Hogyan viszonyulnak a lovak az ember alkotta környezetük rutinjaihoz, a velük való foglalkozás különféle rituáléihoz? A ló és az állandóság kapcsolatát tanulmányozó két részes sorozat a lótartás és a lóképzés különféle aspektusait veszi górcső alá.
A háziasított lovak életében, különösen istállózott tartás esetén, meghatározó szerep jut a napi rutinnak. Az etetések rendje, a karámozás ideje, a mozgatás, lovaglás időpontja, valamint az edzések tartalmi felépítése mind szerves részét képezik a lovak mellettünk való létezésének, amelyhez alkalmazkodniuk kell.
Sokszor hallani azt a vélekedést, mely szerint az állandó napi rutinra a lónak szüksége van, az őt megnyugtatja, környezete állandósága jelenti számára a létbiztonságot. Biztos ez? Végiggondolva, hogy a ló mindenből tanul, hiszen ez a túlélése kulcsa, mit tanul meg abból, ha minden nap óramű pontossággal ugyanaz történik körülötte?
Természetesen a ménesben tartott, illetve a vadon élő lópopulációk életének is megvannak a maga szokásai vándorló életmódjuk során, ám változó környezetükhöz (évszaknak megfelelően elérhető élelem-és vízforrások, valamint saját táplálékigényük, földrajzi jellegű változások, ragadozók megjelenése, stb.) természetszerűleg alkalmazkodnak. Vajon a domesztikált ló számára valóban az az ideális, ha élete egy azon rutin körül forog?
Az etetés rendje
Az újkori lótartás talán legkardinálisabb kérdésköre a ló takarmányozása. Egyfelől az étrend maga – igen sok kutatás, tanulmány áll ma már rendelkezésre azzal kapcsolatban, hogy milyen kevés létjogosultsága és a ló természetes igényeihez való köze van a szemestakarmányok és tápok etetésének, és mennyiféle kárt okoznak ezek az anyagcsere-folyamatokban (gyomorfekély, kólika, metabolikus szindróma, stb.). Az abraknak a szálastakarmányt helyettesítő funkciója teljesen hibás koncepció, hiszen a lovak emésztőrendszere napi 16-18 óra csipegető-válogató legeléshez alakult, (ennek legaktívabb szakaszai napnyugtától reggelig tartanak) melynek során néhány harapást néhány lépés követ folyamatosan. A természetes igényeket legelő híján legfeljebb kellő rendszerességgel adagolt széna etetésével tudjuk megközelíteni, abrakolással semmiképpen.
Az istállórendbe foglalt etetési protokollnak azonban az anyagcserére kiható hátrányai mellett mentális káros hatásairól is tudunk.
Az idejük nagy részét bezárva tengető lovak kielégítetlen mozgási, táplálkozási és szociális szükségletekkel élnek együtt, amelyek bizonyos mértékű frusztrációhoz vezetnek. Természetes mechanizmusaiktól távol álló, és ingerszegény környezetük még kiegészül az istálló szigorú rutinjával; a meghatározott időben zajló etetésekkel és más tevékenységekkel – ez által még kevesebb inger stimulálja a lovakat, viszont jó tanulóként hamar hozzászoknak a rendszerhez. Mivel ez az állandósult napi rutin, ezért ragaszkodni is fognak hozzá. Ahogy J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál: okok, hatások, és megelőzés a ló jólétének veszélyeztetése nélkül” című munkájában olvasható, „Ilyen rutinok mellett jelentős az esélye, hogy a lovak megtanulják nemcsak azt, hogy mikor következnek be a nap folyamán az egyes kulcs-események (pl. etetés), de azt is, hogy mi előzi meg és megbízhatóan megjósolják ezeket az eseményeket (pl. bizonyos emberek az istállóban, ténykedés a takarmányos helyiségben).”
Ebből a fentebb felvázolt összetett problémából növik ki magukat a még ma is sok helyen „rossz szokásként” aposztrofált sztereotíp viselkedésminták, amelyek azonban nem a ló jellemvonásai, hanem olyan viselkedésbeli problémák, amelyek a környezet által a saját szükségleteik kielégíthetetlenségére szült válaszreakciók. E tekintetben tehát, habár a lónál jelentkezik – Janice C. Swanson (Michigan Állami Egyetem, a „Gyakorlati módszerek a lovak, szamarak és más dolgozó igavonó állatok jólétének fejlesztésére a fejlődő régiókban” című tanulmány társszerzője) vélekedésére alapozva-, egy emberi viselkedési problémáról beszélünk, hiszen az istálló menedzsment, az etetési rendszer, a takarmány típusai és a ló számára a mindennapi kintlét biztosítása – vagyis a ló szükségleteinek figyelembe vételéhez való hozzáállás – tekintetében hozott rendelkezések képesek befolyásolni ezeket a folyamatokat.
A sztereotípiák valamilyen meghiúsult természetes szükségletkielégítő viselkedés okán kialakuló, tanult mozgássorok. A legtöbb orális sztereotípia pl. az éhségérzethez kapcsolódik. Idővel ezek állandósult mintává, szokássá válnak, ha a szükségletek kielégítésére hosszú távon nincs módja az állatnak.
A karórágás példáján keresztül bemutatva a folyamatot: A normális éhséghez kapcsolódó viselkedésminta, vagyis a legelés, két részből áll; étvágyból eredő fázisból és fogyasztási fázisból. (Katherine A. Houpt: „A lovak fenntartó viselkedése: Táplálkozás, ivás, kültakaró ápolás és társas hőszabályozás”). A ló a bokszában hozzáfog az étvágyból eredő fázist kiteljesítő mozgássorokhoz, ám ha a folyamat meghiúsul (élelem híján), újrakezdi a mozgássort. Dr. Joseph Stookey (Saskatchewan Egyetem, Kanada) számos, lovakon és más, zárt körülmények közt tartott haszonállatokon végzett megfigyelései alapján írta le a sztereotípiák ezen, meghiúsult szükségletkielégítés okán a kielégítéshez vezető mozgássor újrakezdésén alapuló motivációját. Ez igaz akkor is, amikor ugyan elfogyasztotta a kiporciózott abraktakarmányát, de ez nem elégítette ki legelési késztetését. (J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál”) Újra és újra nekilát, míg végül már szokásként teszi; rendszeresen „ráharap egy fix tárgyra (bokszajtóra, etetőre, stb. – a ford.) a felső metszőfogaival, és elnyeli a levegőt egy hallható röfögés kíséretében.” – olvasható a definíció McGreevey és mások: „Orális alapú sztereotípiát gyakorló lovak röntgensugárzásos és endoszkópos vizsgálata” című kutatásában. (Ebből az is kiderül, hogy a közhiedelemmel ellentétben a benyelt levegő nem jut le a gyomorba.)
Ez a szokás kapcsolódhat etetés előtti türelmetlenséghez, szálastakarmány nélkül unottan töltött órákhoz, de idővel önmagáért való cselekedetté is válhat. A metszőfogak rendellenes kopása, a nyak izmainak természetellenes fejlettsége, és akár súlyvesztés (egy igazán komoly karórágó akár evés helyett is művelheti kényszercselekvését) is a következmények között szerepel.
A kialakulás esélyét megnöveli az abrak etetése és annak szigorú napirendje, valamint az ehhez legtöbbször társuló ritka és kevés szénaetetés is. „Ilyen körülmények között, a lovak motiváltak maradhatnak a takarmányfelvétel iránt, miután elfogyasztották koncentrált abrakjukat.” (J. Cooper – P. McGreevey: „Sztereotíp viselkedés istállózott lovaknál: okok, hatások, és megelőzés a ló jólétének veszélyeztetése nélkül”)
Ekkor jönnek a különféle praktikák a ráharapó felületek csípős kencékkel való kenegetésétől a karórágó nyakörv felhelyezésééig. Valódi megoldást azonban csak a természetes életkörülményekhez való közelítés hozhat, ahogyan ezt Cooper és McGreevey fent említett tanulmányában, de számos más kutatásban is olvashatjuk. Legelőn kutatva-matatva szabadon kielégítheti a ló minden táplálkozási, mozgási és szociális szükségletét, így egyre kevésbé, majd egyáltalán nem fog eszébe jutni „rossz szokása”, valamint nem is „nézi az óráját” egész nap, nem lesz mire várnia, vagy frusztrációt megélnie. Ha idejének bizonyos részét mégis istállóban kénytelen tölteni, ott is sokat segít a gyakori, kisebb adagokban, földről történő, összességében megnövelt mértékű szénaetetés, amivel jobban elfoglalhatja magát, és csökkenek az éhen töltött időszakok. Minél több időt tölthet azonban kint, társaságban élelem után járva, annál többet tettünk szükségletei valós kielégítéséért.
Napirend
Az istállórend egyes aspektusai más sztereotíp viselkedésformáknak is melegágyai. A ló lételeme a mozgás, napja több, mint felében aktív, és ménesi lényként társas igényei is meglehetősen erősek. A bokszos lótartás mindennek gyökeresen ellentmond. Szociális igényein nyomokban enyhíthetünk azzal, ha a bokszok fala rácsos, így láthatják, és névleg érinthetik is egymást a szomszédok, ám ez, a ménesi szociális viselkedés teljességéhez képest igen kevés kielégülést nyújt.
A bezártság okozta mozgáshiány szintén erőteljes faktor. Elég ránézni a szitáló, kaparó, vagy bokszjáró lovakra, akik kényszeresen ismételgetik a mozgástevékenységet elindító mozdulataikat, miután a társakhoz, élelemhez való eljutás, vagy önmagában a mozgásba lendülés kísérlete minduntalan meghiúsul. Az ilyen mozgási sztereotípiákra rászokott lovak így várják az etetést, ha itt az idő, vagy éppen a karámozást, illetve az onnan bejövetelt is akár. Napirendjük minden részét pontosan ismerik, és az ettől való legkisebb eltérés frusztrációval, és a kényszercselekvés beindulásával jár.
A sztereotíp viselkedésformák tehát annak jelei, hogy az ingerszegény, túlszabályozott, és a ló természet adta szükségleteitől eltérő tartási rendszerek nem a nyugalom, hanem ellenkezőleg, a frusztrációk felé terelik a mentális állapotot.
Natalie K. Warran és Rachel Casey „Lókiképzés” című tanulmányukban a képzést befolyásoló tényezők között emelik ki a ló gondozásának körülményeit is. A bezártság okozta túlzott robbankonyságból eredő nehézségek mellett említik a sztereotíp viselkedésformák kialakulásának veszélyét is. Martine Hausberger és kutatótársai „A sztereotípiákkal rendelkező lovak alacsonyabb tanulási képességei” című tanulmányában kimondottan a sztereotípiák és a tanulás összefüggéseit vizsgálták olyan lovakkal, amelyek jól meghatározott sztereotíp viselkedéssel bírtak, valamint jól mérhető feladatokkal. Két vizsgálati időszakban, hetven lóval végeztek kísérletet, akik a bokszaikban eszközzel kapcsolatos feladatot kaptak (doboz kinyitása a fedél orrukkal történő felemelésével). 51 ló mutatott mindkét vizsgálati időszakban sztereotíp viselkedést. A valamilyen sztereotípiát – a kutatás eredményei szerint nincs különbség a különféle viselkedésminták hatása közt – mutató lovak nagyobb arányban (51-ből 36) lettek sikertelenek a tanulási feladatban, mint a nem-sztereotíp lovak (19-ből 3). Ha sikeresek is voltak, a sztereotípiával bíró lovaknak akkor is hosszabb idejükbe telt teljesíteni a feladatot. Ennek lehetséges okaként a tanulmány a sztereotíp viselkedést mutató lovak pihenésük kárára történő kényszercselekvését határozta meg. Az alvás hiányának szerepe lehet a figyelmet igénylő folyamatokban.
A mozgatás rendje
A háziasított lovakkal való foglalkozás rendje a legtöbb esetben kényszerűen alkalmazkodik a tartási helyük rendszeréhez. Ez persze a tulajdonos elhatározásának kérdése is, de sok esetben a lovas eleve egy, a saját napirendje által meghatározott időben tud a lovához/lovasórára kijutni, illetve jót akarván próbálja tiszteletben tartani az ott kialakított istállórendet, és ügyel rá, hogy lehetőleg ne etetési időben akarjon lovagolni, „nehogy szegény jószágnak várnia kelljen a vacsorára”. Így éri utol a hozzászokási folyamat a ló gazdáját is, és erősíti tovább a nem kívánt rendszerhez való kötődést a ló részéről. Sokak problémája a lova viselkedése, ha pl. az etetés várható időpontja közeledtével az állat nincs még a helyén, hanem még rajta ülnek, vagy akár csak a lókikötőnél kellene még állnia néhány percet. Sokan ezt a problémát egyszerűen megkerülik, és nem hozzák ki ezekben az időpontokban a lovukat, hogy ne kelljen ez ügyben konfliktusba kerülniük. Pedig a konfliktus forrása éppen ez a túlszabályozott, változatosságot nélkülöző napi rutin, ahol a lóval idővel teljesen elfeledtettük, hogy létezhetnek eltérések. A változás ez esetben frusztrációhoz vezet, amelynek sokféle ártalmas megnyilvánulási formája létezik (sztereotíp kényszercselekvésbe kezdéstől az ellenszegülésig), amelyek azonban nem a ló negatív jellemvonásai. Ő csupán azt szeretné tenni, amit mi tanítottunk neki azzal, hogy minden áldott nap ugyanazt, ugyanott és ugyanúgy kértünk tőle.
McGreevey, French és Nicol az „Abnormális viselkedésformák gyakorisága díjlovak, lovastusa lovak és távlovak esetében az istállózás összefüggésében” című tanulmányában 1750 lóra vonatkozó kutatásban a címben említett három szakágban dolgozó lovak sztereotíp viselkedésformáinak előfordulását vizsgálták, az istállóban töltött idejük, illetve mozgatásuk függvényében. A levonható konklúziók szerint „a ló által az istállón kívül töltött idő összefüggésben áll a képzés tárgyát képező szakággal”. E tekintetben a távlovak töltik a legtöbb időt a bokszukon kívül, az adatok szerint akár napi három órát is eltöltenek lovas alatt, és gyakorta legelőn tartják őket. A díjlovak és a lovastusa lovak jóval több időt töltenek istállóban, amely tény „összefüggésben áll az abnormális viselkedési formák megjelenésének megnövekedett kockázatával.” A távlovaknál szignifikánsan kisebb arányban volt megfigyelhető a sztereotípiák megjelenése, ám ezen belül körükben viszonylag gyakori volt a bokszjárás, amelynek okául a tanulmány a mozgásban maradás igényét jelölte meg motivációként, kiegészítve annak a lehetőségével, hogy ezek a lovak esetleg jobban idegenkednek az istállótól, mert általában nem ott esznek, vagy nincsenek hozzászokva a bezártsághoz. „Ezért, a boksz-járás egy átirányított menekülési reakció lehet egy, az istálló által fémjelzett ellenszenves ingerre.”
(Folytatása következik!)
2017.09.19. Írta: Mráz Edina
Fotó: Boros Sarolta, Bigstockphoto.com, Mráz Edina, canva.com
Források:
Daniel Mills, Sue McDonnell – The Domestic Horse – Origins, Development and Management of its behaviour, 2005.
E. Rivera, S. Benjamin, B. Nielsen, J. Shelle, A.J. Zanella – Behavioral and physiological responses of horses to initial training: the comparison between pastured versus stalled horses, 2002.
J. Cooper, P. McGreevey – Stereotypic Behaviour in the Stabled Horse: Causes, Effects and Prevention without Compromising Horse Welfare, 2007.
Katherine Albro Houpt – Equine Maintenance Behaviour: Feeding, Drinking, Coat Care and Behavioral Thermoregulation
Martine Hausberger, Emmanuel Gautier, Christine Müller, Patrick Jego – Lower learning abilities in stereotypic horses, 2007.
Martine Hausberger, Hélène Roche, Séverine Henry, E. Kathalijne Visser – A review of the human–horse relationship, 2008.
Natalie K. Waran, Rachel Casey – Horse training, 2005.
P. McGreevey, J.D. Richardson, C.J. Nicol, J.G. Lane – Radiographic and endoscopic study of horses performing an oral based stereotypy, 1995.
Paul McGreevey, Nigel P French, Christine Janet Nicol – The prevalence of abnormal behaviours in Dressage, Eventing and Endurance horses in relation to stabling, 1995.
Philippe Karl: Lókiképés – Nézetkülönbségek, 2011.
