Tereptan kezdőknek
” Az ember sohasem érzi magát szabadabbnak, fennköltebbnek és boldogabbnak, mint lóháton. ” – Ahhoz, hogy ez az érzést sokszor éljük át, fontos néhány alapvető szabályt ismerni.
A hobbilovaglás egyik legelterjedtebb módja, formája a tereplovaglás. Ilyenkor a lovaglás nem zárt környezetben, lovardában, fedeles-lovardában, karámban történik, hanem kint a terepen, a természetben. Ez adja a szépségét, és egyben ez határoz meg néhány olyan írott vagy íratlan szabályt, amit érdemes szem előtt tartani, elsősorban a balesetek megelőzése érdekében. Hazánk szerencsére bőségesen rendelkezik még jó terep-adottságokkal a lovagláshoz, ez jelenti a legfőbb vonzerőt a hozzánk látogató lovasturisták részére is. Természetesen a földek privatizációjával bizonyos mértékig romlottak a feltételek, de még mindig sokkal kedvezőbbek, mint általában a Nyugat-európai országokban.
-
Tereplovaglásra lehetőleg ne menjünk egyedül, fiatal csikóval pedig soha. Bármikor történhet olyan esemény, kisebb (netán nagyobb) baleset a legtapasztaltabb lovassal és a legmegbízhatóbb lóval is, amikor segítségre lenne szükség, ami esetleg életet is menthetne.
-
A tereplovagláskor is be kell tartani a bemelegítés szabályait, ha nem akarjuk, hogy a ló lesérüljön. Ha mégis bekövetkezik, hogy a ló valamiért lesántul, le kell szállni és lassan haza kell vezetni, súlyosabb esetben – ha van rá mód – lószállítót kell érte küldeni.
-
Ha terepre lovagolunk ki, mindig kell, hogy legyen egy túravezető, úgynevezett éllovas. Ez általában a legtapasztaltabb, legjobb lovas szokott lenni. Ő határozza meg a csapat útvonalát, a jármódot, az iramot, a pihenőket, egy szóval vezeti a túrát. Vezényszavait érthetően, hangosan adja ki, kézzel jelez, és az egymás mögött lévő lovasok azonnal hátrafelé továbbítják azt, hogy mindenkihez eljusson. A vezető a kiadott vezényszót (például ügetés jármódban lépést vezényel) egy pici késéssel hajtja végre, nem amikor kimondja, hiszen az utolsó lovasnak is kell, hogy ideje legyen azt végrehajtani úgy, hogy ne szaladjon bele az előtte lévőbe. Szerencsés eset, ha a vezető lova is rutinos, tapasztalt, bátor terepló, hiszen a lovak sokkal könnyebben mennek el számukra veszélyesnek látszó dolgok mellett (pl. egy fóliadarab vagy nylonzsák) a másik ló után.
-
A terepen illik valamilyen rendezett alakzatban lovagolni, ez általában egyes vagy kettes oszlop. Nagyon kell figyelni arra, hogy egymást a rúgástávolságon belül semmiképpen sem szabad megközelíteni, de inkább rá kell hagyni néhány métert, hogy ha az előttünk haladó lova váratlanul megáll, nehogy baleset legyen. Egyszerű módszer, hogy ha lépésben haladva az előttünk lévő ló csánkját, vagy lábának csánk alatti részét látjuk a mi lovunk füle között elnézve, akkor többé-kevésbé helyes távolságban vagyunk. Ha csak az előttünk lévő ló farát vagy combját látjuk, túl közel mentünk. Természetesen nem szabad az indokoltnál jobban leszakadni sem, hogy nehogy a ló ettől pánikba essen, és megpróbáljon minden áron a többi ló után rohanni. Nyilvánvaló, hogy ha van mén a csapatban, akkor vagy annak kell elöl menni, vagy heréltek között kell helyet foglalnia, illetve az esetleges rúgós ló csak a sor végén mehet.
-
Ha országutat kell kereszteznünk, rendkívül nagy figyelemmel és határozottan, gyorsan tegyük meg. Szükség esetén az éllovas karjelzéssel kérje a forgalom leállását, amíg a csapat áthalad. Ha egy-egy szakaszon közúton kell lovagolnunk, akkor a Kresz szabályai érvényesek ránk is. Ilyenkor az út jobb szélén, egyes oszlopban kell lovagolni. Ha vélhető, hogy esetleg nem érünk vissza a terepről sötétedés előtt, feltétlenül legyen a bal lábszárunkon a kerékpárosokéhoz hasonló villogó, hátrafelé piros, előrefelé fehér, és szürkület kezdetekor kapcsoljuk is be. Ha autó közeledik a csapathoz, akkor a vezető oldalra kinyújtott karjának lassú le-fel mozgatásával kéri az autóst, hogy lassítson, amit a legtöbbjük megért, és megáll vagy lelassít. Sajnos kivételek is vannak, ami veszélyes a lóra és a lovasra nézve is, de a karosszériásnak is okozhat komoly munkát.
-
A terepen számtalan dologtól a ló váratlanul megijedhet, és ijedtében megugorhat, vagy megiramodhat. Ilyenek elsősorban a vadak: egy felrepülő fácánkakas, vagy a bozótban megugró őz rettenetes ribilliót tud csinálni a lovak között. Veszélyes a kerékpáros, netán a gyalogos, ha mondjuk lobogó piros esőkabát van rajta, a tanyák körüli kutyák, egy kidobott zsák, szemétkupac (sajnos van belőle bőséggel), vagy egy erdei motoros, autós. Éppen ezért terepen ha hosszú száron lovagolunk, akkor is legyünk folyamatosan érintkezésben a ló szájával, és ne legyen a szár odadobva. Vannak olyan lovak, amelyek – különösen ha nagyon pihentek – a szabad terep láttán azonnal kemény szájúvá válnak, állandóan törnek előre, és próbálnak elrohanni. Mások jókedvükben bokkolnak, játszanak. Van olyan ló is, amelyik nem bírja elviselni, ha másik ló megy előtte, de ha az élre állítjuk, azonnal megnyugszik. Van, amelyik viszont az élen nem mer menni, de a másik után szépen nyugodtan elmegy. Ezek a ló egyéniségétől függenek.Ha netán előfordul, hogy a lovunk elragad, és nem tudjuk felvenni, akkor ki kell nézni egy sík terepszakaszt, és ott körre fordítani a lovat, majd egyre kisebb köröket lovagolva középen szépen meg fog állni. Ha véletlenül leesnénk lehetőleg ne engedjük el a szárat.
-
A fokozott esésveszély miatt lehetőleg kobakban lovagoljunk ki terepre, úgy, mint ugratáskor. Ha a terepen kisebb terepakadályokat kell leküzdenünk (kidőlt fatörzs, kis árok, stb.) ugratással, vagy egy nagyobb árkot vagy emelkedőt, lejtőt mászatással, mindig úgy helyezkedjünk, hogy egymást ne akadályozzuk, és elöl a legmegbízhatóbb páros küzdje le az akadályt. Mászatón akár felfelé, akár lefelé haladunk, a ló hátulját próbáljuk tehermentesíteni, mert felfelé azzal tol, lefelé azzal fékez. Soha ne kapaszkodjunk a ló szájába, mert a nyakával viszont egyensúlyoz. Bizonyos helyzetekben jó szolgálatot tehet, ha átöleljük megbízható lovunk nyakát, és ha feljutottunk a meredek tetejére, rendezzük sorainkat és ülésünket.
-
A tereplovaglás hosszát mindig a ló edzettségi állapotához kell igazítani. A legrosszabb, de sajnos általános dolog, hogy hétfőtől péntekig áll a ló a boxban (remélhetőleg nem az állásban), szombat vasárnap pedig megy 50-60 km-t terepen. Ezt természetesen a legkeményebb ló sem igen bírja sokáig egészségkárosodás nélkül. Általában nagyon jó hatással van a lóra szellemileg, ha hetente egy-két alkalommal terepre lovagolunk ki vele a lovaspályán történő rendszeres edzésmunka közben is.
Sajátos terep-lovaglás a hagyományos őszi vadászlovaglás, a Hubertus. Ez valamikor falkavadászatta! egybekötött társas lovaglás volt, ma többnyire falkavadászat nélkül zajlik. A Hubertus lovaglásoknak vannak sajátos, speciális játékai, úgy mint pl. a rókavadászat. Ilyenkor egy lovas vállára egy rókabőrt kötnek, kap bizonyos előnyt, és a többi lovasnak őt kell megfogni, letépni a válláról a rókabőrt. Angliában igen nagy hagyományai vannak a vadászlovaglásoknak olyannyira, hogy külön erre a célra tenyésztik az úgynevezett hunter lovakat.
Szerző és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva
A szitálás az, amikor a ló a boxban vagy az állásban állva egyik első lábáról áll a másikra, dülöngél. Ez azért nagyon káros, mert az első lábak idő előtti elhasználódását segíti. Kialakulásában nagy szerepe van a tulajdonosnak, mert általában ezt a szokást is unalmában veszi fel a ló. Mindenesetre nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utal. Kialakulása után roppant nehéz leszoktatni róla a lovat, szoktak próbálkozni a ló előtti fal csíkosra festésével, hogy hátha elszédül és abbahagyja, vagy a béklyóval. Ezekkel lehet kísérletezni, de jobb megelőzni a kialakulását. A rossz szokásokat a lovak igen hamar eltanulják egymástól, ezért nem célszerű ilyen lovat társas istállóban tartani.
Hátrányai is vannak persze. Időigényes a lóhoz kijárni, mert lehet, hogy csak kissé messzebb találunk megfelelő helyet lovunk tartására. Vegyük alapul, hogy egy rendes lovaglás öltözéssel, ápolással, nyergeléssel együtt legalább 2 óra, és ha mondjuk a lovarda, ahol a lovunkat tarjuk nem a közvetlen közelünkben van, akkor az odaút és a visszaút újabb egy óra, azaz 3 órányi egybefüggő szabadidőre van szükségünk egy-egy lovagláshoz. Nem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő helyet sem, ahol a szolgáltatás minősége megfelel a lovunknak, az ára pedig nekünk.
Másrészt ne legyen balesetveszélyes éles széle, illetőleg belül se legyen sarka, hogy a ló “tisztára tudja nyalni”, és ne maradjon takarmány benne. A legkülönbözőbb alakú, sarokba és egyenes falra felszerelhető etetőcsészéket gyártanak már különböző anyagból (műanyag, fém, beton, műkő), ezek általában jól beváltak. Kiválóan megfelel viszont egy kiselejtezett mosogató is, aminek alakja és mérete is pont a fenti célt szolgálja, és igen olcsó megoldás. Természetesen a lefolyó helyét be kell dugni úgy, hogy a ló a dugót ne tudja kihúzni (a dugó karika-tartó kiálló részét levágjuk, így egy síkba kerül az edény aljával.) Azoknál a lovaknál, amelyek hajlamosak az abrakot kiszórni az etetőt be szokták pálcázni olyan sűrűn, hogy az orrát közzé tudja dugni, és tudjon enni, de ne tudja oldalirányba kilökni a tápot vagy abrakot. Az etetőcsészék elhelyezésénél fontos szempont, hogy azok egymástól minél távolabb legyenek, és a lovak ne zavarják egymást evés közben.
Világrekordnak a hatvankét esztendő számít: Egy Old Billy nevű ló állította. Az 1760-tól 1822-ig élt Billy keresztezett fajtájú volt, a lancashire-i Warrington táján vontatott bárkákat a csatornákon. S ha a régi feljegyzéseknek hihetünk, dolgozott még ötvenkilenc esztendős korában is, bár alighanem tiszteletbeli munkákat bíztak rá csupán – hiszen ilyen korú lovat megdolgoztatni olyan, mintha 150 esztendős aggastyánt hajszolnánk. A Vén Billy mindenképpen párját ritkítja – ha ugyan nem két Vén Billyből tettek a feljegyzések egyet, hogy a csoda nagyobb legyen.
A régi görögök lovaglására rávilágítanak Xenophón írásai, amelyekben egyebek közt ezt tanácsolja a lovasnak: “…üljön peckesen, lábát szétvetve, mert így a combja jobban szorít, egyenes ültéből pedig a dárdáját… nagyobb erővel veti”. A comb szorításából következik, hogy nyereg és kengyel híján igen jó formában és nagy hozzáértéssel kellett küzdenie, hogy a ló hátán megmaradhasson a csatában. Mozgásának lehetőségei erősen korlátozottak voltak. Lóra pattanni, majd leugrani sem volt oly egyszerű. Megérteni bajos, hogy az ókor sok ezer lovasa közt nem akadt egy találékony szellem, aki bőrből ülőkét s hozzá hágcsót tákolt volna lova hátára. Talán éppen a katonai nevelés szigorúsága állta útját a találékonyságnak, és kényszerítette arra a régi görögöket és rómaiakat, hogy az ismert világot kínos kényelmetlenség árán hajtsák igájuk alá.
A rovarok nemcsak a mi életünket, hanem állatainkét is megkeserítik. Tavasszal, a természet ébredésével, majd az egyre forróbb nyár megérkezésével együtt a rovarok is felkerekednek, szaporodnak és sokasodnak, majd üldözőbe vesznek minden élőlényt. Ez nem csak bosszantó, de még egészségtelen is, mert a szúrólegyek és a vérszívó böglyök (például a Tabanus bovinus) különböző érdekes és fertőző betegségek köztesgazdái és terjesztői lehetnek, így az ellenük való védekezés kiemelten fontos.
Természetes rovarriasztók és védelem
