Lovak lovagoltak a képeken Pécsett
A 13. évfolyamát élő Lovas Nemzet magazin fotópályázata már évekkel ezelőtt jelentősen átlépte az országhatárokat, nemzetközivé szélesedett. A pécsi kiadású lap most fotókiállítással mutatkozott be a Postapaloátban.
A rendkívüli érdeklődés is bizonyítja, hogy a rendezők célja – a ló valamint a ló és ember rejtélyes kapcsolatának mind érdekesebb bemutatása, és a témához való személyes kötődés – milyen sok embert ösztönöz arra, hogy élményeit, tapasztalatait megossza az érdeklődőkkel.
“Lovas nemzet a magyar”, mondogatjuk gyakorta, ha identitásunkat képszerűen akarjuk megfogalmazni. Ugyanezt a szállóigévé vált fordulatot használjuk, ha dicső elődeinkre gondolva történelmi visszatekintést végzünk, sőt, még tréfálkozni is szoktunk vele néha.
A ló, mint egyenrangú társ a továbbélést biztosította honfoglaló őseink számára, évszázadokon keresztül szoros egymásra utaltságban élt együtt ember és megbecsült társa. Legendák születtek a magyarok lovaglás-tudásáról, különösen a kalandozások idején.
A technikai forradalom azonban nagy változásokat hozott a közlekedésben, mezőgazdaságban, szemléletváltozás következett be a lovakkal való viszonyban is. Ma már nem annyira használati értéke, mint inkább szépsége, intelligenciája, versenyszelleme dominál. A ló- és lovas versenyek rengeteg nézőt vonzanak, sokan tartanak állatszeretetből lovat, még többen lovagolnak kedvtelésből. A lónak nemzeti hagyományaink megőrzésében jelentős szerepe van, hiszen ősi szokásaink erősen kötődnek a lótartáshoz, lovagláshoz.
Mégis sokan felteszik a kérdést: Mi szükség van manapság a lóra? Lovas nemzet-e még a magyar?
A kérdésre válaszolnak a kiállított képek. A több mint félezer beérkezett – amatőr és művészi – alkotás reprezentálja a magyar lovas társadalmat és kitekintést ad a szomszédos országok lovas kultúrájára. Készültek képek istállókban, legelőkön, versenypályákon, patkoló kovácsnál és állatorvosnál. Különböző évszakokban ragadták meg az alkotók a megismételhetetlen pillanatot. Szívszorító felvételeket is láthatunk, de szerencsére nagyon sok képen ott bujkál a humor, helyenként az irónia. Megjelenik a ló ezer arca, az ember és ló bensőséges kapcsolata.
Az alkotók törekedtek arra, hogy ezt a nemes állatot, az ember barátját és társát érdekesen, esztétikusan és valósághűen ábrázolják. A fényképek elkészítésénél különböző fototechnikai eljárásokat alkalmaztak, előfordul néhány egészen egyedi, ritka megoldás.
A zsűri tagjai: Tám László EFIAP fotóművész, Takács Szabolcs, a Fotómozaik c. magazin főszerkesztője, Balázs József, a Lovas Nemzet főmunkatársa, díjlovas bíró és Tóth Károly fotóművész értékelték a pályamunkákat és választották ki 177 pályázó 554 alkotásából a legjobb fotókat. A három meghirdetett kategória – gyermek, amatőr, profi – első három helyezettje értékes díjakat, míg a kategóriákon felüli három fődíjas Mihály Árpád szobrászművész Hunor és Magor c. szobor-kompozíciójának bronzplakett változatát nyerte el. Ezen felül 3-3, összesen kilenc pályázó részesült a Fotómozaik, a Lovas Nemzet és Tám László fotóművész különdíjában.
Sz. P. F.
Forrás: Pécsi napilap.hu 2007-01-13
Frissítve: 2024.01.31.
Fotó: Canva
