Kezdőlap Blog Oldal 689

Ménesbemutató: Dióspuszta

A hagyomány folytatódik

 

Hazánk egyik legrégebbi és legjelentősebb angol telivér ménesét 1910-ben Jaross Andor alapította a Tata melletti dombokon elterülő Dióspusztán. Jaross a ménest az olasz Riccardo Cellának adta el, majd az I. világháború után Dióspuszta újra magyar tulajdonosé lett.

Az új gazda az angol telivér kitűnő ismerője és tenyésztője, Halász Béla volt. Irányítása alatt Dióspusztán jelentős fejlesztések történtek. Óriási karámok épültek, gyepes kifutókat létesítettek, a tenyészállomány pedig minőségi változáson ment keresztül – természetesen pozitív előjellel. Ekkoriban a ménes a nagy forgalmat bonyolító yearling árverésekre tenyésztett lovakat, illetve panziós tartással foglalkoztak. A korabeli beszámolók tanúsítják, hogy Dióspuszta aranykorát élte ezekben az években. A ménes 1944-ig 5 derbynyerőt adott a lóversenyzésnek, köztük Rüdigert, az 1937-es Osztrák Derby nyerőjét, mely Dr. Tonneles Alfréd színeiben nyerte a háromévesek legnagyobb erőpróbáját.

A háború után

A II. világháború alatt a ménes állományát a csehországi Napajedlába (Napagedl) hurcolták, ahonnan a dióspusztai telivérek többé nem kerültek vissza. 1946 és 1951 között honvédségi kézen volt a ménes, majd az 1962-es átszervezés során a Bábolnai Állami Gazdaság lett a tulajdonos 1993-ig. Ekkor megalakult a Nemzeti Ménes Kft. amely nevet 2000-ig viselte a dióspusztai ménes. 30 kanca és kb. 25 versenyló kivételével e telivérek Kerteskőre kerültek, ahonnan 2001. januárjában minden ló visszatért Diósra. E lépésre elsősorban gazdasági okok miatt volt szükség, de Dióspuszta mellett szóltak kitűnő adottságai is. A ménes jelenleg 50 kancával rendelkezik. Az idei évben várhatóan 30 csikó látja meg a napvilágot. A ménesben 6 mén áll, ezekből 5 a sajátjuk, egy pedig a Lovaregylet tulajdona. Közülük mindenképp meg kell említeni Horatio Lurot – többszörös apamén – championt, valamint Noble Law-t, Kegyúr apját. Ne feledkezzünk meg Bin Shaddadról sem, akinek fia Shaddad a 2002. évi Kétévesek Kritérumának nyerője volt.

Tréning

A ménes versenylovai részben Alagon, részben pedig Dióspusztán készülnek a versenyekre. Az alagi pályán Dr. Csicsai Friderika és Németh Ildikó gondozottjai a dióspusztai lovak, míg otthon a ménesben Piotr Czarnieczki és Vas József idomítja a telivéreket. Czarnieczki 2002-ben érkezett Lengyelországból, ahol kétszeres idomár – champion volt, majd csehországi működése során szintén elnyerte ezt a címet. Vele szemben a ménes elvárása az volt, hogy az egy ideje már csak statisztáló dióspusztai lovakat fokozatosan előrehozta és ennek a feladatnak a lengyel mester eleget is tett. A sárga Kegyúr a tavalyi évben sikert sikerre halmozott a klasszikus futamokban, majd év végén elnyerte az Év lova címet. A tavaly kétéves Mabruk szintén eredményes évet zárt, hiszen mind a Balatoni, mind pedig a Szent László díjat megnyerte és listavezetőként vonult téli pihenőjére.

A már korábban említett Shaddad szereplése szintén a lengyel tréner hozzáértését dicséri. Mindössze rövid ideje tevékenykedik a ménesben az egykori sokszoros zsokéchampion Vas József, aki Jugoszláviában trénerkedett majd onnan hazatérve vállalt idomári állást Dióspusztán. Ő Miecislavban és Lovely Blackben bízik elsősorban 2003-ban. Ottjártunkkor bepillantást nyerhettünk a lovak munkájába is, majd megtekintettük az anyakancákat, köztük Kegyúr anyját, Kátyut, Horatio Luro utáni kancacsikójával.

A tavalyi eredményeket látva úgy tűnik a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft. dióspusztai ménese kimozdult a holtpontról. Várjuk a folytatást 2003-ban.

 

Szebényi Dániel
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. májusi számában.)
Frissítve: 2023.04.04.
Fotók: Canva

A mesterséges termékenyítés

A mesterséges termékenyítés

A mesterséges termékenyítés Magyarországon a lótenyésztésben is elterjedt tenyésztési eljárása. A módszer terjedését azonban nem segíti, hogy az állami támogatási rendszerből a mesterséges termékenyítést évek óta kimaradt. A téma fontosságát adja azonban az is, hogy 2003. februárjában rendelet jelent meg a lovak vírus arteritise (EVA) elleni védekezésről, ami a méneknek bizonyos esetekben csak a mesterséges termékenyítést teszi lehetővé. Ezt azonban gyakran maguk az érintettek, a kanca és méntulajdonosok sem tudják.

Ahhoz, hogy a mesterséges termékenyítés rendszere igazán jól működjön, legalább három dolog szükséges:
– megfelelő műszerekkel ellátott mesterséges termékenyítő állomások, ahol levehetik a felállított ménektől a spermát, majd megfelelő kezelés után azt kiadják
– képzett és az adott területen tapasztalatokkal rendelkező állatorvosok, inszeminátorok ( mesterséges termékenyítést végezni csak hatósági engedély birtokában lehet !!)
– a kancatulajdonosok pozitív közreműködése, mert nélkülük nem lehet eredményesen termékenyíteni.

Mi is az a mesterséges termékenyítés?

A mesterséges termékenyítés egy olyan állattenyésztési eljárás, ahol a méntől műhüvely segítségével levett és megfelelő eljárásokkal tartósított spermát a sárló kancába szakember helyezi be.
A mesterséges termékenyítés történhet a termékenyítő állomáson is, de a gyakorlatban általában – a későbbiekben említendő számos előnye miatt – a kanca tartási helyén termékenyítenek.
A termékenyítésre használt sperma lehet un. “friss” sperma, vagy mélyhűtött sperma.
A friss spermával való termékenyítés során a méntől levett spermát, a megfelelő vizsgálatok után (“életképesség vizsgálat”, termékenyítő adag meghatározása …stb.) kihígítják, tartósítják. A sperma hígítására azért van szükség, mert a levett sperma önmagában csak rövid ideig életképes. Ennek oka az, hogy a sperma anyaga nem biztosít optimális feltételeket a hím ivarsejtek (spermiumok) számára, sőt bizonyos értelemben toxikus (mérgező) is rájuk. A tartósításra használt spermahígítóknak döntő szerepük van abban, hogy mennyi ideig használható fel a sperma. A legjobb minőségű hígítókkal kezelt sperma, ha azt megfelelően tárolják, 36-48 óráig életképes és felhasználható. Ezt a higított spermát adják ki az állomások a velük szerződésben lévő állatorvosoknak, inszeminátoroknak.
A mélyhűtött (mélyhűtéssel tartósított) spermával való termékenyítés nagy szakértelmet, a kanca szinte folyamatos állatorvosi ultrahangos vizsgálatát és komoly műszerparkot igényel, ezért ezt – kevés kivételtől eltekintve – csak a termékenyítő állomásokon végzik. A mélyhűtött spermát a felhasználásig folyékony nitrogénben kell tárolni.

Miért jó a mesterséges termékenyítés?

A mesterséges termékenyítés mind a méntartó, mind a kancatulajdonos számára számos előnyt jelent.
A mesterséges termékenyítés során mentesülünk a fedeztetéssel járó állategészségügyi kockázatoktól és egyéb (balesetekből adódó) veszélyektől is. Gyakran probléma a friss fias kanca és csikója szállítása, ami a mesterséges termékenyítés alkalmával elmaradhat. A költségeket tekintve az sem utolsó szempont, hogy nem a kancát kell szállítania, hanem a sperma utazik töredék költségen. Előnye még ennek a módszernek, hogy a távolság nem befolyásolja a mén kiválasztását, a kanca és a mén szinte bármilyen messze lehet egymástól. Így többé nincs “szükség” arra, hogy az adott körzetben megfelelő fajtájú, vagy minőségű mén hiánya miatt bármilyen, a közelben fellelhető ménnel fedeztessünk.
A méntartó számára is kedvező ez az eljárás, mert így egy-egy nagy tenyészértékű méntől sokkal több utód nyerhető, és tartózkodási helytől függetlenül bárki számára -jelenleg az állami támogatás miatt – igen kedvező áron hozzáférhetők. Fontos, hogy nem esnek ki a tenyésztésből pl. a végtag-, vagy egyéb problémák miatt fedezésre már képtelen mének sem.
Végül, de nem utolsó sorban az egyik legfontosabb előny az, hogy a jól végrehajtott mesterséges termékenyítés eredményesebb lehet, mint a természetes fedeztetés. Ezzel a módszerrel olyan problémás kancák is vemhesíthetők, melyeknek a természetes fedeztetés során nincs esélyük a vemhesülésre.

Mi kell ahhoz, hogy a mesterséges termékenyítés eredményes legyen?

Az eredményességet alapvetően négy tényező befolyásolja:
– a sperma minősége
– a termékenyítés végrehajtásának technikája
– a termékenyítés időpontjának helyes megválasztása és
– a kanca egészségi állapota

A sperma minőségét számos tényező befolyásolhatja, mint például a mén genetikai tulajdonságai (nem minden mén spermája egyformán jó a mesterséges termékenyítésre), a mén kihasználtsága, a spermavétel gyakorisága, tartási és takarmányozási körülményei. Ezek mellett a spermavétel módja és a spermakezelés (tartósítás) technikája is igen meghatározó. A jó minőségű sperma kiadása a termékenyítő állomás feladata, de legalább olyan fontos az ezt követő szakszerű szállítás és tárolás is. A “jó” sperma tehát általában 48 óráig életképes és az idő haladtával a termékenyítőképessége erősen romlik.
Nagyon fontos – talán a leglényegesebb – a termékenyítés időpontjának minél pontosabb meghatározása, mert a méhben a levált (ovulált) tüsző a leválást követően mindössze 6-12 óráig életképes. Ezért ebben az időszakban a termékenyüléshez életképes spermának kell lennie a méhben, ami azt jelenti, hogy a termékenyítés időpontjának a lehető legjobban kell megközelítenie a tüszőleválást.

A termékenyítés időpontjának megválasztása többféle módon történhet. Ha nincs mód a kanca rendszeres vizsgálatára, akkor “vakon is rakhatjuk” a kancát, ami egyszerűnek tűnik, mert ekkor a sárlás 2-3. napjától egészen a sárlás végéig 36-48 óránként végezzük rendszeresen a termékenyítést a lehető legfrissebb spermával. Ez a módszer azonban olyan kancáknál, melyek hosszan sárlanak, igen költséges, felesleges és akár káros is lehet. Ezért az a legjobb megoldás, ha a termékenyítés (tüsző leválás) időpontját rendszeres vizsgálattal pontosan meghatározzuk, vagy esetleg hormonális kezeléssel befolyásoljuk. Ilyenkor a kancát az állatorvos általában a sárlás közepétől – ami normális esetben a sárlás 2-3. napja – rendszeresen vizsgálja és a tüszőrepedés idejéhez minél közelebbi időpontban termékenyíti. Természetesen ebben számos eltérés lehet, mert egyrészt minden ló más és más, másrészt a termékenyítést végző szakember tapasztalatai és szakmai elképzelései is befolyásolják az alkalmazott eljárást.

Mi lehet az oka annak, ha a mesterséges termékenyítés eredménytelenül végződik?

Az előzőekből következik, hogy a mesterséges termékenyítés során számos probléma merülhet fel. Ha a termékenyítést hozzáértő, gyakorlott szakember végzi, akkor ő tisztában van ezekkel, és kellően rájuk tud figyelni és természetesen igyekszik kiküszöbölni azokat.
A leggyakoribb okok, ami miatt nem termékenyül a kanca:
– nem megfelelő minőségű, vagy nem friss spermát alkalmaznak
– nem megfelelően szállítják és tárolják a spermát
– nem megfelelő kondíciójú, esetleg beteg kancát termékenyítenek
– a kancának (bármilyen súlyosságú) hüvely vagy méhgyulladása van
– nem megfelelően állapítják meg a termékenyítés időpontját, ha pl. a kanca csendesen sárlik”, vagy vakon” termékenyítés esetén.
– a termékenyítés során technikai probléma adódik ( pl. nem steril eszközök, a sperma és a használt eszközök hőmérséklete nem megfelelő, stb….)

Hol találhatók ilyen mesterséges termékenyítő állomások?

Az országban ma már sok termékenyítő állomás található, szinte majd minden megyében. Az állomások többsége a lovasújságokban rendszeresen reklámozza szolgáltatásait, ménjeit.

NÉHÁNY HASZNOS TANÁCS!
A legjobban tetsző, vagy legmegfelelőbb mén kiválasztása után, a kancatulajdonosnak célszerű tisztáznia azt, hogy mennyi a fedeztetési díja, milyen napokon lehet spermát hozni tőle, mely állatorvosokkal, inszeminátorokkal tudja a lovát termékenyíttetni (kik jogosultak erre, kikkel vannak szerződésben ), milyen egyéb költségek fordulhatnak még elő, …stb.

Dr. Filipsz István, IC Ranch
lovas magán-állatorvos
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003.májusi számában. )
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva

 

Segíts lovadon: az ugrólovas ülése

Annak, aki ugratni szeretne, természetesen el kell sajátítania az ugratás nélkülözhetetlen “kellékét”, az ugróülést. Ennek segítségével a lovas az akadályok leküzdése során hatékonyan segíti lovát és optimális esetben sosem gátolja.

Az ugróülés elengedhetetlen alapja a korrekt, mély idomítóülés. Ha ezt birtokolja a lovas, a következő lépés a könnyített ülés, amely tehermentesíti a ló hátát, de mégis kontrollálja sporttársunk minden mozdulatát. Természetesen a könnyített ülés is csak szorgalmas gyakorlással sajátítható el. Így biztosíthatod azt, hogy lovad az akadály átugrásakor adottságait és izomerejét optimálisan használhassa.

A könnyített ülésben a lovas felsőteste valamennyivel a függőleges elé kerül. A derék finoman meghúzva, a vállak szétnyitva. Felsőtesteddel csak annyira dőlj előre, hogy súlypontod egybeessen a mozgó ló súlypontjával. Ha – mint az gyakran látható – túlságosan előredőlsz, ülésed a ló elejére kerül. Így indokolatlanul terheled a ló elülső testrészét, arról nem beszélve, hogy segítségeid elvesztik hatásukat. Bokádat tartsd lazán a kengyelben. Üleped kissé kiemelkedik a nyeregből, így tehermentesítve a ló hátát. Ez azonban csak néhány centimétert jelenthet – így a lovas mindig elfoglalhatja az “alapülést” és határozottan korrigálhat vészhelyzet esetén. Könnyített pozícióban a lovas nem a nyeregben, hanem a nyergen ül! A térdek szorosan a nyergen; a lábszárakkal együtt rugóztatják a mozgást. Az alsó lábszárak kívánatos helye a heveder vonala, a lovas vádlijával mindig kapcsolatban marad a ló testével. A kengyeleket állítsd három lyukkal rövidebbre az idomításnál használt hossznál. Túl hosszú kengyel esetén a lovas nem tud könnyíteni, ha pedig a kengyelhossz túl rövid, az a segítségadás rovására mehet, az akadály felett pedig veszélyezteti a biztonságos ülést. Fontos, hogy pozíciódat soha ne a szárak segítségével tartsd fönn! Fiatal vagy tapasztalatlan lovasoknál jó szolgálatot tehet egy a ló nyakára csatolt kengyelszíj. Inkább ebbe kapaszkodj, mint a szárakba.

Segítségadás könnyített ülésben

Ha lovad jól idomított, akkor minden további nélkül reagál a könnyített ülésben adott jelzésekre – lovasnyelven segítségekre. Törekedj arra, hogy a lehető legkönnyebb kapcsolatban maradj a ló szájával. Ha létrejön a könnyed és folyamatos támaszkodás, a ló könnyedén és szívesen vágtázik majd alattad, hátulsó lábával szorgalmasan és állandóan súlypontja alá ugorva. A könnyített és az idomítóülésben adott segítségek között nincs különbség. Iramfokozáskor a térdek és alsó lábszárak jobban zárnak, a felsőtest pedig a tempónak megfelelően hajszálnyival előrébb vagy hátrább kerül. Jó, ha lovad reagál a hangsegítségekre. Ezt a lovak megtanulják – te pedig gyakran hasznát veheted edzésen vagy versenyen. Fordulatokban lovad maradjon ütemes és lendületes. A lovas a fordulat irányába néz és ugyancsak ebbe az irányba helyezi súlyát. A belső csizma aktiválja, a külső pedig kontrollálja a ló hátulsó lábait.

Az ugróülésről

A lovas könnyed pozícióját ugyanúgy fenntartja, mint a síkmunkában “használatos” könnyített ülésnél. A térdek és sarkak mélyen vannak, a boka fokozottabb rugózást és terhelést vesz fel. A lovas keze a ló szája irányába mozdul, de figyel arra, hogy a kapcsolat soha ne szakadjon meg a ló szájával. Bizonyos helyzetekben – amikor az akadály után gyors fordulat következik – a lovas már ugrás közben az új irányra “gondol”. Testsúlyát automatikusan a következő akadály felé terheli, így fordítva a lovat szinte már a levegőben. Az elugrás és a lebegés fázisában ideális esetben a lovas felsőteste párhuzamos a ló nyakával és marjával. Az ülep csak néhány centiméterre hagyja el a ló hátát- akárcsak a könnyített ülésben. A földet érés fázisában a lovas felsőteste finoman hátrafelé mozdul. Az ülés egy pillanatra érintkezik a nyereggel, anélkül, hogy a ló hátát túlságosan megterhelné.

Hibák az ugróülésben

Az ugróülés leggyakoribb hibái a ló “megelőzése” az akadály előtt vagy fölött – illetve a ló mozgásától való elmaradás ugyanezen helyzetekben. Nagyon zavaró a ló számára, ha a lovas megkísérli “elemelni” lovát a talajtól. A ló elkezdi félteni a száját, fejét fent tartja, stílusát pedig teljesen elveszítheti. Gyakran látható, hogy a lovas lábszára hátracsúszik a ló oldala mentén, különösen nagy akadályokon fordulhat elő. Ez mindaddig nem zavarja a lovat, amíg a lovas lábfeje párhuzamos marad a ló testével. Más a helyzet, ha a lovas sarkai és sarkantyúi befelé fordulnak. Ez már igazán kellemetlen a ló számára.
Mindenesetre a lehető legszebb stílusra kell törekedni. A legszebb stílus ugyanis a legkönnyebb nekünk és lovunknak is.

 

Szerző: SzD
Forrás: Nemzetközi Lovas Magazin 2003. márciusi száma
Frissítve: 2023.03.07.
Fotók: Canva

Túri József

Túri József – A legenda tovább él

Újsághír, 2003. nyara: „Motorbaleset következtében elhunyt Túri József, válogatott díjugrató. A kiváló sportember az angol csapat színeiben Európa-bajnoki címet szerzett, majd az 1988-as szöuli olimpián hatodik helyezést ért el. Később magyar válogatottként a Római Világjátékokon az egyéni hatodik helyezésig jutott, és több Nemzetek Díja versenyen és Világkupa-viadalon győzött”.

A kis tudás nagy veszély

“Nem elég, ha valakinek sok pénze van, vesz egy drága és képességű lovat azonban nem tanul meg rendesen lovagolni, viselkedni.”

Ez a pár sor csak rövid összefoglalása a 48. évében tragikus körülmények között elhunyt Túri József, a hazai lovassport, a díjugrató szakág egyedülálló egyénisége, a szakág legeredményesebb versenyzője életének. E sorok írójának volt olyan szerencséje, hogy egy kissé mélyebben ismerte ezt a fanatikus, fantasztikus embert és ezért talán elfogultság nélkül nem tudja fájdalmát, gondolatait papírra vetni. Túri József, mint a lóhoz közelállók többsége, szinte génjeiben hordozta a lovak iránti tiszteletét és mérhetetlen vonzalmát melyről így vallott utolsó interjújában:

Édesapám egy mezőgazdasági tsz-ben dolgozott, és az ott látottak indítottak el a lovas pályán. Édesapám segítségével elhelyezkedtem a bugaci tsz-ben, a csikósmesterséget tanultam ki. Szorgalmam és jó fizikai felépítésem folytán pár év alatt megtanultam ezt a szép, de nehéz mesterséget. Ekkor az 1970-es évek elején jártunk. Egy angliai csikósbemutató körúton vehettem részt, ami közel egy hónapig tartott. Akkor egy merész gondolattal – 17 évesen – a bemutató után hazafelé jövet leléptem a csoportból pontosabban kiugrottam a kamionból – kezdi Joe.

Mi történt ezek után?

Angliában kezdtem el díjugratói pályámat. Nagyon sokat kellett tanulnom, dolgoznom, de az ottani segítőm, későbbi barátaim sok mindenben támogattak. Látták bennem az elszántságot ahogy szívósan és sok gyakorlattal, sokat nélkülözve tanultam ezt a szép sportot. Nagyon sokat köszönhettem egy gazdag barátomnak, aki lovasember lévén meglátta a lehetőséget bennem. Tanultam, vettünk-eladtunk lovakat és így fokozatosan egyre jobb lóállománnyal rendelkeztünk. Ezek a lovak már a későbbiek folyamán nagy és rangos versenyeken is szépen teljesítettek. Tehát a kemény és céltudatos munka meghozta az eredményét. Ez alapján 1986-ban elindultam az első nemzetközi versenyen, majd elindulhattam felfele a pályán. Ezután az angol csapattal EB-t nyertem, ami nagyot lendített rajtam.

1988-ban, a szöuli olimpián az angol csapat tagjaként indulhatott.

Megkaptam az angol állampolgárságot, ami nagy megtiszteltetés volt számomra és emellett az olimpiai csapatba is bekerülhettem. Az olimpián egyéni 12. helyezést értem el, míg csapatban 6-ként végeztem, végeztünk. Szép sikernek számított ez akkor.

Az angol díjugrató sport akkor is és azóta is a világ élvonalába tartozik. Az angolok legeredményesebb versenyzőivel milyen volt a kapcsolata?

Mivel sok esetben egy csapatban versenyeztünk, általában jól kijöttünk egymással, de különösen jó barátom, csapattársam volt Nick Skelton, Mark Amstrong, Geoff Billington és Rob Hoekstra.

A ’80-as évek végétől hogyan folytatódott profi pályafutása?

Az olimpia után, ‘89-ben az angol csapattal ismét EB-t nyertünk és rengeteg versenyen vettünk részt.

Könnyen befogadták az angol csapatba csapattársai?

Igen. Látták jó eredményeimet, és értékelték a csapatban nyújtott teljesítményeimet. Nagyon jól éreztem közöttük magam, jól kijöttünk egymással, igen jó volt a csapatszellem.

Mennyire különbözik az angol lovasélet a miénktől?

A több évszázados hagyományok meghatározóak minden területen. Tudják, miképpen és hogyan kell dolgozni a különböző szakterületeken. Teljes biztonságban van a ló, a versenyző és a tulajdonos is. A tudásra, a felkészültségre épül minden. A szakszerű patkolástól az állatorvosig, a szerszámkészítőtől a lovászig mindenki érti a mesterségét, mindenki komolyan veszi a munkáját. Véleményem és tapasztalatom szerint ez itt nálunk még sok kívánnivalót hagy maga után. A kis tudás nagy veszély. Nem elég, ha valakinek sok pénze van, vesz egy drága és jó képességű lovai, azonban nem tanul meg rendesen lovagolni, viselkedni.

Véleménye szerint az edző, az edzés milyen szereppel bír a szakágában?

Kezdeti állapotban nagyon fontos. De egy szint elérése után a legjobb edzés maga a verseny. Az öntudatos versenyzőnek tudnia éreznie kell, hogy milyen hibát követett el, és miért. A fejlődés útja: minél többet versenyezni. Mi Angliában – ez nem csak rám értendő – majdnem minden nap versenyeztünk, de legalább hetente ötször. Egész évben. A lovak szállítását nagyon jól megszervezik, optimalizálják az egy versenyen résztvevő lovak számát. Állandóan utaztunk repültünk, versenyeztünk. Egyik nap Torontóban, másnap New Yorkban, két nappal később Dublinban, majd Aachenben, Párizsban, Rómában, Londonban szerepeltünk, és foytathatnám tovább a sort.

Voltak saját tulajdonú lovai is, vagy csak az istállótulajdonos lovaival versenyzett?

Természetesen voltak saját lovaim is, de azok a jelentősebb képességű lovak amelyekkel a versenyeken indulhattam, egy gazdag istállótulajdonos lovai voltak.

Mint nemzetközileg is eredményes versenyző, ebben az időben mennyit keresett?

Nem voltak gondjaim. Szép házam autóm és szép összegű bankbetétem volt. Fontos, hogy elmondjam több mint húsz éven keresztül évente több mint 200 versenyen indultam. Több száz versenyt nyertem és sok jó helyezést értem el. Ezek mind ilyen vagy olyan nagyságrendű pénzdíjas versenyek voltak. Évente – forintra átszámítva – több tízmillió forintot kerestünk lovaimmal a versenyeken, de ez a pénz mind a tulajdonosé volt. Én fix fizetést kaptam, ez 1500-1700 font volt havonta. Angliában az első négy versenyző között tartottak számon.

Pályafutása idején melyik volt a legeredményesebb és legkedvesebb lova?

A legeredményesebb és legkedvesebb lovam Vital volt. Ez a ló jelenleg sikeres fedezőmén itthon, és jól örökíti kiváló tulajdonságait. Vitalról tudni kell, hogy nyolcéves pályafutásunk alatt 238 millió forintnak megfelelő pénzdíjat nyert versenyei során.

Hogyan és miért döntött úgy, hogy itthon folytatja az életét és pályafutását?

Eladtunk egy nagyon jó lovat Mexikóba, ezután már nem volt olyan kiváló lovam, amivel a világ élmezőnyében tudtam volna maradni. Közben már haza-hazalátogattam, egyre többször jöttem. A ’90-es évek elején vettem egy házat, és a kötődés egyre erősebbé vált szülőhazám iránt. Tudtam, hogy a megszerzett tudásomat, tapasztalataimat és a kiterjedt kapcsolataimat itthon is tudom hasznosítani, és ezzel segíthetem hazai lovassportunkat, lovaséletünket.

Mikor kapcsolódott be a hazai sportéletbe?

Hazatérésem után, a ’90-es évek közepén a Fenyő János vezette Vicónál kezdtem, de meggyilkolása után el kellett jönnöm. Ezután a Hortobágyi Eponánál versenyeztem, aztán a Ruttner Farm versenyzője voltam, majd a Jáki Lovas Klub színeiben versenyeztem.

Eddig az utolsó beszélgetésünk.

Pótolhatatlan veszteség

Túri József hazájához való kötődése folytán a 90-es évek elején végleg hazajött és rögtön bekapcsolódott a hazai lovaséletbe. Hatalmas tapasztalatának, felkészültségének köszönhetően rögtön a hazai díjugratás első számú favoritja lett.

Kritikusan, de a jobbító szándék elvét figyelembe véve segítette a sportágát, amiben elért eredményei magukért beszéltek. Közülük kiemelkedik a Római Világjátékokon elért egyéni hatodik helyezése. Ezenkívül több Nemzetek Díja-győzelem, sikeres Világkupa-szereplés, és magyar bajnoki cím fűződik nevéhez. Magyar olimpikonként kiharcolta a szereplés jogát a 2000-es sydneyi olimpiára, de lova, Superville, az olimpia színhelyén szerzett sérülése folytán nem tudott rajthoz állni. Nem tehetett róla, de ez a szerencsétlen eset nagyon bántotta. Később újból jöttek az eredmények és már a híres aacheni Lovasfesztiválon, hosszú évek óta először magyar színekben is bizonyítani tudott a világ legjobbjai között.

Nagy tervekkel kiemelkedő tudásával, nagy elszántsággal készült a versenyekre és a 2004-es athéni olimpiára. Sajnos mindezeket a terveket egyetlen és kegyetlentollvonással keresztülhúzta másik nagy szenvedélye a motorozás során elszenvedett, halálos végű balesete. Egy színes és kiemelkedően eredményes életút tört idő előtt derékba. Túri József elvesztésével egy kivételes egyéniséggel lettünk szegényebbek. Olyan emberrel és versenyzővel, akire felnéztek versenyzőtársai a sport vezetői, és szívébe zárta mindenki, aki a hazai és a nemzetközi lovasélet értője kedvelője. A magyar lovastársadalomban, a hazai díjugrató sportban szinte pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

Beküldte: Herneczky Frigyes
Forrás: www.fogatsport.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.21.

Volt egyszer egy Aranyági…

Volt egyszer egy Aranyági…

A hódmezővásárhelyi Aranyági ménes

Magyarország második legnagyobb mezővárosában, Hódmezővásárhelyen a rög (kötött – szikes talaj) és a nagyobb távolságok miatt ( város, tanya, rét, kaszáló, ártér, puszta, szántóföldek) olyan ló, lófajta alakult ki és terjedt el, amely a mindennapi hámos-igás munkák mellett megfelelt, könnyű hámos (esküvői, piacos, templomba járó) lónak , továbbá az akkori katonaság számára is, mint nemes katonai pótló, remontaként is kiválóan megállta a helyét.

1821-ben klasszicista stílusban épült Hódmezővásárhelyen a majdani csődörös huszárlaktanya, mely ma a Hód-MG. Rt. központja.A térség lótenyésztésének, irányításának integrációs központja volt a 60-as évekig.
Ez a lófajta a Mezőhegyesen már 150 éve kitenyésztett Furioso-North Star. Akkoriban angol félvérként, mezőhegyesi félvérként emlegették. Az oroszoknál anglo vengri, azaz angol magyar vérű lófajtaként ismerik. Különböző kiadványokban, mint például „A világ összes lófajtái„ című könyvben Furiosoként szerepel a magyar lófajták között. Ez a fajta a fent felsorolt sokrétű követelményeknek kiválóan megfelelt, így az igényes vásárhelyi gazdáknak is.

A vásárhelyi gazdák fajta iránti elkötelezettsége olyan jelentős volt, hogy Makó (Nónius) és Vásárhely között élesen elkülönült a két lófajta, tájfajta jelenléte. Az 1900-as évek elejére a helyi rög hatására kialakult a vásárhelyi tájfajta. Ma ezt a hagyományos magyar lófajtát, azaz a Furioso-North Star-t tenyészti az Aranyági ménes. 
Ahhoz, hogy ennek a fajtának, mint veszélyeztetett fajtának a helyzetét megértsük, ismernünk kell hányatott múltját és bizonytalan jelenét (a kanca létszám nem éri el az 1000-et, egyesületi viszonylatban az 500-at). Az 1920-as évekre az „eszményi lófajtaként” emlegetik. Sok gazdaság tenyészti , használja (nagybirtok-kisgazdaság). A fajta életében az első nagy törést a II. világháború, majd a TSZ -esítés hozza . A 60-as évek elején ( 1961 – ben ) a Gidrán, Furioso-North Star, Nóniusz méneseket áthelyezték Mezőhegyesről, eredeti tenyészhelyéről. A Furioso-North Star a Nagykunsági Á.G.-ba került. Itt ínséges idők jöttek a lovakra: sokszor csak rizsszalmán teleltették őket, és a jóindulatú brigád, kerületvezetőkön múlt, hogy melasszal egészítették-e ki a szalmát, és így energiával ellátva fényes szőrrel élték túl a téli időszakot. Az eredeti, ill. népies kancaanyagból állami és TSZ – es tenyészetek jöttek létre (mint pl.: Abádszalók, Bőszénfa, Herceghalom, Jászboldogház, Karcag, Kiskunság, Szentes, Orosháza, majd a Bajorországból adományozott eredeti Sárvári kancaanyag Pusztaberényben… stb.).

Mindenütt egy – egy döntéshozó vezető, elnök személyi akarata (befolyása és tekintélye) adott lehetőséget a lovak tartására, tenyésztésére. Ma már egyik tenyészet sem működik. Megszűnésükkel, az értékes tenyészanyag fajta átalakító keresztezéssel (általában a szintetikus sportló fajtában adott, még kiváló teljesítményű egyedeket, pl.: Zavaros, Klárika) vagy fizikálisan is eltűnt, sajnos sokszor a vágóhídon végezve. Az 1980-as évek végéig mind létszámban, mind minőségben vezető helyen szerepelt a fajta életében a Kiskunsági ménes.

A privatizáció után a termőföld, ingatlan maradt vagy fejlődött!? A megmaradt törzstenyészet lovai, mintegy 60 db kanca és szaporulata gondoskodás hiányában lesoványodott, lerühesedett. A látvány: szomorú állatok, amelyek nem értették a negatív változást. A tulajdonossal, ill. annak képviselőjével, történt többszöri tárgyalás után, amelyek ígéretekkel ugyan teli voltak, valójában nem történt változás, az országos Furioso-North Star Egyesület felfüggesztette a ménessel való együtt működést és szüneteltette annak tagságát. Maradt a kérdés: kellett-e az új tulajdonosnak a hagyományos nagy múltú és kiváló sport hátterű ménes vagy csak az ingatlan és a föld, mely nem „kér” enni?

A már említett Mezőhegyesen kitenyésztett 3 tradicionális lófajta közül a Gidrán helyzete hasonlóan válságos, mint a Furioso-North Staré. Veszélyeztetett fajta lévén (kb. 100 db tisztavérű kanca), Marócpusztán található nagyobb és kiváló sportértékű populáció, mely állami (?) támogatottságú, kisebb súllyal, mint amit megérdemelne. A Nóniusz fajta helyzete stabilnak tekinthető, mely fajtát két állami ménesben is tenyésztik: Hortobágyon és Mezőhegyesen. Sok-sok jó minőségű kanca található magángazdáknál, tenyésztőknél is. Példaértékűen működő országos tenyésztő egyesület fogja össze és integrálja ezeket a tenyészeteket.
A vásárhelyi Aranyági ménes, a Furioso-North Star fajta főménese. A fajta fenntartásán, genológiai vonalak megőrzésén túl (40 db törzskanca, 7 -11 db mén) populáció szinten végzi az egyedek kipróbálását, teljesítmény vizsgálatát.

Tenyészszemléken és a lovassportágak 5 szakágában (díjugratás, díjlovaglás, military, fogathajtás, lovastorna) hivatalos versenyeken szerepelve népszerűsíti a fajtát. Így az ivadékok versenyeredményei alapján a szülők, testvérek, féltestvérek is rangsorolhatók, emelkedik az értékük. A vásárhelyi populációban 3 népes kancacsaláddal és kiváló genetikai értékű, pl. eredeti mezőhegyesi kancacsaládból származó vagy reimport erdélyi román-szlovák kancákkal, ménekkel folyik a tenyésztés, amelyek ivadékainak szelekciójával a géntisztaságon felül a fő szempont a munkakészség, használhatóság (sportérték).

A lovassportok szakágain kívül a Furioso-North Star tenyészszemléken is szerepel, pl.: a teherindító- húzóvizsga is egyik ága a teljesítményértékelésnek. A teljesítménykódex szerinti ponttáblázat alapján, a versenyeken, vizsgákon elért, majd összegezhető pontok segítenek a populáció egyedeinek rangsorát objektíven felállítani.

Az Aranyági ménes a régió lótenyésztését, kiemelten a Furioso-North Star tenyésztését integrálja különböző genológiai vonalú ménekkel. Megjegyzendő, hogy a fajta tenyésztésében a vonalak, azaz a génmegőrzés fenntartása miatt (5-7) nem csak az egy-két úgymond „legjobbat”, (mint pl.: a világfajtáknál) kell tenyészteni.

Furioso törzs „A” vonalát pl.: Rege Furioso „XXXI” törzsmén „B” vonalát pl.: Fáraó Furioso „XXVII” törzsmén
North Star törzs pl.: Titán North Star „IX” törzsmén
-Nemesített vonalak:
• Sportlóval keresztezett pl.: Merán Furioso Ramzes „I” tm
• Angol telivér vagy ezzel keresztezett vonalak pl.: Masetta North Star „I” törzsmén
• Arab telivér vagy ezzel keresztezett vonalak pl.: Vigéc Viesbaden Furioso
• Shagya arab vagy ezzel keresztezett vonalak pl.: Hódmezővásárhely Gaza1-261

A felnevelés, ménesi tartás, majd a képzés (lovaglás és kocsiba tanítás) is az integrációnk egyik fő eleme. A ló mesterséges termékenyítő állomásunk segíti a távolabbi kancatartók „döntését”. Szaporodásbiológiailag mintegy 160-240 kancát „szervizel” az állomás.

Ehhez rendelkezésre áll: a 44 férőhelyes (boxos) kancapanzió és a kiállítási területen kb. 200 állásos férőhely. A vásárhelyi populációból évente 2-3 állami mén, illetve több magánmén kerül tenyésztésbe a mén I, II sikeres vizsga után. 1986 óta 36 fedezőmén, ebből 6 törzsmén került felállításra. A ménes lovai országszerte ismert sportlovak, melyekről a lovas havi lapokban részletesen beszámolunk.

Írta: Kucsora István
2003.december 28.
Frissítve: 2023.02.04.
Fotó: Canva

 

Karámrendszerek

Karámrendszerek 

  • hagyományos fakarám (2, 3, esetleg 4 soros) (12. kép)
  • új-zélandi karám (14. kép): “villanypásztor” 9 m-enként fő tartóoszlopok, közöttük 3 m-enként osztók. Ezekre szigetelőket szerelnek, melyeken át acélsodronyt, vagy szalagot vezetnek. A szalag műanyag szálak közé font rozsdamentes fémszálakból áll. (13. kép)
  • a kiegészítő takarmány (széna télen, ill. abrak) kiosztása lehetőleg a legtávolabb legyen az itatótól (labdás, fagymentes /9. kép/) a mozgásindukálás érdekében
A kép illusztráció

A cikket készítette: Dr. Bokor Árpád
Forrás: http://arpi.fw.hu

A cikk teljes szövege a szerző munkája. Minden jog fenntartva. Bokor Árpád© 2002
Frissítve: 2023.10.29.
Fotó: Canva

Istálló klíma

Istálló klíma

 

  • szellőzés: ablakok, ajtók nyitva tartás
  • por-áramlás rendkívül káros, fény (nagy ablakok, világosság)

Levegő hőmérséklet
Külső hőmérséklettel kb. megegyező, télen is

A kép illusztráció

Relatív páratartalom
Max. 70%

Légáramlás
Legalább 0, 1 m/s

Levegő széndioxid tartalma
<0, 10 térfogat % (1, 0 l/ m3)

Levegő ammónia tartalma
<10 ppm (0, 1 l/m3)

Kénhidrogén
<1 ppm (0, 01 l/m3)

Istálló higiénia

  • betegségek, paraziták (elsősorban légúti megbetegedések, pata betegségek)
  • alom (szalma, fűrészpor), fontos a tisztaság, napi trágyázás
  • etető- és itató-berendezések folyamatos tisztán tartása, fertőtlenítése

A cikket készítette: Dr. Bokor Árpád
Forrás: http://arpi.fw.hu

A cikk teljes szövege a szerző munkája. Minden jog fenntartva. Bokor Árpád© 2002

Frissítve: 2024.07.04.
Fotó: Canva


Az istálló kialakításának szempontjai

A kialakítás szempontjai

A kép illusztráció

Probléma: Az ember az istállót magának építi és nem a lónak.

A kialakítás szempontjai:

  • különböző fajták igénye eltérő (primitív fajták, sport lovak)
  • a ló mai szerepe (sport, munka, szabadidő eltöltése)
  • eltérő lovaglási stílusok (európai, western)
  • lovak átlagos terület igénye ( 1 ló kb. 1.5-2 ha földet köt le)
  • környezeti igények (trágya elhelyezése, megközelíthetőség…)
  • Lényeges a lehetőségekhez képest legjobban közelíteni a természetes körülményekhez.

A tartás célja:

  • kiképző bázis, méntelep
  • sport lovarda
  • lovasiskola
  • bértartás
  • ménes, tenyésztő bázis
  • klasszikus barokk lovarda (Spanische Reitschule)
  • western lovarda
  • lómenhelyek

A ló életterei:

  • istálló
  • paddock (karám) mindig legyen védett
  • legelő (mindig legyen rajta száraz, védett hely)
  • fedeles lovarda (az egész éves folyamatos munka záloga)
  • tréning helyek: szabadtéri edzőpálya (galopp, lovas pálya, futószárazó hely)
  • ártatógép, futószalag, uszoda
  • versenypályák
  • terep, erdei lovagló utak

 

A cikket készítette: Dr. Bokor Árpád
Forrás: http://arpi.fw.hu

A cikk teljes szövege a szerző munkája. Minden jog fenntartva. Bokor Árpád© 2002

 


Frissítve: 2024.06.30.
Fotó: Canva

A ló etológiai sajátosságai

A ló etológiai sajátosságai

A kép illusztráció

A fennmaradás érdekében kialakult viselkedési sajátosságok:

  • csoportos állat, szigorú hierarchia (csoportbeli elhelyezkedés képessége, védelem, ápolás), szociális együttélés, szoros kötődés, menekülési ösztön
  • háziasított ló: biztonsághoz való “ragaszkodás”
  • kommunikáció (elsősorban testbeszéd; hangok)
  • csendes állatok
  • kiváló alkalmazkodó képesség
  • napi kb. 16-18 óra mozgás, táplálkozás
  • folytonos vándorlás, nagy távolságok leküzdése

Táplálkozás

  • sokszor és egyszerre kevés takarmányt fogyaszt (aránylag kis gyomor, gyors menekülés)
  • érzékenyek az ásványi anyagok, vitaminok hiányára
  • jó időérzék (a hatékonyabb emésztéshez célszerű az etetési idők betartása (abrak))
  • pihenő idő, etetés után
  • ad libitum széna (főleg éjszakára), unalom ellen is javasolt

Ürítés

  • testtömeg kb. 1-3 %-a
  • mozgás közbeni ürítés (jelzés, üzenet)
  • a trágya elkerülése
  • táplálkozási helyek tisztasága
  • vizelet visszatartás (kemény talaj kerülése)

Hőszabályozás

  • kiváló hőszabályozó és hő érzékelő képesség

“rossz szokások” (egyes napi tevékenységek kóros felerősödése)

  • kialakulás okai: elsősorban az unalom és a stressz
  • védekezés: lehető legtöbb mozgáslehetőség biztosítása, széna ad libitum, lólabda, szublokátor állatok (birka, kecske, nyúl), csoportos tartás

Cél: A ló életterét szokásainak figyelembe vételével kell kialakítani, így mérséklődik a stressz, a balesetveszély, optimálisan dolgozó, egészséges lovaink lesznek.

A cikket készítette: Dr. Bokor Árpád

A cikk teljes szövege a szerző munkája. Minden jog fenntartva. Bokor Árpád© 2002
Frissítve: 2024.06.28.
Fotó: Canva

Futószárazás

Futószárazás

Mondd meg, hogyan futószárazol…és megmondom, hogyan lovagolsz, melyik lófajtát és melyik lovaglási stílust szereted, milyen a hozzáállásod a lóhoz, a lovagláshoz, talán még azt is, milyen magadhoz!

Ez lehetetlen, mondják erre sokan, hiszen hogyan lehetne egy pusztán technikai kiképzési módszerből ennyi mindent levezetni?

Nagyon is lehetséges, mert ugyanúgy, ahogy senki sem véletlenül választja ki a lovát, kedvenc felszerelési tárgyait, lovas elő- és kiképzőit és lovaglási stílusát, a futószárazás módszerének kiválasztása sem csupán a véletlen műve.

Néhány évvel ezelőtt még minden lovaglási módhoz hozzátartozott a megfelelő futószárazási módszer, mint a nyereg a lóhoz. A hagyományos irányultságú lovasok esküdtek a különféle kikötőszár-variációkra, azok a hobbilovasok, akik nem kötelezték el magukat egyik irányzat mellett sem, gyakran megelégedtek egy egyszerű kötőfékkel, a klasszikus iskola művelői dupla futószárral és hosszú szárral dolgoztak.

Ma a futószárazási módszerek palettája nem csak lényegesen kiszélesedett, de a korábban még meglehetősen átléphetetlen határok a különböző lovaglási stílusok között átjárhatóbbak lettek, így időközben egészen különböző felszerelések sokaságát használják minden táborban. Ezzel a fejlődéssel szerencsére az a felismerés is együtt járt, hogy nincsenek jó vagy rossz futószárazási módok, csak jó vagy rossz futószárazás, vagyis minden a kivitelezésen, végső soron pedig minden a technika kivitelezőjén múlik. Ezért is olyan nehéz pontosan meghatározni a “futószárazás” fogalmát, és elhatárolni a talajmunka más módszereitől.

Szigorúan véve a futószáras munkához természetesen az egyszerű futószár tartozik, de mi van a dupla futószáras munkával, a hosszú szárral, vagy épp a “szabad futózárazással” a körkarámban?

Az egyszerű futószárral való munka gyakran csak egy kiképzési lépcsőt jelent, a kiképzési skála egy kis részét, amelyet előzetes gyakorlatok és a körkarámban végzett szabad munka előz meg, és a dupla futószárral és hosszú szárral végzett munka követ. Így kellene felfognunk a futószárazást, hogy ne topogjunk éveken át indokolatlanul ugyanazon a színvonalon. Ezzel aztán el is jutottunk egy alapvető kérdéshez: melyik futószárazási mód melyik lovaglóstílus milyen képzettségi fokához illik?

Futószárazás módszeresen

Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen egy felsorolással válaszolni, de mégis arra a végső következtetésre vezet, hogy a kiképzés színvonalának emelkedésével szükségképpen a futószárazás módjának is változnia kell. A fajtától és a lovaglási módtól függetlenül a fiatal ló minden futószárra kötését kiadós vezetési gyakorlatoknak kell megelőznie, hogy az újoncot kezdetben a hanggal, a felszereléssel adott segítségekkel megismertessük, és szabályozzuk a legalapvetőbb nevelési kérdéseket.

Egy ez utáni, további lehetséges köztes lépés a szabad mozgatása futószárazó körben, illetve körkarámban. Számos munkamódszer épül a körkarámban végzett munkára, mivel a lovat számára különösen jól érthető és kényszermentes módon vezetheti be a lovas alatti munkába. A szabadon mozgatásnál a lovat kizárólag vagy túlnyomórészt a kiképző testbeszéde és hangja irányítja, fordítja, gyorsítja vagy lassítja. Nem csak fiatal lovakhoz ajánlott ez a módszer, hanem olyan lovaknál is, amelyek érzékenységben, menőkedvben vagy elengedettségben, átengedőségben szenvednek hiányt.

Ehhez az előzetes munkához csatlakozik logikus módon a következő lépés, amikor a már jól reagáló fiatal lovat kantárral vagy speciális orrfékkel (kapicánnal) szerszámozzák fel, de semmiképpen sem rögtön a zablánál fogva irányítják. Azok a lovak, amelyek azonnal és a száj minden előkészítése nélkül a belső zablagyűrűben becsatolt futószárat és segédszárakat kapnak, jó esetben később nem lesz elég érzékeny a szájuk, vagy akár tartósan kedvetlenül és “fejreejtve” fognak közlekedni, mert soha nem valódi támaszkodásban, az összeszedettségre törekedve hajtották őket előre, hanem csupán bizonyos formába sajtolták őket.

Csak a következő lépésben ajánlható a futószárazás becsatolt zablával, ha egyáltalán szükséges. Ugyanis sok minden szól amellett, hogy alapvetően kapicánnal dolgozzunk, és csak a dupla futószárral vagy hosszú szárral végzett munkánál használjuk a zablát: a lovaknak érzékenyebb marad a szája, lényegesen jobban dolgoznak a vezető kéz által, mert az így sokkal engedőbb tud lenni, mint ahogy ez a zablába egyszerűen az egyik oldalon történő becsatolásnál lehetséges. Aki tehát végigjárja a kötőfékkel való futószárazástól a kapicánon át a dupla futószáras munkáig vezető utat, az jól kihasználja a futószárazási módok egész palettáját, és azt a ló egyre növekvő képzettségi fokához igazítja.

Ugyanígy természetesen tartósan megmaradhatunk a kiképzési skála egy bizonyos fokán, és teljesen kiaknázhatjuk annak a színvonalnak a lehetőségeit. Tehát semmi nem szól az ellen, hogy például csak kötőfékkel és futószárral dolgozzunk, amíg a futószárazó érti a dolgát, és tisztában van azzal, hogy számára és a lova számára bizonyos továbbfejlődés így nem lehetséges.

A mozgásszervi problémákkal küzdő lovakra ez természetesen éppúgy nem érvényes, mint a sportcélra használt lovakra, amelyeket a futószáron éppolyan következetesen kell fejleszteni, mint a nyereg alatt.

Futószárazás tervszerűen

Gyakran azért futószáraznak, hogy a lovat csak megmozgassák, felülés előtt kicsit ellazítsák, vagy mert egyszerűen nincs elég idő rá, hogy egy eltunyult lovat normálisan lovagolható kondícióba hozzanak. Néhány lovas azonban nagy súlyt fektet rá, hogy a futószárazással rendszeres változatosságot vigyen a mindennapokba, bizonyos kiképzési elemeket készítsen elő vagy mélyítsen el a futószáron, és lovához való viszonyát a talajmunka e formájával tegye intenzívebbé. Ezekben az esetekben ajánlatos tervszerűen eljárni, úgy rövid, mint hosszú távú célokat kitűzni és megfelelő módon reflektálni az eredményekre.

Valószínűleg minden lovas ismeri a nyereg alatti munka hármas felosztását, amely minden lovaglási módra érvényes: nyújtással szedjük össze a lovat, hogy a végén ellazulásba vezessük. A futószáron igyekezni kell elérni ugyanezt a három részre osztást; a gyakorlatban ugyanakkor mind a nyújtási fázis, mind az ellazítás idejét a munkafázis kedvéért gyakran elhanyagolják. Csak az alaposan, és mindkét kézen ellazultan előrenyújtott, gimnasztikázott, jól bemelegített ló tud egyáltalán összeszedetten dolgozni a következő munkafázisban.

Nem minden lóval kell persze tökéletes, Grand Prix lónak megfelelő feligazodásig és támaszkodásig dolgozni, de minden lónak súlyt kell felvennie a hátsó lábával, meg kell rövidülnie és a mellső lábát legalább egy kicsit felemelnie, ha meg akarjuk akadályozni a végtagok károsodását, és fejleszteni akarjuk a hát hordóerejét. Aki tehát lemond róla, hogy a lovát igazi nyújtott tartásba vezesse, a munkaszakaszban ellazultan a mellső lábán csoszogó vagy kínosan “összehúzkodott”, és mindig kicsit merev lóval kell megelégednie!

Az elvégzett munka után magától értetődőnek kell lennie, hogy a lovat kiadós, az azt megelőző terhelés időtartamának és intenzitásának megfelelő lazító szakasszal ismét relaxálja és nyugalmi állapotba vezesse. Ennek az alapvető hármas tagolásnak minden futószárvezető fejében ott kellene lennie, hogy megfelelően és célszerűen járjon el, és ne terhelje túl a lovát.

A hosszú távú célokra koncentrálás is célszerűnek bizonyul, ha a futószárazó és/vagy a ló fejlesztéséről és továbbképzéséről van szó. Ahhoz azonban, hogy egyik oldallal szemben se támasszunk túlzott követelményeket, hogy a célkitűzéssel reális keretek között maradjunk, a kiképzés útját és irányát folyamatosan kritikusan meg kell vizsgálni az eddigi tapasztalatok alapján, és adott esetben változtatni is kell rajtuk. Aki például a lovát a hosszú száron a magasiskoláig akarja vinni, és már az egyszerűről a dupla futószárra való áttéréskor megállapítja, hogy a szegény ló páni félelmet érez minden háta mögötti mozgástól és érintéstől, át kell gondolnia a dolgot, és először is igyekeznie kell leépíteni ezt a félelmet.

Futószárazás kedvvel

Ritkán láthatunk olyan sok keserű lovasarcot és olyan sok kedvetlen, dühös vagy kétségbeesett lovat, mint a futószárazásnál. A lovaglás jó szórakozás, különben aligha lenne ilyen kedvelt szabadidős tevékenység vagy akár hivatás, de a futószárazás…? Aki a lovát mindig ugyanabban a körben egyszer jobbra, egyszer balra járatja minden jármódban, és ezt “futószárazásnak” nevezi, ne csodálkozzon a futószár mindkét végén hiányzó motiváción. Nagyon sok lehetőség van, hogy nagyobb változatosságot és ezzel több értelmet is vigyen a futószárazásba. Az unalom érzése gyakran csupán abból ered, hogy a ló és a lovas már évek óta ugyanazon a szinten fáradozik, anélkül hogy valaha is előrelépett volna – mert a lovas így akarja (lásd fent).

A követelmények értelmes növelése, a hobbi idomítástól való felemelkedés a kapicánnal való futószárazástól a dupla futószáron vagy hosszú száron való kiképzésig lehetőségek sokaságát rejti magában, mivel az előrelépéssel új területek nyúlnak meg, de továbbra is lehet használni a régi módszereket is.

További tényező a futószárvezető felfogása: aki a futószárazást unalmas időtöltésnek tekinti, aligha telik öröme benne, és a lovát sem tudja motiválni. Ha egyszer intenzívebben foglalkozunk a lehetőségekkel, amelyeket a különböző futószárazási technikák nyújtanak lovasnak és lónak, és tudatosan alkalmazzuk őket, gyorsan megjönnek az első sikerek, ezzel pedig a kedv is. Itt is érvényes: az unatkozik, aki megáll! Nagyon jó és sokoldalú lehetőségeket nyújtó módszer, hogy változatosságot vigyünk a futószárazásba, az akadályokon való munka. Az egyszerű rúdátlépéstől a cavalettin át az igazi ugrásig, a ponyvától autógumi-soron át a repkedő függönyig minden lehetséges, amihez kedvünk van, változatosságot jelent, megfelel a futószárvezető és a ló képességeinek és nem utolsósorban veszélytelen.

Futószárazás kényszer nélkül

Elég kétes hírbe kerültek a segédszárak. Legyenek kikötők, hurkos szárak vagy nem tudom, micsodák, néha ördögi szerszámként elátkozzák őket, vagy ész nélkül rutinszerűen használják. Rájuk is érvényes, mint minden más felszerelésre, minden kiképzési módra, hogy mindig csak olyan jók vagy olyan rosszak, mint az, aki használja őket. Megfelelően, vagyis megfontoltan és ideiglenes segédeszközként használva egyik-másik segédszár csodákat tehet, és sokat segíthet előrelépni a lónak és lovasnak. Hibásan, vagyis a ló képzettségi szintjének és képességeinek nem megfelelően használva megfordulási lehetőség nélküli zsákutcává válnak.

Emlékeznek még a futószárazás fenti hármas tagolására? Ezt elérni minden futószárazó munka legfontosabb követelménye, és minden segédszár hasznosságát azzal lehet lemérni, hogy támogatja vagy megengedi-e ezt a hármas tagolást, és hogyan. A tarkóra való túlzott hatású segédszárak logikus módon elősegítik a nyújtott tartást, míg a szájra hatók az összeszedő munkának kedveznek – amennyiben a lovat előzőleg kinyújtották, eléggé a kézen hajtják és a segédszárakat úgy kapcsolták be, hogy ne hasson szorítóan.

Valószínűleg ez a kikötők használatának fő hibája: alapvetően olyan szorosan vagy röviden csatolják be őket, hogy a ló fejét függőleges tartásba kényszerítik, és a ló az összeszedettséghez hasonló külső formát vesz fel – kell felvennie – anélkül, hogy aktív hát és előrehaladó hátsó lábak esetén tényleg a támaszkodást keresné. Így használva minden segédszár rövid idő alatt szilárddá teszi a hátat, és egyenesen arra bátorítja a lovat, hogy jól feküdjön rá a zablára!

Futószárazás így vagy úgy

“A” futószárazás módja, “a” felszerelés, “a” kiképzés elemei nincsenek és nem is létezhetnek. Minden lovasnak tájékozódnia kell, az egyénileg megfelelő technikát kiválasztania és a szükséges hozzáértéssel használnia, főleg azonban a sikerekből és kudarcokból önkritikusan le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, és nem fogcsikorgatva kitartani egy bizonyos módszer mellett, csak mert “mindig így csinálta”. Sok tragikus végű félreértésben hibás a ragaszkodás túlhaladott vagy egyszerűen csak nem általánosan használható kiképzési módszerekhez.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

Hiba bejelentés