Lovaspóló 1929-ből
Ha kezünkbe vesszük hazai lovas versenynaptárunkat, hiába is keresnénk, nem találunk lovaspóló versenyeket a programban. Többek számára ismeretlen is ennek a sportágnak a működése, szabályzata és értékelése. Pedig a század húszas éveitől már folyamatosan szaporodtak lovaspóló egyesületek és a II. világháború időszakában az angolok komoly ellenfélként tiszteltek bennünket. Ízelítőként most a Szent György Képes Sportlap 1929. június 10-ei számából a lovaspóló tavaszi mérkőzéseiről idézünk pár sort. Eredményekkel senkit nem akarok untatni, elegendő, ha megemlítem, hogy ebben az időszakban 12 hazai csapat mérte össze játéktudását. Bízunk benne, hogy hazánkban újból virágzásnak indul az angolok által a sportok királyának nevezett lovaspóló, már csak a jeles elődeinkre való tekintettel is.
A tavaszi lovaspóló-mérkőzések
Pünkösd hétfőjén kezdődtek meg a Margitszigeten a Magyar Póló-Clubnak a közönség mind szélesebb rétegeiben érdeklődést keltő lovaspólómérkőzései. A küzdelem az Idegenforgalmi, Utazási és Szállítási Rt. elnöke, Ttrsnády Szücs András államtitkár által adományozott “Magyar Handicap Vándordíj” -ért, a Stühmer Frigyes által felajánlott “Kisbéri Díj” -ért, a Ciáky Károly gróf m. kir. honvédelmi miniszter alapította “Budapesti Vándordíj” -ért és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által alapított “Novice Kupá”-ért folyt. A mérkőzések minden egyes alkalommal változatosak, hevesek, fordulatokban gazdagok voltak, úgy hogy a nehéz játékban való gyakorlottság, a számítóképesség is mindjobban kidomborodik. A játéknak ez a fejlődése a lovaspóló ügyét határozottan előbbre viszi, mert a néző közönséget – amint azt a gyakran láttuk – valósággal lázas izgalomba hozta.
A játékosok közül elsősorban is az angolok váltak ki nagy rutinjukkal. Ezen különben nem csodálkozhatunk, mert nemzetközi vonatkozásban klasszist képviselnek. A magyarok közül meglátszik a nagy gyakorlottság Wenckheim József és dr. Bánffy Miklós grófokon. A többiek is mind igen szépen haladnak s napról-napra szebb és szebb ütéseikben gyönyörködhetünk. Játékukat azonban ma még külön-külön nem bírálhatjuk el, mert még nem fejlődött ki bennük az az egyéni stílus, amely a kritikát jogossá tenné. Mindannyian lelkesen és szívből játszanak és ez fontos, mert ez jelöli meg haladásuk útját is.
A lovakról is meg kell még emlékeznünk. Bámulatosan szépen fejlődnek s annyi tény, hogy ha – amint reméljük – a magyar ló a pólójátékban továbbra is oly mértékben válik be, mint azt eddig láttuk, akkor meg lehetünk elégedve, mert a lovaspóló újbóli meghonosításának nem marad majd el anyagi haszna sem. A lovak teljesítményét Carola mecklenburgi hercegnő és Borwin mecklenburgi herceg fáradhatatlan munkájának köszönhetjük.
A pólójátékoknak mindvégig nagy és előkelő közönsége volt. Horthy Miklós kormányzó őfőméltósága rendkívüli elfoglaltsága ellenére is, minden mérkőzést elejétől végig nézett s vele együtt hazai lovastársadalmunk színe-java gyönyörködött azokban a színes és felejthetetlen szép jelenetekben, amelyek ennek a játéknak sajátosságai s amelyek ezt a lovassportok többi ágai közül kiemelik.
Összeállította: Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
2000.
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva
