Kezdőlap Blog Oldal 694

II. Lovas Világtalálkozó

Írta:
Lovasok.hu

II. Lovas Világtalálkozó
Szilvásvárad, 2000. július 20-23.

Hegyvidéki, festői környezetben találkoztak hazánk, Európa és néhány távoli földrész lovasai egymással.
Dr. Várhelyi András országgyűlési képviselő, a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületének elnöke nyitotta meg a II. Lovas Világtalálkozót. A résztvevők igyekeztek méltón képviselni hazájukat, hagyományaikat, ízelítőt adva lovastudásukról is. Kiemelkedő sikert aratott többek között Szlovénia díjlovagló programja, a lengyelek katonai karusszelje, a perui paso fajtabemutató, és hazai lovasaink honfoglaláskori, huszár, csikós és fogatbemutatója. Természetesen csak a töredékét soroltam fel a bemutatott programoknak és résztvevőknek, amúgy is szavakban mindez szinte leírhatatlan. A világtalálkozó szervezői arról is gondoskodtak, hogy az estéket is tartalmasan és színvonalasan töltse el minden idelátogató. Esti programként a Száztagú Cigányzenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar és Demjén Ferenc adott koncertet.

A kép illusztráció

A következőkben a Magyar Lovas Kör szerepléséről és sikereiről kívánok beszámolni. Kézműveseink körül állandó nyüzsgő érdeklődés folyt. Messzeföldről ideérkezett emberek csodálták a kiváló míves munkákat. Ismét számtalan ismeretséget kötöttünk hazai és külföldi médiákkal, szervezőirodákkal, kiállítás-szervezőkkel és olyan települések képviselőivel, kiknek hagyományőrző törekvéseik hasonlóak körünkéhez. Jövő évi lehetőségeinkről ezzel kapcsolatban még nem merek szólni, hiszen ha csak a fele realizálódik, akkor is óriási lehetőséget kapunk ahhoz, hogy határainkon belül és túl is minél többen ismerjék meg a Magyar Lovas Kört, és újabb aktív tagokra, támogatókra és lovasbarátokra találjunk. Mindez már önmagában is sikert jelent számunkra, nem beszélve a hazai és külföldi szakemberek és magasrangú küldöttségek érdeklődéséről.

A bemutató programokban többszörösen is jelen voltunk. Bartha József, dabasi tagtársunk négyes pónifogata kulturált megjelenésével nagy tetszést aratott a közönség előtt. Muszkán István úr és jómagam tavaly alkottunk egy szabályzatot, melynek előírásai alapján héregi barátainkkal közösen indítottuk útjára ez év tavaszán a gazdafogatok összetett versenyét. Csak remélni mertük, hogy ebből egy országos versenyzési formát szélesítünk ki. A magánlótartók, a lovas szakma és a közönség érdeklődéssel és elismeréssel fogadta törekvésünket.
Es hogy ez nem az én elfogultságom, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a világtalálkozón Bozsik József lipicai négyesfogata, Szántó Imre haflingi hatosfogata mellé a Magyar Lovas Kör és a Héregi Baráti Lovaskör közösen kiállított három gazdafogatát szólították a pályára, hogy átvehessék a népies fogatkategória tiszteletdíját. Hát bizony szív- és torokszorongató érzés volt mindezt átélni. Látni a televíziós társaságok kameráit, hallani a harsogó hangszórókat, és a sok ezer emberrel együtt tapsolni, éljenezni. Elhihetik, hogy nagy eredmény és dicsőség ez egy ilyen maroknyi társadalmi szervezetnek.

A gazda fogatok bemutatásakor pedig elismerő hangon dicsérték Újházi Pál szíjgyártó, vezetőségi tagunk keze munkáját Horváth Károly sodrott kancafogata szerszámzatának készítéséért. Sikerekben tehát bőven volt részünk ezen a lovas világtalálkozón, melyhez nagy mértékben hozzájárultak héregi barátaink is. A három gazda fogat hajtói és segédhajtói a következők voltak:

1. Bokodi Sándor sh. Vörös Géza és ifj. Bokodi Sándor
2. Horváth Károly sh. Ifj. Dékán János
3. Klein Gábor sh. Körmendi Zsolt

A három gazdafogatnak a Tanulmányi Mezőgazdasági Rt. ajánlott fel tiszteletdíjat, melyet Dr. Zoltai László úr, a Honvédelmi Minisztérium Budapesti Erdőgazdaság igazgatósági tagja adott át. Hálátlan dolog lenne mindezek után, ha megjelent kézműveseinket nem sorolnám fel név szerint:

Elnök: Mátray Magdolna, csipkekészítő, Bábolna
Tagok: Brandt László, nyeregváz-készítő, Budapest Ifj. Galbács Mihály, szíjgyártó-nyerges, Gyula

Hidvégi Miklós, bőrdíszműves mester, okleveles kézműves, Budapest Kerti Eszter, rekeszzománc-készítő, Gödöllő Kevi Farkas Zsolt, ötvös mester, Budapest Kovács Tibor, gyékénykötő és csipkekészítő, Mezőtárkány Nyári Tibor, régi nyergek és hámok restaurátora, Esztergom Szúcsné Szabó Kata, fazekas-keramikus, Budapest Újházi Pál, szíjgyártó, Budapest Várkonyi Andi, grafikus, Budapest

Ezek a kitűnő kézművesek és barátok egyúttal bizonyították összetartásunkat, egymás iránti tiszteletünket is, hiszen ezen a négy hosszú napon át a munka mellett az étkezést, tisztálkodást és pihenést is szűkös körülmények között, de rendkívül vidáman éltük átoló próba és bizonyítás is volt számunkra ez a megmérettetés, és biztos vagyok benne, hogy jóval közelebb is kerültünk egymáshoz.

Végül azt hiszem nem tévedek, ha azt állítom, hogy a II. Lovas Világtalálkozó programja, hangulata, látványa sok ezer hazai és külföldi résztvevőnek és a nagyközönségnek adott felejthetetlen élményt és örök emléket.
Köszönjük a Világtalálkozó Szervező Bizottságának, hogy a stadionban biztosított helyet Kézműves  szakágunknak, és szereplési lehetőséget kaptak a héregi gazdafogatok is. A Magyar Lovas Kör örömét és elismerését fejezi ki a Szilvásváradi II. Lovas Világtalálkozó sikeres megrendezéséhez.

Pajlócz András alelnök

Forrás: Magyar Lovas Kör

2000.

Frissítve: 2024.03.18.
Fotó: Canva

II. Budapesti Lovas Juniális a Hajógyári-szigeten

Írta:
Lovasok.hu

II. Budapesti Lovas Juniális a Hajógyári-szigeten
2000.július 1-2.

Az idei rendezvény kétnapos programja jóval magasabb színvonalat ütött meg a tavalyinál. Pető Sándor, Kovács Ágnes, Szabados András, a Nemzeti Lovas Marketing Társaság vezetői és mindenesei lovasfesztivált varázsoltak a szigetre kilátogató családoknak, érdeklődőknek. Kiemelten használható a fesztivál elnevezés, hiszen a lovasbemutatókat sok élőzenei előadás egészítette  ki, és a két napnak számos külföldi résztvevője is volt.

