Bóbita és Bojtár, a pócsmegyeri hucul lovak kegyetlen történetéről a Bottyán Equus Alapítvány adott hírt még nyár elején, ami mindenkit mélységesen megdöbbentett. De vajon mi történt azóta?
Közel két hónap elteltével felkerestük a lómentő szervezetet az őrbottyáni telephelyükön, hogy személyesen utánajárjunk a történteknek és annak, ami utána következett.
Tolnai Mária, az alapítvány kuratóriumi tagja fogadott bennünket, aki részletesen beszámolt az utóbbi két hónap eseményeiről.
Minden egy lakossági bejelentéssel kezdődött!
Az egyik szomszédos lovarda lovásza talált rá a pócsmegyeri tanyáról kiszabadult csont és bőr lóra (Bóbitára), aki a területen kívül esett össze egy kökénybokornál.
A lovász bement a tanyára segítséget kérni és ott talált rá a másik lóra, Bojtárra, aki a tanyán belül láncokkal volt felkötve egy gerendára, mert már állni sem volt ereje a végtelenül legyengült és alultáplált lónak.
A bejelentés hatására a pócsmegyeri helyszínre kiérkező önkénteseket megdöbbentő látvány fogadta. A lótartó helyet már korábban is több alkalommal bejelentették az alapítványnak.
Tudtunk róla, hogy nagyszámú a LÓelhullás, de bizonyítani eddig nem lehetett.
Az évek alatt rendszeresen szöktek ki innen a lovak a táplálékhiány miatt. Az egyik ilyen esetnél az egyik ló közúti balesetben elpusztult, amikor menekülés közben egy közútra tévedt. (A kocsi totálkáros lett, de személyi sérülés nem történt.)
Bóbitát a tulajdonosa éppen egy közeli trágyadobra akarta kivontatni egy traktorral, amikor sikerült megszöknie. Mindezt a helyszínre kiérkezett önkéntesek tudták csak megakadályozni.
Mindezek után végre volt jogalapja a lómentőknek, hogy az aktuális jogszabályokra hivatkozva felvegyék a kesztyűt a lótartó ellen. Értesítették a rendőröket, felvették a kapcsolatot a helyi jegyzővel és az állatorvossal.
A vádak ellen a lovak tulajdonosa azzal védekezett, hogy a hucul lovakat rideg tartásban tartotta, ahol természetes, hogy a gyengébb lovak elhullanak.
A rendőrök a helyszínen lévő két legkritikusabb állapotban lévő állatot foglalták le, de a szervezet szerint több lovat is ki kellett volna menekíteni.
A Bottyán Equus Alapítvány még aznap éjszaka elszállította a helyszínről a két lovat, de annyira rossz állapotban voltak, hogy a hosszú utat nem bírták volna ki. Ezért egy helyi lótartó segített a lovak időközi ápolásában.
Ezt követően kezdték el a lovak etetését, ápolását, ami nem volt egyszerű. Az önkéntesek minden áldott nap próbálták lábra állítani a lovakat – végül sikerrel jártak.
Mindkettőjük állapota különböző
Bojtár továbbra is életveszélyes állapotban van, jelen pillanatban ilyen patákkal hihetetlen, hogy képes állni. Négy patájából háromnak a patacsontja nagyon rossz állapotban van. A vizsgálatok során kiderült, hogy a patacsont nagyon közel van a szarucsonthoz.
Gyakorlatilag a ló bármikor kiléphet a patájából!
Az első szakvélemény azonnali altatást javasolt, mert ez körülbelül állatkínzás. Azonban a ló nem ezt a klinikai képet mutatta. Ekkor a Bottyán Equus csapata időt kért, hogy megszervezzék a ló teljes körű szakorvosi vizsgálatát. Még egy lábspecialista segítségét is igénybe vették.
Ennek ellenére a Bojtár fájdalmak nélkül továbbra is él, jól érzi magát, eszik, iszik. Kitartóan küzd az életben maradásért.
Gondozójuk, Visi Róbert rendszeresen figyeli a ló mozgását, követi minden lépését.
Ha a Bojtár ürít, gondozója rögtön lapátot és seprűt ragad, hogy kiszedje azt a boxból. Erre azért van szükség, hogy a ló ne lépjen bele saját ürülékébe, mert különben a patái elfertőződhetnének. Sajnos a patái miatt még nem lehet sétáltatni a kifutón.
Bóbita sokkal jobb állapotban van. Hatalmas étvágya van, lelkes, vadóc, játszik, sőt, rendszeresen sétáltatják a lovarda körül. Az ő fejlődése kiemelkedő. Testtömege is látványosan nőtt, de ahogy Bojtárnak, úgy neki is több kilónyi izmot kell felszednie, mert szinte csont és bőrként kerültek a szervezet gondozásába. Mindkét lovon találhatóak felfekvések, trauma okozta sérülések és ismeretlen sebek.
A Bottyán Equus Alapítvány önkénteseinek köszönhetően a lovak sebei szépen gyógyulnak.
Mindkét lóra egyaránt igaz, hogy a helytelen tartás miatt visszamaradtak a fejlődésben és még ma sem egészségesek, de ennek ellenére folyamatosan javul az állapotuk.
Mi lesz a mentett lovakkal?
A magyar bírói gyakorlat által nagyon-nagyon sokáig húzódnak az ügyek. Az ilyen típusúak általában 2-3 évig, de olykor akár 7 évig is elhúzódhatnak. Az alapítványnál lévő lovak úgy töltenek el 1-5 évet, hogy a szervezetnek hivatalosan semmi köze nincs is hozzájuk. Előfordult már olyan is, hogy félig felépült lovat a bíróság elvitetett a szervezet központjából. Jogilag az “egyéb érdekeltek” kategóriába tartoznak a lómentők.
Állításuk szerint A közel 20 éves munkájuk során több mint 200 lovat mentettek meg.
Jó hír, hogy egyre többen érzékenyek az állatvédelmi témákra. Nem csak kutya, macska kérdésben, hanem a rossz körülmények között tartott, esetleg kínzott lovakra is többen odafigyelnek.
Bóbita és Bojtár megmentése példaértékű és egy nagyszerű teljesítmény. Köszönjük a Bottyán Equus Alapítvány alázatos munkáját.
2019.09.12. Szebenyi Péter
Frissítve: 2022.07.23.
Fotók: Bottyén Equus Alapítvány
Ha támogatni kívánod a lómentést, ha szeretnéd, hogy minél kevesebb ló jusson Bóbita és Bojtár esetéhez hasonló sorsra, a következő linken keresztül támogathatod a Bottyán Equus Alapítvány munkásságát ide kattintva!
