Kezdőlap Blog Oldal 277

Néhai patkolókovács mesterből mezítlábas szakértő… – Interjú Marc Ferrador-ral (2. rész)

A katalóniai (Spanyolország) székhelyű Marc Ferrador, a patkolás egykori szakértője azon munkálkodik, hogy végigkalauzoljon a mezítlábas lovaglás kihívásokkal teli útján. Ez nem mindig könnyű, figyelmeztet, mivel olyan állatokkal dolgozunk, melyeket fogságban tenyésztettek, fiatalon leválasztottak és korán belovagoltak. Mikor Marc hátat fordított a kovács szakmának, meggyőzte kliensei nagy többségét, hogy próbálkozzanak meg a mezítlábassággal, tehát bőséges tapasztalatot tud felsorakoztatni. Ezek sok mindent lefednek – tályogok, mikor vegyük le a patkót, hogyan védjük a patát, mikor lovagoljuk, hogyan etessük és tartsuk a lovat.

Ki körmölje a lovat és milyen rendszerességgel?

Nos, valaki, aki ez irányban szakképzett, és ki az? Az én nézőpontomból a kovácsoknak kell ilyen típusú munkát végezniük; ők pataspecialisták, még ha nagy hányaduk célt tévesztve a fémmegmunkálás specialistájává is vált. Nekik már megvan a kiterjedt gyakorlatuk az eszközök használatában, munkapozíciókban, lovak kezelésében és hatalmas tudásuk a pata struktúrájáról és az ízületi rendszer felméréséről. Ám szükségszerű egy nagy frissítés is az egészséges pata konformációjának és mechanikájának terén, az egészséges lóval összefüggésben. Szintén újra kell tanulniuk a földmunkát, a mezítlábas pata és annak környezetének menedzselését, a lovat alanyként látni, amely előnyét élvezi, vagy éppen szenved attól, amit teszünk, ismereteket szerezni a patacipőkről, új patológiás és ortopédiai eljárásokról, tisztában lenni a legújabb információkkal arról, hogy mit és hogyan szabad ennie a lónak.

Jelenleg az erőforrások elpocsékolásának látom az új pataápoló szakemberek betanítását, miközben a legtöbb országban most is létezik egy nyilvános rendszer, amely 50%-át nyújtja a szükséges képzésnek, egy kicsit több költségért, mint a felvételi díj.

Emellett, azt is hiszem, hogy egy teljesen képzett lábápolónak/ortopédusnak birtokában kell lennie minden megoldási lehetőségnek és módszernek a gondozási és klinikai esetekre, amelyek felmerülhetnek. Adott pillanatban egy ló igényelhet ortopédiai körmölést, például műtét után, vagy egy törést követően. Ezeket a körmölési változásokat bele kell számítani, nem is beszélve a gondozás terhével járó felelősségről. Mindezt annak említése nélkül, hogy ki kell küszöbölni a fém, vagy alumínium patkók folyamatos felhelyezését. Ezeken túlmenően, több mint bizonyított, hogy a pata folyamatos mozgásképtelenné tétele a szövetes állomány sorvadását okozza, sok esetben visszafordíthatatlan módon – azon szövetekét, melyeknek különleges és speciális szerepe van a pata működésében és mechanikájában. Ezen szövetek a ló patájának több mint 50%-át teszik ki, és ha nem gondozzuk őket, egyértelműen rossz kezdete a patát, csakúgy, mint a lovat gondozó feladatunknak.

Vannak emberek, akik gyakorta kérdezik tőlem, léteznek-e tanulmányok a mezítlábas lét hatékonyságának igazolására, és az igazság az, hogy nincs sok ilyen, azonban olyan sincsen, egy sem, amely azt mutatná meg, hogy a patkó hasznos a ló számára. Létezik néhány előkészítő tanulmány arról, hogy a patkó hasznos sok tulajdonos, kovács és állatorvos számára, hogy érvényesítsék abbéli szándékukat, hogy ne változtassanak egyetlen csekélységen sem a lovak gondozását illetően. Folyamatosan zavarban vagyunk annak témáját tekintve, hogy szélesebb nézőpontból figyeljük a ló egészségét, mindezt egy csökkentett, rövidlátó nézőponttal tesszük a patákat illetően.

Ha egyszer lekerültek a patkók… mi történik? Lovagolható lesz a ló?

Néhány szempontot már lefedtem az előző kérdésekben.

Lehet-e lovagolni a lovat, ha lekerültek a patkók? Teljes mértékben! Ez sokkal inkább arról szól, hogy a lovat lovagolni kellene, jobban mondva normálisan dolgoznia kellene, mind lovassal, mind lovas nélkül. Több mozgással nő az erezettség, az ásványi anyag szállítás mértéke, és több szövet újul meg a patában. Ezek közül egy sem valósulhat meg egy abszurd módon karanténba zárt lónál, melyet a bűvös egy éves átmenet alatt nem lovagolnak, ahogyan azt a mezítlábas világ bizonyos városi legendái javasolják.

Akárhogy is, van itt egy mindennél fontosabb előfeltétel: fájdalom nélkül.

Ha a ló elhúzódóan fájdalmat tapasztal, az beindítja benne bizonyos fájdalmat csillapító testtartások és agyi fájdalom sémák láncolatát, melyek negatívan hatnak a lóra, sok területen hagyva maguk után maradandó fizikai és pszichés következményeket.

Ha a patában fájdalomérzet van a teherviseléskor, a talp vészhelyzeti lépésként extra növekményt produkál, ahogyan azt olyan gyakran láthatjuk a híres talpi szarunövekmények esetén. Mindenestül, ezek a vész-matériák segítik a lovat néhány hónapig, azonban amint az új növekmények előbukkannak, ezek eltűnnek és a ló ismét vékony talpakon áll.

A jó talpat, ingerekben kifejezve, az állandóság és a változatos szövetek jellemzik. Mindig lesznek lovak, akik kivételnek számítanak – lovak szerkezeti sajátosságokkal, és különösen olyanok, amelyek kivételesen érzékenyek, amely immunissá teszi őket ezekre a folyamatokra. Azonban észre kell vennünk, hogy a mezítlábasság nagyfokú összetettsége, ahogy én látom, nem az egyes képzési módok által javasolt különféle körmölési technikák özönéből fakad, hanem az egyes lovak különböző érzékenységi mintáiból, amelyek nem megjósolhatóak, és ami miatt nem lehet egyetlen szabvány körmölésre számítani, szükség van minden elérhető eszközre és erőforrásra az egyes lovak érzékenységi mintázatainak megítéléséhez és orvoslásához.

Amennyire tudom, nincs olyan mezítlábas képzési módszer, amely kellő részletességgel elmagyarázná ezt a tanulóinak, ezzel hátrányos helyzetbe hozva őket a munkájuk során, különösen a legkényesebb és legkomplikáltabb lovak esetében, sokkal inkább, mint hogy egy ösztönös/rögtönző magatartáshoz vezetne ez a munkájukban, egy technikához, amely miatt a mezítlábas „szektor” mindig is kritizálta a kovácsokat.

Vagy a legjobb, ha néhány hétig a legelőn hagyjuk?

Lehetetlen egy mindenre rászabható megoldást adni, miközben minden egyes ló olyan egyedi. Talán akkor hagyják a lovat az emberek a legelőn, mikor nagy nyomás alatt vannak, hogy megoldást találjanak, „amit nem lát a szem, azon a szív nem bánkódik”. Ez néha működik, néha nem, lehetne rosszabb is. Láttam már 5 évre legelőre letett lovakat is, a legkisebb ellenőrzés és gondozás nélkül, és a patáik egy cseppet sem javultak, sőt, néhányuk még érzékenyebbé vált, mint előtte. Az ideális az lenne, ha legelőre kerülnének megfelelő után követés mellett, ami sok esetben egyszerűen egy kis mértékű körmölést jelent a szarutok dimenzionális egyensúlytalanságainak korrigálására. Tudatában kell lennünk, hogy fogságban tenyésztett, 8 hónapos korában szisztematikusan leválasztott, bármilyen formában 3 éves korától tréningezett, és 4 évesen lovagolt lovakkal van dolgunk. Ezen tényezők, a rossz takarmányozási rendszerrel, és a nem kielégítően menedzselt életkörülményekkel együtt véve, a lónak egy olyan változatát hagyják ránk, mely fizikálisan és mentálisan is hátrányos helyzetű, sok esetben helyrehozhatatlanul. Akárhogyan is, ahogy korábban már kifejtettem, ezen esetek száma jóval kisebb, mint amit sok hagyományos profi gondol.

Ha a ló fájdalmat mutat… mit tehet a tulajdonos?

Jó diagnózist kapni, ez a világon az egyik legnehezebben elsajátítható dolog. Még mindig nem vagyunk képesek lovunk egészségéről egy teljes és alapos történet felállítására, ami részben a mi hibánk, de az állatorvosoké és kovácsoké szintúgy. E történet nélkül nem tudjuk összehasonlítani a struktúrákat, ultrahang és röntgen stb. segítségével, hogy előzetes információkat szerezzünk; mindig igen korlátozott információkkal dolgozunk a lóról abban a pillanatban, amikor az fájdalomtól és diszkomforttól szenved.

Ha a lónak fájdalma van, jobb egy korlátozott helyen tudni, és valamilyen formában védeni a patáit, amíg a fájdalom eloszlik; ám ami még fontosabb, meg kell tudnunk, mi okozza a fájdalmat a helyes cselekvési terv kiválasztása érdekében.

Segít a mozgás ebben az állapotban?

Csak az, amire a ló magát képesnek ítéli anélkül, hogy a társai befolyásolnák ebben. Jobb neki a saját területén, amely, ahogy már említettük, legyen valamelyest korlátozott. Így aztán, mikor a ló már kezdi jól érezni magát, nem tud túlzásba esni, ami egyébként igen gyakori, és akkor újra ott találjuk magunkat, ahol a part szakad.

Folytatása következik!

2018.03.06., Írta: Linda Chamberlain
Forrás: The Horse´s Hoof, Fall 2016 – Issue 64, 20-23. oldal
Fordította: Mráz Edina

Kassai Lajos – Korunk

Egy amerikai polgár huszonegy éves koráig nem fogyaszthat alkoholt. Tizennyolc éves koráig nem élhet nemi életet, de nyolc éves korában dönthet a nemi identitásáról. Egy bűnözőnek több joga van, mint az áldozatának. Egy tanárának kevesebb joga van, mint a diákjának. Szótárunkba került a megélhetési bűnözés és szétvált az igazság és a jog. Gyermekeinket féltjük a drogtól, de nem tudjuk milyen tartalmakhoz férnek hozzá a neten. Féltjük a rossz társaságtól, de hagyjuk, hogy behálózza őket a Facebook. A veszélyes hulladék szállítására és tárolására szigorú szabályok vannak, de a kereskedelmi tv-ket senki és semmi nem korlátozza a társadalmat mételyező szenny és mocsok sugárzásában. Elszakadtunk a természettől és ezzel együtt elvesztettük természetességünket. 

Ma már a vallásos ember is materialista. A karácsony bevásárló őrületté vált, a templomokat a plázák váltották fel. ”Még soha nem volt az ember ennyire szabad.” Szabadon választhatunk a szupermarketek közül és dönthetünk, milyen terméket teszünk a kosarunkba, de eszébe ne jusson senkinek, hogy zárva tartsanak vasárnap. Korunk prófétái és felkent papjai a motivációs trénerek. Hitről és szeretetről prédikálnak, de nem Istenben kell hinned, hanem önmagadban, nem a teremtett világ felé kell szeretettel fordulnod, hanem önmagad felé, nem az üdvösség a cél, hanem az anyagi világban való tobzódás. A mobiltelefonok már kezdenek okosabbak lenni, mint felhasználóik.

Egy nemzet vezetőjét bárki bármilyen stílusban bírálhatja és szidhatja, le is válthatja, de próbálja meg egy kereskedelmi csatornával ugyanezt. Mára már világos számunkra, hogy míg civilizációnk maximalizálta szellemi képességeink kiaknázását és olyan kényelmessé tette életünket, hogy az már kezd kényelmetlenné válni, lelkünk az antikrisztus zsákmánya lett. Büszkék vagyunk világméretű Disney-Land-ünkre, jól kiszórakoztuk magunkat, most már le kéne állítani a ringlist, csakhogy mindnyájan rajta ülünk.

Kassai Völgy – Vizsga

A lelke mélyén minden ember tudja, hogy ennek a valamikor szebb napokat élt Föld nevű bolygónak nincs gazdája. Aki azt hiszi, hogy a globalizáció megtorpan, mielőtt felemésztené kulturális és biológiai környezetünket, téved. Ne várjunk a cselekvéssel, hiszen a kőkorszaknak sem az vetett véget, hogy elfogyott a kő.

Kassai völgy – Vizsga

A Titanic süllyed, de vannak mentőcsónakok. A mikroközösségek válhatnak a józan ész, a természetközeliség Noé bárkáivá, reményt adva emberi mivoltunk megőrzésére. Ami rendkívüli módon megnehezíti a ladikokra való átszállást, az a gigantikus méretűvé duzzasztott egónk. Civilizációnk olyan kényessé tette derék polgárait, hogy komfortzónájuk legcsekélyebb elhagyása is forradalmi indulatokat válthat ki. Persze korunkban a lázadás is a virtuális térre korlátozódik. Egy kényelmes fotelból a világháló valamely virtuális bilijében egetrengető viharokat vagyunk képesek korbácsolni indulataink korlátlan szabadon engedésével. Lehetőleg álnéven, vigyázva, hogy az általunk felkavart fekália nehogy ránk is fröcssenjen.

Megváltoztatjuk a világot, majd ez a megváltozott világ változtat meg minket. Ez mára olyan sebességet ért el, hogy sokan azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, de ha mondjuk tudnák, azzal se mennének sokra, mert ki mondaná meg nekik, mit is kezdjenek ezzel a felismerésükkel, mihez igazodjanak, ha nők, és mihez ha férfiak. Hány meg hány mentőcsónakot láttam már elsüllyedni, mert senki sem evezett, mert össze-vissza eveztek, mert túl kevesen voltak, mert túl sokan voltak, mert nem tudták eldönteni, mi a helyes irány.

Ennek ellenére itt állok én is, tökhéj ladikom orrában a háborgó tengert fürkészem és kérlelhetetlenül mutatom az irányt és könyörtelenül diktálom a tempót. Mögöttem erős és elszánt evezősök, férfiak és nők. Tudom, hogy nem vagyok különb náluk és hiszem, hogy nem bennem bíznak, hanem abban, amiben én is bízok.

Ezt olvastad már? Mitől nagybetűs hely a Kassai völgy?

Szerző: Kassai Lajos Kaposmérő, 2018. március 1.

Néhai patkolókovács mesterből mezítlábas szakértő… – Interjú Marc Ferrador-ral (1. rész)

Marc Ferrador a patkolás egykori szakértője, aki azt vallja, hogy a patkó lovak patájára történő ismétlődő felhelyezésének véget kell vetni.

A katalóniai (Spanyolország) székhelyű Marc hátat fordított a kovácsmesterségnek és most azon munkálkodik, hogy végigkalauzoljon a mezítlábas lovaglás kihívásokkal teli útján. Ez nem mindig könnyű, figyelmeztet, mivel olyan állatokkal dolgozunk, melyeket fogságban tenyésztettek, fiatalon leválasztottak és korán belovagoltak.

Vitaindítóként úgy véli, ezek a tényezők, összekapcsolva a rossz takarmányozási rendszerekkel és elégtelen életkörülményekkel, itt hagynak bennünket a lónak egy mentálisan és fizikálisan hátrányos helyzetű „verziójával”, amely nem mindig javítható.

Szintén említi, hogy jóllehet, nincsenek a mezítlábasság hatékonyságát bizonyító tanulmányok, olyan tudomány sincsen, amely megmutatná, hogy a fém patkó jó a lónak. Nincs tanulmány – csak bizonyosság, hogy a patkó a lovasoknak, kovácsoknak és állatorvosoknak segítség.

Mikor Marc hátat fordított a kovács szakmának, meggyőzte kliensei nagy többségét, hogy próbálkozzanak meg a mezítlábassággal, tehát bőséges tapasztalatot tud felsorakoztatni. Ezek sok mindent lefednek – tályogok, mikor vegyük le a patkót, hogyan védjük a patát, mikor lovagoljuk, hogyan etessük és tartsuk a lovat.

Fel lehet a lovat előre készíteni a mezítlábas létre?

Először is, meg kell vizsgálni, hogy a ló életkörülményei és a tulajdonos elkötelezettsége lehetővé teszi-e ezt. Ha ezek rendben vannak, értékeljük a paták, végtagok és ízületek állapotát. Első látogatásaim legtöbbjénél kezdetnek kérek röntgenfelvételeket az első patákról, és a hátsókról is, amennyiben bármi figyelemre méltót látok. Ez az ujjpercek, különösen a harmadik ujjperc (patacsont) elérése érdekében történik, amely a lovak nagy többsége esetében elváltozást mutat. Mint hogy a pata ennek a csontnak a „tokja”, ez egy alapvető információforrás a lábápolók és kovácsok számára.

Ha felmértük a ló életkörülményeit, felépítését, ízületeit, pihenő testtartását és patáinak felépítését, továbblépünk a ló mozgásban való megfigyelésére; lépésben és ügetésben egyenes vonalon, majd kis körön mind kemény, mind puha talajon, amennyiben ez lehetséges.

Azt is meg kell említenem, hogy mindig akkor távolítom el a patkót, amikor a pata hosszú, rendkívül túlnőtt, így a patkó levételekor a lónak sok szaruállomány áll rendelkezésére, hogy darabonként letöredezzen anélkül, hogy elérné azt a pontot, ahol már a talp is terhet viselne. A patkolás mellett növekvő szaruanyag soha nincsen felkészülve a patkó nélküli teherviselésre, mivel miután a patára felkerült a vas, az agy „lekapcsolódott” a földről és az onnan érkező ingerekről, és takarékoskodik az energiával és tápanyagokkal, melyek ezt a területet védenék és edzenék.

Ezért a patát hosszúra kell hagynunk, mikor eltávolítjuk a patkókat; a sietség és a minden lónál és minden esetben alkalmazott szabványos körmölés teljesen hibás, legalábbis az én véleményem szerint.

Az évnek mely időszaka a legalkalmasabb a patkólevételre?

Hogy a ló mikor van a legjobb állapotban erre, az mindattól függ, amiről az előzőekben szó esett. Sok városi legenda kering arról, hogy nyáron jobb-e, vagy télen, ahogyan a mezítlábas körmölés és a hagyományos patkolás sok egyéb aspektusa esetében is. Akárhogy is, létezhet néhány variáció a talaj típusával összefüggésben, például a különösképpen koptató hatású gránit talajok esetében rendkívül körültekintően kell megválasztani az átállás kezdetének idejét. Ám, ha követjük az előző kérdésben vázolt stratégiát, nem ütközhetünk problémába.

Mondhatjuk, hogy a röntgenfelvételek megmondják nekünk, hogy a lovunk tud-e mezítláb élni, vagy sem. Megcáfolhatatlan igazság, hogy léteznek lovak, amelyek nem tarthatóak mezítláb, még ha az életkörülményeik alkalmasak is lennének rá. A csikók rossz menedzsmentje, rossz életkörülmények, helytelen munka, és rossz kovácsolás miatt léteznek lovak károsodott és deformált ujjpercekkel, különösen a harmadik esetében, amelyeknél idősebb korukra visszafordíthatatlan károk keletkeznek, és ezek az állatok csaknem állandó ortopédiai ellátásra, vagy életterük minimalizálására szorulnak. Akárhogy is, ezeknek a lovaknak a száma jóval kisebb, mint ahogyan azt sok ember, a legtöbb kovács, és majdnem minden állatorvos gondolja.

Például: abból a 200 lóból, amelyekkel dolgozom, 4 esik ebbe a kategóriába, ami 2%-ot jelent.

Ahogyan más körmölőktől tudom, ez az arány általában 2-5% közé esik. Nem 40%, vagy 30%, még csak nem is 25%.

Tegyük rendbe az étrendet – mit kellene a lónak ennie?

Ez nem az én szakterületem, és tévedhetek is e tekintetben, de a szalma, abrak és lucerna alapú, napi kétszeri etetésre alapozott takarmányozás nem éppen a legjobb rendszer!

Tudom, hogy a vegyes réti szénára alapozott étrend, napi többszöri, kisebb adagra bontva a legmegfelelőbb. De nem szabad elfelejtenünk, hogy ez is a legelés helyettesítője. Ezért, egy kollégám és én tanulmányokat készítünk a direkt legeltetési lehetőségekről olyan legelőterületeken, ahol őshonos, nem vetett, vegyes füvek teremnek, műtrágyázás és gépesítés nélkül, osztott legeltetéssel kezelve, nem szorosan Allan Savory és José Luis az „elsivatagosodott” területek legelő állatokkal történő rehabilitációjára és ősgyepes területekké alakítására tett javaslataira építve. Ezek a vizsgálatok jelenleg folynak, korai lenne még következtetéseket levonni. Sokat írtak már a témában szarvasmarhákra és juhokra vonatkoztatva, ám gyakorlatilag semmit lovakról. Az ösvény-rendszer és a legelő keresztezését használjuk, mindkét összetevő legjobb elemeit felhasználva.

Tegyük rendbe az életvitelt – mik a legjobb életkörülmények?

Nagy területek legelési lehetőséggel, jó minőségű, a lehetőségekhez mérten ökológiai (vegyszermentes) széna, tiszta víz, tiszta környezet, amennyit csak lehetséges, más lovak társasága, változatos talajadottságok, helyes munka és edzésprogram, és naprakész információkkal ellátott szakemberek, akik tényleg szeretik a lovakat.

Mennyi mozgásra van szüksége a lónak, és lehet-e egy istállózott ló is mezítlábas?

Uff. Még egy a mezítlábas „egymillió dolláros kérdések” közül. Nos, abból, amit én láttam, a mozgás nem lehetne kevesebb napi 6 km-nél, fenntartva a csökkentés lehetőségét az ízületek és a paták egészségének függvényében. A megtett távolságnál majdnem, hogy fontosabb a talaj, amelyen a ló él és dolgozik, amely meghatározza a talp legerősebb stimulációját és ennél fogva annak vastagodását.

Folytatása következik!

2018.02.27., Írta: Linda Chamberlain
Forrás: The Horse´s Hoof, Fall 2016 – Issue 64, 20-23. oldal
Fordította: Mráz Edina

 

Lovas példaképek testközelben – Fogathajtás Lovasok.hu Klub – 2018.03.07. Kincsem Park

Az Academic Art of Riding svéd mestere először Magyarországon

2018. február 3-4-én tartott kurzust Christofer Dahlgren, Bent Branderup klasszikus iskolája, az Academic Art of Riding mestere Kajászó-Szentpéterpusztán, Dr. Gőblyös István lovardájában.

A svéd lovasmester két napos kurzusán a lovasok edzései mellett elméleti előadásokon is gyarapíthatták ismereteiket a résztvevők.

Az előadások interaktívak voltak, a közönség kérdéseire és érdeklődésére épülve adtak széleskörű, az alapokig visszavezető ismereteket.

A hét lovas gyakorlati edzéseit szép számú, és igen kitartó nézőközönség követte végig a szombati nyirkos, hideg időben, és a kicsivel kellemesebb vasárnap délelőttön egyaránt.

Az edzések igen sok tanulsággal szolgáltak. Örömteli volt tapasztalni azt a hozzáállást, amely nem elsősorban a lovasok „lelki kényelmét” tartotta szem előtt, hanem a fejlődésüket. Értve ezalatt, hogy Dahlgren motiváló stílusban, és magától értetődő módon kanyarodott vissza egészen az alapokig mindegyik lovassal, azok rutinjától, „státuszától” függetlenül. Azt is öröm volt tapasztalni, hogy a lovasok milyen alázattal, figyelemmel és fegyelemmel fogadták ezt, és dolgoztak együtt a mesterrel a feladatokban. Példás, motiváló és produktív hozzáállás jellemezte a kurzus egész légkörét.

A munka nagyrészt minden lovassal visszanyúlt egészen a helyes elengedtetés, nyújtás témaköréig, amely helyes mértékben és tartásban alkalmazva hozzásegít ahhoz a fizikálisan és mentálisan egyaránt relaxált állapothoz, amelyben a lóval bármilyen további lépés, a tanulás lehetségessé válik. Az elengedettségre építhető fel a könnyed reakciókészség a segítségekre (engedelmesség), majd az egyensúly, és végül a kerekség és összeszedettség.

Rengeteg figyelmet fordított a puhaság, fesztelenség keresésére és megtartására, melyet segít a kéz érző munkája, a nyújtott és feljebb igazított állapotok rövidebb etapokban történő váltogatása, és ami kiemelten fontos, a lovas teste, amely egyértelmű jelzésekkel kommunikál a ló felé, valamint a lovas energiájával való hatékony kommunikáció. Rendkívül érthetően magyarázta el annak fontosságát, hogy a lovas a testével, egész ülésével mindig előrefelé, a mozgás irányába hasson és haladjon, ugyanúgy a váll és csípő kontrollját, vagy az összeszedettséget szolgáló feladatokban is. Az energiák megfelelő használatánál a résztvevő lovak némelyikének segítségével a gyakorlatban is jól reprezentálható volt, hogy a rebbenékeny, vagy túl aktív lóval szemben (sem) megfelelő taktika a nagyon alacsony energiaszinttel való hozzáállás, hiszen így a ló nem kap „vezetést”. A lovas energiaszintjével való játék a kulcs a „heves” lovak figyelmének és relaxált állapotának eléréséhez.

A segítségekre való figyelmesség eléréséhez apró részletekre bontotta a váll és csípő kontrollját szolgáló feladatokat. A legtöbb lovasnak éppen az volt a feladata, hogy ne akarjon mindenáron vállat be, vagy farat be feladatokat lovagolni, hanem elégedjen meg kevesebbel, csak azt előkészítő, finom kimozdításokra való helyes reakciókkal a lovak részéről – a kevesebb több, a fokozatosság elengedhetetlen a helyes lóképzésben.

Információban gazdag, hasznos és motiváló kurzusnak lehettek részesei a lóval, vagy ló nélkül résztvevők egyaránt. Köszönet a lehetőségért!

2018.02.26, kép és szöveg: Mráz Edina
Frissítve: 2022.08.30.

 

Néhány gondolat a hackamore-ról – 2. rész

Számos különböző elképzelés kering az országban a hackamore-ról és annak használatáról. Sokak számára misztikusnak, funkciója pedig megfoghatatlannak tűnik. Hogyan lehet egy ilyen egyszerű elképzelés ennyire összetett, mely túlmutat a hagyományos gyapjúfestők által használt árnyalatok széles skáláján. Itt csak néhány információt emelünk ki a hackamore-ról.

A „horsemanship”-ről

Amit a hackamore használata során a jó kezű lovasok hamar megtanulnak, az az egyszerű tény, hogy azok a manőverek és gyakorlatok, amit a csikózablával a lóval meg lehet „csináltatni”, ugyanezen feladatokra a hachamore-ral a lovat „tanítani” kell. A legértékesebb, amivel a hackamore hozzájárul a képzési folyamathoz, a lovas hiányosságainak felfedése. Kevesen ismerik és értik ezeket az előnyöket. A hackamore használata során esszenciális, hogy a lovas helyesen készítse elő manővereit és tökéletesen támogassa a kéréseket, melyeket a lovaglás során kér. A lovas testhelyzete, testsúlyáthelyezése, időzítése és érzékenysége helyes kell, hogy legyen azért, hogy a hackamore-os ló le tudja ezeket fordítani.
Az üzenet, melyet a hackamore maga közvetít annyira finom, hogy a ló érezni fogja a kísérő segítségeket, melyek a lovas lábától, súlyától és helyzetétől érkeznek, hogy megerősítse az üzenetet, mielőtt az hatásba lép. Ha a lovas testsúlysegítsége nem megfelelő, vagy nem következetes kéréseket ad máshol, a ló hamar el fogja veszíteni a bizalmát a hackamore kéréseivel szemben és zavarodottá, rendetlenné válik. A hackamore egyedülálló karakterisztikája az, amivel talán leginkább hozzájárul a lovas világhoz. Sikeres alkalmazása a horsemanship-nek és a jártasságnak egy bizonyos szintjét igényli. A cowboy-nak ismernie és értenie kell minden járulákos kérést, melyet használ, hogy lovát megfelelően tudja pozícionálni az előtt, mielőtt azokat a hackamore használatával megtámogatja.
Ennek okán a hackamore használatának fázisa kulcsfontosságú. Tanítja, és megerősíti a lovasban az elképzelést, hogy a lovat tanítani kell arra, hogy az üzenetekre, a későbbiekben jelekre válaszoljon a végső fázisban, amikor a lovat zablával lovagolják. Kiemelten fontos hogy a lovas tudja, hogyan készítse elő, támogassa és közvetítse kéréseit következetesen minden olyan eszközzel, mellyel dolgoznia kell.

Az állat természete

A hackamore használata egyedülálló érzést hordoz. Azoknak, akik sosem használták, a mechanikája és a funkciója egyszerre tűnik egyszerűnek és összetettnek.
Bár a ’mecate’ alkalmazásához mindkét kézre szükség van, gyakran emelik ki, hogy a lovas egyszerre csak egyik, vagy másik kezével gyakoroljon nyomást, de soha egyszerre mindkettővel. Még a megállásnál és olyan manővereknél sem, melyek természetükből adódóan egyenesek és kiegyensúlyozottak, akkor is csak az egyik, vagy a másik szár vezeti a lovat, hogy azokat végrehajtsa. Ez az egyedülálló tulajdonság, ez a technika, melyet gyakran zablás lovaknál is alkalmaznak az „értő” lovasok, nem csupán ajánlatos, de kötelező a hackamore használata során. Azok a lovasok, akik mindkét kezüket egyszerre helytelenül használják a hackamore-ral, hamarosan megrekednek a lovaglással és a képzésük ellentétes irányt vesz ahhoz képest, amerre haladni szeretnének.
Még egyszer, az egy szár használata teszi teljessé a képet. Például, nyomás alkalmazása egy szárral olyan manőverek esetén, melynek végrehajtása egyenességet kíván a lótól, azt igényli a lovastól, hogy kiegyensúlyozza a kérést minden más szükséges támogató testtartással, mely segíti a lovat abban, hogy egyenes maradjon.
Megérteni azt, hogy nem csak amolyan halott súlyként ülünk a ló hátán a kezünkkel ide-oda húzogatva azt semmi más által nincs tisztábban kommunikálva, mint amikor megbirkózunk a hackamore használatával.

A vezető

Egy másik fontos jellemzője a hackamore-nak a kiegyensúlyozott temperamentum és jó döntéshozó képesség fejlesztése, természetesen a lovasban.
A siker, amit a buckaroo a hackamore használatával elér, döntések sorozatának eredménye, melyet a hackamore mindennapi használata során hoz. A győzelem és a kudarc közötti különbség annak tudásának függvénye, milyen eszköz és ló szükséges az adott munka elvégzéséhez. Vannak olyan feladatok, melyek nem feltétlenül egy olyan lónak valók, melyet nemrég kezdtek hackamore-ral lovagolni. A ménest terelni egy friss, ropogós reggelen jó példa lehet erre. Egy fiatal lovat megijeszthetnek az összeverődő állatok és elmulaszthat figyelni a hackamore-tól jövő finom utasításokra. Megérteni azokat a nyomásokat, melyek gyors és ösztönös reakciót váltanak ki a lóból, segítik a cowboy-t, hogy jó döntéseket hozzon.
Lassabb, csendesebb feladatok, melyek elegendő időt hagynak a lónak arra, hogy meg tudja különböztetni az utasításokat és azokra helyesen tudjon válaszolni, megfelelőbbek, különösen a hackamore használatának első időszakában. A lónak bizonyos időre van szüksége, hogy megértse a kéréseket és azokra magabiztosan tudjon reagálni. A magabiztosság a következetességre épül. Sajnos azok a lovak, melyeket következetesen megtanítottak „átmenni” a hackamore-on, hasonló magabiztossággal fogják azt tenni. A hackamore használatával kiválasztott munka iránti felelősség a buckaroo egyik eszköze a sok közül, mellyel megalapozza sikerét. Helyesen használva azt, a hackamore használatával eltöltött idő alatt fogja a buckaroo először megérezni az „egység” valódi érzésének első momentumait. Nincs más olyan eszköz, mely helyettesíteni tudja azt a finom kapcsolatot, melyet a hackamore-os ló kezd érezni és válaszaiban magabiztos lenni.

Az elme az erő felett

Végül, talán a legfontosabb döntés, melyet a cowboy hoz a játéknak ebben a fázisában az, hogy hogyan fogja magát kezelni. A hackmore – jobban, mint más, korai képzési fázisban használatos eszköz – igényli, hogy használója képes legyen kontrollálni érzelmeit és reakcióit, miközben a lovával dolgzik. Nincs helye indulatnak és túlreagálásnak.
Ha a buckaroo nem tudja kontrollálni reakcióit, a hackamore tönkre fogja tenni. Egyetlen dühroham, egyetlen illékony nap örökre elronthatja a hackamore-os lovat. Van egy mondás, miszerint „nem az izom teszi az embert”, és ez igaz a hackamore-os lóra is.
Ezért, a hackamore használata egyfajta ellenőrző listát ajánl a jövőbeni kantáros lovasnak. A megfelelő hozzáállás fenntartása olyan jellemvonás, mellyel a feszítőzablát használó lovasnak rendelkeznie kell. A hackamore használata kitűnő módja annak, hogy megmérettessenek azok a jellemvonások, melyek később a zablás ló kezeléséhez szükségesek.
Ironikus, hogy a szerény hackamore az, mely megkérdőjelezi a lovas ego-ját mindjárt az elején. A lovas nem lesz képes a sikerre, csak akkor, ha a saját fejében lévő hangokat elcsendesíti és ehelyett azon finom üzenetek ezreire figyel, melyeket lova küld neki.
Nos, lánccsilingelés, az ezüstön megcsillanó nap nélkül a hackamore-t használó lovas csendesen a kantáros lovas előtt helyezkedik el. Ettől a ponttól a buckaroo feladata, hogy a háttérbe olvadjon és az alatta lévő lovat fényesítse.

Minden változás látszódik a lovon, ahogy fejlődik a hackamore-on keresztül, de a valódi változás annak az embernek a szívébe vésődik, aki a hátán lovagol.

 

2018.02.20, Írta: Gwynn Turnbull-Weaver
Forrás: Gwynn Turnbull-Weaver – Some thoughts on the hackamore (Eclectic Horseman, May/June 2004)
Fordította: Boros Sarolta
Frissítve: 2022.08.30.
Fotó: Canva

NÉBIH – Lovak gyógyszerezése

A NÉBIH honlapján megjelent egy cikk a lovak gyógyszerezéséről.

Milyen kötelezettségei vannak a kezelő állatorvosnak egy ló kezelése előtt?

Kezelés előtt el kell kérnie a ló útlevelét, ez alapján azonosítja a lovat, valamint megállapítja az emberi fogyasztásra alkalmassági státuszát. Ha a ló nem azonosítható, a kezelést meg kell tagadni, kivéve, ha az állat élete veszélyben van. Ez esetben azonban fel kell hívni a figyelmét az azonosítási kötelezettségre.

Mit tegyen az állatorvos, ha a kezeléskor nem elérhető az útlevél vagy a ló nem rendelkezik lóútlevéllel?

Ha a ló tartási helyén nem elérhető a lóútlevél, akkor az állatorvosnak azt kell feltételeznie, hogy a ló emberi fogyasztásra szánt, ezért csak olyan hatóanyagot szabad felírnia vagy alkalmaznia, amely élelmiszertermelő állatok számára engedélyezett.

Életveszélyes állapotban, ha nincs más alternatíva, akkor élelmiszertermelő állatokon nem alkalmazható hatóanyag is használható, de ilyen esetben ki kell tölteni a mellékelt adatlapot, valamint a tiltott szer használatáról értesíteni kell a központi lóadatbázis kezelőjét, a NÉBIH Lóútlevél Irodát (loutleveliroda@nebih.gov.hu) 14 napon belül 110/2013 Kormányrendelet 9. § c) pontja értelmében.

Ha a ló egyáltalán nem rendelkezik lóútlevéllel, akkor az állatorvosnak tájékoztatnia kell a ló tulajdonosát vagy tartóját, hogy be kell szereznie a Lóútlevelet a megfelelő kiadó szervezettől, illetve hatóságtól.

2018.01.01-től a hatóság kizárólag ún. „másodlat” lóútlevelet, illetve „helyettesítő okmányt” állít ki azokra az egyedekre, amelyeknél az azonosítás, illetve a lóútlevél kiváltás nem az előírt határidőkön belül történik, vagyis 1 éves koron túl. Az ezen okmányokkal rendelkező lovakat automatikusan kizárja az emberi fogyasztásra vágható állatok köréből. Részletesen erről ebben a  cikkben olvashat: Fontos változások lépnek életbe 2018. január 1-jétől a lóútlevél kiadás rendjében.

Milyen hatóanyagokkal kezelhetőek a lovak? Mi jelent a „gyógyszerezési kaszkád”?

A lófélék alapvetően az adott indikációra lófélék számára engedélyezett állatgyógyászati készítményekkel kezelhetők.

Amennyiben lófélék valamely bántalmának kezelésére az adott országban nem áll rendelkezésre törzskönyvezett állatgyógyászati készítmény, az ellátó állatorvos – személyes felelősségi körében – az állat elfogadhatatlan mértékű szenvedésének elkerülése érdekében kivételesen alkalmazhat:

  1. más állatfajra vagy lófélék más bántalmának a kezelésére engedélyezett állatgyógyászati készítményt.
  2. emberi alkalmazásra engedélyezett készítményt vagy úgynevezett eseti engedéllyel rendelkező állatgyógyászati készítményt (ugyanazon indikációra más EU-s tagállamban engedélyezett és a NÉBIH engedélyével rendelkező készítményt)
  3. FoNo, FoNoVet, illetve a hatályos Gyógyszerkönyvek előírásainak megfelelően előállított officinális készítményt vagy magisztrális készítményt.

Ez az úgynevezett „kaszkád”, és a kaszkád alapján történő alkalmazás minden esetben az állatorvos felelősségére történhet, függetlenül attól, hogy saját maga vagy hozzájárulásával egy másik személy adja be a készítményt.

Élelmiszertermelő állat alapesetben a kaszkád alapján csak abban az esetben kezelhető, ha a készítmény hatóanyaga(i) szerepel(nek) a  37/2010-es bizottsági rendelet mellékletének 1-es táblázatában ( „Engedélyezett hatóanyagok” ), tehát ha valamely más élemiszertermelő faj valamely célszövetére már állapítottak meg maximális maradékanyag határértéket. Ilyen esetben a kezelést végző állatorvosnak elő kell írnia a megfelelő élelmezés-egészségügyi várakozási időt az adott kezelés vonatkozásában,

  • és ez ehető szövetek esetében nem lehet kevesebb, mint 28 nap,
  • tej esetében nem lehet kevesebb, mint 7 nap.
  • Azon homeopátiás állatgyógyászati készítmények esetében, amelyek hatóanyagai szerepelnek a 37/2010-es bizottsági rendelet mellékletének I-es táblázatában, az állatorvos által előírt élelmezés-egészségügyi várakozási időt 0 napban kell megállapítani.

Kifejezetten lovak esetében van lehetőség olyan hatóanyagok alkalmazására, amelyeknek nincs meghatározva maximális maradékanyag határértéke. A 122/2013/EU bizottsági rendelettel módosított 1950/2006/EK bizottsági rendelet a 2001/82-es irányelv 10. § (3)-vel összhangban megállapítja a lófélék kezelése szempontjából fontos hatóanyagokat és a járulékos klinikai előnnyel járó hatóanyagokat tartalmazó jegyzéket ( „Lófélék számára fontos hatóanyagok” ). Az ebben a jegyzékben szereplő anyagok a nem emberi fogyasztásra szánt lovakon kívül az emberi fogyasztásra szánt lóféléknél is alkalmazhatók legalább 6 hónapos élelmezésügyi várakozási idő betartásával.

A 6 hónapos várakozási időt, valamint az utolsó alkalmazást a kezelést végző állatorvosnak fel kell tüntetnie a lóútlevél „gyógyszerelési napló” szakaszában!

Olyan hatóanyagok, amelyek szerepelnek a a  37/2010-es bizottsági rendelet mellékletének I-es táblázatában, nem szerepelhetnek a „Lófélék számára fontos anyagok” jegyzékében.

Forrás: nebih.hu
Frissítve: 2022.08.06.
Fotó: Canva

Néhány gondolat a hackamore-ról – 1. rész

Számos különböző elképzelés kering az országban a hackamore-ról és annak használatáról. Sokak számára misztikusnak, funkciója pedig megfoghatatlannak tűnik. Hogyan lehet egy ilyen egyszerű elképzelés ennyire összetett, mely túlmutat a hagyományos gyapjúfestők által használt árnyalatok széles skáláján. Itt csak néhány információt emelünk ki a hackamore-ról.

 

A vaquero elképzelés szerint a csikózabla csak később csatlakozott be a játékba, nagy számban a britek megjelenése után terjedt el. Addig minden új lóraülést a hackamore támogatott. Legtöbbek számára már nem újdonság, hogy nem olyan régen a lovakat későbbi életkorban indították el, mint manapság. Ez a genetika, a táplálkozás és a ranch élet szigorúsága miatt volt így. A régebbi vérvonalú lovak hidegebb vérmérsékletűek voltak – később értek mentálisan és fizikailag egyaránt. A táplálék – legalábbis a legtöbb száraz vidéken – szezonálisan változott és a szűkös idők, hozzátéve a kint töltött hosszú teleket visszatartották számos csikó növekedését. Akkoriban nem volt ritka, hogy a csikók jóval négy, öt, vagy hatéves koruk utánra fejlődtek ki teljesen.

Legtöbbeket a ló zabla nélküli iskolázásának ésszerűsége ejt zavarba. Mivel a zabla használata a kiképzés végeredménye és miután a legtöbb modern kori esetben a lovak elfogadják a zablát a szájukban, miért mennék szemben a fő áramlattal és használnánk a hackamore-t? A legtöbb válasz erre a kérdésre egyenesen a ló szájában rejlik.

A változás

Az egyik felfogás, mely támogatója és folytonos szószólója a hackamore-nak, az a ló szájában bekövetkező változás: az évek során a fogazat változása, mely közvetlenül kapcsolatban áll a zablával. Ez a változás a lovak négytől ötéves koráig tartó időszakában körvonalazódik. A fogazat változása jelezte a lovas embernek, hogy az Anyatermészet útját követve tartsa tiszteletben lovának sérülékeny és érzékeny száját.
Sajnálatos módon a legtöbb mai tréner figyelmen kívül hagyja a ló szájában bekövetkező változásokat. A lovas emberek legjobbika érzékeny lova viselkedésére, mindig a legkíméletesebb választást keresi, mely tanítja és jelez neki útja során. Csak a legalázatosabb lovas emberek, akik figyelembe veszik a lovuk által küldött üzeneteket értik, hogy az állat szájának állapota olyan dolog, melyre jól teszik, ha odafigyelnek.
A hackamore nyilvánvaló megoldás volt: megadta a lovasnak a lovaglás folytonosságának szabadságát a fogváltás időszakában is. Amivel mindamellett a legtöbb lovas nem számolt, azok a további előnyők, melyeket a hackamore használata hordoz, s mely különbségekre a hackamore maga világít rá.

Az elkészítés

A hackamore számos különböző méretben és átmérővel létezik, ahogy különböző anyagokból is készülhet.

A természetes anyagok használata kötelező. Jobban illeszkednek a természetbe, úgy lélegeznek, ahogy kell és alkalmazkodnak az állat formáihoz és hőmérsékletéhez.
A leghagyományosabb hackamore fonott nyersbőrből készül. A jobbakat egy természetes alap köré fonják. Az alap lehet egy darab használt reata (bőrből font lasszó a ford.), összecsavart nyersbőr, vagy esetleg egy darab használt mecate (lószőrbőr font szár a ford.). A fonatot 8-32 szál alkothatja, a legáltalánosabb a 12-16 szálból font hackamore. Néha másfajta bőrt is használnak a szálakhoz, melyeket önállóan, vagy nyersbőrrel kombinálva is használnak.
A hackamore átmérője némi magyarázatot igényel. Alapvetően háromféle fonott hackamore tipus lehet a felszerelés része. Az a hackamore, amiről ez az írás szól, önállóan használatos a képzés legelső szakaszában. Egy egyszerű bőr szíj, „hanger” tartja a lovon, mely általában lágyabb bőrből készül és a ló fejének oldalsó részén van megkötve. Hagyományosan lószőr mecate-val használják. A hackamore általában 3/8”-tól 7/8” átmérőjű.
A meghatározás kedvéért a következő szint a kisebb, „kétszáras” változat, általában 1/4”-5/16” átmérővel, a kantárral és egy kis mecate-val használatos. A harmadik féle felszerelést gyakran összekeverik a hackamore-ral, egy még kisebb méretű „kantár alatti bosal”, melyet egy rövid vezető mecate-val használnak a kész zablás lovaknál. Gyakran nagyon könnyed, általában nem nagyobb, mint 1/4” átmérővel, és finoman illeszkedik a kantár alatt. A kantáros ló vezetésére és finom különbségtétel jelzésére szolgál.
Az „igazi” hackamore, melyről ebben a cikkben szó van, a legnagyobb méretű a három közül.

A tű foka

Talán soha nem leszünk képesek egy tevét átvezetni egy tű fokán, de a vaquero-k mégis sikeresen lovagolnak egy lovat azon keresztül, finoman vezetve át lovaikat a manővereken. A hackamore-t használó nem húzza lovát orránál fogva, inkább a hackamore-t helyezi különböző pozíciókba és igyekszik testtartásával támogatni ezt a pozíciót. A kiképzés azon szakasza, melyben hackamore-t használnak, talán a legkockázatosabb fázisa a játéknak. Ahogy a cowboy magát és lovát képes kezelni ebben a fázisban, az kritikusan meghatározza a jövőbeni érzékenységet. Ha helytelenül, vagy durván alkalmazzák, a ló gyorsan megtanulja, hogyan „fusson át” a hackamore-on. A kemény kéz és a kiszámíthatatlan kérések hamar megijesztik a lovat és leromboják a tiszteletet, mely a lóban lehet a legalapvetőbb kérések, mint a „stop” és a „lassíts” iránt. Ha egyszer egy lovat rosszul megtanítanak arra, hogy hagyja figyelmen kívül a cowboy utasításait, a képzésnek nagyon fontos alapja sérül, melyet talán sosem lehet visszaszerezni. Sok forog kockán a hackamore használatával és egy jó kéz ismeri és elismeri ennek az eszköznek egyedülálló idioszinkráziáját.

A jó illeszkedés

A hackamorne-nak kényelmesen kell a ló orrán illeszkednie úgy, ahogy a kalap illeszkedik az ember fejére. Nem túl szoros, nem túl laza. Kellően könnyednek kell lennie amellett, hogy bizonyos szilárdságot és formát kell tartania. A túl laza hackamore elveszíti szerkezetét és egyensúlyát. Az, amelyik túl kemény, túlságosan szigorú és ügyetlen, kis területre nagy nyomást helyez. Fájdalom és nyomásérzékenység lehet az eredmény. A fájdalom tipikusan elvonja a figyelmet. A ló a fájdalomra, vagy az irritációra fókuszál és elmulasztja a lovas utasításait. Ahogy említettük, a hackamore-t mecate-val használják a helyes érzés és súly eléréséhez. A megfelelően feltekert és megkötött mecate segíti a hackamore méretének meghatározását az adott lóhoz ugyanúgy, ahogy olyan súlyt biztosít lógásával, mely lehetővé teszi a kellő engedést.
Bár vannak trükkös kiegészítők, melyeket hozzátesznek a hackamore-hoz, különböző szigorítókkal is használják, azonban a hagyományos hackamore, ha helyesen készítették és használják, ahogy annak idején tervezték a használatra, kényelmes illeszkedést és kiegyensúlyozott használatot biztosít.

Folytatása következik…

 

2018.02.14, Írta: Gwynn Turnbull-Weaver
Forrás: Gwynn Turnbull-Weaver – Some thoughts on the hackamore (Eclectic Horseman, May/June 2004)
Fordította: Boros Sarolta
Frissítve: 2022.08.30.
Fotó: Canva

A ló természetes egyensúlyának fenntartása

„Az egyensúly egy természetes jelenség, mely mind élőben, mind élettelenben megvan. Élőlényben az egyensúly ösztönös. Ennek megbomlása állandóan előfordul, noha a tartós kiegyensúlyozatlanság is gyakran megtalálható. Általában a teljes egyensúly ösztönösen tökéletesen helyreállítható.

Saját súlyunkkal, illetve a testhelyzetünkkel csakúgy, mint a ló célirányos edzésével valamelyest megzavarjuk a ló természetes egyensúlyát. Tudjuk, hogy milyen gyorsan képesek vagyunk megtalálni egyensúlyunkat egy rossz lépés után. Így van ezzel a lovas nélküli ló is, ha véletlenül megcsúszva instabil helyzetbe kerül. Ha azonban a lovas meggátolja a lovat abban, hogy fejét és nyakát használja egyensúlyának visszanyerésére, akkor az igen nehézzé, vagy lehetetlenné válik.

Az egyensúly enyhe eltolódása nem zavaró, ez bármiféle mozgás, vagy helyzetváltoztatás esetén megtörténik, és a ló fejének és nyakának megfelelő mozgatásával egyszerűen alkalmazkodik a megváltozott helyzethez.

Ami igazán kritikus és mindig szem előtt tartandó, az a ló súlypontja, valamint annak viszonya a lovas súlyához és helyzetéhez, összefüggésben a mozgással, sebességgel. Egyensúly és súlypont állandó összefüggésben vannak.

A gyakorlatban természetesen a ló fejének és nyakának helyzete fontos szerepet játszik a súlypont meghatározásában, mivel a nyak emelése, vagy süllyesztése egyaránt megváltoztatja a súlyeloszlást, előre, vagy hátra tolva a súlypontot.

A ló természetes egyensúlyának fenntartása elsődlegesen fontos a lovaglásban. Ez azonban a lovasnak ama képességétől függ, hogy mennyire képes saját súlypontját összhangba hozni a lóéval. A lovas helyzetének, csakúgy, mint súlypontjának, a ló mozgásához kell igazodnia; ez általában úgy érvényesül, hogy a lovas felsőteste egy vonalba esik a súlyponttal, vagy az előtt van, a ló sebességétől függően.

Röviden, a lovas felsőtestének a séta kivételével minden mozgásnál előre kell hatnia anélkül, hogy súlypontja a ló alátámasztása elé kerüljön. (Az utóbbi esetben a lónak egyre gyorsabban kellene mozognia, hogy megpróbálja testét alátámasztani, igyekezve a mellső lábával fenntartani a természetes egyensúlyt.)

A ló természetes egyensúlya csak abban az esetben tartható fenn, ha súlya egyenletesen oszlik meg jobb és bal oldali, ill. mellső és hátulsó lábakon. Ha a lovas befolyására a ló a hátulját terheli jobban és hátulsó lábai jobban megközelítik a súlyvonal és a talaj metszéspontját, akkor a ló hátulja mélyebbre kerül, súlypontja hátrébb tolódik és így a mellső végtagok valamelyest mentesülnek a többlettehertől. Következésképpen a lónak nem kell gyorsulnia, mivel az elülső lábak kevesebb súlyt viselnek és így meg tudja őrizni természetes egyensúlyát.

…ha természetes egyensúlyukat folyamatosan megzavarjuk, összezavarodnak, megrettennek, elbizonytalanodnak, végül teljesen megtagadják a lovassal való együttműködést.

2018.02.06., Forrás: Némethy Bertalan: A Némethy-módszer c. könyve
canva.com
Frissítve: 2022.08.08.

Ford Kuga Vignale, otthon vagyunk benne

A Lovasok szemszögéből a Ford Kugát tesztelte a Jazzy Rádió egyik népszerű műsorvezetője Legin István. Lássuk mit is tudhat a Ford SUV-ja. A kuga 2008 óta népszerű a SUV rajongók körében. Most a második generációnál tartunk, ami a modernizálás és a kényelem érdekében frissült. Kezemben a Ford Kuga, annak is az egyedi változatának, a Vignalenak a kulcsa.

Meg is találom a rendszám alapján a tesztautónkat a Ford telephelyén. Kinyitom az ajtaját, és a látványtól melegség önti el szívemet. Úgy éreztem magam, mint egy ifjú csődör, akinek először hozzák párosodni a fiatal kancát. Kellemes tapintású bőrkárpitja, fekete-fehér színnel kombinálva nagyon elegáns. Azonnal feltűnik, a Ford mérnökei nagy fantáziával egyedire alkották a belső teret is. Egyáltalán nem köszön vissza az Edge stílusa a képernyő és a Ford emblémák kivételével. A Kuga műszerfal rendszere formabontóan horizontális elrendezésű, és ettől az egész belsőtere különlegesen futurisztikusnak hat! Az Escortból lehetnek kicsit ismerősek a formái. Persze ami jó, az a Kugában is megtalálható. Itt is kellemes hangulatfények köszöntenek ajtónyitáskor a lábtérben és az ajtók zsebeiben.

Ez a Vignale a legmenőbb változata a Kugának. Az első sárvédő mögött egy mutatós króm felirat is dicsekszik vele. Motorja 2000 köbcentis, 180 lóerős, 400 Nm nyomatékkal. Alapállásban első kerékhajtásunk van, de az automatika igény szerint átkapcsol 4×4-es hajtásra. Most szerettem volna leírni a káprázatos színét is, de őszintén bevallom ez a színmeghatározás okozott némi vitát baráti társaságunk körében. Összecsoportosultunk a Ford Kuga körül, mint a gazdák a ma született csikó boksza előtt, és sokáig töprengtünk mi is a jó meghatározás a színére. Voltak ötletek Bézsre, halvány capuchino barnára, sima gyöngyházra, lilás ezüstre, halványlilára! A gyári színe Milano Grigió nevet kapta, ami így első hallásra nem sokat árulna el.

Elöl és hátul LED-es városi fények kaptak helyet, arculata minden feltűnést kerülendően mégis kellemesen erőt sugárzó! Miután kényelmesen elhelyezkedtünk az elektromosan állítható és programozható üléseken, megszemléljük a belső teret is. A hatalmas helyek ellenére mégsem tűnik egy fedett kifutónak. Kellemesen otthonos a tér, minden jól kézre áll, az elegancia és a minőség pedig egyszerűen hibátlan. Kilátásunk előre és oldalra a már megszokott magas építésű üléseknek köszönhetően kifogástalan. Talán egy kicsit a középső tükör alatti műanyag elem lóg be a látótérbe, ami a radarok és az automata ablaktörlő érzékelőit rejti. Középen is bőséges a hely az elektromos kéziféknek köszönhetően, mégis ez a kézifék rendszer a terepes hancúrozást kizárja, akárcsak az automata hajtásrendszer. De már elég a töprengésekből, gyerünk, indulás!

A motor indítása gombnyomásra teljesen automatikus. Máris feltűnik, hogy nincs motorhang, ezért hihetetlen csend uralkodik az utastérben. A Kuga is megkapta a Ford aktív zajcsökkentő rendszerét, ami az igen jó minőségű Hifi egységből sugározza a zajkioltó hullámokat. Így aztán 130-nál is zajok nélkül élvezhetjük a zenét. A középső Sync 3-as rendszerű 8 colos multimédiás érintőképernyős kijelző magában foglalja a rádiót, a telefonkapcsolatot, a beszédvezérlő rendszert, és a GPS navigációt is. Telefonkapcsolatunk gyorsan megtörténik, amit akár fő készülékként is tud kezelni. Be is állítjuk rövidebb úton a Free Horse Style Dunabogdányi lovas központot. Ugyanis az a megtisztelés érte a Lovasok.hu olvasóit, és minket, hogy filmsztárokkal fotózhatjuk a Kugát, a nagyszerű Kincsem film két főszereplő lovacskájával!

Az országútra kanyarodva rögtön kipróbáltuk a Kuga aktív sávtartó rendszerét, ami visszakormányoz, ha elbóbiskoltunk, de csak abban az esetben, ha a sávválasztó terelővonalak jól láthatók. Mivel a gyorsforgalmi utakhoz és autópályákhoz találták ki, így 65 km/h alatti sebességnél automatikusan kikapcsol. Az éberségfigyelő rendszer 2-3 ilyen sávtartó beavatkozás után felhívja figyelmünket egy jó pihenőre, egy kávézásra. Tempomatunk adaptív, radarjaink minden akadályra figyelmeztetnek, és aktívan reagálnak. Áthajtva Dunabogdányon földútra visz minket a navi. Elején egész jó minőségű az út. Kicsit odalépek neki, semmi pattogás a kátyúkban, kellemesen és jól kormányozhatóan ringatózik. Aztán fék, jön a jó kis sártenger a fák közt. De aggodalomra semmi ok, a Kuga automatikus összkerékhajtása nem hagyja, hogy elakadjunk. Egyre mélyebb a latyak, már tengelyig ér, de stabilan haladunk. Mondjuk a fényképezéshez nem tesz jót! Majd moshatunk.

Egyszer csak a természet megállít minket, mivel összezárnak az ágak az út felett. Kizárt, hogy egy karcolást is ejtsünk a Kuga csodás gyöngyház fényezésén. Egy Ford tud ám FORDulni, de erre itt semmi hely. Most sincs pánik, a hátramenetet kapcsolva nagy látószögű tolatókamera segít minket a kitolatásban. Szuper, hátrafele is kipróbáljuk a Kuga összkerékhajtásos rendszerét a tengelyig érő sártengerben. Kipörgés gátlót kikapcsoljuk, most a lábunkban az érzékelés, és Zokszó nélkül lazán áthajtunk. No a terepes tesztünk már meg is volt, a Kuga nem hagyott cserben a mély dagonyában sem. Majd az érintőképernyő navigációján nézünk valami kerülő utat. A kőbánya fele mutatja.  Csodás, jól járható panorámás az út, azonnal fotózgatunk is egy kicsit. Megérkeztünk a Free Horse Style Dunabogdányi lovas központba.

Mindjárt a bekötő útnál két lószállító! Szerkesztőnk kedvesen mondta, ahol látok lószállítót rögtön tolassak rá. A tolatókamerát használva centire pontosan a lószállító elé állok a Kugával. Sajnálatos módon vonóhorog nincs tesztautónkon, de kétségtelen a méretével, 180 lóerejével, 400 Nm nyomatékával, intelligens összkerékhajtásával meg sem kottyanhat a Kugának a két lovacskánk utánfutós vontatása. Ismét fotózgatás, aztán gyerünk a filmsztárokhoz. Már várnak minket, és mintha régi ismerősök lennének, a pacikák azonnal bepózolnak a Kuga mellé. Határozottan jól áll nekik a Ford! Tetszik nekik az autó, látom a csillogó szemükben. Megcsodálják a Kuga ragyogását a tavaszi napfényben, a nyitott motortető alatt a 1997 cm3 soros négyhengeres turbódízel motorját, és benéznek az utastérbe, mert mondtam nekik mennyire elegáns és minőségi a belső terünk bőr ülései és kárpitjai.

No de azért beülni nem szabad a pacikáknak! Leteszteljük még a 456 literes méretes csomagtartót is, ami lehajtott ülésekkel 1603 literre bővíthető. Az új generáció sem maradhat ki a fényképezésből egy aranyos póni hátán. Már sötétedik, irány vissza a városba, teszteljük kicsit az ottani közlekedést is. A lámpáink automataállásban is üzemelnek, és a sötét kanyarokba bevilágítanak az alsó lámpaegységek. A Kuga automatikusan állítja a sebesség függvényében a kormányérzékenységet is, és a városban, kis tempónál szűk kanyarokban szinte egy újjal lehet lazán kormányozni. Parkolási asszisztense a beállásban segédkezik. Csak a váltót és a fékeket kell kezelni, a kormányzást elvégzi helyettünk a Kuga. Annyira precízen, a járda mellé 10 centire párhuzamosan áll be, hogy egy vizsgáztató biztos is megdicsérné. A tolatókamerában biztonsággal kontrollálhatjuk. Start-Stop rendszere gázadásra gyorsan indít, és nem csak a környezetet kíméli a felesleges pöfögéstől, hanem segít a takarékos fogyasztásban is.

Összegezve Ford Kuga: Kényelmes és otthonos. Belső tere jó minőségű. Alsó prémium kategória minden igényét kielégíti.

 

Ford Kuga adatok:

Motor: Soros 4 hengeres turbó diesel 1997cm3 Euro VI + DPF
Teljesítmény: 180 LE / 135 Kw – 3500 fordulatnál /  400 Nm – 2500 fordulatnál
Automata Start-Stop rendszer
Hajtás:  6 fokozatú nyomatékváltós automata, automata összkerékhajtással,
Méretek: magasság: 1701 mm / hossza: 4539 mm / szélessége tükrökkel: 2086 mm,
Saját tömeg: 1700 kg,
Megengedett össztömeg: 2230 kg,
Vontatható fékezetlen tömeg: 750 kg,
Vontatható fékezett tömeg: 2100 kg,
Átlag fogyasztás: gyári – 8.1 liter/ 100 km, Tapasztalt vegyes terepes: 8 liter / 100 km.

 

2018.02.05., Szerző: Legin István, Lovasok.hu külső munkatárs
Fotók: Legin István
Frissítve: 2022.08.06.

Hiba bejelentés