A kép illusztráció

A 3. Ferdinánd Huszárezred és a Kiskunhalasi Huszárbandérium mellett Svédországból és Németországból is érkeztek hagyományőrző bandériumok. Hazai népzenészeink és tánccsoportjaink felváltva adták a talpalávalót az erdélyi, vajdasági és németországi muzsikusokkal. Erre az alkalomra érkezett hazánkba a Francia Lovas Szövetség  Bizottságának elnökasszonya, Christine Theron Rochette, hogy partnernőjével, Sabine Mougellel bemutasson egy elegáns pas de deux-t. A lovas bemutatók közül megérdemelten a világhírű francia lovas, Roland Bossard és egytonnás társa aratta a legnagyobb közönségsikert. A kitűnő idomár a spanyol lovasiskola lépésgyakorlatait és saját egyéni formációit mutatta be egy okos, jóindulatú, 970 kilogrammos szürke, herélt percheron fajtájú gyönyörűséggel. A többi lovas programot a csikósok, kaszkadőrök, westernlovasok, pónifogatok, gazda fogatok és csapatvilágbajnok kettesfogathajtóink mutatták be a nagyközönségnek, akik a tikkasztó hőség ellenére mindkét napon kitartóan állták körbe a bemutatópályát. Sikerült felvonultatni világbajnokokat is a rendezvényen. A kiadott programon túl, a világbajnok magyar favágó csapat három tagja baltával és láncfűrésszel egy humoros, erőnlétileg és technikailag azonban rendkívül nehéz produkcióval szórakoztatott mindannyiunkat.

A pálya körül lehetőség volt evésre-ivásra, sétalovaglásra és kocsikázásra. Vásárfiát is vihettek haza az idelátogatók, hiszen egy utcahossznyi kézműves sor kínálta portékáit. Aki pedig gyermekeinek még többet akart kedvezni, az a kis vidámparkhoz hasonló területen és eszközökön forgathatta, utaztathatta kicsinyeit.
Azt hiszem ideje, hogy rátérjek a Magyar Lovas Kör szereplésére is. Az idén három sátornyi helyen mutatkoztunk be megalakult kézműves szakágunkkal, egyúttal népszerűsítettük körünk tevékenységét, céljait és programjait. A lovaspályán is többször elhangzott a Magyar Lovas Kör neve.

Bartha József, dabasi tagtársunk a szombati pónifogatok bemutatóján négyesfogatával, akadályhajtásán pedig kettesfogatával szerepelt. Büszkék lehetünk barátunkra, hiszen erős ízületi fájdalmai ellenére is vállalta szereplését. Reméljük mihamarabb felépül és lesz ereje, kitartása a póni fogatok népszerűsítésére, bemutatók és felmérések szervezésére, melynek kivitelezéséhez mi is segítséget nyújtunk. Vasárnap “A vidék dicsérete” elnevezéssel lépett pályára az az öt gazdafogat, amely tavaszi távhajtó emlékversenyünk alkalmával mutatta be első gazdaversenyét Héregen. A Magyar Lovas Kör és a Héregi Baráti Lovaskör közös szervezéséről van szó. Vörös Géza úr, a Héregi Baráti Lovaskör elnöke vezette le a négyfordulós gazdaversenyt. A fogatok szép sikert értek el a városi közönség előtt és az utólagos szakmai vélemények is mind elismerőek voltak. Szeretnénk a jövő évtől országossá tenni összetett gazdaversenyünket. Egy részt új versenyzési formát és lehetőséget adni a magánlótartóknak, másrészt pedig átmenteni és őrizni a magyar lovashagyományokat. Az öt fogat küzdelme a Cora-díjért zajlott. Rendkívül értékes jutalmakban részesültek a résztvevők, hiszen több támogatója is volt a versenyszámnak: a Cora, a Kaiser sör, a Nemzeti Lovas Marketing Társaság és az Arimpex-Trans Kft. Köszönjük, hogy ezen nagy cégek támogatásukkal biztosították és ezáltal elismerték törekvésünket a nagymúltú magyar fogatolás megőrzésében.

Ifjú Bokodi Sándor shedandi gazdafogatával vezette fel a fogatokat, mely nem csak szép színfoltja volt a versenynek, hanem egyben üzenete is, hogy fiataljaink közül lesz lelkes követője a magyar lovashagyományoknak. A Magyar Lovas Kör nevében díjat adtunk át Szegedi Gábor csapatvilágbajnok kettesfogathajtónknak, aki a Renault-díj meghívásos szinkronhajtó-versenyben indult. A Kevi Farkas Zsolt ötvösmester által készített lófejet ábrázoló réztálat nem a versenyben elért eredményéért nyújtottuk át, hanem elismerésünk jeléül több évtizedes munkásságáért, mellyel sok dicsőséget szerzett hazánk lovassportjának.
Talán ennyiben foglalhatom össze a két nap történéseit. Úgy érzem, hogy szervezésében és lebonyolításában is egy nagy méretű sikeres találkozót éltünk meg. A munka oroszlánrésze a NLMT vezetőit illeti, kiknek munkájához próbáltuk mi is segítségünket adni. Külön köszönöm, hogy Muszkán István úr, mint az MLK tagja, fogathajtó szakoktatója és gazdaversenyünk egyik megalkotója, pályaépítő és bírói szerepet is vállalt a rendezvényen.
A közös összefogás eredménye reméljük az NLMT vezetői számára is megelégedéssel zárult. Soha nem lehetünk maximálisan elégedettek, mindig csiszolni, fejleszteni kell ötleteinket és a kivitelezést. Két dologban azonban biztos vagyok. Először is ilyen kevés tevőleges emberrel ekkora fesztivált még nem rendeztek, másodszor pedig ennyi szereplővel és ilyen magas összdíjazással még nem látott Budapest közönsége lovaseseményt.

Végezetül ismertetném az összetett gazdaverseny eredményét.
1. Dékán János II. Horváth Károly Ill. Bokodi Sándor IV. Klein Gábor V. Körmendi Zsolt

Pajlócz András alelnök

Forrás: Magyar Lovas Kör

2000.

Frissítve: 224.04.04.
Fotó:Canva

2000-ben már Las Vegasban

Írta:
Lovasok.hu

2000-ben már Las Vegasban

Sokszor megírtuk már, hogy Dona Pilár de Borbón, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöke rátermett vezetésével és Helander főtitkár világjárásával a lovassport soha nem remélt területekre elterjedt, szakmai szintjét okosan lombosítva.

Erre pregnáns példa 2000 Las Vegas. Nehezen előteremtve az adományokat – hála a Budweiser sörivóknak, – de Las Vegas a maga sokrétű és szétágazó világcsillaga helyet kínált a Lovas Világ Kupa befejező küzdelmének. A világot körülölelő és átfogó versenysorozat fináléja helyszínéül választották és nyerték meg Las Vegast, mint az amerikai pénz- és globomán világ tetejét.

Volvo, Samsung után most a költségviselő Budweiserék ünnepi nyolcas fogata hajtott a pályára, villogó felszerelésben jelezte a lófogat jelenlétét és a világ vezető hatalma felé iramló Amerika elindítóját – a lovat. Az ünnepi műsorok, bár figyelmet fokozó attakja volt az egyformán kesely sárga shirekből fogatolt sárga nyolcas, azért a további reprezentatív műsorok számát is emelve gazdagították az eseményt. Ennyi csinos nőt csak Las Vegas tudhatott az éppen épített ugróakadályok közé vezényelni, ahol a lovak által már vágtázott homokon tökéletes eleganciával, kápráztatóan színes megjelenésben, a lányok magassarkú cipőben lejtették táncukat az akadályok között, koreografáltan a legváltozatosabb színorgiák villogtatásával. Közben egy énekesnő a patanyomok közül Elvis Presley Las Vegas dalát énekelte. Ezután tökéletesen idomított szürkén a Nemzetközi Lovas Szövetség nagy lobogóját lovagolta be egy elegáns hölgy, majd egy másik csinos hölgy kezében magasra tartott amerikai zászló érkezett egy fehérfejű sárgán. Végül álmos sárgán állva egy cowboy frappáns lasszódobásokkal emlékeztetett a ló nélkülözhetetlen szerepére Amerika történetében.

A lenyűgöző látvány maga is siker az állandóan tapsoló közönségnek a hatalmas csarnokban, de megragadta az elbűvölő látnivaló az Eurosport és a hazai tv-k nézőit is. Pedig a java a vasárnap délután rendezett második fordulóban, összességében a torna negyedik versenyszámában következett, a régióversenyeken már győztes harminc válogatott versenyző számára. Gazdagon díszített virágözön, tobzódó különlegességekkel terítette az akadályokat. Rendkívül nehezek voltak, csupa meredek koppelrick (egymás fölé helyezett tarka rudak), és oxerek (azaz elől meredek, majd mögötte 2 méterre egy szál fehér rúd). Meghívó, sövényes akadály sehol. De volt hármas és kettes kombináció. Magasság, szélesség megfelelően előírt szinten tartva, vagyis 160 cm vagy 170 cm magasan. A vasárnapi pályákat kétszer építették változatosabbá. A végén a négy versenyszám összeredménye adta a finálé győztesét.

Vasárnaptól, ahogy a fogat-akadályversenyzésnél szokásos, az elért eredmények birtokában lovagolhattak a versenyzők a starthoz. Az általunk közreadottak közül hátulról a hetedik induló az ír Peter Charles volt, Mulligan nevű sárga höntörén (apja: Neopsas – anyja: Frires), s összesítésben 19 ponttal végzett. Ugyancsak hatodiknak indult a legjobb amerikai Tood Minikus is; 19 ponttal végzett Or Star nevű sárgáján. (Származást nem közölt.) A már kivívott ötödik pozícióban a belga Ludo Philippaertes lovagolt be a pályára, Otterongo nevű hazai tenyésztésű sárgájával, (apja: Darco – anyja: Hedgar), 14 ponttal végzett az összesítésben.

Biztos negyedik helyezettként a német olimpiai bajnok, Ludger Beerbaum tűnt fel a lovasbejárónál, Goldfever new sárga hannoveri ménjével. Mesteri lovaglással, hibátlanul lovagolt, de sajnos 11,5 pontja már volt az előversenyek összesítésében. Így a harmadikként esélyes svájci Beat Mandli galoppozott be a Polydor apaságú fekete Positano westfáliai ménjével a startvonalon át. Ugyancsak hibátlan lovaglást produkált, de már a megszerzett 10 pontjánál kellett maradnia.

Az utolsó előtti lovas, Fuchs, a svájci páros második tagjaként lépett be a pályára, mint várományos ezüstérmes, holland tenyésztésű sárga ménjével Tinka’s Boy-jal. Szintén fegyelmezetten hibátlant lovagolt, de miután már volt 7,5 pontja, így azt írták ki a nagy táblára, s a közvetítésben is. Két svájci már hibátlan volt. Pedig a harmadik, Willi Melliger nem is indult a fináléban, remek lovával, a hollsteini szürke Calvaro 5-tel. Lehet, hogy az olimpiára tartogatja? A Baloubet du Ruet-en, a francia nevelésű, sárga tetszetős ménen (apja: Baloubet – anyja: Starter), a lovasbejárónál megjelenő Rodrigo Pessoa-t, a világbajnokot a közönség moraja kísérte. Egyetlen versenyző, a három nap alatti négy round-ban egyetlen hibát sem vétett eddig! És most sem! A fiatal brazil okosan, lendületesen, időtúllépést sem vétve (iram 450ml perc) hibátlant lovagolt. Zúgó, fergeteges taps köszöntötte, üdvözölte az idei World Cup győztest. Aki immár harmadszor nyerte a Finálét. Csak a két svájci, s a győztes lovagolhatott be a díjkiosztásra. Utóbb marokra fogva a méretre is impozáns serlegeket, s a lovak nyakába helyezték, a szügyön virító, remekül mutató dísz díjszalagokat.

Vélemények

Első látásra is hatalmasat lépett előre a tenyésztés színvonala, legalább is a világ 12 ligájának harminc győztesén keresztül szemlélve. Bár ezek kiemeltek voltak. Olyan érzés fogott el, hogy a lovak képességei jó néhány esetben túlhaladják a versenyzőikét. Nem egy esetben volt látható, hogy a ló mentette és korrigálta megnyúlásával, lendületével, biztos támaszkodásával a már veszett helyzetet. S ez semmit sem von le abból a tényből, hogy a lovasok képzettsége, felkészülése megfelelő színvonalú. Ezen a nehéz, meredek pályán négy versenyző is hibátlan pályát teljesített: Helena Weinberg, Beerbaum, Mandli, Fuchs és Pessoa.

A világbajnokságot és World Cup Finálét harmadszor nyerő Pessoa kiemelkedő képességű versenyző. A család sok évi munkája érett be az utóbbi két évben. A biztos ugróképességű, francia sárgára Baloubet-re való rátalálás sok örömet fog – reméljük – szerezni az apa szívének is. Az együttes négy pályán bizonyított hibátlan abszolválással feladja a leckét a németeknek az olimpián. Francia lovas, francia lóval 1988-ban nyert egyéni győzelmet. Most esély látszik a francia tenyésztésnek újbóli olimpiai győzelemre.

Fogadják el tőlünk a megállapítást, hogy a mezőny legjobb lova – a rengeteg klasszis mellett is – a holland tenyésztésű “Otto” volt, Geoff Billington, angol versenyző lovaglásában és tulajdonában is. A ’86. évi sötétpej egyszerűen nem tud hibázni, 20-30 cm-rel ugrik az akadályok fölött. Akkor miért nem ő a győztes? Egyszerű. Versenyzőtársa, Billington nincs azon a képzettségi fokon, mint lova. Párizsban ment hibátlanokat, de ugyanott a hosszú fal vonalában épített akadályok között Geoff a külső szárat kiejtette a kezéből, s “Otto” elment az akadály mellett. Visszafordítva simán ugrotta. Vagy most Las Vegasban nem “Otto”, hanem Billington pályát tévesztett, s kitutulták! A 14 éves “Otto”-ra Turi Józsefet, ha felültethetnénk az olimpián?

S még egy megjegyzés. Feltűnő volt a sok sárga és a sok mén. Nemcsak Baloubet, de a holland Tinka’s Boy is sárga. Bizonysága annak, hogy a versenyzők az európai tenyésztők munkáját gondosan figyelik.

Forrás: Magyar Lovas Kör
2000.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.21.

Gondolataim lovas ünnepeinkről

Írta:
Lovasok.hu

Gondolataim lovas ünnepeinkről

Valószínű, hogy ezen írásom után pár ellenséget szerzek magamnak, de úgy érzem, hogy ezzel a témával nemzeti lovas életünk érdekében kell foglalkozni.

Mindjárt az elején leszögezem, hogy senkit nem állt szándékomban megbántani, sőt őszinte öröm tölt el, hogy egyre nagyobb lelkesedéssel, egyre nagyobb számban szerveződnek lovastalálkozók. Most nem lovassportunk szakági versenyeire gondolok, hanem elsősorban régi fajtáink bemutatóira, szemléire, népies és gazdafogataink találkozóira, hagyományőrző programjainkra.

A magántőke és a lelkes támogatás anyagi ereje gyakran rossz irányba viszi el a rendezvények stílustisztaságát. Gondolok itt azokra a bemutatókra, ahol a dicső múltú magyar fajták értékének jelentőségét akarjuk a történelmi múltunkba beleszőve bemutatni, közkinccsé tenni, elsősorban a nagyközönség számára szórakozva tanítani. Minél több pénz áll rendelkezésre, annál nagyobb a veszélye annak, hogy egy “vegyessaláta” kerül a porondra, felfújva divatos show-elemekkel.

Már a programajánlatok is jelzésértékűek lehetnek. Például a csikós show, huszár show elnevezések is borzongással töltenek el. Vagy mikor az ünnepi megnyitók kihangsúlyozottan magyar múltunkat dicsőítő köszöntőik után angolszász rock és popzenei aláfestéssel vonultatják fel a magyar öltözetben hajtott, neves szíjgyártóink által készített szerszámokkal díszelgő fogatainkat. Nóniuszok, gidránok, kisbériek immáron történelmi, elsősorban huszár és katonai múltjához a Simonyi Óbester vagy a Szent Borbála induló lenne inkább helyénvaló. Még egy komolyzenei aláfestés is elfogadhatóbb, hiszen korban és ünnepi hangulatában is jobban partnerek egymással.

Tavaly Pest megyében egy kisebb lovastalálkozón láttam lovak homlokszíjára csatolt CD-lemezeket. Ehhez már nem tudok mit hozzáfűzni, remélem önöket is sikerült megbotránkoztatnom. Sorolhatnék olyan példákat is, mikor tenyészbemutatók alkalmával vagy lovasfesztiválok fajtabemutatóján rövidnadrágban, edzőcipőben vezetnek fel lovakat. Ezt nemrégiben egy fiatalember. igyekezett túlszárnyalni azzal, hogy egy amerikai kosárlabda csapat pólóját is magára húzta.

Azért veszélyesek az említett példák, mert mindezt tömegek elé visszük. A laikusok, a lovak közelségét igénylők tudatában így rögzülnek a látottak, így ítélik helyesnek és így adják tovább ezeket. Anyagi vetületét tekintve nincs jelentős különbség, hogy milyen stílusban rendezünk lovas ünnepet, csak a helytelen összehangolás lehet fájóan ordító. Nem vagyok ellene a modernizált megjelenítés módnak, de még egy klasszikus irodalmi művet is csak azért dolgoznak át, mivel eredetijét már régóta mindenki ismeri.

Lovaséletünk múltjáról azonban ez messzemenően nem mondható el. Az ötvenéves láncszemek hiányát még sokáig kell pótolnunk, vagyis vissza kell mennünk az utolsó meglévő láncszemhez, és onnan kell újból folytatni a nevelést és oktatást. Sokan nem ismerjük lovasmúltunkat, hagyományainkat, ezért is nem lehet még mit átformálnunk, modernizálnunk. Ismerve Amerika legendás fesztivál- és show-világát, furcsa lenne western-bemutatóról írni show helyett, de egy haflingi találkozón is előírtan bajor ruhában és bajor zenével ünnepelnek az egybegyűltek. Érthetően ezért olyan erős az osztrák haflingi tenyészetek hagyománya, hiszen nemzedékről nemzedékre ezt látták és vitték tovább, örömmel, büszkeséggel, öntudattal. Nekünk is el kell indítani, fel kell építeni hagyományainkon alapuló nemzeti lovaskultúránkat. Ehhez viszont meg kell találni azokat a nagy múltú szakembereket, akik megkérdőjelezhetetlen tisztasággal adják át tudásukat.

Ebből a szempontból szerencsésnek érezhetik magukat a Magyar Lovas Kör tagjai, hiszen a sors olyan nagyszerű emberekkel hozott össze minket, mint például Fehér István, Dr. Várady Jenő, Dr. Elek Sándor, vitéz Márkos Attila, Dr. Eőry István, Etter Jenő, Muszkán István, Vér Imre urakkal, hogy a teljesség igénye nélkül csak néhányukat említsem. Remélem évek múltán még azt is megélhetjük, hogy lovasünnepeinken az alkalomhoz illő öltözékben jelenik meg a közönség is. Egyáltalán nem vigasztaló és nem válasz számomra, hogy tisztelet a kivételnek a ma embere pl. a színházban is farmerban és edzőcipőben jelenik meg.

Bízom benne, hogy egy erős, szakmai téren művelt és kifinomult oktatói gárda az évek folyamán sikeresen neveli kulturálttá a hazai lótartók táborát. Javaslom, hogy a szervezők a rendezvény tervezésekor minden esetben alkalmazzanak felelős rendezőt vagy tanácsadót, aki a stilisztikai hűséget hivatott felügyelni, biztosítani, annak minden apró részletében. Inkább egy ilyen embert fizessenek meg, mint hogy mellőzésével pénzt spórolva egy lézertechnikát működtessenek a vélt közönségsiker érdekében. A kiegészítő programokban vonultassunk fel népzenészeket, néptáncosokat, a kirakodóvásár kézművesekből álljon, nem pedig műanyag, ízléstelen giccsparádéból.

Ha ezeknek az elvárásoknak a figyelembevételével szervezzük meg találkozóinkat, egészen biztos, hogy a résztvevők és érdeklődők egy egységes stílust és hangulatot képviselő ünnepnappal lesznek gazdagabbak. Észrevétlenül kapnak látványt és oktatást, melyet legközelebb már elvárnak, és elutasítanak minden olyat, ami az általuk már elvártnak nem felel meg.

Pajlócz András alelnök
Forrás: Magyar Lovas Kör
2000.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.02.

Népek, viharok, maga az idő is lovon járt egykor

Írta:
Lovasok.hu

“Népek, viharok, maga az idő is lovon járt egykor”

(Kányádi Sándor)

Piros nadrágos huszárok – jól szabott egyenruhájú sarkantyús dragonyosok – mutatós lovakon ülő elegáns ulánusok, kucsmás kozákok, kürasszirok, pompás szerszámzatú hátasaikkal – színpompás lovasezredek. Andalítóan szép, felejthetetlen emléket jelentő világ…

Az ismert történelmi századokban már óriási szerepe volt a lónak. Aránylag kis létszámú támadók – lóháton – nagy népek és területek uralkodóivá, birodalmak alkotóivá váltak.

Különös, de harckocsi előbb jelent meg tömegesen fegyvernemként, mint a lovasság. A lovasságot igazán jelentőssé – később – a perzsák fejlesztették. De a harci szekér és a ló mindenütt ott van. Ez az ókori keleti imperializmus korszaka. Az asszírok legfontosabb harci eszköze a ló volt. Az asszír hatalomnak és jogrendnek a terjedése lóval történt.

Mikor Attila 450 körül megjelent a Kárpát-medencében, amelynek alföldje annyira alkalmas lólegelőnek, akkor a vele egyesülő talán, gepida, longobárd, avar, keleti gót, rugi, turcilin törzsekkel egyesülve iszonyú lovas sereg fenyegette Rómát. Vagy félmillió harcosra becsüli néhány történész. A ló, mint nagyhatalom lép fel az emberiség életében.

A közel 500 évig tartó népvándorlás és csatározás is lóháton történik. A keresztes hadjáratokkal tovább tombol a nagy lovasroham. Áldozatul esik Bizánc, az antik műveltség utolsó menhelye, ahová az Alexandriából átvonult tudomány és a Római Birodalomból átköltözött művészet néhány hónap alatt alaposan tönkrement. Amit az emberiség a szent kincsekből féltékenyen megőrzött, azt most letaposta a patkó, illetve a lovakon ülő “lovagok” hada.

A ló szerepe oly jelentős a történelemben, hogy nincs ma állat, amely ennyire befolyásolta volna az emberiség sorsát. Aláírhatjuk egy német történetbúvár híres állítását: “H’ aki megírja a ló történetét, egyúttal megírja az emberiség történetét is.”  Szargon, “az első világbirodalom” és az akkud dinasztia megalapítója aki hatalmát a Perzsa-öböltől a Földközi-tengerig terjesztette ki – idejében (Kr. e. 2600 tájáról) egy pecséthenger őrzi annak bizonyosságát, hogy a lófogat fontos harci eszköz volt.

A diplomáciai udvariassági szabályok közé tartozott a levelekben jókívánságot küldeni a címzett lovai számára. Nagyban folyt a ló- és harci kocsi kereskedelem. Salamon király merkantilizmusa jó hasznát látta országa híd szerepének. A történelemben pedig tovább folytatódik a ló szerepe. Lovas népek dúlták fel az antik világot, az óriási Római Birodalom nem ment volna tönkre, ha nem lett volna ló. A hódítással párhuzamosan a ló becsületes munkával dolgozott az emberiség hasznára. Mint fuvaros- és postaló ki sem számítható összegekkel gazdagította az emberiséget. Az országutak a ló számára épültek, kocsisoroknak voltak szánva. Egészen bizonyos, hogy a rómaiak már az igen jó alapú, széles útjaikat elsősorban az utánpótlás szállításának kedvéért kreálták.

A postaforgalom fellendítette a szellemi életet, az utazások lehetősége megteremtette az emberi közösség áldásos fogalmát. Már az ókor lovas hírvivői, a cursus publicus-ok, a perzsa angareion és az equites dispositi, a német lovagok “withingen” intézménye, az évezredig fennálló kínai posta, a francia posta, amely 1487 óta már használja ezt a kifejezést, az emberi közösség összekovácsolásán dolgoztak. A városok és kereskedők küldöncei, a később hercegesített Thurn und Taxis család posta intézményei, amelyek már a 15. században kezdődtek, mind-mind lóerővel dolgoztak. A “diligence” és az angol “Flying coach” egyforma gyorsan szállította az utasokat.

A mezőgazdaságban csak aránylag későn kezd a ló szerepelni, mert igen sok ló kellett a hadászat, – s ami ebből kimaradt, – a személyi és teherközlekedés számára. Csak a 18. század végén kezd a ló a mezőgazdaságban dolgozni, kiterjedtebben csak a 19. század folyamán. A 19. században amelyik a termelés kialakításában az emberiség legnagyobb százada volt, indul meg a széles ipari jellegű termelés, és ez vonatkozik a lótenyésztésre is.

Hosszúra nyúlna ez az írás, ha mindent elmondanánk a lóról. Hosszú utat járt meg az emberrel együtt: húsával táplálta, áldozatként lelke békéjét és túlvilági életét szolgálta, húzta vándor népek ekhós kordélyát, hegyek, sztyeppék ezer kilométerein át ment hont foglalni, vérzett csattogó harci szekerek előtt, tejet adott a vándorló népek szárazságtól elalélt kicsinyeinek, kitartó ügetésben vitte a felvilágosodás korszakának könyveit. Hordott páncélba öltözött lovagokat, húzott ekét, ágyút söröskocsit, omnibuszt, királyi hintót, gyászkocsit, hajókat a folyón felfelé, csilléket a bánya mélyént. Szállított postát, irodalmat, gyorsan továbbította világszerte a felvilágosodás szellemi termékeit, és vitt temérdek katonaságot. S az emberrel együtt legtöbbször nézett szembe a halállal, a nyílvesszőtől a géppuskáig! Így lett a történelem egyik legfontosabb formálója, egyben az emberi munka nagy segítője. Ázsiában, Európában, Afrikában és Amerikában egyaránt történelmet dobolt a vágtázó lovak patkója.

Reischl Gábor és Várady Jenő
Forrás: Magyar Lovas Kör, 2000.
Frissítve: 2012.03.27, 2023.05.26
Kép: Canva

Lovaspóló 1929-ből

Írta:
Lovasok.hu

Lovaspóló 1929-ből

Ha kezünkbe vesszük hazai lovas versenynaptárunkat, hiába is keresnénk, nem találunk lovaspóló versenyeket a programban. Többek számára ismeretlen is ennek a sportágnak a működése, szabályzata és értékelése. Pedig a század húszas éveitől már folyamatosan szaporodtak lovaspóló egyesületek és a II. világháború időszakában az angolok komoly ellenfélként tiszteltek bennünket. Ízelítőként most a Szent György Képes Sportlap 1929. június 10-ei számából a lovaspóló tavaszi mérkőzéseiről idézünk pár sort. Eredményekkel senkit nem akarok untatni, elegendő, ha megemlítem, hogy ebben az időszakban 12 hazai csapat mérte össze játéktudását. Bízunk benne, hogy hazánkban újból virágzásnak indul az angolok által a sportok királyának nevezett lovaspóló, már csak a jeles elődeinkre való tekintettel is.

A tavaszi lovaspóló-mérkőzések

Pünkösd hétfőjén kezdődtek meg a Margitszigeten a Magyar Póló-Clubnak a közönség mind szélesebb rétegeiben érdeklődést keltő lovaspólómérkőzései. A küzdelem az Idegenforgalmi, Utazási és Szállítási Rt. elnöke, Ttrsnády Szücs András államtitkár által adományozott “Magyar Handicap Vándordíj” -ért, a Stühmer Frigyes által felajánlott “Kisbéri Díj” -ért, a Ciáky Károly gróf m. kir. honvédelmi miniszter alapította “Budapesti Vándordíj” -ért és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által alapított “Novice Kupá”-ért folyt. A mérkőzések minden egyes alkalommal változatosak, hevesek, fordulatokban gazdagok voltak, úgy hogy a nehéz játékban való gyakorlottság, a számítóképesség is mindjobban kidomborodik. A játéknak ez a fejlődése a lovaspóló ügyét határozottan előbbre viszi, mert a néző közönséget – amint azt a gyakran láttuk – valósággal lázas izgalomba hozta.

A játékosok közül elsősorban is az angolok váltak ki nagy rutinjukkal. Ezen különben nem csodálkozhatunk, mert nemzetközi vonatkozásban klasszist képviselnek. A magyarok közül meglátszik a nagy gyakorlottság Wenckheim József és dr. Bánffy Miklós grófokon. A többiek is mind igen szépen haladnak s napról-napra szebb és szebb ütéseikben gyönyörködhetünk. Játékukat azonban ma még külön-külön nem bírálhatjuk el, mert még nem fejlődött ki bennük az az egyéni stílus, amely a kritikát jogossá tenné. Mindannyian lelkesen és szívből játszanak és ez fontos, mert ez jelöli meg haladásuk útját is.

A lovakról is meg kell még emlékeznünk. Bámulatosan szépen fejlődnek s annyi tény, hogy ha – amint reméljük – a magyar ló a pólójátékban továbbra is oly mértékben válik be, mint azt eddig láttuk, akkor meg lehetünk elégedve, mert a lovaspóló újbóli meghonosításának nem marad majd el anyagi haszna sem. A lovak teljesítményét Carola mecklenburgi hercegnő és Borwin mecklenburgi herceg fáradhatatlan munkájának köszönhetjük.

A pólójátékoknak mindvégig nagy és előkelő közönsége volt. Horthy Miklós kormányzó őfőméltósága rendkívüli elfoglaltsága ellenére is, minden mérkőzést elejétől végig nézett s vele együtt hazai lovastársadalmunk színe-java gyönyörködött azokban a színes és felejthetetlen szép jelenetekben, amelyek ennek a játéknak sajátosságai s amelyek ezt a lovassportok többi ágai közül kiemelik.

Összeállította: Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
2000.
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva

Ruttner György díjugrató sportunk felemelkedéséért

Írta:
Lovasok.hu

Ruttner György törekvése díjugrató sportunk felemelkedéséért

 

Hazánkban az utóbbi években gombamód szaporodtak a különböző szakágakat művelő és a lovasturizmust kiszolgáló lovasbázisok. Működésükhöz nem csak megfelelő anyagi háttér, hanem megalapozott szakmai vezetés is szükséges. Ahhoz viszont, hogy széles körben a ló szeretetét, tiszteletét, a versenyek rangját és színvonalát, mindezek társadalmi elismertségét valaki meghonosítsa, túl kell lépnie a normál működési feltételeket. Ez a többlet pedig az a szellemiség, amely a Ruttner Farm Lovas Klub törekvéseit is áthatja és átgondoltan irányítja.

A közelmúltban Dr. Ruttner György úr meghívására megtekinthettem ceglédberceli lovasbázisukat. A csodálatos építmény rangos lovas klub és pazar családi otthon egyben. Ruttner úr feleségével és négy gyermekével él itt. Pár órás látogatásom elég volt ahhoz, hogy megérintsen az a kiegyensúlyozott légkör, amely a család, a munkatársak, az alkalmazottak és a lovak harmonikus egységét alkotja.

A Ruttner Farm Lovas Klub istállójában 20 ló áll, melyek állandó szereplői hazai díjugrató versenyeinknek. A klub elnöke és tulajdonosa foglalkozását tekintve ügyvéd. 1991-ben hozta létre ügyvédi irodáját, mely elsősorban nemzetközi és hazai cégek jogi képviseletét látja el. Mindezek mellett Ruttner úr a Magyar Lovas Szövetség alelnöke és eredményes bortermelő is.

Kanyarodjunk vissza az ő lovaséletébe s ennek egyik igen érdekes momentumába. A klub támogatását élvezik Túri József és lovai is. A sikeres ügyvéd és a kitűnő lovas első találkozása 44 évvel ezelőtt történt a nagykőrösi kórház szülészeti osztályán, ahol öt nap különbséggel segítette mindkettőjüket a világra Ruttner úr édesapja, Dr. Ruttner Béla szülész-nőgyógyász főorvos. Akkor születésük, az elmúlt évben pedig a lovak kapcsolták össze életútjukat.

A következőkben arról számolok be, hogy milyen jelentős lovasversenyt tervez a Ruttner Farm Klub Szolnok-Tiszaligetben idén június 30, július 12-én. A háromnapos rendezvény, mely A ló és a lovaglás ünnepe elnevezést kapta, a hat számban zajló díjugrató lovasverseny mellett számos olyan programot is tartalmaz, amely kortól és nemtől függetlenül igazi élményt nyújt majd az érdeklődőknek. A szórakozás mellett pedig célja, hogy európai színvonalra emelje a hazai díjugrató sport rangját. A fő versenyszám a Ruttner Farm Nissan Kupáért folyik majd, melynek fődíja egy Nissan terepjáró és összdíjazása 5 millió 75 ezer forint. Az indulók között szerepel majd Túri József is, az egyetlen magyar díjugrató, aki részt vesz az idei olimpián.

Kísérőprogramként többek között a Republic együttes, a Benkó Dixiland Band, Maksa Zoltán, Demjén Ferenc, Sasvári Sándor, Vikidál Gyula, Bessenyei Ferenc, Levente Péter lépnek színpadra. Bemutatót tartanak a fogathajtó világbajnok Lázár fivérek, és a lovas színészek és a lovas politikusok Ride and Bike játékos vetélkedőn indulnak.

Figyelemre méltó, hogy az eseményt beharangozó kampány részeként három megye általános iskolás tanulóinak képzőművészeti pályázatot, míg a középiskolásoknak színház- és táncművészeti pályázatot írtak ki A ló és lovaglás címmel. Mindezekről impozáns sajtótájékoztatót tartott a Ruttner Farm Lovas Klub április 14-én a Nemzeti Lovardában. Ezen a programismertető találkozón ugratta át Turi József Nissan Herminával az összetolt két Nissan terepjárót és az előttük álló négykerekű Yamaha terepjáró motorkerékpárt. Az erről készült fotó lesz a nagy nyári rendezvény logója is.

Köszönöm a Ruttner család és a klub munkatársainak, alkalmazottainak szívélyes vendéglátását és a meghívást a sajtótájékoztatóra. A Magyar Lovas Kör nevében őszintén kívánom, hogy törekvéseik megvalósuljanak.

 

2000. Pajlócz András alelnök
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.08.15.
Fotók: Canva

Állatvédelmi törvény

Írta:
Lovasok.hu

Állatvédelmi törvény

 

Állatkínzásnak tekintendő különösen:
– a megfelelő gondoskodás elmulasztása,
– természetellenes tartási mód, kényszertáplálás

1995. évi törvény 3§ Alapfogalmak

4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő, nem kísérleti célra szánt állategyed tenyésztése, szaporítása.

Állatkínzás: Minden olyan beavatkozás az állat életébe, tartásába vagy magatartásába, amely

– nem felel meg az illető faj és fajta etológiai vagy fiziológiai leírásának,

– nem az állat gyógyítása vagy fájdalmának megszüntetése céljából, illetve más, jogszabály által megengedett okból történik,

– az állatnak szükségtelenül fájdalmat, tartós félelmet, szorongást, egészségi károsodást, sérülést vagy pusztulást okoz.

Állatkínzásnak tekintendő különösen:

– az állat megfélemlítése,

– az állat ütése, rúgása, megsebzése, megcsonkítása vagy megölése,

– az állat természetes környezetéből való kiemelése,

– az állat szándékos elhagyása,

– a megfelelő gondoskodás elmulasztása; az állatok egymásra uszítása (az állat erejének, ügyességének kipróbálása egy másik eleven állaton), vagy ember és állat közti viadal, illetve olyan cselekmény, melynek során az állat károsodhat vagy elpusztulhat,

– állattal viadal tartása, az állatok viadalát vagy fájdalmat okozó küzdelmét szolgáló helyiségnek vagy helynek a rendelkezésre bocsátása, illetve felhasználásra való engedélyezése, bármely személy nem hivatalos minőségében való ilyen helyiségbe vagy helyre történő beengedése,

– az állatoknak fájdalmat, félelmet okozó idomítás,

– természetellenes tartási mód, kényszertáplálás,

– az állat túlterhelése, erejét meghaladó teljesítmény kikényszerítése,

– minden olyan módszer vagy eszköz alkalmazása (akár állatorvosi tevékenység is), amely az állatnak szükségtelen fájdalmat, sérülést vagy félelmet okoz vagy okozhat,

– az állatok felhasználása anyagi haszonszerzés céljából kiállításokon, bemutatókon reklám vagy hasonló célból, ha az az állatnak fájdalmat, sérülést, pusztulást, vagy tartós stresszállapotot okoz vagy okozhat,

– az állat nagyfokú, vagy tartós nyugtalanítása,

– dopping-, illetve kábítószerek használata.

Szenvedés: Tartós állapot, mely az állat számára kínzó testi fájdalommal vagy pszichikai megterheléssel jár.

1995. Állatkínzás 33. §

Állatkínzást követ el, és ezért büntetendő az a személy, aki

– előkészít, elkövet vagy megenged ilyen cselekményt, segít vagy felbújt más személyt ennek elkövetésére,

– közvetlenül vagy közvetve mást rábír ilyen cselekmény elkövetésére,

– népszerűsít ilyen cselekményt,

– tulajdonosként vagy felügyeletet gyakorlóként elmulasztja az indokolt gondoskodást az állat szenvedésétől való megvédése tekintetében.

Btk. 266/B. § (1) Aki

a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Fontos: A törvény az elkövetési magatartások közül abban az esetben tartja szükségesnek az erőteljesebb állami fellépést, amennyiben az elkövetési magatartás alkalmas arra, hogy az állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza. A büntethetőséghez nem szükséges, hogy az elkövető az állat életét ténylegesen kioltsa, vagy az állat valóban maradandó egészségkárosodást szenvedjen, elég csupán az, hogy az elkövető cselekménye erre alkalmas legyen. Ezért nem önálló elkövetési magatartás az állat életének kioltása, mivel ezen eredmény bekövetkezte a büntetéskiszabás során súlyosbító körülményként értékelhető.

Fontos: Ha van helyi önkormányzati rendelet, amely módosítja vagy kiegészíti az állatvédelmi törvényt, az lehetőséget adhat az állatok elkobzására is!

A jegyző hatásköréről:

A Kormány 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelete a települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről;

Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a
továbbiakban: Átv.) 49. §-a (3) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el:

Az állatok védelmével összefüggő feladatok l. §

(1) A települési, a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat jegyzője (a
továbbiakban: jegyző) az állatok védelme érdekében

a) az állattartótól az állattartással kapcsolatos felvilágosítást, adatot kérhet,

b) az állattartással kapcsolatos iratokba betekinthet, továbbá

c) az állattartás helyén helyszíni szemlét tarthat.

(2) A helyszíni szemlén – meghívása esetén – a természetvédelmi oltalom alatt nem álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá nem tartozó állat (a továbbiakban együtt: természetvédelmi oltalom alatt nem álló állat), valamint természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság képviselőjének részvétele kötelező. A rendőrhatóság képviselője a veszélyes állatokkal kapcsolatban megtartott helyszíni szemlén köteles részt venni.

(3) A jegyzőnek az (1)-(2) bekezdésben meghatározott jogköre nem terjed ki az Átv. 2. §-a (1) bekezdésének b) és g) pontjában említett állatokra, amelyeknek védelméről és kíméletéről külön jogszabályok rendelkeznek.

2. §

A jegyző az állattartót az állat megfelelő és biztonságos elhelyezése, valamint szökésének megakadályozása érdekében a természetvédelmi oltalom alatt álló állat, illetve természetvédelmi oltalom alatt nem álló veszélyes állat esetében a természetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásának kikérése után meghatározott építési munka elvégzésére kötelezheti.

3. §

Ha a jegyző az Átv. 6-8. §-aiban meghatározott rendelkezések megsértését észleli, illetve ezek megsértése miatt hozzá bejelentés érkezik, köteles haladéktalanul eljárni, illetve az illetékes hatóság intézkedését kezdeményezni.

4. §

(1) A jegyző az állatvédelmi és az állattartási szabályok megsértése esetén meghatározott cselekmény végzésére, tűrésére vagy abbahagyására kötelezheti az állattartót az állatok védelme érdekében.

(2) A jegyző az (1) bekezdés szerinti határozatát, ha az természetvédelmi oltalom alatt álló állatot érint, köteles megküldeni a természetvédelmi hatóságnak.

5. §

Az állattartás céljára szolgáló létesítmények elhelyezésére, építésére és karbantartására az építésügyi, az állategészségügyi, a környezet- és természetvédelmi, valamint a közegészségügyi jogszabályok rendelkezései az irányadók.

Az állatok nyilvántartása

6. §

A jegyző az önkormányzat illetékességi területén tartott veszélyes állatokról nyilvántartást vezet, amely a következő adatokat tartalmazza:

a) az állattartás helyét,

b) az állattartó nevét, személyi azonosító jelét, lakcímét,

c) az állat faját, fajtáját, esetleges egyedi azonosításra szolgáló adatait,

d) az állattartás kezdetének és megszűnésének időpontját,

e) az állattartásra vonatkozó hatósági határozatok számát, kibocsátójának megnevezését, továbbá

f) a veszélyes állat országba való behozatala esetén az állat származási (előző tartásának) helyét.

7. §

(1) A jegyző az állatvédelemre, valamint az állattartásra vonatkozó szabályok megsértése esetén; a (2) bekezdés szerinti állatok kivételével; az állattartást korlátozhatja, megtilthatja.

(2) Természetvédelmi oltalom alatt álló, illetve nemzetközi természetvédelmi egyezmény hatálya alá tartozó állat esetén a jegyző kezdeményezi a természetvédelmi hatóságnál az állat tartásának korlátozását, illetve megtiltását.

8. §

Ez a rendelet 1999. április 1. napján lép hatályba.

 

Frissítve: 2023.08.16.
Fotók: Canva

Mi lesz veled telivér?

Írta:
Lovasok.hu

Mi lesz veled telivér?

 

A Bábolna Rt. három ménesében az utóbbi nyolc évben félmilliárd forint veszteség keletkezett, ebből tavaly 152 millió forint volt a ráfizetés. A vezetőváltás után az Rt. jelentős változásoknak néz elébe, ez érinti a lótenyésztési ágazatot is. Az igazi kincs, a nemzetközi hírű arab ménes az angol telivérekhez képest egyenlőre viszonylagos biztonságot élvez. Reméljük, hogy megmarad állami tulajdonban, és nem fog a politikában “sikertörténet”-ként emlegetett privatizációnak áldozatul esni.

Az angol telivérek helyzete válságosra fordult, felén így is, úgy is túladnak. Árverést hirdettek meg Dióspusztán és Budapesten, a Kincsem Parkban.

Adatok

Dióspuszta, 2000. április 15. Kincsem Park, 2000. április 30.
Kb. 100 érdeklődő Kb. 150 érdeklődő
Felvezetett lovak:

  • tenyészkancák, II db
  • mének, 22 db (nem tenyészmén)
 Felvezetett lovak:

  • tréningben lévő kancák és mének 26 db
Elkelt árverésen:

  • tenyészkanca, O db
  • mén, 3 db
 Elkelt árverésen:

  • (200 000 Ft-ról 280 000 Ft-ra licitálva) 1 db
Licitálás 1 db 2 éves ménre volt
250 000 Ft-ról 420 000 Ft-ra. A
kikiáltási árak 150 000 Ft-tól
kezdődtek. A legmagasabb árat
egy vemhes kancáért kérték,
mely alatt ott volt ezévi csikója
is. Ők együtt 350 000 Ft-ért
voltak kínálva, de 200 000 Ft-ért
is volt kanca csikójával. A tatai
Szakmunkásképző Iskola lovas
tagozata 4 db félvér lovat vezetett
fel, ajánlatot nem kapott rájuk,
pedig 150 000 Ft-ért előrehaladott vemhes kancát is bemutattak.		 A kikiáltási árak 150 000 Ft-tól kezdődtek, a legmagasabb 250 000 Ft volt.

A két árverés adatait figyelembe véve a kikiáltási átlagár 192 000 Ft volt, 150 000 Ft-ért 20 db telivért kínáltak, de az árverésen ezek közül egy sem kelt el. Ha a kancákhoz tartozó 5 db szopós csikót az árakból leszámítjuk, akkor a kikiáltási átlagár megfelel az elmúlt évi állatvásárok 182 000 Ft-os átlagárának, mely a kifejlett lovakra vonatkozott. Tehát semmivel sem adnak többet egy kiváló pedigrével rendelkező, sportos felépítésű angol telivérért, mint a mindenféle – sokszor zugfedeztetésből származó – sok gazdát és lókupecet megjárt vásári lovakért.

Azért a bemutatott lovak egy részét utólag már megvásárolták. Jó magyar lóárverési szokás szerint, ugyanis nem az árverésen, hanem utána szoktak nálunk lovat venni. Az árverésen csak megnézik a kínálatot, és amelyik tetszik, azt a katalógusban bejelölik maguknak. Ezután a bokszban felkeresik a lovat, körüljárják, végigtapogatják, kikérdezik a lovászt vagy trénert a ló viselkedéséről, betegségeiről, kólikára való hajlamosságáról stb. Akik nem tenyésztésre veszik, hanem használatra, azok néha ki is próbálják. Egyébként a késői bánat megelőzésére ez a megfelelő eljárás.

A veszteség

Egy ilyen súlyú vágó-lónak, mint az angol telivér, a vágóára kb. 120-130 000 Ft. Ebből a nemes fajtából egy olyat, mely a pályán egy millió forint felett nyert és most élete teljében visszavonult, 150 000 Ft-ért meg lehet venni! Milyen okok húzódnak meg e szomorú valóság mögött? Elsősorban a fajtán belüli túlkínálat a kereslettel szemben, másodsorban a versenyeztetés gazdaságtalansága.

Kevesen keresnek ma telivért sport vagy hobbi célra. Az ugrósportban túl gyors, sok egyede felspannolt, nehezen irányítható, a pályák vonalvezetése ezeknek nem kedvez. A távlovaglásban inkább az arabot, vagy anglo-arabot keresik. A díjlovaglás művelőinek kicsi a tábora, és egy ilyen kinyújtózkodó fajtát nehéz iskolaegyensúlyba (amikor a konc, a csánk, és a hátsó ízületek fokozottabb hajlítottsága következtében a súly nagyobb részben a hátsó lábakra kerül, így az első lábak emeltebben és szabadabban mozoghatnak) átlovagolni. Fogatban nem mernek vele kísérletezni, mert ha bepánikol, annak végzetes következményei lehetnek. A kedvtelésből lovat tartónak pedig tudnia kell lovagolni.

Mikor jelenik meg egy lovasiskolában olyan képességű lovas, akit egy pályáról frissen lejött telivérre rá mernek ültetni? Mondjuk meg őszintén, hát elvétve. Ezek a nagy teljesítményű és kiváló pedigréjű lovak elsősorban arra lettek tenyésztve, hogy a startgépből kiugorva lefussák azt az egy-két kilométert teljes erőből, azután mehetnek vissza a helyükre. Némelyiket, amikor meghallja a lószállító hangját, már kiveri a verejték. Használatukban a sebesség számít, az hozhat pénzt. Ezért csépelik őket a zsokék a célegyenesben. Két dolgot kell szem előtt tartaniuk a 60 km/órás sebesség közben. Beférni az első három közé és életben maradni. Ez tehát a telivér fő profilja, erre lett tenyésztve és felkészítve. Amikor befejezi a versenyzést, a jobb kancák tenyésztésbe mennek, a mének közül csak elvétve egy-egy, a többi sorsa a teljes bizonytalanság lesz.

A versenyeztetés gazdaságtalansága nem ösztönzi a vezetőket arra, hogy a megvett lovat továbbra is versenyben tartsák, vagy annak szaporulatát pályára adják. A tréningben tartás díja olyan magas, hogy a ló – eltekintve a kiemelkedő képességűektől – nem tudja eltartani magát. Tehát nem hogy keresne, de havonta súlyos tízezrekbe kerül a tulajdonosának. Ezt pedig nem mindenki engedheti meg magának. Ha a veszteséget termelő lovakból sok van, akkor az már egy olyan jelentős gazdasági egységnek, mint a Bábolna Rt. is komoly teher. Minden nap csak a pénzt viszi, tehát meg kell tőlük szabadulni. Mi lóbarátok csak abban reménykedhetünk, hogy ezek a nemes lovak időt nyernek, ezalatt jó gazdára találnak, és életük teljében nem a vágóhídon végzik.

 

2000. Vér Imre
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.06.08.
Fotók: Canva

A Caprilli iskola magyar vonatkozása

Írta:
Lovasok.hu

A Caprilli iskola magyar vonatkozása

 

Az elmúlt évek folyamán már számtalan pontos és részletes szakmai írást olvastam Federico Caprilli életéről és munkásságáról. Ezekben viszont csak néhányan tettek egyáltalán említést Caprilli modern lovagló és ugró elvének a megalkotásában döntő szerepet játszó magyar segédletről. Erről pedig minden magyar lovas embernek tudnia kell, mi több, büszkeséggel tudatnia a felnövekvő nemzedékkel. Erről a következőkben Dr. Várady Jenő, ti Népsport c. folyóiratban 1990. II. 25-én “Miből tanult Caprilli?” címmel.

A Sankt Georg (Berlin), a Notes sur l’enseignement equestre (Saumur) és a Sport Universal Illustre (Hannover, 1930) lapok szerint gróf Széchenyi Dénes “Adalékok a lovaglás tanításához” (pesth 1871) és “Beitrag zum Reitunterricht” (Wien, 1872) könyve volt a jelenleg egyedül üdvözítő olasz iskola kiindulópontja. Az iskolát Federico Caprilli (1868-1907) alapította, s ennek köszönhetjük a mai rekord eredményeket az ugratásban. A hivatkozott szaklapok szerint Széchenyi múvét a bécsi olasz követ küldte el Caprillinek, s ő az ebből tanultak alapján alapozta meg oly világhírűvé vált iskoláját, ahová a legtöbb európai ország – közöttük mi is -, Amerika, Japán lovasai kiképzésre jártak.

Caprillinek, a kiváló lovasnak és tanárnak mindenképpen érdeme, hogy felismerte az ebben a munkában foglalt útmutatások – korát megelőző – fontosságát, az innovációt és azokat késedelem nélkül átültette tehetségével a gyakorlatba. Ez tehát minden kétséget kizáróan magyar eszmei indíttatás, melyet Olaszországban tökéletesítettek. Az “Adalékok…” adta meg Caprillinek a lehetőséget iskolája kifejlesztésére. Az egyetemes lovassport gyásza volt Caprilli 1907-ben munkaközben, szerencsétlenül bekövetkezett halála.

Jenő bácsi sorai nyomán a témánál maradva gondolatban látogassunk el Pineroloba, a Caprilli-iskola fellegvárába. Dr. Reznek Jenő “Pineroloi levelek” című írása 1930. január 10-én jelent meg a Szent György sportlap hasábjain. Ami világhírre emelte ezt a kis városkát, az lovas tradíciója és Caprilli szelleme. Az egész ország minden fiatal lovastisztje ide kerül, itt kezdi pályafutását az élet göröngyös útján. Amit itt lát, amit itt hall, amit itt tanul, az hű kísérője marad élete végéig. Ha pedig egy ilyen pazarul berendezett kaszinó minden kis zugában az olasz lovas hírnevét és dicsőségét hirdető szimbólummal találkozik, kell, hogy büszkeség töltse el, kell hogy tele lelkesedéssel és kitartással küzdjön abban az irányban, melyet Caprilli mutatott meg.

Ennek az iránynak – mely alapját képezi a mai olasz lovas hírnévnek – megtartásáért és továbbfejlesztéséért vállvetve dolgozik mindenki. Itt megnyilvánul a lovasszellem külsőségekben, él a lovasszellem a lelkekben s a fiatal lovasgenerációt ezzel a szellemmel átitatva bocsátják ki az életbe. Vagy nem a nemzeti érzés és lovasszellem együttes ápolása az, ha ebédjénél és vacsorájánál minden egyes tányér mélyén ott látja az iskola címerét a jelszóval: “Non ristare!”? Ezen jelszó szellemében kezdi meg az innen kikerülő fiatal tiszt működését a csapatnál, ezen jelzés szellemében épül fel tehát az egész olasz lovasság kiképzése is.

 

2000. Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.08.16.
Fotók: Canva

1...693694695...699694. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés