Értsük meg főbb izomcsoportok funkcióit.
A lovak edzésmunka közbeni teljesítményét, komfortját számos tényező befolyásolja.
Egy ilyen fontos a tényező a lovak felépítése, főbb izomcsoportjainak zavartalan, harmonikus működése, melyek egy nagy, komplex csapatként lendítik a lovat előre, állítják meg, stabilizálják, és hordják a lovast. Ha egy ilyen komplex rendszer működésébe hiba csúszik, porszem kerül a gépezetbe, az teljes mértékben fel tudja borítani a ló mozgását, edzésmunkáját.
Természetesen nem kell minden izomcsoportot ismernünk a ló felépítésében, de vannak olyan területek, melyek pár főbb izomcsoportját, azok funkcióját érdemes tisztán látni.
Elsőként mindenkinek a ló törzs, hát izomzata az ami beugrik, hiszen mégiscsak oda helyezzük a nyerget, lényeges szerepe van a hajlításban, a lovas hordásában. A hátizmok munkája több szempontból különösen fontos. Első sorban a gerinc, törzs nyújtása, hajlítása, flexiója az amiben kritikus szerepe van. Itt a hajlítást két irányba kell érteni. Természetesen a laterális, oldal irányú hajlítások amelyek a sport teljesítmény szempontjából kritikusan fontosak. Ilyenkor egyszerű a mechanizmus. Egy bal oldali hajlításnál a bal hosszanti hátizmok összehúzódnak (koncentrikus izommunka), míg a külső oldal aktívan nyúlik (excentrikus izommunka), így jön létre a hajlítás. Ebben fontos szerepe van a hosszú hátizmoknak, illetve a széles hátizmoknak. De a gerincet a függőleges tengely mentén is kell tudni mozgatni, mint amikor a ló maga alá hozza a hátulját, mindezt a gerinc hajlítása segíti. Ebben a mozdulatban is kritikus szerepe van a hátizmoknak. – 1.kép: A hátizmok megfelelő munkájában elengedhetetlen a fej – nyak – kar izom (pirossal) elengedettsége. Ha feszes, stresszes, az akár toplile szindrómához is vezethet – .
De a törzs mellet a végtagok mozdítása is fontos a ló mozgásában. Ebben elkülönítjük az elülső és hátulsó végtagot.
Az elülső végtag a fej, és a törzs felől is rendelkezik mozgatókkal. Ilyenek a trapéz izmok, vagy a fej – nyak – kar izom. Ezek az izmok szó szerint előre és hátra húzzák a végtagot, folyamatosan szépen együtt dolgozva, amikor az előre lendítők összehúzódnak, lendítik a végtagot, addig a visszahúzók engednek, aktívan nyúlnak. Ez az oka annak is, hogy az elülső végtag mozgatása szoros összefüggésben van a nyak megfelelő mozgatásával. Ha az egyik kötött az óhatatlanul kihat a másik működésére. Erre az egyik legjobb példa az, amikor a ló válla erőteljes feszességet mutat, az kihat az elengedettségre, ezek a lovak általában vonal felett tartott nyakkal, fejjel közlekednek. – 2.kép: Az elülső végtag lehet kötött a lapocka felől is, a trapéz izmok által. Ebben az esetben nem csak a végtag aktivitást, de a halírásokat is megnehezíti – .
A hátulsó végtag felépítése kicsit más. Ott a lényeges pont a tolóerő, hiszen támasztó ereje nincs akkora mint a ló elejének. Emiatt a hátulsó végtag inkább a nyújtó erőre van kihegyezve. Így érdekessége, hogy a felületes farizmok, konchajlítók, a hátizmok folytatásaként fejlődtek ki. Így technikailag a végtag feszítők funkciókban megegyeznek a gerincnyújtókkal. Ennek okán fontos az, hogy a ló hátizomzata ideális állapotban legyen, hiszen ha a hosszanti hátizmok feszesek, kötöttek, akkor az azokból folytatólagos hátulsó végtag toló izomzata sem tud ideálisan dolgozni. – 3.kép: A hátulsó végtag feszítőinek nem ideális állapota megnehezíti hogy a ló ‘hegyre fel’ közlekedhessen, mivel nem jön eleget a súlypont alá – .
Elsőre gondolhatnánk azt, hogy egy egy izomcsoport kötöttsége, stresszessége nem is lehet akkora probléma. Hiszen van számos másik mozgató az adott területen, akik kipótolják a munkát.
Sok esetben ilyenkor nem is a konkrét mozdulat szempontjából káros ez a díszfunkcionalitás, hanem a nagy egész az amiben kritikus hatása lehet. Attól hogy a lónak esetleg valamely cervicalis hajlítója diszfunkciót mutat, attól még le tud hajolni legelni is, miért okozna ez problémát az edzésmunkában.
Edzésmunka közben a sok apróság az ami ebből a szempontból általában összeadódik. Nem feltétlen a konkrét izomfunkciót nem látja el, de amikor egy ellenkező hajlítást kellene végre hajtani akkor nem enged eléggé, amikor támasztó szerepe lenne, nem tudja ellátni, mert a támasztás pillanatában érzi meg a ló a problémát. – Súlyosabb esetben ha a ventralis nyakívet érinti a probléma, ilyenkor akár biccentést, elülső végtag sántaságot is láthatunk a lovon, mely az izom diszfunkció következménye – .
Tehát ami ilyenkor alap esetben igazán káros az az, hogy egy izomnak számos mozdulatban van különféle szerepe (engedés, hajlítás, feszítés, támasztás) melyek összeadódva egy egy helytelenül működő izomcsoportból is ki tudnak alakítani helytelen mozgásmintákat, akár tartást.
Ilyen jellegű problémák érintheti a felületes, és mély izmokat egyaránt, kiindulhatnak a fascia valamely területéről, beleszólhatnak a legkisebb izomcsoportok munkájától a legnagyobbakig.
Hogy mennyire egyszerű, vagy nehéz a kezelésük, az függ az érintett izomtól, hogy már ténylegesen az izom, vagy még csak a fascia mutat problémát, és természetesen hogy mennyire súlyos az adott elváltozás.
De ahhoz hogy a lovunk edzésmunka közben a maximumot ki tudja adni magából, ahhoz mindenképpen a lehető legjobb állapotban kell tartani az izomállapotát, és legalább valamilyen szintén értenünk kell, hogy mi miért történik a ló testével, mit okozunk egy egy megmordulásunkkal, akár jót, akár rosszat, hogy mérlegelhessünk, hogy alakíthassuk saját lovaglásunkat a lóhoz, ahogy az neki a legkényelmesebb, a legérthetőbb, és ahogy ő a leghatékonyabban tudja használni magát.
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
Ábrák: Dobos Áron
