A magyar fogathajtás története 5.
Bárdos György – Hajtókirály
„Bárdos György alkatában megvan az a lényeges elem, amely elválasztja a művészt az egyszerű festőtől, a sztárt a másodrendű csillagtól. Ez a valami a tehetség és a ragyogás. A szakmai tudás és az ösztönös megérzés, a vakmerőség és a hidegvér, valamint egy összehasonlíthatatlan időzítési készség ötvözete. Mindezt rendíthetetlen koncentrációval hozza előtérbe. Mindezek tulajdonságok nem tennék azonban különlegessé, ha lipicai fogatának minden egyes lova nem viseltetnék tökéletes bizalommal gazdája iránt”
James Brian, Horse and Driving, szakújságíró
– Azon az őszön Mezőkeresztesen szerveztük a Magyar Hajtó Derbyt, mert a falu lovassportot kedvelő lakossága évről-évre visszavárta kedvenc hajtóit, pompás lovaikkal – adta hírül a kor egyik ismert tollforgatója. – Húsz négyesfogat készülődött a 36 kilométeres maraton versenytáv megtételére. Erre való tekintettel a versenyzők, segédhajtók, figyelme és gondoskodása minden apró részletre kiterjedt. Az előző napokon a Bükk és a Zemplén hegyei felől sűrűn hulló őszi eső látogatta meg a vidéket.
A sár szétterülve masszívan, ragadósan, csimpaszkodott a kerekeken. A versenytáv felén túl a felcsapódó sártól átfestve csak közelről volt felismerhető a négy lipicai mén. Energikusan, nagy erőbedobással dolgoztak, eggyé forrva hajtójukkal.
Ezek a lovak és a hajtó rendkívül tehetségesek, szerencsés egymásra találásuk szemmel láthatóan ezt bizonyította. A négy ló nyolc mázsán felüli terhet húzott a kerékagyig érő sárban, de olyan lendülettel, mely magával ragadó sodrása melengette a szívüket. A fiatal versenyző maszatos arccal, de csillogó szemekkel biztatta, hol az egyik, hol a másik lankadó erővel dolgozó lovát.
Közel 35 kilométer volt már mögöttük, de az emberi, baráti szóra erejét összeszedve újított a megszólított mén. A közös munka, az együvé tartozás meghozta eredményét, megnyerték a maraton számot, méghozzá nem remélt rekordidővel. És ez több volt az egyszerű győzelemnél: ez a rátalálás izgalma volt. Már itt formálódott az út, melyen nehéz munkával, gyötrődve és kínlódva, de végighaladva, eddig nem látott sikereket érhet el Bárdos György és a négy lipicaija.
Bárdos György pályafutását végigolvasva egy csodálatos és eredményes karrier állomásai rajzolódnak ki előttünk. Bárdos György nem csupán a magyar fogathajtás megkoronázott királya, hanem a nemzetközi négyesfogathajtás egyik legismertebb alakja, eredeti egyénisége is.
Bárdos György versenyzői pályafutása idejében impozáns látvány volt, ahogy négy gyönyörű lipicai lovával bevágtatott a pályára, miközben a jelenlévő közönség nagy tapssal, és hangos ovációval köszöntötte a versenyzőt. A világversenyek küzdőpályáin – Hortobágy, Szilvásvárad, Kecskemét, Apeldoorn, Donaueschingen, Windsor, Aachen – Bárdos sportágában a külföldi ismertség tekintetében szinte a magyar Puskás névvel volt egyenértékű.
Génjeiben hordozza a lóhoz kötődő szeretetét, szakértelmét, ami alapján a lovat mindig társként kezelve, egyéniségét figyelembe véve késztette együttműködésre.
A gyöngyösi méntelepen kezdett lovagolni, majd ugróversenyzőként folytatta pályafutását.
A gyöngyösiek négyesfogatát abban az időben Kádár László hajtotta. Bárdos nyeregből bakra váltva segédhajtóként tanulta el a versenyzőtől a fogathajtás tudományát. Majd Kádár László hirtelen betegségét követően a fogat hajtása, a lovak tanítása Bárdosra maradt. Ezt követően a versenyeken még két éven keresztül Abonyi Imre segédhajtójaként segített-tapasztalt. 1974-ben válogatott lett, az évben megnyerte a rangos aacheni versenyt, majd 1975-től a hazai és a nemzetközi porond egyik legsikeresebb versenyzőjévé vált. Eredményeiben, sikeres pályafutásában meghatározó szereppel bírt Várady Jenő, aki korán felismerve Bárdos kivételes képességét, szinte atyai módon egyengette tanítványa útját. Sikeres sportpályafutását lipicai fajtájú lovakkal érte el, azok hoztak részére sok elismerést, dicsőséget. Neve és a lipicai ló fogalma két évtizedes versenyzői múltjával szorosan összeforrva jelezte, a fajta alkalmas erre a sportágra, csak éppen ember, versenyző kell mögéjük. Olyan akarat, olyan hajtókéz és szárkezelés, mellyel befolyásolni lehet ezeket a félelmetes képességű, kitartó erejű segítőtársakat.
Hazai népszerűségén kívül még nagyobb ismeretségnek örvendett egész Európában, sőt még a tengeren túl is. Ezt a páratlan szintű megbecsülést annak köszönhette, hogy sportágában 1977 és 1982 között nem talált legyőzőre a világ- és Európa-bajnokságokon. Majd a következő VB-n is a dobogó második helyén állhatott.
Versenyzői pályafutásának főbb állomásai – a teljesség igénye nélkül: 1973-ban 24 évesen, Abonyi, Fülöp, Papp, Muity Sándor, társaságában országos bajnokság 2. helyezés, 1974-ben, Aachenben győzött (nemzetközileg a legrangosabb verseny), 1975-ben Sopot, csapatban Európa-bajnok, egyéniben ezüstérmes, aacheni győztes, országos bajnokság 2. helyezés. 1976-ban Apeldoorn, csapatban világbajnok, egyéniben 5., ez évben itthon országos bajnok. 1977-ben Donaueschingenben, egyéniben és csapatban Európa bajnok, országos bajnok. 1978-ban Kecskeméten, egyéni és csapatvilágbajnok.
1979-ben a franciaországbeli, Haras du Pinben, egyéni és csapat Európa-bajnok, az országos bajnokság 3. helyezettje. 1980-ban Windsor, egyéni világbajnok, csapatban ezüstérmes, országos bajnokság 3. helyezettje.
1981-ben a svájci Zugban megrendezett Európa-bajnokságon, egyéniben és csapatban aranyérmes. 1982-ben Apeldoornban, világbajnoki ezüstérmes egyéniben és csapatban egyaránt. 1983-ban országos bajnok, 1984-ben Szilvásváradon, világbajnok csapatban, ezüstérmes egyéniben. 1986-ban Ascot, világbajnoki ezüstérmes csapatban, 4. helyezett egyéniben, országos bajnok. 1987-ben, országos bajnok, 1988-ban Apeldoornban, világbajnoki ezüstérmes csapatban. Sportága és sportteljesítménye alapján az angol királyi család egyik kedveltje volt ő is, az a szókimondó magyar hajtó, aki esetenkénti nyers, egyenes kifejezéseivel valóban lenyűgözte a sok esetben túlságosan is „diplomatikusan” fogalmazó nyugati sporttársait. Esetenként akaratos és nehéz ember, nagyon magas a mércéje, mellyel sok barátot és több ellenfelet szerzett magának.
Bárdos Györgyöt joggal tekinthetjük szerencsés embernek.
Sportpályafutása során mindent elért, amit egy sportoló elérhetett. Többszörös világ- és Európa-bajnok, a sportág egyik legnagyobb sztárjaként kezelték, és ez a különleges tisztelet a mai napig magmaradt.
A szerencse abban is mellé szegődött, hogy Attila fia testben és lélekben örökölte azt a lószeretetet és tehetséget, ami alapján az apa jóleső érzéssel egyengetheti és segítheti fia sportkarrierjét.
A mai napig lovak állnak a hetényegyházi tanya istállójában, de már nem Bárdos György vezényszavára várva.
Néha még hajtja őket, de már nem a versenyláz űzi, nem az a cél, hogy újabb érmeket, sikereket szerezzen, az utánpótlás megsegítése most a cél.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
