Létezik egy betegség, amelyet a szaknyelvben visszatérő szemgyulladásnak neveznek. Ez az autoimmun betegség jelentkezett Dávid Dalma lovánál, Szellőnél is. Akik ültek már valaha lovon vagy lehetőségük nyílt kapcsolatba lépni a lovakkal, jól tudják, hogy milyen domináns szerepet játszik a látás a lovak életében. A környezetben lévő tárgyak felmérése, a hangok azonosítása, a lovas kommunikációs jeleinek fogadása mind-mind a látáson keresztül történik. Vak ló esetében a lovasnak sokszorosan nagy erőfeszítésbe kerül elnyerni a ló bizalmát. A betegség ellenére Dalma tökéletesen harmonikus kapcsolatot alakított ki Szellővel – a következő sorokban az ő történetüket olvashatjátok!
Havivakság. A betegség, amiről sokan már biztosan hallottak, mi pedig meg is tapasztaltuk. Közszájon úgy szokták leírni, hogy „egyszer lát a ló, egyszer pedig nem” és hogy tipikusan szürke ló betegség. Ez a valóságban ettől egy kicsit eltért. Röviden elmagyarázva azt történik, hogy egy belső gyulladás keletkezik a ló szemében, ami egyszer lappang (lát a ló), máskor pedig “belobban” (nem lát a ló). Idővel teljesen elroncsolja a szemet, amely a látás végleges és visszafordíthatatlan elvesztéséhez vezet.
Amelyik ló ebben a betegségben szenved, az sajnos sosem fog felgyógyulni belőle, csak tünet mentesíteni lehet. Ami a “szürke ló betegség” részét illeti, a probléma független a ló színétől. Több lóról is tudok, akik ebben a betegségben szenvednek, de közülük csak Szellő szürke. Minden lónak más erősségűek a tünetei, ezáltal más mértékben és ütemben vesztik el a látásukat. A végkifejlet azonban mindig ugyanaz.
Minden egy átlagosnak ígérkező délutánon kezdődött. Ráraktam a kötőféket Szellőre és elindultunk, hogy dolgozzunk, de nem úgy jött velem, ahogy szokott. Valahogy nem találta a helyét mellettem. Ekkor vettem észre, hogy a szeme nem reagál rendesen a mozgásra és furcsa sárgás-fehér valamik voltak benne. Azonnal hívtam az állatorvost, aki felállította a diagnózist, havivakság.
Szellő kapott egy szteroid injekciót és kenőcsöt a szemére. Egy ideig rendben is volt, aztán elkezdett rosszabbodni a helyzet. Megvizsgáltattuk ultrahanggal és kiderült, mindkét szemét megtámadta a betegség, a bal menthetetlenül károsodott, azzal már sosem fog látni, de a jobb még viszonylag menthető volt. Az, hogy egyidejűleg mindkét szemen és ilyen agresszíven jelentkezzen, az orvosok elmondása alapján ritka. Volt szó műtétről, egy gyógyszeres implantátumot helyeztek volna be a szemeibe, amely szinten tartotta volna a gyulladást, de ehhez adott módon kellett volna reagálnia a kezelésekre.
Ezután szigorú kezelés vette kezdetét. Ez kétféle szemkenőcsből (ebből egy szteroidos) napi 3-4x és pupillatágító cseppből állt napi 2x. Ez utóbbival az volt a trükkös, hogy nem érhette napfény a szemeit, mert azonnal megvakult volna. Szóval vagy sötétedés után vagy bekötött szemmel lehetett csak kihozni az istállóból. Minden erőfeszítés hiábavaló volt, az orvosok nem láttak javulást, Szellő szeme nem reagált jól a kezelésekre és napról, napra egyre kevesebbet látott. Így a lehetséges műtétre sem volt alkalmas.
Ha roppantatok már össze szikla alatt, akkor tudjátok mit éreztem akkor. Ezzel nem volt vége a harcnak, mert bár biztos volt a teljes megvakulás, a szem még így is fájdalmasan gyulladt volt. Szóba került az is, ha nem múlik el, ki kell műteni a szemeit, hiszen ha már nem lát mindegy, hogy van-e neki szeme vagy nincs, de az nem, hogy vannak-e fájdalmai.
Továbbra is kezeltük a szteroidos kenőccsel, ám ennek mellékhatásaként elkezdett behomályosodni a szeme. Akkor azt mondtam, elég volt a kencékből, úgy sem használnak. Végül gyógynövény keverékes kúrával sikerült megfékezni a gyulladást, melynek fő összetevői a gyermekláncfű és a homoktövis voltak. Időről-időre most is előjön neki, de hamar észre szoktam venni és olyankor egy-két hónapos gyógynövény kúra után ismét helyre áll a rend.
Szellő szemei súlyosan roncsolódtak a havivakságtól. A retinája levált, a pupillája teljesen összeszűkült és eltűnt, a szeme tele van úszóhomályokkal, amik a gyulladás okozta lebomlásból alakultak ki. Ezen felül maguk a szemei is összezsugorodtak, szóval most olyan az ábrázata, mintha folyton csodálkozva meresztgetné a szemét. Mindez nem tart minket vissza a közös lovaglásoktól sem a pályán, sem pedig terepen. Mindent megtud csinálni, akár csak egy látó ló – csak egy kicsit másképp.
Kövessétek nyomon Dalma és Szellő történetét a Lovasok.hu oldalán, amelyből hamarosan megtudhatjátok, hogyan sikerült Szellő bizalmát ilyen mértékben elnyerni. Közös munkájukba Amikor a szem már nem lát Facebook oldalukon is betekintést nyerhettek!
2019.02.15. Dávid Dalma, Frisch Andrea
Képek forrása: Amikor a szem már nem lát
