Kezdőlap Blog Oldal 299

10 félreértés a lovak mezítlábassága körül

Írta:
Mráz Edina

Valahányszor közzéteszek egy mezítlábassággal kapcsolatos cikket, valahogy mindig a hozzászólások széles skáláját kapom. Sok közülük támogató, ám alkalomadtán néhány nem az. És amíg általában nem megyek bele online vitákba emberekkel, néhány válaszukban élvezetemet lelem. Néhányan nagyon boldogok a patkót viselő lovaikkal – és ez az ő dolguk. Ám érdekesnek tartom, miért hiszik sokan, hogy a mezítlábas lét egyszerűen nem működik az ő lovuk esetében.

Szeretnék kiemelni néhányat a vezető félreértések közül, melyeket akár hallottam, vagy olvastam, amikor mezítlábas témáról volt szó.

1.) A „mezítláb” annyit jelent, hogy lekerül a patkó. Természetesen a lovad technikailag mezítlábassá válik, ha leveszed a patkót, azonban egy ép és egészséges mezítlábas lovat magadénak tudni egy kicsivel bonyolultabb. Ez valójában egy életstílus, amely megkíván egy mezítlábas pataszabályozásban jártas szakembert (aki éppen te is lehetsz, ha ezt választod), helyes takarmányozást, mozgást és a képességet, hogy türelmes és rugalmas légy, ahogy a lovad megkívánja.
Attól függően, hogy mit csinálsz a lovaddal, szükséged lehet patacipő használatára az átmeneti időszakban. A mezítlábas lét kulcsa a tájékozottság. Ne csak szemlélő légy, hanem aktív résztvevője a lovad pataápolásának!

2.) A telivérek patái rosszak, és egyszerűen nem képesek mezítláb járni. Ez egy nagyon gyakori tévhit. Igaz, sok telivérnek vannak gyenge patái. Ám én ezért nem a genetikát hibáztatnám, hanem sokkal inkább a tényt, miszerint legtöbbjüket nagyon fiatal koruktól fogva patkolják (a versenyzéshez), mielőtt a pata belső szerkezetének esélye lenne a teljes kifejlődésre. Párosítva mindezt a versenyzéssel járó stresszel nincs mit csodálkozni azon, ha sokuknak problémás lábai vannak. Azonban helyes takarmányozással, pataszabályozással és mozgással a telivérek, mint a legtöbb más ló, képesek mezítláb járni. Íme néhány link, amely ezt példázza:
– Thoroughbred Feet are Just Fine: Meet Garwin
– English Thoroughbreds Can’t Go Barefoot, Can They?
És íme olyan telivérek története, akik mezítláb versenyeztek:
– Barefootin’: A Healthy Choice for Soundness?

3.) A mezítlábas ló tövig koptatja a patáit durva felületeken. Ez egy másik közkeletű tévhit, amelyet hosszú ideje próbáltam már megérteni. Azt hiszem, amikor valaki ezt mondja, arra gondol, mit történhetne, ha egyszerűen csak levenné a patkót és azonnal elvinné a lovát egy kemény talajú terepre, vagy aszfalton lovagolna egész nap. Biztosíthatlak, ez esetben a legtöbb ló nagyon érzékeny lenne. Lekopna a pata fala valamelyest? Bizonyára igen. De, ép ésszel ki lovagolna olyan lovat kemény talajon, amelyiknek a patája erre nincs készen? A mezítlábassághoz való hozzászokás gyakran időt vesz igénybe. Nem várhatjuk el a lovaktól, hogy egy éjszaka alatt átálljanak. Azonban szakszerű pataszabályzással, takarmányozással és mozgással (úgy hangzom most már, mint egy elakadt lemez?), a talp megedződik (megvastagszik). Ez a folyamat száraz környezetben még gyorsabban végbemegy.

Az eredeti írásban ezen a helyen egy angol félvad Fell pónikról szóló videófelvétellel szemlélteti a szerző a köves talajon való stabil közlekedést (lásd az eredeti cikket), ám ezt a videót sajnos technikai okokból nem tudjuk beágyazni. Ezt helyettesítendő itt egy felvétel egy mezítlábas arab telivér köves talajon történő lovas alatti munkájáról – a fordító.

4.) A mezítlábas körmölők kevésbé jól értesültek, mint a kovácsok. Minden kosárban vannak romlott almák, de a legtöbb általam ismert körmölő nagyon komolyan veszi a munkáját. Sokkal mélyrehatóbban kitanulták a patát, mint ahogy a legtöbb ember gondolja. Jómagam nem rendelkezem egyik mezítlábas iskola oklevelével sem, de ha megkérdeznéd a férjem, ki tud többet a patákról, én vagy ő (aki annak idején kovácsnak tanult), kétség kívül azt mondaná, hogy én. Azt hiszem, a lótulajdonosok sokáig szakértőként tekintettek a kovácsaikra, és amíg sokuk igen tájékozott, mások annyit tudnak, amennyi ahhoz kell, hogy felszögeljenek egy patkót. Még valami, amit érdemes észben tartani ezzel kapcsolatban: a kovács szakma figyelme a patkó formálására és annak egy lapos patára történő felhelyezésére irányul, míg az élettanilag helyes pataszabályozás fókuszában egy egészséges, belülről kifelé funkcionálisan jól működő pata kialakítása szerepel, bentről kifelé. Mindkettő tudást igényel – azonban egy teljesen más jellegű tudást.

5.) Lovak patahenger szindrómával, vagy patatályoggal nem tudnak mezítláb létezni. Éppen ellenkezőleg, a szakszerű mezítlábas pataszabályozás (gyakorta párosítva terápiás patacipők használatával) hatalmas változást tud hozni ezeknél a lovaknál. Megszámlálhatatlan történetet olvastam hozzáértő mezítlábas körmölő segítségével halálra ítélt állapotukból felgyógyuló lovakról. Ami a savós patairha gyulladást, tályogot illeti, Jamie Jackson remek könyvét ajánlom: „Founder: Prevention and Cure the Natural Way”. Még egyszer, a mezítlábas lét több, mint a patkók egyszerű levétele – számításba kell venned a takarmányozási és a környezeti kérdéseket, savós patairha gyulladásos lovaknál még inkább.
Továbbá, a patahenger szindrómás lovak közül sokan nagyon jól gyógyulnak, miután lekerül róluk a patkó és a patáik szakszerű szabályzásban részesülnek. Itt egy példa, melyet én írtam le néhány évvel ezelőtt: Beating Navicular: Spice Girl’s Story.
Patahenger szindrómás lovak mezítlábas létével kapcsolatban további információért ajánlom Pete Ramey ezen cikkét.

6.) Sportlovak nem tudnak mezítláb létezni. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a vadlovak nem tudnak mezítláb létezni. Ez képtelenség. Valójában jelenleg egy másik publikáció cikkén dolgozom nehéz osztályú mezítlábas sportlovakkal kapcsolatban. Nem ez a norma, de lehetne.

7.) A mezítlábas lovak hajlamosabbak a csúszkálásra / gondjuk van a húzással. Ez kéz a kézben jár a 6. számú tévhittel, és egyszerűen nem igaz. Egyszer olvastam egy remek párhuzamot Pete Ramey-től. Azt kérdezte, melyik megoldással tudna jobban vontatni egy autó: acél talpakkal, vagy gumi abroncsokkal? A mezítlábas pata keringése és rázkódás elnyelő képessége jobb – továbbá olyan módon rugalmas, ahogyan arra egy patkolt pata nem képes. A vontatás egyszerűen nem kérdés.

8.) A mezítlábas lovakat nem lehet köves talajon lovagolni. Menjünk vissza a 3. pontnál lévő videóhoz. Lehet, amennyiben volt idejük hozzászokni az ilyen talajtípushoz. Minél többet dolgozik egy ló köves talajon, annál jobban meg tudja oldani. Ha a legelő is durva talajú, alighanem ez nem is lesz egyáltalában kérdés.

9.) A mezítlábas és az u.n. legelőre készülő pataszabályzás ugyanaz. A képzetlen szem számára a két körmölés valóban hasonlónak tűnhet. Azonban meglehetősen különbözőek. Először is, a kovácsok azt tanulják meg, hogyan készítsék elő a patát a patkoláshoz a körmölés során. Még ha nem is ütnek fel vasat, akkor is így körmölnek (hacsak nem tanultak mezítlábas pataszabályzást). A mezítlábas körmölők a talp és a nyír nagy részét békén hagyják, míg a kovácsok ezeket jobban megfaragják. A természetes pataszabályzók fókusza a patafalnak a túlterülés miatti feszültségmentesítésére irányul, míg a kovácsok általában ezzel nem foglalkoznak. A mezítlábas pataszabályzók általában lekerekítik a hegyfal talpi részét ( u.n. Mustang Roll). A kovácsok általában nem tesznek ilyet. Ez csak néhány a különbözőségek közül.

10.) A mezítlábas pataszabályzás sokkal drágább, mint a patkolás. Ez a félreértés abból a tényből ered, hogy a legtöbb mezítlábas lovat ajánlott négy hetente (vagy esetleg gyakrabban) körmölni. Miközben egyes mezítlábas körmölők valóban kicsit többet kérnek a körmölésért, mint amennyit a kovácsok kérnek az u.n. legelős körmölésért, hosszútávon ez így is megtakarítást jelent.
Itt egy kis matematika. Nem ismerem a patkók aktuális árait, de úgy 15 évvel ezelőtt az állatorvosom által ajánlott kovácsnak 90 USD-t fizettem a körmölésért és patkolásért egy lóra. Ez a drágábbik vége volt akkor, úgyhogy mondjuk, hogy 80 USD-ba kerül egy patkolás.

6 hetente 80 USD = 640 USD évente
4 hetente 30 USD = 390 USD évente

Még ha az árak el is térnek attól, amit írtam, a mezítlábas pataszabályzás jó eséllyel megtakarítást jelent (Ha pedig megtanulsz magad körmölni, az egyedüli költséged a felszerelésed!)

2017.10.10., Szerző: Casie Bazay – 2017.08.18.
Forrás: The Naturally Healthy Horse
Fordította: Mráz Edina
Frissítve: 2022.09.06.
Fotó: Canva

A lovak jóléte és teljesítménye – zablával és zabla nélkül

Írta:
Mráz Edina

A zablával vagy a zabla nélküli lovaglás kezd vallásháborúvá fajulni – legalábbis a Kárpátok gyűrűjén belül – aminek elmélyítéséhez sem kedvem, sem érdekem nem fűződik. Az emberi elme csodálatos: épp úgy képes kimazsolázni egy adott cikkből a számára megfelelőt, mint az elvetendőt, s a saját eszmerendszerét védeni. Ez természetes viselkedés, hiszen a saját hitünk, közösségünk – vélt vagy valós – érdekeinek védelme biztosította sokszor a túlélést. Ám ha picit lassítunk, hajlandóak vagyunk nyitott szívvel és elmével elemezni egy kérdést, akkor nemegyszer új ismeretekre tehetünk szert. A vélemények világában élünk, ahol sokan saját identitásukat védik abból a toronyból, ahová önnön magukat zárták be. Legyünk bátrak, nyissuk ki a kaput és kukucskáljunk ki rajta! Bizonyára lesz olyan gondolat, ami megtetszik vagy elgondolkoztat!

Vélemény vagy tudomány

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a véleményünk szinte minden esetben megalapozott. Ez adja saját önbecsülésünk súlyát: hiszünk magunkban, a tudásunkban, az értékeinkben. Keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy különbséget tegyenek az elménk által valóságként érzékelt gondolatok és a valós ismeretek között. A klasszikus példa szerint szinte mindenkinek van véleménye a koala mackóról (általában kedves jószágnak tartják), azonban vajmi kevesen találkoztak személyesen ezzel az erszényessel (aki – szerencsétlenségére – nem is tartozik a medvék családjába). Látjuk, hogy a távolban lévő sínek összeérnek – és csak az elménk mondja (már akinek mondja), hogy azok bizony továbbra is párhuzamosan futnak tovább. A vélemény saját benyomásainkon, észleléseinken alapszik (az, amit igaznak hiszünk), a tudomány pedig lehetővé teszi, hogy hiedelmeinket korrigáljuk (az alapján, ami bizonyított tény).
A lovas tudományok az elmúlt két évtizedben soha nem látott fejlődésnek indultak. Elsősorban a lovak jólétére, mélyebb megértésére fókuszáló tudományágak lettek népszerűek, de a lovak viselkedésével, az ember-ló interakcióval kapcsolatos képzések és kutatások is szárba szökkentek. Ennek köszönhető, hogy ma már sokkal több mindent tudunk – és képesek vagyunk kutatásokkal alátámasztani – akár a lovak érzelmeiről, akár a zabláról és annak hatásairól.

Kényelmetlen-e a zabla a lovaknak?

Több kutatás is elemezte a lovak zablával és zabla nélküli lovaglásának lóra gyakorolt hatásait. Az egyik ilyen tanulmányt két ausztrál kutató készítette (1.). Kutatásukban megállapították, hogy az »állj« ingerre a zabla nélkül lovagolt lovak gyorsabban reagáltak (kevesebb lépést tettek meg). Ez a tény azt jelzi, hogy a zabla nélkül lovagolt lovak nagyobb valószínűséggel mutatnak helyes választ az »állj« ingerre, amikor megtanulják az inger-reakció kapcsolatot.
A másik fontos eredmény azt igazolta, hogy a lovak pulzusszáma – még inkább a pulzusszám változása – összefüggést mutat a zabla használatával. A zabla nélkül lovagolt lovak esetén a pulzusszám és a pulzusszám változása alacsonyabb volt, mint a zablával lovagolt lovak csoportjában.
Bizonyították, hogy a zablával lovagolt lovak jóval nagyobb mértékben rágtak és nyitották ki a szájukat lovaglásuk közben.
A holland Wageningen Egyetemen Ananja Stehouwer – BSc tézisében (2.) – a stresszhormonok szintjét is vizsgálta, s ez alapján jutott arra a megállapításra, hogy a zabla nélkül lovagolt lovak nyálában a stresszhormon (kortizol) szint alacsonyabb volt. Mindez párosult az előző kutatásban már bizonyított pulzusszám változással, mely itt is az alacsonyabb érzelmi megterhelést bizonyította a zabla nélkül lovagolt lovak esetén.

A hormonok, a menekülés és a tanulás

A fájdalom hatására létrejövő fokozott kortizol termelés természetes velejárója, hogy felkészíti a lovat a menekülésre, egyben gátolja a már tanult képességek előhívását (negatív megerősítés). Erősen leegyszerűsítve: pont az az eszköz, mellyel kontrollálni gondoljuk a lovat, az akadályozza meg, hogy az ösztönszerű viselkedést felül tudjuk írni tanult viselkedésformával.
A kortizol élettanilag létfontosságú (volt) stresszhelyzetben, hogy a ló életben maradjon a stresszhatás alatt. Nem csak a kardiovaszkuláris funkciókat szabályozza, hanem megemeli a fájdalomköszöböt is – így hozva létre azt az ördögi kört, melyben egyre erősebb fájdalom generálására van szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez.
A jutalmazással (pozitív megerősítéssel) dopamin termelődik, mely fontos szerepet játszik a tanulási képességekben, az elsajátított ismeretek rögzülésében. Növeli a magabiztosságot és bizalmat, kizárva a fájdalmat és stresszt a kapcsolatból.

A hatékonyság gátja

Túl azon, hogy a zabla használata diszkomfort érzéssel jár a ló számára, arra készteti a lovat, hogy a nyelvét mozgassa, valamint meggátolja, hogy a ló szája zárt állapotban maradjon.
E feltevést a Michigan-i egyetem kutatói igazolták (3.), amikor fluoroszkópiás eljárással vizsgálták különböző zablák hatását. Megállapították, hogy az egyes zablafajták között nincs jelentős eltérés a nyelvmozgásra gyakorolt hatásban. Az azonban egyértelművé vált, hogy már nagyon finom szárhasználat esetén (szár megemelése) is megvalósul a nyelv felgörbítése, valamint az állcsont és állkapocs eltávolodnak egymástól.
Márpedig a nyelv felgörbítése és a nyitott száj nem teszi lehetővé a ló számára, hogy természetes módon lélegezzen.
A Messey Egyetem két kutatója (4.) a vadon élő lovakat elemezve (Ausztrália -brumbies, Franciaország camargue, Új Zéland – kaimanawa és USA – musztángok) rámutattak, hogy a lovak szája minden jármódban zárva volt (kivéve természetesen a hangképzést, a harapást, az evést és az ivást), tehát a légzés minden esetben az orron keresztül történik.
A száj nem megfelelő zárása és a nyelv felgörbítése esetén a garat szájüreg mögötti részében nem tud negatív nyomás kialakulni, mely a kutatók véleménye szerint megnehezítheti a légzést, ezáltal a teljesítmény csökkenéséhez vezet.
Valószínűnek látják, hogy a zabla által okozott légnyomás változás hozzájárulhat a lágyszájpad felső helyzetváltozás (DDSP) kialakulásához, mely kóros térszűkítő légzőszervi elváltozással jár.

Prof. Dr. Hilary M. Calyton hozzájárulásával

Összegezve

Tudományosan igazolt tény, hogy a ló szájában lévő zabla – legyen az bármilyen finom eszköz – a ló számára kényelmetlen, használata során a ló egyes feladatokat lassabban hajt végre, hormonszintjének változása megemelkedett érzelmi megterhelésre utal.
A zabla használatakor igazoltan megnövekedő stresszhormon szint a lovat a menekülésre készíti föl.
A szájban lévő idegen test a ló nyelvének mozgásával jár együtt, mely gátolja az orron keresztüli légzést ezáltal csökkenti a teljesítményt és kórós légzőszervi elváltozásokat okozhat.

Szeretnék köszönetet mondani Dr. Amanda Warren-Smith-nek, a Sydney-i Egyetem Állatorvos Tudományi Tanszéke kutatójának a cikk elkészítésében nyújtott támogatásáért!
Köszönöm továbbá Prof. Dr. Hilary M. Calyton-nak, hogy hozzájárult publikációjának és képeinek felhasználásához.

 

2017.10.17., Írta: Szilágyi Szilárd
Frissítve: 2022.08.29.
Fotó: Canva

Források:

1., Preliminary investigations of horses’ (Equus caballus) responses to different bridles during foundation training – Journal of Veterinary Behavior (2009) 4, 169-176
Jessica S. Quick, and Amanda K. Warren-Smith

2., Performance and stress levels of horses in a L1 dressage competition compared for a crossunder bitless bridle and a bridle containing a snaffle bit
Ananja Stehouwer – July 2014 (Van Hall Larenstein University of Applied Sciences)

3., Fluoroscopic study of oral behaviours in response to the presence of a bit and the effects of rein tension – Comparative Exercise Physiology 6(4); 143–148 (Cambridge University Press 2010)
Jane M Manfredi, Diana Rosenstein, Joel L Lanovaz, Sandra Nauwelaerts and Hilary M Clayton

4., Mellor, D.J., and Beausoleil, N.J. (2017). Equine welfare during exercise: An evaluation of breathing, breathlessness and bridles. Animals 7, 41; doi:10.3390/ani7060041

Emberközpontú takarmányozás

Írta:
Mráz Edina

(Szemelvény a Ló táplálkozás: A fajnak megfelelő nézőpontból cím könyvemből. Figyelembe veendő, hogy a következő értekezés egészséges lovakra vonatkozik, nem beteg, vagy legyengült egyedekre.)

A ló táplálkozás környezettanának kevéssé felismert nézőpontja, hogy ezek az állatok úgy fejlődtek ki, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a táplálkozás változó színvonalához. Mi is a „táplálkozás színvonala”? A táplálkozás színvonalát a fejenkénti táplálék bevitel mennyiségeként és minőségeként határozzák meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a ló biológiailag tökéletesen alkalmazkodott a rendelkezésére álló élelem szezonális változásaihoz. Ez nem értelmezhető úgy, hogy „rendben van, ha a lovamat csak napi egy vagy két nagy adagban etetem naponta”. Ez nem jelent mást, mint, hogy a ló ösztönösen tudja, hogy növelnie kell a tápanyag bevitelt – és ilyen módon a zsírrétegét – a telet megelőzően. Amikor azt látod, hogy a lovad felszed egy kis súlyt ősszel, az nem különösebb ok az aggodalomra. Ugyanilyen alapon, amikor azt látod, hogy a lovad a tél folyamán veszít némi súlyt, ez sem feltétlenül kell, hogy riadalmat keltsen. Az ennek a természetes biológiai folyamatnak való ellentmondás olyan következményekkel járhat, melyeket úgy gondolom, nem ismerünk fel megfelelően. Ha megbontjuk ezeket a veleszületett biológiai folyamatokat, megtesszük az első lépést legkevesebb, hogy az anyagcsere egyensúlyhiányainak világa felé, ha nem egyenesen kóros folyamatok irányába. Sokat írtak már a viselkedés biológiájáról, de nagyon keveset a biológia viselkedéséről, mint egy Newton-i nézőpontra irányuló tudományról, amely szerint a biológiai folyamatok „gépesítettek”.

Azzal, hogy lehetővé tesszük a ló számára, hogy ténylegesen súlyt veszítsen a tél folyamán, figyelembe vesszük biológiai folyamatait.
A nyugati civilizáció hajlamos a táplálkozás megszállottja lenni, és a túlevés nagyon is gyakori jelenség. Sajnálatos módon ezt átvisszük a gondozásunk alatt álló állatokra is; a lótulajdonosok hajlamosak pánikba esni, azt látva, hogy lovuk veszít némi súlyt a tél folyamán, és megemelik a takarmány adagját, hogy ezt kompenzálják. Ez idegen a ló számára, akinek nem túl távoli elődei tökéletesen alkalmazkodtak a téli időszak csökkenő táplálékszintjéhez. Ugyanezek a lovak azt is tudták, hogyan emeljék a táplálkozásuk színvonalát a tél kezdete előtt és gyarapítsák súlyukat ebben az időszakban természetes módon. Korunk lótulajdonosai erre a jelenségre a mozgás mennyiségének növelésével (hogy lemenjen az a súly!), és/vagy a takarmány mennyiségének csökkentésével válaszolnak. Mindezek gyakorlatilag az ellentéteként hatnak annak, amit a ló természetesen tenne, ha ráhagynánk a saját módján.

A nézőpontodtól függ, hogyan próbálod meg „helyrehozni” a biológiailag alkalmatlan táplálás okán előre lopódzó egyensúlytalanság szintjeit: 1) ha a nézőpontod inkább „szokásszerű”, adni, vagy tenni fogsz valamit, hogy elnyomd a tüneteket, hogy azok eltűnjenek és ne kelljen velük foglalkozni; vagy 2) ha egy „természetesebb” nézőponttal bírsz, valószínűleg keresel az Interneten valamilyen kiegészítőt, amely szembeszáll a lovad által mutatott tünetekkel. Egyik opció sem néz szembe az alapot képező okozati tényezővel, ám a lovak széleskörű többségét így kezelik manapság. Az egyetlen valódi, megalapozott lehetőség a ló visszavezetése a korrekt biológiai étrendre, amely tekintettel van a faj élettanára. A probléma azzal, hogy így tegyünk az, hogy az ember szeretné és vágyik is rá, hogy így tegyen… de a legtöbb ember szükségszerűségre hivatkozva mégsem így tesz. Nos, kérdem én – miért kell folytatni egy olyan ló versenyeztetését, amely fizikálisan és mentálisan is széthullik? Miért kell tenyésztésben tartani egy olyan kancát, amely az elhasználódottság jeleit mutatja, csupán azért, mert „értékes”? A ló-ipar – annak minden aspektusa – a lovainkat szó szerint gépekké változtatta, amelyekbe laboratóriumokban tervezett tápértékű anyagokat dobálunk, és így tartjuk ló „gépezeteinket” működésben, amíg csak lehet. És mindkét „oldal” ugyanúgy bűnös ebben – értve ezalatt az úgy nevezett szokásszerű (konvencionális) és alternatív frakciót egyaránt. Nem kell még egy „holisztikus kiegészítőt” megterveznünk… el kell kezdenünk lovainkat az ő igényeik és kívánalmaik szerint etetni!

Emberközpontú tulajdonsággal ruháztuk fel lovainkat, hogy felmentsük magunkat a bűn alól: „Ő szeret futni… a szívét is kifutotta”, mondjuk a versenylóról, amelyet épp most pálcáztak meg még egyszer. Igen, a szó szoros értelmében kifutotta a szívét.

 

2017.10.03., Írta: Sarah Reagan, 2013.
Forrás: www.ahorsesview.com
Fordította: Mráz Edina
Frissítve: 2022.09.06.
Fotó: Canva

 

Kis magyar bajnokság, avagy Szent Péter esernyője…

Írta:
Frisch Andrea

Andics Bernadett gyógytornász, lovasedző és fogyatékossport-szakedző ezúttal a fóti XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyen járt, beszámolója azonban annál sokkal többről szól.

