Mi a különbség lovarda, lovasudvar és lovassport klub között? Hogyan különböztethető meg az edzés az oktatástól a kezdők szintjén?
Mit minősítenek patkóval?
Nagyon sokféle formában működhet lovaglást biztosító tevékenység. Nincs két egyforma ló, és nincs két egyforma lovarda sem. A lovasszolgáltatókat a Magyar Lovas Turisztikai Szövetség patkós minősítése alapján is lehet csoportosítani, de ez sem fedi le a lovardák teljes körét, valamint nem a lovas szolgáltatás minőségét, hanem a lovas turisztikai hely adottságait minősíti.
Ovilovi, lovas szakkör a lovasudvarban
A gyerekek körében egyre népszerűbbek a lovak, amihez a televíziós csatornák lovas meséi, a lovasokról szóló mesekönyvek, ifjúsági regények is nagyban hozzájárulnak. A gyerekek még nagyon fogékonyak az állatokkal való foglalkozás elsajátítására. A ló azonban nem veszélytelen állat, hiszen nagy, erős, menekülő állat. Szerencsére a gyerekekkel foglalkozó lovasudvarokban általában jó szándékú, jó idegrendszerű, a gyerekeket szerető lovak állnak a kicsik rendelkezésére. Ettől függetlenül a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a lovak közelében nem szabad hangoskodni, szaladgálni, hogyan kell a lovakat megközelíteni, mit szabad és mit nem a lovak környezetében. Erre lenne alkalmas az ovilovi, az iskolai lovasoktatás és a lovasszakkörök, ezt tanulják meg a lovastáborokban.
Kezdetben a cél nem a professzionális lovasoktatás, hanem a lovak szeretetének átadása, a lovaskultúra oktatása, a lóismeret és persze a lovaglás alapjainak elsajátítása, az egyensúly kialakítása a ló hátán. Ha egy gyermek eljut egy bizonyos szintre és nem pusztán a szabadidő hasznos eltöltése a cél, hanem magasabb szinten is szeretne tanulni, akkor átirányíthatják sportegyesületbe, ahol már szakedzővel folytathatja a munkát.
A lovarda, mint sportegyesület
A legtöbb lovas sportklub vagy sportegyesület ha lovardához kötődik, akkor lovasszolgáltató tevékenységet is végez, és a Kereskedelmi Hivatal engedélyével rendelkezik. Azonban vannak kivételek is szép számban, ahol a sportegyesület nem rendelkezik engedéllyel lovas szolgáltatás végzésére, kizárólag sporttevékenységgel foglalkozik. Vannak díjugrató edzővel vagy díjlovas sportoktatóval rendelkező lovardák. Általában ezekben a lovardákban ugró edzéseket vagy profi díjlovas oktatást tartanak.
Aki versenyzésre adja a fejét, az előbb-utóbb a pénzét is adja, egy jó versenyzésre alkalmas ló ugyanis már kezdő szinten is meglehetősen sok pénzbe kerül. Mind a díjlovaglás, mind a díjugratás olyan szakág, ahol nem szokás kölcsönkért lóval versenyezni, – hacsak nem kifejezetten belovagló, lókiképző profi versenyzőről van szó, aki a tulajdonos felkérésére versenyez az eladásra szánt sportlóval.
Aki versenyzőnek készül, eleinte a lovardában található iskolalovak egyikén kezdi megtanulni az alapokat. Lehet, hogy a rajtengedély vizsgáig is eljut, és még nem vettek saját lovat. Ebben az esetben a sportegyesület lovasszolgáltató tevékenységet végez, hiszen saját lován – kérdés kinek a lován – lovasoktatást nyújt. Amennyiben egy bértartó adja kölcsön a lovát a kezdők oktatásához, akkor az edző csak oktatást végez, nem nyújt lovas szolgáltatást. Később azonban ha valaki versenyezni szeretne, mindenképp saját lóra lesz szüksége.
Ha ezek után vesz egy díjugratásra vagy díjlovaglásra képzett lovat, általában a lovardában tartja bértartásban, ahol az edző az edzéseket tartja.
Tehát az egyik típusú lovarda az, ahol lehetőség van kezdőként lovagolni tanulni, és van mód a haladóknak edzeni és versenyezni. Ugyanitt – mivel bértartásra is van lehetőség – hobbilovasok is lehetnek, rossz időben fedeles lovardában is lovagolhatnak, jó időben a szabadban, lovaspályán vagy terepen.
Lovasszolgáltató-e az a lovassport egyesület, amely lovardai körülmények között csak sportolókat képez, edzést tart és a sportolóit versenyezteti? Nem lovasszolgáltató, mert csak a sportegyesület tagjai lovagolnak és edzéseken vesznek részt. De vajon mi a különbség az edzés és az oktatás között a kezdők szintjén?
A lovarda, ahol lovagolni lehet
Volt szó már lovasudvarról, ahol gyerekek nyüzsögnek a lovak körül. Lovassport klubról, ahol a kezdők is lovagolhatnak de szűk a kapacitás, mert itt elsősorban a versenyzők edzései zajlanak, illetve a bértartók lovagolnak.
Van azonban egy harmadik típus, ami, sajnos a mai viszonyok között ritka, mint a fehér holló, ezek a tanlovardák, szinte eltűntek a palettáról. Az állami lovardák száma lecsökkent. A tangazdaságok a drága fenntartási költségek és az alacsony bevételi lehetőségek miatt sok esetben leépítették a lovardákat és a jövedelmezőbb ágazatokat erősítették.
Ahhoz, hogy egyidőben 6-8 lovas tudjon osztályban lovagolni, 10-12 jól képzett lóra van szükség. Ezek havi tartási költsége még alaphangon számolva is megüti a félmillió forintot. Márpedig az iskolai lovasoktatás bevezetése feltételezi a tanlovardák meglétét az országban mindenhol, az iskolák számára elérhető távolságban.
Ezek a tanlovardák többségükben még a mai napig állami fenntartású intézményekhez tartoznak, egyetemhez, szakközépiskolához kötődnek. És vannak magánkézben lévő, nagy kapacitással rendelkező lovasiskolák is, de ezek fenntartása nem kis kihívás a lovardatulajdonosok számára.
A kezdeti fellángolás és elképzelés, miszerint kötelezővé (kötelezően választhatóvá) tennék az iskolákban a lovasoktatást, mára már szerencsére merőben átalakult, bár kár lenne, ha teljesen el is veszne. Már csak azért is jó lenne, ha megvalósulna a program, mert sok kisebb lovarda azért regisztrált, fejlesztett, lovat vásárolt és vizsgáztatott, mert államilag finanszírozott iskolai lovasoktatásról írt és beszélt a kormány.
Az ötlet nem rossz, csak a megoldás módját kell megfelelően kialakítani. “Lovas nemzet vagyunk”. Erre hivatkozva találták ki, hogy tanuljon meg lovagolni minden gyerek. Az ötlet itt siklott ki, ettől vált megvalósíthatatlanná és helytelenné, ezért talált sok ellenzőre és keltett nagy felháborodást, hiszen nem akar minden gyerek lovagolni, erőltetni ezt pedig nem lehet és nem is szabad.
Helyesen úgy szólna a rendelet, hogy legyen kötelező a lovasnemzetünk történelmi hagyományainak megismerése, és legyen lehetősége minden gyereknek megtanulni lovagolni. (A megvalósulás feltétele az is, hogy minden iskola közelében legyen megfelelő lovastanya, lovasudvar, vagy lovarda.)
Ideális esetben persze a tanórai keretek közé az elmélet rész tartozik, egy egész napos lovardalátogatással kiegészítve. Szakköri formában, vagy a mindennapos testnevelés keretén belül legyen lehetősége lovagolni tanulni azoknak a gyerekeknek, akik szeretnének, ennek ne legyen anyagi akadálya. Hiszen sok esetben a szülők nem tudják kifizetni az átlag 3000 Ft/óra lovaglást. De ezt a szakkört az iskolának az órarendi keretek közé kell beépíteni, különben nem lesz túljelentkezés a lovas szakkörre, mivel a gyerekek többsége annyiféle különórára jár, hogy a szülők ezt már nem tartanák fontosnak.
Ha az iskola hozza-viszi a gyerekeket, meg tudja oldani például az osztott testnevelés órát, ha van, aki lovagol és van, aki nem, akkor van remény arra, hogy ismét lovas nemzet leszünk.
Nagy hiányosság az ezzel kapcsolatos információk terjesztése. Sajnos sem a lovardák, sem az iskolák nem kapnak megfelelő tájékoztatást, hogyan és miként kapcsolódhatnának be a programba. Pedig minél több gyerek ismerkedik meg a lovakkal közelről, annál több lovas cseperedik fel, több versenyző, több szabadidős lovas, és nem utolsó sorban túralovas válhat belőlük.
Talán eljön majd az idő, amikor a szervezett egyhetes lovastúrákon nem csak a külföldiek vesznek részt – illetve eljön majd az idő, amikor a növekvő igények miatt a szerényebb pénztárcával bíró magyar lovasoknak is szerveznek lovastúrákat. Igaz, erre már most is találni jónéhány példát, de még messze elmaradnak létszámban a magyar túralovasok a külföldről érkezőkkel szemben.
Magyarország bejárható lóháton
A Lovasturisztikai Szövetség kezdeményezései kapcsán hamarosan az egész ország lovastúra útvonal hálózata elérhető lesz interneten, okostelefonon, GPS koordinátákkal, kijelölt pihenőhelyekkel, szálláslehetőségekkel. Ha baráti társaságok indulnak útnak lóháton, ugyanúgy meg tudják szervezni az íróasztalnál ülve a szálláshelyeket, pihenőpontokat, mintha gyalogosan vagy autóval indulnának országjáró túrára.
2016.10.27. Obádovics Csilla, Fertő-parti Lovasklub
Frissítve: 2022.09.13.
Fotó: Canva
A tenyésztés zöme továbbra is a nagy állami ménesekben zajlott, ahonnan teljesen szocializálatlan csikók kerültek fel a versenyistállókhoz.
