Dr. Tomas Teskey egyike a most még csekély, de talán egyre növekvő számú állatorvosoknak, aki elkötelezte magát a lovak „mezítlábas” pataszabályzása mellett. Első interjúmat 2013-ban készítettem vele, de nemrég egy újabb riportban egyeztünk meg, ezúttal egy egészen új, lovakkal kapcsolatos felfedezésről, a fogak és a paták kapcsolatáról. Bízom benne, hogy bővíteni fogja a lovakkal kapcsolatos ismereteiket az alábbi beszélgetés.
Beszélne nekünk arról, hogy mikor és hogyan jutott arra a következtetésre, hogy a lovak fogazatának és patájának állapota között összefüggés van, valamint, hogy miként hat az egyik a másikra?
Már 17 éve foglalkoztam kifejezetten a lovak patáival és 7 évvel ezelőtt számos ló körmölését és fogászati beavatkozását végeztem el közvetlenül egymás után. Ezen a napon kizárólag olyan tulajdonosok lovait kezeltem, akik eltökéltek abban, hogy lovaikkal a lehető legtermészetesebben módon törődjenek.
Mielőtt a lovak körmölésének nekikezdtem volna, vetettem egy gyors pillantást a fogaikra, majd lépésben, ügetésben és fordulatokban is megfigyeltem a mozgásukat. Ezek alapján már össze is állt a fejemben a „történetük”:
- Milyen a közérzetük?
- Volt-e bármilyen problémájuk az előző évben?
- Történ bármilyen változás velük, körülöttük?
Így folytattam a társalgást a tulajdonosokkal, mialatt körmöltem, minden igazítás előtt és után lépésben is megfigyelve a lovat.
Minden ló kezelése másfél órát vett igénybe, mire a fogaikkal is végeztem és mindig lejegyeztem a paták eredeti állapotát, valamint mindazt, amit alakítottam rajtuk, mielőtt a fogaikkal kezdtem foglalkozni. Lereszeltem az éles pontokat, vagy egyensúlyba hoztam a rágófelületeket a jobb rágás érdekében. Már korábban megtanultam vizsgálni a metszőfogak hosszúságát és szögét, az általam megvizsgált lovak legalább 80 %-ánál korrigáltam azokat. Néha csak egy apró él lógott ki az egyensúlyból, máskor pedig a teljes harapási szöget korrigálnom kellett.
A nap végén, miután 11 ló kezelésén voltam túl, átolvastam a jegyzeteimet, melyekben szerepelt a lovak színe, mérete, a pontos életkoruk és a felszámított kezelési díjak is.
Talán a fáradtság tette lehetővé, hogy észrevegyek valamit – minden aznap kezelt lónál el kellett végezni némi korrekciót a metszőfogakon. A fogak hosszának korrigálása mellett a rágófelszín szögén is változtattam, így helyrehozva azt a normális állapotot, amit mi oldalirányból ferde metszőfog szögnek nevezünk (azaz, hogy milyen szögben találkoznak az alsó és a felső metszőfogak).
Mivel a paták szabályzásáról és a fogaikkal kapcsolatos észrevételeimről tett megjegyzéseim azonos oldalon szerepeltek, így felfedeztem egy olyan összefüggést, amitől szó szerint néhány másodpercre elállt a lélegzetem. Minden aznapi esetemnél az volt észrevehető, hogy mikor a metszőfogak ferdén voltak elkopva, az pontosan összhangban volt az elülső paták egyensúlyi állapotával.
A ferde fogkopás csaknem mindig akkor jön létre, ha a ló az egyik oldalon többet rág, mint a másikon és/vagy az állkapcsát féloldalasan tartja. Minden aznapi lovam azon az oldalon rágott, illetve túlnyomó részt abba az irányba tartotta az álkapcsát, amelyik oldalon a jobb állapotban lévő elülső patája volt.
Minden lónak az egyik elülső patája jobb állapotú, mint a másik, hacsak egy egészen kicsivel is és higgyék el, meglátok még 1 mm eltérést is. A paták állapota előre vetítette számomra a metszőfogak állapotát. Vagy a metszőfogak állapota vetíti előre a paták állapotát? Egyszerűen fogalmazva ezek a lovak többnyire azon az oldalon rágtak, amelyik oldalon a jobb állapotban lévő patájuk volt. Később ennek oka is világossá vált számomra.
Ez lenyűgözött, hiszen ez nem lehet véletlen. Ekkor kezdtem el minden ló szájába belenézni, miután a lábát megvizsgáltam, és az izgalmas felfedezésem több száz ló megfigyelése után is megállta a helyét, hiszen az esetek 80 %-ában igaznak bizonyult. Megdöbbentő volt számomra, hogy az egész mennyire kiszámítható volt csupán e két tényező vizsgálata alapján.
Melyek a leggyakoribb fogászati problémák, amelyeket lovaknál lát és mik a kiváltó okok?
Háziasított lovaink kevesebbet mozognak, legelnek és szocializálódnak, mint őseik. Szinte minden vizsgálandó probléma ebből fakad.
Ami a fogakat illeti, általában azt tapasztalhatjuk, hogy az elől elhelyezkedő metszőfogak túl hosszúak a hátrébb lévő őrlőfogakhoz (elő-és utózápfogak, másnéven kis-és nagyőrlők) képest. Az őrlőfogakon ugyanakkor éles csipkék alakulhatnak ki. Ennek oka abban keresendő, hogy a lovak sokszor csak az ajkukkal csípik fel a szénát vagy puha füvet legelnek, így a metszőfogaik vagy teljes mértékben nem vesznek részt a folyamatban, vagy nem kopnak megfelelő mértékben. Azaz anélkül, hogy keményebb állagú és szárazabb füvet tépnének le velük, a metszőfogak nem kopnak annyit, így hosszabbak maradnak, mint az őrlőfogak.
Az őrlőfogak ugyan a rágás során nagyobb mértékben tudnak kopni, mint a metszőfogak, de még ez sem mindig elegendő. A puha állagú takarmányok, melyekkel ellátjuk őket, ezáltal az állkapocsízületek renyhülő mozgása éles csipkék és mély keresztirányú barázdák kialakulását eredményezi (fűrészfogazat), mivel ilyenkor a rágás oldalirányúvá válik a normális elliptikus mozgással szemben.
Ahhoz, hogy a ló az egyre hosszabb metszőfogakkal fenntartsa a rágás folyamatát, egyre erősebben kell összepréselnie a rágófogakat. A hosszú metszőfogak fizikailag gátolják a rágófogak hatékony működését. Néhány év után különösen egyértelművé válik a metszőfogak szögének deformitása, amint előrefelé nyomódnak, hogy ne legyenek a rágás útjában. Mindeközben az éles csipkék és élek jobban fejlődnek, fekélyeket okozva a szájüregben és a nyelven. Idősebb lovaknál sokszor megfigyelhető, hogy az orr és az ajkak is deformálódtak a túlnőtt metszőfogak miatt.
A száz évvel ezelőtt a lovak életkor meghatározásához készített ábrák – a maiakhoz hasonlóan – ezeket a deformitásokat normálisként kezelik.
A legelőn tartott lovakról elmondható, hogy a metszőfogak hossza és állása a hét éves korukra kialakult állapothoz hasonló marad egész életükben. Megdöbbentő, hogy még mindig milyen hiányos a tudásunk ezeknek az alapvető tényeknek a tekintetében a lovakkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy az elmúlt pár ezer évben már mellettünk vannak.
Ha számba vesszük a természetellenes körülményeket, mint pl. a megfelelő ménesi körülmények között történő fizikai aktivitás hiányát, akkor láthatjuk, hogy növekvő arányban fordul elő az úgynevezett előreharapás (csukafogazat), azaz amikor a felső metszőfogak túlnyúlnak az alsókon. Véleményem szerint ez az állkapocs ízületek (TMJs) megfelelő működésének hiányából fakad, amit pedig a hosszú metszőfogak, a relatíve nehéz elülső testfél és a környezeti stressz hatásai okoznak. Ez a folyamat idővel az állkapocs, a tarkó és a felső nyaki rész merevségéhez vezet. Gyakran azoknál a lovaknál figyelhető meg ez a probléma a legsúlyosabb mértékben, melyeket nem a földről, hanem megemelt etetőből takarmányoznak.
Az eredmény egy olyan fogazat kialakulása, amely az állkapocs körkörös mozgásának csökkenését eredményezi, a normális előre-hátra mozgás elvesztése miatt. Az állkapocs így fixálódik egy hátsó állásban. A metszőfogak szöge ez által „meredekebbé” válik, a felső elülső, illetve az alsó hátulsó őrlőfogak túlnövekedése miatt pedig horgok alakulnak ki. Ezáltal a ló egész szájürege deformálódik, amely akadályozza őt abban, hogy a fejét megfelelő mértékben fel és le, valamint oldalirányba tudja mozgatni.
Ennek kompenzálására, valamint a ló önvédelem érdekében tett erőfeszítése eredményeképpen megfigyelhetjük, ahogy a ló teste „követi” ezeket a deformitásokat. Ilyenek a tarkó, a nyak és a vállak merevsége, a magas sarkak a mellső lábakon, a lerövidült lépések, a beesett, vagy éppen kipúposodó háti szakasz (attól függően, hogy a folyamat mely stádiumában látjuk a lovat), a laterális hajlíthatóság csökkenése, az egész test merevsége, a medence túlhajlása és az ezzel együtt járó felfeszített faroktartás, a térd- és a csánkízület egyenessége és gyakran befelé forduló hátulsó paták.
Megfigyeléseim szerint az u.n. nehezen kezelhető lovak viselkedési zavarai mögött is gyakran áll komoly fogászati probléma. Ilyen viselkedési zavarok lehetnek a fej túlzott féltése, agresszív és/vagy védekező magatartás, ijedősség, lustaság. A helyzetérzékelési problémák is gyakran összefüggésben állhatnak fogproblémával. Érdemes lehet ezt fontolóra venni, amikor bizonytalan mozgású vagy olyan lovat látunk, amely nehezen mozog körön vagy lép hátrafelé, botladozik vagy rendszeresen beveri a patáját rudakon történő átlépéskor.
Mindezeken felül ezeknél a lovaknál gyakrabban találkozhatunk egyéb egészségügyi problémákkal, például légúti megbetegedésekkel és emésztési zavarokkal, beleértve a súlyos gyomorfekélyt is. Amikor zabla kerül bármely, de különösképpen egy olyan ló szájába, amely fenti problémákkal küzd, az sokszor az utolsó csepp a pohárban és gyakran ágaskodással próbál menekülni a helyzetből, aminek baleset a vége, melyben ló és lovas is megsérül.
Egyre magától érthetőbbé válik számomra, hogy csupán a lovaink rossz fogazatával foglalkozni csak a jéghegy csúcsa, csak a kezdete a ló teljes egészségi állapota helyreállításának. A tartási és takarmányozási tényezők, a mozgás, a tréning módszere, a pataápolás, a környezeti és ménesi körülmények mind nagyon fontos tényezők.
Sokszor szembesülök az alábbi kérdéssel: Mennyi munkát kellene befektetnem abba, hogy korrigáljam mindazt az elváltozást, amit a ló patáján és fogazatán észreveszek? Ha az életkörülményeken nem tudnak változtatni, vagy ha a tulajdonos nem hajlandó végrehajtani néhány alapvető változtatást, lehet, hogy a tervezett beavatkozás nem segíti a ló testének ortopédiai elváltozásainak javulását. Kivétel nélkül, a helytelen tartási és takarmányozási körülmények közvetlen előidézői deformitásoknak és betegségeknek. Furcsa módon az elváltozások gyakorta a körülményekhez való alkalmazkodás eredményei. Mindig megpróbálok segíteni, hogy a lovak a rossz körülmények ellenére is jobban érezzék magukat és gyakran elgondolkodom azon, hogy valójában mi szolgálja legjobban az érdekeiket. Gyakran vannak kételyeim, miközben folyamatosan tanulom, hogy mely gyakorlati megoldásokkal lehet a legjobb életkörülményeket biztosítani a lovaink számára.
Ön szerint van egyértelműen jó és rossz módja a lovak fogászati kezelésének?
Az a módszer, ahogy a lovak szájához nyúlok sok éves tapasztalatom eredménye, folyamatosan frissítve új ismeretekkel, így számomra ez a helyes. A lovat egészében nézem: a tartási körülményeit, azt, hogy mennyire készséges és együttműködő, a kondícióját, a fej és a nyak helyzetét. Sok információt kapok abból a megfigyelésből, ahogy a tulajdonos a lovat egyenes vonalon és körön vezeti, majd hátralépteti. Keresem a diszkomfort és az aszimmetria jeleit. Érdekes megfigyelni azt is, ahogy a ló táplálkozik és legel. Alaposan megvizsgálom a ló fejének szimmetriáját, az ajkakat, az izmokat, a szemeket, a füleket, elvégzem a fej és a test hajlítását, és megnézem a szemek, a fülek és az orrnyílások váladékát.
Az első, amit észrevesz az ember, amikor egy ló ajkait széthúzza, a metszőfogak, és ez az a hely, ahol a ló szervezetére nézve sok folyamat indul. A lábak és a fogak alapvető fontosságúak az egyensúlyozás szempontjából és a metszőfogakat vizsgálni olyan, mintha a hajó kapitányát venném szemügyre. Még mielőtt a rágófogakat megtekinteném probléma jelenlétét keresve, megvizsgálom a metszőfogak hosszát és azt, hogy mennyire vannak egyensúlyban. Aztán megvizsgálom az állkapocs ízületek mozgását és a mozgás tartományát. Csak ezek után veszem elő a kézi reszelőket, hogy rendbe tegyem a metszőfogak hosszát, egyenletességét és szögeit.
A háziasított lovainknál a problémák először a metszőfogaknál jelentkeznek, így először ezeket próbálom megoldani. Az állkapocsízületek mozgása lazább lesz és/vagy mentesül a hosszabb metszőfogak általi stressz alól, ezért a rágófogakon történő munkára is kevesebb szükség lesz. Ha a metszőfogak rendellenességeit korrigálom, általában a többi fog önmagától jobb állapotba kerül. A következő lépésként szájterpesztőt használok, amit kétszer kinyitok és bezárok, mielőtt a kezemet betenném a ló szájába. Az, hogy ezt az eszközt már szabályozott metszőfogakra tudom helyezni annak köszönhető, hogy először a metszőfogakon dolgoztam. Ennek következtében a ló állkapocsízületei nincsenek kitéve felesleges nyomásnak, és feszültségnek. Egyenetlen, túlnőtt metszőfogakra felhelyezett szájterpesztő fájdalmas lehet és az állkapocsízület károsodását okozhatja.
Ha a rágófogat anélkül reszelik le, hogy a metszőfogakkal foglalkoznának, akkor az egész szájüreg gyorsabban deformálódik, mert még több fogtömeget távolítanak el onnan, ahol a lónak szüksége van rá a rágáshoz és emellett a fogak élettartama is rövidül. Úgy hiszem, hogy a legtöbb lónak ily módon kezelik a fogát. Ami e mögött a mentalitás mögött áll, az leginkább a hagyomány, hasonlóan ahhoz a nézethez, hogy a „lovakat patkolni kell”, mert ez így szokás.
A rágófogakról eltávolítom azokat az éles részeket, amelyek fájdalmat okoznak a szájüregben és/ vagy a nyelven. A csipkék alatti fogszéleket azonban nem szabad teljesen lesimítani. Gyakran találok törött, elfertőződött, mozgó fogat vagy foghiányt, és ezek az esetek még több figyelmet igényelnek, hogy a lehető legjobban helyre tudjuk állítani az egyensúlyt. Minden egyes fogat végigtapintok és mindig újra megnézem a metszőfogakat, miután a rágófogakkal végeztem. Ekkor szükség szerint további igazításokat végzek rajtuk. Gyakran előfordul, hogy a fogazatot csak fokozatosan, több kezeléssel lehet rendbe tenni. Ilyenkor néhány havonta meglátogatom a lovat és ellenőrzöm a fogak állapotát. A kezelések végén kellő időt fordítok arra, hogy megvizsgáljam a rágómozgást, a fogsorok záródását, a tarkó és a nyak helyzetét. Ehhez az aktív és passzív kezelések, az akupresszúra, a nyújtás és a masszázs kombinációját alkalmazom.
A ló általános megfigyelése a fogászati kezelés után szintén fontos tényező. Pár perc alatt számos fontos információ birtokába juthatunk. A ló fogai és a feje szoros kapcsolatban áll a test egyensúlyával. Találkoztam olyan lovakkal, amelyet évekig kéthetente vittek csontkovácshoz ugyanazzal a problémával. Végül a gond megoldódott egyszerűen a metszőfogak rendbehozatalával. A körültekintő fog- és patakezelés a ló életminőségét nagyon kedvező irányba mozdíthatja. Az összefüggés a ló egész testével, a légzésével, az emésztésével, a mozgás szabadságával és az általános jóléttel tagadhatatlan. Amikor mind a ló fogazatát mind pedig a patáit megfelelően kezeljük, az remekül megalapozza a ló egészségi állapotát és így más kezelések hatékonyságára is pozitív hatással lesz.
A magam részéről nem szeretem az elektromos fogreszelőt, az erős nyugtatószerek használatát, mint a detomidin vagy a lovak fejének fellógatását a fogászati beavatkozás teljes idejére. Ez lehet, hogy kényelmes a fogorvos számára, de az állkapocsízületek és nyak túlnyújtását vagy akár rándulását is előidézheti. Egyre több a bizonyíték, hogy az elektromos fogreszelők használata károsítja a fogakat. Szintén tendencia, hogy ezekkel az eszöközökkel túl könnyen lehet túl sokat elvenni a fogállományból.
Talán megfelelő kézben, nagyon alacsony fordulatszámon és elegendő hűtéssel jók lehetnek ezek az eszközök, de ez ritkán fordul elő. Több száz olyan esetet láttam ahol a kezelést elektromos fogreszelővel végezték és az eredmény lepusztított fogazat volt. Sok lónál hetekig tartó erős fájdalom jelentkezett egy-egy ilyen fogászati kezelés után. Ez a helyzet emlékeztet arra, amikor túlkörmölik a lovat, amely éppen annyira szükségtelen, sőt káros.
Ön szerint mi az, amit a legtöbb ember nem ért meg a ló szájával, fogazatával kapcsolatosan?
Ha van valami, amit érdemes elsajátítani és tovább tanulmányozni, az a fogazat hatása a ló egészére, jólétére. Ez nem csak azt jelenti, hogy megfelelően tudnak-e táplálkozni. Bátorítanék mindenkit azon elgondolkodni, hogyan tarthatnánk jobban tiszteletben a ló egész testét felismerve azt a tényt, hogy a ló fogazatának és patáinak állapota milyen szoros összefüggésben áll egymással, és milyen nagy szerepük van abban, hogy a ló szervezetének egyensúlya megmaradjon. Bármi, amit azért teszünk, hogy a metszőfogakat működőképessé tegyük, lényeges javulást jelent a ló egészségi állapotában. Például ha elszórt szénahálókból etetjük a csoportosan tartott lovakat, ahonnan fokozatosan tudják azt elfogyasztani, az számos fizikai és lelki tényezővel járul hozzá a ló szervezetének egyensúlyához – nagyon tudom ajánlani ezt a megoldást.
Azok a lovak, melyek megfelelően tudják használni az összes fogukat, erősebb izomzattal, jobb vérkeringéssel, valamint jobb idegi szabályozással rendelkeznek a fej-nyak, illetve a háti régióban, ezeken keresztül pedig az egész testükben. Jobb a nyálképződésük, jobbak a rágómozgásaik, így tökéletesebb az emésztésük és ezen keresztül az anyagcseréjük is. A fej mozgását követnie kell a testnek is. Az állkapocs szabad mozgása magával vonja az egész test szabad mozgását is: oldalirányban, felfele és lefele, előre és hátra.
Beszámolna nekünk néhány konkrét változásról, amelyet azoknál a lovaknál tapasztalt, amelyeknek a fogát és a patáját is kezelte?
Néha olyan ez, mintha a ló újjászületne. Felszabadul bizonyos belső korlátok alól. Egy kanca, amelyiket kezeltem, olyan ügyetlenül járt, hogy csaknem hasra esett, amikor hátra akarták léptetni. Rengeteget javult a mozgása és sokkal magabiztosabbá és könnyebben kezelhetővé vált. Sok lóra rásütötték a bélyeget, hogy bolond, sőt veszélyes, de miután rendbe hoztam a patáját és a fogazatát, egyenesen bújóssá vált. Soha nem címkéznék fel egy lovat azzal, hogy barátságtalan, lusta vagy veszélyes, csak mert a tulajdonosa ezt állítja róla.
A legsúlyosabb gyomorfekélyes esetek közül is több teljesen meggyógyult, miután a fogazatot rendbe tettem. Ehhez jön még a súlygyarapodás, az izmosodás, az előremeneteli kedv és a pozitív változások a vezethetőségben, a munkakedvben, melyek általánosak. Néhány ló, amelyik karórágó volt, felhagyott ezzel a szokásával. Sok lónál azt láttam, hogy mintha „felébredtek volna”, a kezelés után szívesebben mozogtak, barátságosabbá, szociálisabbá váltak. Ez számomra egyáltalán nem meglepő, ha tekintetbe vesszük a fájdalmat, amit el kellett viselniük egész szervezetük egyensúlyának megbomlásával egyetemben. Emlékszem sok boldog tulajdonosra is.
Véleménye szerint ki a legképzettebb a lovak fogászati kezelésének területén? Az állatorvosok, a lófogászok vagy a természetes pataápolók, akik lófogászati képzésen is részt vettek?
A legtöbb állatorvosi képzésen a hallgatókat nem tanítják meg a fogak és paták megfelelő kezelésére. A magam részéről a tudásomat külön képzéseken, valamint önképzésen keresztül szereztem, mivel különösen érdekelnek ezek a területek. Vannak olyan szakiskolák, ahol lófogászatot oktatnak. Ezek rendkívül különbözőek annak tekintetében, hogy milyen arányban oktatják az újszerű és a hagyományos technikákat, valamint a tananyag részletességében is.
Ami a képzettséget illeti, az én választásom olyan állatorvosokra esne, akiket kiemelten érdekel ez a téma, jó referenciákkal rendelkeznek, és megfelelően el tudják magyarázni, hogy a metszőfogak milyen fontos kapcsolatban vannak a szájüreg többi részével, és az egész szervezettel. Ez az az információ, amit már jó néhány éve vizsgálunk, tehát amennyiben egy állatorvos nem zárkózik fel ezekhez az ismeretekhez, akkor azt javasolnám, hogy keressenek egy másikat, akinek megvan ez a speciális érdeklődése a helyes fogászat iránt, vagy egy olyat, aki elég széles látókörű ahhoz, hogy egészében nézze a dolgokat. Sokszor szembesül az ember mozgó vagy törött fogakkal, tályogokkal, ortopédiai problémákkal, vagy olyan egyéb traumákkal, melyeket a helyszínen legjobban egy állatorvos tud kezelni, mivel ezek az esetek fájdalomcsillapítást, sebészi beavatkozást vagy foghúzást igényelhetnek.
Sok általam kezelt lónál olyan speciális probléma áll fenn, amely nyugtatót és/vagy helyi érzéstelenítést igényel annak érdekében, hogy biztonságosan lehessen őket kezelni. Éppen ezért jól jön, ha valaki ért ezeknek a szereknek a biztonságos és hatékony adagolásához. Egy ló számára természetellenes érzés, ha a metszőfogait reszelik, ezzel szemben sokszor egyszerűen hagyják, hogy a zápfogaikat reszeljem. Kikényszeríteni, hogy a metszőfogak kezelését bódítás nélkül elviseljék, általában fejféltéshez és tartós „nehezteléshez” vezet és mindenki számára veszélyes, ezért nagy figyelmet fordítok a megfelelő környezet megteremtésére. Ez általában azt jelenti, hogy enyhe, rövidebb hatásidejű nyugtatót alkalmazok (xylazin) akkor, ha komolyabb szabályozást kell végeznem a metszőfogakon, vagy ha egyéb aprólékos kezeléseket végzek a szájüregben. Gyakran előfordul, hogy ha így végzem az első beavatkozást, akkor a későbbi vizitek alkalmával, mikor csak kicsit kell igazítanom a fogakon, már vagy egyáltalán nem használok nyugtatót, vagy csak egy nagyon keveset.
Amerikában sok olyan lófogász végez jó munkát, akinek nincs állatorvosi végzettsége, viszont rendelkeznek megfelelő tudással a lovak fogazatát és a szervezet egyensúlyát illetően. Megkérdezném tőlük a végzettségüket és a tapasztalataikat. Ha én lennék a ló tulajdonosa, ellenőriznék néhány referenciát, utánanéznék annak, hogy milyen állatorvos áll a háttérben. Ami problémás lehet ezeknél a lófogászoknál, az a bódító szerek használata mind jogi, mind pedig gyakorlati szempontból. Az is kétséges számomra, hogy vajon rendelkeznek-e megfelelő ellenszerrel vagy egyéb vészhelyzetben használatos gyógyszerekkel. Ha egy lófogász talál egy gyulladt vagy törött fogat, akkor megkérheti az állatorvost, hogy segítsen, vagy vegye át a ló kezelését.
2017.10.24., Fordította: Vilcsek Andrienne
Forrás: The Feet/ Teeth Connection: Q&A with Dr. Tomas Teskey – Casie Bazay, 2017.04.07.
canva.com
Frissítve: 2022.08.18.