38 képünk van a XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

Térbeli, fizikai és anyagi gondok – maroknyi versenyző

Annak idején már meséltem róla, hogy a magyar lovas parasport (amit még mindig gyakran összemosnak a lovasterápiával) mennyire gyerekcipőben jár. Noha vannak itthon mozgás- és látássérült lovasok, alig pár tucatnyian, ám egy-két kivétellel nem nyílik alkalmuk versenyezni, sőt, örülnek, ha egyáltalán lóközelbe kerülhetnek. Ennek oka sajnos prózai: hazánkban fogyatékkal élőnek lenni gyakran jelent egyet a nehéz szociális helyzettel, életkörülményekkel, ez pedig a lovaglással még manapság is nehezen összeegyeztethető, amikor a lovaglás (sokak szerint) igyekszik levetkőzni a “fehér sport díszruháját”.
Az angolos lovassportok közül a díjlovaglás, a fogathajtás, s az utóbbi évtizedben, egyes országokban már a díjugratás is szerepel a parasport palettáján. Paralimpián díjlovaglásban indulhatnak a látás- és mozgássérült lovasok, az értelmileg akadályozottak számára a Speciális Olimpia kínál versenyzési lehetőséget. Parawestern is létezik, természetesen ez is csak külföldön. Határainkon túl (nem is olyan messze) számos lehetősége van a fogyatékkal élő lóbarátoknak akkor is, ha csupán szabadidejükben szeretnének lovagolni, s akkor is, ha versenyzői babérokra vágynak.
Hazánkban egyelőre még csak a Fóton évente megrendezett lovasterápiás nemzeti- és nemzetközi díjlovas (CDI, CDN) verseny keretein belül rendeznek angolos lovasversenyt a fogyatékkal élőknek. Azért mondom, hogy angolos, mert nem is olyan régen, 2015-ben a Nyeregszemle Kupasorozat berkein belül, egészen pontosan a hortobágyi Nyeregszemlén, ügyességi-engedelmességi versenyszámban már vehettek részt fogyatékkal élők. A Nyeregszemle Kupa A-kategória sajnos csupán két versenyt élt, ért meg. A problémák itt is ugyanazok voltak, mint a lovas parasportban: a résztvevők nem rendelkeztek saját lóval, a helyszín megközelítése, az ellátás, mind-mind térbeli, fizikai és anyagi gondot jelentett. Egy maroknyi csapat, (élén Nádai-Nagy Péterrel és Szilágyi Szilárddal) vállalta fel ennek terheit, s Péterék évente megrendezett háziversenyén kicsiben tovább él a Nyeregszemle Kupa A-kategória szellemisége.

38 képünk van a XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

Ha kicsiben is, de legalább már létezik: magyar lovas parasport

A Díjlovagló Parasport Magyar Bajnokságnak otthont adó rendezvény amúgy nem kevés múltra tekint vissza, idén tizenharmadik alkalommal rendezték meg Fóton a Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas (CDI3*/CDIY/CDIJ/CDIP/CDN-A) és Lovasterápiás Versenyt. A háromnapos versenyt színes gyermek- és családi programok, ingyenesen igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások (pl. fogászati szűrőbusz, nőgyógyászati szaktanácsadás) kísérték.
A paralimpiai sportágak támogatottsága – bármely sportágra is értjük – attól függ, mennyiben esélyes az adott sportág, nemzetközi sikerekre (VB, EB, VK helyezésre) paralimpia kvalifikációra, paralimpiai éremre. Talán épp ezért sincs előnyös helyzetben hazánkban a lovas parasport, mivel maroknyi lovasunk nem rendelkezik sem olyan anyagi háttérrel, felkészülési lehetőségekkel, sem pedig olyan szintű lóval, mellyel nemzetközi szinten labdába lehetne rúgni. A nemzetközi mezőnyben ugyanis már az I. kategória, azaz a legsúlyosabb sérültek alatt is magasan képzett lovak dolgoznak, a III. kategóriában minimum erős M,  a negyedikben M-S szintet tudó ló nélkül a lovasnak esélye sincsen jó szereplésre. Amikor jómagam megsérültem és versenyezni kezdtem (ennek már jó 15 éve) az öttusához hasonlóan a helyszínen kapott lovakkal is lehetőségünk volt az indulásra. Ez a legalább erős közepes tudású, technikás lovas számára biztosította a részvétel és a paralimpiai pontszerzés lehetőségét, ám akkoriban még a követelmények is barátságosabbak voltak, mint napjainkban. A III. kategóriában akkor még erős A szint – azaz gyenge L osztályt kellett lovagolni, ma zenés kűrben már megkívánt a közepes-erős L szint (gyenge M). Az A az épek alapfokát, az L az épek könnyűosztályát, az M az épek középosztályát jelenti. Az egyes, kettes kategóriában nemzetközi szinten induló lovasok négylábú társai rutinszerűen hajtják végre még a nehézosztály gyakorlatait is, így, amikor lovasuktól E (épek előkészítője), A szintű feladatot várnak el a négyszögben – ha a lovas nem hibázik – a ló számára a feladat kevésbé kihívás. A helyszínen kapott lovak ideje sajnos régen lejárt, manapság csak saját lóval indulhat a versenyző, ám a külföldi tenyésztőknek, méneseknek ugyanolyan rangot jelent egy lovas parasportolót – nemzetközi szinten – kilovasítani, mint egy épet. Sok fogyatékkal élőnek saját lova is van. A lovasokat felkészítő edzők, oktatók közül a Magyar Bajnokságon is volt, aki saját maga biztosított lovat tanítványának, hogy a versenyen elindulhasson. Úgy gondolom, elsősorban az ő áldozatos munkájuk, odafigyelésük az, amiért a lovas parasport (ha csak kicsiben is), de legalább már létezik.

Csodálatos helyszín, kiváló minőségű pályák

Idén először szántam rá magam hogy 13 év után elinduljak a versenyen, elsősorban azért, hogy belülről is megismerhessem, megláthassam azt, amit kívülállóként sokszor talán túl kritikusan szemlélek. A mezőny ugyanis itt is kis számú, amit jómagam szintén annak számlájára írok, hogy a lovasoknak saját lóval kell rendelkezniük, s a szállítási költségeket maguknak kell finanszírozniuk. A rendezőség díjmentes ellátással, a bokszbérlet ingyenes biztosításával és a start- és nevezési díj elengedésével próbál enyhíteni a terheken, de ez sokaknak még mindig nem elég segítség. Idén négy fős mezőny gyűlt össze Fóton. Eredetileg nyolcan lettünk volna, ám valószínű, hozzám hasonlóan, a másik négy indulónak is az időjárás parancsolt megálljt, az előző napok bőséges esőzései ugyanis megkeserítették a felkészülést, s volt, aki számára lehetetlenné tették már az otthonról való elindulást is. Ám a helyszínen az elmúlt napok időjárását meghazudtolva, ideális körülmények között, nemzetközi mércével nézve is kiváló minőségű pályákon versenyezhettek a részt vevő lovasok, hála a rendezők gondosságának. (Az adott hétvégén számos lovasversenyt, rendezvényt mondtak le országszerte a másfél napos, kitartó eső és a következményes, katasztrofális talajviszonyok miatt.)

Normál esetben, elegendő számú indulóval, a lovas parasport versenyek sérültségi kategóriákra bontva zajlanak. Amennyiben nem gyűlik össze kategóriánként megfelelő számú induló, úgy az összevont bíráskodás a nemzetközi gyakorlat, azaz a rangsort az összes induló között a százalék dönti el. Itt ettől eltekintettek, a helyezéseket másképpen oszották el, mondhatjuk úgy is, hogy mindenki megnyerte saját kategóriáját.
Parasportban az I. a legsúlyosabb, a IV., legújabban már az V., a legenyhébb kategória, utóbbi kettő résztvevői gyakran olyan minimális sérültséggel rendelkeznek, hogy ép mezőnyben is megállják a helyüket. A parasport a mozgáskorlátozott és látássérült (vak és gyengénlátó) lovasoké, a tanulásban és értelmileg akadályozottak a Speciális Olimipia mezőnyében mérhetik össze tudásukat (az SO-n is E, A szintű díjlovas programot kell teljesíteni). A Magyar Bajnokságon azonban nem a sérültségi kategória számított, hanem az, hogy a lovas melyik programot választja. A D1 programban lépés, a D2-ban lépés-ügetés, a D3-ban pedig mindhárom jármód szerepelt. Sérültségre nézve vegyes volt a kép, az SO-ba tartozó lovas épp úgy indulhatott, mind a mozgássérült. A versenyzőknek a nemzetközi gyakorlattól eltérően megengedték a versenynégyszög bejárását, sőt, ha az edző szükségét látta, a programot diktálhatta is lovasának. Ez régebben a nemzetközi versenyek világában is gyakorlatban volt, amikor a parasport szabályai még megengedték a mozgás vagy látássérült lovas számára az ilyen segítséget, ha a lovas egyben tanulásban vagy értelmileg akadályozott is volt. Ám a sorozatos visszaélések miatt a szabályzat utóbbiakat végül kizárta az indulók sorából. A nemzetközi gyakorlatnál a Magyar Bajnokság abban is engedékenyebb volt, hogy nem tiltotta a kikötőszárak használatát.

38 képünk van a XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

Érdeklődő nem sok akadt

A versenyszámot a következő szavakkal nyitotta meg Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke: „Talán ez a mai nap legfontosabb versenyszáma…” ám érdeklődő (talán a munkanapra eső, pénteki, kora délutáni időpontnak köszönhetően) nem sok akadt, mint ahogy az épek versenyszámait és a lovasterápiás versenyek pályájának tájékát is viszonylagos csend jellemezte. A Parasport Magyar Bajnokságról sajnos nem is túl sokan tudnak, pedig van pár szakterület (gyógytornászok, parasport edzők, a lovasterápiával és a ló asszisztálta terápiákkal foglalkozók) s persze a lovagló, lovazó, fogyatékkal élő lóbarátok, akiknek ugyancsak hasznára válna, ha egyszer ilyet is látnának, ha más nem, azért, hogy végre megszűnhessen a két terület, a lovasterápia és a parasport azonosítása, összemosása. A Magyar Bajnokság sajnos nem szerepelt a háromnapos rendezvényt hirdető plakátokon, s a szervezők honlapján, a részletes versenyprogramban is igencsak kellett kutakodni, hogy megtaláljuk.
A négy induló között egy központi idegrendszeri sérült, egy értelmileg akadályozott és két végtaghiányos lovas találhattunk. Közülük az első, József, az egykori válogatott öttusázó, Partics Katalin segítségével képviselte a legsúlyosabb sérültségi kategóriát. József kikötőszárral, nyereg nélkül, egy puha szivaccsal megtámogatott nyeregalátéten ült Baba hátán. Az anyaméhben vagy születéskor elszenvedett oxigénhiány, agyvérzés központi idegrendszeri sérülést, izommerevséggel, görcskészséggel járó bénulást okoz, súlyosságától függően általában két vagy négy végtagon. A nemzetközi mezőnyben ezeknek a lovasoknak van a legnehezebb dolguk, ülésüket, segítségadásukat sokkal kevésbé tudják kontrollálni, mint pl. a velük azonos kategóriába sorolt, súlyos végtaghiánnyal vagy paraplégiával (gerincvelősérülést követő bénulás) élő lovasok. József számára a D1-es program – lépésben lovagolva – volt a feladat.

38 képünk van a XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

Öröm volt látni a vagány, ügyes lovaglást

A következő kategóriát elsőként – a helyiek részéről – Hadnagy Tibor képviselte. Az értelmileg akadályozott (amúgy nemzetközi besorolás szerint a Speciáis Olimpia mezőnyének megfelelő) lovas szintén kikötőszárral, díjlovas nyeregben épeket is meghazudtoló pontossággal mutatta be a D2-es programot. Edzője maga is nagyon elégedett volt Tiborral, akinek eddig még sohasem sikerült ilyen pontosan, precízen lovagolnia. A lovas szárkezelése nem sok kívánnivalót hagyott maga után, pedig az értelmileg akadályozottak nem mindegyike képes nemhogy a ló korrekt irányítására, de még a szár, illetve keze nyugodt tartására sem.
A harmadik induló, egyben a mezőny legfiatalabbja, a kilencesztendős Csorba Stefánia, végtaghiányos lovas, szintén D2 feladatot lovagolt. Azt hiszem, nem csupán ebben a mezőnyben gyöngyszem ez az apró lány, sodrott kancájával, Táncossal. Jómagam parasport-edzőként úgy gondolom, az alapok lerakásához stabil, kötélidegzetű, a szó jó értelmében véve nyúzható-húzható – s nem feltétlen drága – lóra van szükség. Olyanra, akinek nem kottyan meg az esetlegesen nem annyira finom szárvezetés, a kevésbé velemenő ülés, aki kiszámítható, nyugodt idegrendszerű, még ha netán kissé lomha is. Táncost nem sikerült jobban megismerni, de pályám kezdetén magam is dolgoztam sodrottal, s a fenti tulajdonságai miatt nagyon kedveltem. A kis lovasnál – aki egyoldali végtaghiánnyal (jobb alkar), az érintett oldalon speciális szárral lovagol – még annak ellenére sem mutatkoztak szárkezelésbeli nehézségek, hogy az érintett karján a szár a ló szájához képest magasabban van, mint a bal oldalon, a ló nem ferdült el sem tarkóban, sem egész testében. A klasszikus kerekséget, támaszkodást a sodrottól alkatilag, a lovastól pedig méretben sem lehetett volna elvárni, a kényelmesnek tűnő, asztal szélességű háton olyan nagy terpeszben ült, hogy a csizmája éppen hogy leért a nyeregszárnyról. A stabil, kis mozgású kanca biztos ülést kínált lovasának, egyben rendíthetetlen nyugalmat sugárzott. Stefánia a szó szoros értelmében véve vagány, ügyes lovaglást mutatott be, ügyességét, szorgalmát még a versenybíró, Bazsi bácsi  (Balázs József, aki ugyanolyan odafigyeléssel, gondoskodással és szigorral mérte a csöpp mezőnyt, mint ahogyan azt nap mint nap teszi az épek négyszöge mellett) is külön megjegyezte. Öröm az ilyen tanítvány, remélem, a jövőben még viszontlátjuk őket!

38 képünk van a XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

A ló és lovas közös munkája, befektetett energiája és szorgalma jól látszott

A nemzetközi besorolás szerinti IV. kategória képviseletében már évek óta rendszeres indulója a versenynek Gazder Pál és lova, Rocky. A balesetből kifolyólag végtaghiányos lovas nem csak a négyszögben mozog otthonosan, lovasbemutatóknak, rendezvényeknek épp úgy résztvevője, mint ahogyan bemutatja tudását az izsáki parafogathajtó nemzetközi versenyen (egyesben) is. Díjlovaglásban a IV. kategória a minimális sérültségnek felel meg, a nemzetközi mezőny lovasai gyakran ép mezőnyben indulnak és készülnek. A kategória követelménye nemzetközi versenyen már az épek középosztályának felel meg. A Magyar Bajnokság programja a nemzetközi III. kategória kezdő lovasoknak kiírt feladata volt – ezúttal D3 név alatt. A ló és lovas közös munkája, befektetett energiája és szorgalma jól látszott, a két évvel ezelőtt látottakhoz képest nagyot fejlődtek. A finom, érzékeny, kissé rebbenékeny lovat ugyancsak finom és érzékeny derékkal, minden tekintetben korrekt segítségekkel lovagolta Pali. Volt ugyan, amire a feladatba belefeledkezve, ügyelhetett volna jobban, ám ezeket a hibákat még a legnagyobbak is elkövetik. A jó képességű és mozgású ló és lovasa – ugyan nem kis támogatással, segítséggel és igyekezettel – méltó résztvevője lehetne legalább a hozzánk közelebb eső országokban egy-két világkupa-fordulónak, de akár a hazai ép mezőnyben is megállnák a helyüket.
Az indulók kis számára való tekintettel a Magyar Bajnokságnak egyelőre nincs túl nagy tétje. A kezdők, először indulók (főleg a súlyosabban sérültek) számára maga a részvétel, a visszatérőknek (azaz szinte egyedül Gazder Palinak) inkább a jó százalék, az előző évhez képet történő haladásról való visszajelzés az, ami fontos. Az évente megrendezett versenyről hírek nem igazán szólnak, inkább a lovasterápiáé és a nemzeti- nemzetközi versenyé a fő szerep, ezt az űrt próbáltam pótolni az írással. Szívem-lelkem kicsit szomorú, mert tudom, itthon, egy átlag mozgás- vagy éppen látássérültnek talán sohasem lesznek olyan lehetőségei, mint a nemzetközi élmezőny lovasainak, sőt, a Magyar Bajnokságon is csak keveseknek adatik meg az elindulás. Másrészt, ha nem is egy fél tucat, de legalább egy maroknyi induló évről évre akad, s ennek mindenképpen örülni kell, ám még több sérült lóbarát örömére szolgálna, ha a lovas parasport tömegbázisa, a lovasterápia és a szabadidősport az érintettek közül minél többek számára válna elérhetővé!

38 képünk van a XIII. Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas- és Lovasterápiás Versenyről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

A 2017. szeptember 22-én lezajlott Díjlovas Parasport Magyar Bajnokság résztvevői és helyezettjei:

  • Molnár József (Aranypatkó SE), Baba
  • Hadnagy Tibor (Magyar Lovasterápia Szövetség), Aldo
  • Csorba Stefánia (Hernád Gyöngye Egyesület),Táncos
  • Gazder Pál, Rocky

A fotókat a cikk írója és Kelemen Zoltán készítette. Utóbbinak köszönet érte, ahogyan Balázs József versenybírónak is, aki jó tanácsokkal, átolvasással, lektorálással járult hozzá az írás megszületéséhez.

2017.09.27. Írta: Andics Bernadett
Fotó: Kelemen Zoltán

Lovak és állandóság – 2/2

Írta:
Mráz Edina

Hogyan viszonyulnak a lovak az ember alkotta környezetük rutinjaihoz, a velük való foglalkozás különféle rituáléihoz? A ló és az állandóság kapcsolatát tanulmányozó két részes sorozat a lótartás és a lóképzés különféle aspektusait veszi górcső alá.

A háziasított lovak életében, különösen istállózott tartás esetén, meghatározó szerep jut a napi rutinnak. Az etetések rendje, a karámozás ideje, a mozgatás, lovaglás időpontja, valamint az edzések tartalmi felépítése mind szerves részét képezik a lovak mellettünk való létezésének, amelyhez alkalmazkodniuk kell.

Sokszor hallani azt a vélekedést, mely szerint az állandó napi rutinra a lónak szüksége van, az őt megnyugtatja, környezete állandósága jelenti számára a létbiztonságot. Biztos ez? Végiggondolva, hogy a ló mindenből tanul, hiszen ez a túlélése kulcsa, mit tanul meg abból, ha minden nap óramű pontossággal ugyanaz történik körülötte?

Természetesen a ménesben tartott, illetve a vadon élő lópopulációk életének is megvannak a maga szokásai vándorló életmódjuk során, ám változó környezetükhöz (évszaknak megfelelően elérhető élelem-és vízforrások, valamint saját táplálékigényük, földrajzi jellegű változások, ragadozók megjelenése, stb.) természetszerűleg alkalmazkodnak. Vajon a domesztikált ló számára valóban az az ideális, ha élete egy azon rutin körül forog?

Az éltető változatosság

„A ló képes észlelni, érezni, összehasonlítani és emlékezni; tehát ítélőképessége és emlékezete van, vagyis intelligenciája.” (Francois Baucher)

Egy intelligens elmét megfosztani az észlelés és tanulás lehetőségétől azáltal, hogy ingerszegénnyé és állandósulttá tesszük a környezetét, nem működőképes, a szellem halála. Ahogy Philippe Karl megfogalmazza, hogyan tanul egy menekülő állat: „Minden új felkelti az érdeklődését, amit aztán korábbi tapasztalataival összehasonlít, és ennek megfelelően sorol be.” (Lókiképzés – Nézetkülönbségek, 2011., 12. o.) Így cselekszik a vadon élő ló is, mikor környezete valamilyen szempontból változik, és ehhez alkalmazkodnia kell a túléléshez, és így cselekszik a domesztikált ló is, amennyiben van rá lehetősége. Ha azonban jellemzően soha nincs semmi „új”, és/vagy nincsenek „korábbi tapasztalatok” sem, bajba kerül, ha egyszer csak mégis bekövetkezik valamilyen változás. Ez a rituálékhoz kötött lótartás problematikája.

A tartási körülmények és tanulás kapcsolatát a legkülönfélébb kutatások keretében vizsgálták már. E. Rivera és más kutatók „A lovak viselkedésbeli és fiziológiai reakciói a kezdeti képzésre: ménesi és istállózott lovak összehasonlítása” című munkájának eredményei rávilágítanak, hogy „A nem megfelelő környezeti feltételek beárnyékolhatják a viselkedésbeli fejlődést. A kezdeti képzés egy összetett folyamat, és úgy tűnik, hogy a lovak reakcióit befolyásolhatják a tartási körülményeik.” A kutatásban tizenhat két éves arab lovat vizsgáltak, melyek közül nyolcat legelőn, nyolcat bokszban tartottak. Közülük 6-6 lovat egy standardizált képzési folyamatnak vetettek alá, amelyet két tréner végzett körkarámban. 2-2 ló kontrollcsoportként csak megismerkedett a körkarámmal, de nem részesültek foglalkozásban. Az eredmények szerint „az istállózott lovak képzési ideje szignifikánsan magasabb volt, mint a legelőn tartott lovaké. Az istállózott csoport több időt igényelt a képzés kezdetétől a felszállás gyakorlásáig felmerülő tevékenységekhez való hozzászokásra. A nem kívánatos viselkedések gyakorisága magasabb volt az istállózott lovaknál.” A kutatás nem tudott megállapítani fiziológiai különbségeket az eltérő módon tartott lovak között, azonban az adatokból az világosan kiderült, hogy a legelőn tartott lovak sokkal könnyebben adaptálódtak a képzéshez, mint az istállózott társaik.
A Martine Hausberger és társai által írott „Az ember-ló kapcsolat áttekintése” című tanulmányban is megfogalmazódik, hogy a gondozás feltételeinek (tartási körülmények és képzés) elégtelenségei kapcsolati problémákhoz vezethetnek ló és ember között.

Kezdve a lótartás rendszerétől, a lóval való munka koncepciójáig, a kezdetektől meg kell mutatni a lónak, hogy léteznek variációk, az etetési rendtől kezdve a foglalkozások típusain át a helyszínekig. „Neveljük a lovat arra, hogy megyünk mindenfelé és csinálunk bármit, azzal, hogy a legkülönfélébb szituációkat nyújtjuk számára.” (Sue McDonnell) A változatos élethelyzetek tapasztalatai hozzászoktatják a lovat a környezet változékonyságához, bizalmat és önbizalmat adnak számára, amennyiben sikerélmények érik egy korrekt, jó emberi vezetés mellett.

A mindig ugyanabban a mókuskerékben taposó (ugyanabban az időben, ugyanazon a helyszínen, ugyanazon koreográfia szerint mozgatott, illetve tartott) ló látszólagos „nyugalmával” legfeljebb magunkat csapjuk be – az ilyen ló valójában nem nyugodt, viszont eltompult és mechanikusan reagál. Az első, a rutintól eltérő körülményre akár szélsőséges reakciókat is mutathat, amelyek kezelése jóval nehezebb lehet, mint ha kezdetektől lehetőséget biztosítottunk volna számára a környezeti ingerek változatosságának megtapasztalására.

A lóképzés, lóval való foglalatosság egyik sarkalatos, és könnyen félreértelmezhető pontja az ismétlés kérdése. Egy tanulási folyamatnak elkerülhetetlen része az új tanulnivalók ismétlése. A jó reakciót követő engedés általi tanulás vezeti el a lovat a kérés megértéséig. Azonban már itt is fontos, hogy ne váljon mechanikussá a feladatvégrehajtás. Már csak azért sem, mert a ló, jó tanulóként hajlamos idővel már a feladat előkészítő fázisában nekifogni a feladatnak, mechanikus módon, elé menve a kérésnek. Ezt kiküszöbölendő ajánlatos váltakozva időnként csak az előkészítésig kérni, olykor pedig az új feladatig menni. Így a ló megtanulja figyelmesen várni a tényleges kérésünket, és együttműködni.
A gyakorlás során az állandó ismétlések untatni kezdik a lovat – ennek megfelelően a változatosság a lóval való munkában is nélkülözhetetlen. Legyen szó a helyszín, a feladatok sorrendje, intenzitása kérdéséről, mindig arra kell törekedni, hogy a változatos, kreatív tervezés által fenntartsuk és fejlesszük a ló fizikumát és intelligenciáját egyaránt. (Philippe Karl: Lókiképés – Nézetkülönbségek, 2011. nyomán)

Egy 170 egy-három éves lovat érintő francia kutatásban (Martine Hausberger és társai: „Az ember-ló kapcsolat áttekintése”) az ismétlés témakörét vizsgálva kimutatták, hogy azok a farmok, ahol a csikók nyugodtan kezelhetőek és készségesek voltak, a fiatal lovakhoz választási koruk körül és a rá következő évben nyúltak hozzá, míg „a rossz pontokat” kapott farmokra, ahol pl. félős lovakkal lehetett találkozni, jellemző volt, hogy vagy egyáltalán nem foglalkoztak a csikókkal, vagy pedig „nagyon intenzíven és állandóan kezelték őket; az imprintingtől a napi felkötőfékezésig, vezetésig, lábfelvételig stb.”. Vagyis, a kísérlet szerint nincs egyszerű lineárlis kapcsolat a foglalkozások mennyiségi tényezője és a ló-ember kapcsolat, vagy az állat érzelmi állapota között, sőt: „A túlerőltetett foglalkoztatás ellentétes reakciókat idézhet elő.” Tehát, a kevesebb több.

Helyesen értelmezett „állandóság”

A ló számára eredeti, ménesi létformájában sem a környezet állandósága jelenti a megnyugvást, hanem szükségleteinek kielégülése, és tapasztalati tanulása mellett a következetes, biztos szociális körülmények és vezetés, amely minden környezeti változáshoz való alkalmazkodását segíti. A ménesben ezt fajtársaitól kapja meg. A domesztikált ló számára is az az ideális (fizikálisan és mentálisan egyaránt), ha lehetősége van ménesi környezetben kielégíteni ezen szociális szükségleteit, emellett a mozgás és táplálkozás is a számára genetikailag szabott módon történik. Ennek létjogosultsága nem hangsúlyozható eléggé.

Az emberrel való együttműködés tekintetében az is elengedhetetlen, hogy az embert, mint vezetőt szintén elfogadja és kövesse, bármilyen helyzetben. Az állandóság megnyugtató volta tehát nem a környezetében, hanem a stabil, jó vezető következetes megnyilvánulásaiban és kommunikációjában lakozik a ló számára; egy olyan személy jelenlétében, akit bizalommal követhet, rábízhatja magát. Habár nem fajtársa, mégis meg tudja adni neki azt a biztos vezetést, amire ménesi állatként szüksége van. Ez a fajta állandóság az, ami a ló számára létbiztonságot és nyugalmat ad, minden változó élethelyzetben.

2017.09.26. Írta: Mráz Edina
Fotó: Mráz Edina, canva.com

Források:

Daniel Mills, Sue McDonnell – The Domestic Horse – Origins, Development and Management of its behaviour, 2005.

E. Rivera, S. Benjamin, B. Nielsen, J. Shelle, A.J. Zanella – Behavioral and physiological responses of horses to initial training: the comparison between pastured versus stalled horses, 2002.

J. Cooper, P. McGreevey – Stereotypic Behaviour in the Stabled Horse: Causes, Effects and Prevention without Compromising Horse Welfare, 2007.

Katherine Albro Houpt – Equine Maintenance Behaviour: Feeding, Drinking, Coat Care and Behavioral Thermoregulation

Martine Hausberger, Emmanuel Gautier, Christine Müller, Patrick Jego – Lower learning abilities in stereotypic horses, 2007.

Martine Hausberger, Hélène Roche, Séverine Henry, E. Kathalijne Visser – A review of the human–horse relationship, 2008.

Natalie K. Waran, Rachel Casey – Horse training, 2005.

P. McGreevey, J.D. Richardson, C.J. Nicol, J.G. Lane – Radiographic and endoscopic study of horses performing an oral based stereotypy, 1995.

Paul McGreevey, Nigel P French, Christine Janet Nicol – The prevalence of abnormal behaviours in Dressage, Eventing and Endurance horses in relation to stabling, 1995.

Philippe Karl: Lókiképés – Nézetkülönbségek, 2011.

Walt Disney lovai

Írta:
Lovasok.hu

Ki ne ismerné Walt Disney meséit? Akár gyermekként, akár szülőként, biztosan belefutunk ezekbe az időtálló klasszikusokba, amelyek egyszerre tanítanak és szórakoztatnak.

Walt Disney 1901-ben született Chicagóban, producerként és rendezőként tevékenykedett, a világ azonban rajzfilmjei kapcsán jegyezte meg nevét. Disney gyermekien ártatlan világa nem lehetne teljes a kidolgozott zenei aláfestés, illetve a kézzel rajzolt karakterek nélkül.

Érdemes külön figyelmet szentelni a rajzfilmek lovainak nagyszerű animálási megoldásaik és nem egyszer a történetben való szerepük miatt is.

Ferdinánd herceg lova

Walt Disney rajzfilmjei a klasszikus mese-sémát veszik alapul, így a legtöbb történetből nem hiányozhat a hős paripája. Ennek egyik legrégibb példája Hófehérke és a hét törpe (1937) hercegének gyönyörű szürke hátasa. Ő még nem jut nagy szerephez a történetben, neve sem derül ki, pusztán a herceg hű társaként tűnik fel a történet végén, mikor Hófehérkét viszi a hátán a kastélyba.

Ráró

Disney lovai aztán szép lassan egyre aktívabb résztvevőként jelennek meg a történetekben. A Csipkerózsikában (1959) Fülöp herceg lova, Ráró már nem csak passzív hátas. A szürke udvari paripa jól érti az emberi beszédet, noha ő maga nem beszél, ennek láthatóan nem érzi szükségét. Ki tudja fejezni rosszallását, például akkor is, mikor a herceg Aurora hercegnő bájos hangját szeretné követni az erdőben. Csakhogy Rárót nem nehéz megvesztegetni némi zab és répa felajánlásával, aminek meg is lesz a következménye…

Fülöp

A szépség és a szörnyeteg (1991) történetében Fülöp sem kevésbé önálló, mint Ráró. Fülöp izabellafakó, hidegvérű, vagy sodrott ló. Roppant hűséges Belle-hez és Maurice-hoz, értük bármit kész megtenni, s miután a lány a szörny kastélyában marad, ő is követi gazdáját. Ráróhoz hasonlóan roppant gazdag arcjátéka, önkifejező-képessége teszi őt viccessé és szerethetővé, például mikor az erdőbe érve halálra rémül az üvöltő farkasok és sötét fák között.

Achilles

Achilles megtermett, szürke harci mén A Notre Dame-i toronyőr című rajzfilmben (1996), Phoebus kapitány lova. Természetesen bármit megtesz gazdájáért. Ennek egyik legmókásabb bizonyítéka, mikor Phoebus utasítására lova az egyik ellenségre egyszerűen ráül. Mellette feltűnik még Frolló hatalmas fekete fríz csataménje, akivel jól láthatóan nem kedvelik egymást.

Pegazus

Pegazus egy szárnyas mitológiai ló Walt Disney Herkules című rajzfilmjében (1997). A görög főisten, Zeusz teremtménye, aki szerint „csodálatos paripa, de annyi esze van, mint egy madárnak”. Ez azonban Pegazus személyiségének olyan alapvető vonása, amely nélkül már el sem tudnánk őt képzelni: nyelvét öltögeti, fütyörészik, harsányan nevet, illetve a legkülönfélébb módokon játszik Herkulessel – például üdvözlésképpen összekoccantják a fejüket – és számos más módon is kifejezi hangulatát, esetleges nem tetszését. Feladata Herkules védelme és szolgálata, amelyet maximálisan teljesít. Gazdája mellett a végsőkig kitart, és azok mellett is akik az ő számára fontosak. Hasonlóan más Disney-paripákhoz, ő is képes megbarátkozni kezdetben nem kedvelt emberekkel, például Meggel is, miután a lány kiszabadítja.

Khan

Khan a Mulan című rajzfilm (1998) főhősének, Mulannak a lova. A Disney-mesék sorában ő harmadik ló, aki hercegnőt szolgál: őt megelőzi Hamupipőke paripája, és Belle hű szolgája, Fülöp. Khan is összetett személyiség: bátor, hűséges és roppant gőgös. De mindig időben érkezik Mulan segítségére, mellette mindvégig kitart. Vele már érezhetően átalakulnak Disney lovai is: míg eddig a hű bajtárs szerepében tűntek fel, most azonban Khan és későbbi mozikban szereplő “kollégái”, Maximus és Angus is sokkal nagyobb mértékben hatnak a történésekre.

Maximus

Az Aranyhaj és a nagy gubanc (2010) című mese paripája kétségkívül az egyik legkarakánabb ló a mesevilágban. Maximus egy szürke csatamén, akinek feladata egy tolvaj elfogása és ezt roppant komolyan is veszi. Erőteljes szerepe van a történetben, a legkevésbé sem puszta hátas, aki kiszolgálja gazdáját, maga is irányítja az eseményeket. Maximus ugyan ló, mégis személyisége inkább egy kutyára emlékeztet: vakmerő, eltökélt, harcias, ugyanakkor hatalmas szíve is van. Ezért lesz végül kezdeti ellenségéből barátja a főhős. Karakterének ilyen összetettsége leginkább Ráróra emlékeztet; úgy tűnik, mindketten magas intelligenciával bírnak, jól értik az emberi beszédet, és roppant gazdag érzelemkifejező eszközeik vannak, továbbá mindketten erősen hatnak lovasaik viselkedésére.

Angus

A Disney Merida, a bátor (2012) című meséjében tűnik fel Angus, a clydesdale paripa, Merida leghűségesebb barátja. Klasszikus védelmező szerepet kap, ahogy előtte is sok Disney-paripa. Hasonlóan Khan-hoz, ő is kiáll gazdája mellett, akinek tervei és céljai nagy mértékben eltérnek a megszokottól, és jó pár szorult helyzetből kimenti Meridát a történet során.

2013.03.21. Misák Dóra, Lovasok.hu
Forrás: Horse Nation
Frissítve: 2014.12.19., 2017.09.19., 2022.09.11.

A lovak hőszabályozása az év hideg időszakában

Írta:
Mráz Edina

Az emlősállatoknak, túlélésük érdekében belső testhőmérsékletüket szűk határok között kell tartaniuk. Ha hőmérsékletük akár negatív, akár pozitív irányban meghaladja ezeket a határokat, a sejt szinten lévő kémiai reakciók nem megfelelően működnek. Vagy, teljesen megszűnnek működni. A normál hőmérsékleti határokon túli ingadozás egészségügyi problémákhoz, vagy az állat halálához vezet. A kifejlett lovak testhőmérsékletüket 38ºC körül tartják. Csikóknak, gyorsan növő fiatal állatoknak, vemhes, vagy szoptatós kancáknak magasabb belső hőmérsékleti normájuk van (Hines, 2004). A legtöbb tulajdonos tisztában van a lázas állapotban rejlő veszélyekkel. Kevés tulajdonos veszi észre, hogy a lovak mennyire jól alkalmazkodnak a hideg környezethez, amennyiben bizonyos feltételei életvitelüknek rendelkezésükre állnak.

Sok ezer évvel ezelőtt a vadló elterjedt az egész világon. A világ bármely részén élnek, ki vannak téve annak, hogy állandóan változtassák hőmérsékletüket – a napszakok, vagy az évszakok változásával. Azok a vad, félvad, de a háziasított lovak is, akik a faji sajátosságoknak megfelelő környezetben élnek, ma is tökéletesen túlélnek minden körülmények között, amit a természet ad nekik. Ugyanúgy Észak-Európában, ahogy az Ausztrál sivatagokban élő lovak is ki vannak téve környezeti hatásoknak – szél, nap, eső, hó, változó hőmérséklet stb. Sehol a természetben nem keresnek túlzottan zárt helyeket, mint az ember építette istállók, pajták és a természetben soha nem fedik be magukat semmilyen szövettel. A lovak természetes módon fejlesztették ki a fennmaradás útját.

A lovak belső hője az anyagcsere folyamatok melléktermékeként folyamatosan termelődik, egy egészséges állatnak jelentős forrásai vannak a hőtermelésre az anyagcsere folyamatokból. (Bicego at., all 2007). A lovakat a természet összetett és hihetetlenül bonyolult anatómiai, fiziológiai és viselkedési hőszabályzó mechanizmusokkal látta el a belső testhőmérséklet kontrollálására a hideg időszakban. Annak érdekében, hogy ezek a mechanizmusok a leghatékonyabban, vagy egyáltalán működni tudjanak, a lovaknak olyan környezetre van szükségük, melyek legjobban megfelelnek faji sajátosságaiknak.

Genetikai szinten a háziasított lovak ugyan olyanok, mind vadon élő társaik: a túléléshez ugyanazon képességeik és igényeik vannak. Alapvetően semmi másra nincs szükségük az embertől, mint arra, hogy az olyan tartási körülményeket biztosítson számára, melyre a természet által diktálva ennek a fajnak szüksége van: szabad mozgás a nap 24 órájában, a megfelelő élelemhez való hozzájutás lehetősége a nap 24 órájában, társas lét, megfelelő pataápolás, egy tető, amely alá szabadon be-ill. alóla kimehetnek. Az olyan emberi törődés mellett, amely elfogadja a lovak természetes igényeit, biztosítja azt és nem teszi az állatot antropomorfizmus (emberi tulajdonságokkal felruházó szemléletmód) tárgyává azzal, hogy istállózza, megváltoztatja táplálkozási szokásait, betakarja, megnyírja, patkolja stb., a háziasított lovak is képesek megfelelően használni csodálatos hőszabályzó képességeiket pontosan úgy, ahogyan azt a vad lovak teszik.

Vessünk egy mélyebb pillantást a lovak hőszabályzó mechanizmusának működésére és arra, hogyan lehet ebbe beavatkozni és károkat okozni a nem természetes tartással.

A piloerekciós mechanizmus működés közben, a szőrzet megemelkedik, hogy növelje a szigetelést.

Az első nagyon fontos dolog, amit tudnunk kell, hogy bizonyos hőszabályozási faktoroknak köszönhetően, mint, hogy a bőr és a szőrzet nagyon jó szigetelők, melyek meggátolják a hőveszteséget és az izomzat, mely hőt termel a mozgás következményeképpen, a lovaknak sokkal könnyebb felmelegíteniük magukat hideg időben, mint lehűteni magukat meleg időben, vagy intenzív munka után. Lehűlni sokkal nehezebb a lovaknak. A lovak képesek kezelni a hideget. A ló bőre felelős azért, hogy a test belsejét megvédje a külső hőmérsékletváltozásoktól. Ahogy azért is, hogy a test ne veszítsen hőt hideg időben. Szintén a bőr felelős azért, hogy az izommunka által termelt belső hőt elvezesse, megakadályozva a test túlmelegedését. A bőr hőszabályzó rendszere négy fő összetevőből áll: bőr, szőr, erek és izzadság mirigyek, melyekből három felelős azért, hogy a lovat melegen tartsa hideg időben:

A bőr: önmaga szigetelő rétegként működik relatív vastagságának köszönhetően.

A szőrzet: szigetelési képessége a szőrtakaró vastagságától, mélységétől, a szélerősségtől, valamint a szőrtakarón belüli hőmérséklettől és páratartalomtól függ (Ousey et.al 1992). A „photoperiodizmus”-nak nevezett mechanizmus hatására a lovak szőrzete évente kétszer váltódik, a szezonális hőmérsékletkülönbségekhez alkalmazkodva. A ló bőrében lévő érzékelők a nappalok időtartamának változására reagálnak. A lovak készek elkezdeni növeszteni téli szőrzetüket közvetlenül a nyári napforduló után, mikor is a nappalok rövidülni kezdenek. Ugyanígy azonnal készek a nyári szőr növesztésére rögtön a téli napforduló után, mikor a nappalok hosszabbodni kezdenek. Mindezeken túl a környezeti hőmérsékletnek is szintén hatása van a szőrnövekedésre. Hidegebb klímák hosszabb és vastagabb szőrzetet eredményeznek a lovaknál, mint melegebb klímájú környezetek, olyan lovakat összehasonlítva, akik testi adottságaiban megegyeznek és ugyanannyi táplálékot esznek.

A szőrnövekedést egyéb tényezők is befolyásolják, mint pl, fajta, táplálkozás stb, ezekről később esik szó.

A szőrzet növesztésén túl a ló képes növelni a szigetelését az u.n. piloerekció használatával – megemeli, lelapítja, különböző irányokba mozgatja a szőrszálakat a szőrtüszőkben lévő izmok segítségével. Ilyen módon a ló növelheti, vagy csökkentheti a szigetelő réteg vastagságát és hatékonyan változtatja a légáramlás mennyiségét a bőrfelületen. A kifejlett lovak ennek a mechanizmusnak köszönhetően 10-30 % között tudják változtatni a szőrtakaró vastagságát (Young & Coote 1973). Minden más izomhoz hasonlóan ezeket a szőrszálmozgató izmokat is rendszeresen tornáztatni kell a megfelelő működés érdekében.
A szőrvégeket egyfajta zsíros anyag borítja, mely meggátolja, hogy a ló bőrig átázzon esős, havas időszakban. A fedőszőröknek vízlepergető hatásuk van – a víz lefolyik a külső szőrtakarón, míg a belső rétegek szárazak maradnak. Minél hosszabb a szőr, a víznek annál kevesebb esélye van eljutni a bőrig. A szőrzet rendszeres kefélése eltávolítja ezt a réteget a szőrszálakról, ezáltal a vízlepergető képesség sérül. Szintén nem tanácsos letakarítani a sárréteget, a sárban való hempergés védi a lovat. A sárnak védő hatása van a lovak testére.

Szükségtelen megemlíteni, hogy a lovak szőrének – az elterjedt gyakorlatnak megfelelően történő- lenyírása teljes mértékben megszünteti a szőrtakaró hőszabályzó mechanizmusát.

Erek a bőrben: az izommunkából eredő szűkülés és tágulás következtében az erek szabályozzák a véráramlást a bőrben. Az összehúzódás meggátolja a hőveszteséget azáltal, hogy az erekben kevesebb meleg vér áramlik a testfelület hidegebb részeibe. A tágulás lehetővé teszi a túlmelegedett vér test belső részéből a testfelület felé való áramlását, biztosítva a hűtést. A lehűlt vér visszaáramlik a test belseje felé, így csökkenti annak hőmérsékletét.

Izzadságmirigyek: a lovak izzadságmirigyeiket használják hűtésre, amikor a belső, vagy a külső hőmérséklet túl magas. Mikor a külső hőmérséklet túl magas ahhoz, hogy a testet hűtse, az izzadságmirigyek folyadékot választanak ki. Ennek a folyadéknak az elpárologatása lehűti a bőrfelületet és az abban futó erekben a vért. Ilyen módon a lehűtött vérnek a test belsejébe áramlása csökkenti a belső hőmérsékletet akkor is, ha a külső hőmérséklet meleg. A lovak azonnal megszüntetik a folyadék kiválasztását, amint a belső hőmérséklet normalizálódik. A felületnek ez után gyorsan meg kell száradnia, hogy a hűtési folyamat abbamaradjon, meggátolva a normális belső hőmérséklet alá hűlést. A megizzadt ló képes változtatni a szőrszálak irányát, hogy elkerülje a túlhűlést, valamint előszeretettel keresnek szelesebb helyett a gyors és biztonságos száradás érdekében. Az izzadságmirigyeket azért is fontos megemlíteni, mert azok izommunka hatására is működésbe lépnek.

A hőszabályzó mechanizmus négy fő alkotórészén túl nézzünk meg más hőszabályzó mechanizmusokat, melyek a ló rendelkezésére állnak.

A testben található zsír mennyisége szintén fontos tényezője a hőszabályozásnak. Túl azon, hogy a zsír tartalékolja a test energiáit, a zsírszövet háromszor jobban szigetel bármilyen más szövetnél, mivel alacsony hővezetési képessége van és alacsony a vérellátása (Guyton, 1991, Davenport 1992). Éppen ezért fontos, hogy a lovaknak megfelelő zsírréteg álljon rendelkezésükre a tél előtt. Vadlovak és természetes körülmények között tartott háziasított lovak fenntartják a súlyváltozás természetes ritmusát az év folyamán, őszre kb 20%-kal növelik súlyukat. Általában azt látjuk, hogy a vastagabb zsírréteggel rendelkező háziasított lovak rövidebb téli szőrzetet növesztenek azokkal a lovakkal szemben, akik kisebb súlygyarapodást érnek el az őszre, ugyanolyan étrendű és testi adottságú lovakat összehasonlítva. Hideg körülmények között a zsír inkább a felületi rétegekben tárolódik, míg melegebb időszakban bizonyos területeken halmozódik fel.

Ugyanolyan körülmények között tartott lovak esetében a kisebb termetűek hosszabb és vastagabb szőrtakarót növesztenek, mint nagyobb méretű társaik. Szintén megfigyelhető, hogy a csikók is vastagabb, hosszabb szőrt növesztenek. Ez az „allometria” jelentős hatásával van összefüggésben, mely szisztematikus változás a testarányokban, ahogy a testméret növekszik. A hőegyensúly változik, ahogy az állat növekszik és fejlődik, de a változás megfigyelhető különböző fajták között is. (Reiss 1991, Langlois 1994). A nagyobb felület/testtömeg arány kompenzálására az északi típusú lovak általában kerekdedebb testformát fejlesztettek rövidebb végtagokkal és kiálló testrészekkel, melyek jól védettek vastag szőrzettel, sörénnyel és bokaszőrzettel, ezáltal jobban képesek megtartani a hőt és megbirkózni a hideggel.

A táplálék bevitel növelése növeli a hőtermelést a ló testében. Ez azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy a hosszúrostok emésztésének hőtermelés a mellékterméke. Rendkívül fontos a háziasított lovak számára, hogy a nap 24 órájában szénához jussanak. Hideg időben a megnövekedett hőtermelésnek akkor van esélye, ha biztosítva van a hosszúrostok folyamatos fogyasztása és emésztése. Különösen akkor, ha más hőszabályzó mechanizmusok még nem léptek életbe, pl. ha hirtelen leesik a hőmérséklet.

Az ilyen extra táplálékigényt klimatikus energiaszükségletnek hívják (MacCormak & Bruce 1991). A lovaknál megfigyelték, hogy kb. 0.2 – 2,5 %-al több energiára van szükségük a fenntartáshoz, ha a külső hőmérséklet 1 ºC fokkal alább esik, mint a normál hőmérsékletük alsó határa (Young Coote 1973, McBride et.al 1985, Cymbaluk et.al 1989, Cymbaluk 1990). (Az alsó kritikus hőmérséklet ló/ lovak csoportjának egyéni függvénye az év különböző időszakában, valamint számos hőszabályozási és környezeti faktortól függ )

Fontos, hogy a kisebb méretű lovaknál nagyobb az alacsony kritikus hőmérsékleti érték, ami azt jelenti, hogy a hőveszteség relatív nagyobb, mint a nagyobb méretű lovaknál. Ezért a kisebb méretű lovaknak arányosan több tápláléknövelésre van szükségük. Minél nagyobb az alacsony kritikus hőmérsékleti érték, annál nagyobb a ló hővesztesége. Ugyanolyan hőmérsékleti körülmények között a kisebb méretű lovak több hőt veszítenek, mint nagyobb méretű társaik. A nagyobb méretű lovak hideg időjárási körülmények között melegebbek maradnak.

Megfigyelték, hogy a vadlovak csökkentik mozgási aktivitásukat a téli időszakban a nyári időszakhoz képest (Duncan 1980, Berger et al, 1999, Arnold et al 2006). Az aktivitás csökkentése a téli időszakban évenkénti minta, mely a külső hőmérséklet csökkenéséhez, így a belső hőtermelés és energiakiáramlás csökkenéséhez kapcsolódik (Arnold et.al 2006). Az aktivitás csökkenésének ilyen alkalmazkodó mechanizmusa segíti a vadlovakat, hogy megbirkózzanak a tél kihívásaival. Ugyanezt a aktivitáscsökkenést megfigyelhetjük a természetes körülmények között tartott háziasított lovaknál is. Bár a háziasított lovak nem ugyanolyan mértékben szembesülnek a téli táplálékkeresés kihívásával. Az aktivitás ilyen irányú lassulásának ugyanaz a célja, mint a vadlovak esetében – az energiakiáramlás csökkentése a hidegben. Így, a lovak kevesebb foglalkoztatása a téli időszakban az aktivitás csökkentésének normális időszakos változását követi, figyelembe véve a hőszabályzó mechanizmus hideg időszakhoz alkalmazkodó működését, ezért a lovakat nem tanácsos a téli időszakban erősen terhelni.

A hideg időszakban az aktivitás általános csökkenése mellett megfigyeltünk lovaknál időszakos aktivitás (mozgás) növekedést és nyugtalanságot hirtelen hidegre forduló, kedvezőtlen időjárás mellett. Ez a rövid ideig tartó mozgás jótékony hatású, egyfajta híd, amíg az egyéb hőszabályzó mechanizmusok beindulnak, alkalmazkodva az új hőmérsékleti viszonyokhoz.

Néha megfigyeltünk lovakat, melyek szorosan álltak, vagy feküdtek egymás mellett, ezzel csökkentve a kisugárzó hőt. Az ilyen közelség csökkenti a testfelszín azon arányát, mely ki van téve a külső környezeti hatásoknak (Blight, 1998).

Testhelyzetük változtatásával a lovak növelni tudják a napsugárzásból felvett energiát, további hőforrásként használva azt. Gyakran megfigyeljük, hogy a lovak rövid, napfényes téli napokon napoznak a direkt napsütésben táplálkozás helyett, és amint a nap lenyugszik, visszatérnek enni.

A lovak testén megmaradó hó, melyet néha látunk, szintén extra védőréteg, melynek fontos szerepe van a belső hő megtartásában.

Szeles, esős napokon láthatjuk, hogy a lovak farkukkal a szél felé állnak és fejüket leeresztik. Ily módon védik nyakukat, fejüket, fülüket, szemüket, hasa aljukat a széltől és a víztől. A farkuk szolgál a hátsó rész védelmére – a rövidebb szőrök a faroktőnél elterelik a havat és a szelet.

Ilyen napokon látható, hogy a lovak falak, vagy természetes széltörők, fák és dombok védelmében állnak, megvédve magukat a széltől.
Ha szabadon választhatnak, a lovak gyakran állnak védett helyekre, erdőbe, leginkább a nyári nap melege és a legyek előli védelem érdekében.

Extrém esetben a ló képes hőt termelni reszketéssel. A reszketés eredményeként gyorsan hő termelődik az ATP izomból történő lebontásával (Langlois, 1994). A reszketés azonnali válasz a hirtelen hidegre, de hosszabb időszakra is fennállhat, ha hideg időben sokáig esik az eső. Egészséges állatoknál a reszketést felváltja a normál belső hőtermelés, amint alkalmazkodnak az új időjárási körülményekhez.

Megizzadt lovak zárt helyre, istállóba történő bezárása egy másik problémát okoz. A levegőáramlás hiányának következtében a lovak lassabban száradnak, tovább maradnak izzadtak. A levegő a ló körül telítődik, a száradás hosszabb időt vesz igénybe a normálisnál, mert a párás levegő nem képes több nedvességet megkötni. Ennek eredménye, hogy a ló nem hűl le, ezzel megteremtve a belső elváltozások lehetőségét: kólika, betegségek és fertőzések, melyek negatív hatással vannak az anyagcsere biztonságos hőmérséklet határaira.

A lovak betakarása a hőszabályzó rendszert teljesen felborítja. Miközben a ló megpróbál hőt termelni azokban a testrészeiben, amik ki vannak téve a hidegnek – fej, nyak, a has és a végtagok-, azon részei, a takaró által takart testrészek túlmelegszenek. A ló nem képes csak bizonyos testrészeiben növelni a hőt. Vagy az egész test hűl, vagy az egész test melegszik. A takaró alatti izzadás sokkal komolyabb problémát okoz az anyagcserefolyamatban, mint, amit az ember el tud képzelni. Istállóban, vagy betakarva tartott lovak hiányában vannak a stimulációnak (hőmérsékletváltozás), melynek célja a hőszabályzó mechanizmusok aktivizálódása. Nem szükséges tornáztatniuk a szőrszálakat mozgató izmokat, tágítani, vagy szűkíteni az ereket, aktivizálni az izzadságmirigyeket, tartalékolni, vagy kiüríteni az egészséges zsírtartalékokat. Minden izom elsorvad, ha bizonyos ideig nincs használatban. Ha egy állat ilyen állapotban hirtelen hideg környezetbe kerül, nem lesz képes aktivizálni a szükséges hőszabályozási mechanizmusokat. Ennek eredményeképpen a belső hőmérséklet túl mélyre eshet, mely az anyagcsere folyamatok széteséséhez vezethet. Az eredmény egy stresszes állat betegségekkel és fertőzésekkel. „A baktérium önmagában semmi, a táptalaj minden” (Louis Pasteur).

Túl azon a tényen, hogy a hőszabályzó mechanizmusokat akkor lehet teljes mértékben felhasználni, ha a ló faji sajátosságainak megfelelő körülmények között él, megjelenik egy szorongás és stressz faktor, melyet elkerülhetetlenül megélnek, ha természetes igényeiktől elszakítják őket (istállózás, elszakadás a ló-társaktól, megerőltető gyakorlatoztatás, a rostos táplálék folyamatos bevitelének hiánya stb.). Ez a stressz tovább gyengíti őket azon képességükben, hogy megbirkózzanak a hideggel.

2017.09.20., Írta: Natalija Aleksandrova – Academia Liberti
Fordította: Boros Sarolta
Frissítve: 2022.09.06.
Fotó: Canva

Lovak és állandóság – 1/2

Írta:
Mráz Edina

Hogyan viszonyulnak a lovak az ember alkotta környezetük rutinjaihoz, a velük való foglalkozás különféle rituáléihoz? A ló és az állandóság kapcsolatát tanulmányozó két részes sorozat a lótartás és a lóképzés különféle aspektusait veszi górcső alá.

A háziasított lovak életében, különösen istállózott tartás esetén, meghatározó szerep jut a napi rutinnak. Az etetések rendje, a karámozás ideje, a mozgatás, lovaglás időpontja, valamint az edzések tartalmi felépítése mind szerves részét képezik a lovak mellettünk való létezésének, amelyhez alkalmazkodniuk kell.

Sokszor hallani azt a vélekedést, mely szerint az állandó napi rutinra a lónak szüksége van, az őt megnyugtatja, környezete állandósága jelenti számára a létbiztonságot. Biztos ez? Végiggondolva, hogy a ló mindenből tanul, hiszen ez a túlélése kulcsa, mit tanul meg abból, ha minden nap óramű pontossággal ugyanaz történik körülötte?

Természetesen a ménesben tartott, illetve a vadon élő lópopulációk életének is megvannak a maga szokásai vándorló életmódjuk során, ám változó környezetükhöz (évszaknak megfelelően elérhető élelem-és vízforrások, valamint saját táplálékigényük, földrajzi jellegű változások, ragadozók megjelenése, stb.) természetszerűleg alkalmazkodnak. Vajon a domesztikált ló számára valóban az az ideális, ha élete egy azon rutin körül forog?

Az etetés rendje

Az újkori lótartás talán legkardinálisabb kérdésköre a ló takarmányozása. Egyfelől az étrend maga – igen sok kutatás, tanulmány áll ma már rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy milyen kevés létjogosultsága és a ló természetes igényeihez való köze van a szemestakarmányok és tápok etetésének, és mennyiféle kárt okoznak ezek az anyagcsere-folyamatokban (gyomorfekély, kólika, metabolikus szindróma, stb.). Az abraknak a szálastakarmányt helyettesítő funkciója teljesen hibás koncepció, hiszen a lovak emésztőrendszere napi 16-18 óra csipegető-válogató legeléshez alakult, (ennek legaktívabb szakaszai napnyugtától reggelig tartanak) melynek során néhány harapást néhány lépés követ folyamatosan. A természetes igényeket legelő híján legfeljebb kellő rendszerességgel adagolt széna etetésével tudjuk megközelíteni, abrakolással semmiképpen.

Az istállórendbe foglalt etetési protokollnak azonban az anyagcserére kiható hátrányai mellett mentális káros hatásairól is tudunk.
Az idejük nagy részét bezárva tengető lovak kielégítetlen mozgási, táplálkozási és szociális szükségletekkel élnek együtt, amelyek bizonyos mértékű frusztrációhoz vezetnek. Természetes mechanizmusaiktól távol álló, és ingerszegény környezetük még kiegészül az istálló szigorú rutinjával; a meghatározott időben zajló etetésekkel és más tevékenységekkel – ez által még kevesebb inger stimulálja a lovakat, viszont jó tanulóként hamar hozzászoknak a rendszerhez. Mivel ez az állandósult napi rutin, ezért ragaszkodni is fognak hozzá. Ahogy J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál: okok, hatások, és megelőzés a ló jólétének veszélyeztetése nélkül” című munkájában olvasható, „Ilyen rutinok mellett jelentős az esélye, hogy a lovak megtanulják nemcsak azt, hogy mikor következnek be a nap folyamán az egyes kulcs-események (pl. etetés), de azt is, hogy mi előzi meg és megbízhatóan megjósolják ezeket az eseményeket (pl. bizonyos emberek az istállóban, ténykedés a takarmányos helyiségben).”

Ebből a fentebb felvázolt összetett problémából növik ki magukat a még ma is sok helyen „rossz szokásként” aposztrofált sztereotíp viselkedésminták, amelyek azonban nem a ló jellemvonásai, hanem olyan viselkedésbeli problémák, amelyek a környezet által a saját szükségleteik kielégíthetetlenségére szült válaszreakciók. E tekintetben tehát, habár a lónál jelentkezik – Janice C. Swanson (Michigan Állami Egyetem, a „Gyakorlati módszerek a lovak, szamarak és más dolgozó igavonó állatok jólétének fejlesztésére a fejlődő régiókban” című tanulmány társszerzője) vélekedésére alapozva-, egy emberi viselkedési problémáról beszélünk, hiszen az istálló menedzsment, az etetési rendszer, a takarmány típusai és a ló számára a mindennapi kintlét biztosítása – vagyis a ló szükségleteinek figyelembe vételéhez való hozzáállás – tekintetében hozott rendelkezések képesek befolyásolni ezeket a folyamatokat.

A sztereotípiák valamilyen meghiúsult természetes szükségletkielégítő viselkedés okán kialakuló, tanult mozgássorok. A legtöbb orális sztereotípia pl. az éhségérzethez kapcsolódik. Idővel ezek állandósult mintává, szokássá válnak, ha a szükségletek kielégítésére hosszú távon nincs módja az állatnak.
A karórágás példáján keresztül bemutatva a folyamatot: A normális éhséghez kapcsolódó viselkedésminta, vagyis a legelés, két részből áll; étvágyból eredő fázisból és fogyasztási fázisból. (Katherine A. Houpt: „A lovak fenntartó viselkedése: Táplálkozás, ivás, kültakaró ápolás és társas hőszabályozás”). A ló a bokszában hozzáfog az étvágyból eredő fázist kiteljesítő mozgássorokhoz, ám ha a folyamat meghiúsul (élelem híján), újrakezdi a mozgássort. Dr. Joseph Stookey (Saskatchewan Egyetem, Kanada) számos, lovakon és más, zárt körülmények közt tartott haszonállatokon végzett megfigyelései alapján írta le a sztereotípiák ezen, meghiúsult szükségletkielégítés okán a kielégítéshez vezető mozgássor újrakezdésén alapuló motivációját. Ez igaz akkor is, amikor ugyan elfogyasztotta a kiporciózott abraktakarmányát, de ez nem elégítette ki legelési késztetését. (J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál”) Újra és újra nekilát, míg végül már szokásként teszi; rendszeresen „ráharap egy fix tárgyra (bokszajtóra, etetőre, stb. – a ford.) a felső metszőfogaival, és elnyeli a levegőt egy hallható röfögés kíséretében.” – olvasható a definíció McGreevey és mások: „Orális alapú sztereotípiát gyakorló lovak röntgensugárzásos és endoszkópos vizsgálata” című kutatásában. (Ebből az is kiderül, hogy a közhiedelemmel ellentétben a benyelt levegő nem jut le a gyomorba.)


Ez a szokás kapcsolódhat etetés előtti türelmetlenséghez, szálastakarmány nélkül unottan töltött órákhoz, de idővel önmagáért való cselekedetté is válhat. A metszőfogak rendellenes kopása, a nyak izmainak természetellenes fejlettsége, és akár súlyvesztés (egy igazán komoly karórágó akár evés helyett is művelheti kényszercselekvését) is a következmények között szerepel.
A kialakulás esélyét megnöveli az abrak etetése és annak szigorú napirendje, valamint az ehhez legtöbbször társuló ritka és kevés szénaetetés is. „Ilyen körülmények között, a lovak motiváltak maradhatnak a takarmányfelvétel iránt, miután elfogyasztották koncentrált abrakjukat.” (J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál: okok, hatások, és megelőzés a ló jólétének veszélyeztetése nélkül”)
Ekkor jönnek a különféle praktikák a ráharapó felületek csípős kencékkel való kenegetésétől a karórágó nyakörv felhelyezésééig. Valódi megoldást azonban csak a természetes életkörülményekhez való közelítés hozhat, ahogyan ezt Cooper és McGreevey fent említett tanulmányában, de számos más kutatásban is olvashatjuk. Legelőn kutatva-matatva szabadon kielégítheti a ló minden táplálkozási, mozgási és szociális szükségletét, így egyre kevésbé, majd egyáltalán nem fog eszébe jutni „rossz szokása”, valamint nem is „nézi az óráját” egész nap, nem lesz mire várnia, vagy frusztrációt megélnie. Ha idejének bizonyos részét mégis istállóban kénytelen tölteni, ott is sokat segít a gyakori, kisebb adagokban, földről történő, összességében megnövelt mértékű szénaetetés, amivel jobban elfoglalhatja magát, és csökkenek az éhen töltött időszakok. Minél több időt tölthet azonban kint, társaságban élelem után járva, annál többet tettünk szükségletei valós kielégítéséért.

Napirend

Az istállórend egyes aspektusai más sztereotíp viselkedésformáknak is melegágyai. A ló lételeme a mozgás, napja több, mint felében aktív, és ménesi lényként társas igényei is meglehetősen erősek. A bokszos lótartás mindennek gyökeresen ellentmond. Szociális igényein nyomokban enyhíthetünk azzal, ha a bokszok fala rácsos, így láthatják, és névleg érinthetik is egymást a szomszédok, ám ez, a ménesi szociális viselkedés teljességéhez képest igen kevés kielégülést nyújt.

A bezártság okozta mozgáshiány szintén erőteljes faktor. Elég ránézni a szitáló, kaparó, vagy bokszjáró lovakra, akik kényszeresen ismételgetik a mozgástevékenységet elindító mozdulataikat, miután a társakhoz, élelemhez való eljutás, vagy önmagában a mozgásba lendülés kísérlete minduntalan meghiúsul. Az ilyen mozgási sztereotípiákra rászokott lovak így várják az etetést, ha itt az idő, vagy éppen a karámozást, illetve az onnan bejövetelt is akár. Napirendjük minden részét pontosan ismerik, és az ettől való legkisebb eltérés frusztrációval, és a kényszercselekvés beindulásával jár.
A sztereotíp viselkedésformák tehát annak jelei, hogy az ingerszegény, túlszabályozott, és a ló természet adta szükségleteitől eltérő tartási rendszerek nem a nyugalom, hanem ellenkezőleg, a frusztrációk felé terelik a mentális állapotot.

Natalie K. Warran és Rachel Casey „Lókiképzés” című tanulmányukban a képzést befolyásoló tényezők között emelik ki a ló gondozásának körülményeit is. A bezártság okozta túlzott robbankonyságból eredő nehézségek mellett említik a sztereotíp viselkedésformák kialakulásának veszélyét is. Martine Hausberger és kutatótársai „A sztereotípiákkal rendelkező lovak alacsonyabb tanulási képességei” című tanulmányában kimondottan a sztereotípiák és a tanulás összefüggéseit vizsgálták olyan lovakkal, amelyek jól meghatározott sztereotíp viselkedéssel bírtak, valamint jól mérhető feladatokkal. Két vizsgálati időszakban, hetven lóval végeztek kísérletet, akik a bokszaikban eszközzel kapcsolatos feladatot kaptak (doboz kinyitása a fedél orrukkal történő felemelésével). 51 ló mutatott mindkét vizsgálati időszakban sztereotíp viselkedést. A valamilyen sztereotípiát – a kutatás eredményei szerint nincs különbség a különféle viselkedésminták hatása közt – mutató lovak nagyobb arányban (51-ből 36) lettek sikertelenek a tanulási feladatban, mint a nem-sztereotíp lovak (19-ből 3). Ha sikeresek is voltak, a sztereotípiával bíró lovaknak akkor is hosszabb idejükbe telt teljesíteni a feladatot. Ennek lehetséges okaként a tanulmány a sztereotíp viselkedést mutató lovak pihenésük kárára történő kényszercselekvését határozta meg. Az alvás hiányának szerepe lehet a figyelmet igénylő folyamatokban.

A mozgatás rendje

A háziasított lovakkal való foglalkozás rendje a legtöbb esetben kényszerűen alkalmazkodik a tartási helyük rendszeréhez. Ez persze a tulajdonos elhatározásának kérdése is, de sok esetben a lovas eleve egy, a saját napirendje által meghatározott időben tud a lovához/lovasórára kijutni, illetve jót akarván próbálja tiszteletben tartani az ott kialakított istállórendet, és ügyel rá, hogy lehetőleg ne etetési időben akarjon lovagolni, „nehogy szegény jószágnak várnia kelljen a vacsorára”. Így éri utol a hozzászokási folyamat a ló gazdáját is, és erősíti tovább a nem kívánt rendszerhez való kötődést a ló részéről. Sokak problémája a lova viselkedése, ha pl. az etetés várható időpontja közeledtével az állat nincs még a helyén, hanem még rajta ülnek, vagy akár csak a lókikötőnél kellene még állnia néhány percet. Sokan ezt a problémát egyszerűen megkerülik, és nem hozzák ki ezekben az időpontokban a lovukat, hogy ne kelljen ez ügyben konfliktusba kerülniük. Pedig a konfliktus forrása éppen ez a túlszabályozott, változatosságot nélkülöző napi rutin, ahol a lóval idővel teljesen elfeledtettük, hogy létezhetnek eltérések. A változás ez esetben frusztrációhoz vezet, amelynek sokféle ártalmas megnyilvánulási formája létezik (sztereotíp kényszercselekvésbe kezdéstől az ellenszegülésig), amelyek azonban nem a ló negatív jellemvonásai. Ő csupán azt szeretné tenni, amit mi tanítottunk neki azzal, hogy minden áldott nap ugyanazt, ugyanott és ugyanúgy kértünk tőle.

McGreevey, French és Nicol az „Abnormális viselkedésformák gyakorisága díjlovak, lovastusa lovak és távlovak esetében az istállózás összefüggésében” című tanulmányában 1750 lóra vonatkozó kutatásban a címben említett három szakágban dolgozó lovak sztereotíp viselkedésformáinak előfordulását vizsgálták, az istállóban töltött idejük, illetve mozgatásuk függvényében. A levonható konklúziók szerint „a ló által az istállón kívül töltött idő összefüggésben áll a képzés tárgyát képező szakággal”. E tekintetben a távlovak töltik a legtöbb időt a bokszukon kívül, az adatok szerint akár napi három órát is eltöltenek lovas alatt, és gyakorta legelőn tartják őket. A díjlovak és a lovastusa lovak jóval több időt töltenek istállóban, amely tény „összefüggésben áll az abnormális viselkedési formák megjelenésének megnövekedett kockázatával.” A távlovaknál szignifikánsan kisebb arányban volt megfigyelhető a sztereotípiák megjelenése, ám ezen belül körükben viszonylag gyakori volt a bokszjárás, amelynek okául a tanulmány a mozgásban maradás igényét jelölte meg motivációként, kiegészítve annak a lehetőségével, hogy ezek a lovak esetleg jobban idegenkednek az istállótól, mert általában nem ott esznek, vagy nincsenek hozzászokva a bezártsághoz. „Ezért, a boksz-járás egy átirányított menekülési reakció lehet egy, az istálló által fémjelzett ellenszenves ingerre.”

(Folytatása következik!)

2017.09.19. Írta: Mráz Edina
Fotó: Boros Sarolta, Bigstockphoto.com, Mráz Edina, canva.com

Források:

Daniel Mills, Sue McDonnell – The Domestic Horse – Origins, Development and Management of its behaviour, 2005.

E. Rivera, S. Benjamin, B. Nielsen, J. Shelle, A.J. Zanella – Behavioral and physiological responses of horses to initial training: the comparison between pastured versus stalled horses, 2002.

J. Cooper, P. McGreevey – Stereotypic Behaviour in the Stabled Horse: Causes, Effects and Prevention without Compromising Horse Welfare, 2007.

Katherine Albro Houpt – Equine Maintenance Behaviour: Feeding, Drinking, Coat Care and Behavioral Thermoregulation

Martine Hausberger, Emmanuel Gautier, Christine Müller, Patrick Jego – Lower learning abilities in stereotypic horses, 2007.

Martine Hausberger, Hélène Roche, Séverine Henry, E. Kathalijne Visser – A review of the human–horse relationship, 2008.

Natalie K. Waran, Rachel Casey – Horse training, 2005.

P. McGreevey, J.D. Richardson, C.J. Nicol, J.G. Lane – Radiographic and endoscopic study of horses performing an oral based stereotypy, 1995.

Paul McGreevey, Nigel P French, Christine Janet Nicol – The prevalence of abnormal behaviours in Dressage, Eventing and Endurance horses in relation to stabling, 1995.

Philippe Karl: Lókiképés – Nézetkülönbségek, 2011.

Láttál már nyárbúcsúztató lovas bulit helikopterekkel?

Írta:
Mráz Edina

Hallottál már a Töki Gyermeklovas napok rendezvényről? Tudtad, hogy a szervezők idei nyárbúcsúztató bulijukat a lovak mellett helikopterekkel is különlegessé tették? A színes programokról Takács Eszter, szervező számolt be a Lovasok.hu-nak.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez. Fotó: Kurucz Zoltán

Különleges lovasnap nem csak lovakkal

“2017. augusztus 27-én a Töki Gyermeklovasnap sorozat immáron hatodik alkalommal, ezúttal Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnap címmel örvendeztette meg a Zsámbéki medence lakóit. Ez alkalommal a gyermekeknek helikopterekkel kellett felvennie a versenyt, de bizton állíthatjuk, hogy az egybegyűltek zsivaja volt a hangosabb. A Magyar Honvédségtől egy AS-350B típusú, az Országos Mentőszolgálattól egy EC-135 típusú és a Budaörsi Repülőtérről egy Robinson R-22 típusú helikopter állt egymás mellett a bevezető út melletti karámban. Az érdeklődők ha el nem is köthették a gépeket, azért kívül-belül megcsodálhatták azokat, a pilóták és a személyzet pedig kitartóan válaszoltak a záporként rájuk zúduló kérdésekre. És ha már gépmadarak, természetesen nem maradtunk légiparádé nélkül sem, a Patkó Csárda feletti égen mindhárom gép otthagyta a nyomát.” – mondta el a Lovasok.hu-nak Takács Eszter.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez. Fotó: Bóna László sr

“Az elsődleges feladatunknak azonban továbbra is a lovas élet szépségeinek bemutatását, a közönség érdeklődésének felkeltését tartjuk: hogy akik élménnyel gazdagon mennek haza a lovasnapról, azok utána visszatérjenek, visszavágyjanak a lovakhoz. Ebben segítenek nekünk lovas barátaink, akik minden alkalommal megújuló bemutatókkal, tudásuk legjavát mutatva szórakoztatják a nagyérdeműt.” – vallotta a szervező.

Sokszínű bemutatók

“Egyik legjobb példa erre Tászler Melinda, aki eddig mind a hat Gyermeklovasnapon velünk volt, mégsem láthattunk tőle két egyforma előadást. Többször is megtisztelt bennünket azzal, hogy egy-egy új műsorszámát nálunk mutatta be először. Most is egy csodát hozott: Patás nevű lován gyönyörű kosztümben lószerszám nélkül, élő hegedűszó kíséretében lovagolva, vagy még inkább a zenére táncolva láthattuk. A csodás zenei aláfestést Haulik Emese művésznőnek köszönhetjük.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez. Fotó: Kurucz Zoltán

Stílusban merőben eltért ettől, mégis ugyanúgy megdobogtatta a szívünket Száz Petra, Farkas Tünde, Kelemen Dina és Alsószentiványi Krisztián, illetve kis segítőiknek Balatont idéző fürdőruhás-strandpapucsos, lóháton pancsolós bulija. Immáron visszatérő trükklovasaink, Katrics Tamás és kedvese, Balogh Kata, akik a fizika törvényeivel szembeszállva ülik-állják-lógják meg a lovat. Vagy a zsámbéki Nagy Lovas Udvar western lovasainak bemutatója, amely során az érdeklődők bepillantást nyerhettek ennek a szakágnak a szépségeibe. Ebben Szabó Zora, Danyi-Sárdy Nikol és Nagy Mihály voltak segítségünkre.” – emlékezett vissza Eszter.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

A helyi lovasok is megmutatták tudásukat

“Természetesen nem maradhatott el a Patkó Csárda lovasainak fellépése sem: a Marosvári Edina vezette Rider’s Clubtól egy ügyességi és díjugrató pályát, Veres Linda tanítványaitól a lovas oktatás alapjait, a töki betyároktól, név szerint Sraj Gábortól, Végi Gábortól, Czégény Mihálytól és egy ifjú hölgytől, Vályi Lilitől – aki egy puszta kettest hajtott – egy fergeteges csikós bemutatót, Gallai Beától egy reneszánsz idomító előadást, a Pénzes Gábor vezette Töki Huszároktól (Pénzes Levente, Besenyő Gábor, Besenyő Álmos, Nánási János, László Előd) pedig egy alaki gyakorlatot láthattunk.

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

A helyi lovasok a legtöbb Gyermeklovasnapon mind-mind velünk vannak, mégsem válik unalmassá egyik szám sem! A gyermekek pedig folyamatos fejlődésről tesznek tanúbizonyságot, sok kisgyerek őket látva kap kedvet a lovagláshoz.”

10 képünk van a Helikopteres Nyárbúcsúztató Gyermeklovasnapról. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez.

Kiegészítő programok

“Azok is jól érezhették magukat, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem a lovakért élnének-halnának. A fent említett Bicskei Tűzoltóknál kígyózó sorban álltak a gyermekek, a Töki Lovas Sport Egyesület fogatai és a Patkó Csárda pusztabusza kitartóan rótták a köröket a Csárda lovardájában, hogy a sok kis utast megkocsikáztassák. A Zsolnai Gábor vezette Bajvívó Magyarok által tartott vitéz fegyverhasználati bemutató után kis és nagy érdeklődők egyaránt kipróbálhatták a kardokat, buzogányokat, kopjákat. Akiket nem hozott lázba a férfias küzdelem, azok kellemes légkörben nemezelhettek az árnyékban Gittinger Sára képzőművésszel, vagy kézműveskedhettek, rajzolhattak az AlterEgo Alapítvány segítőivel. Itt kell megemlítenünk, az alapítvány önkéntesei öt budapesti otthonból egy egész busznyi gyermeket hoztak el hozzánk.

Reméljük a több száz látogatóból sokak szívében sikerült elültetnünk a lovas élet iránti szeretet magját. Hogy a táptalaj bőséges maradjon, már a folytatás terveit kovácsoljuk.” – nyilatkozta elégedetten Takács Eszter, szervező

Írta: Takács Eszter (Gyermeklovasnap)
Fotó: Kurucz Zoltán, Bóna László sr, szervezők

Vásárold meg az OMÉK lovasbokszait 30% kedvezménnyel

Írta:
Developer

Idén ismét megvásárolhatóak a 2017. szeptember 20-24. között megrendezésre kerülő OMÉK lovas standjának kiállítási bokszai 30% kedvezménnyel a Bolyok Box Kft.-nél.

1...298299300...699299. oldal a 699-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés