Lómentés Magyarországon? – Interjú Tolnai Máriával, a Bottyán Equus Alapítvány munkatársával

A lómentés Magyarországon az aktuális állatvédelmi törvények miatt még gyerekcipőben jár. Interjúnkban többek között erről is beszélgettünk Tolna Máriával, a Bottyán Equus Alapítvány kuratóriumi tagjával.

Mióta is létezik a Bottyán Equus?

“A szervezeti formában 2002 óta létezünk, de már előtte is mentettünk és gyakorlatilag abból a tevékenységből fakadóan hoztuk létre az alapítványunkat.”

Hány ló van az alapítvány gondozásában?

“Jelenleg 24, de ez most szolid létszám. Volt már, amikor 50 ló volt itt, de az húzós volt.”

A lómentés után a lovak ebbe az őrbottyáni istállóba kerülnek.
A lómentés után a lovak ebbe az őrbottyáni istállóba kerülnek.

Kik alkotják, kik tartják fent az alapítvány tevékenységét?

“A kuratórium tagjai és más munkatársaink szabadidőnkben, főállás mellett veszünk részt a munkában.”

Hogy tudjátok ezt összeegyeztetni a magánélettel?

“Nem alszunk! 🙂 Sokszor nehézkes, de nem munkaként tekintünk rá.”

Hogyan toboroztok további önkénteseket?

“Kifejezetten önkéntesek toborzásra nincsen kapacitásunk. Az állatvédelemről az embereknek általában rögtön a kutyák, macskák ugrik be. Ez lehet azért is, mert hozzánk képest a kisebb háziállatok segítésére már rengeteg szervezet van. A lómentés viszont speciális tevékenységnek minősül, ahogy a madár- és a vadállatmentés is, melyek jelenleg is sokkal nehezebb helyzetben vannak.”

Kevesebb pénz, kevesebb önkéntes!

“Nehezíti a helyzetünket, hogy sajnos nincsen kapacitásunk olyan önkéntesek képzésére, akiknek nincs személyes tapasztalatuk lovakkal.

Több száz kilós, növényevő, menekülő állatokról beszélünk, akik fizikai és lelki traumán mentek keresztül. Itt egy rossz mozdulat elég ahhoz, hogy személyi sérülés történjen. Ez sajnos egyúttal azt jelenti, hogy ha egy kezdő önkéntes munkáját fogadnánk el, akkor közülünk valakinek biztos, hogy az első hetekben-hónapokban ott kellene állnia mellette.”

Hogyan próbáljátok az embereket a munkátok támogatására ösztönözni?

“A támogatásban ugyanez mutatkozik meg. Az 5 millió forintos (álom) határos adó 1%-os bevételt az elmúlt 20 év alatt nem igazán sikerült elérnünk. Aki lótartó jól tudja, hogy ez milyen rettenetesen kevés pénz, ha ennyi beteg lóról beszélünk. Arányaiban a lótartás, a lovaknak az állatorvosi költségei – akárcsak egy oltás – sokkal több pénzt emésztenek fel, mint például egy kutya esetében.”

A Bottyán Equus Alapítvány telephelyének bejáratánál ez a hatalmas tábla várja az arra járót.
A Bottyán Equus Alapítvány telephelyének bejáratánál ez a hatalmas tábla várja az arra járót.

“Hogyha a folyamatot hasonlítjuk össze, akkor egy kutyát viszonylag könnyen el lehet helyezni, viszont ugyanez egy lóval sokkal nehezebb.”

Nem segít a lovastársadalom?

“Sajnos még a lovas társadalmon belül se tudunk kitörni abból a sztereotípiából, hogy “a ló az egy haszonállat és akkor van értelme, ha haszna van”. Tehát mindenki nagyon szívesen fogadna be tőlünk ideiglenesen lovat, ha azt be lehetne állítani a bérlovardába dolgozni, de hát ez nem így működik.”

Miért nem így működik?

“A nálunk lévő lovak két csoportra oszthatóak. Vannak azok, akik állatkínzásos esetekből kerülnek hozzánk vagy akiket elkoboztak az előző gazdáiktól. Nyilván ezeket a lovakat nem dolgoztatjuk, az itteni életük a rehabilitációról szól.

Tolnai Mária terepen munka közben, ami egyben az élete is. / Fotó: Haga Zsuzsi
Tolnai Mária terepen munka közben, ami egyben az élete is. / Fotó: Haga Zsuzsi

A másik csapat a beteg, idős, sérült lovakból áll – tartósan vagy akár maradandóan károsodott lovak. Ők nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy lovagolva legyenek. Mi úgy szoktuk mondani, hogy ez a hely, ahol a lovaktól nem kérünk semmit. Itt nem kell dolgozniuk, itt csak kapnak és nem kell adniuk.

Ez sajnos sok lovas szemében még ma is nagyon haszontalan dolognak tűnik.

Ért már titeket atrocitás?

Általában tombolnak az indulatok. Attól függ, hogy milyen az ott jelenlévő segítőknek a habitusa és milyen a tulajdonos hozzáállása. Sajnos már volt rendőri segítségre szükség, akinek egyébként helyzettől függetlenül minden alkalommal ott kell lennie.

Egy-egy lómentés alkalmával mit mond a tulajdonos?

“Általában nem értik, hogy mi a baj. Csak egyszer volt olyan, hogy tudta. Szerintem a saját valóságukat másképp élik meg.

A hucul lovak (Bóbita és Bojtár) tulajdonosa azt mondta, hogy ez együtt jár a rideg tartással, vannak elhullások, az erősebb többet eszik.

Bóbita szépen gyógyul az alapítvány kezelésében.
Bóbita szépen gyógyul az alapítvány kezelésében.

Bizonyítványhoz kötnétek a lótartást?

Ahhoz, hogy vezess egy autót le kell tenned néhány vizsgát. Lovat, kutyát bárki tarthat. A magyar alkotmány a tulajdonhoz való jogot az alaptörvénybe fektette. Sajnos bárki, aki egy nap felkel és lovat akar venni, az vehet.

Mi lehetne szerintetek a megoldás?

Őszintén mondom, 100 000-es pontossággal sem lehet megbecsülni, mennyi ló van az országban. Kiszabták azt, hogy legyen lóútlevél, de nincs meghatározva, hogy kinek a jogosultsága és kinek a kötelessége ezt ellenőrizni. Ahogy említettem nem tudjuk megítélni, hány ló van Magyarországon.

Ennek az lenne az egyedüli menete, hogy ezek az állatvédelmi dolgok rendeződjenek, hogy egyáltalán az önkormányzatnak legyen fogalma arról, hogy milyen állatok vannak az ő közigazgatási határain belül. Legyen egy nyilvántartás, legyenek meg minden állatnak a papírjai. Ha ezek mind teljesülnek, akkor mindez már ellenőrizhető, hiszen lesznek felelősök. Akkor ezek a problémák a tizedére csökkennének, de addig nem lesz javulás.

Köszönjük az interjút Tolnai Máriának, a Bottyán Equus Alapítvány kuratóriumi tagjának. További sok sikert, erőt és támogatást kívánunk kiemelkedő munkájukhoz.


Ha támogatni kívánod a lómentést, ha szeretnéd, hogy minél kevesebb ló jusson Bóbita és Bojtár esetéhez hasonló sorsra, a következő linken keresztül támogathatod a Bottyán Equus Alapítvány munkásságát ide kattintva!

2019.08.20. Szebenyi Péter, Lovasok.hu külső szerkesztő

Hozzászólások