Három pillér/1
Szeretnénk, hogy lovunk kedves, megbízható társként éljen velünk, de ez csakis a kölcsönösség, a partnerség jegyében lehetséges. A lovak rangsor alapú együttélésének helyes értelmezése szerint a ló közösségi lény, csapatban él, ahol minden egyed saját (lét) feladatának megfelelően törekszik a közös harmóniára. Ha nem lenne közösségi, nem fogadná el a rangsort, nem lenne követő magatartású, tehát nem lenne vezethető, ezért idomítása is nehezebb lenne.
Ideális esetben a lóval való bánásmód során, mindvégig folyamatos és kölcsönös tanulási, nemesedési folyamaton megy át minden résztvevő. Ez amúgy is egy mindenre vonatkozó alap bölcsesség: a tanulás – tanítás kölcsönhatásai fejlesztenek, tehát a tanítás is tanít. Így felesleges abban az önteltségben ringatóznunk, hogy csak „mi tanítjuk” a lovat! Ő is formál, tanít minket, tükröt mutat, vagy épp számunkra kevésbé észlelhetően; energiával tölt fel. Ez utóbbi életszerű példája: melyikünk ne járt volna úgy, hogy bármely nyomasztó gondja, lovának megsimogatásával, a vele való kisétálással, kilovaglással felkönnyült, vagy elmúlt, elszállt. Lovaink gyógyítanak, mégpedig úgy, hogy „állapotba hoznak”.
Sajnos, sok esetben az egész bánásmód emberi igény és kényelem központúan egyoldalú, tehát nyoma sincs benne a ló fajspecifikumához való igazodásnak. Azon kívül, hogy ez erkölcstelen, ne feledjük: ez esetben a ló is kevesebbet tud „tanítani, állapotba hozni”! A szemléletváltásért tenni, szerény, de következetes példamutatással és rávezető, ráébresztő jellegű, lovasszakmai szellemi misszióval lehet.
Ellenben botorság a tudomány által rég meghaladott dogmákon alapuló maradisággal, lovaglási stílusokkal, szakágakkal, tenyésztői, bírói, edzői, versenyzői klikkekkel háborúzni! És íme, e két mondatban pontosan megjelenik mindaz, amiről szólni kívánok: hogy milyen lelkiállapotúak legyünk, ha lovakkal foglalkozunk. Egy laikusnak is kiderül; egy harmóniát, együttműködést kereső állatfaj esetén, érdemesebb békés, de következetes módszerrel élni, mint az erőszakkal!
Eddig átfogó definíciókban írtam arról, hogy milyen legyen a lovas, mit kell elsajátítania és élethosszon át finomítania. Most a három (lovas) lelkiállapot pillér– Jelenlét, neutralitás, egyensúly – első tagja kerül terítékre. Mindhárom lelkiállapot magunkévá tétele és gyakorlása, mindennapjainkban is szeretetteljesebbé, derűsebbé, empatikusabbá, kreatívabbá tesz minket és ezt környezetünkre is kisugározzuk. Így tesszük boldogabbá, termékennyé környezetünket, így hatunk életigenlő energiákkal a világra. Lovaink pedig segítenek, mert megmutatják e három pillér valódi erejét!
Jelenlét
A Jelenlét elmélyült lelki ellazulás, amikor csak az „itt és most van”. Nincs múltba révedés, sem jövőn agyalás. E meditatív állapotban hagyjuk, hogy átjárjon minket „önnön valóságunk”, érezzük testünk és tudatunk működését. Emellett kinyílnak a világ hatásait befogadó csatornák, elkezdünk látni, hallani, szagolni, tapintani, egyszóval: érezni. A Jelenlét sallang és görcsmentes, mert nem akarunk semmit, csak beleengedjük magunkat a Létbe. Különleges erénye, hogy közben a legremekebb kreatív gondolataink bukkannak fel a „semmiből”, inspiráltak, intuitívak leszünk. Bár ez a lelkiállapot mindenki sajátossága és bárhol, bármikor elérhető, mégis csak gyakorlással, ráhangolódással tehetjük napi rutinná.
Amiért e belső csendet elérni nehéz, az zakatoló elménk, mint evilági nézőpontunk terméke, amely boldogságunk, vagy gyötrelmünk okát önmagunkon „kívülre” helyezi. Ez emberi közösségünk célt tévesztett, önnön elmeprogramozásának köszönhető, mely által agyunk a múlt árnyainak („tanulságainak”) és a jövő kihívásainak félelmében próbál élhető megoldást keresni. Elmebajnokságunk miatt mindenhol többet vagyunk, mint a jelenben. E paradox helyzet tesz nyugtalanná minket, hisz mindeközben csakis a jelen pillanat Létezik, mivel a múlt már elmúlt, a jövő pedig egy terv. Karattyoló elménk ördögi köréből a Jelenlétet elérő sokféle technika gyakorlásával lehet szabadulni; ebben segít a természet és a ló „állapota”.
Kölcsönösség a Jelenlétben
Ha harmonikus együttlétre vágyunk valakivel, valamivel, azért érdemes megismernünk egymást, hogy megfelelőképpen bánjunk egymással. Tehát ezt tesszük kölcsönösen lótársunkkal is. Ahogy Dr. Robert M. Miller kifejtette; a ló összes tulajdonságának, jellemzőjének alapja: annak menekülő, zsákmány mivolta. Természetesen igaz ez a ló Jelenlétére is. Miként is lehetne másképp e kiélezett, szinte a teljes spektrumot pásztázó érzékeléssel megáldott, azonnali, kirobbanó menekülésű fajnál?! Csakis az abszolút Jelenlétből lehet így menekülni!
A ló egyetlen vágya, hogy testi és mentális harmóniáját állandósítsa: a mostban. Léte maga az éber Jelenlét. Ezért alkalmas e lelkiállapotot megmutatni, továbbadni! A ló ezt nem „csinálja”, ő csak „van” és e Jelenlét rezgését átengedve magán, azt felénk tolja. Behúz egy mérhetetlen nagy csendbe, amit akár térként is érzékelhetünk. Ez a csend – tér teljesen üres, mozdulatlanul, hangtalanul békés és megnyugtató, mégis benne van minden illat, hang, szín és érzés. Ez alfája és ómegája Létünknek, ez kiváló kiindulási alap és a dicső befejezés maga. Vegyük át e Jelenlétet! Önmagunk Egészsége mellett, lovunkért is legyünk Jelen, mert ő ezen állapotunkhoz tud kapcsolódni, ez nyugtatja meg, ebben talál bizalmat és a partnerként vezetőt.
Jelenlét teendők
Már lovunkhoz való utazáskor kezdjük magunkat figyelni és apránként letenni evilági gondolatainkat, vegyünk vissza az „elmebajnokságból”. Persze az idő „szorításában” telefonálhatunk még 62-őt, de ha valami nem jól „sül el”, abba könnyen beleragadunk. Ennél csak egy fokkal jobb, ha „eltervezzük” mit szeretnénk csinálni. Az a bibi, hogy ha nem „terveinknek” megfelelő állapotot találunk, vagy nem „úgy” sikerül valami, az újabb belső feszültséghez vezet. A legjobb, ha ilyenkor felidézzük az együttlét örömteli perceit, csak fürdünk ebben, és borítékolom, hogy ekkor a „semmiből” előbukkan egy érzés, egy ötlet, hogy mit is lenne jó ma csinálni. Ezt érdemes „megfogadni” mert az együttlét során kiderül, hogy micsoda kincset rejtett ezen intuíció. Az odautat, megérkezést, átöltözést, kipakolást és a környezetet élvezzük, „fogjuk fel” minden ízében!
Az ember közösségi lény, így természetesen a lovasközösségek ereje és hatása óriási. Néha viszont olybá tűnik, hogy egyeseknek a közösségi lét fontosabb, mint a lóközelség. Nincs ezzel baj, ha egyensúlyt tartunk. Viszont szembetűnő, hogy ezzel viszont „van baja” fajunknak, hisz ami jó, azt vég nélkül, állandóan akarjuk és bizony a kontroll könnyen kicsúszik kezünkből! A lovastanya személyzetéhez, lovastársainkhoz intézett néhány kedves szó alapvetés, de egymás élettörténeteinek – azaz nyűgjeinek – kitárgyalása a Jelenlétből a múltba taszít minket. Én is szoktam beszélgetni, de jobban szeretek lovamra figyelni, vele lenni. Ha az emberi kapcsolat fajsúlyos, akkor lovaglás után be lehet ülni valahová és ott diskurálni.
Amikor a ménesbe megyünk…
… feledkezzünk a természetbe, ha süt a Nap, ha nyakig sár van, mindegy. Sétáljunk, meg- megállva szippantsunk nagyokat a levegőből, élvezzük környezetünk csodáját, hisz általában egy ménes csodás helyen él! Lovunk megérzi, ha a jelenben vagyunk és szeretjük őt. A ménes közelében álljunk meg, akár megszólítva őket, hagyjuk, hogy ők jöjjenek oda, ők „kapjanak el minket”. Ha ez megtörtént maradjunk ott állva, csendben, nyitott, befogadó, „gondolat nélküli” állapotban. Egyszerűen élvezzük közelségüket, ne akarjunk tőlük semmit.
Amúgy ez kiváló megfigyelő helyzet, a lófaj, a ménesállapot és az egyed tekintetében is. Láthatunk interakciókat, majd élvezhetjük a lovak gyors megnyugvási képessége után beállt ménesi csendet. Szaglásszanak meg, jöjjenek közel, de ne követelőzzenek jutalomfalatért, és ne toljanak, mozdítsanak el. Ne feledjük: aki mozgatja a másikat, az „feljebb van” a rangsorban. Ilyenkor minimális elküldés, diszkomfort okozás elég, hogy a ló rájöjjön, „hol helye”. Ha béke van, jöhet a simogatás, vakargatás, kényeztetés, de ez is „ló módjára”, figyelembe véve egyéni érzékenységüket, intim terüket.
A ménesi Jelenlét könnyed tanulására és kigyakorlására remek ménesi meditációk léteznek, hazai tanítómesterekkel együtt. Nézetem szerint „nemsokára” ez a lovasoktatás részét fogja képezni.
2019.12.02. Kormos Ferenc
Kormos Ferenc: A 10 pont. Lovas Nemzet Magazin. cikksorozat.
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.11.
Hány lóval dolgozol most és milyen előtörténettel kerültek hozzád?
Az idomítás alapelvei lovaglási stílustól vagy szakágtól függetlenül ugyanazok. Legyen szó képzetlen csikóról vagy elrontott lóról. Lókiképzés során melyek azok a tényezők, amelyekkel kiemelten foglalkozol? 
