Kezdőlap Blog Oldal 545

Zánkai Lovas Napok

Zánkavics – Új Nemzedék Nap 2012. június 23.
és IV. Zánkai Lovas Gyermek Nap 2012. június 24.

Színes programokkal indult a zánkai nyár

Többezer ember részvételével rendezték meg a hétvégén a Zánkavics Új Nemzedék Napot Európa legnagyobb ifjúsági komplexumában.

A kép illusztráció

Gyerekeket és fiatalokat, családosokat és baráti társasággal érkezőket egyaránt vártak a hétvégén Zánkára, az újjászületés alatt álló Zánka Új Nemzedék Központba. A hagyományosan június végén rendezett, nyári szezonnyitó Zánkavics Nap ezúttal a megszokottnál is színesebb programmal várta a Balaton partjára látogatókat. Az egésznapos rendezvényen a gyerekek körében a Bársony Bálint által vezetett hangszersimogató, a rendőrség kutyás bemutatója és a tűzoltók látványos mentési-oltási gyakorlata bizonyult a legnépszerűbbnek. A part közelében felállított alkalmi színpadon kora délutántól váltották egymást a fellépők, a fiatalok Fluor Tomi fellépését díjazták a legnagyobb tapssal, de a lemenő nap fényében sokan hallgatták meg Zséda és Kállay Saunders András közös produkcióját Bársony Bálinttal és a Sunshine LOVE zenekarral.  Az immár 18. alkalommal megrendezett Republic nagykoncerten pedig többezren énekelték együtt a legendássá vált dalokat az együttessel.

„Azt gondolom, hogy nagyon tartalmas, színes hétvégén vagyunk túl. Jó volt látni, hogy ennyien jöttek el a szezonnyitó rendezényünkre, bízom benne, hogy mindenkinek maradandó élmény volt a Zánkavics Új Nemzedék Nap. Sokat dolgoztunk az elmúlt hetekben, de a valódi munka csak most kezdődik, hiszen az a célunk, hogy sok emlékezetes rendezvénnyel vonzzuk Zánkára a jövő generációit” – mondta Siklódi Levente, a Zánka – Új Nemzedék Központ ügyvezető igazgatója.

 

A vasárnapi IV. Zánkai Gyerek Lovas Napon a strandolásra csalogató idő ellenére is sokan követték figyelemmel a különböző sportági bemutatókat, felvonulásokat és az alkalmi versenyeket.
A zánkai nyári programokra továbbra is várják a fiatalok javaslatait – a „Zánka Újratöltve” pályázat keretében június 30-ig lehet javaslatot küldeni, hogy milyen rendezvényeket, fesztiváloknak adjon otthont Európa legnagyobb ifjúsági létesítménye.

 


 

a rendezvény részletes leírása:

A június 23.-i hétvégén indul az idei nyári szezon Zánkán, az ifjúsági táborban. Az új néven, Zánka – Új Nemzedék Központként üzemelő létesítmény hagyományos, Zánkavics napjával ünnepli a nyári időszak kezdetét. A június 23-i szezonnyitó fesztivál ezúttal még színesebb és nagyszabásúbb lesz, mint a korábbi években, és elnevezésével – Zánkavics – Új Nemzedék Nap – is a zánkai tábor megújulását szimbolizálja.

A rendezvényen számos sport és kulturális program, veterán motorostalálkozó, Szent Iván napi mulatságok és koncertek sora várja majd a fiatalabb és idősebb generációkat egyaránt. A zánkai színpadon ott lesz Fluor Tomi, Bársony Bálint és a Sunshine Love, a Megasztárok közül Radics Gigi és Kállay Saunders András, este pedig  koncertet ad a Republic és a The Carbonfools.

A hétvége rendezvényei mindenki számára INGYENESEK.

Zánkavics – Új Nemzedék Nap 2012. június 23. – szombat

Június 23-án, Szent Iván-éj előtt egy nappal nyári tetováláskészítésre, greenbox fotózásra invitálják a szerelmeseket, este pedig tűzzsonglőrök teszik teljessé a Szent Iván-napi élményt. A veterán motoros felvonulás, vízimentő és rendőrségi bemutató mellett a sportok kedvelőit futóverseny, strandröplabda- és teniszverseny, vízi-zumba várja, a meghívásos kispályás labdarúgó-tornán pedig összecsap többek között a Magyar Országgyűlési Válogatott, a Magyar Újságíró Válogatott, a Média Válogatott és a Veszprém Megyei Közéleti Válogatott is.

A foci kedvelői az Európa-bajnokság aktuális meccséről sem maradnak le, este óriásikivetítőn lehet majd nyomon követni a negyeddöntő közvetítését. Az egésznapos fesztivált számos koncert színesíti majd, fellép egyebek mellett a United zenekar, Fluor Tomi, és műsort ad Somogyi András humorista is. A Zánkavics – Új Nemzedék Napon színpadra lép majd Zséda és a megasztáros Kállay Saunders András is, Bársony Bálinttal közösen. Az estét a Republic és a The Carbonfools együttesek élő koncertje és tűzijáték zárja majd.

A június 23-i Zánkavics – Új Nemzedék Nap a szórakozás, a kultúra és a sport jegyében zajlik majd. A legkisebbeket a Kaláka Együttes mellett többek között Cimbora történelmi játszóház, ügyességi vetélkedők, kézműves-foglalkozások, aszfalt rajzverseny, arcfestés, és Bársony Bálint szaxszofonművész által vezetett hangszersimogató is várja majd.

Részletes programajánló: Zánkavics – Új Nemzedék Nap június 23. – szombat

Programok:

10:00 órától

Születésnapi köszöntő megnyitó
és tortavágás

  • CIMBORA Maraton: Kaláka
    Együttes, Cimbora
    Történelmi játszóház
  • Hangszersimogató Bársony Bálint
    szaxofonművész vezetésével
  • Bohóc doktorok ügyességi
    vetélkedője a parton
  • Kézműves foglalkozás
    (Gyöngyfűzés, csuhé munkák,
    bőrözés, fafaragás)
  • Homokszobor-készítő és
    aszfalt rajzverseny
  • Arcfestés és Henna készítés
  • Pólófestés
  • Veterán Motoros találkozó
    150 jármű felvonulásával
  • Vízimentő, Tűzoltó és
    kutyás rendőrségi bemutató

Szent Iván napi mulatságok:

  • Nyári tetoválás készítés,
  • szerelmi varázslás,
  • greenbox fotózás,
  • tűzzsonglőrök,
  • Vizi-Zumba oktatás egész nap
  • Egésznap kézműves, hungaricum,
    étel-ital és sörsátrak

Sportversenyek

9:00 – 17:00

  • Zánkavics futóverseny kicsiknek
    és nagyoknak
  • Zánka Kupa strandröplabda
    mix verseny
  • Zánka Open amatőr teniszverseny
  • Zánka Kupa meghívásos kispályás
    labdarúgó torna, résztvevő csapatok: Magyar Országgyűlés Válogatott, Magyar Újságíró Válogatott, Veszprém Megyei Közéleti Válogatott, Zánka-Barát Lovasok, Média Válogatott, Zánka GYIC csapata
  • Óriáskivetítőn EB 2012 futball
    negyeddöntő

Színpadi programok

14:00 – 24:00

  • United koncert
  • Fluor Tomi kiskoncert
  • Dj. Dominique interaktív Vetélkedő
  • sportversenyek eredményhirdetése
  • Bársony Bálint és a Sunshine LOVE
    Zsédával és Kállay Saunders Andrással
  • Somogyi András humorista műsora
  • REPUBLIC ÉLŐ NAGYKONCERT
  • THE CARBONFOOLS KONCERT
  • Tüzijáték zenére koreografált
    elemekkel

 

IV. Lovas Gyermek Nap 2012. június 24. – vasárnap

Másnap, június 24-én a a lovasoké lesz a főszerep Zánkán; lovasprogramok várják az érdeklődőket. A IV. Zánkai Gyerek Lovasnapon sportági bemutatók (többek között díjugratás, ugróshow, Western és szinkron fogathajtó bemutató) várják a lovaglás szerelmeseit. Látványos programmal készül a Kassai Lovasíjász Iskola, amely felidézi a középkori lovagi tornát, a kuruc kori és a huszárlovaglást. Emellett íjászbemutatót tartanak a Szkíta Farkasok, lesz csikós bemutató, puszta ötös és trükk lovaglás is, Csontó Zoltán és a Lovas Élet Iskola csapata pedig bemutatja a lóidomítás fortélyait. Mindezeken felül sétakocsikázás, lósimogatás, lovaglás, huszár és solymász tábor várja az érdeklődőket. Az esemény fővédnöke Dr Mihalovics Péter, szakmai védnöke pedig Lázár Vilmos.

Részletes programajánló: IV. Lovas Gyermek Nap 2012. június 24. – vasárnap

Programajánló – IV. Lovas Gyermek Nap

10:00

Ünnepélyes megnyitó és felvonulás
Sasvári Sándor fellépésével

10:30 – 12:30

Lovas sportági bemutatók:

  • Díjugratás bemutató verseny
  • Ugróshow
  • Lovas Élet Iskola – Western bemutató
  • Szinkron fogathajtó bemutató verseny

12:30 – 13:00 Váltóverseny gyerekeknek

14:00 – 15:30 Történelmi lovas bemutató:

  • Kassai Lovasíjász Iskola
    Endzsel törzsének bemutatója
  • Középkori lovagi torna
  • Kuruc lovasok bemutatója
  • Huszár bemutató

15:30 – 17:00 Honfoglalóktól a Puszta ötösig:

  • Szkíta Farkasok – íjászat
  • Solymász bemutatóű
  • Csikós bemutató
  • Puszta ötös

17:00 – 18:00 Záró program:

  • Siklósi Hagyományőrző Egyesület
    trükk lovaglás bemutató
  • Természetes lóidomítás
    Csontó Zoltán és a Lovas Élet
    Iskola csapatának bemutatója
  • Kassai Lajos lovasíjász
    világbajnok bemutatója

Egész napos programok:

  • Interaktív íjász és lovas bemutatók
  • Sétakocsikázás lovas kocsival
  • Ló simogatás, lovaglás
  • Huszár tábor
  • Solymász tábor

Elérhetőségek:

Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum
Oktatási és Üdültetési Nonprofit, Közhasznú Kft.

8251 Zánka
Telefon: (+36) 87/568-500
Fax: (+36) 87/568-548
E-mail: lovas@zanka.hu


 

A Zánkai Gyermek – és Ifjúsági Centrum

 

 

A Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum a Balatonfüred-Csopak történelmi borvidéktől és a badacsonyi szőlészetektől egyforma távolságban, pontosan félúton, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szívében helyezkedik el. Ez a különleges adottságokkal rendelkező kulturális és üdülő centrum változatos szálláshely kínálattal, éttermekkel, óriási saját stranddal és kikötővel, hajókkal, színház- és konferenciateremmel, új kalandparkkal, sportcsarnokkal és stadionnal várja vendégeit. Az intézmény területén található erdős parkok, a védett növényvilág, a tiszta levegő és a víz frissessége az idelátogatók kellemes és nyugodt időtöltésének záloga.

Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy otthont adhatunk a Nemzeti Lovas Fesztiválnak. A zánkai lovas fesztivál célja elsősorban az, hogy a ló kedvelőinek és a még csak a lóval ismerkedni vágyóknak, hazaiaknak és más nemzetek lókedvelőinek bemutassuk, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság lovas múltjának szellemében él, őrzi ősei lovas hagyományait, alakítja, nemesíti és újat alkot e téren is – az emberi közösség javára.

 

Frissítve: 2024.01.30.
Fotó: Canva

Overdose még Angliában gyógyul

Túl van Dubajban szerzett sérülései akut szakaszán

 

Dr. Szmodits Zsolt állatorvos szerint januári ínsérülése az elmúlt három hónapban folyamatosan gyógyult, és bízik benne, hogy mire újra tréningbe kerül, ezen a problémán teljesen túl lesz. Egy hónapra rá újabb sérülés érte, patája mára már teljesen gyulladásmentes, ám még ki kell várni, amíg a szarutok és a patacsont közötti meggyengült kapcsolat újra visszaáll.

Overdose Dubajban két sérülést is szenvedett, mindkétszer 13-án, még januárban és februárban. A korábbi esetében nem lehetett pontosan megállapítani, meghúzódott az ina, vagy futás közben megrúgta magát, ám ennél sokkal fontosabb, hogy az elvárt ütemben gyógyul-e, túl van-e már rajta?

Dr. Szmodits Zsolt: Hogy túlterhelés következtében túlfeszült az ina, vagy pedig egy tompa trauma, azaz rúgás okozta a sérülést, azt utólag nem lehetett megállapítani. A lényeg, hogy az ultrahangos vizsgálaton nem volt látható az ínban határozott szakadás, ezért feltételeztük, hogy a sérülést inkább egy belegaloppozás okozhatta. Az ínsérülések mindig nagyon nehezen és lassan gyógyulnak, Overdose az elmúlt három hónapban komoly munkát nem végzett, ezalatt tudott gyógyulni ez a terület. Nagyon bízunk benne, hogy mire újra tréningbe fogható lesz, azaz szóba kerülhet a versenyeztetése, ezen a problémán tökéletesen túl lesz, és nem fog neki problémát okozni.

Ám egy hónapra rá ismét lesérült, megjárta a dubaji lókórházat is, ez utóbbi is elmúlhat nyom nélkül?

Dr. Szmodits Zsolt: Sajnos ezt is önmagának okozta, úszás közben az egyik patkolt lábával olyan szerencsétlenül rúgta meg a patáját, ami egy szarutokon belüli erős gyulladást okozott. Emiatt pedig a szarutok és a patacsont közötti kapcsolat meggyengült. Ez is tökéletesen meg tud gyógyulni, de ehhez is elegendő időre van szükség. Per pillanat Overdose patája már abszolút gyulladásmentes, viszont a szarutok és a patacsont közötti meggyengült kapcsolatot nem lehet külső beavatkozással helyreállítani, az egyetlen mód, megvárni, amíg új szarutok nő a régi helyébe.

A teljes lenövését is ki kell várni?

Dr. Szmodits Zsolt: Nem feltétlenül, de egy olyan megbízható alapot kell növesztenie a lónak, ami akár kiegészítve, akár megtámasztva már terhelhetővé teszi a lábát.

Jelenleg Overdose Angliában, Pulboroughban van. Azon a telepen, ahol nem csak tavaly járt két angliai versenye között, de 2009-ben is. Akkor még itthon sikerült kigyógyítanotok őt súlyos sérüléséből, ám Franciaországban a nem megfelelő rehabilitáció következtében az kiújult. Ezután már Pulboroughban, az ottani új-zélandi állatorvossal együttműködve kezeltétek. Tehát Overdose most Angliában egy őt korábbról már jól ismerő szakember felügyelete alatt áll.

Dr. Szmodits Zsolt: Jelenleg teljesen tünetmentes, gyógypatkó van rajta, szállítható állapotban van, innentől pedig egyedül a tulajdonos döntésén múlik, hogy Overdose Pulboroughban marad, vagy hazajön.

Mielőtt felesleges riadalmat okozunk, mondjuk el, hogy a „szállítható állapotban van” kitétel több napos, szárazföldi szállításra vonatkozik…

Dr. Szmodits Zsolt: Ami jóval nagyobb megterhelést jelent egy ló számára, mint egy néhány órás repülőút.

 

2012.04.11.
Forrás: PannoniaOverdose
Frissítve: 2023.04.04.
Fotók: Pixabay

Tázláron találkoztak lovas barátainkkal a meghívót kézbesítő lovasok

Tázláron találkoztak lovas barátainkkal a meghívót kézbesítő lovasok

A ma estét a Henry Lovasfarmon, Soltvadkerten töltik a lovasok. Reggel metsző hidegben vágtak neki a napsütötte Kiskunság gyönyörű vidékének. Tázlár mellett találkoztak a bócsai Vincze lovardából érkezett lovasokkal.

Vincze Árpád, Vincze Zoltán és fia Damján, Cseh Péter-egykori Puszta5 hajtója, valamint a Furioso North-Star Lótenyésztő Országos Egyesület egyik elnökségi tagja, Korsós Zoltán 2 furioson, 1 pónin, és 2 magyar félvéren kísérték el a Nyeregszemle lovasait.

Soltvadkerten a Henry Lovasfarmon minden elvárást felülmúló fogadtatásban volt részük. Mind a lovaknak, mind lovasaiknak kitűnő szállást találtak barátaik. Nándit, a lovászt külön köszönet illeti meg azért a figyelmes gondoskodásért, ahogy a lovakkal bánt. Lehoczki Ferenc soltvadkerti polgármester köszöntő szavai csak fokozták az est kellemes hangulatát. Bertold kihasználva az alkalmat invitálta meg a soltvadkerti lovasokat és a Polgármester Urat a májusi Nyeregszemlére. Az est további részében baráti környezetben, jó kedvben pihentek meg a meghívót kézbesítő lovasok.

Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.22.

A farmer, aki lovakra cserélte a modern technológiát

Nosztalgikus jelenet, ahogyan a nehéz ekét húzó percheron lovak felverik a Harbridge Farm mezejének porát. Akár történelemkönyveink egy képe elevenedne meg, vagy egy modern kori prezentáció ismertetné a letűnt korok módszereit. 

Pedig ez is csak egy átlagos nap a farmer, Robert Sampson számára, aki úgy döntött, hogy szakít a gépesítéssel, és hű marad azokhoz a tradicionális módszerekhez, melyeket a családja évszázadok óta használ.

Bár igavonói nem olyan gyorsak, mint egy traktor, de Sampson meggyőződése, hogy megbízhatóbbak, és gyakran jobb munkát végeznek. Lelkesedése pedig olyan erős, hogy az sem igazán zavarta, hogy alkalmi munkára tartott traktora, nem olyan régen elromlott. Így az 56 éves farmer most négy erős percheron lovával végez el minden munkát 265 hektáros hampshire-i farmján.

A célja, hogy hű maradjon a régi módszerekhez egyben óriási kihívást is jelent. Mivel ló vontatású ekét már nem lehet vásárolni, így Mr. Sampson saját kezűleg alakít át minden, eredetileg traktorhoz tervezett felszerelést.

A Ringwoodhoz közeli Harbridge Farm 1882 óta a Sampson család birtokában van. „Az apám sohasem automatizálta teljesen a gazdaságot, így a traktorok mellett lovakat is mindig használtunk.”- mondja Mr. Sampson. „Bár lovakkal lassabban lehet dolgozni, de néhány munkára pont ezért alkalmasabbak a gépeknél. Mindemellett állatokkal dolgozni sokkal környezetkímélőbb, hiszen az „üzemanyagot” magamnak termelem meg, teljesen önellátó vagyok. Azért választottam ezt, mert élvezem. Az emberek sokszor azt gondolják, hogy bolond vagyok – ez néha nekem is megfordul a fejemben.

A traktor sokkal gyorsabb a lovaknál, egy nap alatt 10 hektár földet lehet vele felszántani, míg a lovakkal csupán kettőt. Géppel mintegy háromszor gyorsabban lehet füvet nyírni, és a boronáláshoz, vagyis a termőföld elsimításához is hatszor több időre van szükség lovakkal, mint traktorral. A kisebb hatékonyság ellenére, ezt a régi vágású szemléletmódot Sampson felesége, Barbara is támogatja, hiszen látja, mekkora örömet okoz így férjének a munka.

2012.04.23.
Juhász Nikolett, Lovasok.hu
Forrás: Daily Mail
Kép: Canva
Frissítve: 2022. 09. 18.

Lóháton Pekingtől Londonig: Rábapordány – Kópháza

Lóháton Pekingtől Londonig:

Rábapordány – Kópháza: Búcsúzunk Megantól

Főoldal | Az útvonalKapcsolódó oldalak


2012.04.11. Rábapordány – Kópháza: Búcsúzunk Megantól

Megan keddi állomása a fertődi Széplak Lovasudvar volt, szerdán pedig megérkezett Kópházára a Péter Majorba, útjának utolsó magyarországi állomására. Dallamra itt háromnapos pihenő várt, ezalatt megismerkedhetett Zahirával, Megan shagya kancájával.

A kép illusztráció

Megan és Mike előtt viszont még hosszú út állt, ideje volt ugyanis visszamenniük Mátészalkára Megan kazah pónijáért, Zorbee-ért, aki február vége óta állatorvosi megfigyelés alatt állt a mátészalkai Főnix Parkban. Angol kalandoraink csütörtökön keltek útra a sokat látott kamionnal Mátészalka felé. A pénteket a Főnix Parkban töltötték, majd szombaton indultak vissza Kópházára a friss-ropogós lóútlevéllel rendelkező, ezáltal az Unió területén immáron szabadon közlekedő Zorbee-val.

Megan vasárnap reggel (2012.04.15) lépte át a határt és folytatja útját Ausztrián, Németországon és Franciaországon keresztül. Július 23-ára kell Londonba érkeznie lovaival, addig több mint 1600 kilométernyi út áll még előtte.

Megan a következő szavakkal búcsúzik magyar olvasótáborától:

„I would like to thank all the people who made my journey through Hungary so smooth and enjoyable.  The hospitality and kindness was completely overwhelming, and I will always treasure many memories of the wonderful time I spent in your beautiful country. Thank you to everyone who so generously hosted Dallam, Mike and myself and helped sort out the various problems we encountered.  Our time in Hungary would have been considerably more difficult without the help and support we received, not only with meals and accommodation, but in many other ways such as routes, shoeing, and keeping the lorry on the road.
With much appreciation, and I hope to see many of my new Hungarian friends in Wales in the future!

Koszonom! Megan Lewis”

(Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik ennyire zökkenőmentessé és élvezetessé tették magyarországi utamat. Fantasztikus az a vendégszeretet és kedvesség, amivel találkoztunk. Soha nem fogom elfelejteni  ezt a fantasztikus időszakot, amit ebben a gyönyörű országban töltöttem. Köszönet mindenkinek, akik vendégül látták Dallamot, Mike-ot és engem, valamint segítettek megoldani azokat a problémákat, amikkel szembesültünk. A segítségetek és támogatásotok nélkül sokkal nehezebben ment volna minden. Nem csak a szállás és az ellátás miatt, hanem számos más tekintetben is, mint például az útvonalak kiválasztása, Dallam patkolása, vagy a kamion javítása.
Még egyszer köszönök mindent és remélem, hogy újdonsült magyar barátaim közül sokan meglátogatnak majd Walesben!)

Időközben adásba került a Duna Televízió Térkép című műsorának Megannal a Sóskúti Lovas- és Élményparkban készített interjúja is, mely a műsor 17. percénél tekinthető meg >>>

Megan útjáról természetesen a jövőben is beszámolunk itt, a Lovasok.hu weboldalon.

2012.04.22. Magyar Dorottya, Lovasok.hu

 

Megan elérhetőségei:

Magyar nyelvű kapcsolattartó:

E-mail: meganlewis49@gmail.com
Magyar telefonszám: +36 70 278 0337
Angol telefonszám: +44 752 365 4958

Magyar Dorottya, Lovasok.hu
E-mail: Magyar.Dorottya@lovasok.hu
Telefonszám: +36 20 499 3698
Megan Lewis (pónitenyésztő, nemzetközi póni bíró, valamint távlovas) a 2008-as Pekingi Olimpia záró ünnepsége után kelt útra, hogy lóháton tegye meg az utat egészen Londonig, a 2012-es Olimpia helyszínéig. 2012-ben hazánkon keresztül vezet az útja.

 

Frissítve: 2024.07.04.
Fotó: Canva

Mennyire lóbarát Monty Roberts módszere? – Monty válasza

Monty Roberts válasza
a módszerét megkérdőjelező ausztrál tanulmányra

Néhány napja adtunk hírt arról a tanulmányról, melyben ausztrál kutatók Monty Roberts „Join up” (Csatlakozás) módszerét vették górcső alá és kétségbe vonták, hogy valóban annyira lóbarát-e, mint állítják.

A körkarámban végzett munka két alapvető pontját vizsgálták: egyrészt azt, hogy a tréning eredményessége mennyiben függ a kiképzőtől és annak azon képességétől, hogyan tud „a lovak nyelvén” kommunikálni; másrészt pedig azt a kijelentést, hogy a módszer mennyire lóbarát.

A kutatók távirányított játékautókat használtak, hogy szimulálják a technikát a kiképző állítólagos központi szerepe nélkül, és cáfolják az ember és ló közötti „lónyelvi” kommunikáció fontosságát.

Cath Henshall hippológus, a Sydney Egyetem munkatársa vezette a kutatást, melynek eredményeit július 17-én mutatta be Edinburghben a Nemzetközi Hippológus Konferencián. A tanulmány nem csak a hazai, de a nemzetközi lovas életben is nagy port kavart.

Monty Roberts a megjelent kritikára szintén tudományos eredményekkel válaszolt, idézve azt az Anthrozoös című folyóiratban korábban már publikált tanulmányt, mely szerint módszere kevesebb stresszel jár a lovak számára, mint a hagyományos angol módszer szerinti kiképzés:

Monty Roberts válasza arra az új keletű tudományos kutatásra,
mely megpróbálja kétségbe vonni lókiképzési módszereit

A Lovakkal Foglalkozó Tudomány Nemzetközi Szervezetének Bizottsága
(International Society of Equitation Science Committee) jelenti

A hátaslovak kezdeti kiképzéséhez használt módszerek: a Monty Roberts-féle és az Egyesült Királyságban hagyományosan használt módszer összehasonlítása.

2011. augusztus 30-án az Anthrozoös című folyóirat elfogadott egy tudományos cikket: a szerzők Dr. Veronica Fowler, Dr. Mark Kennedy és Dr. David Marlin, a címe pedig “A hátaslovak kezdeti kiképzéséhez használt módszerek, a Monty Roberts-féle és az Egyesült Királyságban hagyományosan használt módszer összehasonlítása”.

Az Anthrozoös egy több tudományágat is képviselő, negyedévente megjelenő, szakmailag lektorált folyóirat, mely az emberek és állatok közötti interakciókkal foglalkozik. A folyóirat első megjelenése, 1987 óta megkülönböztetett figyelmet kap, mint a terület tudományos úttörője. Mielőtt az említett tanulmány megjelent volna az Anthrozoös folyóiratban, bemutatásra került a Lovakkal Foglalkozó Tudomány Nemzetközi Szervezete (ISES) előtt, illetve a Cambridge-i Állatorvostudományi Egyetem Állatjóléti és Antrozoológiai Központjában 2011 októberében.

Dr. Veronica Fowler a következőket nyilatkozta a kutatás eredményeivel kapcsolatban: „Ez a tanulmány Monty Roberts módszerének és a hagyományos, egyesült királyságbeli kiképzési módszer hatékonyságát hasonlítja össze a lovak és a fiatal lovak kezdeti kiképzését illetően, különös tekintettel arra az utóbbi időben tudományos cikkekben megjelent megállapításra, hogy a lovak első nyergelése és az első lovaglás jelentős stresszt okozó tényező. Ezért rendkívüli fontosságú a világszerte használt módszerek teljes körű kiértékelése, és azok beazonosítása, melyek a lovak alapkiképzésekor a jólét és a szenvedés elfogadható kompromisszumát ígérik.”

„Tanulmányunk megállapítja, hogy a Monty Roberts módszerével képzett lovak maximális pulzusszáma jelentősen alacsonyabb volt az első nyergelés és az első lóra ülés során, mint a hagyományos kiképzési módszer esetén. A Monty Roberts módszerével képzett lovak pulzusszáma csökkent az első nyereg felhelyezése és a lóra ülés között – ez pedig egy olyan eredmény, mellyel korábban soha nem találkoztunk a tudományos irodalomban. Ez azt jelenti, hogy a Monty Roberts módszerével képzett lovaknál az első nyergeléskor és az első lóra szálláskor megfigyelt pulzusszám jelenleg a legalacsonyabb, ami a mai napig a kiképzési módszerekkel kapcsolatos szakirodalomban megjelent.”

„A körkarám használata és különösen a csatlakozás (Join-Up) módszere gyakran kapott negatív kritikát, illetve a szakirodalomban újabb jelentős stresszornak lett titulálva, azon vélemény alapján, miszerint a környezet és a módszer nyilvánvalóan a menekülő ösztönt kelti életre. Tanulmányunk a pulzusszám alapján nem talált bizonyítékot arra, hogy a körkarám használata vagy a csatlakozás módszere félelmet váltana ki, és így jelentős stresszor lenne a ló számára. Valójában arra az eredményre jutottunk, hogy a módszer során a lovak pulzusszáma jelentősen az adott korú és fajtájú lovakra jellemző maximális pulzusszám alatt volt.”

Húsznapi kiképzés után (30 perc/ló/nap) a felmérték a tanulmányban résztvevő lovak tudását lovassal ugró- és talajmunka során. A felmérések során nem volt jelentősebb eltérés Monty-féle módszerrel, illetve a hagyományosan kiképzett lovak pulzusszáma között; a Monty Roberts módszerével kiképzett lovak azonban jelentősen magasabb pontszámokat értek el a teszteken – úgy, hogy a pontozó bírák semmit nem tudtak a tanulmányról vagy az abban részt vevő kiképzőkről. Vizsgálatunk ezért szakmailag lektorált tudományos anyagot biztosít annak kimutatásához, hogy Monty Roberts kiképzési módszere kimagaslóan hatékony az alapkiképzésben részt vevő lójólétére és teljesítményére tett hatását tekintve egyaránt.”

Nemrégiben, a Sydney-i Egyetemen P. McGreevy professzor egyik tanítványa elhatározta, hogy kétségbe vonja a körkarámos módszerek, különösen pedig Monty Roberts Join-Up módszerének helytállóságát. Az alábbi videó a tanítvány dolgozatának nyilvánvaló okait mutatja be, saját szavaival elmondva, külön megemlítve Őfelségét, az angol királynőt.

A kutatás eredményeit ismertették a Lovakkal Foglalkozó Tudomány Nemzetközi Szervezetének (ISES) júliusi konferenciáján, Edinburgh-ban. Monty Roberts azt válaszolta, hogy a Join-Up módszere egyaránt tartalmaz pozitív és negatív megerősítést, és hogy a negatív megerősítés „jó dolog” is lehet.

„Hogyan veszel rá egy lovat, hogy lelépjen a lábadról? A lábadat a lónak nyomod, majd ha a ló odébb lép, akkor megszünteted a nyomást – ez negatív megerősítés”, mondta Monty, aki az erőszak-ellenesség szószólója, és fájdalom vagy kényszer helyett választási lehetőséget kínál a lovaknak kiképzésük során, élő előadásokon, világszerte.

Bárki, aki bármikor is lovakkal foglalkozik, stresszt okoz nekik. Azzal is stresszt okozol a lónak, ha kivezeted a legelőről”, mondta Monty, aki jövő hónapban Ausztráliába látogat. „Át kell esniük egy bizonyos mennyiségű stresszen ahhoz, hogy elfogadják, hogy emberekkel fognak együtt élni”, mondta.

Hasonlítsuk csak össze egy hallgató lovas körökben világszerte elterjedt dolgozatát egy ellenőrzött, elfogadott tudományos folyóiratban, az Anthrozoös-ben közölt tudományos kutatással, melyre Fowler V, Kennedy M. és Marlin D. cikke is hivatkozik (2012.): A hátaslovak kezdeti kiképzéséhez használt módszerek, a Monty Roberts-féle és az Egyesült Királyságban hagyományosan használt módszer összehasonlítása. Anthrozoös. 25. kötet ,3. szám.

Az ISES egyik küldöttje a következőt nyilatkozta: „A körkarám ügy – ó, ez sokakat kihoz a sodrukból”

Solvang, Kalifornia (2012. július 23.)
2012.07.26 Kresák Réka, Lovasok.hu
Forrás: smh.com.au,
equinetourismcommunity.com
Frissítve: 2023.04.21.
Fotó: Canva

 

Fogas dolog

A lófogászat nem újkeletű dolog: egy francia orvos, Louis Auzoux papírmasé modelleken mutatta be a különböző korú lovak fogazatát tanítványainak a 19. században.

Nem csupán az egészséges fogazatot, hanem a különböző rossz szokások – mint például a karórágás – fogakra gyakorolt hatásait is modellezte, valamint bemutatta azt is, hogy egyes gazdák hogyan tudják eladásra szánt lovaikat fiatalabbnak, vagy idősebbnek láttatni valós koruknál fogaik alakításával.

Külön figyelmet érdemel az anyagválasztás. A korabeli anatómiai modellek ugyanis általában viaszból készültek. Dr. Auzoux saját titkos papírmasé keveréke, mely parafát, agyagot és ragasztót is tartalmazott, sokkal olcsóbb volt a viasznál, ráadásul tartósabbnak bizonyult.

Dr. Auzoux nem kizárólag lovakkal foglalkozott, számos munkája született – köztük például az emberi testet bemutató modellek – , melyek nagy része jelenleg egy cambridge-i múzeumban tekinthető meg. Modelljei révén a korábbinál jóval hatékonyabbá vált az orvosok képzése.

2012.04.19.
Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: timeshighereducation.co.uk
Képek: Canva
Frissítve: 2022. 01. 26.

Interjú Fülöp Tibor Zoltánnal

Interjú Fülöp Tibor Zoltánnal

A Tavaszi Emlékhadjárat rendezvénysorozat megálmodójával és főszervezőjével.

Idén abban a szerencsében volt részem, hogy néhány napot a XXIV. Tavaszi Emlékhadjáraton tölthettem. Ott jártamkor a rendezvénysorozat megálmodójával és főszervezőjével, Fülöp Tibor Zoltánnal készítettem interjút.

Hogyan kezdődött az emlékhadjárat, honnan jött az ötlet? Tudna erről mesélni néhány szóban?

Egy lovas túrát szerettünk volna szervezni az egykori „kalandozó magyarok útján”: Ausztriába, Svájcba, Németországba, Franciaországba, Olaszországba, illetve ezeken az országokon keresztül 1984-ben, de mint megtudtuk, ez az akkori körülmények között nem sikerülhetett.

De nem adtuk fel, úgy gondoltuk, hogy ha nem megy nagyban, akkor csináljuk kicsiben. 1986-ban valamilyen oknál fogva a váci Hétkápolnai Honvédemlékműhöz keveredtünk egy koszorúzási ünnepségre, ahol aztán megismervén a váciakat a Klucsár-tanyán ünnepeltük meg ezt az eseményt.

A következő évben megint ott voltunk, de akkor már Katona Tamás történésszel együtt, aki a szegedi József Attila Tudományegyetemen tanított. Mivel mi azért hoztuk létre a
Történelmi Lovas Egyesületet 1985-ben, hogy történelmi vonatkozású lovas túrákat lovagoljunk végig, 1987 áprilisában feltettük a kérdést Katona Tamásnak, hogy mit javasolna nekünk, merre lovagolgassunk történelmi útvonalon. Én még azt is hozzátettem, hogy Jászberény és Vác között mi lenne az a történelmi eseménysorozat, amit mi meg tudnánk ünnepelni, ezzel tanújelét adva történelmi ismeretink hiányának.

Egyből a Tavaszi Hadjáratot javasolta, és 1989-ben kilenc lovassal meg is csináltuk ezt a kis szakaszt Jászberénytől Vácig. A következő évben is megszerveztük Jászberényben a Tavaszi Hadjárat Lovas túrát, akkor még csak lovas túra volt, csak később fejlődött emlékhadjárattá. Ma már nem lehet egy csak egy túráról beszélni, hiszen ez annál sokkal többet jelent. Így kezdődött.

Kik az emlékhadjárat résztvevői, hogyan épül fel ez a rendezvény?

42 részvevő település van, tehát 42 önkormányzat, körülbelül 10 kulturális intézmény ezeken a területeken, mintegy 60 katonai hagyományőrző szervezet, valamint még 60 egyéb társadalmi szervezet.

Ez nagyjából hány főt jelent, mekkora a sereg?

Az változó, mert kisebb állomásokon kevesebb a létszám, nagyobb állomásokon több. Kiemelkedő helyszínek a csatahelyek: Boldog, ahol április 2-án a hatvani csata tiszteletére tartunk egy csatabemutatót, Tápióbicske és Isaszeg. Tápióbicske mindenféleképpen a csúcs, ott olyan 600-700 ember vesz részt az ütközetben.

Általánosságban 80-90, esetleg 100 ló vonul végig egészen Horttól – idén nem Vácig sajnos, hanem Veresegyházig. A fő vonal Veresegyházig megy. Mentünk volna mi Vácra is, ahogy szoktunk, csak pénz hiányában elakadt a dolog. Viszont Gödöllőtől egy mellékág, egy kis csapat elmegy Vácra, ahol koszorúzási ünnepséget is tartanak. Ez a mellékág 1849-es hadmozdulatok útvonalát követi Mogyoród, Kerepes, Ózd, Dunakeszi stb. területeken.

Miből finanszírozzák a rendezvénysorozatot? Mindenki gondoskodik a saját eszközeiről?

A Tavaszi Hadjárat legnagyobb támogatói maguk a hagyományőrzők. Utána jön az önkormányzatok támogatása, ebből meg tudjuk oldani a központi finanszírozást, tehát az étkeztetést, a takarmányozást, a szállást, a szervezési költségeket és egy csomó mindent, amit központilag kell fizetni. Erre elég ez a támogatás, de most már vannak csapatok, amelyek saját maguknak fizetnek például takarmányt. Nagykátán a nagykátai hagyományőrzők, Tápióbicskén meg a tápióbicskeiek fedezték ezt. Ez azért fontos, mert látni kell, hogy ez egy nagyon sok lábon álló dolog, tehát nem függünk egyetlen egy szponzortól vagy állami intézménytől, szervtől.
Ez jelenti számunkra a rendezvénysorozat hosszú távú fenntarthatóságát. Így, hogy mindenki azt nézi, mit rakhat hozzá, eléggé úgy tűnik, hogy ez biztosítja, hogy idén 24. alkalommal is sikerült megrendezni a hadjáratot.

Láttam, hogy külföldi csapatok is részt vesznek a rendezvényen. Ők hogy kerülnek a magyar hagyományőrzők közé?

Tagjai vagyunk az Európai Katonai Hagyományőrző Szövetségnek, amellyel máshol is rendezünk csatabemutatókat. Elég nagy tábor a Napóleonista Szövetség is, 2 millió tagja van, ők a napóleoni csatákat szokták lejátszani. Ezen és az Európai Szövetségen keresztül vannak nemzetközi kapcsolataink. Őket szokták meghívni az itteni csapatok, egyeztetünk erről, és természetesen örülünk, hogy jönnek külföldről is. Idén osztrákok és csehek vesznek részt a rendezvényen. De érkeztek határon túli magyarok is Erdélyből és a Felvidékről.

Hogyan készülnek ezekre a monumentális csatabemutatókra? Van lehetőség próbálni, vagy csak szóbeli megbeszélés történik?

Nem tudunk előzetes próbát tartani, ugyanúgy ahogy régen sem próbálták el a csatákat. Nincs rá lehetőség, nincs is mikor. Mindenki tudja, amit tud, technikailag, a lovaglás és a fegyverhasználat területén, és egész egyszerűen, amikor elkezdődik a csata mindenki a saját tudásának, képességeinek megfelelően csinálja a dolgokat.

Mit gondol a médiában miért nincs megérdemelt visszhangja Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénysorozatának?

Én úgy látom, hogy olyan értékrendet képvisel a magyar média, amibe ez nem illik bele. Megjelennek egy-egy helyen róla hírek, cikkek, de folyamatos tudósítás nincs.

2012.04.18.,
Juhász Nikolett, Lovasok.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.19.

Beszámoló a XXIV. Tavaszi Emlékhadjáratról

1849-ben jártam…
Beszámoló a XXIV. Tavaszi Emlékhadjáratról


Április 4-én, szerda délután fél négy körül szálltam le a menetrend szerinti autóbuszról Tápióbicskén. Azzal tisztában voltam, hogy egy másik községbe érkeztem, de ekkor még fogalmam sem volt róla, hogy nem csak térben, időben is utaztam. Vissza, egészen 1849-ig.

A kép illusztráció

Követve a helyieket, rövid séta után kiértem a falu határában folydogáló Tápió patakhoz, ahol a temérdek nézőn és árusokon átverekedve magam egy óriási elkerített csatatér tárult a szemem elé.

A kép meglehetősen szürreális volt. A csatatér elkerítő szalagja, mintha egy furcsa időkapunként működött volna, egyik oldalán a tolongó nézőközönség 2012-ből, a másik oldalon pedig maga a megelevenedett történelem. Színes egyenruhában sorakozó lovas huszárok, karikás ostorukat csattogtató betyárok és markotányosnők a csatatér egyik végében, az osztrák had a Tápió másik felén, úgy ahogy a történelemkönyvek leírásai alapján eddig csak elképzelni tudtam.

A csatabemutató előtt Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter tartott ünnepi beszédet a társadalmi összefogással korhűen megépített fahídon, melyen éppen tíz évvel ezelőtt, 2002 márciusában gurították át az első bicskei boroshordót. Kocsis Zoltán tárogatójátéka a 19. századba röpítette vissza a közönséget, a csatatéren elhunyt katonák emlékére virágot dobtak a Tápióba, ezután pedig Dr. Simicskó István, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára vezetésével lezajlott a díszszemle.

Ezt követően a patak két oldalán felsorakoztak a seregek, és megkezdődött a harc. Az ágyúdurrogtatástól és „Éljen Kossuth!” kiáltásoktól hangos mezőn vágtató lovasok verték fel a port. Kardok csörögtek, fokosok törtek, és végül a magyar seregnek sikerült legyőzni az ellenséget, bevenni a fahidat, és messzire űzni Jellasics csapatait.

Az ütközet végeztével a fátyolos, ködös csatamezőről távozó hadseregben gyönyörködhetett a 21. századiak „hada”. A nagykátai táborhelyen kiadós vacsora után a sereg megünnepelte tápióbicskei győzelmét, majd a kimerült katonák nyugovóra tértek, hiszen másnap nagy út állt előttük.

Reggel a vadászok sorakozójára ébredtem, akik a parancs meghallgatása után gyalog vágtak neki a hosszú útnak. Majd gyors szemle a sátrak között, és elindultak a lovasok is.

Csütörtökön délután egy óra körül értek a seregek Kókára, ahol alaki bemutató után egy kis pihenőre és ebédre került sor.

A kép illustráció

Ezután elhangzott a „Lóra!” parancs, és elindult a menet Dányba. A vitézek a Dányi Ifjúsági Fúvószenekar vezetésével vonultak végig a község főútján, majd a pincesoron a polgármesterasszony, Gódor Lajosné köszöntötte a hagyományőrzőket. Egy helyi iskoláscsapat kis ünnepi műsorral készült, melyben táncos verbuválással emlékeztek 1849-re. Gavlik István, a Kossuth Szövetség elnöke megköszönte a XXIV. Tavaszi Hadjárat résztvevőinek, hogy méltóképp megemlékeznek történelmünk eme nemes eseménysorozatáról, illetve emlékeztette a közönséget, hogy éppen 210 éve született Kossuth Lajos. Végül Kerékgyártó László, a Görgey Kör elnöke foglalta össze a történelmi eseményeket. Dány asszonyai helyi, kemencében sütött pogácsával vendégelték meg a vitézeket, majd újból „Laúra!”, azaz lóra pattant a sereg, és megindult a menet Dány-Szentkirályba.

A következő állomáson újabb kis előadással tisztelték meg a huszárokat, majd Kerékgyártó úr rendhagyó történelemóráját hallgathatta meg a nézőközönség. Népviseletbe öltözött kislányok hagymás-zsíros házikenyeret osztottak, egy legény pedig már itt táncra perdítette a leányokat. Örömmel tapasztaltam, hogy a Király Söröző falát a korábbi hadjáratokon készült fényképek díszítették.

Késő délután ért be a csapat Isaszegre. A táborépítők kemény munkájának köszönhetően a lovakat ekkor már kész sátrak várták.

Az isaszegi bázison a Rákoscsabai Fecske Lovas 2. Attila Huszárezred hadnagyával, Karcsics Ferenccel beszélgettem, aki szüleitől vette át a sereg vezetését. Elmondta, hogy egyesülete 1997-ben alakult, és már 10 éve vesznek részt a Tavaszi Emlékhadjáraton. Nagyjából ugyanaz a csapat, a „keménymag” harcolja végig évente ezt az egy hetet. Hadnagyként az ő feladata levezényelni az egész napot, a sereg tagjai pedig fegyelmezetten teljesítik parancsait. Elmondása szerint csak a települések közötti átlovaglások során fordulnak elő „rosszalkodások”. A hadnagy egyenruháján több jelvény is díszelgett: 2002 és 2009 között kapott kitüntetéseket a hősiesen végigharcolt hadjáratokért.

Hozzájuk tartozott egy „műszaki alakulat” is, akik nagy segítségükre voltak a lovak sátrainak felépítésében és a lovas felszerelések helyszínek közötti szállításában.

Másnap a Falumúzeumban magyar-lengyel baráti találkozót tartottak, és koszorúzással emlékeztek arra, hogy az isaszegi csatában a lengyel légió vállvetve harcolt a magyarok oldalán Wysocki József vezetésével.

Délután a csatatéren kézműves sátor és vásár várta az érdeklődőket. Szoborhegy alatt Basa László tanár úr ifjú katonái tartottak harci bemutatót. Előadásukból megtudhattuk, hogy 1849-ben még nem volt külön jobb- és ballábas csizma, ugyanolyan lábbelit hordtak a katonák mindkét lábukon. Az érdeklődő gyerekeknek részletesen bemutatták felszerelésüket, és kiderült a „kenyeres pajtás” elnevezés eredete is. A katonák ugyanis úgynevezett kenyérzsákban tartották az élelmet, azonban előfordult olyan, hogy két emberre jutott egy kenyérzsák, így ők lettek a kenyeres pajtások. A csapat korhű módon, azaz a fegyvert középen, és nem baloldalon tartva tisztelgett, majd megkezdődött az ütközet. Több alakzatot is megmutattak, lövészetből és közelharcból is kaphattunk ízelítőt.

Ezek után a Hadak Útja Lovas Sportegyesület tagjai tartottak bemutatót gyönyörű lovaikon.

Öt óra után díszmenetben megérkezett a helyi csapatokkal bővült hadsereg és megkezdődött az isaszegi csata. Érdekesség, hogy április hatodika 1849-ben is, csak úgy, mint idén nagypéntekre esett. Babucs Zoltán hadtörténésztől megtudhattuk, hogy annak idején egy eltévedt húsvéti bárány került a szemben álló felek közé. A bárány nem tudta merre induljon, de végül Damjanich serege felé vette az irányt, amit a magyarok a csata végkimenetelére vonatkozó jó jelnek tekintettek.

Ezúttal markotányosnőnek öltözve abban a kiváltságban volt részem, hogy a többi hölggyel a csatatéren figyelhettem az eseményeket. Bent még hangosabban durrogtak az ágyúk és csörögtek az egymásnak feszülő pengék. A közvetlen közelünkben elnyargaló lovasok felvert porától, és a robbantások miatt arcunkra potyogó földtől egészen valóságossá vált a jelenet. A játékos közelharcot mellettünk vívták Schlik tábornok katonáival így egészen a magyar sereg tagjának érezhettem magam. Végül ez az ütközet is – épp úgy, mint a 163 évvel ezelőtti – magyar győzelemmel zárult.

A kép illusztráció

Az isaszegi csata után volt a rendezvény utolsó közös záró estje. A Sportcsarnokban elfogyasztott vacsora után gyertyagyújtással és egy perces néma csenddel emlékeztünk a hagyományőrző emlékhadjárat huszonnégy hosszú esztendeje alatt elhunyt bajtársakra. A megemlékezés után  Fülöp Tibor átadta az okleveleket a dicsőséges hadjáratot hősiesen teljesítő résztvevőknek és azoknak, akik a háttérben óriási segítséget nyújtottak a rendezvény lebonyolításában. Ezután megkezdődött a hajnalig tartó zenés táncos mulatság.

Összesen három napot töltöttem a múltban, mai, 21. századi emberekkel, akik között volt orvos, mérnök, informatikus, de a „csatában” egyikük sem volt több vagy kevesebb a másiknál. Nem számít ki mit ért el a magánéletében, itt mindenki a tavaszi hadjárat seregeinek tagja, akiket szorosan összeköt a hagyományok tisztelete.

Vannak szép történetek, hiszen a legtöbben már hosszú évek óta vesznek részt a rendezvénysorozaton. A Jász Lovas Bandérium 12. Nádor Huszárezred hadnagya például édesapját követte a parancsnokságban.

Mindenképpen meg kell említenem a honvéd vadászok teljesítményét, akik Nagykátától Isaszegig gyalog teljesítették a csütörtöki programot, és még így is egy órával hamarabb érkeztek a táborhelyre, mint a lovasok.
Más értékrendű és mentalitású emberekkel találkoztam egy olyan helyen, ahol erény a becsület és a tiszteletért mindenkinek egyenlő esélyekkel indulva kell megküzdenie. Úgy érzem, társadalmunk egyre inkább rászorul, hogy történelmi eseményeink mellett ezekre a jellemvonásokra is emlékezzünk.

Érkeztek ide németek, osztrákok, csehek és erdélyiek, akiket megérintett a rendezvény szellemisége, így pénzt és időt nem sajnálva legalább egy hétig részesei akartak lenni ennek a világnak.

Lehet, kicsit paradox látvány a talpig egyenruhában ácsorgó nyalka huszár, ahogy megcsörrenő mobiltelefonja után kap, azonban hálásak lehetünk ennek a sok embernek az emlékezésért és az emlékek életben tartásáért, mert lássuk be: ahhoz, hogy eljussunk valahová, tudni kell azt is, hogy honnan jöttünk.

És ne feledkezzünk meg a sok csodálatos állatról sem, akik gondozóik kemény munkája által igazi harci lovakká válva állták a sarat egy héten át, és akiktől mi emberek is sokat tanulhatnánk.

2012. 04.17., Juhász Nikolett, Lovasok.hu

Frissítve: 2023.10.31.
Fotó: Canva

Western egyszeregy 3. rész: Hogyan kezdődött?

Western egyszeregy 3. rész

Hogyan kezdődött?

Most mindenkit arra kérek, csukja be a westernregényeket, dobja a leghátsó sarokba a Lex Barker, Terence Hill és John Wayne videókat, és induljon velem egy kis időutazásra a westernlovaglás kezdeteihez. Utazásunk Amerikától messze kezdődik, pontosan a “nagy víz” innenső oldalán.

Ibéria

Az Ibériai-félszigetet Spanyolországgal és Portugáliával egyszerűen MINDEN nagy lovaglási mód bölcsőjének nevezhetjük.
A westernlovaglásnak is itt volt az eredete -a doma vaquera, a spanyolok ősi lovaglóstílusa. A doma vaquera (nyers fordításban a doma szelídítést, kiképzést, a vaco pedig tehenet, marhát jelent) egyfajta használati lovaglás, amely Spanyolországban még ma is megtalálható; és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy egyszer menjen el az Ibériai-félszigetre, és nézze meg.

Maga a ló és a lovas felszerelése is erősen emlékeztet a mai westernfelszerelésekre. Csak a lasszó vagy a riata, ahogy Kaliforniában nevezik, eredeti amerikai találmány. Spanyolországban és Portugáliában a nagyon agresszív marhákat garrochának nevezett hosszú botokkal irányították, amely hasonló formában a dél-franciaországi guardianoknál (akiknél a lovaglási mód gyökerei valószínűleg ugyanazok, mint az ibériai stílusnál) is megtalálható.

Amerikai fajtársaikkal, a longhornokkal ellentétben a fekete viadalbikáknak nincsenek gátlásaik, akár az embert is megtámadják – hiszen évszázadok óta agresszivitásra tenyésztik őket, amire az arénában szükség is van. Ezért amennyire csak lehet, a marhapásztorok távol tartják magukat tőlük, és egy nagyon fordulékony, intelligens és főleg szabadon,  önállóan dolgozó lóra vannak ráutalva, amely a legkisebb súlyáthelyezést is azonnal új jelként értelmezi.

La conquista

A konkvisztádorok 1492-től nem csak nemes lovaikat, hanem lovaglási módjukat is magukkal vitték az Újvilágba. És ahogy a lovak, apránként a lovaglási mód és a felszerelés is megváltozott. 

A lovak elvadultak, és olyan jól alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, hogy hamarosan milliószám kóboroltak a prérin – ezek voltak a mestenók, amelyeket később musztángoknak is neveztek, ami tulajdonképpen semmi mást nem jelent, mint vándorlót, kóborlót.

Az ibériai lovaglótudomány finomságait kizárólag a legfontosabbakra redukálták – az első parasztoknak és telepeseknek, akik Hispaniolára, majd később a szárazföldre léptek, alig volt fogalmuk a jó lovaglásról, hiszen ez mindig is a nemesség és a klérus privilégiuma volt.

Hogyan lehetett volna ilyen hatalmas földet ökrökkel meghódítani? Azt mondják, Amerika lovak nélkül nem válhatott volna Amerikává – ami igaz is.

Mindenhol és mindenhez lovakra volt szükség. Ezért a telepesek és kalandvágyók új nemzete egyszer csak kénytelen volt megtanulni lovagolni, hogy le tudja küzdeni az óriási távolságokat.

Az Újvilág

Amerikát a “kisemberek” teremtették. Parasztok, akik úgy látták, Európában már nincs jövőjük a túlnépesedett és járványoktól szenvedő világban, Amerikába vándoroltak egyetlen reménnyel – a saját föld lehetőségével. Vagyis: a kezdetekkor Amerikában csupa gyakorlati szakember élt. 

Minek kellene egy lovat összeszedni, és mindenféle haszontalan bolondságra tanítani? Futni tudjon, lépni jobbra meg balra, előre és hátra – és főleg “ne járjon butaságon az esze”. 

Így alakultak ki a “westernlovak” – bár a ma így nevezett fajták csak századunkban jöttek létre (az appaloosát kivéve, de erről később).

Ugyanígy az agresszív viadalbikák sem voltak jók semmire – szelíd és könnyen kezelhető marhákra volt szükség, amelyek húzták a szekeret vagy az ekét, tejet adtak, és elég hús nőtt a bordáikon.

A lovaglás ezen a földön nem “l’arte pour l’arte” volt, ahogy Európa magasabb köreiben – hiszen ezek a “magasabb körök” itt még nem is léteztek. Csak később, amikor Új-Anglia államaiban és a déli államokban kialakították az első ültetvényeket, jelent meg egy “új” lovaglóstílus, amely azonban soha nem lépte túl túlságosan messzire ezeknek az államoknak a területét: az ültetvényes stílus az európai lovaglás közvetlen leszármazottja.

Az új lovaglóstílus

Aki azonban naponta a ló hátán ült, a “kényelmesebb” változatot választotta, ami éppen az a stílus volt, amit a spanyolok hagyományoztak rájuk. Sokat nem változott azóta, egyszerűen mindent a legszükségesebbre csökkentettek és egyszerűsítettek – a felszereléstől kezdve a lovaglási stílusig. Magasiskola – minek? Ez sem a marhákat, sem az indiánokat nem hatotta volna meg különösebben. A mai westernlovaglásnak mindenesetre szinte semmi köze sincs hozzá.

Valamikor tehát az ibériai nyeregből – valószínűleg közvetlenül a vaquero-nyeregből – ki kellett fejlődnie a westernnyeregnek. És mivel a lasszót valamihez csak oda kellett erősíteni a marhák befogásakor, ha nem akarták, hogy kirepüljenek a nyeregből, a vaquero-nyereg első kápájából szarvat formáltak.

Lassan eltűnt a birkabőr, szalma helyett fát használtak, nyeregvázat adtak a nyeregnek, és az egészet az amúgy is bőségesen rendelkezésre álló marhabőrrel vonták be – kezdetben legalábbis cserzetlen bőrrel, ahogy a buckaroók (a kaliforniai cowboyok) mai felszerelési tárgyai is sejtetni engedik. Így lassanként a stílusban és a lovak kiképzésében is különbségek alakultak ki, amelyek világos észak-déli és kelet-nyugati ízlésről tanúskodnak.

Nyugaton – vagyis Kaliforniában, Oregonban és Nevada egyes részein – ma is a buckaroo vagy kaliforniai vaquero stílus található meg, amely még nagyban emlékeztet a konkvisztádorok örökségére, és amellyel hasonló formában Mexikóban is találkozhatunk.

Délen, Arizona, Texas és környékük sivatagos államaiban a ma “texasi”-ként ismert stílus terjedt el, amely egy kicsit még gyakorlat-orientáltabb, mint a kaliforniai. Minél messzebbre megyünk keletre, annál inkább érezhetővé válik még ma is Európa befolyása – éppen a ganglovaknál, amelyek figyelemre méltó módon mindannyian a keleti államokból erednek, ahol régen és ma is az ültetvényes stílus a legkedveltebb lovaglási mód.

A tökéletes középutat a szinte elfeledett rancher lovaglási mód képezi, amely a két lovaglási mód legjavát ötvözi egybe, és valószínűleg azokban az államokban gyakorolták, amelyek szintén “valahol középen” voltak, ezért nem tartoztak Amerika egyik feléhez sem, de mindkét irányból befolyásolták őket. Nagy kár, hogy ez a lovaglási mód szinte teljesen eltűnt.

“Westernlovak” – típusok és elterjedés

Hogy rövidre fogjam: “A” westernló nem létezik. Legalábbis történelmi definíció szerint. Ahogy az embereknél, Amerika a lovaknál is szabályos olvasztótégely volt, amelyből sosem jött létre semmi egységes.

Ahogy a lovaglási módoknál, a lovak között is jelentős különbségek voltak és vannak: keleten az “angol” típus nagyon elterjedt – például az amerikai saddlebred. Délen a régi ibériai típus az első letelepedések korából – Florida cracker, chincoteague póni, banker pónik – mindannyian kicsit a galíciai kislóra emlékeztetnek, amely az első hajókkal érkezett Floridába.

Délnyugaton – vagyis a mexikói határnál, ahol a spanyolok feltehetően először szálltak partra – erősen ibériai típus az uralkodó. A ma még létező vadlovaknál ezt “spanyol musztángnak” nevezik, és az egyik örökbefogadó állomáson tényleg láttam egy lovat, amely hihetetlenül hasonlított a spanyol lóra.

Az úgynevezett quarter horse századunk terméke, és nem feltétlenül olyan típusú ló, amelynek a hátán Amerikát meghódították.

Azok viszont már quarterek voltak, és nem spanyol musztángok, amelyek ismét átkeltek a nagy vízen, és Európában “valódi cowboy-westernlóként” mutatták be őket. A paint története sem más – csak épp ezek a lovak tarkák, és nem egyszínűek.

Kivétel az appaloosa régi típusa, amely azonban ma már szinte nem létezik, és amelyet a Palouse folyó mellett élő nez perce indiánok alakítottak ki. Az “a horse from Palouse”-ból (palouse-i lóból) valamikor “a Palouse” (Palouse-i) lett, aztán pedig “appaloosa”.

Ha feltétlenül valódi westernlónak akarunk nevezni egy lótípust, ezt a különböző musztángfajták érdemlik meg legjobban – hiszen gyakran ezek a kicsi, rendkívül szelíd és intelligens lovak voltak azok, amelyeket a telepesek és az indiánok egyaránt befogtak, megszelídítettek és használtak.

Ugyanakkor a musztáng nem fajta, hanem – mint egyébként minden amerikai fajta – meglehetősen tarka keverék többé-kevésbé hígított spanyol vérrel ereiben. A quarterek, paintek vagy appaloosák sokat dicsért “cow sense”-e (marhatereléshez szükséges érzék) talán nincs meg bennük – de miért is kellene egy vadlónak bármit is tennie egy tehénnel? De láttam már, ahogy musztángok tökéletesen elválasztottak, “cuttoltak” egy szamarat.
Azok a nyaktörő akciók azonban, amelyeket egy quarter horse a cutting versenysportban végez, egy gazdaságosan gondolkodó musztángnak biztosan nehezére esnének.

De, ahogy mondtuk, a westernlovaglás kezdeteinek a mai állapothoz nem sok köze van. A használati állatból szabadidőpartner lett, ami általánosan nagy fordulatot jelez a lovaglás történetében…

A cowboyok Európában

Hogy Európában mikor kezdődött pontosan a western-őrület, nem lehet dátumhoz kötni, de már a hatvanas-hetvenes években léteznie kellett, amikor egy férfiról kezdtek beszélni: Jean Claude Dysli-ról, aki az elsők egyike, ha nem az első volt, aki westernlovakat hozott Európába, és bemutatta őket. A laza elegancia és az “egyszerű” bánásmód, a ló mint partner és nem mint sportszer – mindezek bombaként hatottak.

A hatvanas és hetvenes évek tévésorozatai és mozifilmjei szintén nagyot segítettek a trendnek – őszintén, ki nem tudja, ki volt Ben, Hoss és Little Joe? Néhány Karl May regény megfilmesítése – különösen a Winnetoué – további lökést adott. Amikor aztán még Bud Spencer és Terence Hill is kaotikus-vidám, ököllóbáló duóként bizonytalanította el a vadnyugatot, valószínűleg minden kisfiú és kislány előtt világos volt: cowboy leszek!

Azonban még sokáig tartott, amíg a westernlovaglás ténylegesen elterjedt Európában. Nagyon is lehetséges, hogy kezdetben a “normális” lovasok ugyanolyan bolondságnak tartották, mint azokat az izlandi töltöző bozontos “szörnyeket”.

De elterjedt – akár a jó hírverésnek, akár a jó kiképzőknek vagy a tenyészegyesületek marketing stratégiájának köszönhetően. Nem egy egykor oly meggyőződéses sportlovas mondott búcsút a fehér nadrágnak és az akadályoknak vagy a négyszögnek, és gyermeki örömmel poroszkál “Joe”, “Billy” vagy “Whatever” nevű lovával a vidéken, végre valóra váltva gyermekkori álmát. Azonban eltartott egy darabig, míg az új lovaglóstílus teljesen elfogadottá vált – de a ganglovak karrierje szinte teljesen ugyanilyen trendet követett.

Ha a hirdetéseket böngésszük, az eladó lovak között ma már gyakran több westernlovat találunk, mint hagyományosan belovagoltat.

Sikertörténet

Ahová csak lépünk, westernbe botlunk. Majdnem minden istállóban hever valahol legalább egy westernnyereg, és bárhol lakik is az ember, a legközelebbi westernistállóhoz már biztosan nem kell a világ végére menni. Minden bemutatón és a nagy vásárokon képviseltetik magukat a westernlovasok. Néhány éve külön westernrendezvények is vannak, amelyek mágnesként vonzzák a közönséget. Az új lovaglási mód sikere tehát töretlen.

Az egykori úttörőknek valóban sikerült valami teljesen újat hozniuk Európába, amiből mára szabályos ipar fejlődött munkahelyekkel és folyamatosan növekvő rajongói körrel. Tényleg csak azt lehet rá mondani: (Cowboy) le a kalappal, micsoda siker!

Gyakorlati tipp: Először gondolkodni, aztán lovagolni!

Mielőtt felszállnál a lóra – vetkőzd le a teljesítménykényszert! Ez kezdetben meglehetősen nehéz lehet, főleg ha olyan istállóban lovagolsz, ahol a lovas tudását a kupák száma és a ló papírjai alapján ítélik meg.

A legnagyobb baj, amikor valaki átnyergel a westernlovaglásra vagy újoncként kezd, a sok klisé, amelyekről már beszéltünk. Mindennek azonnal mennie kell, hiszen olyan egyszerűnek tűnik, rögtön az első órán büszke vágtában akarnak száguldani terepen. Ez soha nem sikerülhet.

Kapcsold ki ezeket a “most aztán sikerülnie kell” gondolatokat, és helyettesítsd őket “biztosan sikerülni fog, nincs stressz, ez jó dolog!” gondolatokkal. Láttam már párszor, hogy a lovasnak egyedül ez a hozzállása is 180 fokos fordulatot hozott a ló viselkedésében.

Ha teheted, olyankor menj az  istállóba,  amikor alig van ott valaki, menj a lovaddal a pályára, a kengyelt ereszd kicsit hosszabbra, a szárakat lazábbra – mosoly az arcon, és indulás!

És az eredmény? Nem BÁR, hanem MERT az egyik partner vezet – biztosan, vonakodás nélkül és elegánsan – rendkívüli élvezetet jelent.

Ha mások ezt nem értik meg, ne is törődj velük. Később ők lesznek azok, akik odamennek hozzád, és halkan megkérdezik: “Hogy sikerült ez neked?”

Frissítve: 2012.10.11.
Szöveg: Karin Tillisch
Fotók: Lothar Lenz, Uta Over, Angelika Schmelzer, Nagy Lajos.
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.decemberi számában.
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés