Kezdőlap Blog Oldal 681

Hercegfalvi Tibor

Hercegfalvi Tibor

A ménes vonzotta a faluba
Somogy megye mellett döntöttek Dél-Korea helyett

Takaros házak sorakoznak a Kossuth Lajos utca mentén. Egy-egy udvarba betekintve rendezett portákat, virágos kerteket látni, szinte érezni a frissen nyírt gyep illatát. Már-már természetes az embernek a megszokott baromfiudvarok látványa, ám Hercegfalviéknál valami egészen más fogadja a látogatót. Baromfik helyett lovak uralják a hátsó kertet egy profin kiépített edzőpályán.


– 1966-ban kezdtem a lovas pályafutásomat a Békés megyei Mezőhegyesen – kezdi a történetet Hercegfalvi Tibor lovasedző. – Több mint negyven éve versenyzek és edzősködöm, így kerültem Somogysárdra tíz évvel ezelőtt. A ménes vonzott ebbe a kis somogyi faluba, lehetőségem nyílt lovagolni a „Jókora” nevű lovat, amivel kijutottam az Európa-bajnokságra is.

A férfi jelenleg nem versenyzik, mert fiatalok a lovai, persze azokat edzeni legalább akkora kihívás. Sokéves tapasztalata és eredményei a világ számos országából vonzza a lovassport szerelmeseit, legutóbb egy amerikai magyar család kérte fel edzőnek.

Hercegfalvi Tibor egy évig Dél-Koreában dolgozott és nemrég újabb ajánlatot kapott, ám ő mégis Somogysárdot választotta a családjával.

– Szeretünk itt élni, kedveljük a falubeli embereket. Kölcsönösen tiszteljük egymást, számíthatunk a segítségükre. Nemcsak én egyedül rajongok a lovakért, hanem mások is a faluban, így közös az érdeklődés, együtt ápoljuk a lovashagyományokat – mondta.

A lovasedző felesége, Ormai Hajnalka pedagógusként dolgozott a sárdi iskolában, most hároméves kisfiukkal van otthon. Az édesanya azt mondja: nem tudja, lesz-e lehetősége visszamenni tanítani, mert bizonytalan az iskola sorsa, a jövőben tagiskolaként fog működni az intézmény. A gyermeknevelés mellett egyetemre jár, másoddiplomáját végzi a Kaposvári Egyetemen. Az anyuka korábban szintén versenyzett, ám azt állítja: amióta világra hozta a kis Tibort, nem ült lóra.

– Valahogy tartok tőlük, amióta gyermekem van. Hihetetlen, mennyire apró egy lóhoz képest egy ilyen kis ember – magyarázza. A nappaliban két átlagos méretű paripa is sorakozik a kis Tibornak, ám mint kiderül, nemcsak a hintalovakat üli meg a kisfiú.

– Nagyon ügyesen ül a nyeregben és egy cseppet sem fél a lovaimtól – veszi át a szót az édesapa. – Biztos vagyok benne, hogy a fiam is versenyezni fog.

Hercegfalviék a falu adta lehetőségekkel is elégedettek, mint mondják: a helyi boltban szinte mindent meg tudnak venni, Kaposvár pedig közel van, így a nagybevásárláshoz a megyeszékhelyre utaznak. A helyiekhez hasonlóan ők szorgalmazzák az útfelújításokat.

– Nagyon várjuk az új utakat, mert nagy a forgalom a faluban. Már említettük is a polgármesterünknek, hogy jó volna fekvőrendőröket elhelyezni a száguldozók miatt – magyarázza az edző.

Azt is bevallja: a legnagyobb szívfájdalma, hogy nincs lehetőség egy fedeles lovarda építésére: – Már régóta szeretnék elindítani a beruházást a lovas rendőrök, de egyelőre nincs meg az anyagi háttér. Hiába az összefogás, csak egy nagyobb összegből lehetne építeni egy fedeles lovardát. A tervek mellett azonban továbbra is egy a cél: együtt küzdenek a somogy-sárdi ménes fennmaradásáért és fejlődéséért.

A lovaglást lehet elég korán kezdeni
Hercegfalvi Tibor szerint a lovaglás minden korosztály számára élvezhető sport. Idősebb korban is el lehet kezdeni, ugyanakkor gyermekkorban is meg lehet szerettetni a lovakat a kicsikkel. A lovasedző szerint tízéves kor előtt nem érdemes komolyan foglalkozni a lovaglással, viszont a legjobb, ha pónival tanítják a gyerekeket. Az apró termetű lovakkal hamarabb megbarátkoznak, bátrabban viselkednek a kicsik, mint egy számukra jóval erősebb állattal.

Forrás: Somogyi HÍrlap  2006-05-03
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva

A kombinált fogat

Ornyik Sándor történetei lovas múltjából

A kombinált fogat

A magyar parasztság gazdálkodásának legnehezebb időszakát az 1950-es évek jelentették. Olyan súlyos adók és beszolgáltatási kötelezettségek terhelték a gazdákat, melyeket teljesíteni a leg-jobbak is képtelennek bizonyultak. A több évszázados paraszti élet tapasztalata felett a diktatórikus politika uralkodott.
Az általam leírt, megtörtént esemény az akkor alkalmazott hatósági módszereket igazolja. A helyi párt és tanácsi szervek előírták, hogy a learatott gabonatarlót 48 órán belül le kell szántani. A munkák ellenőrzésére a város közel 20.000 holdján dolgozó 5.210 kistermelő napi munkáját 22 fő mezőőr ellenőrizte. A határidőket be nem tartó termelőket szabálysértési bírsággal büntették.

A Csongrád–Kiskunfélegyháza közötti műút mellett ma is áll még az a három tanya, ahol a leírt események történtek.
Kátai B. Imre bácsinak a 10 kh föld mellett 1 FORDSON trakto-ra, 1 MÁVAG cséplőgépe, és egy vontatott háromfejű ekéje volt.
A mellette lévő tanyában testvére Kátai B. István lakott. A tu-lajdonát képező 5 jószármazású ménnel a környék tanyavilágá-nak kancáit fedeztette. Betyár és Bicskás nevű bivalyokkal művelte földjét.

Szomszédja, Antal János bácsi jó két kanca lovat tartott. Miu-tán a mezőőri felszólítást megkapták, a szomszédok megbeszél-ték, hogy összefognak és kihasználják a háromfejű eke teljesít-ményét. A FORDSON traktor vontatta az ekét naplementétől napfelkeltéig. Imre bácsi egész éjszaka szántott a lámpafénynél. Aztán délelőtt aludt, délután a traktor karbantartását végezte és az ekevasakat élezte, mert abból 3 + 3 darab volt. Reggel jött a váltás, egyik tanyából a bérlő Bús József hajtotta a bivalyokat já-romba fogva, másik tanyából Jani bácsi a 2 lovat. Az eke elé a 2 bi-valyt fogták, elébük meg a 2 lovat. A bivalyok mellett a szántatlan Bús József kancafogata (1974) bírták megállítani, a „szerelvényt” egészen a gémeskútig vonszolták. Legtöbb tanyán ugyanis a gémeskút melletti vályúból biztosította. A pocsolyába azonnal belefeküdt a két bivaly, egyik földön Bús Jóska haladt, a jobb kezében levő ostorral a bivalyokat szólítgatta élénkebb mozgásra, míg a bal kezével a lovak kitoldott hajtószárát fogta. Jani bácsi az ekét követte és a föld végén ki és bevetette a talajba. Bús Jóska szerint az első napok nehezen tel-tek. Tudvalevő, hogy a bivaly lassú, lusta jószág, a lovak pedig élénkebb lépésben dolgoztak. Majd a gond és feladat fokozódott, mert a nagy melegben a bivalyok csak farkukat csavargatták, majd rövid böfögő hangot adva, kilépvén a barázdából elindul-tak a tanya irányába, húzván az ekét is, meg a keresztbe mozgó lovakat is. Hirtelen nagy zűrzavar támadt, mert a bivalyokat nem -egy nagy gödörbe folyt a víz, amely a libák és kacsák ellátását parton az eke volt, másik parton a két ló ácsorgott.
A parasztemberről ez időben kétféle vélemény alakult ki. Egyik nézet alapján buta, mások véleménye alapján logikus gon-dolkodású. E két emberre az utóbbi volt jellemző, mert elhatá-rozták, hogy hűteni fogják a bivalyokat. Némi várakozás után vasvilla igénybevételével a tócsából kihajtották a bivalyokat, majd néhány vödör vízzel a sarat is eltávolították róluk. Kihoztak az istállóból 2 lópokrócot és az itatóvályúba beáztatták. A vizes pokrócot a bivalyok hátára terítették, majd madzaggal heveder-szerűen átkötötték, hogy mozgás közben le ne csússzon. Szántás közben a hűtés 10 órától délután 4 óra tájig ismétlődött, így a szántás a déli etetési időt kivéve folyamatosan történt. Jani bácsi az eke kezelője, minden forduló végén egy rögöt félretett, mert rájött, hogy a pokróc 6 forduló után megszáradt, és újból vizezni kellett.

Az országúton járók meg-megálltak, mert ilyen fogatot ösz-szefogva még sosem láttak, másrészt nem értették, hogy olyan melegben miért van takaró a bivalyok hátán?
Miután a bivalyok hűtése megoldódott, mozgásuk ütemét is közelítették a lovakéhoz. Néhány nap alatt mindhárom tanyánál végeztek a szántással. Úgy nekilendültek az éjjel-nappal dolgozó „lóerőkkel”, hogy még a fogatnélküli városi lakóknak is szántot-tak.
A leírt és megtörtént események mozgatórugója az élni aka-rás, a feladat megoldásának kulcsa pedig a paraszti észjárás.
Régi mondás szerint a parasztember génjeiben örökli a föld és az állat szeretetét. Ez a valóságban is igaznak bizonyult.
Hogyan alakult élete a megnevezett három parasztembernek a TSz-ben?
Kátai B. Imre bácsi traktorosként dolgozott nyugdíjazásáig. őszi szántást végzett, mikor leszállván a traktorról így szólott hozzám: „Sándor, érzed a friss szántás illatát? Ezek meg az én madaraim”, mutatott rá a friss szántáson kártevő rovarokat kere-ső sirály és varjú csapatra.

Antal Jani bácsi 12 évig hajtotta saját lovait fogatoskénti munkakörben.
Bús Józsi először fogatosként, majd brigádvezetőként dolgozott. Sok éven át volt versenyeken segédhajtóm. ő hajtotta a csongrádi Pető.TSznépies,lógórafogatolthármassárgakan-cafogatát Nyugat-Berlinben. Hazatérve sokáig emlegette, hogy a zárórendezvény fogadáson még a főpolgármester feleségét is megtáncoltatta.
Amely eseményeket leírtam, az a régmúlt. A történelem soha nem ismétli önmagát, az írás viszont megmarad.

Ornyik Sándor
ny. mezőgazda
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva

 

Szamárbiznisz

Szamárbiznisz

A közhiedelemmel szemben hihetetlenül okos és érzékeny állat a szamár.

A nagy teljesítményű motoros fűrész százharmincezer forint volt, a kordé húszezerbe került, Gyurit, az öreg szürke csődört ötvenezer forintért adták oda hosszas alkudozás után.


A fűrész, a szekér és a szamár volt Kálmán befektetése egy jobb élet reményében. Kálmán negyvenöt éves, hatgyermekes ózdi foglalkozásnélküli, állását aznap veszítette el, amikor a kohászat utolsó martinkemencéjét is lebontották. Egy időben napszámba járt, azután apránként kikopott a budapesti emberpiacokról is. Most a törvényesség határmezsgyéjén mozgó vállalkozása van, amelynek biztos pillére Gyuri, a szamár.

A férfi hivatalosan ágszedéssel foglalkozik. Ózd sajóvárkonyi városrészén 1400 forintért kiváltható a gallygyűjtő bárca a környező erdőkbe, ami egy határozott időre szóló engedély a lehullott faágak elszállítására. Az erdészet által kiadott pecsétes papírt az igazoltató rendőr is elfogadja, így Kálmán biztonságban furikázhatja a fát az egykori kohászváros utcáin. A szamaras fogat három-négy mázsa fát visz egyszerre, és naponta kétszer is fordul. Más kérdés, hogy a földre hullott ágak összeszedéséhez elvileg nincs szükség motoros fűrészre, a száraz gallyakhoz elég lenne egy kisfejszét vinni. A láncfűrész a lábon álló fák kidöntéséhez és gyors feldarabolásához használatos, ezt a tevékenységet viszont egyszerűen falopásnak nevezhetjük.

Az üzlet jövedelmezőségét és Kálmán innováció iránti nyitottságát bizonyítja, hogy az idén év elején, amikor a sokat próbált régi láncfűrész olajos port köhögve megállt, a helyi gazdabolt választékából a legnagyobb teljesítményű gépet választotta az árával mit sem törődve, majd rögtön a kordé megerősítésébe is beruházott. Megmagasította az oldalpalánkot, piros festékkel átkente az egészet, a bontóban pedig új, dobfékes kerekeket vásárolt a szekérre. Ez utóbbi azért fontos, mert a kis méretű szamaraskordékat hagyományos fafék lassítja, ami hatékonyságát tekintve olyan, mintha a hajtó a cipőtalpát a kerékre nyomva fékezné a szekeret. Kálmán viszont komoly súlyt akart szállítani a kordén, ezért olyan kerekeket vásárolt, amelyeket fékdobbal és a kézifék huzaljával együtt szerelték ki az autóból. Balszerencséjére csak három egyforma volt, a jobb hátsó így a többinél magasabb és szélesebb is, így a szekér balra és előre lejt.

Gyuri, az öreg szürke csődör azonban egykedvűen poroszkál a megnagyobbított kordéval is. Nem bánja, ha Kálmán öt mázsa fát is pakol, igaz, az emelkedőkön így a férfinak tolni kell a szekeret. Gyuri imádja a gazdáját, nyakát nyújtogatva üdvözli, ha meglátja, amikor csak teheti, nagy fejét a férfi hóna alá dugva törleszkedik, mint valami macska. A szeretet kölcsönös, bár időbe telt, míg e bensőséges szamár-gazda kapcsolat kialakult közöttük. Gyuri ugyanis már jócskán benne volt a korban, amikor Kálmán megvette, de papírok hiányában csak becsülni lehetett, hogy a huszadik születésnapját már régebben betölthette. Lekopott fogai, előrenyúló, törökös papucsra emlékeztető patái, a nyakán sálként lötyögő zsírredő mind azt jelezte, előző gazdája nem sokat törődhetett az állat egészségével. Kálmán azonban szelíd szóval és nagy adag abrakkal közelített hozzá, és azt követően sem bántotta, hogy a szamár rátámadt nagyobb fiára és alkarján átharapott egy izmot.

Amikor az incidens történt, a férfi még Budapesten dolgozott feketemunkásként egy építkezésen, a csődör pedig hetekre be volt zárva egy alig két négyzetméteres betonkuckóba. Kálmán szerint érthető, hogy az állat ilyen körülmények között ideges volt. A fiú kezét műteni kellett, de ma már csak egy szépen gyógyult hosszú heg emlékeztet a veszélyes harapásra, Gyuri pedig igazi családtag lett, ma már azt sem bánja, ha a gyerekek a hátára ülnek.

Egy valamire kell csak vigyázni, nehogy Matyival, a szemtelenül fiatal, alig négyéves csődörrel találkozzanak, mert a két szamár ki nem állhatja. Márpedig szomszédok, akárcsak a gazdáik.
Matyi gazdája ötvenes éveiben járó, alacsony, kopaszodó férfi, Róbertnek hívják, de a környéken Kukori gúnynéven ismeri mindenki. Az egyik szomszéd szerint erre azzal szolgált rá, hogy egy rendőrségi razzia során túl sokat beszélt az egyenruhásokkal, azaz kukorékolt, mint a kakas, aki nem tudja magában tartani mondandóját. Kukori egyébként ugyanúgy falopásból él, mint a sajóvárkonyi városrész szélső utcáiban szinte mindenki. Valamikor az állami erdészetben dolgozott, hivatásos fakitermelő volt, míg el nem bocsátották, így meglehetősen jól ismeri az erdőt – szamara pedig az odavezető utat. A halk szavú alacsony ember büszkén jegyzi meg: Matyi szamár nem egyszer egyedül hozta haza a fát az erdőről, amikor ugyanis ismeretlen személyek közelednek az úton, a férfi elbújik a fák között, míg a szamár hazahúzza a fával megrakott szekeret. Megbízhatóan közlekedik, végig az út szélén marad, és még véletlenül sem fordulna ki autó elé. Otthon a ház előtt türelmesen megvárja gazdáját, aki csak azután bújik elő, amikor idegenek már nem járnak a környéken.

Ózd sajóvárkonyi városrészében a települést szegélyező külső utcákon szinte minden háznál akad szamár, néhány helyen lovakat is tartanak. Az állattartás, akárcsak a falopás, önálló üzletággá nőtte ki magát, melynek rejtelmeibe az egyik szamarakkal is foglalkozó helyi vállalkozó vezet be. A nevének elhallgatását kérő fiatal férfi csillogó terepjáróval érkezik megbeszélt találkozónkra a sajóvárkonyi templomhoz, átül hozzánk, míg teszünk egy kört a településrész utcáin, s közben sajátos idegenvezetést tart.
– Egy öreg szamár ötvenezer forint, a fiatal, erős csődör hetven-nyolcvanezer, a kanca kilencvenezerért kapható – ismerteti az aktuális árfolyamot. – Ezen a környéken szinte kizárólag falopásra kell a szamár, az ára három-négy hónap alatt térül meg. A szamár szegény emberek állata, elél a putriban is, viszi a fát, míg bele nem pusztul. Akinek nincs rá pénze, megkapja hitelbe, részletre. Mondjuk hatvanezer lenne az állat egy összegben fizetve. Akinek nincs pénze, megveszi százhúszezerért részletre. Havonta húszezret törleszt, fél év után övé a szamár. Ugyanaz a konstrukció, mint amikor autót lízingel az ember, csak itt nincs papír az üzletről. Az utóbbi időben hallottam már szamárkölcsönzésről is, ez azonban annyira új, hogy még nincsenek általánosan elfogadott szabályai.

Kiérünk a házak közül, kísérőnk megjegyzi, hogy a szamaras fogatok fuvarjainak köszönhetően az erdő egyre távolabb kerül a várostól, a környező dombokról szinte teljesen kiirtották a fákat.
– Sajnálom a természetkárosítást, de elítélni sem tudom azokat az embereket, akik ebből élnek, mert látom a nyomorukat – jegyzi meg mellékesen. – Maholnap odáig jutunk, hogy az ózdi ember rácsodálkozik az erdőre, ha valahová elutazik, pedig néhány éve minden oldalról valóságos rengeteg vette körül a várost.
Gyalogos férfi tűnik fel a kanyarban, leszegett fejjel szaporázza lépteit a házak felé.
– Előre küldött figyelő – mondja kísérőnk -. Ha rendőrt vagy erdészt lát az úton, mobilon jelez a társának, aki a fával megrakott szekérrel tisztes távolból követi. Amióta az új kapitányt kinevezték, csak ilyen óvintézkedésekkel közlekednek a szamaras fogatok.

Pinkóczi József alezredest tavaly októberben nevezték ki Ózd rendőrkapitányává. A fővárosból áthelyezett parancsnok kemény és következetes fellépést ígért a fatolvajok ellen. Utasítása értelmében egy ideje elkobozzák a rajtakapott fatolvajok szerszámait és járműveit is, de parancsba adta a szamaras fogatot hajtók gyakori igazoltatását is. A rendőri akcióra falragaszokon és a kábeltévén közzétett közleményekben hívta fel a figyelmet.
– Szamaras fogatot még nem foglaltunk le, falopásra használt, átalakított autót viszont igen – mondta érdeklődésünkre Pinkóczi alezredes. – Valóban igaz, hogy elrendeltem a szamaras fogatok fokozott ellenőrzését, ilyen járművet ugyanis csak hajtási engedéllyel rendelkező személy vihet ki a forgalomba. Ehhez ugyanúgy KRESZ-vizsgát kell tenni, mint a segédmotoros kerékpár vezetéséhez. Kiderült, hogy a helyi szamaras gazdák nagy részének nincs ilyen papírja, a kordék rövid idő alatt el is tűntek a város útjairól. Az utóbbi másfél hónapban egyébként csupán egyetlen feljelentést kaptunk falopás miatt, míg korábban egyik bejelentés a másikat érte.

Az esti órában az utcai árokban legeltető sajóvárkonyi szamártulajdonosok megerősítik: sokuknak valóban hiányzik a szekérhajtáshoz szükséges jogosítványa.
– Drága dolog az a papír – mondja egy vékony férfi, s közben a telefonfülkének támaszkodik. – Ötvenezer forint. Annyiért már egy jó szamarat kapni.
– Én kilízingelem a két szamarat, Szerencsről volt itt egy ember, kölcsönözni vagy venni akar – mondja egy másik férfi. – Volt olyan nap, hogy kétszer büntetett meg a rendőr, hogy kocsit hajtok, van már vagy harmincezer forint büntetésem.
– Ha csak annyi volna – legyint a vékonyabbik. – Itt mindenkinek sok a büntetése. Amióta ránk szálltak a rendőrök, sokan eladogatják, vagy bérbe adják a szamarat. Van rá vevő, járnak ide Miskolcról, Szerencsről, de még az Alföldről is. Híres jószág az ózdi szamár. Csak azt nem tudom, miből élnek majd azok, akik most odaadják a szamarat, ha elfogy a pénz?

Magyarországon négy-ötezer szamár lehet – becsüli Veres Imre, a rudabányai központtal bejegyzett, jelenleg hatvan gazdát tömörítő Magyarországi Szamártenyésztők Egyesületének elnöke. Vannak megyék, ahol csupán szórványosan tartanak szamarakat, máshol nagy számban fellelhetők, pontos nyilvántartás azonban – egyelőre – nincs az állományról. Az egyesület éppen azt a célt szolgálná, hogy az állatokat a lovakhoz hasonlóan törzskönyvezzék és egyedi azonosítóval lássák el. Ez a gazdák számára közvetlen haszonnal is járna, hiszen lehetőség nyílna a tenyészállatok után járó állami támogatás igénybe vételére. Egy törzskönyvezett ló után ma évi negyvenezer forintot kap az állat gazdája, igaz, számos településen adót is fizet utána.
Veres Imre egy nyolcholdas rudabányai parasztgazda gyermekeként állatok között nőtt fel, mielőtt iskolába indult volna, minden reggel el kellett látnia a kisborjakat. Közgazdászként az egykori Nehézipari Minisztérium revizoraként, majd a rudabányai ércbánya igazgatójaként sem szégyellt esténként otthon istállót takarítani. Egyik szolgálati útján, Beremenden meglátott egy nagy testű, olasz fajtájú szamarat. Helyben megvette az állatot. Ma már harminc törzskönyvezett szamara van.

A szamártenyésztők egyesülete négy évvel ezelőtt tizenöt tenyésztővel és néhány pártoló taggal jött létre. A létszám négy év alatt négyszeresére nőtt.
– A szamarat sokan butának és csökönyösnek hiszik, ami egyáltalán nem igaz – állítja Veres Imre. – Ez az állat hihetetlenül okos, és nagyon jó megfigyelő. A szamár segít a juhásznak, vezeti a birkákat, húzza a szekeret, ideális állat egy gazdaságban. De ma már erdei iskolákban, turisztikai központokban is egyre több helyen keresik, a Hortobágyon külön látványosság a szamár. A cukrászok alapanyagként hasznosítják a zsírját, Olaszországban a húsáért veszik.

A szamár igénytelen és szívós állat, ellenálló a legtöbb állatbetegséggel szemben. Veres Imre szerint csak egyvalamire érzékeny: a durvaságra. A megvert szamár csökönyös lesz és vad, miközben a szelíden neveltek a legkitartóbb igáslovat is lepipálják.

Romhányi Tamás
Forrás:  ForestPress, (Népszabadság)  2006-06-12
Frissítve: 2023.03.25.
Fotó: Canva

 

Lófajták: A lovasvilág befutói

Lófajták: A lovasvilág befutói 

A lófajtákról beszélve mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy külön csoportba tartoznak a telivérek, a póni-, a hidegvérű és a melegvérű lovak. Pónilovaknak nevezzük azokat a többnyire vaskos törzsű lovakat, amelyek patkoltan nem érik el az 1,48 méteres magasságot. Ezek a kis növésű, rövid lábú lovak vágtára nem alkalmasak, ám annál jobban bírják a hosszú távú, nehéz terepeket. A gyermekek körében különösen nagy népszerűségnek örvendő, szabadidős célokra kitűnően megfelelő lovak legismertebb fajtái között szerepel a Shetlandi, a Dartmoor és az Exmoor is.

A lovak királyainak számító telivéreknek két fajtája van, az angol és az arab telivér. Az egymással közeli rokonságban álló elegáns lovak közül először az arab telivér alakult ki. Törékeny, kecses és gyors mozgású ősei valószínűleg a Közel-Keletről származnak, akikből tenyésztés útján fejlődött ki az arab telivér lófajta. Ezen lovak angol kancákkal történő, úgynevezett “bekeresztezésével” kezdődött el a 18. század elején az angol telivérek tenyésztése. A pompás megjelenésű angol telivérek azóta a világ legjelentősebb versenylovaivá nőtték ki magukat, de nem elhanyagolható a tenyésztésben döntő szerepet játszó nemesítő szerepük sem.

A kép illusztráció

A mai lovassportban a melegvérű lovak domináns mértékben vannak jelen. A melegvérű jelző itt természetesen nem szó szerint értendő. Jelentése tulajdonságaira utal, azaz a hátasló idomíthatóságára, sportosságára valamint kitűnő ugróképességére. Ma már többnyire angol telivéreket vagy különböző lófajtákat bekeresztezve tenyésztik őket. Ebbe a kategóriába sorolják továbbá azokat a lovakat, amelyek nem hidegvérűek, de nem is pónik.

A hidegvérű lovakat ezzel szemben nem sportcélra használják, hanem – adottságaik miatt – elsősorban munkára fogják be őket. Ezek az izmos testfelépítésű lovak a jégkorszaki tundrai lótól származnak.

Magyarország élen jár a lófajták mind minőségi, mind pedig mennyiségi tenyésztésében. Ez nem véletlen, hiszen a magyar lótenyésztésnek komoly hagyományai vannak. Hazánkban egészen a 19. századig nyúlik vissza a lótenyésztés története, és a kitenyésztett lovak nemesítésére, génállományuk megőrzésére azóta is komoly figyelmet fordítanak a szakemberek.

A melegvérűek közül az egyik legszélesebb körben ismert fajta a lipicai. Magyarországon  Szilvásváradon tenyésztik őket, ahol 1950 óta, eredeti tenyészhelyükhöz hasonló természeti viszonyok között élhetnek. Az itt tenyésztett lovak – a lipicai mind a nyolc törzse – megfelelnek a szigorú nemzetközi előírásoknak. E pompás állatok küllemükből és testi adottságukból adódóan akciós mozgásúak, színük többnyire szürke, esetleg fekete vagy pej. A kiváló és jelentős múltú fajta iránt egyre nagyobb az érdeklődés.

A majd 160 éve tenyésztett mezőhegyesi nóniusz eredete meglehetősen regényes. A napóleoni háborúk alatt az emberek mellett lovakat is foglyul ejtettek, így egy Nonius nevű anglo-norman mént is. A császári csapatok Nonius-t a rosierési ménesből zsákmányolták. Mezőhegyesre 1816-ban került, azt követően, hogy ide osztották be fedeztetés céljából. Így született meg egy új, tömeges, széles hátú, jól izmolt magyar lófajta. A kisbéri félvér nemes, elegáns megjelenésű, erős fizikumú, kitűnően lovagolható, egyben könnyed járású, ezáltal a lovassport valamennyi szakágában jól teljesít. De ugyanolyan népszerű a túralovasok és hobbi-lótartók körében is. A napjainkban egyre keresettebb fajtát széles körben szilárd szervezetűnek tartják.

Az angol-arab eredetű gidránt a Mezőhegyesi Állami Ménesben tenyésztették ki szintén a 19. században. ősét, egy kis sárga arab mént, Gidran Seniort Fechtig báró hozta Egyiptomból 1816-ban. Az eredetileg huszárlóként tenyésztett gidrán ma igen népszerű mind sportlóként, mind pedig hobbilóként. Eme értékes régi fajta jellegzetessége, hogy csak sárga színben tenyésztik.

A furioso-north star fajta nevét a két alapító angol telivér ménről kapta. Furioso és North Star, a Mezőhegyesi Állami Ménes angol félvérei saját, külön törzset hoztak létre, amelyek későbbi összeolvadásával létrejött egy új lófajta, a furioso-north star. Ez a fajta megőrizte az angol félvér nemességét és mozgékonyságát, de ugyanakkor erőteljes és tömeges is. Nem véletlen tehát, hogy a szilárd szervezetű furioso-north star a hobbilovaglóknak és a lovassportokat űzőknek egyaránt nagy kedvence.

A magyar sportlovat elsősorban hátas és díjugrató sportra tartják alkalmasnak. A sportos félvért Mezőhegyesen tenyésztették ki, miután a hatvanas évekre drasztikusan lecsökkent a magyar lóállomány. Az új sportló-ménes megalapításának gondolata ekkor fogalmazódott meg, így elkezdtek kisbéri félvér, gidrán és nóniusz kancákat fedeztetni, gyakran angol telivérekkel. A magyar sportló, amelynek színe általában pej, napjainkra meglehetősen elismert lett.

Magyarországon a második világháború vetett véget az addig aranykorát élő, 1883 óta megrendezett ügetőversenyeknek. Azóta újra fellendült a sportág, a jelenlegi hazai ügetőló-állomány pedig túlnyomórészt amerikai vérvonalból származik. A magyar sportló az angol telivér után a második legelterjedtebb világfajta. Szinte minden országban megtalálható, ahol ügetőversenyzés van. Nálunk jelenleg mintegy 300 anyakanca biztosítja e kiváló sportló génjeinek átörökítését a következő generációkra.

Forrás: Deluxe Magazin 2006-03-23

Frissítve: 2024.04.27.
Fotó: Canva

Mesterek tornája-Kaposvár

Mesterek tornája-Kaposvár

A Hetényegyházi Hullám LK lovasa, Kormos János nyerte a négymillió forint összdíjazású Mesterek Tornája háromnapos nemzetközi díjugrató-fesztivált a Pannon Lovasakadémián.

Az idei háromnapos erőpróbára rekordmezőny jött össze a Pannon Lovasakadémián; a négymillió forint összdíjazású, háromnapos hagyományos erőpróbán a különböző versenyszámokban csaknem félszáz versenyző – köztük a magyar élmezőny tagjai, jelenlegi és egykori válogatott lovasok – mintegy 120 paripával próbált szerencsét.

Az első nap győztesei. Fiatal lovak versenye – első forduló (35 induló): Búza Krisztián (Dabasi LSE) Charlie nevű lovával. Fiatal lovasok versenye – első forduló (32 induló): Fajka Dávid (Jáki LK) Werner nevű lovával. Nyitószám (43 induló): Sándor Balázs (Sándor Lovasfarm Kft.) Player nevű lovával.

A második nap győztesei. Fiatal lovak versenye – második forduló (30 induló): Búza Krisztián (Dabasi LSE) Charlie nevű lovával. Fiatal lovasok versenye – második forduló (34 induló): Tóth László (Toll ”96 Kft) Toll Contess nevű lovával. Joker-ugratás (33 induló): Krucsó Szabolcs (Toll ”96 Kft) Partitúra nevű lovával. Nagydíj-minősítő (32 induló): Búza Krisztián (Dabasi LSE) Cézár nevű lovával.

A harmadik nap eredményei. Fiatal lovak versenye – döntő (29 induló): 1. Krucsó Szabolcs (Toll 96” Kft.) Cera nevű lovával, 2. Kormos János (Hetényegyházi Hullám LK) Kristály nevű lovával, 3. Fazekas István (8 Dimenzió Kft) Krisztina nevű lovával.

Fiatal lovasok versenye – döntő (33 induló): 1. Tóth László (Toll 96” Kft.) Toll Contess nevű lovával, 2. Szuhai Gyula (Gyula Farm Miskolc) Remény nevű lovával, 3. Bandi Zsanett (Top-Milk Kft.) Finderella nevű lovával.

Mesterek Tornája Nagydíj (29 induló): 1. Kormos János (Hetény-egyházi Hullám LK) Némo nevű lovával, 2. Szentirmai Ferenc (Hétkúti LSE) Fenstherm Colin nevű lovával, 3. Krucsó Szabolcs (Toll ”96 Kft.) Ozane nevű lovával.

(A Ride and Drive, azaz a lovas és autós kombinált számot – amelyet idén (fő a változatosság!) némi futással is megspékeltek a rendezők – 10 induló közül a Hétkúti LSE versenyzője, Szent-irmai Ferenc nyerte.)

A somogyi lovasok közül a Zselic Farm Kft. sportolója, ifjabb Kövy András érte el a legszebb eredményt, aki a szombati Nagydíj-minősítőben Estella nyergében meglepetésre az előkelő 3. helyet szerezte meg.

Fenyő Gábor
Forrás: Somogyi Hírlap 2006-03-27


Nemzetközi díjugrató verseny Kaposváron

Péntektől vasárnapig, immár 20. alkalommal nemzetközi díjugrató versenyt rendeznek a kaposvári Pannon Lovas Akadémián 

A szervezők tájékoztatása szerint a jubileumi viadalt részvételi csúccsal sikerül ünnepelni: 50 lovas 120 lóval nevezett az erőpróbára. Az érdeklődők összesen tizenkét – napi négy – ugrószámot tekinthetnek meg, és lesz egy látványosnak ígérkező díjlovagló bemutató is. A program csúcspontját a vasárnapi Mesterek Tornája Nagydíj jelenti. A torna összdíjazása a tavalyi összeg duplája, csaknem négymillió forint lesz. A versenyen ebben az évben is a teljes hazai élmezőny rajthoz áll.

hirado.hu /MTI
2006. március 22.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.18.

A sportlóátalakítás korszaka Európában

A sportlóátalakítás korszaka Európában

A II. Világháború súlyos csapást mért a lóállományra. A háború befejezése után elkezdődött a lótenyésztés helyreállítása, a szétszóródott tenyészanyag felkutatása és a régi ménesekbe, vagy új tenyészhelyekre való csoportosítása.

Lóállományunk az ország újjáépítésének munkájából derekasan kivette a részét. Amíg a korszerű gépesítés nem tudta átvenni a mezőgazdasági munkálatokat, addig a lófogatok munkája nélkülözhetetlen volt.

Azonban az 1950-es évektől kezdődően az állati vonóerő világviszonylatban – a technikai haladás hatásaként – létszámban, igénybevételben háttérbe szorult. Ennek megfelelően a lóállomány lecsökkent, de ezzel párhuzamosan lép fel a kereslet a kiváló minőségű sport- és versenylovak iránt. Világigény, hogy a ló az ember számára öröm- és sikerélményt adjon a túralovaglás és az idegenforgalom szerepköreiben, vagy áttételesen a sport látványán és élvezetén keresztül a teljesítmények szemlélésében. A sportlótenyésztésre való átállás során az angol telivérnek, mint nemesítő fajtának jutott a legnagyobb szerep. Ez annyit jelent, hogy a meglévő fajtát telivér keresztezéssel átalakítják, majd önmagában továbbtenyésztik.

A XVI. századtól az 1815-ös Waterloo-i ütközetig beszélhetünk az andalúz, vagy spanyol ló korszakáról, amely ebben az időben meghatározó volt Európa lótenyésztésére nézve. Ezt a berber eredetű andalúziai lovat az Európa-szerte egyre nagyobb tért hódító divat tette népszerűvé. Ezek a rendkívül tetszetős küllemű és mozgású lovak kitűnően beillettek a selymekbe-fodrokba burkolt fényűző udvarok világába. Jellemzőjük ezeknek a szilárd szervezetű, nagytestű lovaknak a kecses, elegáns mozgás, a nagy, de szép fej- és nyaktartás, a jól izmolt széles hát, ágyék, far, az acélos végtagok. Feltűnően magas lábemelésükkel, rövid léptükkel, büszke tartásukkal mind lépésben, mind ügetésben és vágtában is szépen, elegánsan mozogtak. Ezek az impozáns megjelenésű, puha hátú és csüdű, délceg járású lovak fedett lovardákban, sima utakon könnyen hordták lovasukat. Napóleon lovassága is ilyen lovakon küzdött.

Ugyanakkor az angol tenyésztési- és kiképzési mód merőben eltért ettől. Az angolok megítélésére már akkor is volt a jellemző, hogy “Handsome is, that handsome does”, ami körülbelül annyit jelent, a szépség és a kiválóság az eredményekben mutatkozik. (Azóta természetesen revideálták a csak az eredményre, sebességre törekvő felfogásukat, hiszen a tenyésztésre szánt telivéren szigorúan bírálják a külsőt, az örökíthető hibákat. (Alapfy-Török, 1971)

Így tehát 1815. Június 18-án nemcsak a két politikai ellenfél, hanem a két eltérő lótenyésztési és idomítási mód is küzdött egymással. Ezen a napon a napóleoni “de la Guerniére” tanain klasszikus összeszedettség, a hátulsó lábak feletti abszolút uralom elméletére épülő kiképzést kapott francia lovasság állt az egyik oldalon.

A másik a Wellington herceg által vezetett angol és a Blücher irányítása alatt álló német lovasság.

A szakadó esőben, sáros, ragadós, mély talajon Napóleon lovasai lassú ügetésben vonszolták magukat előre. Ezek az úri pompát reprezentáló kényes, igényes lovak nem voltak képesek megbirkózni a járhatatlanná vált utak nehézségeivel, hiszen kitenyésztésükkor sem ez a gyakorlati tenyészcél érvényesült. (Bozsik, 1976)

Ezzel szemben Wellington katonái angol telivérrel nemesített lovakon ültek, lovasaik kiképzésének szerves része a falkavadászat volt. Ilyen körülmények között is – egyes források szerint még zabláikat is kikapcsolták, hogy csak előre tudjanak menni zavartalanul, de menekülésre, fordulásra még lehetőségük se legyen – könnyed, tért nyerő, mindent elsöprő vágtában támadtak a francia lovasságra. Lendületük kettétörte a franciák ellenállását és eldöntötte a csata sorsát. (Hecker, 1986)

A Waterloo-i csata indítja el az angol telivér diadalútját Európában. Az angol lovasság győzelme meggyőzte Európa népét az angol telivér értékéről és ez a fajta váltotta fel a korábbi nemesítő fajtákat, az arabot és az andalúziait. Ez az elsöprő győzelem egyben a “klasszikus”, a teljesen a ló összeszedettségére épülő, a közelharc feladataira összpontosító kiképzési mód legyőzését is jelentette a gyorsaság, mozgékonyság, lendület által. Ez a változtatás tette lehetővé a mai lovassport kifejlődését. Tehát az angol telivér által nemesített sportló és a mai lovassportok együtt születtek. Ez a fajta még ma is részben erősen befolyásolja a különböző tenyészetek sportló előállítását. A Waterloo-i ütközet után a kontinens országaiban is megindul a galoppversenyzés és Európa szinte minden országában az angol telivér válik a használt lovak nemesítő fajtájává.

Dr. Bokor Árpád
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

A sportlóátalakítás német útja

A sportlóátalakítás német útja

Németországban a II. Világháború előtt gazdasági használatra történő munkaló-előállítás volt a tenyészcél, így a tenyésztési hagyományok és a lóállomány gyökeres megváltoztatása vált szükségessé a sportlótenyésztésre való átálláskor. Németország sportlótenyésztését az öt legjelentősebb fajta bemutatásával kívánom szemléltetni. Azért indokolt őket külön bemutatni, mert részben különböző volt a kiinduló tenyészalapanyag, valamint a máig megtett út is. Amikor a ló mezőgazdasági igaerőként már nem jött számításba és a sportló tenyésztése vált tenyészcéllá, a különböző tenyészkörzetekben a következőképpen zajlott le az átalakulás.

Hannoveri

A hannoveri lótenyésztés központja: Celle. II. György hannoveri választófejedelem, Anglia királya és a Braunschweig-Lüneburgi herceg 12 ménnel alapította meg 1735-ben a Celle-i méntelepet, Hannovertől 43 km-re. Holsteinből, Dániából Mecklenburgból és Angliából származó méneket használtak fel a tenyésztésben. Az 1800-as évek elején a spanyol-nápolyi vérű, nagy rámájú, magas mozgású, az akkor divatos stílusnak megfelelő mének voltak Cellében. Az 1800-as évek közepén az állománynak több mint az egyharmada angol telivér volt. Törzskönyvét 1888-ban alapították, a II. Világháború idején kiegyenlített, kitűnő melegvérű igásló volt, nehézhintós szolgálatra is alkalmas. A II. Világháború után a tenyészcél a sportot célozta meg, angol telivér, trakehneni, kelet-porosz és arab ménekkel cseppvér-keresztezéssel modernizálták a már meglévő állományt. Újabban francia eredetű sportló is részt vesz a tenyésztésben, pl. a francia eredetű anglo-arab Matcho. Jelenlegi kancaállománya kb. 20. 000 törzskönyvezett kanca. A tenyésztésben, nemesítésben nagyobb szerepet kaptak az angol telivér mének hannoveri kanca után született fiai. Ezen mének részaránya a ménállomány 20-22 %-át teszik ki és a kancautánpótlásra is e mének leányait állítják be elsősorban.

Ma szigorú szelekciós rendszer működik a fajtán belül (Körungok, kancavizsgák).

Körung:

1. nap: kemény talajon (Flasteren) lépésben, ügetésben való megvezettetés
2. nap: szabadon ügetés, vágta, szabadon-ugratás

A mének 2,5 évesen kerülnek – a Körungot követően – a ménvizsgáló állomásra, ahol 11 hónapot töltenek. A Körungon felvezetett méncsikók száma kb. 100-150, ebből a méntelep 20-30 csikót választ ki.

Tenyésztés során nagy hangsúlyt fektettek az egyöntetűségre, a mutatós mozgásra, küllemre, ami a teljesítmény rovására mehet. Sok általuk tenyésztett lóra elmondható, hogy “Elől szól a zene, de hátul nem jönnek a katonák”, vagyis a ló ez elejével gyönyörűen nyújt, de a hátuljával elmarad, nincs elég tolóerő a hátulsó lábakban.

Eredményeik: díjlovaglásban, díjugratásban, militaryban nagyon jók.

Külleme: nagy testtömeg, jó mozgás, de külleme a telivérezés hatására alakul. Marmagassága: 162-175 cm.

Leghíresebb vonalak: Norfolk sz. 1883. (Young Seymour xx után), Zerneborg sz. 1845. (Jupter xx után), Jellachich sz. 1887. (Defensive xx után).

Még ma is megtalálható genealógiai vonalak: Flingarth xx, Goldschläger xx, Detektív xx, Adeptus xx.

Új genealógiai vonalak: Abglanz (trakehneni), Semper-idem (trakehneni), Der Löwe xx, Novum xx, Waidmannsdank xx, Pik As xx.

Holsteini

A fajta kialakulásában döntő szerepe volt Észak-Németország (Schleswig-Holstein tartomány) kiváló legeltetési lehetőségeinek. Az itt tenyésztett lovak már a középkorban keresettek voltak, sőt Mezőhegyes alapító kancái között is voltak holsteini származásúak.

A fajtára három angol import mén volt nagy hatással, melyek az ún. Yorkshire kocsilófajtába tartoztak, vagyis angol félvérek voltak (Burlington Turk 1825, Owstwick 1834, Brilliant 1842, /mindegyik jegytelen pej/). A tenyészcél csontos, nagyméretű, jó mozgású kocsiló kitenyésztése volt, mely a nehézlovasság céljainak is megfelelt. A múlt század végére már egyöntetű állományról beszélhetünk a fajtán belül, s ezek genealógiai vonala még ma is fellelhető. Ezen vonalak alapítói több mint 170-cm-es marmagassággal, nagyszerű örökítőképességgel bírtak, mindemellett jegytelen pejek voltak (Achill 1877, Adjutant 1886, Ethelbert 1847). A fajta tenyésztésére már az 1800-as évek közepén alakultak szövetségek: egy méncsikónevelő egyesület és az Elmshorn-i lovagló és hajtóiskola, valamint a Traventhal-i méntelep (1867), melyek végül 1935-ben egyesültek. Az 1800-as években a tenyésztés stagnált, valamint hátráltatták még a Traventhal-i méntelep gazdasági problémái is. Több bizonytalan, cél nélküli nemesítési kísérlet hozott kudarcot, a fiatal tenyésztők elítélő kritikája ellenére. 1960-ban feloszlatták a traventhali méntelepet, ezután egyetlen helyes utat követve minden más tenyésztési kísérletet megszüntettek. Az angol telivérrel végzett keresztezések rendkívül jó eredményt hoztak, így a tenyészcél 1971-től “nemes, jó mozgású, sokoldalú melegvérű ló, mely különösen alkalmas ugrólónak és egyéb sportcélra is.” A nemesítés első fázisában nagy hatása volt a Lengyelországban született anglo-arab Ramzes-nek, valamint Frivol xx, Anblick xx és Cottage Son xx telivéreknek.

Ma már elsősorban keresztezett méneket (telivér mén x holsteini kanca) használnak fel a tenyésztésben, valamint francia sportlovat alkalmaznak (Cor de la Bry?re, kiváló ugróörökítő, kiváló bascule). Fontos vonalak a fajtán belül: Lord, Landgraf, Cor de la Bry?re. Lady Killer xx fiát Landgrafot tartják a legnagyobb holsteini örökítőnek (a Lady Killer xx és Aldato vonalak rendkívül jól kombinálódnak). Manometer xx is fedezett Holsteinben, de nem felelt meg a várakozásoknak, mivel csak Maximus nevű fia szerepelt eredményesen.

Jelenlegi törzskönyvezett kancalétszáma több mint 3000. A tenyészállomány százalékában Holstein adja a legtöbb sportlovat, az élvonalnak 30-40 %-át. A kizárólagos pej szín ma már nem áll fenn, vannak szürkék és sárgák is a fajtában. Külleme az általános sportlótenyésztést követi nagy rámával és mérettel, valamint nagyszerű ugróképességgel.

Eredmények: Meteor (1952, 1956, 1960), Albrant (1973), Granat (1976), Venetia (1972), Antoinette (1964), Corlandus (1989).

Holstein Németország legkisebb kancalétszámú (2000 kanca) tenyészkörzete, ahol ménállomány 10 %-a telivér mén, 30 %-a telivér mének fia. A tenyészállomány százalékában Holstein adja a legtöbb sportlovat, az élvonalnak 30-40 %-át. Nagy hangsúlyt fektetnek a holsteiniek szinte közmondásszerű ugróképességének fenntartására (akkor is, ha Tesio a “Breeding the Racehorse”-ban az ugróképesség öröklődését tagadja), amelynek alapja a nyereg alatt mutatott teljesítményre épülő modern holsteini tenyésztés. Ennek célja az ugróképesség rögzítése és javítása, az ugróképesség magas értékű telivér hordozóival.

Trakehneni

Kelet-Poroszországban tenyésztették ki, alapítója I. Frigyes Vilmos 1732-ben. A tenyésztésben elsősorban keleti és angol telivér lovakat használtak fel. A kelet-porosz ló kitűnő tájfajtává vált. A trakehneni ménesben elsősorban angol telivérek, saját tenyésztésű lovak és jól kiválasztott arabok fedeztek. A legnevezetesebb vonal alapítója Prefectionist xx volt. Egyik nagy örökítő: Tempelhüter. Állománya a II. világháború előtt 40. 000 tenyészkancából állt, ebből 25. 000 ezer törzskönyvezett. A méneket egy évig fogatban és nyereg alatt is kipróbálták. Méntelepe Zwion, melyet 1926-ban alapítottak. Külleme: szép száraz csukafej, magasan illesztett hosszú izmos nyak, hosszú, magas mar, korrekt hát, jó kötés, kissé csapott, izmos far, mély mellkas, hosszú, dőlt lapocka, szabályos lábak. Marmagassága: 156-170 cm. Mozgása: Hosszú lépés, alacsony ügető mozgás, “nagy” vágta.

A fajta eredményességét olimpiai aranyérmek sora jelzi főleg díjlovaglásban és militaryban:

Díjlovaglásban: Kronos, Absinth (1936), Pepel (1972)

Militaryban: Idealist (1912), Nurmi (1936)

Díjugratásban: Abdullah (1984)

Magyarországon elsősorban a kisbéri félvérben használták és használják fel. (Hohenstein II. s. m. 1992., ap. Caprimond, any. Helena XIV., anyai nagyapja: Matador, állomáshelye Balatonfenyves).

Oldenburgi

A kiváló éghajlati és talajadottságoknak köszönhetően az oldenburgi grófok már az 1580-as évektől nemzetközi hírű, erőteljes testalkatú, mégis elegáns lovakat neveltek. Egészen 1960-ig az oldenburgi volt az erőteljes testalkatú, de elegáns mozgású, nehéz hintóló, a világ legtömegesebb melegvérű lova. A lovassportok fejlődése szükségessé tette a sportra alkalmasabb egyedek kitenyésztését, ezért a sportcélú átalakítást először angol telivér ménekkel, majd hannoveriekkel, westfáliaival, anglo-arabbal, holsteiniekkel, francia sportlovakkal végezték. Híres fedezőmén volt a Bábolnán tenyésztett Gazal VII-es fia, Gazal I. arab mén. A tenyésztés során nagy hangsúlyt fektettek a kancacsaládok fenntartására, így lett az oldenburgi egy nemes, elegáns, kitűnő képességű sportló. Kancaállománya kb. 7. 000 tenyészkanca. A mének kivétel nélkül magánkézben vannak.

A következő sportlófajták fedeztek a fajtában: Gazal I. (anglo-arab), Selle français, Furioso II.-es, Futuro (ivadékai a csúcsra jutottak el), In Sallach (francia eredetű anglo-arab).

Kiemelkedő egyedei: Volturno (1976), Forever (1980), Mon Cherie (1980)

A mindössze 3500 kancát számláló oldenburgi tenyészkörzet napjainkban – Westfália mellett – a legeredményesebb sportlovakat állítja elő. Ebben néhány év alatt az addigi legeredményesebb és legjelentősebb Hannovert, majd Holsteint is megelőzte. Oldenburg a sportlótenyésztésre való átálláskor sajátságos utat járt be. Az alapanyag a legnehezebb melegvérű, a régi oldenburgi ló volt, s a tenyésztők az átálláshoz a fajták legszélesebb palettáját használták fel.

Oldenburg 3 lépcsőre osztotta az átalakítási programot. Az első lépcsősben angol telivér ménnel fedeztették kancáikat. A második lépcsőben a kancákat anglo-arab, trakehneni, francia hátas vagy hannoveri ménhez párosították. A harmadik lépcsőben már ugyanezen genetikai konstitúciójú, saját tenyésztésű oldenburgi ménekkel tervezték a konszolidációt.

1972-ben a ménállomány 36 %-a angol telivér, 34 %-a hannoveri, 14 %-a oldenburgi, 8 %-a trakehneni, 4 %-a anglo-arab és 4 %-a francia hátas volt. Tehát itt is a nemesítésben az angol telivér dominált, a hannoveri méneknek is kb. 50 %-a volt telivér mén fia.

Westfáliai

1826-ben megalapították a Warendorf-i méntelepet, ezzel tervszerű lótenyésztés kezdődött. 1904-ben megalakult a Westfáliai Lótörzskönyvező Egyesület, meghatározták a tenyészcélt, és rendszeres teljesítményvizsgát vezettek be. 1920-tól csak hannoveri méneket használtak fel, mert korábban ezek váltak be a legjobban. A tenyésztés során nem használtak trakehneni vonalakat, hanem inkább a telivér méneket részesítették előnyben (Sinus xx, Angelo xx), és sikeres vonalat alapított még az anglo-arab Ramzes fia, Radetzky is. Törzskönyvezett kancaállománya mintegy 11. 000-re tehető. A ménállomány 15 %-át kitevő angol telivér mének a kancaállomány 11%-át fedezik. Hasonlóan Hannoverhez a nemesítő telivér mének fiainak van nagyobb szerepe a tenyésztésben: Fire – Frühlelingtraum II. xx után; Ahlerich – Angelo xx után.

Ismert vonalai: Frühling – Frühlingstraum; Donnersberg – Debütant; Gründer – Grünspecht

Kiemelkedő egyedei: Ahlerich (Los Angeles, 1984), Rembrandt (Szöul, 1988; 2000-ben a XX. század díjlovává választották.)

Dr. Bokor Árpád
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva

Látványos programok a manézsban

Látványos programok a manézsban

A hétvégén izgalmas és színes műsorral várták az Utazás 2006 kiállításra kilátogatókat a szervezők. A kiállítással egyidőben megrendezett VII. Országos lovas szakkiállítás és vásár égisze alatt számos program közül válogathattak az érdeklődők.

A nagyszabású lovas turisztikai kiállítást és lovas bemutatót az Utazás 2006 kiállítással közös helyszínen, a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban rendezték március 16. és 18. között. A Lovas turizmus és lovas kultúra címmel tartott vásáron a kiállítók között megtalálhatók voltak a hazai lovas turisztikai szolgáltatók, szakmai szervezetek és a lovas iparágak képviselői. Természetesen ezen kívül képviseltették még magukat azok az utazási irodák is, amelyek programjaikban központi szerepet szántak a lovaglásnak, de a lovas szaklapok standjaiban sem volt hiány.

A kiállítást kísérő széleskörű érdeklődés azt bizonyította, hogy a rendezvény valóban egyedülálló, információszerzésre és a szakmai kapcsolatok ápolására egyaránt lehetőséget nyújtott a kiállítóknak és a látogatóknak. Az Országos lovas szakkiállítás és vásár ezúttal is rengeteg lovaglást, lovas életet kedvelő látogatót vonzott, akik számos termék és szolgáltatás között válogattak, ráadásul élvezetes, izgalmas programokban is részesülhettek.

Amíg a lovas szakkiállítás és vásár a “D” pavilonban, egy légtérben a hazai régiók kiállítóival folyt, addig a lovas programok helyszíne a 600 néző befogadására alkalmas szabadtéri lovas manézs volt, amely még szombaton is megtelt az esős idő ellenére. A hétvégén a Hungexpo területére kilátogató érdeklődőknek, családoknak és a lovas élet szerelmeseinek naponta kétszer, délelőtt 11 órától, és kora délután 14 órától nyílt alkalmuk megtekinteni a változatos lovasműsort. Ezen kívül lehetőség volt ingyenes kocsikázásra, de láthattunk kézműves bemutatót is. A kézművesek között lószőr-ékszer készítők, ötvösök, fazekasok, szíjártók, nyergesek, csizmadiák, Magyar-nyergesek és sallangkészítők mutatták be tudásukat, portékáikat.

A lovas bemutatón megtekinthető volt a Káli Lovaspóló Klub bemutatója, amelyben ízelítőt kaphattunk a lovaspóló sport szépségeiből. A kistarcsai Deres Lovasudvar közreműködésével csikós bemutatót, míg a pesterzsébeti lovasiskola póniklubja zenés-játékos gyermek bemutatót tartott. Láthattunk még ezen kívül az Árpád Vére Lovasiskola előadásában “Tűzlovas” címmel egy lovas-íjász produkciót, a Nagyvázsonyi Középkori Játékok szereplői pedig rövid ízelítőt adtak a július 15. és augusztus 6. között megtekinthető műsorukból. Kafka Zsófia, a Monori Nyerges Hotel díjlovasa bemutatót tartott, a Sümegi Vár és a Hotel Kapitány szervezésében pedig történelmi lovasjátékokat adtak elő, de láthattak még az érdeklődők drámalovas bemutatót a töki huszárok kíséretével és trükklovaglást a Magyar Kaszkadőr Szövetség tagjainak előadásában is.

Deluxe Magazin
www.deluxe.hu
2006-03-20
Kép: canva
Frissítve: 2024.04.22.

Gróf Széchenyi, egy úri sport meghonosítója

Gróf Széchenyi, egy úri sport meghonosítója

 

A lóversenyzés Magyarországra való bevezetése nem az egyetlen nagy tette volt Széchenyi István grófnak, a lósportok kedvelőinek azonban minden bizonnyal ez a legemlékezetesebb. Az ő javaslatára megvalósított első pesti lófuttatással, melyet 1827-ben rendeztek, örökre bevéste magát magyar turf történetébe.

A magyar arisztokrata századának egyik legtehetségesebb és legsokoldalúbb politikusa volt, aki az ország fejlődésének számos pontján letette kézjegyét. Sokoldalú, érzékeny, ugyanakkor tettrekész ember volt, aki szívügyének tartotta a lovassport magyarországi meghonosítását. A cenki uradalom és kastély földesura, gróf Széchenyi István kitűnő lovas volt és korábbi lovassági tisztként ismerte a katonai körökben elterjedt lótenyésztési szokásokat. Ilyen háttérrel igazán nem csoda, hogy fogékony volt a szigetországi lóversenyek iránt.

Széchenyi István elindítja a fellendülést

1815-ben az ifjú földesúr Angliába utazott, ahol nem csak lótenyésztésre vonatkozó ismereteit sikerült megalapoznia, hanem úgy döntött, vásárol huszonegy lovat. A nemes állatokat hazaszállíttatta, majd jól képzett angol ménesmestert is alkalmazott a paripák mellé. Hazatérte után Széchenyi még inkább elkötelezte magát a magyar turf, azaz lóverseny megteremtésének ügye mellett. Egyik főszervezője az osztrák főváros melletti Simmeringen megrendezett első lóversenynek, később pedig javasolta a császárnak a lótenyésztés fellendítését, szorgalmazta egy lóverseny egyesület létrehozását.

Végül 1826-ban, Pozsonyban sikerült lófuttatást tartania, egy évvel később pedig már Budapesten is szervezett lóversenyt. A lósport, amely akkoriban még csak galoppversenyekre korlátozódott, rövid idő alatt a dualizmus alatti társasági élet fénypontja lett.

Lovas írásai

Széchenyinek számos lovakkal kapcsolatos írása is megjelent, így például 1818-ban a hátaslovak tenyésztéséről szóló cikksorozat, majd 1821-ben egy, az angliai tapasztalatain alapuló honi lóversenyszabályzatot tett közzé. Hét évvel később megjelent az első könyve “Lovakrul” címmel, végül 1838-ban magyar és német nyelven kiadta a “Néhány szó a lóverseny körül” elnevezésű kötetét.

Divatot teremt

A sportok királyát, a turfot hazánkban is meghonosító Széchenyi tettével maradandót alkotott, bizonyíték erre, hogy a lóversenyzés napjainkban is élő, nyüzsgő, ezreket vonzó esemény. Amikor a grófban megfogalmazódott a gondolat, hogy fellendítse a magyarországi lósportot, a ló- és sportszeretetén kívül elsősorban e nemes sportág társadalmi és nemzeti összekovácsoló ereje motiválta. Az ország modernizálásának és a nemzet felemelésének egyik eszközét látta kitűzött céljainak megvalósításában. És valóban, az első lófuttatások után a turf a kor nagy divatjává vált. A versenyek szinte az egész országot lázban tartották, mindenkit érdekelt, társasági esemény lett, a sajtó pedig folyamatosan beszámolt az aktuális lovas eseményekről. Nem volt elhanyagolható a fogadások szerepe sem a sport népszerűségében, amely kétségtelenül színt és izgalmat vitt a hölgyek által is kedvelt társadalmi eseménybe.

A lóverseny virágkora

A lóversenyek igazi virágkora azonban már a kiegyezés utáni időkre, a 19. század végére, és azt követő század elejére tehető. A versenynapok száma ekkorra már évi negyvenre duzzadt. A főváros igyekezett Béccsel összehangolni a versenyszabályokat, versenyidőpontok, így az 1870-es évek végére kialakult a meeting-rendszer. Ennek alapján az osztrák versenyek áprilisban kezdődtek a Freudenau nevezetű bécsi galopp-pályán, míg a pesti versenyidény május első három hetére esett. Május utolsó hetében rendezték meg az Osztrák Derbyt, majd hosszabb szünet után augusztusban Pesten, végül szeptemberben és októberben ismét Bécsben rendeztek versenyt.

A magyar versenysportra kifejezetten pezsdítő hatással volt a tréningben lévő lovak növekvő száma – ez akkoriban mintegy száz volt – és, hogy itthon rendezték a legnagyobb díjazású versenyeket. A századfordulóra a versenyek összdíjazása elérte a majdnem kétmillió koronát.

2006.03.10.
Forrás: Deluxe Magazin
Frissítve: 2023.03.26.
Fotók: Canva

Beszorult a kanca lába

Beszorult a kanca lába – tűzoltók mentették ki

 

A különös baleset a Csepel-szigetre tartó kompon történt.

Majdnem három órán keresztül mentettek egy hétéves kancát a Molnár-szigeti komp átkelőnél a XXIII. kerületben vasárnap délután tűzoltók.

Két lovas próbált meg átkelni a Csepel-szigetre, amikor az egyik állat lába beszorult a komp rámpájába. A tűzoltók csak lángvágóval tudták szétvágni az acél rudakat. A ló a mentés idejére nyugtatót kapott, betakarták, így csak kisebb hámsérüléseket szenvedett – közölte Molnár Péter, a Fővárosi Tűzoltóság szóvivője.

 

2006.11.12. Független Hírügynökség
Forrás: Híradó
Frissítve: 2023.03.16.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés