A magyar fogathajtás története 6.
Nemzeti kincsünk az emberi tehetség
„Csak a legnagyobb versenyzők, a versenyág legkiemelkedőbb művelői – akik technikai tudásuk mellett a tökéletes taktikai fegyelem és a magabiztos idegi felkészítés birtokában vannak – képesek kiemelkedő eredmények elérésére hosszabb időn keresztül a sport élvonalában maradni” – fejtette ki véleményét Várady Jenő.
Várady Jenő kapitányi vezetése alatt a hajtósportban elért sikerek alapja a fokozott igényesség a felkészülésben, a szakmai vezetés és a versenyzők közötti párhuzamos és termékeny összhang. Az elmúlt tíz év alatt a magyar lovassport hajtó versenyága körül olyan megbízható társadalmi kollektíva jött létre, amellyel kevés ország dicsekedhetett.
1977-ben a németországi Donaueschingen volt a IV. Európa-bajnokság színhelye. Apeldoorn óta a magyar négyesfogathajtók tiszteletére nem hangzott el a magyar himnusz, vajon most, az Abonyi Imre nélkül kiálló csapat képes lesz-e élen maradni, folytatni azt a sikersorozatot, ami négyesfogathajtóinkat jellemezte? Ez a kérdés többször megfogalmazódott, amikor az ünnepélyes megnyitóra bevonult Európa legjobb harminckét négyesfogata. Mieinket Bárdos György, Fülöp Sándor, Fintha Gábor és Muity Ferenc képviselte, természetesen Várady Jenő kapitányi segítségével, vezényletével.
A fogatbírálatkor nem nyertük el a pontozó bírák rokonszenvét, a díjhajtáskor Fülöp és Bárdos szerepelt a legjobban, ezzel meglehetősen szoros eredmény alakult ki, ami a maratonhajtást még izgalmasabbá tehette.
Ezt a helyzetet még sokkolta több ló aggodalmat kiváltó egészségi állapota, valamint Muity Feri fogatának szerencsétlen önállósodása, ami a nagy izgalmakon kívül az isteni gondviselésnek köszönhetően maradandó kárt nem okozott.
A magától értetődően hegyes-dombos, technikailag is nehéz maratoni akadályszakasz közel 30 kilométeres versenytávja, a fogathajtás legizgalmasabb versenyszáma, több tízezres nézőszámot hozott. Bárdos, Fülöp, Bowman, Velstra, Duen, a lengyel Musial és Walisewski hajtására, versenyére nagy volt az érdeklődés. A szám győztese a lengyel Musial, második Bárdos. Fülöp és Muity szintén jól hajtva, az akadályhajtás előtt csapatban élen volt, a lengyeleket és a németeket megelőzve. Akadályhajtásban Bárdos György szintén remekelt, amivel a három szám összetett eredményei alapján egyéni aranyat szerzett, míg a Bárdos, Fülöp, Muity, révén a magyar csapat szintén győzelemmel távozhatott Donaueschingenből, a IV. Európa-bajnokságról.
A IV. Fogathajtó Világbajnokság Kecskeméten
Először történt meg a magyar lovassport történetében, hogy a nagy lovas nemzetekhez hasonlóan a Nemzetközi Lovas Szövetség nekünk adta a IV. Fogathajtó Világbajnokság rendezési jogát. A magyar állami- és sportvezetés Kecskemét városát jelölte ki a nagyszabású rendezvény helyszínéül. Bács-Kiskun megye a magyar lótenyésztés, a lovaskultúra, lovassportok, azon belül is a fogathajtó sport egyik bölcsője, ahol a környező lakosság nagy igyekezettel kezdett a szervezéshez.
Várady Jenő szövetségi kapitány vezetésével hét magyar fogathajtó kapott helyet, lehetőséget a világbajnokságon való induláshoz. Bálint Mihály és Mátyus Viktor Szilvásváradról, Bárdos György Gyöngyösről, Fintha Gábor Hortobágyról, Fülöp Sándor Kecskemétről, Muity Ferenc Kiskunfélegyházáról, míg Papp József Dömsödről képviselhette a magyar színeket.
Bábolnai lovas harsonások fújtak ébresztőt a város főterén, jelezve hogy ezen a napon megkezdődik a IV. Fogathajtó Világbajnokság. A felvirágozott utcák, az ünnepi ruhába öltözött emberek, a városban tartózkodó sok ezer külföldi mind azt hirdette, hogy fontos esemény veszi kezdetét, a Hirös városban. Tizenegy nemzet 40 fogata nevezett, köztük a starthoz 37 fogat állt elő.
A világbajnokságon rajhoz állt a sportág minden klasszisa, aki ez időben számított. George Bowman, Tjeerd Velstra, Antoni Musial, Zygmund Waliszewski, az akkor debütáló Michael Freund mellett a teljes magyar élmezőny.
Fontos azon tényt közölni, hogy a külföldi fogatokban 21 olyan magyar ló startolt, melyet hazánkból az előző években vásároltak. A bemutatás versenyszámában Fülöp herceg fogatát értékelték a legjobb pontszámmal, egy ponttal lemaradva Fülöp Sándor másodikként, a többi magyar versenyző pedig szintén az élmezőnyben végzett.
Díjhajtásban a holland Velstra, a lengyel Walisenszki, Bárdos, Musial, Mátyus, Bowman, Fülöp herceg és Fülöp Sándor végzett az élen, csapatunk a vezető hollandoktól négy ponttal lemaradva harmadikként végzett, ami jó eredményként volt értékelhető.
A másnapi maratonhajtásra szokás szerint minden versenyző feszült izgalommal készült. Az akkori idők készülődése nagyban különbözött, attól, ahogy az ma történik. A rudakra kötélcsavarás került, a hámfák kötözése, kisefák erősítése, istrángok duplázása… Sok minden történhet a 35 kilométeren, víz, sár, homok, eső. Sokfelé kell figyelni. Nemcsak a technika, a felkészülés, az időérzék, hanem a versenyzői koncentráció, az idegi erőtartalék, az energia, a céltudatosság vizsgája.
Az első akadály mesterséges vizesárok volt, majd szőlőtáblák között mély homokos talaj, később a hetényegyházi erdőben elhelyezett mesterséges akadályok következtek. Egy erdészháznál lévő meredek ereszkedésnél, a négy ló csánkján ülve és csúszva ereszkedett le a befékezett kocsi, a fogatbíró a hajtóval egyaránt kapaszkodott, félve a végzetes borulástól. Fülöp herceg fogatbírója a nagy versenytárs, minden fogathajtó példaképe, Abonyi Imre volt, megélvén a herceggel egy borulást, de elismerően, tisztelettel, reálisan ítélte meg ezt a szerencsétlen eseményt. A versenyszámban az első hat helyen a magyar versenyzők taroltak. Holtversenyben Bálint Mihály és Muity Ferenc végzett az élen, majd Bárdos, Fülöp, Papp és Mátyus volt a sorrend, míg a legjobb külföldi versenyző az /NSZK/ Michael Freund volt.
A verseny harmadik napján szép és meleg augusztusi nap várta az akadályhajtás résztvevőit, és a több tízezer érdeklődőt. A magyar versenyzők bizakodóan tekinthettek a versenyszám elé, mert az előző napok összesített eredménye alapján vezettek. A nem túl nehéz, kanyargós, de jó iramban, látványosan hajtható pályán remek eredmények születtek. A 15 hibátlan hajtás között 5 magyar versenyző volt. Az utolsó versenyszám győztese az angol George Bowman lett, Bárdos negyedikként, Muity ötödikként ért célba. A háromnapos világbajnokság kimagasló magyar sikereket hozott, öregbítve hazánk nevét a fogathajtó sportban.
A IV. Fogathajtó Világbajnokság egyéni aranyérmese Bárdos György volt, másodikként, hasonló hibaponttal Fülöp Sándor végzett, míg a világbajnokság harmadik helyezettje Muity Ferenc lett.
Csapatban az aranyérem szintén itthon maradt, Bárdos György, Fülöp Sándor és Papp József kiemelkedő teljesítményének köszönhetően.
A kecskeméti világbajnokság igazolta a magyar fogatok abszolút fölényét. Gyakorlatilag verhetetlenül gyorsak voltak a maratonban, a legjobbak közé tartoznak az akadályhajtásban. Egyenértékűek az élvonallal a bemutatásban és a díjhajtásban. Hét magyar fogat indult Kecskeméten és csak az akadályhajtásban előfordult buta pech akadályozta meg, hogy ezek közül az első hét helyezést érjen el.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva
