A magyar fogathajtásról
Hagyományainkban, mélyen gyökerező lovaskultúránkban világszerte igazi lovasnemzetként, a modern lovas kultúra egyik megteremtőjeként ismerik el hazánkat. Néhány fejezet erejéig tekintsünk vissza néhány évtized történéseire, tisztelettel emlékezve olyan egyéniségekre, akik versenyzőként, vezetőként, elismerést, dicsőséget szereztek hazánknak.
A kocsi és a szekér megjelenése és elterjedése igen népszerűvé tette a kocsizást egész Európában. Különösen így volt ez Magyarországon, ahol az úr és a paraszt nagy kedvteléssel hódolt ennek a szenvedélynek. A magyar paraszti gazdaságban a kocsiló volt az a legutolsó leltári darab, amelytől megvált a gazda. Lehet, hogy az igásökrök már éheztek, fejük fölött a tetőn már benézett a napfény, de a lovak jókedvükben alig voltak fékezhetőek.
Szenvedélyesen hajtott az úr és a paraszt, lova, fogata büszkeségének tárgya volt. Az akkori rossz útviszonyok között bizony ügyesen kellett hajtania annak, aki egészségesen akart célhoz érni. A nehezített körülmények között való utazás azt eredményezte, hogy a hajtás valóságos mesterséggé fejlődött, amit lelkiismeretesen gyakorolnia kellett annak, aki időben és épen akart célhoz érni.
Fogathajtó versenyek, távhajtó viadalok, fogat-kocsi-szépségversenyek már régóta ismertek, de a hajtósport versenyszabályai, mint a többi lovassportágakban, csak a két világháború közötti időkben kristályosodtak ki és rögzítődtek. A magyar fogathajtók, híven az ősi hagyományokhoz, 1930 óta megszakítás nélkül a világ legjobbjai közt szerepeltek Európa nagy versenyein. Aachen, Windsor, Hamburg, Münster hosszú évtizedeken keresztül volt hangos a magyar hajtók sikereitől. Az 1930-as években Aachen sztárja Pettkó-Szandter Tibor volt, bábolnai arabs és lipicai fogataival, 1958-61 között a gyöngyösiek büszkesége, Kádár László öregbítette a magyar hajtósport hírnevét szürke lipicai négyesével.
1964-ben a méltatlanul elfelejtett Szentmihályi Ferenc nyerte meg az aacheni nemzetközi négyesfogatversenyt. A négyesfogathajtás népszerűsége is hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetközi Lovas Szövetség 1969. évi kongresszusán hivatalosan is versenyágnak, szakágnak, ismerte el a fogathajtást. A fogathajtásban elért sikereinknek köszönhetően, Chevalier H. De Menton De Horne, a Nemzetközi Lovas Szövetség főtitkára, 1970-ben jelezte, hogy a FEI pártfogolja és támogatja, hogy 1971-ben, Budapest legyen a házigazdája az I. Hajtó Európa-bajnokságnak és a Hivatalos Nemzetközi Ugróversenynek.
A szövetség akkori főtitkára 56 tagállam lovas szövetségét kérte fel, hogy vegyenek részt a két nagy versenyen, ami akkor nagy jelentőséggel bírt egész Magyarország számára. Díjugratásban a 12 versenyszámban, Európa 10 nemzetének legeredményesebb sportolói 124 lóval álltak rajthoz, harcoltak az elsőségért, a legjobb helyezésekért.
A versenyszámokban a legeredményesebben a lengyel lovasok szerepeltek, 6 győzelmet értek el, az NSZK-beli ugratók 5, míg a svájciak 1 győzelemmel remekeltek. A magyar versenyzők közül Móra László Hadfival, és Radarral, Ákos Ajtony Őzikével, Fáklyással és Terikével, míg Balogh István Dohánnyal, Bognár Sándor Hatalmassal ért el dobogós helyezést. Széplaki Pál Kemállal és Antarillel, Hriazik Pál Bettyvel helyzettként sikeresen szerepelt. A díjlovasok között a Szent György-díjban Kruzsicz József Pasassal 5., Dallos Gyula Palavesszővel 6. helyezettként végzett. Csoportbajnokságban az Intermédiaire versenyszámban a Molnár, Kövy, Dallos, Kruzsicz összeállítású csapat bronzérmes lett.
A klasszikus olimpiák hangulata elevenedett meg a lovaspályán, amikor az ókori fogatversenyeket idéző bigák és quadriák után felvonult az I. Hajtó Európa- bajnokságon résztvevő 17 négyesfogat. Erre az alkalomra hazánkba érkezett Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség akkori elnöke, részvételével különös rangot adva a sporteseményeknek. A legnagyobb érdeklődést kiváltó fogatversenyre rajthoz állt Erzsébet királynő négy szürke oldenburgi ménből álló fogata, Sir John Miller hajtóval a bakon, aki ezredesi fokozatban a királynő főlovászmestere címet viselte. Természetesen a rendezők a protokoll szabályai szerint az 1-es rajtszámot adták a királynői fogatnak.
Az már nem a protokolli udvariasság része volt, hogy a fogat a bírálatkor az első helyen végzett. Tulajdonképpen szépségversenynek is nevezhető volt ez akkor, a hajtók, a lovak, a segédhajtók, a hajtó, a kocsi és a szerszámok milyenségét, stílusát, tisztaságát, a nemzeti sajátosságokat, hagyományokat figyelembe véve lett pontozva, de ezek mellett kitért a lovak kondíciójára, megjelenésére, de még a hajtó ostortartására is.
A királynői fogat után a kettes rajtszámmal, négy sárgagelderes lóval Douglas Nicholson indult szintén Nagy-Britannia színeiben. Ezután három csehszlovák fogat következett, Václav Kurka, Jirij Kocman és Frantisek Hruzik hajtókkal. Az első két hajtó kladrubi szürkéket, míg a harmadik szürke-fekete mén négyest hajtott. A jugoszláv Antun Zuzák lipicai fajtával, Szymoniak Antoni Musial Wielkopolska fajtájú, a szintén lengyel Zygmund Waliszewski négy szürke anglo-arab ménnel rajtolt. 10-11-12-es rajtszámot viselt a három NSZK versenyző. Franz Lange sötétpej holsteini, Walter Sirrenberg pej holsteini, Fred Freund, szintén pej színű holsteini négyesfogatával nevezett az Európa-bajnokságra. (Fred Freund bátyja a később világbajnoki címet elért négyesfogathajtó, Michael Freundnak.) A két svájci versenyző, Auguste Dubay, Anton Frey sárga, illetve pej színű hannoveri lovakkal vágott neki a versenynek.
Az akkori idők klasszisa, Abonyi Imre a 15-ös, Fülöp Sándor a 16-os, a magyar csapat harmadik tagja, Papp József a 17-es rajtszámot viselte. Abonyi négy szürke ügetőt, Fülöp szürke-fekete színű kisbéri mént, Papp fekete kisbéri kanca-fogatot hajtott.
Az első versenyszámban, a díjhajtásban a svájci A. Dubay, a német F. Lange, és Fülöp Sándor volt a dobogós sorrend, őket követte Abonyi, D.Nicholson és J.Miller Angliából. Az akkor még távhajtásnak nevezett maratonhajtást óriási, soha nem látott érdeklődés előzte meg. A Budapest-Mátyásföldtől Gödöllőig tartott terepverseny pályája mentén ezrek álltak, és a célnál is több ezer érdeklődő várta a befutó fogatokat. A rendezők, különösen a biztonságiak „örömére” Fülöp herceg az akkori angol nagykövettel lóháton kísérte végig a két angol versenyzőt.
A versenyszám győztese Abonyi Imre lett, a lengyel hajtó Szymoniak és Papp József előtt. Utánuk a sorrend J.Miller, Fülöp Sándor, és D. Nicholson. Az utolsó versenyszámban, az akadályhajtásban a magyar hajtók újra remekeltek és mindhárom dobogós helyre hazai versenyző, Abonyi Imre , Fülöp Sándor, és Papp József állhatott fel. A verseny összetett eredményei alapján az I. hajtó Európa-bajnokság aranyérmese Abonyi Imre lett, Fülöp Sándor ezüstérmesként, míg Papp József bronzérmesként fejezte be a négyesfogathajtás első, legnagyobb hivatalos világversenyét.
A 70-es évektől négyesfogathajtásunkban példa nélküli sikersorozat indult el. A magyar fogathajtás nagyszerű adottsága, hogy generációnként képes újítani önmagát. Kádár László fogathajtásban elkötelezett tanítójának, parancsnokának, Babits Gyulának köszönhetően, Abonyi Imre , Pettkó-Szandter Tibor és Abonyi László segítségével lett a fogathajtás legeredményesebb versenyzője. Ez a folyamat a következő évtizedekben is töretlenül megmaradt, a magyar lovasszakemberek tudásuk, versenyzői tapasztalataik önzetlen átadásával tanítottak, képezték a fiatalabb versenyzőket, ezzel fogathajtásunk sikertörténete tovább folytatódhatott.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
