Magyar lovasok adtak ízelítőt lovas virtusból Marokkó legjelentősebb lovas rendezvényén, a királyi ménesbe pedig egy mezőhegyesi nóniusz csikót vittek ajándékba. A bemutatóról beszámolunk, az ajándék csikót azonban akkora titok övezi, hogy az utána való nyomozásba beletört a bicskánk.

30 ország 1000 lovasa 35.000 néző előtt

Minden évben a marokkói El-Jadidában rendezik meg a Salon du Cheval d’El-Jadida nemzetközi lovasbemutatót, kiállítást és vásárt, ami az egyik legnagyobb turisztikai attrakció az országban.

Az idei rendezvényen több mint 30 ország csaknem ezer lovasa mutatkozott be, a programra pedig már az első napon több mint 35 ezer néző volt kíváncsi a világ minden tájáról.

A magyarok híre és lovaglótudása egyedülálló

A rendezvényen hazánkat a Lovasbetyár Hagyományőrző Egyesület Helvécia négy lovasa nyolc lóval képviselte, nyolc perces csikós műsorszámukat a rendezvény minden napján bemutatták. A szervezők a nagy sikerre való tekintettel mindig a főprogramban adtak helyet a magyar produkciónak.

De hol a szupercsikó? Lejjebb eláruljuk!

A magyar csikósok csergettek, ültették és fektették a lovakat, a nézők pedig fütyülve, állva tapsolták meg a bemutatót. A legnagyobb sikert Nagy Gábor pusztaötöse aratta. Nemcsak a látogatók, de szakmai zsűri és a lovakkal foglalkozó szakemberek is elismerően nyilatkoztak a magyar csapat előadásáról.

Mint azt Nagy Gábor elmondta, gyakran meg sem tudtak mozdulni, annyian állták körbe és fotózták őket és más országok lovas képviselőivel is sikerült jó kapcsolatot építeniük. A lovasok álmainak netovábbja is teljesült: lovaikkal az Atlanti-óceán partján is vágtázhattak.

Aziz Akhenouch, a marokkói mezőgazdasági miniszter elmondta, hogy nagy érdeklődéssel várták a magyar csikósok bemutatóját: “A magyar betyárok és lovasok híre és lovaglótudása a világon egyedülálló. Nagyon kíváncsi voltam rájuk és gratulálok a produkciójukhoz. A bemutatójuk fantasztikus volt és köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat.

Marokkóban hatalmas hagyománya van a lovas kultúrának. Az emberek évszázadok óta együtt élnek a lovakkal. Itt ezen a rendezvényen nemcsak ünnepeljük a lovakat, hanem népszerűsítjük a teljes lovaskultúrát is.”

A kiállító pavilonban egy magyar standot is felállítottak, ahol az érdeklődők bepillanthattak a magyar lovaskultúrába.

A magyarok marokkói látogatásának főszervezője, Balogh Sándor, a Magyar Afrika Társaság elnöke szerint Marokkóban szeretik és tisztelik a magyar lovasok tudását: “Több mint másfél év munkája van abban, hogy idáig eljutottunk és itt lehet a magyar csapat. Legutóbb ugyanis hat éve, 2009-ben hívták meg hazánkat ide.”

És itt jön a képbe az ajándék nóniusz csikó

Balogh Sándor arról is beszámolt, hogy a magyarok egy mezőhegyesi nóniusz csikót vittek a marokkói királyi ménesnek ajándékba. “A kiscsikó hét hónapos és Babér névre hallgat. Alig egy hónapja lett elválasztva az anyjától, most pedig ide került a marokkói királyi ménesbe. Reméljük, jó hírét viszi a magyar lótenyésztésnek.”

Nyomozás a szupertitkos ajándék csikó után

Nem minden nap fordul elő, hogy egy magyar tenyésztésű csikó négylábú nagykövetként egy másik kontinensre viszi a magyar lótenyésztés és lovaskultúra jó hírét.

Ezért szerettük volna Babért fotókon is megmutatni, ejteni néhány szót a származásáról, a fajtáról, elmondani, hogy miért épp őt érte az a megtiszteltetés, hogy a marokkói király ménesében építhet karriert. Ez egy nagyszerű – hogy úgy mondjuk – “lódiplomáciai” kezdeményezés, ezért meggyőződésünk volt, hogy a fajtát és a magyar lovaskultúrát is szolgáljuk azzal, hogy beszámolunk róla.

A nyomozás Babér, az ajándék csikó után október 20-án kezdődött, amikor e-mailben megkerestük a Magyar Afrika Társaságot, tehát azt a szervezetet, ami a megjelent cikkek szerint a magyar lovasok marokkói szereplését megszervezte. Sajnos bővebb információt a csikóról, illetve fotókat többszöri megkeresésre sem kaptunk. A Külügyminisztérium sem volt segítőkészebb, visszairányítottak a Magyar Afrika Társasághoz.

De annyi baj legyen, lovas szakmai információt úgyis a legjobb lovasoktól szerezni. Mivel tudtuk, hogy Babér melyik nagynevű állami ménesünkből származik, október 29-én a közvetlenül a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft-hez fordultunk bővebb tájékoztatásért. A szupertitkos ajándék csikó után való nyomozás ekkor vált igazán szürreálissá.

Az elküldött e-mailekre válasz nem érkezett, a ménes weblapján megadott vezetékes telefonszám folyamatosan foglaltat jelzett. Végül a Facebook segített: a ménes oldalán nem csak, hogy üzenetet tudtunk küldeni, de itt már egy olyan telefonszám volt feltüntetve, amit néhány csengés után fel is vettek. Korai lett volna azonban az öröm, hogy a lovasok megismerhetik végre Babért.

A ménes munkatársa elmondta, hogy valószínűleg megkapták az e-maileket. Arra a felvetésre, hogy lassan két hete próbáljuk elérni őket telefonon és e-mailen, a válasz az volt, hogy bizony próbálkozni kell. Az egyszeri újságíróban ilyenkor persze felvetődik a kérdés, hogy vajon azok a potenciális vásárlók, akik az adott ménes lovai iránt érdeklődnének, vajon lesznek-e ennyire kitartóak?

De hogy el ne keseredjünk, másnap már meg is érkezett a válasz az elküldött e-mailekre és a Facebook üzenetre is. A válaszban sem a nóniusz csikóval kapcsolatos érdemi információ, de még egy fotó sem volt.

A levél írója mindenesetre felhívta a figyelmet, hogy ha esetleg cikk jelenik meg a témában, azt a megjelenés előtt látni szeretnék az esetleges későbbi jogviták elkerülése érdekében. Mivel ugyanis a ménes állami cég, minden olyan cikket, publikációt, ahol a ménes megjelenik, előzetesen lektorálniuk kell.

Tehát: a felajánlott megjelenési lehetőségért (értsd: ingyen reklám) cserében burkolt fenyegetés érkezett. De megfogalmazhatjuk úgy is, hogy egyik legnevesebb állami ménesünk nem érzi szükségesnek, hogy egy ilyen különleges és jelentős eseményről beszámoljon annak a több mint 100.000 lovasnak, akik rendszeresen a Lovasok.hu-t olvassák.

Persze az is kérdés, hogy ha egy egyszerű e-mail megválaszolása két hétbe is beletelik, vajon mennyi ideig vártunk volna egy néhány ezer karakteres cikk jóváhagyására?

Kudarcba fulladt nyomozásunkat a ménes Facebook adminjának válasza koronázta meg, aki szerint leveleink „valahogy elkeseredettek”. Nos, a történtek fényében valószínűleg kevés lószerető ember vetné ránk azt a bizonyos követ, ha le merjük írni, hogy amit tapasztaltunk, az bizony elkeserítő.

• Elkeserítő, hogy ekkora titok övez egy csikót, ami egy távoli országba vitte hazánk lovaskultúrájának egy kis szeletét.
• Elkeserítő, hogy egy hagyományos magyar fajta állami ménesét szinte lehetetlen elérni, hogy heteket kell várni egy e-mail megválaszolására.
• Elkeserítő, hogy bár a kérdéseinkre választ nem kaptunk, a felajánlott megjelenési lehetőség fejében csak egy udvariasan burkolt fenyegetés érkezett.
• És elkeserítő, hogy egy nagy tradíciókra visszatekintő állami ménes nem érzi szükségét annak, hogy minden elérhető úton-módon és fórumon komunikálja a gondjaira bízott fajta ilyen és ehhez hasonló sikereit a lovasok, lóbarátok, lószerető emberek felé.

2015.11.17. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: Népszava.hu, Szolnoki Napló, Világszám
Frissítve: 2023.03.29.
Fotó: Canva