Kosztolányi Dezső: Zsoké
(Meeting, start, finish, favorit. Csupa angol szó röpköd körül az alagi zsoké-kocsmában, mintha Albionban volnék s messze, valahol a tizenkilencedik század közepén, mert ez a sport, mióta repülőgépek, autók mérkőznek egymással, erősen a mult ízét érezteti, Széchenyi reformkorát. A “jockey” ezt jelenti: Jancsika. A “Jack” skót becéző neve. Az én zsokém középütt választja el haját. Szétálló füleit mintegy a szél fújja, egy vágtában. Reggeli munkaöltözet: lovaglócsizma, szarvasbőrrel toldott nadrág, fehér vadász-nyakkendő. Ódon metszet valami grófi kastélyban. 38 éves. 22 esztendeje lovagol. Beszélgetés közben könnyedén egyik témáról a másikra ugrunk.)
– Hány kiló?
– Ma a mázsálón 49 voltam. (Itt sértés, ha valakit súlyos egyéniségnek neveznek.)
– Mennyinek kell lennie?
– Azt mindig a handicapper határozza meg. Például 1897-ben 47 voltam s 39 kilót kellett nyomnom dress-szel, nyereggel együtt.
– Mit csinált?
– Hát leadtam, egy hét alatt.
– Hogyan?
– Először is nem ettem egy falatot se, sokat cigarettáztam, naponta két kupica konyakot ittam, utána kiöblítettem a szájamat szódavízzel, aztán kiköptem.
– Miért?
– Mert a víz is hízlal. Attól jobban kell félni, mint az ételtől. Akárhogy szomjaztam, nem ittam egy korty vizet sem. (Tantalusz!) A gőzfürdőben mindennap négy-öt óra hosszat izzadtam. Egy ülésre átlag leolvadt egy kiló. Csakhogy az izzadáshoz is érteni kell. A verejtéket le kell kaparni azzal a kis falapátkával, hogy vissza ne szivárogjon a testbe. Sokat beszéltek egy angol zsokéról, aki itt valamikor forró nyárban bundát húzott magára, sálat kötött nyakába s úgy szaladgált az utcán. Ez nem célravezető módszer. Többet ér a gőz. Így az ember biztosan megkapja a kívánt tehersúlyát. (Ime valaki, aki testét, mely agyvelejével, szívével együtt egyéniségét jelenti, állandóan tehernek érzi. “Az ember teher a földnek” – mondja a költő.)
– Mennyi a legkönnyebb zsokénk?
– 27 kiló.
– A legnehezebb?
– 66 kiló.
– Ki vette észre tehetségét?
– Egy huszárszázados úr, az árvaházban. Mihelyt megpillantott, tetszettem neki, hogy oly alacsony vagyok s vékonycsontú. Kihozott, beálltam lovászfiúnak.
– Milyen a lovászfiú élete?
– Rabszolgaság. Hajnalban félháromkor kel, kitrágyázza a lovakat, sétáltatja, vakarja, amint az istállómester parancsolja. Úgy adják-veszik ezeket a trénerektől, mint a portékát.
– Milyen lovon ült először?
– Egy szilaj kis csikón, hároméves koromban.
– Levetette?
– Le. Azonnal. Be is törtem a fejem.
– Hát azóta?
– Három agyrázkódás, két koponyarepedés, öt vállperec-törés.
– Lábtörés?
– Az nem is számít. Egy lábtörés: nyolc napig tart.
– Verseny előtt mit csinál?
– Csak arra ügyelek, hogy semmit se adjak ki a kezemből. Semmi erőt. Se tüzet, se pénzt. Még villamosjegyemet is mással váltatom.
– Mit eszik ilyenkor?
– Csak egy pohár pezsgőt iszom.
– A ló?
– Az félabrakot kap, négy liter zabot.
– Miből áll a doping?
– Kolából, atropinból, koffeinból, anyarozsból.
– Mennyi a sík-ló átlagos sebessége?
– 56 másodperc alatt 900 méter. (Gyorsvonat-sebesség.)
– Izgatott a verseny alatt?
– Kényelmesebben ülök a nyeregben, mint ezen a széken.
– A gyöp diadalordítása, éljenzése lelkesíti?
– Csak a lovamat.
– Hány versenyt nyert?
– 47-et. Budapesten, Prágában, Krakkóban, stb.
– Milyen nyelveket beszél?
– Németül és angolul, folyékonyan.
– Sok gróffal érintkezett. Hogy köszön nekik?
– “Kezét csókolom!”
– Milyen híres zsokékkal találkozott?
– Az öreg Taral úgy szeretett, mint az édesfiát.
– Mennyit keres egy világhíres zsoké?
– Maga se tudja. Egy angol zsokéról mesélik azt. Versenyistállójának tulajdonosa valamelyik versenynapon nem kapott a szállodában szobát. A portás sajnálkozva adta tudomására, hogy épp az imént adták ki az utolsót, a zsokéjának, aki egy hétszobás lakosztályt foglaltatott le magának és titkárjainak.
– Nő-zsoké van?
– Bullford leánya, egyszer nálunk is lovagolt.
– Meddig tart a zsoké dicsősége?
– Körülbelül 45 esztendős koráig.
– A versenyparipáé?
– Körülbelül 6 esztendős koráig. Aztán a ménesbe küldik, tenyészcélra.
– Régi a lovak góthai almanachja?
– 1791-ben kezdték jegyezni pedigree-jüket, az első méneskönyvbe. (Szóval abban az időben, mikor az emberek nemességét hivatalosan eltörölték.)
– Milyen állatokkal futtatnak még?
– Badenben rendeztek egy struccversenyt is. A strucc az ügető lovat is elhagyja. Csak egy a hibája. Ha ostorral verik, megáll, a földbe fúrja a fejét. Nem megy tovább.
– Ő már ősidők óta struccpolitikát folytat. De mondja, nem okosabb a struccpolitika, mint a lópolitika? Ha a versenylovak is rájönnének…
(Erre nem válaszol. Úgy néz rám, mint egy akadályra a megyeri pályán. Fölkel, átugorja az asztalt, aztán engem. Kedves, bohém lélek, aki a forgandó szerencsét kergeti a zöld mezőn, akár egy kártyás. Mindig könnyed, vidám. Sohase búsul. Búsul helyette a ló, a sok telivér, meg félvér, mely mellesleg még a kenyerét is megkeresi.)
Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva
