XXX. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
London
2012. JÚLIUS 27. – AUGUSZTUS 12.
Lovaglás- Díjugratás
A 2012-es Londoni Olimpiai Játékok díjugrató versenyszámai megkövetelik, hogy ló és lovasa a rövid versenypályát megfelelő precizitással, sebességgel és technikával teljesítse.
Helyszín: Greenwich Park
Időpont: Augusztus 4-9.
Versenyzők száma: 75 fő
Eredete:
A régi jó rókavadászatokból nőtt ki ez a sportág: az angolszász országokban a lelkes lovasok még külön keresték is azokat a terepeket, ahol tesztelhették képességeiket. Később, amikor a birtokhatárok szigorodásával egyre kevésbé lehetett szabadon csatangolni, versenykörülmények közé szorították az ugratásokat – az első viadalt a Royal Dublin Society rendezte Írországban, később ezt egyre több követte világszerte. Az ugratás technikáját az olasz Federico Caprilli forradalmasította – őt tekintik a modern lovaglás atyjának.
Olimpiai múlt:
A lovak már az ókori játékokon szerepeltek, megannyi legendás történet fűződik a kocsiversenyekhez. Mi, magyarok sajnálhatjuk, hogy a fogathajtás nem olimpiai szám a modern korban – sajnos, az alapító apák elsősorban az angolszász hagyományokat tartották szem előtt, és az 1900-as párizsi olimpián kocsi nélküli műfajban, díjugratásban rendezték meg a versenyeket. Ekkor még magas- és távolugró viadalt is tartottak a lovaknak – először és utoljára. Rendszeressé 1912 óta vált a lovaglás a programban, azóta viszont azon kevés sportág közé soroltatik, amelyben szinte megállt az idő: alig változott valamicskét a lovasok műsora.
Más tekintetben viszont történt megannyi elmozdulás. 1952-ig például csak a férfiak mutathatták meg tudásukat, mi több, a lovasviadalokon kizárólag katonák vehettek részt, akiknek valamilyen rendfokozatot kellett viselniük országuk hadseregében. Helsinkiben nyílt meg a pálya mindenki más előtt is – olyannyira, hogy rögtön a hölgyek is csatlakozhattak, mi több, azóta is rendszeresen a férfiak ellen küzdenek.
Verseny, szabályok:
A díjugratás rendkívül látványos sport – egyébként ugyanaz, mint az öttusa lovasszáma, azzal a különbséggel, hogy a pálya nehezebb, azaz az akadályok magasabbak, nagyobb kihívás elé állítják a lovakat (további eltérés, hogy itt nem a helyi állományból sorsolnak, hanem mindenki a saját lovával vág neki a pályának).
A kvalifikációs forduló után a csapatverseny első pályájára minden csapat és a 60 legjobb egyéni versenyző jut be. A csapatverseny második fordulóját külön napon rendezik, ahol a legjobb 8 csapat és 45 egyéni induló vehet részt. Végül az egyéni döntő első pályájára 35 páros, nemzetenként maximum 3 versenyző minősül, míg a második pályán 20-an vehetnek részt, ahol eldől az egyéni aranyérem sorsa.
Az akadályok magassága 1.4 és 1.6 méter között variálható, az A-pályán kell lennie három kettesugrásnak, továbbá egy hármasugrásnak, míg a B-n egy kettes- és egy hármasugrást kell beiktatni, itt a vizesárok nem kötelező.
A cél, hogy a versenyző lovával hibátlanul lovagoljon végig a pályán, és a meghatározott szintidő alatt érjen célba. A helyezéseket az elkövetett hibák alapján döntik el: az akadály leverése vagy a vizesárok fehér szegélyének érintése (a patkóval) 4 büntetőpont (érinteni viszont lehet a rudakat, ha a helyükön maradnak). Engedetlenség esetén – a ló nem hajlandó elsőre megugrani, megtorpan – négy büntetőpont jár, a második ellenszegülés kizárással jár. Az esésért kizárás jár minden esetben. Az időtúllépésért az alappályán egy hibapont jár négy másodpercenként – az összevetésben már másodpercenként egy pont az „ár”.
Holtverseny esetén első körben összevetés dönt, ami szintén hiba-idős, azaz a hibapontok és az idő is számít.
Kép: canva
Frissítve: 2024.04.22.
