Néhány éve egy nagyon drága európai díjlovat kellett hosszú és költséges állatorvosi kezelésnek alávetni, mivel egy váz nélküli nyereg annyira meggyötörte a gerincét, hogy még idegek is károsodtak.

A lovast a ló gerincoszlopától csak a nyeregváz képes távol tartani. A ló gerincoszlopa vízszintesen, míg az emberé függőlegesen helyezkedik el. Sokan úgy vannak vele, hogy a lónak nem tesz semmit egy 80 kg súlyú lovas, ennek azonban pont az ellenkezője igaz.

A ló súlypontja közvetlenül a mar mögött található. Mivel a váz nélküli nyergek nagyon szűken fekszenek fel a ló hátára, a lovas az ideálisnál hátrébb kerül, így könnyen elmarad a mozgás mögött. Nem is beszélve arról az eshetőségről, hogy az utolsó borda mögé is súly kerül, a nyereg ideális felfekvési területe ugyanis az utolsó borda előtt van.

Mindehhez hozzáadódik, hogy a lovas ülőcsontjait (az egymáshoz közelebb elhelyezkedő és hegyesebb ülőcsontok miatt a férfiak esetében erőteljesebben, mint a nőknél) a ló bizony érezni fogja.

Milyen hosszan viselhető ez anélkül, hogy szörnyen fájni kezdene?

Egy olyan lovasnál, aki hetente kétszer fél órára lovagol ki, ez aligha jár tartós következményekkel, azonban mi a helyzet, ha a ló heti öt-hat alkalommal napi legalább egy órát dolgozik?

Egy váz nélküli nyereg természetesen nagyobb szabadságot biztosít a vállaknak, viszont ma már rengeteg rugalmas nyeregváz között válogathatnak a lovasok. Tény, hogy sok vállsérülésért a kápavas a felelős, ezért az optimális a hosszabb, hátrafelé irányuló kápavas. Igaz, hogy a nyeregváz is ártalmas lehet, ha nem megfelelően készítették el és egy nyeregváz nélküli nyereg is okozhat fájdalmakat.

Jó oka van annak, hogy a legtöbb nyereg még napjainkban is nyeregvázra épül. Nagyon fontos, hogy a váz passzoljon a lóra – hosszúság tekintetében épp annyira, mint marszabadság szempontjából, hiszen ez a nyereg “harapófogója”. Ez az a hely, ahol a mén párosodásnál megharapja a kancát, hogy az nyugton maradjon.

Fokozottan ügyelni kell arra, nehogy túl nagy nyomás érje a csigolyák tövisnyúlványait és a szalagrendszert, ami a gerincoszlop mentén húzódik végig. A váz nélküli nyergek, (amelyek valójában csupán nyeregalátétnek tekinthetők) ideig-óráig biztosan beválnak, főleg, ha a ló korábban egy nem megfelelő nyereggel volt lovagolva. Az állandó nyomás azonban idővel egészségügyi bántalmakat fog okozni.

Paradox dolog egy nyerget annak reményében megvásárolni, hogy az mindenféle átalakítás nélkül örökké jó lesz a lóra. Egy jól illeszkedő nyereggel a ló szabadon mozoghat, elkezdheti az izmok felépítését, testfelépítése megváltozik, ezért a nyerget évente legalább egyszer a lóhoz kell alakítani.

Ha a nyerget megfelelő alakítás nélkül használják tovább, az egészen biztosan nem tesz jót a ló közérzetének.

A különféle nyeregalátétek és -emelők használata, melyek a nyereg illeszkedését hivatottak javítani, legjobb esetben is csak szükségmegoldásnak tekinthetők. Egy jól illeszkedő nyeregnél az izzasztó csak arra szolgál, hogy a bőrt megvédje az izzadságtól, így annak csak egy vékony gyapjúrétegből kellene állnia. Ezt az állítást a ló anatómiájáról szóló könyvek alátámasztják.

Ennek ellenére vannak állatorvosok, akik csak sokára jönnek rá, hogy az adott ló problémáit a rossz, vagy rosszul felfekvő nyereg okozza.

A valóság – még ha rosszul is hangzik – az, hogy a váz nélküli nyereg ellentmond a ló anatómiai logikájának. Ideig-óráig, vagy akár néhány évig is működhet, de mi lesz utána?

Jó oka van, hogy annyival több vázra épített nyerget kapni a piacon. Manapság csak keveseknek van ideje úgy tanulni lovagolni, ahogy egykor mondjuk az indiánok, akik nyereggel, vagy nyereg nélkül is kiválóan boldogultak. Sok lovasnak már ahhoz is nélkülözhetetlen a nyereg, hogy egyáltalán fent tudjanak maradni a lovon…

Sőt, a nyeregkészítők is boldogabbak lennének, hiszen a váz nélküli nyergeket lényegesen gyorsabban és olcsóbban lehet előállítani, elkészítésük pedig lényegesen kevesebb gyakorlatot és szaktudást igényel, mint egy hagyományos nyereg esetében.

De nézzünk körül más sportok háza táján is!

Miért nincs egyetlen könnyűatléta sem, aki mezítláb gyakorolná a sportot?

Három okból:

• a tartás,
• a komfort és
• a védelem miatt, amit a cipő biztosít.

A csúcskategóriában csak egy maréknyi lovas van az egész világon, akik váz nélküli nyereggel lovagolnak. A lovas élsportolóknak és az élsportoló lovaknak is tartásra, komfortra és védelemre van szükségük, hogy csúcsteljesítményt célozhassanak meg.

A váz nélküli nyergek nyeregváz hiányában nem biztosítanak védelmet a ló gerincének, nem adnak tartást a lovas gerincoszlopának, és nem is kényelmesek – sem a lónak, sem a lovasnak. A lovasnak puhán kell ülnie (ami csak korrekt tartással és alátámasztással érhető el), a lónak pedig lazán kell tartania a Longissimus dorsi-t, hogy a hát meg tudjon emelkedni, a hátsó lábak alá tudjanak lépni és a súly a hátsó lábakra kerülhessen.

Mindig külön hangsúlyt kap, hogy egy váz nélküli nyereggel a ló vállai milyen szabadon mozoghatnak, de ez a “mozgásszabadság” a vállban nem valósul meg ténylegesen. Az pedig hosszú távon kimondottan káros, ha a ló beejti a hátát a lovas hegyes ülőcsontjai miatt. Egy váz nélküli nyeregben ülve a lovas gerincének semmi sem biztosít tartást, és a ló gerincét sem védi semmi. Végeredményként az összes súly a ló elején lesz – ami nem lehet pozitív következmény.

A lovasok többsége olyan lovakat lovagol, melyek nagyobbak az indián póniknál (melyeket hagyományosan nyereg nélkül lovagoltak), és köztudott, hogy a lovak csontsűrűsége 360 kilogrammos testtömeg hordozására alakult ki. A legtöbb ló ma ennél sokkal többet nyom. Ezért ha a lovaglás során nem kíméljük a ló elejét, akkor visszafordíthatatlanul károsodnak a szalagok, ízületek, inak és az izomzat.

Nemzetközi versenyeken régebben nem találkozhattunk váz nélküli nyergekkel, még a parányi galoppnyergekben is van egy könnyű váz, hogy óvja a gerincet. Természetesen a nyeregkészítőknek is épp úgy mindig meglesz a maguk véleménye, mint ahogy a váz nélküli nyergek tulajdonosainak is – szabad világban élünk.

Aki el akar mélyülni a témában, annak Dr. Joyce Harmann könyvét ajánljuk, melynek címe „The Horse’s Pain-Free Back and Saddle-Fit Book” (A fájdalommentes lóhát és a nyeregigazítás könyve). A szerző nyergek lóra igazítására specializálódott és többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy mennyire fontos a ló gerincének lehető legkisebb terhelésére törekedni.

Egyre több állatorvos foglalkozik a nyeregillesztés problémájával, a kutatások során pedig a legmodernebb eszközöket vetik be, mint például: a mágneses rezonancia vizsgálat, üvegszálas vagy termografikus kamerák, érzékelőkkel ellátott nyeregpárnák.

Vannak ugyan váz nélküli nyergek beépített párnacsatornával, de váz híján ezek sem nyújtanak elég védelmet a csigolyák tövisnyúlványainak, vagy a gerincszalagoknak. A flexibilis, állítható nyeregvázak elfogadható kompromisszumot jelentenek a szokásos, fából készült nyeregvázak mellett, melyek megadják a lónak és a lovasnak is azt, amivel hosszú távon is elkerülhetik az egészségügyi károsodásokat.

Önmagában a szőrén lovaglás (vagy akár a mezítlábas kocogás) nem kifogásolható, de a lovasnak azt a terméket kell kiválasztania, amely a legjobb tartást, kényelmet és biztonságot kínálja és óvja mind a saját, mind lova egészségét.

Természetesen senkit sem lehet olyasmiről meggyőzni, amiben nem akar hinni. Végeredményben az a legjobb, ha minden lovas úgy lovagol, ahogy az neki (és lovának) a legjobb. Hiába a legjobban illeszkedő nyereg, ha a lovasa nem érzi jól magát, a ló nem fog optimálisan mozogni.

Végeredményben elmondhatjuk, hogy azért léteznek olyan régóta vázra épített nyergek, mert egy konkrét célt szolgálnak: védelmet, tartást és komfortot nyújtanak lónak és lovasnak egyaránt. Alkalmazd azt a módszert, amelyet jónak találsz, azonban ne feledd, hogy néha olyan termékek jelennek meg a piacon, melyek elméletben sokkal jobban működnek, mint a valóságban.

2012.09.26. Fordította: Veszelka Réka, Lovasok.hu
Forrás: Saddlefit4lLIfe
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.