Pat Parelli 7 játék – 2. JÁTÉK: SÜN
Avagy a nyomás-engedés alapja. Ezzel a játékkal a ló megtanulja, hogy ha megcsinál valamit helyesen, akkor „előbb szabadul”, a lovas pedig megtanul időben engedni. Ez a metódus a nyomás-engedés, ezt hasznosítjuk a kiképzés során.
Lovaknak alapvetően nincsenek olyan komplex igényeik, mint nekünk, embereknek. Szükségünk van élelemre (amiért nem kell megküzdeniük), vízre és társaságra, ez biztonságot és nyugalmat ad nekik az az komfortzónát, de erről az előző fejezetben már részletesebb is írtam. A sün játék során a lovat kitereljük a lovat a komfortzónájából ahhoz, hogy egy másikba helyezzük át, ezzel irányíthatóvá téve őt.
Ez hogy is néz ki a gyakorlatban?
Ez 4 pontot érint a lovon:
- nyak,
- szügy,
- csizmahelye,
- far (célszerű olyan pontot keresni ezeken a testtájakon, ahol meg lehet támasztani csípővel a répabotot).
Ezzel a négy ponttal lefedjük azokat a testrészeket és irányokat, amikben ki kell tudnunk mozgatni a lovat. A répabottal a kiválasztott ponton nyomjuk a lovat. A nyomás erősségét addig kell fokozni, amíg a ló nem reagál rá.
Ezeket a Parelli módszer 4 fokozatra bontja:
- szőr,
- bőr,
- hús,
- csont (ezek között nagyjából 10-15mp-et kell várni).
Az utolsó egyértelműen a legerősebb, ennél nagyobb nyomás az ember fizikailag képtelen kifejteni, ha elérjük az utolsó szintet, onnan már csak a kitartás marad. Ez úgy értendő, hogy ha ló nem reagál, a répabotot a csípőkkel megtámasztva a ló oldalában tartjuk, addig, amíg el nem lép. Ha ez 15 percig tart, akkor 15 percig tartjuk úgy. Ha ellépett, azon a ponton megsimítjuk a bottal, ahova a nyomást kifejtettük.
Miért kell a csípőnkkel megtámasztani?
Mert ha a ló ellép, a répabot leesik, ezzel azonnal megszűnik a nyomás a lovon és így egyértelműen megérti, hogy mit kellene csinálnia, ha az adott helyen nyomjuk. Ennél a játéknál az időzítés nagyon fontos! Nem szabad sem túl korán, sem túl későn elvenni a nyomást! Ez kicsit olyan, mint a kutyakiképzésben a klikker. Abban az adott pillanatban kell jutalmazni az állatot, ha a számunkra megfelelő viselkedést produkálta. Amíg a kutyánál a jutalom egy falatka étel, addig a lónál az engedés az.
Mi van akkor, ha ló olyan buzgó, hogy már akkor is ellép, ha botot csak az adott pont felé közelítjük? Ebben az esetben, megállítjuk, végig simogatjuk a pontot a bottal, de addig nem szabad abba hagyni a simogatást, amíg a ló nyugodtan nem áll (itt visszatérünk a lóval az 1. JÁTÉKRA). Ha sikerült megnyugtatni, megnyomjuk a pontot, amit el szeretnék léptetni, ha ló ellép, rögtön megszüntetjük a nyomást és átsimítjuk a répabottal. Amennyiben szükséges ezt addig ismételjük, amíg a ló helyesen végre nem hajtja, amit kérünk tőle, amint megtette abba hagyjuk vele aznapra a munkát, hogy a pozitív viselkedést jegyezze meg.
Miért hasznos ez a játék?
Lovunkat egészen finomra lehet hangolni vele, de nem lesz túlzottan az. Például ápolásnál, nyergelésnél könnyen odébb lehet majd küldeni. Belovaglás alatt lévő csikónak a csizmasegítséget már földről meg lehet tanítani. Hajtós, tompa lovat újra fellehet élénkíteni. Szemtelenebb patásokat ki lehet zavarni a személyes terünkből. Későbbiekben pedig szabad munka során közvetlen nyomás nélkül is kimozgathatóvá válik. Emberi oldalról pedig mi magunk is precízebbé, érzőbbé válunk a játék során. Az ítélőképességünk is javul, hiszen meg kell tudunk állapítani, mikor elég, így elkerüljük a durvaságot és nem utolsó sorban továbbra is a fejünkbe véssük: türelem nélkül nincs lókiképzés!
Remek oktató videó a 7 játékról:
Kövesd nyomon Dávid Dalma és Szellő történetét, akik együtt valami igazán fantasztikusat vittek véghez!
2019.07.26. Dávid Dalma, Amikor a szem már nem lát című Facebook oldal vezetője
Frissítve: 2022.08.31.
Fotó: Canva
Ópusztaszeren, a MOGY-on jártunk – az internet olykor akadozott, de a lovak és a rendezvény magával ragadóak voltak!
A kedvezőtlen időjárás ellenére minden főprogramot megtartottak a 2019-es Magyarok Országos Gyűlése rendezvényen. Az ágyú dörrenéstől rendületlen lovasok, díszes ruhába öltözött csikósok, íjászok és sok-sok hagyományőrző gondoskodott az érdeklődő vendégek szórakoztatásáról.
Örömmel tölt el bennünket, hogy ilyen sok Lovasok.hu Olvasónkkal találkozhattunk az idén hetedszerre megszervezett rendezvényen, mely rengeteg szórakozási lehetőséget tartogatott mindazoknak, akik velünk tartottak. A hétvégén többször igyekeztünk cikk formájában is tudósítást adni, azonban az internet nem volt partner ebben. Talán az élet ezzel is azt akarta megmutatni, hogy néha jobb felnézni a laptopból-mobilból és átélni azt, ami előttünk van. Mert, hogy volt esemény bőven!
Az emlékcsata köré számtalan kikapcsolódási lehetőség fonódott. Akiket az eső eltántorított a pénteki, szombati napon, a vasárnapi záróeseményen pótolhatták az élményeket: tematikus sátrak, előadások, íjász- és airsoft pálya, sólyomsimogatás és sok-sok színes program várta a látogatókat.
Íme a 2019-es MOGY rendezvény képekben:
2019.08.05. Frisch Andrea, Botos Boglárka
Képek: Frisch Andrea
Tarts velünk Ópusztaszerre, a Magyarok Országos Gyűlésére!
Holnap nyitja meg kapuit a Magyarok Országos Gyűlése (MOGY) Ópusztaszeren, melynek fő témája a nemzeti összetartozás, és azon belül a külhoni magyar gyerekek megsegítése. Tarts velünk Te is – keresd a Lovasok.hu standját a helyszínen!
“Tavaly a három nap alatt közel 60 ezren vettek részt a találkozón, ami felfogható szabadegyetemként és kulturális rendezvényként is.
Az államtitkár kitért a külhoni magyar gyerekek éve programra is, amely az idei tematikus év. Jelezte, a MOGY-on is több előadás hangzik el ebben a témában.
Boldog István (Fidesz) országgyűlési képviselő az önkéntesek munkáját emelte ki a rendezvénnyel összefüggésben, és azt kérte, hogy aki meg tudja tenni, vegyen részt a találkozó megszervezésében, az előkészületekben és az utómunkákban.
Az az alapgondolat szülte a rendezvényt, hogy a magyar kultúra egységes– mutatott rá Litkei Máté a szervezők nevében.
Hozzátette, ennek jegyében szerettek volna egy olyan rendezvényt létrehozni, ahol ezt meg is tudják jeleníteni, ugyanakkor szerették volna egyúttal a magyar jelent és jövőt is megmutatni. A találkozó főszervezője az Országos Baranta Szövetség, amely a hagyományos magyar harcművészet (baranta) és a magyar kultúra egyéb területeinek népszerűsítésére jött létre.
A rendezvény fő eseménye a több száz barantás és hagyományőrző részvételével lezajló úgynevezett történelmi élőkép lesz, amely megjeleníti a magyar jelen és jövő legfontosabb kulcskérdéseit.
A 14 éves kor felett váltandó belépőjegy tartalmazza minden előadáson és koncerten való részvételt, az Ópusztaszeri Emlékpark kiállításai és a Feszty-körkép megtekintését.
Az így befolyó bevétel harmadát az idén 117 éves kárpátaljai Kossuth Lajos középiskolának ajánlják fel.”
2019.08.01. Forrás: Mogy2019.hu
Galopp-Kisokos: a nagyversenyek
A versenyszezon a háromévesek nagy versenyei köré szerveződik. Ezeket, valamint a felkészítő futamokat minden évben ugyanarra az időszakra írják ki, csakúgy mint azokat az évjárat-összehasonlító nagy versenyeket, amelyekben a legjobb háromévesek már a legjobb idősebb lovak ellen futnak.
Derby: A verseny, amiből a közhiedelemmel ellentétben csak egy van. Pontosabban: minden évben, minden országban csak egyet-egyet rendeznek. Ez a hároméves korosztály legnagyobb presztízsű versenye. Fiatalabb és idősebb lovak nem indulhatnak benne, az általuk vitt súly azonos, a kancák 1,5 kg engedményt itt is kapnak. Röviden: győzzön a legjobb hároméves.
1780-ban futották először Epsomban egy mérföldre (Diomed győzött), később másfél mérföld lett a távja háromévesek számára, lord Derbyről elnevezve. (A legenda szerint Sir Bunburyvel fogadott, melyikük lova gyorsabb; a győztesé lett a versenydíj, de a vesztesről – Lord Derbyről – nevezték el a minden évben megrendezendő versenyt. Mai vélemények szerint valószínűbb, hogy ők ketten sorsot húztak.)
Európában nyáron futják, a legtöbb országban 200 éve változatlanul 2400 méteres távon. Így egy-egy ló életében csak egyetlenegyszer fut derbyben (megesik, hogy valamely lovat két ország derbyjébe is beneveznek, például az osztrák két héttel van a magyar előtt, így sokszor előfordult már, hogy egy-egy ló mindkettőben elindult). Nem feltétlenül a neve tesz derbyvé egy versenyt. Ugyan csak kevés országban nevezik másként, de például Amerikában a Belmont Stakes az igazi derby (a Kentucky Derbyt hiába hívják annak, távja csak 2000 méter, ráadásul majd minden államban rendeznek saját Derbyt), Franciaországban pedig a Prix du Jockey Club a valódi derby. Utóbbi távját 2005-ben levitték 2100 méterre, ami azóta is sok vita tárgya.
A Derby tehát olyan, mint egy olimpiai döntő, hiszen egyetlen versenyen dől el, ki a nyerő. Persze a szót a magyar köznyelvben más sportágakra is használják, valamely nagyverseny rangját kiemelendő, ám ezekben az esetekben célszerű a derbit pontos i-vel írni, megkülönböztetve az évente csak egyszer megrendezett galopp-Derbytől. Lóverseny esetében azonban a Derby az Derby, csak egy van belőle (illetve még egy: az Ügetőderby), más versenyt nem lehet derbinek sem nevezni.
Derby-felvezető versenyek: Az összesre nem térünk ki, de a lényeg, hogy ahogy közeledik a július eleji 2400 méteres Derby, ezek távja is fokozatosan emelkedik. A legfontosabbak közülük az 1600 méteres Nemzeti Díj (május első fele), az 1800 méteres Millenniumi Díj (május második fele), és a 2000 méteres Alagi Díj (június eleje).
Hármas Korona: A hároméves korosztály három legnagyobb versenyét nevezik együttvéve Hármas Koronának (Triple Crown). Európában ezek a klasszikus 1600-as, 2400-as és 2800-as futamok, amiket az északi féltekén májusban, júniusban és októberben futnak. A magyar Hármas Korona versenyei a Nemzeti Díj (1600 méter), a Magyar Derby (2400 méter) és a Magyar St. Leger (2800 méter). Hosszú idő után 2007-ben Saldenzarnak sikerült a Kincsem Parkban Hármas Koronát nyernie. Amire csak a legnagyobb klasszisok képesek, Try Well első, 1936-os „tripláját” követően négy évtizedet kellett várni Bilbao 1977-es sikerére. Érdekes módon Angliában is erre az időszakra esett egy hosszabb szünet, ott 1935 és 1970 között 35 év telt el két Hármas Korona-győzelem között. Azóta sem született hasonló.
Mint a lóversenyben szinte minden, ezek a versenyek is angol mintára születtek. A világ összes országában a 2000 Guineas (Newmarket), az Epsom Derby, valamint a St. Leger Stakes (Doncaster) mintájára írják ki őket. Az USA Hármas Koronája a Kentucky Derby, a Preakness Stakes és a Belmont Stakes, a többi országban pedig többnyire az angol versenyek mintájára a 2000 Guineas, a Derby és a St. Leger neveket használják.
Kancadíj: Mivel a súlykedvezmény ellenére a gyengébb fizikumú kancák csak ritkán vehetik fel a versenyt a ménekkel a derbyben, ezért az angol The Oaks (Epsom) mintájára a legtöbb országban a derbyhez közeli időpontban egy azzal azonos távú kancaversenyt rendeznek.
Millenniumi, Kincsem és Imperiál Díj: A hároméves lovak ezekben a versenyekben már nemcsak egymással, de a pálya legjobb idősebb lovaival is versenyeznek. A Millenniumi Díjat május végén futják 1800 méterre, a Kincsem és az Imperiál Díjat pedig szeptemberben 2400-ra és 1600-ra. Ezekben a versenyekben rendszeresen összecsapnak több évjárat legjobbjai.
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.
Segítségadások
Az alapok
Ahhoz, hogy a lóval való munka során sikereket érjünk el, számos feltételnek kell egyszerre teljesülnie. A feltételek külön-külön való megléte, még nem biztosítékai a sikernek. Fontos például a megfelelő erőnlét, a ló adottságai (tehetsége), a megfelelő tornáztatottság, hogy a ló elfogadja a szár- és lábszár segítségeket, hogy engedjen a zabla nyomására. Ez utóbbiak alapfeladatok, amelyeket először külön-külön tanítunk meg, és amiknek később összességükben kell együttműködniük.
Oldalirányú (laterális) és függőleges (vertikális) hajlítások
A hajlítás a kiképzés egyik alapeleme. Nem csak a ló tornáztatására, vagy ívek lovaglására szolgál, hanem főleg a ló feletti kontroll megszerzésére. A lovat sokkal könnyebb egy köríven kontroll alatt tartani, mint egyenes vonalon. Csak akkor beszélhetünk valódi hajlításról, ha a ló egész teste meg van hajlítva (felülnézetből egy kiflire hasonlít), tehát nem elég, ha csak a fejét a megfelelő irányba húzzuk.
Az oldalirányú hajlítást a következő képen érhetjük el: gyakoroljunk impulzusszerűen – engedő-húzó mozdulatokkal – nyomást a ló szájára, hogy engedjen a fejével oldalra. Ezzel a ló nyakát a megfelelő helyzetbe állítjuk. A lábak segítségével a nyak ívét követnie kell a vállnak, majd a csípőnek is. (Belső láb a hevederen, külső a heveder mögött.) Körön való lovaglás során a hajlítás mértékét a kör íve határozza meg.
Az oldalirányú hajlítás az első lépés a függőleges irányú hajlításhoz a tarkóban való engedéshez. A ló csak akkor fog a zabla nyomásának az orrával le és hátra engedni, ha már megtanulta a szárat oldalirányba követni. Az oldalirányba való engedés az első lépés a ló szájának kiképezése felé, a lábszár segítségekkel együtt, pedig az összeszedettség elérése felé.
Mivel ez képezi a további idomítások alapját is, ezért erre különös figyelmet kell fordítani. Fontos, hogy ne elégedjünk meg részeredményekkel, mert egy bizonytalan alapra nem lehet építeni. Ha a lovat következetesen íveken (körökön) lovagoljuk, akkor a mellett, hogy tornáztatottá válik, megtanulja elfogadni a szársegítségeket is. Ha az oldalirányú hajlításokat megfelelőképpen végeztük, akkor ennek eredménye képen a függőleges ellenőrzésünk is jól fog működni.
A ló szájának kiképezése
A lovas számára a lóhoz való kulcs a ló szája. A száron keresztül a ló szája és a lovas keze között fontos kommunikációs kapcsolat van. Hogy a ló szája milyen -puha, vagy kemény – az rendszerint a lovas kezétől függ. Ezért a száj kiképzésére türelmesen nagyon sok időt kell szánni.
Ha a ló már megtanult oldalirányba engedni, akkor a száj kiképzését a függőleges irányú hajlítással tovább lehet finomítani. Miközben ezt követeljük, a lónak az alsó állkapcsával (hátrafele) engednie kell. A ló tarkója ezáltal meghajlik és kicsit lejjebb kerül, a nyak előre-lefele nyújtódik. A western lónál a feligazítottság nem kívánatos. A lónak el kell fogadni a zablát, ami azt jelenti, hogy a zabla nyomására, azonnal készségesen engednie kell. Az ilyen lóra mondhatjuk azt, hogy puha szájú, ami nem egyenlő az érzékeny szájúval! Az érzékeny szájú ló nem fogadja el a zablát, hanem épp ellenkezőleg, a zabla nyomásától – fejének felvetésével, csapkodásával, stb. – menekül.
A kiképzés elején minden ló némiképp kemény szájú, vagyis húzás (=húzás-engedés) során legalább egyszer-kétszer ahelyett, hogy engedne, ellen fog tartani. Ekkor szükségszerű, hogy addig tartsunk ki kezünkkel, míg a ló nem enged. Fontos azonban, hogy a ló engedésére azonnal reagáljunk, a szárak lassú, a ló szája irányába történő utána engedésével. Normális estben a ló gyorsan megtanul a zablának engedni, pláne ha ellenkező esetben már “megízlelte” a lovas kezét. Ahhoz, hogy a ló tisztelje a zablát, óhatatlan tehát, hogy a lovas olykor erősebben is “bele kell nyúljon a ló szájába”.
Sokan azt gondolják, hogy ahhoz, hogy a ló puha szájú maradjon soha sem szabad keményebben megfogni. A lovak többsége viszont olyan, hogy csak akkor engednek, ha már megízlelték a lovas kézét. Csak azzal a lóval lehet eredményesen dolgozni, amely azonnal és készségesen enged a zablának, ezért a kiképzés során erre végig figyelmet kell fordítani.
Szár- és lábszár segítségek
A szár a ló irányításának, kontroll alatt tartásának, a vele való kommunikációnak egyik eszköze. A lábszár segítségeket elsősorban az összeszedettség eléréséhez, a gyorsításhoz és az irányváltoztatásokhoz használjuk.
A gyorsítás alkalmával, ha a ló nem tanulta meg segítségként értelmezni a lábszárak nyomását, hanem hatásukra elfut, akkor vagy fél, vagy bizonytalan. Ez például akkor történik meg, ha a lovas túl durván adja a segítségeket, és ezzel feleslegesen megijeszti a lovat, vagy ha a lovas ülése bizonytalan és a lábával kapaszkodik.
Akkor mondhatjuk, hogy egy ló elfogadja a lábszár segítségeket, ha az egy oldalon ható lábszár nyomása elől oldalra kitér, vagy más segítségekkel együtt is megfelelően reagál rá. (pl. vágtába való beugratásnál) Kétoldali -egyszerre ható – lábszár segítségekre elindul, vagy gyorsít, vagy hátralép. Tehát a lónak a lábszárak nyomását ugyan olyan jelzésként – kommunikációs eszközként – kell értelmeznie, mint a szárak húzását, a hangot, vagy a testsúly segítségeket.
Hasonló ez a gázpedálhoz: ha a lovas a lóhoz szorítja a lábszárait, akkor a lónak a nyomás erősségéhez mérten kell gyorsítania. Ha a lábszárak lassan eltávolodnak a lótól, az állatnak is lassan lassítania kell – szársegítség nélkül is.
A lábszár- és szársegítségek elengedhetetlenül szükségesek az összeszedettség eléréséhez. Ha a lovas lábszáraival előre hajt, kezeivel kitartja a szárakat, akkor “zablára lovagolja” a lovat. A ló ekkor ellentétes segítségadásokkal szembesül. Ha viszont már megtanult megfelelően reagálni mindkét segítségre, akkor egyrészt enged a zablának és kitér előle, vagyis tarkóban enged, másrészt a lábszárak előre hajtó hatására hátulról maga alá lép. Ennek következtében “összetolódik”.
Az összeszedettség
Sokan azt hiszik, hogy a western lovaglásban az összeszedettség nem szükséges. Ez nem igaz. Az összeszedettség nem csak a lókímélő lovagláshoz szükséges, hanem bizonyos manőverek végrehajtásához is. Az összeszedett tartás a hátsó lábak aktívabb munkáját és a rájuk való – minél nagyobb – testsúly áthelyezést eredményezi. Természetes helyzetben a ló súlyának 2/3-át az elején hordozza. Az összeszedettség célja az, hogy megtanítsa a lovat arra, hogy saját – és lovasa súlyának minél nagyobb részét az erősebb, hátsó részén vigye.
Nagy hiba, ha az összeszedettséget nem az előrehajtó segítségekkel, hanem a szárak húzásával akarjuk elérni, mert így csak eltompítjuk a lovat, de soha sem fogjuk a helyes összeszedettséget megvalósítani. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szárakkal csak annyit lehet ellentartani, amennyire a lábszárak előre hajtanak. Ekkor a ló lendületes, előrefelé irányuló mozgásban maradva tarkóban enged, a hátuljával jól maga alálép, és súlyát egyre inkább a hátulján hordozza.
Forrás: www.maxinet.hu/westerninfo
Frissítve: 2022.08.31.
Fotó: Canva
CDN-B* kategóriás díjlovagló versenyt rendeztek Csömörön
A július 20-ai verseny annyiban volt formabontó, hogy mivel ebben az időpontban 50 km-en belül, Simonpusztán volt póni verseny, a pónisok szabályaira figyelemmel kivételesen pónis számok nélkül hirdették meg a versenyt. Végül hatvan startra neveztek, az előző két csömöri és egy cinkotai versenyhez képest a legtöbben.
A környékbeli, jellemzően C-szintű pónisok éltek azzal a lehetőséggel, hogy az E kategória nyitott feladat, így kiváló gyakorlási lehetőség az E8 a cinkotai CDN-A első napjára, augusztus 31-ére tervezett rajtengedély vizsgára. A verseny időrendje és bíró beosztása megengedte, hogy a versenyszám után, a rajtengedély munkafüzet tematikáját követve Kiss István vezetőbíró másfél órára nyúlt fakultatív elméleti konzultációt tartson.
A lovasok szinte „elvesztek” a méretes lovardában, ahol szükség esetén egy 20×40-es és két 20×60-as versenynégyszög is elfér oly módon, hogy a melegítőben sem kell összeütközésektől tartani.
A csömöri versenyen mutatkozott be az LSZ 5 feladatban új lovassal, Wieszt Mercédesszel a nyergében Ready for Impossibile. A 15 éves, évekig Koivusipila Tarja Marika tulajdonában álló lóval lett 2011-ben Fóton A és L kategóriákban felnőtt utánpótlás bajnok Horváth József, majd felesége, Nébel Viktória képezte ki biztos S1-es szintre. Wieszt Mercédes nem indult még M-es feladatban, ilyen képességű saját lova nem is volt. Így viszont Redy tulajdonosaként jövőre megcélozhatja akár a korosztályos EB-t is.
Az A5 és az A9 feladatokban egyaránt 72%-al kettős győzelmet aratott Rákoscsabáról, a Monte Vigo SE-ből érkezett Morafcsik Petra. A lovas idén áprilisban lett rajtengedélyes versenyző, azóta a leggyengébb alapfokú eredménye is 67,5% volt. Karrierje ennyiben Kertész Borbálát idézi, aki 2016-ban több éves sikeres pónizás után lett fjordján „hivatalos” díjlovas oly módon, hogy a tavaszi rajtengedélye után őszre már elérte az I-es liszencet. Morafcsik Petra Rudi lovában nincsen ekkora potenciál, viszont a pónis versenyeken szerzett rutinnal lesz keresnivalója az októberi Championátus felnőtt alapfokú bajnokságán.
Lejegyezte: dr. Paizs Gábor régiófelelős
2019.07.26.
Fotó: Canva
Frissítve: 2022.08.04.
Torna és lovaglás: ez a lovastorna
Ki ne látott volna már lovastornász csoportot és figyelte csodálattal, milyen fantasztikus gyakorlatokat hajtanak végre a gyerekek és fiatalok a ló hátán! A versenyeken és a lovas rendezvényeken elképesztő dolgokat mutatnak be. Már az ókorban is izgatta az embereket, hogy akrobatikus gyakorlatokkal bizonyítsák bátorságukat és ügyességüket a vágtató lovon. A régi Rómában például az ilyen feladatok a gazdagok fiainak lovalóoktatásának részei voltak. A reneszánszban a voltizs aztán önálló sportággá fejlődött, nevét a francia befolyásnak köszönheti (‘la voltige’).
Kinyújtott lábujjak kontra mély sarok…
Németországban az első csapatok a hatvanas években alakultak. Addig a lovon való tornászást “csak” a lovassportba való értékes felkészítésnek tartották. Ezt a funkciót a voltizs máig megtartotta. Hogy állunk ezzel szemben azzal, hogy a voltizs és a lovaglás párhuzamosan is űzhető, vagy hogy a versenyszerű lovastorna az általános lovasoktatás hasznos kiegészítése lehet?
Ez gyakran vált ki vitákat. Azt is hallhatjuk, hogy a lovaglás és a voltizs nem illeszthető össze, mert a kinyújtott lábujjhegy, a megfeszített lábak és még sok minden nem egyeztethető össze a jó lovagolóstílussal. Ez tulajdonképpen igaz – de nem is kell egyformának lenniük!
Tenisz lóháton?
Aki a lovaglás mellett például teniszezik, annak sosem jutna eszébe a ló hátán egyszer csak ütőt lengetni. Miért próbálná meg hát az a lovastornász, aki a tornadresszét lovalónadrágra és csizmára cserélte, kinyújtani a lábujjait (ami a csizmában meglehetősen nehéz is lenne…)?
A lóháton való tornázás – még versenyszerű formájában is – sokat nyújthat a lovaglásnak, segítségként a kezdéshez és a további tanítás ésszerű kiegészítéseként egyaránt. Ennek több oka van. A következőkben a voltizs legfontosabb szempontjait írjuk le részletesebben, és minden pontnál megmagyarázzuk, milyen haszna lehet a lovaglásban.
Az ember és a ló közötti kapcsolat
A lóval való első kapcsolatteremtéshez például – főleg a legkisebbeknek – nagyszerű élmény. A voltizs lovakat szeretettel gondozzák a gyerekek, miközben megtanulnak bánni a lóval. Az ápolás és ellátás éppolyan fontos, mint maga a sport. A lovastornánál a lóval való érintkezés folyamatosan “testközeli”. Intenzíven élőlényként élik meg a “tornaszert”, és nem csak egy eszköznek tekintik. Minden lovastornász állandóan tudatában van annak, mennyire függ lova jóindulatától és szorgalmától. Ennek következménye a hálás és körültekintő együttlét.
Lovastorna után lovaglás
Aki tehát tapasztalta a lóval mint társsal való találkozást, a nyereg alatt is érzi az élőlényt, és nem keveri össze a lovaglást a “motorozással”. Bármilyen könnyűnek is tűnjön a lovaglás a gyakorlatlanoknak is segédszárak, zablák, kantárok, nyergek, pálcák, ostorok használatával, az igazi lovaglástudás mégiscsak többet követel meg, mint a “kormányzás”, “gázadás” és “fékezés”. Csak a ló önkéntes és örömteli együttműködése tesz lehetővé komoly sikereket. Egy lovastornász mindezt a tudást már magával hozza a lovaglásoktatáshoz.
Bemelegítés
A voltizsedzések nem csak a ló bemelegítésével kezdődnek – maguk a lovastornászok is következetesen felkészülnek a lovon zajló edzésre. Ez magában foglalja az általános erőnléti edzéseket, többnyire futást, gimnasztikát, nyújtó és lazító gyakorlatokat, valamint a kötelező és kűrelemek “szárazedzését” a talajon vagy a tornalovon.
Melyik lovas állíthatja magáról őszintén, hogy következetesen bemelegít, mielőtt felszállna a lóra? A lovakra ugyanakkor már régen érvényes: teljesítményt csak akkor követelhetünk, ha a kondíció rendben van, valamint nem hanyagoltuk el a bemelegítő edzést és a lazító gyakorlatokat. A lovas számára azonban a “munka” többnyire minden előkészület nélkül kezdődik. Az egyes lovasok pucolási szorgalmától függően a ló tisztítását is gimnasztikának tekinthetjük, következetes bemelegítést azonban szinte senki sem végez.
Ugyanakkor már a ló ellazítása is testi segítségeinek, vagyis izmainak intenzív használatát követeli meg a lovastól. A tipikus “lovas-lábköszvény” nagy valószínűséggel elkerülhető lenne, ha a lovasok “száraz-gimnasztikáról”, erőnléti edzésről és hasonlókról alkotott felfogása megváltozna.
Mozgékonyság és testkontroll
Ahogy a talajtornához, a voltizshoz is szükség van minimális mozgékonyságra. Aki nem a versenyeket tűzte maga elé célul, annak természetesen nem kell “kitekernie” a lábát, hanem lehetőségeinek keretein belül is élvezetet találhat a tornában. Ennek ellenére már a legegyszerűbb gyakorlatok is fejlesztik a mozgékonyságot. Az izmok, az inak és a szalagok nyújtásától lazábbak lesznek. A különböző testrészek összehangolását a lovastorna-gyakorlatok végzése szintén elősegíti. Egyes izomcsoportok megfeszítését és ellazítását célzottan kontrollálják, ezzel javítják a test általános érzetét.
Kinek ne lett volna már gondja azzal, hogy egyidejűleg olyan sok testrészét kontrollálja, amire a lovagláshoz szükség van? Fel a fejjel, vállakat le, egyenes hát, váll-csípő-sarok függőlegesen, mély ülés, lenyomott sarok stb.
Minden sportág, amely a test mozgékonyságát javítja, segít a lovasnak megbirkózni ezekkel a problémákkal. Az egyes izmok elszigetelt működtetésének képessége is nagy jelentőséggel bír a lovaglás szempontjából. Ennek minden fejlesztését csak üdvözölni lehet.
“Félelem”
A voltizsnál nem szállnak le a lóról. Lecsúsznak, siklanak és ugranak minden variációban. Gondoljunk bele: például egy 150 cm magas gyerek, aki egy 165 cm marmagasságú lovon áll, jó háromméteres magasságból néz le, mielőtt vágtában leugrana a lóról. Ez nem különlegesség, hanem egy gyakorlat, amelyet a voltizscsoportok szinte minden kűrjében többször is végrehajtanak a résztvevők. Mivel az edzéseken természetesen a korrekt legurulást is gyakorolják, a kockázat minimális, és a gyerekek teljesen félelemmentesek.
A lóról való leesés elválaszthatatlanul hozzátartozik a lovagláshoz, többnyire azonban jobban félnek tőle, mint amennyire kellene. Sok esést meg is lehetne előzni, ha a lovas nem félne az eséstől. Aki fél, merevvé, görcsössé válik, elveszti az egyensúlyát, az esés pedig egyre bizonyosabbá válik. Ha azonban a lótól való elválás tényleg elkerülhetetlen, a félelemtől mentes lovasnak minden adu a kezében van. A laza test szinte önmagán segít. Aki lazán esik le, automatikusan legurul. Aki ezzel szemben görcsös a félelemtől, azt az a veszély fenyegeti, hogy már az ártalmatlan leeséseknél is súlyosan megsérül.
Kiegyensúlyozott ülés
A ló hátán a lovastornász gyerekek játékosan megtanulnak a ló mozgására hagyatkozni. Már a hat alapgyakorlat (alapülés, zászló, malom, lengés, állás, olló) nagymértékű egyensúlyérzéket követel meg, és a ló mozgásának érzését. A saját súlypontjukat a lóéval kell összhangba hozniuk, méghozzá nemcsak alapülésben, hanem a különböző tornamutatványok közben is. Sok lovastornász szinte a holdkóros biztonságával mozog a ló hátán.
Egy “normál” kezdőnek ezzel szemben sokat kell dolgoznia, hogy egy minimális lazaságot és biztos egyensúlyt érjen el a nyeregben. Aki már lovastornázott, általában nagyon gyorsan halad a lovaglás tanulásában is. A “lovagló voltizsáló” a “normál kezdőnél” sokkal ritkábban is esik ki a nyeregből, hiszen nem olyan könnyű kizökkenteni az egyensúlyából.
Ütemérzék
Éppen a versenyszerű lovastorna támaszt magas követelményeket az ütem és ritmus tekintetében. A megfelelő időzítéshez való érzék rendkívül fontos. Azoknál a gyakorlatoknál például, amelyekben több tornász vesz részt, minden attól függ, hogy a résztvevők egyezzenek a számoló-ütemben és a gyakorlat ritmusában. Csak akkor sikerülhet, ha a megfelelő pillanatban kezdik és fejezik be, engedik el, vesznek lendületet vagy lökik el.
Az ütem a ló kiképzési skáláján egészen elöl áll. A jármódok tisztasága minden lecke előtt való. A ló ütemének felismeréséhez, lovaglásához és megtartásához azonban a lovasnak fejlett ritmusérzékkel kell rendelkeznie. Ennek az ütemérzéknek a fejlesztéséhez a voltizsálás kimondottan hasznos.
Csapatszellem és csoportdinamika
A csapatszellem minden tornászcsoportban elengedhetetlen. Bár a versenyeken a kötelező gyakorlatoknál mindenkit egyenként értékelnek, a kűrben azonban a különböző képeket több tornász közösen hajtja végre, és a versenyen elért helyezéshez csak a közösen elért összesített eredmény számít. Ez elősegíti az összetartást. A voltizscsoportban mindenki fontos. Éppen a kűrgyakorlatokhoz van szükség sokféle különböző tehetségre. Kicsitől nagyig, a filigrántól az erősig, mindenki hozzájárulhat a sikerhez.
Ezenkívül a csoport csapatdinamikára tesz szert, gyakran csak ez teszi lehetővé a különleges teljesítményeket.
A lovaglás ezzel szemben elsősorban egyéni sport. Kezdetben mindenki a saját sikeréért küzd. A verseny vagy akár az istálló légköre azonban jelentősen függ attól, mennyire készek az “egyéni versenyzők” elismerni más lovasok tehetségét és teljesítményét, vagy tanácsokat és gyakorlati segítséget nyújtani a gyengébb lovasoknak. Pedig lovasként is mindenképpen igyekezni kellene nem egymás ellen, hanem egymással edzeni. Mások teljesítményeit és sikereit nem irigyelni kell, hanem pozitív kihívást kell jelenteniük. Egy voltizsóra intenzív tanulási készségének légköre minden lovaglásórán kívánatos lenne.
Szórakozás és jókedv
A lovastorna egyszerűen jó móka. Akár szabadidős sportként, akár versenysportként űzik, a tornászok lelkesedése mindig szemmel látható, érezhető örömük, amellyel a lovon tornáznak. Ezt természetesen a csapatszellem is elősegíti, de az a különlegesség is, hogy nem egy eszközön, hanem egy élő lovon gyakorolnak.
Aki lovasként egyszer egyszerűen fölül a voltizsheveder mögé, és megpróbálkozik a legegyszerűbb alapgyakorlatokkal, jól szórakozhat többnyire ügyetlen igyekezetén (feltéve, ha van humora…). Itt is érvényes: a csapat megteszi a magáét! Egy ilyen “tornaóra” a jókedven túl egy kis lazítást és pozitív változatosságot visz a lovaglási órarendbe.
Ugyanakkor ehelyett talán arra is utalnunk kell, hogy egy igazi “laikus-óra” esetén mindig a ló javának kell előtérben állnia. Csak a megfelelő terhelést kapja a ló, a torna időtartamát tekintve is, valamint a résztvevők ügyetlenségének megvan a határa. Annak, aki például felüléskor zsákként zuhan a ló hátára vagy a gyakorlatok közben csak kontrollálatlanul tud mozogni, be kell látnia, hogy a lóval szembeni sportszerűség magától értetődő. Ezért először a saját testfeszültségünket javítsuk a szükséges mértékig, mielőtt új lendülettel a lóra ülnénk. De éppen az öröm, amit a voltizsálás szerez, gondoskodik a nagyobb vonzerőről, hogy magunkon dolgozzunk, mint ha egy teljesen átlagos gimnasztikaórán vennénk részt.
Lovastorna és lovaglás – igen, egymáshoz illik!
Mostanra, remélem, mindenki számára világossá vált, mennyi előnye van a lovastornának a lovagláshoz is. Ennek ellenére a voltizs nem a lovaglás előtti lépcső! Kezdés, hasznos kiegészítés és kiegyensúlyozó sport, ezek a lovastorna jelzői a klasszikus lovaglással kapcsolatban. A lovastorna azonban egy külön lovassport is, saját szabályokkal, saját versenyekkel és nagyfokú, sajátos vonzerővel.
Szöveg: Balogh Eszter
Fotók: canva.com
A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.áprilisi számában.
Cikk frissítve: 2019.05.14., 2022.09.11., 2023.07.28.
