Lovasnemzet – ami rangot jelent
Keszthely (há) – A lovaglás a sport költséges ága, ám az invesztáláshoz nem elég a pénz: szakértelem, elkötelezettség, szorgalom és igényesség nélkül nem érdemes abba befektetni.
Az anyagiak és az ember ilyen közös szerepét hangsúlyozta a minap a lovassport iránt érdeklődők körében megtartott előadásában Dallos Gyula örökös magyar díjlovagló bajnok, mesteredző. A neves sportoló beszélt azokról a nagy kihívásokról, amiknek egyre nehezebb megfelelni: ezek közt említette a tenyésztés gyökereinek gyengülését, s azokat a gazdasági és humán körülményeket, amelyek hígítják a ló és a lovas közti – az eredményekhez nélkülözhetetlen – mély kapcsolatot. Hasonlata szerint a tenyésztésnek ugyanúgy vannak fejlesztési feladatai, mint az iparágaknak: autóversenyt sem lehetne ma neves gyárak hajdanvolt menő típusaival nyerni.
A szakember az élesen fogalmazott kritikái mellett, illetve éppen azokon keresztül példálózva beszélt a versenyszellemről, s igyekezett hitet önteni hallgatóságába az elkötelezettség vállalásához.
– Versenyre készülve, s magán a versenyen mindenütt el kell tudni fogadni mások bírálatát – hangsúlyozta. – Az edzőnek a fejlődést gátló hiányosságok legapróbb részletét sem szabad figyelmen kívül hagyni vagy elfedni, de azt se feledjük, hogy a megmérettetéseken a bírálat szubjektivitása benne van az eredményben.
Dallos Gyula kiemelte továbbá:
– Olyan edző tud eredményesen oktatni, aki maga már megélte azt a színvonalat, ahova el akarja juttatni tanítványát. Ami pedig a minősítést illeti; a bírák rendkívül összetett dolgokat értékelnek, s a pontjaikban benne van az egyéni látásmód. Nem értük kell lovagolni, hanem a versenyek közönségéért, a nézőkért, akik e sport szépségében gyönyörködni akarnak. Ennek eredményes teljesítése a lovas önzetlen öröme.
Kérdésre válaszolva mondta el, hogy a híres, tradicionális spanyol lovasiskola tanításai ugyan alapjai a sportlovaglásnak is, de az nem sportkategória.
A neves sportoló nagyobb történelmi kitekintést tett a magyarság lovasnemzetként való emlegetésére. Derűs megjegyzésként hangzott a szájából: a lovat az Isten jókedvében teremtette.
– A lovasnemzet elnevezés rangot jelent, a ló és a magyar ember örökös kapcsolatát is kifejezi. A ló tehát történelmünk tényezője, mi több: a szabadság szimbóluma – vélekedett minderről Dallos Gyula.
A versenyzés mellett a lovasturizmus térhódítását is érintve értékelte előadásában a sportember a terjedőben lévő hagyományőrző játékokat. Úgy fogalmazott, hogy ezek a korszakokat felelevenítő programok ugyancsak olyan emlékeket idéznek, amiktől kár volna az érdeklődőket megfosztani.
A lovas és a ló kapcsolatában az emocionális kisugárzást érzékeltetve jegyezte meg:
– A jó lovasnak a ló mindent jelent. De a lovat számára semmi nem helyettesíti.
2007.01.11. Horányi Árpád
Forrás: Zalai Hírlap
Frissítve: 2023.06.16.
Fotók: Canva
