Kurucz Kitti: “Mindent láttam, amit valaha szerettem volna”
Régóta dédelgetett álmom vált valóra idén nyáron a CCUSA segítségével: három leírhatatlanul jó hónapot tölthettem Amerikában. Az első 9 hétben Texasban laktam és lovakkal dolgoztam, majd ezt követően 3 hetet nyaraltam, utazgattam az Egyesült Államok területén – Kurucz Kitti beszámolója.
Már évek óta terveztem, hogy körbejárom, beutazom Amerikát. Hosszas tervezést, szervezést és interjúk sorát követően végül sikerült megvalósítanom mindazt, amire vágytam. Ebben segítségemre volt a CCUSA, mint vízumszponzor, ezúton is köszönöm nekik a kijutáshoz szükséges ügyintézés gördülékennyé tételét.
Az én esetemben a siker receptjének mindössze két összetevője van: NYELVTUDÁS és lovaglás. Az angol nyelvvel és a lovaglással is már sok éve foglalkozom, így kézenfekvő volt, hogy ezt kamatoztatva vágok neki a kalandnak. Mindkettőt elég komolyan ellenőrizték is, hiszen még a jelentkezési eljárás feltételeként, lovaglós bemutatkozó videót kellett készíteni, természetesen angol nyelven. Előbbit azért említem ilyen hangsúlyosan, mert elengedhetetlennek tartom manapság legalább egy idegen nyelv alaposabb ismeretét. Sőt kötelezővé tenném minden külföldre vágyó fiatal számára az ilyen, vagy legalábbis ehhez hasonló nyári tapasztalatszerzést.
A végtelennek tűnő várakozás után végül tavasszal kaptam a hírt, hogy kiválasztottak és ’horseback instructor’-ként egyedüli magyarként dolgozhatok Texasban a VISTA CAMPS nevű tábor Sierra Vista részlegén. Ez tulajdonképpen egy hatalmas élmény központ mindenféle extrém sporttal és szórakozási lehetőséggel, ahol a nyári szezonban természetesen gyerekek táboroztatásával foglalkoznak.
Kimondhatatlanul szerencsésnek érzem magam, egyrészt mert én lehettem az egyetlen magyar, akit ide kiválasztottak, ez nagyban hozzájárult nyelvtudásom fejlődéséhez, ezáltal sokkal jobban rá voltam kényszerítve a beszédre. Másrészt pedig mert, velem együtt minden jelentkezőt felkészítettek lélekben arra, hogy nem lesz egyszerű, sokszor kemény fizikai munkát kell majd végeznünk: heti 6 nap és legtöbbször 12 órában. A várt körülményekkel ellentétben én már érkezésemkor rendkívül kiváltságos helyzetben találtam magamat, hiszen másodmagammal kaptam egy új építésű, WIFI-vel felszerelt, légkondicionált, konyhával és mosókonyhával, valamint saját fürdőszobával ellátott kis házikót.
Ezeket a körülményeket azért hangsúlyozom, mert korántsem ez a megszokott életkörülmény, ha valaki ilyen jellegű kalandra szánja el magát. Általában, akik gyerekfelügyelőként vagy kisegítő személyzetként vannak kint, azoknak 10-16 gyerekkel vagy munkatársakkal kell osztozniuk egy szobán vagy egy kis erdei házon, ahol sokszor még áram sincs, nemhogy internet és a telefonokat sem nagyon lehet használni.
A kiutazásom előtti hónapokban erre lélekben maximálisan fel voltam készülve. Éppen ezért ért meglepetésként ez a „luxus” és ezért értékeltem ott kint minden olyat, ami az itthoni életünkben már-már elengedhetetlen kellék. Különösen a mosógépet, napi 5-6 óra lovaglás után nagyon hasznos volt. Soha életemben nem gondoltam, hogy valaha hálát fogok adni azért, hogy karnyújtásnyi távolságra van tőlem egy mosógép.
Most pedig térjünk át kicsit magára a munkára. Itt is azt kell, hogy mondjam, szerencsés vagyok, hiszen az én pozícióm merőben más volt, mint amit a már fent említett általános esetben vett nyári amerikai munkák ígérnek.
31 lóval kellett dolgoznunk, de a lovakkal való munka kemény részét, mint például takarmányozás, almozás, ápolás, nyergelés nem nekünk kellett végezni, erre ott voltak a lovászok. A mi feladatunk arra korlátozódott első sorban, hogy minél többet lovagoljunk és, hogy megismerjük a lovakat, ezáltal a gyerekek készségeinek és tudásszintjének megfelelő lovakat tudjuk kiválasztani. Az első hetünk kizárólag erről is szólt. Ez amolyan felkészítő hét volt, amikor még a gyerekek nem érkeztek meg, csak a lovakkal ismerkedhettünk.
A megismerkedést követő 8 hétben minden nap 7-kor keltünk. A reggelit követően kimentünk az istállóba, ahol elmondtuk a lovásznak, melyik foglalkozásra melyik lovakat szeretnénk használni, illetve aznap mi magunk melyik lovat szeretnénk lovagolni (merthogy továbbra is minden nap kellett lovagolnunk, hogy a gyerekek számára felkészültek legyenek lovaink).
Ezt követően számunkra 1 óra szabadidő következett, amit mi legtöbbször lovaglással töltöttünk, vagy pedig az aznapi óráink megtervezésével, majd pedig óráink végeztével vacsoráig további 2 óra állt rendelkezésünkre, amit ha akartunk lovaglásra fordítottunk, ha nem, akkor csak kipihentük a nap fáradalmait, de legtöbbször persze kihasználtunk, hogy saját kedvtelésünkre lehetünk a lovakkal, hiszen vacsora után egyébként is minden esténk szabad volt.
A lovaglást mindössze ketten oktattuk, de lovas óráinkra természetesen mindig kaptunk gyerekfelügyelői segítséget. Egyébként magát az oktatást is legtöbbször lóhátról végeztük. A gyerekek számára és persze nekünk is a hetek úgy voltak beosztva, hogy az egyes csoportok Hétfő-Szerda-Péntek vagy Kedd-Csütörtök-Szombat napokon jöttek, így minden gyereknek heti 3×1 óra lovaglásra volt lehetősége. A legtöbben 2 hetet vagy 1 hónapot voltak velünk, így az utolsó alkalmakkor már a kezdőket is biztonsággal vihettük terepre, a legkisebbeket persze csak lépésben.
Én általában 14-16 éves korosztállyal foglalkoztam, gyakorlatilag ők már kész lovasok voltak, tanításuk nem igényelt túl sok energiát, mondhatni velük inkább csak együtt lovagoltunk. Azt hiszem az eddig leírtak alapján is egyértelmű, hogy munkámat inkább szórakozásnak fogtam fel, annak ellenére, hogy egész nap hosszú nadrágban és lovaglócsizmában a texasi 40°C-os tűző napon lovagolni nem volt mindig egyszerű.
Vasárnaponként érkeztek a gyerekek, ez a nap számunkra és a lovaknak is pihenő nap volt azt az 1-2 órát kivéve, mikor a lovagolni vágyó gyerekek tudásszintjét felmértük. A beosztás általában 3 szintnek (kezdő, középhaladó, haladó) és életkornak megfelelően történt. Turnusonként nagyjából 10 különböző csoportunk volt. Hétfőtől szombatig gyakorlatilag napi 5 óra oktatás volt, az egyes csoportokban 6-8, de olykor 10-15 gyerek is lovagolt egyszerre. Ebből is látszik, hogy lovaglási kultúrájuk merőben más, mint amit mi itthon megszoktunk.
A futószáras lovaglást kicsiknek ezen a környéken hírből ismerték csak. Már a 6 éves gyereket is első alkalommal szabadon kellett eresztenünk, hiszen 6-8-10 gyereket nem tudunk egyszerre vezetgetni. Megmondom őszintén ezt a módszert egyáltalán nem tartottam sem hatékonynak, sem biztonságosnak, de itt ez volt az elvárás. Ilyenkor a lovak összeállításával és megfelelő sorba rendezésével tudtuk könnyíteni a helyzetünket, kihasználva, hogy a lovak követik egymást.
Ez volt a dolog unalmasabb része, viszont a nagyobbakkal rengeteg élményben volt részünk. Az első pár alkalom mindig a tanulásról szólt, de az elsődleges szempont a szórakozás volt, így amint úgy éreztük, hogy a csoport alkalmas rá, már mentünk is a hegyekbe lovagolni, csodálatos terepeken és szinte napi program volt a lovakkal való közös fürdés is a folyóban, természetesen szőrén lovagolva, ami mondanom sem kell hatalmas élményt nyújtott mindenki számára.
Némelyik ló, amit mi oktatásra használtunk, itthon koránt sem felelne meg egy iskolalóval szemben támasztott kritériumoknak. Néha úgy tűnik, itthon kicsit túllihegjük ezt a témát, miközben nem fordítunk elég figyelmet a védőfelszerelések használatára. Ugyanakkor Amerikában a szülők hozzáállása a lovak viselkedésével és az esetleges balesetekkel kapcsolatban példaértékű lenne Magyarországon is! Ugyanis rendkívül nagy hangsúlyt fektetnek a védőfelszerelések és a megfelelő ruházat viselésére, tisztában vannak vele, hogy ez egy veszélyes sport és egy esetleges esést követően még csak véletlenül sem a lovat okolják. Szerencsére elmondhatom, hogy a 9 hét balesetmentesen és gördülékenyen zajlott, mind a lovak, mind pedig a lovasok szempontjából.
Ez a nyár nagyon tanulságos volt. Hatalmas élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtam, nem csak ennek a 9 hét lovas programnak, de az azt követő 3 hét nyaralásnak köszönhetően is. Egyszerűen leírhatatlan az, amilyen személyiségfejlődésen, átalakuláson és mentális felfrissülésen keresztülmegy az ember egy idegen környezetben. Gyakorlatilag egy önismereti tréninggel ér fel az egész. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki magát. Minden perce megéri!
2015.10.02. Kurucz Kitti
Frissítve: 2023.04.16.
Fotó: Canva
