az ideális terhelési szintet, vagy ha elméletben tudják, gyakorlatban akkor sem lövik be megfelelően. Nehezíti, hogy ez a terhelés természetesen minden lónál más és más. Emellett fontos, hogy a ló nem csak edz, tanul is. Tehát az edzéseket olyan sűrűn kell tervezni, hogy a ló képes legyen elsajátítani a gyakran fizikailag is igen megterhelő feladatokat, de eközben ne essen bele a túledzésbe. Sok lónál hallani azt az indokot is, hogy mindig tele van, így folyamatos mozgatást igényel (telivérem van, abszolút meg tudom érteni ezeket a lovasokat is), ám ez sem feltétlen a helyes út.
Ahhoz, hogy megérthessük, hogyan tudunk ideális edzéstervet összeállítani és a leghatékonyabban dolgozni a lóval, először fektessük le az alapokat.
Elsőként, hogyan épül az izom, és mi is a többször emlegetett túledzés, vagy egyáltalán az optimális edzésterhelés.
Fontos azt leszögezni, hogy maga az izom nem az edzés közben épül. Az edzés közben, amikor a ló izomzata dolgozik, végbe megy egy adott szintű degradáció a ló izomrendszerében. Sejtek, szövetek károsodnak, roncsolódnak a terhelés hatására. Az, hogy ez milyen mértékben megy végbe, az a ló aktuális izomállapotától és a terhelés szintjétől függ. Amikor a ló az edzéssel végez, és visszaáll az aerob munkavégzés, akkor indul meg a regenerációs szakasz, mely az edzés egyik legfontosabb része. Ilyenkor a szervezet a rongálódott izomszöveteket elkezdi helyreállítani. Mivel ezek a szöveteket azért degradálódtak, mert nem bírták el az adott terhelést, ezért a szervezet mindig megpróbál egy kicsit erősebb, kicsit jobb, kicsit nagyobb izomszövetet létrehozni, hogyha legközelebbi ilyen szintű terhelés éri, akkor azt el tudja viselni.
Az edzéselméletben van egy fogalom, melyet túlkompenzációnak, szuperkompenzációnak neveznek. Ez lényegében az imént leírt folyamat, amikor a szervezet túlkompenzál az izomregeneráció során, így erősebb izomszövet jön létre a regenerációs folyamat után (lásd az ábrán).
A probléma akkor történik, amikor ez a túlkompenzációs folyamat (esetleg huzamosabb időn keresztül) nem tud végbe menni. Ilyen esetben a szervezet – ha például egy magasabb terhelésű edzés után nincs ideje regenerálódni a következő edzés előtt – nem képes befejezni ezt a folyamatot, és az alapállapotnál rossz esetben még gyengébb izomzat kerül munkába. Ebben az esetben, és ennek a folyamatnak a huzamosabb fennlássa esetén következik be a túledzés. Ilyenkor, mivel az izomzat nem kap elegendő regenerációs időt, így a folyamatos munka és degradáció hatására az izomtömeg, izomerő csökkenni fog (lásd az ábrán).
Jogosan merül fel ilyenkor a kérdés, hogy mennyi a sok, mennyi a kevés, mennyi az optimális.
Erre egzakt válasz nem létezik, de vannak alapelvek, melyeket, ha kiismerjük a lovunkat, akkor hatékonyan alkalmazhatunk, valamint vannak általános ismeretek.
Ehhez először meg kell ismerni a terhelési szinteket. A lovak terhelési szintjei a következőkre oszthatók: könnyed munkánál (mint egy hosszabb száras, laza munka) a ló alapvető fizikális aktivitása javítható, ez a legideálisabb a bemelegítéshez, levezetéshez, illetve az aktív regenerációs munkára. Egy kicsit aktívabb munkafolyamatnál, mint a hosszhajlítások alapgyakorlása, könnyedebb vágta munka (ez kb. 70%-os terhelés) még aerob munka növeli a ló edzettségéi állapotát. Egy korrekt összeszedettségnél, ugró munkánál, magasabb osztályú díjlovas feladatoknál (kb. 80-90%-os terhelés) átlépi a ló az anaerob munkaküszöböt, mely a teljesítményfejlesztés ideális szakasza. 90- 100%-os terhelésnél (kevésbé edzett ló galoppozik, vagy a kelleténél tovább végzi az imént említett gyakorlatokat, esetleg olyan gyakorlatot kell végre hajtania melyre nincs fizikálisan felkészülve) már oxigénhiányos állapot alakulhat ki, ez a terhelés nem tartható huzamosabb ideig.
A maximális terhelési szint túlzott alkalmazása veszélyes lehet a ló egészségére nézve, gyakran vezethet túledzéshez, és a túlkompenzációz folyamatok végbemenésének képtelenségéhez. Bár a kondíciót és fizikumot jól fejleszti ez a magas terhelési szint, de a mozgásszerv károsodásához vezethet. A ló kondíciójára és egyben izomállapotára a legideálisabb fejlesztési állapot az anaerob küszöb megcélzása, itt fejlődik a ló kondíciója, egyúttal nem károsodik a mozgásszerv. Fontos hogy ezt a terhelési szintet se tartsuk fent 3 – 4 percnél tovább egyhuzamban, engedjünk neki minél több pihenőt.
De hogyan lehet akkor az edzéseket megfelelően összeállítani?
- 90% – os terhelési szint után lehetőség szerint ne legyen a ló terhelve (természetesen egy verseny helyzet pl. kivétel).
- Legyen a ló mindig előkészítve a következő napi munkára, ne kapjon hirtelen túlterhelést.
- A regenerációs folyamatok végbemehetnek aktív pihenés folyamán is, amíg a lovat fixen könnyed munkában tudjuk tartani, az belefér a regenerációs szakaszba (laza séta terepen, könnyed futószár). Ez azért fontos, mert egy többszöri magas terhelés után a teljes regenerációhoz szükséges idő több lehet 72 óránál is. Ilyenkor a lónak természetesen nem kell végig a boxban állni és koncentráltan regenerálódni, az előbb említett laza mozgatások abszolút még elő is segítik a regenerációs folyamatokat, például az anyagcsere serkentésével.
- Segítsük a ló regenerációs folyamatait erre alkalmas technikákkal, környezettel, és takarmányozással.
Jómagam a lovamnak egy 3 napos ciklust állítottam össze, melyet a mindennapok folyamán követek. Ennek lényege, hogy kezd egy könnyű nappal (pihenő, laza futószár, masszázs, stb), majd egy közepes terhelés következik (futószár, terep, cavaletti, stb), végül a harmadik napon pedig egy magas terhelési szintű edzés (idomító, ugró, stb), melyre ismét következik a könnyű nap, amely folyamán tud regenerálódni. Ez egy lehetséges formája annak, hogy a ló semmiképp ne legyen túlterhelve, és a regenerációs folyamatok rendre végbemehessenek.
Magasabb terhelés esetén pedig kiegészítem olyan kezelésekkel, mint a PEMF kezelések, masszázs terápia, és természetesen minden egyes edzést teljes testes nyújtással zárunk, ami szintén kiváló feladat a regenerációs folyamatok elindítására.
Ez egy olyan téma, mely mindenképp figyelmet érdemel, mert a túledzés nem csak az izmokat, de ezáltal az ínakat, ízületeket is veszélyezteti, mely egy ló teljes karrierjébe kerülhet. Viszont ha odafigyelünk rá, és kellő törődéssel, és utánajárással dolgozunk vele, akkor hosszú távon garantálom, hogy meg fogja hálálni a munka minősége, és a lovassal való kapcsolata terén egyaránt.
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
