Amit minden lovasembernek ismernie kell: a kiképzési skála
Valószínűleg mindenki hallotta már a ’kiképzési skála’ kifejezést, de csak igen kevesen tudnák felsorolni a lépcsőfokait, hát még értelmezni azokat.
A Németországból eredő klasszikus lovaglási szisztéma nem egy divatos trend, vagy egy felkapott teória, hanem évszázados, önmagát igazolt tapasztalat letisztult eredménye. Célja, hogy a belovaglás és a napi munka során a ló úgy fejlődhessen, hogy hosszútávon a lehető legjobban megőrizze egészségét, és lovasával készségesen, harmonikusan együttműködjön, vagyis társ és egy ’boldog atléta’ legyen.
Éppen ezért minden lovasembernek – függetlenül attól, hogy hobbi vagy versenyzői szinten ül nyeregbe, vagy ezen belül melyik szakágat űzi – tisztában kell lennie a ’kiképzési skálával’. Először elméletben tanuljuk meg, majd gyakorlatban alkalmazzuk, végül szinte ösztönszerűen – az autóvezetés rutinjához hasonlóan – be kell, hogy épüljön a mindennapi lovaglásunkba.
A kiképzési skála hat, egymásra épülő lépcsőfokból áll: 1. ütem, 2. elengedettség, 3. támaszkodás, 4. lendület, 5. egyenesre állítottság, 6. összeszedettség.
Természetesen vannak közöttük átfedések, de tudni kell, hogy az előző feltétel teljesülése alapja annak, hogy a következőre továbbléphessünk. Ennek érvényesülnie kell egyrészt a fiatal ló kiképzésénél, átlovaglásnál, de minden egyes napi lovaglásnál és minden egyes feladat gyakorlásánál is!
Mivel az idomítás minőségét a díjlovagló feladatok mérik fel vizsgaszerűen, ezen és a bíró szemén keresztül mutatjuk most be az egyes lépcsőfokokat. Érvényes azonban ez minden szakágra, hiszen a képzés és a lovaglás minősége visszahat a ló egészségére, életminőségére, élettartamára és a teljesítményére (fordulékonyság, robbanékonyság, kontroll, stb.)
1. ÜTEM
Legyen tiszta és egyenletes mindhárom alapjármódjában.
Lépés: Négyütemű jármód, melyben a patadobbanásoknak egyenlő időközönként kell egymást követniük. Ha az azonos oldali lábak a mozgás során V- betűt formálnak, akkor lépés üteme biztos, hogy tiszta. A lépés az a jármód, amelyet a ló természetes adottságához képest nem lehet fejleszteni, csak megőrizni. Ezért sokszor lovagoljunk nyugodt, szabadlépést és középlépést. Az összeszedettséget lépésben csak magasabb szintű feladatokban kérik, de akkor sem szabad túlerőltetni és túlgyakorolni. A lépés és a vágta minősége szoros kapcsolatban áll egymással. A lépésmunka így leginkább a vágta minőségének fejlesztésével javítható.
Hibák: Ha az azonos oldali lábak nem alkotnak V-betűt, hanem megközelítőleg egyszerre mozdulnak előre, akkor a lépés üteme hibás. Előfordulhat az is, hogy teljesen egyszerre mozdulnak, ilyenkor a lépés kétüteművé válik és a ló ’passzban megy’, ami a jármód súlyos károsodása.
Értékelés: Ha a ló minden lépésiramban – középlépés, nyújtott lépés, összeszedett lépés – passzban, vagy ütemhibával megy, akkor a jármódok minősége összességében is alacsonyabb. Ha azonban a lépés csak a röviden hátra arcok előtt, vagy csak a fordulatokban, esetleg az átmenetekben válik rövid időre szabálytalanná, akkor ez csak az adott feladat minőségét befolyásolja negatívan, de nincs köze az alapjármód minőségéhez.
Ügetés: Kétütemű jármód, melyben az átlós lábpárok egyszerre mozdulnak, és minden ütemet lebegési fázis választ el a következőtől.
Hibák: Sántaság, egyenetlenség, ütemhibák, az egyensúly pillanatnyi elvesztése.
Értékelés: Ha egy ló sánta, ki kell zárni a versenyből, de hobbi szinten sem etikus lovagolni. Az ügetés az egyetlen jármód, mely nem veszti el kétüteműségét, ha egyenetlenné válik. Ha az ügetés bármilyen iramban tartósan egyenetlen, akkor azt negatívan kell megítélni, és csökkenti az alapjármódok minőségét is. Ha a ló csak pillanatokra veszíti el egyensúlyát, akkor ez csak az adott feladatot befolyásolja negatívan, de a jármód minőségéhez nincs köze.
Vágta: Háromütemű jármód: 1. külső hátulsó láb, 2. az ellentétes átlós lábpár egyszerre mozdul (belső hátulsó láb és külső elülső láb), 3. belső elülső láb. Vágtában mindig ugrania kell a lónak, vagyis a három ütemet egy tiszta lebegőfázisnak kell követnie. A rendkívül nagy sebességű versenyvágta, mellyel a galopp-pályán találkozhatunk, az egyetlen vágta, mely négyütemű, mégis szabályosnak tekintjük,
Hibák: Ha az átlós lábpár nem egyszerre mozdul, a vágta négyüteművé válik, vagy négyütem-tendenciát mutat. Ha az elülső láb érinti előbb a talajt, a ló az elejére van esve és komoly kívánnivalót hagy maga után az egyensúlyi helyzete.
Értékelés: Ha az ütem vágtában vagy akár ellenvágtában négyüteművé válik, akkor nem kaphat kielégítő értékelést, és negatívan befolyásolja az alapjármódok minőségét is. Ha a négyütemre utaló tendencia csak féloldalazásokban jelentkezik, akkor az adott feladatot negatívan kell ugyan értékelni, de nincs köze az jármód minőségéhez, sokkal inkább az átengedőség hiányára utal.
Ha a jármódok ütemességét ellenőriztük, akkor tovább léphetünk a következő kritériumra, az átengedőségre.
2. ELENGEDETTSÉG
A lónak mindhárom jármódban mindenféle testi és mentális feszültség nélkül, izmaiban, ízületeiben elengedetten kell mozognia. Így a lovas segítségei és a hátulról ébredő energia a lengő háton, a nyakon és a tarkón keresztül oda-vissza, akadálymentesen képesek végighaladni.
Jegyezzünk meg 3 kulcsszót: 1. lengő hát (ez az elsődleges!), 2. elengedettség, 3. rugalmasság. Ide tartozik még emellett a vállak szabadsága és a tarkó rugalmassága is.
Hogyan ellenőrizhetjük, hogy egy ló elengedett-e?
-Elég, ha körbeüget a ló a pályán, néhány dolgot azonnal megfigyelhetünk. A tarkó legyen rugalmas, és mindkét oldalra hajlítható, a keret pedig tágulékony. A lengő hát többnyire kényelmesen ülteti a lovast. Feszültségre utal, ha a ló a farkát túl magasan hordja, túl mélyre szorítja, vagy kávédarálószerűen tekergeti. A legjobban azonban a szárakat a kézből kirágatni feladattal ellenőrizhetjük az átengedőséget: a lónak előre és mélyre kell nyúlnia anélkül, hogy elveszítené az ütemet és az egyensúlyát.
Értékelés: A merev tarkó, a mérgesen hátracsapott fülek, a ló ’boldogtalan’, elégedetlen arckifejezése, a fogak csikorgatása, a merev hát és farok tekergetése az átengedőség hiányosságaira utalnak. Nem csak az adott feladat minőségét befolyásolják negatívan, de az átengedőség megítélését is. Bármely jármódban rövid időre, vagy szisztematikusan jelentkező ütemhibák többnyire nem az alapjármód hiányosságai, hanem a ló feszességét tükrözik. Ha minőségi különbség van a jobb és a bal kézen lovagolt feladatok között, akkor az az egyenesre állítottság vagy az egyensúly hibája, ezáltal az átengedőségé. A passzázsszerű ügetés nagyon gyakran felgyülemlett feszültségre utal.
Amennyiben a lovat a lovas teszi feszessé, úgy ennek az értékelésben meg kell nyilvánulnia, és a lovas segítségadásait negatívan kell értékelni.
3. TÁMASZKODÁS
A támaszkodás fogalmába nem csak a száron való támaszkodás tartozik bele, hiszen a lovasnak testsúlya és csizmái révén és kapcsolata van a lóval. Korrekt kapcsolatot csak akkor lehet kialakítani, ha a ló valóban elengedett és átengedő.
Mikor megfelelő a kapcsolat?
-A ló elfogadja a zablát, finoman rágja és mindig bizalommal követi a lovas kezét. Az orrvonal soha nem kerül a függőleges mögé. A ló biztos támaszkodást vesz a zablán, de nem soha nem válik túl nehézzé a lovas kezén.
Hibák: A ló ránehezedik a zablára, száját kinyitja, nyelvét oldalirányban kidugja, vagy a nyelve alá veszi a zablát. A ló nem fogadja el a zablát, szár mögé bújik, vagy csikorgatja a fogait.
Értékelés: Nem értékelhetjük kielégítőnek a támaszkodást, ha a ló nem fogadja el a zablát, szár fölött, vagy egyértelműen szár mögött van, esetleg erős ellenállást tanúsít a lovas kezeivel szemben. Ha ezek közül a hibák közül bármelyik ismétlődően vagy folyamatosan mutatkozik, nem csak az adott feladatot értékeljük negatívan, de az általános átengedőséget is. Ha a ló csak időlegesen kerül vonal mögé (de nem szár mögé!), és anélkül, hogy ellenkezne a lovas kezével, akkor ez csak az adott feladatot befolyásolja. Amennyiben a vonalmögöttiség állandó, akkor ezt az ellenszegülés egy módjának tekintjük. Ha a nyelv oldalirányban egyértelműen kint van a szájból, az minden egyes feladatra, és emellett az átengedőségre is negatív befolyással van. Enyhébben értékeljük ugyan, de szintén hibának tekintjük a nyitott szájat, vagy az oldalt csak kissé megjelenő nyelvet. Ha azonban a ló elől dugja ki a nyelvét és csak kis mértékben, akkor ez nem utal a kapcsolat hiányosságára. A legsúlyosabb hiba, ha a ló szár mögé kerül. Ebben az esetben kivonja magát a lovas befolyása alól, akinek a továbbiakban esélye sincs a korrekt kapcsolatra.
4. LENDÜLET
A korrekt lendületet csak akkor lehet kifejleszteni, ha a kiképzési skála előző lépéseit hiánytalanul teljesítettük. Lendületről ügetésben és vágtában beszélünk, mivel a lépésnek – lebegési fázis híján – nincs lendülete, csak aktivitása és tértnyerősége. A képzettség előrehaladtával a felhasznált energia egyre inkább hátulról ered, és a lengő háton áttevődve ’hegyre fel’ tendenciájú mozgást eredményez. Nyújtásokban az ütem nem gyorsulhat fel, csak a lépések és az ugrások válnak térnyerőbbé. A jó lendület nem csak tolóerőt jelent, de összetevője a hordozóerő is. Összeszedett feladatokban a lendület több felfüggesztettségben nyilvánul meg. A lendület fogalmába beletartozik az izületek rugalmassága és a mozgás elasztikussága is.
A lendület a rugalmas és lengő hát eredménye, valamint az összeszedettség alapja. Ha nincs lendület, nincs mit összeszedni.
Értékelés: Ha a nyújtás fogalmát rosszul értelmezi a lovas és elsiet, vagy hiányzik a rugalmasság, esetleg hegyről lefelé tendenciában, önhordás nélkül mozog a ló, akkor az adott feladatot, és a lendületet is negatívan kell értékelni. A pozitív értékeléshez jó egyensúlyban lévő rugalmas átmeneteket (fokozás és rövidítés is!), hegyre fel tendenciát és a hátulsó végtagok aktív használatát várjuk el. Szintén a lendület hiányosságának rovására írható, ha a ló féloldalazásokban elveszíti az egyensúlyát. Ha a ló mozgása földet éréskor nehéz, ahelyett, hogy olyan finom lenne, mint egy macskáé, az a lendület egyik fontos összetevőjének, a ruganyosság hiányának jele.
5. EGYENESRE ÁLLÍTOTTSÁG
Ha a lóval eddig a kiképzési skála elveinek megfelelően dolgoztunk, most áttérhetünk a következő kritériumra, az egyenesre állítottságra. A fogalom tulajdonképpen relatív egyenesre állítottságot takar, vagyis egyrészt azt jelenti, hogy a ló hátulsó végtagjai egyenes vonalon és íveken egyaránt azonos nyomvonalon követik az elülsőket, illetve, hogy a ló mindkét kézen egyformán hajlítható. A hajlításnak nem kell (nem szabad) túlzottnak sem lennie, viszont legyen egyenletes mértékű a ló tarkójától a farkáig.
Hibák: A ló válla és fara két külön patanyomon halad. A ló egyik kézen merev, nem hajlítható íveken vagy oldaljárásokban, fordulatokban a fara sodródik.
Értékelés: A fenti hibák bármelyike negatív értékelést von maga után. A cikk-cakk féloldalazások alapkövetelménye, hogy a ló mindkét kézre egyformán hajlékony legyen. Ezért, ha minőségi különbség mutatkozik a két kéz között, az értékelésnél nem az átlagot, hanem a rosszabb kezet vesszük figyelembe! Ha a ló az egyik kézen folyamatosan merev, az az átengedőség értékelését is negatívan befolyásolja.
6. ÖSSZESZEDETTSÉG
Ahhoz, hogy lehetővé tegyük a ló számára a helyes összeszedettséget, minden megelőző kritériumnak teljesülnie kell. Amikor ez megvalósult, az összeszedettség magától jön létre. Az összeszedettség megkívánt foka attól függ, hogy az adott feladatok korrekt végrehajtásához milyen mértékű összeszedettség szükséges.
A helyes munka során a hátulról eredő tolóerő mindinkább átalakul hordozóerővé. Az elülső rész megemelkedik, a tarkó az ívelt nyak legmagasabb pontja. Az ízületek rugalmas hajlítása lehetővé teszi, hogy a hátulsó lábak fokozottan a súlypont alá lépjenek.
A hátulsó végtagok sikeresen kifejlesztett hordozóereje lehetővé teszi a kívánt önhordást és az elülső rész kikönnyülését. A legmagasabb fokú összeszedettséget a piaffe, a passzázs és a vágta-piruett feladatok igénylik.
Hibák: A nyak túl hosszú és lapos, ahelyett, hogy megemelkedne, nem a tarkó a legmagasabb pont és nem rugalmas a keret. A nyakat csak a lovas keze rövidíti. A hátulsó lábak kimaradnak, nem lépnek be a súlypont alá. A ló fara túl magas, a lépések és az ugrások nem emelkedettek, hanem rövidek és merevek.
Értékelés: Ha a ló bármely kritériumát nem mutatja annak, ami az összeszedettséghez szükséges, az adott feladat nem értékelhető pozitívan. Ha az összeszedettségnek minden kritériuma teljesül, de az orrvonal rövid időre enyhén a függőleges mögé kerül, az csak az adott feladat értékelését befolyásolja. A pozitív értékeléshez azt a benyomást kell keltenie a lónak, hogy még a legnehezebb feladatokat is minden erőfeszítés nélkül, könnyedén hajtja végre. A lovat nem támogathatja folyamatosan a lovas, segítségeinek pedig szinte láthatatlanul finomnak kell lennie. Ha a segítségek túl erősek, a lovas durva, vagy zavarja a lovat, akkor a lovast kell negatívan értékelni.
Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy nem csak a díjlovagló bíró felelőssége a versenyeken, hogy ellenőrizze, a klasszikus úton van-e képezve és lovagolva a ló, valamint, hogy megkülönböztesse a helyeset a rossztól. Ugyanezzel a felelősséggel bír a mindennapokban az edző és a lovas is, függetlenül attól, hogy versenyzik-e egyáltalán, vagy hogy milyen szakágban teszi ezt.
A látványos, ’akciós’ mozgás és az állapot nélküli feladat végrehajtás nem minden. Ha az irányelveket figyelmen kívül hagyva csak kikényszeríti ezt a lovas, akkor fizikailag és mentálisan károsítja a lovat.
Nézzük mindig a lovaglás koncepcióját és tartsuk szem előtt a kiképzés valódi minőségét!
Szűcs-Gáspár Kinga
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.04.
