Kezdőlap Blog Oldal 65

Eriskay póni

Eriskay póni

 

A fajta eredete és története

Az Eriskay póni az egyedüli “túlélője” a sokoldalú hebridáki póninak és a Hebridák szigetcsoporton található, Skóciában. Származásukról annyit lehet tudni, hogy kelta típusúak, nincs bennük importált vérvonal.

A modern Eriskay póni az eredeti helyi pónik túlélője, illetve “maradványa”, melyek a nyugati szigetekről, Skóciából származnak. Új DNS kíréleteket végeztek a Leicester Egyetemen, bebizonyították, hogy eltérőek, ősi fajtáról van szó ősi eredettel. Bizonyára ők ősi kelta típusúak és norvég összefüggés is van.

A 19. század közepéig a pónik “nyugat sziget típusú”-ak voltak, őket a szigeteken kisgazdák használták. Ezeknek a póniknak általában az volt a dolguk, hogy a fákat minden nap hazavigyék, kocsit húztak és a gyerekeket szállították az iskolába.

Bizonyos tekintetben a pónik a természetes kiválasztódáson túl az embereknek is alá voltak rendelve. A pónik hozzászoktak ahhoz, hogy csekély ételmennyiséggel is képesek legyenek a túlélésre; a bőrük, a füleik és a farkuk adaptálódott a kíméletlen, esős és szeles éghajlathoz. Az Eriskay típust ezenfelül a túlélés hatalma is meghatározta, egy olyan társadalomban, ahol nők és gyerekek dolgoztak, mialatt a férfiak a tengeren voltak. A gyengeség nem volt elfogadható. Csak azok a pónik tudtak jól együtt élni a gazdájukkal, csak azokat a lovakat tartották meg, amelyeket be lehetett törni, és keményen tudtak dolgozni. Az alkalmatlan példányokat kiszűrték. Az évszázadokon keresztül kialakultak az Eriskay póni szívós, sokoldalú, emberbarát jellemvonásai, amelyeket ma is felfedezhetünk. Több szigeten a növekvő mobilitás és a gazdálkodás nyomása a nagyobb pónikat tette közkedveltebbé. Fjord, arab, Clydesdale és más fajtákat használták, hogy feljavítsák a természetes állományt, és nagyobb, erősebb állatok születhessenek.

A nyugati szigetek közül a távoli Eriskay-n a nehéz megközelíthetőség folytán, más fajták nem jelentek meg, ezáltal biztosították egy tisztán tenyésztett állomány létrejöttét. Az állatok száma körülbelül 20-ra esett vissza a 70-es évek gépesítése folytán.

Ebben az időben egy helyi lelkészből, egy orvosból, egy állatorvosból, egy zoológusból és kisgazdákból álló elkötelezett csoport elhatározta, hogy megmentenek néhány pónit, mivel számuk már vészesen alacsony volt. A kemény munkájuknak és annak köszönhetően, hogy tenyésztői csoportokat alapítottak szerte a brit szigeteken, a pónik száma egyenletesen emelkedett, és számuk manapság 300 körül mozog. A fajta még mindig veszélyeztetett, és a ‘Ritka Fajták Túlélési Szervezete’ (Rare Breeds Survival Trust) az 1-es, vagyis kritikus kategóriába sorolja. Mindemellett 12 tiszta tenyésztésű csődörrel és a múlt évi 25 bejegyzett csikóval, a jövő valamivel kedvezőbbnek tűnik.

A fajta jellemzői

Az Eriskay lovak, emberbarát jellemvonásaik folytán, remekül beváltak, mint családi pónik: akár a gyerekekkel is fociznak, vagy éppen speciális bánásmódot igénylő gyerekeknél használják őket, a napi terápia részeként.

Az Eriskay típus nagyon megkülönbözteti, hogy fekete vagy pej színűen születnek és általában szürke színűvé változnak, ahogy növekednek, néhány példány fekete vagy pej színű marad kifejlett korában is, de egyéb színek nem jellemzőek rájuk. Sűrű, vízhatlan, nem túlságosan hosszú a szőrzetük, ami lehetővé teszi számukra, hogy kíméletlenebb körülményeket is jól tűrjék; emellett kicsi, könnyű szőrzet borítja vékony lábaikat. A fejük érzékeny; a farok alacsonyan tűzött, hogy védje a hátsójukat a széltől és esőtől.

 

Fordították: Jenna2 & Mimbeth
Frissítve: 2023.04.29.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Connemara póni

Connemara póni

 

A fajta eredete és története

Írországból, Connemara-ból származik a XV-XVI. századból. Mára már a világ több pontján tenyésztik.

Úgy vélik, hogy a fajta többek között a Spanyol ló és a Berber ló keresztezésével alakult ki, persze helyi lovakkal. Ezek adták a fajta erejét, keménységét. Ezenkívül a fajta gyorsabb, élénkebb lett. Vittek a fajtába Angol telivért, Arab, és Welsh cob-ot is.

1923. december 15-én megalakult a “Connemara Pony Breeder’s Society” (Connemara Póni Tenyésztők Szövetsége). Az első méneskönyv 1926-ban jelent meg.

A fajta jellemzői

Értelmes, kemény, ellenálló fajta. Könnyen kezelhető, jó munkakészségű, és felnőttek is lovagolhatják nagy mérete miatt. Jó ugróképességű.

A fej formás, közepes nagyságú, néha kissé kosfejű. Szemei nagyok, mélyen ülőek, nyaka jól illesztett, hosszú, lapockája dőlt, marja elmosódott, háta hosszú, fara jól izmolt, lépése akciós.

Marmagassága 135-150 cm, szárkörmérete elérheti a 20 cm-t is. Minden színben megtalálható, kivéve a tarkát, ám leginkább a szürke és a fakó szín jellemző rá.

Hátaslónak hasznosítják.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.29.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

A szürke ló – népmese

A szürke ló
Palóc népmese alapján, Maconka 1985.

Egyszer volt egy szegény ember, akinek a világon semmi egyebe nem volt, csak egy szürke lova. Azzal kereste a mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni; éjjel-nappal mindig őrölt rajta. A szürke ló nagyon megunta ezt a dolgot, látta, hogy a más ember lova mindig párjával őröl, neki meg magának kellett húzni a malmot, azt mondja hát a gazdájának:

– Édes gazdám, mi dolog az, hogy más ember mindig két lóval őröl, te meg engem csak magamat fárasztasz itt a malomban?

– Bizony annak az az oka, kedves lovam, hogy egy árva bogaram sincs, akit melléd foghatnék.

– Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd kerítek én magamnak egy társat! – A szegény ember mindjárt kifogta a malomból, eleresztette.

Elindult hát a szürke ló, hogy társat kerítsen magának; megy, mendegél hetedhét ország ellen, egyszer meglát egy rókalyukat. Kapja magát, ráfekszik a lyukra, mintha meg volna dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani.
Odabent a rókalyukban egy öreg róka lakott három fiával. Egyszer a legkisebb fia ki akar menni, meglátja a szürke lovat, azt gondolta a fehérségéről, hogy hó van. Visszamegy az anyjához.

– Jaj, anyám, nem lehet most kimenni, nagy hó van odakint.

– Már hogy volna – feleli az öreg róka -, hiszen éppen nyár közepe van most. Eredj ki te, fiam – mondja a középső fiának -, te öregebb vagy, többet tudsz, nézd meg, mi az! – Kimegy a középső fia is, az is meglátja a szürke lovat a lyuk száján, az is visszamegy.

– Jaj, anyám, csakugyan nem lehet most kimenni, hó van.

– Már hogy volna most hó, hiszen éppen nyár közepe van. Eredj ki te, legöregebb fiam, te legtöbbet láttál már a világon, nézd meg, mi van ott! – Kimegy a legöregebb fia is, de az is csak azzal megy vissza:

– De bizony csakugyan hó van, akárhogy van a dolog, semmit se láttam, csak a nagy fehérséget.

– Nem lehet most hó, hisz éppen nyár közepe van – mondja az öreg róka, azzal maga ment ki. Látja, hogy nem hó, hanem egy szürke ló. Gondolkozóba esik, hogy kellene azt elhúzni onnan; ha ott marad, még csak ki se tudnak járni. Próbálták elhúzni a három fiával, de meg se tudták mozdítani. Elmegy hát a farkas komájához.

– Kedves komám, ugyancsak jó pecsenyére tettem szert, már oda is vittem a lyukam szájához, de sehogy se fér bele, pedig ha kívül marad, mind kikezdik a varjak; azért hát azt gondoltam, húzzuk el a te barlangodhoz, abba talán belefér, majd rájárhatunk ketten is.

A farkas megörült a jó pecsenyének, gondolta magában: csak egyszer az ő barlangjában legyen, nem eszik abból a róka egy fél falatot se. Mindjárt visszamentek a róka lyukához; még akkor is ott feküdt a szürke ló, tette magát, mintha meg volna dögölve.

Mikor odaértek, elkezd a farkas tanakodni:

– Hogy kellene ezt az én barlangomhoz elvinni, koma?

– Hát, csak úgy – felel a róka -, ahogy én idáig hoztam: a farkam a farkához kötöttem, úgy hoztam árkon-bokron keresztül, még csak nehéz sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy a legszebben elviheted.

A farkas mindjárt ráállott, az bizony jó lesz! Már előre fente a fogát a jó pecsenyére – a róka meg jó erősen összekötötte a farkas farkát a szürke ló farkával.

– Húzhatod már, koma! – Húzza a farkas, majd megszakad, de meg se bírja mozdítani, amint legjobban erőlködik, hirtelen felugrik a szürke ló, elkezd szaladni, húzza ám a farkast farkánál fogva maga után árkon-bokron keresztül, mint a dögöt, vitte egyenesen a gazdájához.

– No, gazdám, hoztam magamnak társat. – A szegény ember mindjárt agyonverte a farkast, a bőrét eladta a zsidónak jó pénzért, azon vett egy másik lovat, attól fogva sohasem őrölt magában a szürke ló.

Ha magában őrölt volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás: sulinet.hu
Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva

Mikszáth Kálmán: A négy ló legendája

Mikszáth Kálmán: A négy ló legendája

Szép asszony-királyunk, Mária Terézia alatt még csak nagyon embrióban voltak a lóversenyek. Az epsomi és a longchamp-i gyep még akkor igazán csak gyep volt; üde zöld fű termett rajta, nem csengő-bongó arany. Széna a lovaknak és nem borostyán.

Minálunk pedig, azt hiszem, legföljebb az előzködés lehetett meg a mai versenyekből. Az előzködés az ősapa. Már talán Árpád is előzködött útközben a vezérekkel. A magyar népben eszerint mindig benne volt a lóversenyek bacillusa. Mikor a vásárról hazafelé jönnek a parasztjaink szekereiken, mérföldnyi területen folynak a lóversenyek. Gyű, Tündér! Gyű, Pajkos! A gazda közibe vág a két griffnek: Hadd lássuk, hol termett több zab!
De az ellenfelet is biztatják a kocsiban ülők: Ne sajnáld a lovat, mert nem püspök!
Az országút fölvert porfelhőjében az egész vonalon fakó fogatok rohannak, riasztó kurjongatások közt. Ezer meg ezer verseny dől el minden percben.

A királyné fülébe eljutott az új élvezet híre messze földről, és meg is csiklandozta. Mert az asszony asszony, még ha korona van is a fején. Elhatározta, hogy Bécsben is divatba hozza. Természetesen sikerült. Mert a korona korona, még ha asszony fején van is.

Beszélték az angol lordokról, hogy egyenesen avégből nevelnek lovakat, hogy előzködjenek, arabs vért eresztve beléjök. Hogy a westminsteri herceg mesterségesen soványítja magát és a lovászait a ló kedvéért, hogy könnyebbek legyenek a hátán. Pedig hát mi élvezet van abban, ha az egyik ló hamarabb ér be a csóvához, mint a másik? Hiszen szükségképpen elsőnek kell lenni valamelyiknek.

Laxenburgban volt az első efféle verseny. Gróf Nádasdy uram, a vitéz generális rendezte és báró Feldeck, aki Londonban járt őfelsége megbízásából, hogy szögről-végről kieszelje a futtatások mivoltját. Pünkösd másodnapjára tűzték ki az ünnepélyt, mely zárt körben folyt le. Csak a legmagasabb uraságok vehettek benne részt.

A felséges asszony lázas érdeklődésben égett; minden követ, fát megmozdított a siker érdekében, még fiát, József főherceget is megbiztatta, hogy jelenjen meg ott akkorra a lovaival.
– De ha nincsenek lovaim – felelte mosolyogva a főherceg, ki jobban szerette a könyveket.
– Meg kell tenni – mond a királyné szigorral.

Nem volt menekülés. A királyfinak szót kellett fogadni; s lett belőle kínos udvari jelenet, emberöltők emlékezetében soha el nem mosódó.

Jött a kitűzött nap, pünkösd másodnapjának délutánja. A királyné sátort veretett a laxenburgi pázsiton, a tavaszi napfény a sátor aranyos kopjáin tört meg és a vitézek csillogó ruházatán. A királyasszony palotahölgyeivel a sátorból nézte az érkezőket, hogy arcát a napfény meg ne süsse. Mert még mindig őrizte az arcát, melyről azt énekelték volt a poéták, hogy barackvirággal festik be reggelenkint a tündérek. (Hanem bizony a tündérek festéke már réges-régen kifogyott a tégelyből.)

Rendre érkeztek a lovagok, a Lobkowitzok, Kolowratok, a három agyarú Kinskyek, a Kaunitzok hímzett sörényes oroszlánnal, a paripa gránátszín takaróján. Jött Starhemberg János hókafejű lován. De még a lovásza is vezetett hármat. Mind tüzes arabs faj, a vér szinte lüktetni látszik a bőrük alatt.

Az urak félkört foglaltak a sátornál, míg a jelt a császárné megadja, s akkor lóra kapnak, a második jelnél egy sorba verődnek. Mikor harmadszor is összeveri a piciny tenyerét, akkor megindulnak.

De még várni kell a királyfira. A királyfi elkésett. Ni, amott jön! Most bontakozik ki a kanyargó útról a kíséretével. A csatlósok négy lovat vezetnek utána.

Suttogó moraj kél. Csodálkozó szisszenés, hullámzás. Imitt-amott titkon illetlen nevetgélés.
Az emberek egymásra néznek, majd a lovakra.
– Ah, ah! Ezek a lovak!

Csakugyan furcsák voltak. Az egyik sovány elcsigázott gebe, csak úgy zörögnek rajta a csontok, a hátulsó ballábára sántított, de az egészséges lábait is alig bírta emelni. A másik ellenben szilaj mén, mely rúgott, kapált és senkit sem hagyott fölülni a hátára.

Mintha csak ellentéte volna ennek a harmadik paripa, egy kihízott lusta állat, mely mozdulni se bírt a renyheségtől. Nemes alakú, formás lovacska volt a negyedik, de mind a két szemére vak.

A királyné idegesen vonta kérdőre a herceget: íves szemöldjei ráncokba vonódtak.
– Mi akar ez lenni, József? Miféle állatok ezek?
– A vásárban válogattam őket össze.
– Mondhatom, értesz a lovakhoz – jegyzé meg haragosan. – Ezekkel akarsz te előzködni az urak pompás paripáival?
– Éppen nem – felelte József -, hanem a politikai helyzetet akarom velök fölséged előtt feltárni.
– Halljuk! – mond a királyné félig gúnyosan, félig kíváncsian. – Halljuk, mi okosat gondolt ki megint a mi szeretett fiunk?
– Az elcsigázott sovány gebe a nép; a féktelen szilaj paripa a papság.
– Hallgass, hallgass!
De a királyfi arcát elöntötte a melegség, kékes hamuszín szemeiben megcsillant a bátorság; nem tudott hallgatni többé, vakmerően folytatta:
– Az elhízott renyhe ló a nemesség.
– Ah – szólt a királyné csípősen. – Nagyon elmés vagy, József. Nos, mit kell még hallanom a negyedik lovadról, a vakról?
– Bocsánat fölség, a szavamért. Az te magad vagy, aki nem látod, ami körülötted történik.

Eddig a hagyomány a kínos jelenetről. Így volt, igaz vagy nem, ki tudná megmondani, de bármiként történt, a királyfi (kiből II. József lett) jól összeválogatta a maga négyes fogatát, mert egy bizonyosan igaz, hogy ez a négy ló sebesen vitte őt kunyhótól kunyhóig a népek szívébe.

Még ma is mesélgetik okoskodó parasztok falusi lakadalmakon, vagy a szüreti tüzeknél csigért iszogatva a nagy császárnak szatíráját, mely akkor egészen igaz volt, s mely még ma sem bír átváltozni egészen nem igazzá.

1891

 

Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva

Szerelemből tartják a lovat

Szerelemből tartják a lovat

 

A lótenyésztés a legritkább esetben kifizetődő – állítják a szakemberek. Aki még ma is foglalkozik lovakkal, az a legtöbb esetben szerelemből teszi.

Tolna megyében csökken a lóállomány, igaz, pontos megyei számokat a szakemberek sem tudnak mondani. Korábbi adatok alapján két- és háromezer közöttire lehet becsülni Tolnában a lólétszámot. A szakemberek azt viszont biztosan állítják, hogy a lótenyésztés a legritkább esetben kifizetődő.

Szakvélemények

Némedi István, a Tolna Megyei Lovas Szövetség elnöke elmondta: a rendszerváltás után a megyében levő állami törzstenyészetek is magánkézbe kerültek. A szakember szerint korábban magasabb színvonalú volt az állomány, most a környező megyékben több és jobb ló van, mint nálunk. A lovak nagy részét fogatversenyeken használják, van egy kisebb ugró ló mezőny is. Kifejezetten húscélú tenyésztéssel Tolnában nem foglalkoznak.

Egy neve mellőzését kérő szakember leszögezte: csak nagyon jól eltalált genetikai párosítással és nagy adag szerencsével lehet gazdaságosan művelni ma a lótenyésztést. Azaz még a viszonylag sok lovat tartó tenyésztők is lényegében hobbiként, szerelemből űzik ezt a foglalatosságot.

A döbröközi Szabó István a legnagyobb tenyésztők egyike a megyében. Mint tréfásan fogalmazott: egyben a legnagyobb marha is. Utalva arra, hogy igen költséges ez a tevékenysége. Ló nélkül azonban nem tudna élni. Szabó István a megyére leginkább jellemző régi magyar fajtát, a kisbéri félvért tenyészti. Jelenleg huszonkét lova van. Megítélése szerint jelentős lemaradást kellene behozni a nyugati, sport célú lótenyésztéssel szemben. A legnagyobb gondnak azt tartja: hiába a tudatos és jó tenyésztői munka, ha a kipróbálás, a visszajelzés hiányzik, országos szinten is.

– Ha nullára kijövünk a csikóáldással, az már öröm – mondta a tolnai Szűcs István. A Rády József Huszárbandérium alapító-elnökének a fejében is benne van a “lóbogár”. A hobbitenyésztő egy törzskancát tart, annak utódjaival együtt általában négy-öt lova van. A régi magyar kisbéri félvér híve, tenyésztői értékrendjéhez a klasszikus, karakteres nehéz hátasló áll a legközelebb. Olyan, amelyik elbír egy megtermett huszárt is, a felszerelésével együtt, napi negyven-ötven kilométeren át. Szűcs István Magyarországra és külföldre adja el a lovait, csak olyan helyekre, ahol tudja, hogy megbecsülik az állatot. Vágólónak semmiképp. Érdekes az is, amit a lovak neveléséről mondott: nem ostorral, hanem szeretettel kell nevelni a lovat, amit ez az érzékeny, intelligens állat maximálisan meghálál.

Legalább havi húszezerbe kerül egy ló tartása

Ha azt kérdezzük, mennyiért lehet lovat venni, nagyjából olyan, mintha azt a kérdést tennénk fel: mennyibe kerül egy autó. Egy szakértő szerint minőség szerint ötvenezertől akár húszmillióig terjed a tartomány. Egy átlagos hobbiló 200-500 ezer forintért megvásárolható. A tartási költség lovanként legkevesebb 20-25 ezer forint havonta. Azaz egy 2-3 éves korában értékesített csikó tartása 500-700 ezer forint. További költség a csikóval 11 hónapig vemhes kanca tartása. A legolcsóbb sperma is 30 ezer forintba kerül, plusz az állatorvosi költségek. Így érthető, miért nehéz nyereségesen lovat tenyészteni.

 

2007.09.18. Steinbach Zsolt
Forrás: Tolnai Népújság
Frissítve: 2023.04.27.
Fotók: Canva

Yonaguni

Yonaguni

 

A fajta eredete és története

A Yonaguni egy kicsi ősi póni Japán dél-nyugati szigetéről. 1996-ban körülbelül 75 Yonaguni póni élt a keleti és északi farmokon a Yonaguni szigeteken. A nyugati oldalra helyezték át őket a Yaeyama szigetre.

Köztudott, hogy eredetéről kevés információ van. A lovak Japánban általában két csoportra vannak osztva, a nagy példányok Hokkaido-ból és a kicsi egyedek Yonaguni-ból származnak. Sok ember gondolja azt a kis lovakról, hogy a Jyomon korszakban keletkezetek a déli szigeteken körülbelül 2000 éve.

Professzor Ken Nozawa a Kyoto egyetemről kereste ezt a karakterisztikus gént mely összefüggést mutat a Cheju fajtával, ami egy Koreai fajta.

A fajta jellemzői

Rendszerint sárga, vagy pej. A fej nagy, aránylag kicsi fülekkel; a nyak rövid és vastag; a váll tiszta; a hát hosszú; a far gyakran lapos magas faroktűzéssel; a paták nagyon kemények. Ez a póni “úr” a természetben, nagyon erős és kitartó.

A régi időkben minden családban volt egy ló, szállító vagy fogatló. Ma a Yonaguni-ból csak néhányat láthatunk a farmokon. Mára már értékes kulturális kincs.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Az idomítólovaglás fejlődésének története dióhéjban

Hogyan is jutottunk el a modern kiképzési elvekig?

 

„Ha egy ló az idomítómunka során még gyönyörűbb, mint egyébként, ez azt jelenti, hogy a képzés helyes útján járunk.” Alois Podhajsky

A ló kiképzésének története minden bizonnyal már jóval korábban kezdődött, de első írásos emlékünk, mely a ló idomításával foglalkozik, az ógörög tudós hadvezér, Xenophon műve, kb. i.e. 350-ből maradt ránk. Ebben ő is említést tesz korábbi mesterekről. Xenophon írásaiban a lovat érző lénynek tekinti, amely a jó bánásmódra és dicséretre együttműködéssel reagál. Tanításai azokon a megfigyeléseken alapulnak, melynek során elemezte a fajtársaival szabadon mozgó ló mozdulatait. Az így tapasztalt természetes iramváltások, oldalazó mozgások, gyors fordulatok, csakúgy, mint az egyhelyben mozgás vagy a piruette hasznosnak tűnt számára az ellenséggel vívott küzdelmek során is. Kidolgozott egy edzésmódszert, melynek során a ló ezeket a számára természetes mozgásokat emberi utasításra végzi. Ezzel a klasszikus idomítás máig rendíthetetlen alapjait tette le.

A kiképzés bölcsője

Xenophon, az ógörög hadvezér könnyűlovasságának és a hadsereg lovainak képzésekor arra koncentrált, hogy a lovak a harcokban minél robbanékonyabbak, fordulékonyabbak és ügyesebbek legyenek. A 2500 évvel ezelőtt élő mester a képzési módszereket úgy válogatta meg, hogy a ló az ember „boldogan együttműködő partnere” legyen a feladatok végrehajtása során. Bár a rómaiaktól nem maradt írásos, lóidomítással kapcsolatos emlékünk, a történészek feltételezései szerint ők is a görögök mintáját követték a lovak képzésében.

Az értékek elvesztésének időszaka

Ezzel szemben a „sötét középkor” a lóidomítás tekintetében is sötét és keserves korszak lehetett. Ebben az időszakban a fejlődés nem volt előremutató. A páncélos nehézlovasság öltözete és nagyméretű, súlyos fegyverzete önmagában is hatalmas terhet jelentett a lovak számára, ami a nagytestű, hidegvérű lovak használatát tette szükségessé. Mivel sem a harcban résztvevő lovasok, sem lovaik nem voltak fürge, jól képzett atléták, ebben az időben a brutális lófelszerelések és fenyítő eszközök használata rendszeres volt. A lovak kegyetlen kényszer hatására teljesítették a parancsokat.

Az újjászületés kezdete

Ahogy a tudomány és a művészetek egyéb ágaiban is, a lovaglásművészetben szintén felfedezte magának a 15-16. századi ember az ógörögök tanait. A több évszázados kegyetlenkedés után végre ismét pozitív irányú haladás vette kezdetét a lókiképzésben. A lovakat továbbra is a mindennapi munkában és a harcokban hasznosították, viszont ismét a jó manőverező készségű, kisebb termetű, atletikus ló használata és képzése volt a cél. A kiképzésben ismét Xenophon művét tekintették irányadónak, ám a reneszánsz udvarok pompázatos lovas játékaira való felkészítés sajnos túlzott merevséget* és feszességet* okozhatott a lovaknak, az ellenszegülést* pedig ekkor durván büntették.

Aranykor, a lovaglóiskolák születésének időszaka

A 17. századtól kezdődően a kiképzők ismét igyekeztek figyelembe venni a ló természetes, veleszületett adottságait, anatómiáját és a ló és lovasa közti összhang és békés együttműködés elérése volt a cél. Céljuk volt az elengedettség*, az átengedőség*, a „puha száj” és a segítségekre való érzékeny reagálás, a lengő hát* és az egyensúly* elérése. A korszak kiemelkedő lovaglómestereinek az angol New Castle grófja, a francia Guériniére, az olasz Grisone valamint a francia Pluvinel tekinthetők. Tanításaikat írásban is kiadták. Napjainkban is működő kiképzőiskolák tevékenykedtek az új szellemben. Pl. a bécsi Spanyol Lovasiskola, a Cadre Noir de Saumur, a Spanyol Királyi Lovas Kiképzőiskola és a Portugál magasiskola.

Felismerték, hogy az ügetés az a jármód, amelyben a lovat leginkább izmosítani lehet, féloldalazásokat és hajlításokat kezdtek lovagolni és fontosnak tartották a körök lovaglását valamint az oszlopok közti munkát. Az ütem* megtartása minden jármódban kívánatossá vált. Törekedtek az egyenesre állítottság* elérésére és a lendületes előre* lovaglásra, valamint elengedhetetlennek tartották a lovas helyes egyensúlyban lévő és hatékony ülését a ló és lovasa közti megfelelő kapcsolat/kölcsönhatás kialakítása érdekében. Pillantsunk vissza a fenti kifejezésekre! Ütem, átengedőség, kapcsolat, lendület, egyenesre állítottság. Az idomítási- vagy másképp mondva a kiképzési skála elemei. Az idomítómunka máig érvényes báziskövei. Nem véletlen, hogy a modern díjlovaglás egységesített nemzetközi irányelvei a klasszikus kiképzőiskolák alapjaira épültek.

Az utolsó katonalovak

Az első, sőt, még a második világháborúban is nagy számban vettek részt lovas katonák a lovaikkal a harcokban. Minden országban képeztek ki lovas tiszteket. Magyarországon az Örkénytábori Iskolában folyt lovastiszti képzés. A 20. század második felétől a ló hasznosítása mind a munkában, mind a harcászatban gyakorlatilag megszűnt. A lókiképzés fejlődése viszont haladt tovább. Az egykori tisztek civilként szerepeltek a díjlovagló versenyeken, valamint lovaglótanárként civileket oktattak és készítettek fel megmérettetésekre. A magyar huszártisztek sajnos a politikai rendszer áldozatai lettek, kevesen tudták közülük hazánkban folytatni munkásságukat. Többen közülük emigráltak és külföldön tevékenykedtek.

Modern szabadidős- és sportlovaglás

A lovaglás, mint szabadidős sport és művészeti tevékenység az európai királyi udvarok és nemesi körök kedvelt szórakozása volt már évszázadok óta. A 19. század második felétől nem csupán bemutatókat, hanem versenyeket is rendeztek, bár ebben az időben a versenyeken civilek még nem vehettek részt.

Mára tehát a motiváció megváltozott, mindössze egészségesen szeretnénk a szabadidőnket eltölteni, de továbbra is a tökéletes harmóniát igyekszünk megtalálni több ezeréves társunkkal, a lóval. Elődeink hagyatéka mellett ma már a fejlett technika és lóról megszerzett még alaposabb ismereteink is hozzájárulnak az idomítólovaglás fejlődéséhez. Számos szabadidős lovasiskola nyitotta meg kapuit, melynek díjlovas edzői a FEI (Nemzetközi Lovas Szövetség) irányelvei szerint tevékenykednek. Hazánkban a Magyar Lovassport Szövetség Díjlovagló Szakbizottsága munkálkodik a díjlovaglás népszerűsítése és töretlen fejlődése érdekében.

1912-ben, a stockholmi Olimpián rendeztek első alkalommal díjlovagló versenyt az Olimpiák történetében. Ekkor még csak hivatásos katonák nevezhettek és a versenyfeladatban néhány akadály megugratása is szerepelt. 1952 óta versenyeznek díjlovaglásban civilek is. A mai olimpiai versenyszámok a Nagydíj és a Nagydíj kűr. A díjlovaglás a kevés olyan sportok egyike, amelyben a nők és férfiak ugyanabban a mezőnyben mérik össze tudásukat.

Magasiskola

Az idomítás magasiskolája ma is látható a bécsi Spanyol Lovasiskola vagy a Cadre Noir de Saumur bemutatóin. A magasiskolai, „föld feletti gyakorlatok” végrehajtásakor a ló elhagyja a talajt és egy speciális ugró gyakorlatot hajt végre. Ilyen a capriole, a courbette, a croupade és a levade. Ezek az „iskolaugrások” nagyon biztos ülést követelnek a lovastól. A lovakat rendszerint hosszú száron, lovas nélkül tanítják a föld feletti gyakorlatokra, ami kevésbé megterhelő az állatok számára, azonban minden gyakorlatot lovas alatt is végrehajtanak. Ezek a gyakorlatok nem szerepelnek a modern díjlovaglósport feladatai között.

*A csillaggal jelölt fogalmak értelmezése „A díjlovaglás magyarázatokkal ellátott szójegyzéke”  című írásban megtalálhatók

Frissítve: 2023.07.13.
Fotók: Canva

Kosztolányi Dezső: Zsoké

Kosztolányi Dezső: Zsoké

(Meeting, start, finish, favorit. Csupa angol szó röpköd körül az alagi zsoké-kocsmában, mintha Albionban volnék s messze, valahol a tizenkilencedik század közepén, mert ez a sport, mióta repülőgépek, autók mérkőznek egymással, erősen a mult ízét érezteti, Széchenyi reformkorát. A “jockey” ezt jelenti: Jancsika. A “Jack” skót becéző neve. Az én zsokém középütt választja el haját. Szétálló füleit mintegy a szél fújja, egy vágtában. Reggeli munkaöltözet: lovaglócsizma, szarvasbőrrel toldott nadrág, fehér vadász-nyakkendő. Ódon metszet valami grófi kastélyban. 38 éves. 22 esztendeje lovagol. Beszélgetés közben könnyedén egyik témáról a másikra ugrunk.)

– Hány kiló?
– Ma a mázsálón 49 voltam. (Itt sértés, ha valakit súlyos egyéniségnek neveznek.)
– Mennyinek kell lennie?
– Azt mindig a handicapper határozza meg. Például 1897-ben 47 voltam s 39 kilót kellett nyomnom dress-szel, nyereggel együtt.
– Mit csinált?
– Hát leadtam, egy hét alatt.
– Hogyan?
– Először is nem ettem egy falatot se, sokat cigarettáztam, naponta két kupica konyakot ittam, utána kiöblítettem a szájamat szódavízzel, aztán kiköptem.
– Miért?
– Mert a víz is hízlal. Attól jobban kell félni, mint az ételtől. Akárhogy szomjaztam, nem ittam egy korty vizet sem. (Tantalusz!) A gőzfürdőben mindennap négy-öt óra hosszat izzadtam. Egy ülésre átlag leolvadt egy kiló. Csakhogy az izzadáshoz is érteni kell. A verejtéket le kell kaparni azzal a kis falapátkával, hogy vissza ne szivárogjon a testbe. Sokat beszéltek egy angol zsokéról, aki itt valamikor forró nyárban bundát húzott magára, sálat kötött nyakába s úgy szaladgált az utcán. Ez nem célravezető módszer. Többet ér a gőz. Így az ember biztosan megkapja a kívánt tehersúlyát. (Ime valaki, aki testét, mely agyvelejével, szívével együtt egyéniségét jelenti, állandóan tehernek érzi. “Az ember teher a földnek” – mondja a költő.)
– Mennyi a legkönnyebb zsokénk?
– 27 kiló.
– A legnehezebb?
– 66 kiló.
– Ki vette észre tehetségét?
– Egy huszárszázados úr, az árvaházban. Mihelyt megpillantott, tetszettem neki, hogy oly alacsony vagyok s vékonycsontú. Kihozott, beálltam lovászfiúnak.
– Milyen a lovászfiú élete?
– Rabszolgaság. Hajnalban félháromkor kel, kitrágyázza a lovakat, sétáltatja, vakarja, amint az istállómester parancsolja. Úgy adják-veszik ezeket a trénerektől, mint a portékát.
– Milyen lovon ült először?
– Egy szilaj kis csikón, hároméves koromban.
– Levetette?
– Le. Azonnal. Be is törtem a fejem.
– Hát azóta?
– Három agyrázkódás, két koponyarepedés, öt vállperec-törés.
– Lábtörés?
– Az nem is számít. Egy lábtörés: nyolc napig tart.
– Verseny előtt mit csinál?
– Csak arra ügyelek, hogy semmit se adjak ki a kezemből. Semmi erőt. Se tüzet, se pénzt. Még villamosjegyemet is mással váltatom.
– Mit eszik ilyenkor?
– Csak egy pohár pezsgőt iszom.
– A ló?
– Az félabrakot kap, négy liter zabot.
– Miből áll a doping?
– Kolából, atropinból, koffeinból, anyarozsból.
– Mennyi a sík-ló átlagos sebessége?
– 56 másodperc alatt 900 méter. (Gyorsvonat-sebesség.)
– Izgatott a verseny alatt?
– Kényelmesebben ülök a nyeregben, mint ezen a széken.
– A gyöp diadalordítása, éljenzése lelkesíti?
– Csak a lovamat.
– Hány versenyt nyert?
– 47-et. Budapesten, Prágában, Krakkóban, stb.
– Milyen nyelveket beszél?
– Németül és angolul, folyékonyan.
– Sok gróffal érintkezett. Hogy köszön nekik?
– “Kezét csókolom!”
– Milyen híres zsokékkal találkozott?
– Az öreg Taral úgy szeretett, mint az édesfiát.
– Mennyit keres egy világhíres zsoké?
– Maga se tudja. Egy angol zsokéról mesélik azt. Versenyistállójának tulajdonosa valamelyik versenynapon nem kapott a szállodában szobát. A portás sajnálkozva adta tudomására, hogy épp az imént adták ki az utolsót, a zsokéjának, aki egy hétszobás lakosztályt foglaltatott le magának és titkárjainak.
– Nő-zsoké van?
– Bullford leánya, egyszer nálunk is lovagolt.
– Meddig tart a zsoké dicsősége?
– Körülbelül 45 esztendős koráig.
– A versenyparipáé?
– Körülbelül 6 esztendős koráig. Aztán a ménesbe küldik, tenyészcélra.
– Régi a lovak góthai almanachja?
– 1791-ben kezdték jegyezni pedigree-jüket, az első méneskönyvbe. (Szóval abban az időben, mikor az emberek nemességét hivatalosan eltörölték.)
– Milyen állatokkal futtatnak még?
– Badenben rendeztek egy struccversenyt is. A strucc az ügető lovat is elhagyja. Csak egy a hibája. Ha ostorral verik, megáll, a földbe fúrja a fejét. Nem megy tovább.
– Ő már ősidők óta struccpolitikát folytat. De mondja, nem okosabb a struccpolitika, mint a lópolitika? Ha a versenylovak is rájönnének…

(Erre nem válaszol. Úgy néz rám, mint egy akadályra a megyeri pályán. Fölkel, átugorja az asztalt, aztán engem. Kedves, bohém lélek, aki a forgandó szerencsét kergeti a zöld mezőn, akár egy kártyás. Mindig könnyed, vidám. Sohase búsul. Búsul helyette a ló, a sok telivér, meg félvér, mely mellesleg még a kenyerét is megkeresi.)

 

Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva

Fríz

Fríz

 

A fajta eredete és története

Az időszámítást megelőző időkből származik, Hollandiából. Megjelenésében gyönyörű, ámde testesebb, mint a többi melegvérű, ami azért van, mert hidegvérű lótól származik.  A tenyésztési cél egy harciló kitenyésztése volt. A Fríz ló nagy hatással volt a Dales és a Fell póni kialakulásában.

A legnagyobb hatással a Fríz ló kialakulására három fajta volt: az erdei ló, mely tulajdonképpen az alapállomány lehetett; ez kereszteződött a spanyol lóval, melytől testalkata változott meg főleg. Ugyanakkor némi Berber vonal is került a keresztezésbe. A XX. század elejére a fajta majdnem kihalt. Az első méneskönyvet feltehetőleg 1879-ben hozták létre.

A fajta jellemzői

A feje kedves benyomást kelt, fülei kicsik. A nyak hosszú, szépen ívelt, a sörény és farok a legtöbb esetben hosszú és hullámos. Lapockája erős, dőlt, a mar nem kifejezett. A farok mélyen tűzött. Lábvégeken bokaszőr található. Patája kemény.

Marmagassága 155-160 cm, színe a fekete.

Fogatlónak és hátaslónak is szívesen használják. Fogatban elsősorban azért, mert nagyon jól mutat, ugyanakkor cirkuszokban is sokszor találkozhatunk vele.

 

Készítette: Jenna2
Frissítve: 2023.04.27.
Fotók: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Gangam Style újratöltve – itt az újabb lovacskázós dal

A Gangnam Style után most itt a következő lovas, vagy inkább “lovacskázós” zenei klip – ismét Dél-Koreából. A Norazo néhány napja megjelent Wild Horses című száma legalább annyira őrült, mint a Gangnam Style volt. 

A klipet a világhálón eddig már több, mint 300.000 alkalommal töltötték le. Lehet, hogy hamarosan a hazai rádióadók palettájára is felkerül?

 

2013.11.26. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés