Pár gondolat a hackamore-ról
Sok nézet kering még Amerikában is a hackamore-ról és annak használatáról. A keletkezése és ennek következtében használata is sokak számára misztikus és felfoghatatlan. Nézzük, hogy egy ilyen egyszerű eszköz, hogyan lehet ennyire komplex!
A csikózabla sokkal később csatlakozott a játékhoz a vaquero szemlélet szerint – en mass – amikor a britek tömegesen megérkeztek. Egészen addig a sok új lovasnak a hackamore megfelelő lehetőséget biztosított a megélhetésre. Nem is kétség, hogy a korai történelmünkben a lovakat sokkal idősebb korukban indították el. Genetika, élelem és a rancheken megkövetelt munka alakította ezt így. “Idősebb vérű” lovak, inkább hidegvérűek voltak – később értek be, nőttek fel mentálisan és fizikailag is.
Az élelem sok területen szezonálisan változott, ahogyan a hosszú telek is meghatározták a csikók növekedésének ritmusát. Nem volt meglepő, hogy a lovak az ötödik, illetve hatodik életévükre nőttek meg igazán, fejlődtek ki rendesen. Ami megerősíti a mai cowboyokat a csikózabla használatában, az egyszerűen a mai kor hozománya. Mivel a legtöbb ló a mai időkben már elfogadta a zablát, akkor minek váltanának át a hackamore-ra? A legegyszerűbb választ erre maga a ló szája adhatja meg.
A változás
A ló szájának természetes változása segíti elő és támogatja a hackamore visszatérését; tulajdonképpen a növekvő, kialakulóban lévő fogak közvetlen hatással vannak a zablára, és annak használatára. Ez az időszak megegyezik azzal, amikor a ló eléri a négy, illetve öt éves kort. A hackamore a fogváltás során segítette a lovasembert, hogy ne álljon az anyatermészet útjába, amikor a ló szája a legérzékenyebb.
Sajnálatos módon a mai lovaskiképzők nem veszik figyelembe a lovak fogváltási folyamatát. A legjobb lovasember azonban alkalmazkodik a lovak viselkedéséhez és úgy próbálja megfelelő tanácsokkal kikövezni a ló által bejárt utat. Csakis a legjobbak figyelnek a ló jelzéseire és egy ilyen jelzést nem hagyhat figyelmen kívül az, aki valóban a legjobbat akarja a lovának. A hackamore volt a legjobb megoldás; lehetővé tette a lovas számára, hogy tovább képezze a lovát, még akkor is, ha az fogváltási időszakában volt. Amire a legtöbben nem számítottak, az a könnyedség, amit a hackamore használata eredményezett.
Adottságok
A hackamore-t sokféle anyagból, többféle méretben készítik. A természetes anyagok használata ez esetben kötelező. Környezetbarát, lélegezik és könnyen alkalmazkodik az állat testhőmérsékletéhez is. A legtöbb tradicionális hackamore-t nyers bőrből fonják, a jobbakat egy vezetőszál köré. A vezető szál lehet egy régi reata darab (bőr lasszó), vagy sodort nyersbőr, esetleg egy régi lószőr mecate. A fonások között is van különbség, a 8 szálastól a 32 szálasig terjedhet a skála, de a legáltalánosabb a 12 és 16 szálból font hackamore. Sokszor kombinálják a nyersbőrt más bőrökkel, így még díszesebb és érdekesebb lesz.
A hackamore vastagsága már megér egy diskurzust. Alapvetően három fonott „hackamore” típusú eszközt különböztetünk meg. A hackamore-t, amiről most beszélünk a korai képzési szakaszban önnmagában célszerű használni. A lóra egy ún. „hanger”-rel erősítjük fel, ami egy vékonyabb puhább bőrből készült tarkószíj. Tradicionálisan egy lószőr mecate-val együtt használják. A hackamore vastagsága 3/8″ –tól 7/8″ hüvelykig változik. A következő darab a képzésben tovább haladva a „nagykantár”-hoz tartozó vékonyabb, általában 1/4″ -től 5/16″ hüvelykig mérhető vastagságú és ezt rövidebb mecate-val és kantárszárakkal együtt használják. Az „igazi” és ebben a cikkben tárgyalt hackamore (vagy bosal) a vastagabb verziót jelenti.
A tű szeme
Talán sosem tudnánk egy tevét keresztül vezetni a tű szemén, de a vaquero nagyon sikeresen irányította a lovat a legkülönfélébb manővereket végrehajtva. A hackamore-t használó lovasember nem húzigálja a lova orrát mindenféle pozíciókba, hanem áthelyezi ha kell, hogy a ló megtarthassa magát kényelmesen anélkül, hogy megtörne a kívánt pozícióban. A hackamore-ral való képzési időszak talán a legrizikósabb az egész folyamat során. Miközben a hackamore-ra tanítjuk a lovunkat, ne feledjük, hogy lovunk jövőbeni érzékenységét támasztjuk alá, vagy tapossuk el. Ha rosszul alkalmazzuk a hackamore-t, akkor a ló megtanulja, hogy hogyan meneküljön el a nyomástól és „keresztül” szalad rajta.
A nehéz kezek és erőszakos használat elérzéketleníti a lovat, és a finom „megállás” vagy „lassítás” segítségekre sem fog reagálni. Amennyiben rossz úton járunk a hackamore-ral való képzés során, a rosszul megtanult viselkedésformákat talán sosem tudjuk majd megváltoztatni. Nagy a tétje ennek a módszernek, de az eredménye is kiemelkedő lehet, ha olyan a használója, aki felismeri és tudja, hogy mit lehet a hackamore-al elérni.
A megfelelő méret
A hackamore-nak megfelelően kell illeszkednie a ló fejére, mintha az ember fejére mintáznánk valamit: nem túl szoros, de nem is túl laza. (Ez a képzettségi szinttől is függ, illetve, hogy a ló kemény fejű-e vagy könnyed – a szerk.) Könnyedén legyen a helyén, de tartsa meg formáját és keménységét. A túl laza hackamore elveszíti a szerkezetét és az egyensúlyát. A túl feszes viszont nem kívánt nyomást fejthet ki kis területen, ami a ló sérüléséhez és fájdalomhoz vezet. A fájdalom a lónak nem más, mint a figyelem elterelése, emiatt a ló a fájdalomra fog fókuszálni a lovas segítségei helyett.
Amint korábban is említettük, a hackamore-t mecate-val együtt használjuk a megfelelő egyensúly miatt. A mecate, ha helyesen van alkalmazva elősegíti, hogy a ló fejéhez állítsuk a hackamore-t és akkor feszüljön ha kell, máskor pedig engedjen. Sok eltérő verzió is megszületett, de ha egy igazi eredeti hackamore-t használunk, az egyensúlyt és kellő hozzáértést tükröz.
Előtérben a horsemanship
A legtöbb jó lovasember tudja, vagy időben rájön, hogy vannak dolgok, amit a ló a csikózablával azonnal megcsinál, viszont a hackamore-ra tanítani kell. A legtöbb hozzáadott értéke a hackamore-nak az, hogy felszínre hozza a lovas hiányosságait. Kevesen tudják, vagy vallják be saját maguknak. A hackamore használata közben a segítségeket elő kell rendesen készíteni és támogatni kell azokat, hogy a ló véghez tudja vinni a kívánt manővert. A lovas pozíciója, súlyelosztása és időzítése mind kell ahhoz, hogy a hackamore megfelelően továbbítsa a lovas kérését.
Az üzenet, amit a hackamore küld, mindenképpen megerősítésre vár majd a lovas lábától az ülésén át minden porcikájáig, mielőtt a ló végrehajtaná az utasítást. Ha a lovas nem magabiztos és nincs egyensúlyban, úgy a ló hamarosan figyelmen kívűl hagyja a hackamore-t és összezavarodik. Éppen ezért használatához szükséges egyfajta előképzettség és megfelelőség. Ez a különlegessége a hackamore-nak, valószínűleg egyedülálló a lovas világban.
A cowboynak tudnia kell minden pozíciót, ülőhelyzetet, segítséget, mielőtt a hackamore-ra tanítja a lovat. A hackamore megerősíti, illetve elősegíti, hogy a lovas megtanítsa az üzenetek értelmezésére, később pedig a jelekre a lovat. Rendkívűl fontos, hogy a lovas elő tudja készíteni, támogatni és végre tudja hajtani a kívánt folyamatot minden eszközével, amivel dolgozik a képzés során.
A Szörny Természete
A hackamore használata egyedülálló érzést ad. Aki még nem használta, annak egyszerre okoz egyszerűséget és komplexitást. Bár két kézzel lovagolunk mecate-val, de elég ritkán használjuk mindkét kezünket egyszerre. Még amikor megállunk, akkor is csak az egyik szárat használjuk, majd legfeljebb a másikat a korrekcióra, de sosem egyszerre a kettőt. Ez a különleges eljárás a csikózablánál nem ajánlott, de a hackamore-t használók esetében kötelező. Azok a lovasok, akik két kezükkel használják a hackamore-t egyszerre, gyorsan elindulnak a rossz úton, a kívánt ösvény helyett.
Még egyszer, a szár használatával lesz teljes a kép. Egy egyszerű példával élve, amikor az egyik szárat használjuk egy manőverhez, de a lónak egyenesen kell maradnia, akkor a lovasnak azon kell dolgoznia, hogy minden porcikájával a megfelelő helyzetben maradjon, különben a ló nem tud majd kiegyenesedni. Meg kell értenünk, hogy sehol sem számít ennyire, hogy nem egyszerűen elengedjük magunkat a nyeregben és a szárakkal rángatjuk ide-oda a lovat, mint a hackamore használatánál.
A kormányzó
A másik, amit a hackamore fejleszt, az a nyugodt, ügyes és felkészült lovasember. A siker, amit a lovas elérhet, az azokon a napokon múlik, amikor használja a hackamore-t és a megfelelő döntéseket hozza meg lovaglás közben. Tudni, hogy milyen eszközt milyen lóhoz, annak hozzáállásához alkalmazkodva használunk, eljuttathat minket a győzelemig, ellenkező esetben pedig a csalódásig.
Vannak feladatok, amik nem megfelelőek egy éppen csak képzésben elindított hackamore-s lónak. Egy csípős, kora reggeli barangolás jó példa lehet erre. Egy fiatal ló könnyen elfeledkezik magáról és nem veszi észre a finom üzeneteket. Ha megértjük, mik befolyásolják a ló viselkedését a legtöbb helyzetben, elősegíti, hogy a lovas a megfelelő döntést hozza meg.
A lassabb munkák könnyebben megértetik a lóval a hackamore kommunikációját, főleg az első időszakokban. Sok idő eltelik, mire a ló megérti a jelet és magabiztos lesz a saját válaszában is. A magabiztosság csakis a következetesség eredménye. Sajnos, ha egy ló következetesen keresztül szaladhat a hackamore-on akkor ebben is meg tudjuk véglegesen erősíteni. Az a felelősség, ami a lovast terheli, ami alapján kiválasztja a munkát a kezdő lónak, meghatározza, hogy a siker útjára léptek-e.
Ha megfelelően van kezelve, már az első reakciókból tudja a jó lovas, hogy mit változtasson, és elősegíti, hogy a ló egyre magabiztosabb legyen a saját válaszadásaiban. Többet ésszel, mint erővel! Végül a legfontosabb döntés, amit a cowboy meghozhat, hogy hogyan uralkodik saját magán. A hackamore minden egyéb eszköznél jobban megköveteli a lovastól, hogy uralkodjon érzelmein és a tettein. Itt nincs helye idegeskedésnek, vagy fegyelmezetlenségnek.
Ha a lovas nem tudja kontrollálni az érzéseit, a hackamore-ral nem fog tudni mit kezdeni. Egy oda nem illő agresszív mozdulat, egy nehéz nap a kezdő lónak, és lehet, hogy örökre megbélyegeztük. Van egy mondás, mely szerint „nem az izom teszi az embert”, és a hackamore-ral képzett lovat sem.
Éppen ezért, már itt meg kell, hogy legyen a lovasemberben az a kellő higgadtság, amitől egy lovas érdemes lesz a nagykantárra. Megfelelő lelkiállapot elengedhetetlen a feszítő zabla használatához. A hackamore kezelése rávilágít arra, hogy valóban alkalmasak vagyunk-e a feszítő zabla használatára.
Irónikusnak nevezhető, hogy az “alázatos” hackamore tudatja majd a lovassal, hogy tegye az egóját félre és nézzen magába. Képtelen lesz rá, ha nem enged önmaga szorongásából és nem hallgat a lova által küldött üzenetekre.
Tehát fém szárak nélkül, az ezüst veret csillogását mellőzve a hackamore-t használó lovasember beáll a sorba, ami a nagykantárhoz vezet, sokak példáját követve. Itt nem a ló csiszolódik alattunk, hanem a lovas szíve változik meg a lova hátán, bejárva egy hosszú, de sikerhez vezető utat…
Írta: Gwynn Turnbull Weaver, fordította: Horseman
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva
|
|
|
Kocsis Kata
Titkárságvezető
k.k.lovas@freemail.hu
Mobil: +36 70 556-5383
|
Török Gergely
gtorok@roping.hu
|
Waldez
Mobil: +36 70 290-6079
|
Zoé 1998-ban született és nem albínó. Az egyetlen ma élő “arany-fehér” zebra az “Amenalism” nevű pigmentációs rendellenesség következményeként tett szert gyönyörű arany színű csíkjaira és csodaszép kék szemeire.
A Przewalski az utolsó ma is élő vadlófajta. Ezek a kis fakó lovak egykor egész Eurázsiában megtalálhatók voltak, de a vadászat és természetes élőhelyeik szétrombolása miatt a fajta gyakorlatilag kihalt. Az utolsó vadon élő Przewalski-lovat 1969-ben látták.
Cali, a 74 cm magas, 7 éves pej kanca vakvezetésre van kiképezve. Gazdájával Detroitból érkezett a New York Állambeli Albany Nemzetközi Repülőtérre, hogy találkozzon kiképzőjével, Dolores Arste-val. Minden szem rájuk szegeződik, az emberek lépten-nyomon fényképezik őket, sőt, még egy televíziós stáb is csatlakozik hozzájuk, Calinak azonban szeme sem rebben, csak végzi a munkáját.
Később versenyezni kezdtél…
Díjugratás
Díjlovaglás
Kombináció (Military, Eventing)
