Szitál a lovam. Miért?
Rossz szokások
A ló rossz szokásait többnyire a környezet alakítja ki, általában az unalom, de a hajlam az öröklődik. Ezek a szokások azon túl, hogy nem szépek, általában károsak is a lóra nézve, esetleg veszélyesek az emberre.
A szitálás az, amikor a ló a boxban vagy az állásban állva egyik első lábáról áll a másikra, dülöngél. Ez azért nagyon káros, mert az első lábak idő előtti elhasználódását segíti. Kialakulásában nagy szerepe van a tulajdonosnak, mert általában ezt a szokást is unalmában veszi fel a ló. Mindenesetre nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utal. Kialakulása után roppant nehéz leszoktatni róla a lovat, szoktak próbálkozni a ló előtti fal csíkosra festésével, hogy hátha elszédül és abbahagyja, vagy a béklyóval. Ezekkel lehet kísérletezni, de jobb megelőzni a kialakulását. A rossz szokásokat a lovak igen hamar eltanulják egymástól, ezért nem célszerű ilyen lovat társas istállóban tartani.- A másik leggyakoribb rossz szokás a karórágás. Ez azt jelenti, hogy a ló ráharap valamilyen szilárd tárgyra, ami lehet a jászol vagy az etetőcsésze széle, a karám rúdja, az ajtó, vagy bármi más. Ilyenkor a ló tátott szájjal harapja, fogja az adott tárgyat, és közben nyeli a levegőt, böfögésszerű hangot hallat. Ezek a lovak, amellett, hogy nem nyújtanak ilyenkor túl szép látványt, kondíciójukat is nehezen tartják. A leszoktatásra szintén vannak trükkök, pl. a jászol apró szeggel való kiverése, hogy ne tudjon a ló ráharapni, vagy láttam már olyan megoldást, amikor a boxban a rácson belül körbehúztak egy villanypásztort. Lehet kapni olyan “nyakörvet” is, amit a lovon kell tartani (a lovaglás idejét kivéve), és ez meggátolja a levegő nyelését.
- Szintén gyakori rossz szokás, amikor a ló rúg abrakoláskor, pontosabban, amíg várja az abrakot, de már hallja a vödör csörgését, vagy éppen, amint megkapja az abrakot csipked, harapdál, rúg. Rossz szokás, de alapvetően nevelés kérdése, amikor a ló az embert igyekszik a falhoz szorítani, amikor megy be mellé, vagy jön ki az állásból. Kifejezetten rosszindulatú lovak egyszerűen kizavarják az embert a boxból.
- Szintén nem öröm, ha a ló rászokik a csipkedésre. Ilyenkor nem durván, de oda-oda nyúl az emberhez. Ez a tulajdonság a társas viselkedés egyik formájára vezethető vissza: amikor az egyik ló a másikat vakargatja, akkor a másik is vakargatja az egyiket, kölcsönösen tisztítják egymást. Amikor az ember ápolja a lovat, akkor sok ló először szintén ápolni akarja az embert. Ha ilyenkor nem hozzuk egyértelműen tudtára, hogy azt nem szabad, akkor esetleg játéknak veszi, és kialakul a csipkedés. Más dolog, amikor a ló rosszindulatból harap.
- A csiklandósság sem öröm, bár ez inkább adottság, mint rossz szokás kérdése. Az ilyen lovat csak nagyon finoman, óvatosan ápoljuk, mert ha a csiklandós testrészt durván kezdjük vakarni, esetleg rúg, vagy a falhoz szorítja az embert.
- Az emberre való rúgás már nem rossz szokás, hanem megengedhetetlen viselkedésforma, csakúgy, mint amikor a ló direkt harapja az embert.
Szöveg: Novotni Péter
Frissítve: 2023.05.02.
Fotó: Canva
