Egy év külföldi tartózkodás után landol a géped Budapesten. Végre viszontláthatod a lovadat. Az egyik első SMS a lótartótól érkezik, aki gondját viselte távolléted alatt: “holnapután elaltatják a lovadat, kérlek hívj”. Te mit éreznél?

Ez nem egy rémálom, vagy egy harmadosztályú filmdráma kezdete, hanem a valóság, ahogyan azt egy lótartó megélte, akinek a lova a Lógyógyászati Tanszék és Klinikán fertőződött meg fertőző kevésvérűséggel. Szandrával két nappal kedves lova, Baroness elaltatása előtt találkoztunk. Egy megrázóan őszinte beszélgetés krónikája következik.

Piliscséven egy családi ház teraszán ülünk. Madárcsicsergés és zöld, ameddig csak a szem ellát – minden lónak ilyen helyen kellene élnie. Itt töltötte nyugdíjas éveit Baroness házigazdánk, Gabi két saját lova mellett.

Szandra: Baronesst 11 éve vettük, ugró berkeken belül mindenki ismeri. Ő egy fantasztikus versenyló. Ez a sok-sok oldal 10 év eredménye – mutat egy legalább 30 oldalas paksamétát. – A versenyzést csak azért zárta le, mert mi úgy döntöttünk, nem azért, mert muszáj volt neki.

Nem tudom igazából szavakkal elmondani, milyen az, ha az embernek van egy lova és szereti, hogy milyen kapcsolat alakul ki ló és lovas között. De a lovasok szerintem tudják. Ő nem munkatárs nekem, nem eszköz, hanem 11 éve az életem része.

A szívem egy darabja. Családtag.

Az, hogy ő velünk él, hogy velünk marad végig, az természetes dolog volt. Ezért is gondoltuk, hogy itt lakjon, mert itt méltó élete lehet.

Lovasok.hu: Hogyan kezdődött ez az egész? Hogyan jutottatok idáig, hogy a Te boldog, gondtalan, nyugdíjas lovad most karanténban áll és kimondták a halálos ítéletét?

Szandra: Én külföldön voltam, de Gabiék itt laknak és 24 órában rendezik a lovakat, ezt ő tudja jobban – fordul vendéglátóinkhoz..

Gabi: Március 5-én úgy este 10 óra körül jöttem ki és láttam, hogy valami nem stimmel a lóval, nem akart enni. Rögtön hívtuk az állatorvosunkat, ő fél órán belül itt volt, megállapította, hogy kólika, de meg is nyugtatott, hogy nem annyira vészes a helyzet. Hajnalig itt voltam kint vele és figyeltem, de nem volt különösebb jele, hogy kólikázna. De reggel ismét láttam, hogy nincs jól. Az állatorvos 9 óra körül ért ki hozzá, azt javasolta, hogy vigyük be a Klinikára. Ez március 6-án volt, pénteken.

Szandra: Én nem akartam beküldeni. Én felvállalom, hogy rettegtem Üllőre beküldeni.

Gabi: Kora délután értünk be a Klinikára. A lóútlevelét nem tudtuk elvinni, mert az Szandránál volt kint Amerikában. Felvették az adatokat, Szandrával telefonon voltunk összeköttetésben, közben az egyik belgyógyász már vizsgálta is a lovat. A kalodában úgy egy órát lehetett, azt mondták, hogy nincs komoly probléma, de valahol a bélszakasz elején van egy „besülés”. Kikötötték, infúziót kapott. Akkor pénteken este 9-ig ott voltam vele.

Szandra: Én Amerikából folyamatosan telefonon tartottam a kapcsolatot a Klinikával. Egy kedves hangú doktornővel beszéltem, aki mondta, hogy nyugodjak meg, semmi baj. És hogy milyen édesek a szomszéd lóval, merthogy a lovamnak még nem mernek adni szénát – ez volt szombaton – , de a szomszéd ló eteti. Ennek akkor én semmi jelentőséget nem tulajdonítottam, csak örültem, hogy jól van Baroness.

Szombaton egész nap a 20 éves lányom volt bent vele, ez volt az az ominózus március hetedike. Ekkor küldte a fotókat a lóról, aki vérzik:

„Mami nyugodj meg,  Baroness tök jól van,
nézd meg ezt a másik pacit, na ő tényleg beteg.”

Most mondjam azt, hogy megnyugodtam? Mert ehhez képest az én lovam tényleg biztosan jól van? Tengerszem (a 2015. március 9-én fertőző kevésvérűség miatt elaltatott ló) állt mellette. Én nem kapcsoltam össze, nem esett le nekem semmi. De most már haragszom magamra, mert eszembe juthatott volna.

Lovasok.hu: Amikor bevittétek Baronesst a Klinikára, Tengerszem még nem így nézett ki?

Gabi: Az oldala le volt borotválva, ki volt kötve, ment bele az infúzió. Kérdeztem is, hogy mi a baj ezzel a lóval, miért néz így ki? Az egyik állatorvos mondta, hogy minden baja van, májnagyobbodása, lépnagyobbodása, a vére rossz, de nem tudják, hogy miért. De a gazdája azt mondta, hogy mentsék meg.

Szandra: Szombaton és vasárnap a lányom egész nap bent volt Baroness-szel. Tőle tudom, hogy szombaton egész végig próbálták jegelni Tengerszem fejét, hogy elállítsák a vérzést.  Volt előtte egy itatóvödör, az pár óra leforgása alatt megtelt vérrel. És látod a képen, hogy mennyi ment mellé, mert rázta a fejét. Mellette az én lovam volt. Másnap, mikor bement a lányom reggel, a vér már nem volt ott, el lett onnan takarítva.

Gabi: Hétfő délután (2015. március 9.) én mentem a lóért és én beszéltem a kezelő állatorvossal. Már fent volt a futón a ló, amikor félrehívott minket, hogy beszéljünk. Szó szerint azt mondta: nem akarnak kacsát terjeszteni, de még nem biztosak valamiben, különítsük el a lovat, mert van valami.

Kérdezem, hogy pontosan mit ért ez alatt? Ne érjenek össze – mondta. Zárójelentést a mai napig nem adtak, azt mondták, őrültek háza van, majd küldik. (A zárójelentés cikkünk megjelenéséig sem érkezett meg – a szerk.)

A következő napokban, amikor kiderült, hogy mivel állunk szemben, telefonon felhívtam az orvost, aki kezelte a Klinikán, mondja meg, hogy ez a ló, akiről megállapították, hogy benne volt a vírus, pontosan hol volt, hol állt Baronesshez képest? Többször rá kellett még kérdeznem a telefonbeszélgetés alatt. Végül elmondta, hogy mellette. De nem kell aggódni, nagyon pici az esélye annak, hogy elkapta – tette hozzá. Kértem, hogy mondjon számokat. Nem mond számot, de nagyon pici az esélye. Annyira pici, hogy tényleg ne aggódjunk, ez semmiség, csak óvintézkedés. Azzal nyugtatott minket, hogy még nincsenek rovarok, úgyhogy nem sok az esély a fertőződésre. Persze most már tudjuk, hogy elsősorban nem is a rovarok, hanem a kontakt út miatt kell aggódni. Ráadásul ebben az esetben még erre sem volt szükség, hiszen akkora vérfürdő volt a szomszéd bokszban. Kértem, hogy mondjon métert, vagy bármit, hogy mennyire tartsuk távol a többi lótól. Elég, ha csak külön vannak, nem érnek össze, nem kell aggódni, azt mondta.

Lovasok.hu: Te hány lovat láttál az istállóban?

Gabi: Azt hiszem, talán 16 boksz van az istállóban? Az istállón belül egy kupacba teszik a lovakat, hogy ne kelljen annyit gyalogolni. Amikor pénteken bent voltam, valami iszonyatos forgalom volt ott. Szinte minden bokszban ló állt, jöttek folyamatosan a lovak. Amikor meghallottam, hogy ehhez képest hány lóról beszélnek… De pontos számot nem tudok mondani. És Tengerszem március elseje óta ott állt.

Szandra: Tudod, mikor először mondták Gabiék, hogy valami van, valami fertőzés, szúnyog által terjed, hirtelen annyira megijedtem. De még nincs is szúnyog, nyugtattam meg magamat. És akkor Gabiék felhívtak, hogy “de Szandra, mellette állt”. Egyből eszembe jutottak a doktornő szavai, hogy atyaég, a szomszéd ló etette az én lovamat. Persze mondták, hogy kicsi az esélye, megnyugtatták Gabiékat és negatív lett a teszt. Aztán valamelyik cikkben olvastam, hogy „angloarab kanca”. Ekkor leesett, hogy te jó ég, hát ez csak nem az a vérző ló, amiről a lányom küldött képeket, hogy vigasztaljon?! Akkor már szinte tudtam, hogy ha valamelyik ló beteg lesz, az az én lovam lesz, mert mellette állt végig. És láttam azt a rengeteg vért. Én onnan már szinte tudtam.

Gondold el: volt egy kólikája, bevittük,
majd hazahoztam őt egy halálos ítélettel. Egy kórházból.

Ahová azért vittem be, hogy biztos, ami biztos megfigyeljék. Úgy hozom haza, hogy meg fogják ölni. Ez nem eutanázia, ugyan mindenki ezt mondja. Meg hogy beteg. Nem. Ki fognak ide jönni és kivégzik a lovamat. Elnézést, de nem tudok vele mit kezdeni és megőrülök, nem tudok másra gondolni.

Amikor a bécsi klinikán a vérvizsgálat kapcsán engem tájékoztató professzornak elküldtem a fotókat és megkérdeztem, hogy mit szól ehhez, azt kérdezte, hol készült a kép. Mondtam, hogy az egyetemi klinikán. Annyit tudott mondani, hogy gratulál. Rákérdeztem tőle, hogy ők mit tesznek, ha hozzájuk bevisznek a kórházba egy lovat ott Bécsben, aminek nincs meg 10 éve a papírja. Azt mondta, hogy ez egy nagyon nehéz kérdés, mert azonnal segíteniük kell a lovon, tehát biztosan elkezdenek segíteni, de ha bármi jele van, hogy bármilyen testrészéből bármit üríthet az állat – legyen az akár csak trágya, vagy vizelet -, amíg a véreredménye meg nem jön, addig a legszigorúbb körülmények között látják el.

Gabi: A Klinikán tehát azt mondták, hogy tegyük külön a lovat, pár napon belül majd az állatorvosunk tájékoztat, hogy mi ez az egész, mert még nem tudnak biztosat. Rögtön hívtam a saját állatorvosunkat, ő akkor még nem tudott semmiről, de végül kiderítette.

Lovasok.hu: De hogyan zajlott ez az egész? Egyszer csak jött valaki, hogy kérem, jöttem a vért levenni?

Gabi: Mivel a Klinikán az én telefonszámom volt megadva, engem hívtak a hatóságtól, hogy nem a mi lovunk volt, amelyiket elaltatták? Mondtam, hogy nem, nekünk él a lovunk. Mondták, hogy majd fel fog hívni engem a hatósági állatorvos, neki meg kellene adnom a ló adatait. És hogy karantén van, a ló nem hagyhatja el a helyét, nem jöhet ide senki, satöbbi. Majd hívott a hatósági, utána küldték ki a határozatot. Betartottunk mindent, de amíg nem láttam a képeket, csak rutinszerű óvintézkedésnek gondoltam.

Lovasok.hu: És hogyan, mikor tudtátok meg, hogy Baroness vérvizsgálata pozitív lett?

Gabi: Én május 20-án délután tudtam meg, holott már mennyivel korábban megvolt az eredmény…

Szandra: A harmadik negatív vérteszt után mondta az állatorvosom, hogy reméli, mostmár megnyugodhatunk. Mondanom sem kell, hogy a negyedik lett pozitív. Bár én nem kaptam erről papírt napokig.

Lovasok.hu: Egyikről sem?

Szandra: A harmadikról azonnal kértem a papírt, nem kaptam. Kértem az orvosomtól, ő sem kapott. A pozitív eredményről sem. És amikor már három napja nem kaptam papírt, úgy döntöttem, hogy kérek egy külföldi eredményt is, mert

adjanak legalább egy papírt róla, hogy a lovam tényleg beteg.

Csak üzenném azoknak, akik azt írták az interneten, hogy én publikusan felvállaltam, nem hiszek a magyar eredményeknek, hatóságnak, állatorvosnak és keltem a hisztériát. Nagyon rosszul esett az egyik írásban, hogy megkérdőjelezem a magyar eredményeket. Amikor nem is láttunk magyar eredményeket. Én úgy gondolom, hogy a világ legtermészetesebb dolga, ha egy családtagról – legyen az ember vagy állat – kiderül, hogy halálos betegsége van, az az első dolgom, hogy egy másod-, vagy egy harmadvéleményt kikérek, mielőtt kivégzik, vagy mielőtt meghal. Még ha a kezemben is van a papír, akkor is megcsináltatom, akkor is futok száz kört.

Lovasok.hu: Szíved joga, hogy kérj máshonnan is vizsgálatot.

Szandra: Nem. Onnan kezdve, hogy a teszt pozitív, hivatalosan a hatóságok rendelkeznek a ló felett, mindent az ő engedélyükkel lehet csak intézni. A hatóság pedig megtagadta az engedélyt az állatorvosomtól. Azt mondták, nem vihetek ki vért külföldre. Azonnal írtam egy levelet dr. Nemes Imrének, hogy legyen kedves engedélyezni. Pár napra rá megkaptam az engedélyt.

Lovasok.hu: De térjünk vissza még egy kicsit arra, hogy egyáltalán honnan tudtátok meg, hogy Baroness pozitív?

Szandra: Telefonon értesítették az állatorvosomat.

Gabi: Semmiről nincs papírunk…

Gabi kisfiával – az egyik utolsó kép Baroness-ről

Szandra: Mostmár kaptunk a két vérvételről. Amikor itt aláírtam a határozatot (2015.06.11., a beszélgetés előtt 4 nappal – a szerk.), akkor megkaptuk.

Gabi: De csak az ELISA eredményét kaptad meg, a PCR-t a mai napig sem.

Szandra: A PCR-t azt nem. Tudod, mondtam, hogy kiküldtem külföldre a vért. Nem fogok hazudni, a bécsi állatorvosi egyetemre küldtem ki, még az előtt, hogy engedélyezték volna, mert úgy gondolom, hogy ez az én jogom. Onnan kiküldték egy német klinikára. Ha a bécsi egyetem is oda küldi a vért, feltételezem, hogy precíz vizsgálatot végeznek. Az ELISA és a Coggins teszt lett pozitív (az is csak gyenge pozitív), a PCR lett a negatív, ezért 

javasolták a teszt megismétlését.

Eleve úgy álltam hozzá, hogy nehogy Gabi lovai megbetegedjenek. Úgy voltam vele, hogy ez történt, el kell fogadni, mert úgyis beteg lett volna egyszer. Az ember próbálja megmagyarázni és elfogadni valahogy. De ekkor kiderült, hogy a PCR negatív lett és a bécsi professzor mondta, hogy a ló jelenleg nem fertőz, jelenleg nem üríti a vírust magából…És lehet, hogy soha nem is fog fertőzni, mert talán az immunrendszere legyőzte a betegséget, illetve lehet, hogy meg sem kapta a vírust, hanem csak találkozott vele, és azonnal ellenanyag termeléssel védekezett ellene. És a legfájóbb, legelfogadhatatlanabb ebben az egész tragédiában, hogy ezt már soha nem fogjuk megtudni, mert ennek a kiderítésére nem adtak sem időt, sem lehetőséget.

Az itteni hatóság levette a mostani vértesztet két hete, a PCR eredményt még mindig nem kaptam meg tőlük. Kértem többször, mindig az volt a válasz, hogy még nincs kész. (A PCR eredmény cikkünk megjelenéséig sem érkezett meg – a szerk.)

Lovasok.hu: Iszonyatos lehet ezt így megélni. És akkor beleegyeztél az elaltatásába…

Szandra: Múlt kedden délben, amikor leszállt a gépem egy év külföldi tartózkodás után kaptam Gabiéktól egy SMSt:

“Csütörtökön altatják a lovat, Szandra hívj!”

Két kisgyerek, egy év külföld, állok a reptéren… Nem tudtam mit kezdeni ezzel az információval. Hazamentem anyukámhoz, hívtam a hatósági állatorvost, akit Gabiék mondtak. Ő közölte, hogy csütörtökön 11 órakor elaltatja a lovamat. De nincs még tenyészszámom, anélkül nem fogok kapni kártérítést. Ő ezt elintézi nekem szerdán. Szerdán felhívtam és megmondtam, hogy nem lesz csütörtökön altatás. Erre ő azt mondta, hogy de lesz, mert

az én hozzájárulásom nélkül is el fogja altatni a lovat.

Mondtam neki, mindketten tudjuk, hogy ez nem fog megtörténni. Nekem nem küldtek semmilyen végzést. Mondta, hogy akkor jó, ha én ezt így akarom csinálni és megakadályozom a végrehajtást, akkor majd az ő felettese fog engem hívni. Még azt is hozzátette, hogy

úgyis tudjuk, hogy ez a ló egy év múlva
milyen csúnya betegségek között döglene meg.

Ami nekem nagyon rosszul esett. Mondtam neki, hogy jelenleg annyit tudunk, hogy pillanatnyilag a lóban antitest van. Azt is tudjuk, hogy a PCR vizsgálata most negatív, tehát nem ürít semmilyen vírust. Tehát azt, hogy ő egy év múlva elpusztul, vagy sem, azt sem maga, sem én nem tudja megmondani. Erre azt mondta, hogy “na de benne van a vérében a vírus”.

És mivel nagyon féltem… Tudom, hogy kétszer küldik ki a végzést és a harmadiknál már nem küldenek, hanem végrehajtják… Féltem attól, hogy ezt nem az az állatorvos fogja csinálni, aki 15 éve az orvosa. Nekem ez nagyon fontos. És mivel nem láttam kiutat belőle, nem láttam reális esélyt, hogy addig tudom ezt tolni, ezért azt mondtam, hogy legalább egy hetet adjanak. A gyerekeket elküldtem a nagymamájukhoz, hogy ne lássanak összeomolva.

Volt olyan hatósági állatorvos, aki azt mondta, úgy kell felfognom, hogy nem baj, mert helyette a kártérítésből vehetek egy pónit a gyerekeknek, ezzel vigasztalódjak.

Lovasok.hu: De Te a két végzésből ekkor még egyet sem láttál?

Szandra: Akkor feladták postára, amikor azt mondtam, hogy nem lesz altatás és az megérkezett. Addig nem adták fel.

Lovasok.hu: Hogyan éled ezt most meg?

Szandra: Ez iszonyú teher. Két kisgyerekkel iszonyú nehéz. És amikor az ember már nem működik, mint anya, mint ember, akkor… Ha látnék rá egy fikarcnyi esélyt, hogy legálisan életben tudom őt tartani… De ha úgy gondolod, hogy van valami megoldás, kérlek, mondd, mert akkor még mindig csinálok valamit…

Nem fogok neked hazudni. Az első reakcióm az volt, hogy elkezdtem neki nézni egy helyet Erdélyben. Találtam is egyet. Úgy voltam vele, hogy hazajövök, felrakom a lószállítóra, perel a hatóság, mit érdekel engem.

Tudod, mi az egyetlen dolog, ami visszatart?

Az a milliomod esély, hogy esetleg arra megy terepre egy kislány a lovával, az ő lova elkapja és ezzel tönkreteszem annak a kislánynak az életét… Nem vagyok hajlandó ezzel együtt élni. Ez az egyetlen oka van.

Hazajöttem, kijöttem hozzá és látom őt bezárva. A szívem szakad meg érte. Nem hiszem, hogy ez így élet. Ezt tolni nem látom értelmét. Ez az a minimális kapaszkodóm, ami jelenleg van. Ennyi.

Megérdeklődtem azt is, hogy kivihetem-e Amerikába, de úgy, hogy van antiteste, nem engedik ki.

Csak tudod, úgy gondolom, hogy abban a percben, hogy a PCR negatív, tehát jelenleg nem ürít vírust a ló, ez nem eutanázia, hanem gyakorlatilag nekem szerdán egy kivégzésre kellene idejönnöm. Szerintem ez embertelen. Iszonyú. Nem találok szavakat arra, hogy ezzel mennyi problémám van. És tudjuk, hogy nincs a vérében vírus. És tudjuk, hogy még mindig nincs, hiszen a hatóság még mindig nem hajlandó válaszolni és átküldeni nekem az eredményt mind a mai napig.

Lovasok.hu: Te szeretnéd azt az esélyt, hogy megbizonyosodj…

Szandra: Igen. Ha kell, szteroiddal lenyomni az immunrendszerét, mert ha fertőzött, úgy biztosan kiderül.

Mindenbe beleegyeznék. Csak legyen teljesen biztos.

Egy lovat el tudok képzelni, hogy elveszítem ezerféleképpen. Ez egyik verzió sem.

Ha egy icipici esélyt látnék arra, hogy valami változtatást, vagy könyörületet elérnék azon időn belül, amíg ezt húzni tudom legális módon, nekimennék ennek az egésznek. De én egyszerűen erre jelenleg nem látok esélyt. Mindemellett valószínűleg idegroncsként végezném – bár már most is az vagyok 90%-ban. Ez így iszonyú.

A gyerekeim nem is tudják. Várják a kiscsikót Baronesstől, mert ez lett volna az idei terv. Fedeztetés.

Lovasok.hu: És akkor szerdán…?

Szandra: Igen. Két dologhoz ragaszkodtam. Az egyik, hogy az az orvos csinálja, aki tizenéve az állatorvosa. Úgy gondolom, úgy kell elmennie, hogy valaki fogja, aki szereti. Nyugalomban. Nem pedig egy kivégzőosztag által. Kérdezték, hogy be akarom-e vitetni Üllőre, hogy ott altassák el. Mondtam, hogy nem vitetem be, ezt nem gondolhatják komolyan. Még mit tudok csinálni? Ha bármit tudok, mondjátok, megcsinálom. Tényleg. Nem tudom, mit tudok még csinálni.

Lovasok.hu: És hogyan tovább? 

Szandra: Jogi útra viszem. Mindenképpen. Még mit tehetek? Nem a pénzért. Hanem azért, mert úgy gondolom, hogy kutyakötelességem. Mert hogyha rajta már nem, de ha akár egy lovon segít a jövőben, akkor az már jó.

Gabi: Ami itt történt, az nem hiba. Talán olvastad azt a hozzászólást, hogy az a hiba, ha szénsavas vizet hoznak ki szénsavmentes helyett. De ilyet nem lehet elkövetni. Illene legalább bocsánatot kérniük. Nem csak egy-két ló, akiket kipipálnak, de

egész családok életét keserítik meg.
Nem úgy van ez, hogy ez csak egy állat és megöljük.

Szandra: Hozzátenném, hogy én ha kérhetnék valamit a bíróságtól, akkor ez lenne: publikus bocsánatkérés. Nem azért, mert alázni akarok, de igenis álljanak ki és mondják ki, hogy hibáztak.

Lovasok.hu: Amikor először szóba kerül ez a betegség, a legtöbben rögtön azt mondják, hogy el kell altatni a lovat. De ez csak kívülállóként ennyire egyszerű. Nagyon erős vagy, hogy ezt a döntést meg tudtad hozni. Ennél nehezebb nincs is.

Szandra: Sajnos ebben nem én döntöttem, nem volt választási lehetőségem.

Gabi: Ez nem döntés, ez tehetetlenség.

Szandra: Lehetne úgy, hogy a cikkben benne legyen mindenképpen, hogy ő családtag? Én vele 11 évig versenyeztem. Maga az a végtelen élmény, azok a legyőzött akadályok, a versenyek… Az egy dolog, hogy együtt élsz mondjuk egy kutyával, de itt tulajdonképpen partnerek vagytok, egy test, egy lélek abban a sok órában, edzésen, versenyen. És tényleg már gondolati szinten működik ez a kapcsolat. Nekem ezt a 11 évemet, amik szépek, legyilkolják ezzel. Imádom nézni a versenyeinket DVDn. Most nem tudok hozzányúlni. Fáj. Hogy fogom nézni? A kupákat? Elrakom. Egy csikó lett volna az álmunk Tőle… Megyek, elbúcsúzom tőle. Holnap meg fogok bolondulni. Pedig még csak kedd lesz…

2015.06.15. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2022.07.23.
Illusztráció: Canva